MEDIAT NË SHOQËRITË SHUMË-GJUHËSORE Liria dhe përgjegjësia osce Përfaqësuesi i OSBE-së për liri të mediave
MEDIAT NË SHOQËRITË SHUMË-GJUHËSORE Liria dhe përgjegjësia
Përgatiti Ana Karlsrajter
Vienë, 2003. Botuesi është mirënjohës për ndihmën financiare të Qeverisë së Republikës Federale Gjermane
© 2003 Organizata për Siguri dhe Bashkëpunim në Evropë (OSCE) Zyra e Përfaqësuesit për liri të mediave Kärtner Ring 5—7, Top 14, 2. DG, A-1010 Vienna Telefon: +43-1 512 21 450 Telefaks: +43-1 512 21 459 E-mail: pm-fom@osce.org
Raportet pasqyrojnë ekskluzivisht pikëpamjet e vetë autorëve dhe nuk i përgjigjen patjetër qendrimeve zyrtare të Përfaqësuesit të OSBE-së për liri të mediave. Përmbajtja
Frajmut Duve Parathënie . . . . . . . . . . . . 7 Milo Dor Fjalimi përshëndetës . . . . . . . . 15 Tanja Popoviq Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë . 21 Rekomandimet për Ish Republikën Jugosllave të Maqedonisë . . . . . . 47 Romen Kon Luksemburg . . . . . . . . . . . . 49 Rekomandimet për Luksemburg . . . . 69 Natalia Angeli Moldavia . . . . . . . . . . . . . 71 Rekomandimet për Moldavi . . . . . . 95 Nena Skopljanac Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) . . . . . 97 Rekomandimet për Serbi (Serbia dhe Mali i Zi) . . . . . . . . 128 Roxher Blam dhe Andrea Oshner Zvicrra . . . . . . . . . . . . . . 133 Rekomandimet për Zvicërr . . . . . . 164 Programi i konferencës . . . . . . . . . . 166 Lista e pjesëmarrësve . . . . . . . . . . 168 Autorët . . . . . . . . . . . . . . . . 170 Frajmut Duve Parathënie
Ky publikim është rezultat i projektit të nisur në shtator 2002: Liria dhe përgjegjësia — Mediat në shoqëritë shumë-gjuhësore. Në përputhshmëri me këtë, viteve të fundit është rritur vetëdija për rëndësinë dhe rolin kyç të mediave brenda demokracive shumë-gjuhësore. Ky projekt për herë të parë merret me këtë çështje të rëndë- sishme në mënyrë të ndërlikuar dhe gjithëpërfshirëse. Janë emëruar njerëz profesional të pavarur për të shkru- ar raporte për vendet shumë-gjuhësore dhe kanë hulum- tuar mjedisin e punës të mediave në pesë vende të tilla të cilat edhe sipas të kaluarës dhe sipas tanishmërisë vështirë që mund të janë më të ndryshme: Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë, Luksemburgu, Moldavia, Sër- bia dhe Mali i Zi dhe Zvicrra. Të gjitha raportet kanë strukturë të njejtë: si pikë nismëtare është përshkrimi i kornizës juridike që është i përcjellur me pasqyrim të detajizuar të mjeteve mediale të cilat funksionojnë në gjuhë të ndryshme. Një kapitull i posaçëm i kushtohet veprimeve më të mira që aplikohen në ato vende. Ajo strukturë e ngjashme i mundëson lexuesit të krahasojë situatën në vende të ndryshme. Projekti mund të shërbejë si shembull jo vetëm nga pikëpamja e shtrirjes unike gjeografike por edhe shkaku i qasjes së tij teorike. Lënda nuk është hulumtuar nga përspektiva e zakonshme shumicë-pakicë e cila vetvetiu automatikisht bën një ndarje dhe diferencim. Projekti jonë përkundrazi ka për qellim të tregojë që ajo në çka
Frajmut Duve 7 ne duhet të përqendrohemi nuk është ndasia gjuhësore për ajo çka na bashkon e kjo është që ne jemi banorë të vendit ku jetojmë. Fjalë kyçe këtu është “shtetesia". Na- tyrisht, sëcili prej nesh ka një të kaluar të ndryshme por si qytetarë ne kemi përgjegjësitë dhe të drejtat e njejta. Zvicrra dhe Luksemburgu paraqesin sukses të pa- mohuar në tejkalimin e ndryshueshmërisë gjuhësore. Në fillim të shekullit njezet mu për këtë qellim është zhvillu- ar “miti kombëtar" me pak apo shumë vetëdije në Zvi- cërr. Në praktikë ka pasur domethënien që katërgjuhë- sia destabilizuese e atij vendi është kthyer në përparësi dhe më saktësisht është kthyer në një tipar të vlefshëm. Ajo çka vërehej si përçarje fatale u zhvillua në esencë të kombit zvicerian. Në mënyrë të ngjashme në Luksem- burg tradita historike dhe nevoja ekonomike kanë rezul- tuar me situatë të çuditshme të ekzistencës së përbash- kët paqedashëse të tri gjuhëve. Në Zvicërr dhe Luksem- burg askush nuk sheh rrezikun për siguri apo unitet të vendit nga llojllojshmëria gjuhësore por ato konsidero- hen si begatim i kulturës dhe identitetit të tyre. Përvoja unike e Zvicrrës dhe Luksemburgut me llojllojshmëri të shoqërive të tyre ka validitet dhe vleftë që tejkalojnë pa mëdyshje kufinjtë e tyre kombetarë. Në realitet asnjë shoqëri nuk është më të vërtetë ho- mogjene duke pasur parasyshë historinë mijëvjeçare të dyndjeve dhe përzierjes së popujve të ndryshëm. Sipas disa burimeve ekzistojnë përafërsisht 5.000 grupe nacio- nale që jetojnë në botën bashkëkohore dhe diku rreth 3.000 grupe gjuhësore. Në të vërtetë, të gjitha vendet Evropiane janë shumë-gjuhësore! Pra, na mbetet pyetja pse gjuhë të ndryshme dhe grupe të ndryshme etnike në regjione të caktuara gjeografike akoma konsiderohen si burime të problemeve? Statistikat shumë qartë tregojnë së edhe ne Evropën perendimore një përqindje e njejtë e
8 Parathënie popullatës gjegjesisht 14.7 përqind i takojnë grupëve gjuhësore apo nacionale sikurse në regjionet e Evropës qendrore dhe lindore.1 Gjatë viteve të tetëdhjeta në Voj- vodinë, pjesë e Serbisë së sotme (Serbia dhe Mali i Zi) kanë qenë të pranishme 26 kombe dhe kombësi të cilët jetonin qetë së bashku dhe sipas gazetares së Magyz Szo, Marta Paliq madje edhe fjala “pakicë" ka qenë ofen- duese në atë kohë. Asnjë shoqëri nuk është me të vërtetë homogjene ndërsa kalimi në demokraci nuk mund të ar- ritët pa pranimin e këtij fakti. Esenca e demokracisë nënkupton kyçjen dhe integrimin e plotë e të gjithë po- pujve në jetë të kombit pa marrë parasyshë gjuhët me të cilat flasin. Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë, Moldavia dhe Serbia dhe Mali i Zi janë vende në fillim të ndërtimit të kombit dhe zhvillimit të shoqërisë civile. Mediat në të gjitha gjuhët që flitën në vend paraqesin mjet të fuqi- shëm shoqëror që mund — dhe duhet — të mobilizohet për ndihmë të këtij procesi.
Raportet e këtyre pesë vendeve të përpunuara gjatë këtij projekti janë paraqitur në publik për herë të parë në konferencën e organizuar nga Zyra ime në bashkëpunim me Institutin për studime të komunukimit masovik nga Berni, me datën 28 dhe 29 mars 2003 në Zvicërr. Dë- shirojmë të falenderojmë Departamentin Federal Zvice- rian të punëve të jashtme për mbështetjen bujare finan- ciare të konferencës. Është e rëndësishme që Milo Dor shkrimtar me të kaluar shumë-gjuhësore pranoi ti drej- tohet këtij tubimi. Konferenca kishte tubuar në një vend gazetarët, mediat, organizatat jo qeveritare (OJQ) dhe përfaqësuesit e qeverive nga pesë vende jo vetëm të ra-
1 Snezhana Trifunovska, Minority Rights in Europe. European
Minorities and Languages (The Hague, 2001).
Frajmut Duve 9 portojnë për mjedisin e tanishëm të punës së mediave por edhe të shkëmbejnë informatat dhe pikëpamjet me kolegët e tyre nga vendet tjera. Duke ju falenderuar një qasje të gjërë gjeografike u paraqiten edhe raportet për mediat në gjuhën suedeze në Finlandë dhe për mediat në Danimarkë në gjuhën gjermane që konferencën e bëri një forum të përshtatshëm për diskutim. Seanca e dedi- kuar “raporteve mbi diverzitet" si instrument efikas për promovim të tolerancës dhe mirëkuptimit përmes medi- ave u shndërrua në pikë kulminante të konferencës. Përfaqësuesit e tri OJQ-ve mediale të njohura paraqiten konceptin e “raportimit mbi diverzitetet" dhe në mënyrë kritike vlerësuan punën e tyre në Evropën jug-lindore. Gjatë seancës së fundit të konferencës u paraqiten disa nga veprimet më të mira ekzistuese në të pesë vendet. Konferenca identifikoi disa probleme kyçe që pen- gojnë zhvillimin e mediave në gjuhë të ndryshme, po- saçërisht në ish Republikën Jugosllave të Maqedonisë, Serbi (Serbia dhe Mali i Zi) dhe Moldavi: • jo-ekzistimi i vetëqendrueshmerisë së mediave • menaxhimi i pamjaftueshëm profesional • niveli i ultë i përgatitjes për raportim mbi diverzi- tetet • mungesa e solidaritetit kolegial mes gazetarëve me origjinë të ndryshme etnike Në rastin e Zvicrrës dhe Luksemburgut folësit në konfe- rencë pranuan që qeveritë dhe mediat do të duhej të bënin më shumë për t'i integruar migrantet duke krijuar programe të posaçme për prodhime nacionale të tran- smetuara dhe të shtypura. Perveq kësaj, do të duhej t'ju ofrohen mundësi më të mira për të mësuar gjuhët të ci- lat flitën në atdheun e tyre.
Rezultatet e projektit kanë treguar që përkundër të gjit- ha ndryshimeve që e përcaktojnë mjedisin e punës së
10 Parathënie mediave në vende të ndryshme, faktorët vijues kanë vlerë univerzale:
1. Mbështetja nga ana e qeverisë çdokund është e rën- dësisë parësore për mbijetimin e mediave në gjuhë të ndryshme. Institucionet shteterore duhet të janë të vetë- dijshme për përgjegjësinë e tyre dhe të krijojnë korniza juridike të cilat do të janë të përshtatshme për mediat në gjuhë të ndryshme nëse ato nuk janë krijuar më herët. Duhet hulumtuar mundësitë për definimin e rre- gulloreve ligjore që do të sjellnin diskriminimin pozitiv. Përveq kësaj, duke pasur parasyshë faktin që ky lloj i mediave kurrë nuk do të jetë plotësisht i vetëqendrue- shëm, qeveritë duhet të vazhdojnë apo të fillojnë të sigu- rojnë mbështetje afatgjate financiare këtyre mediave. Nga ana tjetër, praktika e financimit direkt shteteror gjit- hmonë lenë hapesirë për kontrollë shteterore mbi medi- at dhe ajo duhet anashkaluar. Duke ndjekur shembullin e Zvicrrës, Luksemburgut, Finlandës dhe Danimarkës duhet shqyrtuar mekanizmat e mbështetjes indirekte siq janë politika tatimore dhe shpenzimet postare në më- nyrë që ti mundësohet veprimi i pavarur mediave. Qeve- ritë duhet të sigurojnë që qytetarët që janë pjesëtarë të grupëve të ndryshme gjuhësore të kanë të drejtë dhe rast për shprehje të lirë, të ruajnë dhe zhvillojnë gjuhën e tyre përmes mediave. Nëse rasti s'është i tillë dhe lexue- sit, dëgjuesit dhe shikuesit kanë pak apo aspak besim në mediat lokale vjen deri të tendenca e drejtimit të vëmendjes ndaj mediave të huaja fqinje që unë i përs- hkruaj si “mediat e vëllaut të madh". Në afat të gjatë, kjo mund të këtë si pasojë destabilizimin e shoqërisë. Secilit vend i nevojiten mediat e veta të pavarura dhe të emanci- puara që janë garancë e debatës publike që është do- mosdoshmëri për zhvillimin e shoqërisë civile.
Frajmut Duve 11 2. Mediat duhet të janë në gjendje të luajnë rol kon- struktiv në luftë kundër diskriminimit, të avancojnë mi- rëkuptimin dhe të ndërtojnë paqe stabile në shoqëritë shumë-gjuhësore. Raportet tregojnë që “gjuha e urrej- tjes" dhe urrejtja ndaj tjerëve janë zhdukur në masë të madhe nga skena mediale por akoma ekziston hendeku në mes publikave të ndryshme. “Fjalimi pozitiv" i njërës anë për tjetrën ende është i rrallë. Qellimi i mediave du- het të jetë pasqyrimi i shoqërisë multi-etnike dhe shu- më-gjuhësore, në vend të fokusimit vetëm në bashkësinë e vet duke harruar nevojat e grupeve tjera. Duhet vendo- sur dhe aplikuar standarde profesionale dhe parime eti- ke të gazetarisë. Edukimi i gazetarëve ka një rëndësi të madhe. Duhet zhvilluar dhe avancuar të gjitha nivelet e edukimit.
3. Roli i mediave të sherbimit publik akoma është i rëndësishëm. Sektori privat vetëm nuk mund të garan- tojë per se hapesirë plurale mediale. Përpos sasisë së programit të siguruar me ligj në gjuhë të ndryshme, me- diat publike duhet ti kushtojnë vëmendje të duhur jetës dhe situatës në të cilën gjëndën grupe të ndryshme etni- ke që jetojnë në atë vend. Mbulimi i temave që kanë të bëjnë me këto grupe duhet të jetë një nga prioritetet the- melore në lajmet kryesore dhe programet e ngjarjeve të tashme.
4. Mediat dy-gjuhësore apo shumë-gjuhësore respekti- visht mediat që emetojnë apo publikojnë në gjuhë të ndryshme do të jenë në gjendje të tregojnë rezultate po- zitive vetëm nëse shoqëria e pranon shumë-gjuhësinë si pjesë normale të përditshmërisë jetësore. Do të duhej shqyrtuar shfrytëzimi i shembullit të Radio Kanalit 3 nga Bil/Bine në Zvicërr. Programet atje përgatiten nga
12 Parathënie personeli shumë-gjuhësor por emetohen vetëm në një gjuhë. Shembulli finlandez i përdorimit të titrave për shumicën e TV programeve duhet marrë në shqyrtim se- rioz në vendet tjera shumë-gjuhësore ashtu që ti ikët “ge- toizimit" të shoqërisë përmes mediave për të cilën gjë u raportua në konferencë.
Si rezultat i projektit, në publikimin tonë për secilin vend theksohen rekomandimet të cilat do të përdorëshin si udhërrefyes për zhvillimin e mediave në të ardhmen në vendet e përmendura. Jam i bindur që ky publikim do të këtë ndikim fryt-dhënës në dy mënyra. Në vendet e shqyrtuara duke përfshirë të gjithë — qeveritë, OJQ-të mediale dhe gaze- tarët do të mendojnë për mënyrat e reja të konfrontimit me sfidat pozitive të strukturës së tyre shumë-gjuhësore. Mëtutje, jam i sigurtë që projekti është gjithashtu shumë i vlefshëm sepse veprimet më të mira janë të përshkrua- ra nëpër raporte sipas shteteve dhe rekomandimet mund të përdorën për zhvillimin e mëtejshëm të mediave në shoqëritë tjera shumë-gjuhësore. Do të doja të ndajë me juve diçka lidhur me ori- gjinën e një kënge me të cilën gjë edhe e kam hapur kon- ferencën në Bern. Historiati i kësaj kënge me është bërë i njohur në një dokumentar të jashtëzakonshëm të regji- sorës së njohur bullgare të filmit — Adela Peeva që në të njejtën kohë është shumë i nderlikuar dhe shumë i thjeshtë. Kënga ekziston në jo më pak së shtatë gjuhë: në turqisht, greqisht, shqip, serbisht, maqedonisht, bull- garisht etj. dhe ka emër të ndryshëm në secilën nga këto gjuhë por është gjithmonë kënga e njejtë dhe kjo është me rëndësi! Këngët dhe gjuhët do të duhej të na bashko- nin e jo të na ndajnë!
Frajmut Duve 13 Zyra ime mirëpret dhe mbështet të gjitha propozimet e projekteve specifike të cilët do të jenë në formë të këtij publikimi! Vienë, qershor 2003.
14 Parathënie Milo Dor Fjalimi përshëndetës
Paraardhësit e mi kanë qenë serbë të ikur në Austri pa- ra 300 vjetëve nga Turqit dhe ishin vendosur në veri të Danubit, kufi i natyrshëm në rrafshin pjellor të mbetur pas detit të zhdukur të Panonisë. Toka u është dhënë me kusht që ata ta mbrojnë këtë pjesë nga Turqit oto- man. Në atë kohë, Beogradi ka qenë pikë e largët e peran- dorisë Turke të cilën për kohë të shkurtër e patën oku- puar Austriakët në fillim të shekullit tetëmbëdhjetë. Pasi Turqët kishin pushtuar përsëri kështjellën, Maria Tere- zia i banoi viset ku tashmë ishin të vendosur Hunga- rezët, Rumunët dhe Serbët me njerëz me origjinë shvabe dhe rusine, ku të dytët vinin nga Ukrajina dhe Sllovakia. Tjerët që gjetën strehim ishin Grekët dhe Bullgarët që kishin ikur para përparimit turk sikurse edhe Hebrenjtë në kërkim të atdheut. Ashut që ai “kufi ushtarak" ishte bërë pasqyrë reale e shtetit shumë-nacional. Deri tek rrënimi përfundimtar i përandorisë së Habzburgut, me fjalë tjera deri me 1918, paraardhësit e mi si zakonisht pranonin një sasi të caktuar të kripës dhe vajit çdo vit sipas marrëveshjes që datonte nga she- kulli i tetëmbëdhjetë. Fëmijërinë e kam kaluar në atë regjion të njohur si Vojvodina (në gjermanisht Woiwodschaft), që deri kah mesi i shekullit të nentëmbëdhjetë kishte fituar një lloj autonomie. Edhepse monarkia Austro-hungareze nuk ek- zistonte më, kishin mbetur shumë gjurmë e mbi të gjitha
Milo Dor 15 përzierja e larmishme e grupeve etnike që të gjitha ishin bërë vendase. Përpos gjuhës sime amtare, isha i mësuar të dëgjoj gjermanisht, hungarisht dhe rumanisht në për- dorim të gjërë. Gjyshja ime nga ana e nënës, Greke e edukuar në Vienë fliste me mua gjermanisht sepse nuk fliste rrjedhshëm serbisht. Babai im, i lindur me 1895 në një fshat të Banatit, ishte rritur në një rajon të gjërë gjeografik ku shumë grupe etnike kishin jetuar së bashku, dashur apo pa dashur. Mirëpo kjo strukturë shteterore u shkatërrua pasi që udhëheqësia nuk ishte në gjendje të zgjidhte pro- blemet nacionale dhe poashtu ndërlidhur me këtë as problemet sociale. Kur filloi Lufta e Parë botërore, babai im sapo kis- hte përfunduar shkollën dhe donte të studionte mjekë- sinë. Shkaku i kësaj e morën në sherbim në njësi për sanitet. Edhepse pas lufte jetoi në shtetin e ri të formuar të Jugosllavisë, vazhdoi studimet në Budapest me fjalë tjera në territorin e ish monarkisë së dyfishtë. Kur qeveria e re hungareze u bë e përzier në nacio- nalizëm ekstremist, babai im në vend që të kthehet në Jugosllavi shkoi më larg deri në Poloni ku në Poznanie përfundoi dy semestrat e fundit dhe fitoi diplomën e mjekut. Kah fundi i vitit 1939, kur Poloninë e kishin shke- lur trupat e Hitlerit, pjesë të armatës polake të mundur dhe të çarmatosur kishin ikur në jug dhe kishin ardhur përmes Rumanisë deri në Beograd nga ku Polakët kis- hin vazhduar bredhjen e tyre. Babai kishte zakon t'ju drejtohej oficerëve polak apo ushtarëve të thjeshtë në rrugë dhe ti ftonte për drekë apo darkë vetëm që të fliste me ta polonisht. Intervenimi i parë kirurgjik që e kishte bërë babai im kishte ndodhur në një fshat rumun. Pastaj, një kojë
16 Fjalimi përshëndetës të caktuar ka qenë mjek lokal i mjekësisë së përgjith- shme në një fshat në Baçkë, të banuar me Serb dhe Ru- ten, të cilët atje i quanin Rusin. Më vonë kishte studiuar kirurgjinë plastike me një Hebrej, profesor në Berlin. Në mes të luftës u zhvendos për të jetuar në Vjenë, për të qenë më afër burgut ku unë isha i burgosur. Aty përsëri u bë mjek i përgjithshëm dhe kujdesej për Italianët në punë të detyrueshme, me të cilët kalonte shumë mirë. Krenohem me babain tim pasi që kishte zotëruar me aq shumë gjuhë me të cilat flitej në ish perandorinë e Habzburgut. Tërësisht ishin gjashtë gjuhë — gjuha e tij amtare, serbo-kroatishtja apo kroato-serbishtja, pastaj gjermanishtja, hungarishtja, polonishtja, rumanishtja dhe gjuha italiane. Atyre mund t'ju shtohen edhe tri gjuhë të vdekura — greqishtja e vjetër dhe latinishtja që i kishte mësuar në shkollë të mesme — dhe hebraishtja që në kohën e lirë kishte mësuar nga Konvikti (libër hebraik), të cilën një mik rabin ia kishte dhënë babait të tij. Babai im kishte qenë më të vërtetë Evropian qend- ror apo më mirë të thëm Evropian duke mos e ditur këtë fare, pasi që për të ishte e natyrshme të mësojë gjuhët e pacientëve të vet e jo ti detyrojë ata ti drejtohen në gjuhën e tij. Ishte për të aq e natyrshme sikur ofrimi i ndihmës pacientëve të sëmurë; i pranonte ashtu siq vi- nin, pa i pyetur për kombësinë, fenë apo ndonjë pikëpa- mje të posaçme të tyre. Ishte humanist praktik dhe unë krenohëm me të sepse unë si shkrimtar disponoj vetëm me fjalë ndikimi i të cilave është i dyshimtë. Pas humbjes së ideologjisë komuniste — e cila ia mundësoi Bashkimit Sovjetik që në emër të solidaritetit ndërkombëtar të shtypte aq shumë grupe etnike mu si- kurse ndonjë fuqi koloniale e shekullit të nentëmbëdh- jetë — filloi të dalë përsëri nga gërmadhat e sistemit të rrënuar (madje jo vetëm atje) spektri i vjetër ideologjik,
Milo Dor 17 për të cilin njeriu shpresonte që ishte i dërguar në vend të sigurtë në humnerë të historisë, e ky ishte para së gjit- hash, spektri nacionalist. Me këtë natyrisht nuk mendoj për vetëdijen nacio- nale, e cila del nga tradita e lirë dhe humane e një grupi etnik por në atë formën e nacionalizmit të ideologjisë agresive që sheh armikun në çdo grup të ndryshëm apo dukshëm të ndryshëm. Nuk ekziston asnjë komb që në ndonjë moment të historisë së vet nuk ka bërë keq. Betejat e fituara apo të humbura, në kërkim të perandorive më të mëdha, luftës për pushtet mes dinastive të ndryshme që shpesh për- fundonin me vrasje dhe shtypje të grupeve tjera apo gru- peve që mendojnë ndryshe, nuk janë arsye që njeriu po- saçerisht të krenohet. Kultura Evropiane me të cilën kemi drejtë të kreno- hemi është rezultat i mundimshëm i individëve nga shu- më grupe etnike të cilët ia kishin dalur të shtrinin shiki- min përtej horizontit të ngushtë të malëve dhe luginave të tyre. Kjo solli renesansën dhe iluminizmin me prem- tim për krijimin e Evropës në një vend human, bashkësi në të cilën nuk do të jetë e rëndësishme cilit komb i ta- koni apo cilit Zot i lutëni, ku e vetmja gjë me rëndësi është së si sjellet dikush ndaj tjetrit dhe çka bën ai. Në krahasim me këtë kulturë të larmishme me të gjitha liritë e saj dhe traditat demokratike, tubimet naci- onaliste me flamujt e tyre separatist dhe muzikën e tyre frymore bien poshtë deri në folklor të marrë. Kurrë nuk ka pasur as sa gjysma e këtyre njerëzve të mbushur me dëshirë të flaktë të idesë së identitetit Evropian sikur sot, por prap nuk ka pasur të ngritura aq shumë perde të vogla të hekurta për të fshehur lidh- shmërinë e vërtetë e cila themelohet në këmbimin e lirë të njerëzve, të mirave dhe ideve.
18 Fjalimi përshëndetës Është e qartë së bashkësia e tillë e të gjitha grupeve etnike Evropiane mbetet shans i vetëm i mbijetimit në këtë botë të bukur të larmishme. Megjithatë, si mund ta ndalim atë rritje të jo tolerancës dhe urrejtjes për vëlle- zërit (në sytë e nacionalistëve militantë të gjithë njerëzit e kombëve tjera janë inferior), kur të gjitha qasjet e arsy- eshme janë dukshëm të pa suksesshme. “Çka na mbetët?", pyetej shkrimtari jo konformist i madh kroat, Miroslav Kërlezha, dhe menjëherë përgji- gjej: “Një kuti me shkronja plumbi të shtypit, e kjo nuk është shumë, por është e vetmja që njeriu ka zbuluar de- ri më tani si armë me të cilën do ta mbrojë humanitetit e vet." Çfarë zgjidhje tjetër na mbetët nëse nuk duam që duarlidhur të shikojmë së si shpresat për një Evropë të ndritshme e të lirë me barazi për shumë popuj të mos na shprishën në mjegullën e nacionalizmit agresiv dhe dogmatik?
Milo Dor 19 Tanja Popoviq Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë
Si pjesë e ish Republikës Socialiste Federative të Jugo- sllavisë, Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë kalon nëpër transformim të rëndë social, ekonomik dhe poli- tik. Ky proces afatgjatë dhe i përgjithshëm ka ndikim të drejtpërdrejt në zhvillimin e mediave të shtypit dhe elek- tronike.
I. Korniza juridike për media
Në ish Republikën Jugosllave të Maqedonisë jetojnë gru- pe të ndryshme etnike: Maqedonët (1,378.700/66.4 për- qind), Shqiptarët (479.000/23.1 përqind), Turqët (81.600/ 3.9 përqind), Romët (47.400/2.3 përqind), Vllahët (44.462/ 2.2 përqind), Serbët (39.900/1.9 përqind) dhe të tjerë (23.900/23.9 përqind).1 Në ish Rrepublikën Socialiste Federative të Jugo- sllavisë të drejtat e minoriteteve kanë qenë relativisht mirë të respektuara, posaçerisht në rajonin e mediave. Me përjashtimin e rolit dominant të partisë socialiste dhe politikës së saj, grupet etnike kanë pasur mundësi ta ruajnë gjuhën dhe avancojnë kulturën e tyre të tra- shëguar përmes mediave të tyre. Gazetat janë shtypur në
1 Shifrat mbi popullsinë bazohen në regjistrimin kombëtar nga viti 1994. Regjistrimi i ri është bërë në nëntor 2002. Rezultatet e para ishin publikuar në janar 2003 ndërsa rezultatet përfundimtare nuk do të publikohen para vitit 2004.
Tanja Popoviq 21 shqip, hungarisht, në gjuhën rome dhe italiane, kanë qenë të pranishëm edhe programe të ndryshme të TV-së dhe radio-së.2 Që nga pavarësia e fituar ne vitin 1991 disa rregulla e kanë formuar kornizën juridike të përgjithshme në këtë shtet. Kushtetuta e aprovuar në vitin 1991 garanton sipas nenit 16 lirinë e të folurit, si dhe lirinë për të for- muar institucionet për informim publik. Mëtutje, ajo ga- ranton pranimin e lirë te informacioneve, si dhe lirinë e pranimit dhe dërgimit të iformacioneve. Si shtesë, neni 48 i Kushtetutës u garanton pjesë- tarëve të komuniteteve etnike të drejtën që të shprehen lirë, që ta kultivojnë dhe zhvillojnë identitetin e tyre dhe veçoritë nacionale. Kushtetuta garanton mbrojtjen e iden titetit etnik, kulturor, gjuhësor dhe fetar të komuniteteve etnike. Amandamenti i Kushtetutës nr. 8, i aprovuar në nëntor të vitit 2001, mëtej definon që pjesëtarët e komu- niteteve kanë të drejtë që të shprehen lirisht, të kujdesen dhe të zhvillojnë identitetin dhe karakteristikat e tyre, dhe që të përdorin simbolet e komuniteteve të tyre. Ky definicion garanton mbrojtjen e identitetit etnik, kultu- ror gjuhësor dhe fetar të gjitha komuniteteve etnike. Pje- starët e komunitetit kanë të drejtë të formojnë institucio- ne kulturore, artistike dhe edukative si edhe shoqata shkencore dhe të tjera për shprehje, kultivim dhe zhvil- lim të identitetit të tyre. Në përputhje me të drejtat e garantuara të komuni- teteve etnike, sipas rregullave të Kushtetutës së Ish Re- publikës Jugosllave të Maqedonisë, Ligji për media pu- blike (“Gazeta zyrtare e Republikës së Maqedonisë", nr.
2 Dunja Melcic, “Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur. Die
Medienlandschaft", in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2000), 317—31.
22 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë 20/97) saktësisht definon mënyrën në të cilën këto të drejta do të aplikohen. Neni 45, paragrafi 2 dhe 3, i obli- gon ndërrmarrjet e transmetuese që ti tranmetojnë pro- gramet e veta në gjuhët e grupeve etnike në regjionet ku ato grupe e përbejnë shumicën ose kanë përqindje rele- vante të popullsisë. Paragrafi 4, neni 45, definon të drejtën e kompanive komerciale transmetuese që të tran- smetojnë në gjuhën e komuniteteve tjera etnike, pranë programëve në gjuhën maqedone. Ligji për mediat pu- blike poashtu përmbanë rregullat për përkrahje financi- are radio dhe tv produksionëve, edhe në maqedonisht edhe në gjuhët e komuniteteve tjera etnike, nga fondi i parapagimit publik.3 Ligji mbi formimin e ndërmarrjes publike Radio dhe Televizioni i Maqedonisë transformoi Radio Televi- zionin e Maqedonisë MRTV (RTVM) në sherbim publik (“Gazeta zyrtare e Republikës së Maqedonisë", nr.6/98 dhe nr.98/2000). Neni 6 qartë rregullon obligimin që MRTV të sigurojë programe në gjuhet e komuniteteve et- nike, që do të thotë në gjuhë të pjestarëve të gjitha ko- muniteteve që jetojnë në ish Republikën Jugosllave të Maqedonisë.4 Gjatë janarit të vitit 2003 Grupi operativ për media i Paktit për stabilitet dhe Këshilli Evropian financuan ve- primet, nën mbikqyrjen e Qendrës për zhvillimin e me- diave (Media Development Centre, MDC), që të riformu- lohet ligji për mediat. Ligji, i cili pritet të aprovohet në parlament në fund të vitit 2003, duhet që të përmirësojë rregulloret që sipas kushtetutës garantojnë pavaresinë e MRTV-së dhe të hapë rrugën që ai të bëhet sherbim pu- blik medial plotësisht i pavarur.
3 Neni 77, paragrafi 1, rendi 5, dhe neni 78, paragrafi 2. 4 Neni 6, paragrafi 1.
Tanja Popoviq 23 Ligji kundër Krimit poashtu i mbronë liritë gjuhëso- re. Neni 138 i atij ligji artikulon që aktivitetet të cilat thyejnë të drejtën e përdorimit të gjuhës sipas zgjedhjes personale janë kriminale (të përshkruara në pjesën mbi “Veprat kriminale kundër lirive dhe të drejtave të perso- nave dhe qytetarëve"). Sipas Kodeksit gazetar (neni 10), gazetari nuk guxon të krijojë apo përpunojë informatat të cilat rrezikojnë të drejtat dhe liritë e njeriut, nuk guxon të përdorë gjuhë urrejtëse apo të inkurajojë dhu- nën dhe diskriminimin të çfarëdo lloji (nacional, fetar, racor, gjinor, të klasave shoqërore, gjuhësor, të orienti- mit seksual, të pëcaktimit poltik…). Neni 11 i obligon gazetarët në respektim të standardeve të përgjithshme shoqerore të mirësjelljes si dhe shumë-llojshmërisë etni- ke, kulturore dhe fetare në vend. Marrëveshja Bazë e Ohrit e 13 gushtit 2003 fton bashkësinë ndërkombëtare të promovojë mediat në gju- hët e komuniteteve të ndryshme etnike. Neni 6, “Kultura, arsimi dhe përdorimi i gjuhës", cekë “Palët ftojnë bash- kësinë ndërkombëtare duke përfshirë dhe OSBE-n, ta shtojnë ndihmën e tyre ndaj projekteve në sferën e medi- ave, për forcimin e mëtejshëm të mediave radio, televizi- ve dhe të shtypura duke përfshirë mediat në gjuhën shqipe dhe mediat multi-etnike. Palët gjithashtu ftojnë bashkësinë ndërkombëtare të zgjerojë programet profe- sionale të mediave për trajnimin e pjesëtarëve të komu- niteteve që nuk janë shumicë në vend. Palët gjithashtu ftojnë OSBE-n të vazhdojë përpjekjet në projektet e pa- rapara për përmirësimin e marrëdhënieve ndër-etnike."
II. Hapesira mediale
1. Mediat e shtypura. Si rezultat i të gjitha ndryshimeve shoqëroro-politike dhe i demokratizimit të informimit,
24 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë interesi për themelimin dhe publikimin e mediave publi- ke në vend është në rritje e sipër qysh nga arritja e pa- varësisë. Deri me dhjetor 2002, Agjencioni për informim ka regjistruar 926 media të shtypura — gazeta, revista, zhurnale, buletine, sikurse edhe komunikata, almanak dhe lloje tjera të materialit të shtypur.5 Shumica e këtyre mediave të regjistruara është në gjuhën maqedone, por ka edhe 73 në shqip, 8 në turqisht, 4 në anglisht, 4 në gjuhën vllahe, 2 në serbisht ndersa 15 shumë-gjuhësor.6 Konkurrencë e madhe ekziston mes këtyre publikimeve për një treg mjaft të kufizuar prej dy milionë banorëve me ekonomi të dobësuar. Shumë media luftojnë për të fituar përfitim nga marketingu, mbështetje ndërkombë- tare dhe mënyra tjera të mbijetimit. Gazetarët kryesisht fitojnë të ardhura shumë të ulta, që ka ndikim të konsi- derueshëm në cilësi. Në vend ekzistojnë vetëm dy shtëpi të mëdha botuese — që është rezultat i kontrollës së mëparshme shteterore mbi media. Kjo si duket ka ndi- kuar deri dikund në cilësinë e mediave. Cilësia në të shumtën ndryshon, nga kreu i tregut me gazetat ditore siq është Dnevnik, deri të gazeta shteterore e prodhuar në mënyrë modeste me financim të pamjaftueshëm siq është Nova Makedonija.
1.1. Mediat e shtypura në gjuhën maqedone. Gazeta më e popullarizuar dhe relativisht e pavarur ditore Dnev- nik (tirazhi 60.000) pohon që udhëheq politikën e rapor- timit inkluziv (përfshirës). Sipas informatave të vet Dnev- nik-ut në mesin e lexuesve të tyre ka edhe shumë Shqip- tarë. Mirëpo, interesimi i publikut shqiptarë për këtë ga-
5 Sipas informatës së pranuar nga Agjencioni maqedon për in- formim. 6 Sipas informatës së pranuar nga Agjencioni maqedon për in- formim.
Tanja Popoviq 25 zetë bazohet në besueshmërinë e tyre ndaj burimeve re- lativisht kredibile të informimit mbi situatën politike në vend. Lexuesve Shqiptarë ju mungon mbulimi i rregullt dhe i saktë i çështjeve shqiptare përpos atyre që mbu- lojnë kriminalitetin dhe senzacionet. Në këtë gazetë nuk është i punësuar asnjë gazetar shqiptar (edhepse kanë disa përkthyes shqiptarë), por si shtojcë shpërndajnë gratis revistën mujore Forumi multi-etnik në gjuhë ma- qedone, shqipe dhe angleze. Autorët e Forumit multi-et- nik vijnë nga grupe të ndryshme etnike dhe gjuhësore ndërsa raportojnë për një temë të përbashkët, si “Ma- qedonia pas zgjedhjeve", apo çështje të përgjithësuara siq janë gjinia, varfëria etj. Gazeta e dytë sipas popullaritetit në gjuhën maqe- done Utrinski Vesnik (tirazh 33.000), gjithashtu pohon që udhëheq politikën e përfshirjes etnike. Sipas projektit të vënë nga një OJQ ndërkombëtare në vitin 2002, kjo gazetë kishte shkëmbyer artikuj me gazetën udhëheqese shqiptare Fakti, e më herët kishin punësuar gazetarë dhe kolumnist shqiptarë. Por menaxhmenti pranon që, “shkaku i kërkesave të lexuesve tonë maqedonas", prio- riteti i kësaj gazete përqendrohet në interesat e popul- latës maqedonase.
1.2. Mediat e shtypura në gjuhën shqipe. sipas të dhënave të fundit nga janari 2003, ekzistojnë 15 gazeta javore dhe periodike që shtypen në shqip: Flaka, Fakti, Lobi, Globi, Xixëllima, Nxënesi, Edukimi Qytetar, Stili, Hana e re, Grafiti, Fatos, Lobi ditor, Jehona dhe Bre- zi.7 Përkundër numrit të madh të publikimeve komuni- teti shqiptar nuk është i mbuluar sa duhet për momen- tin me media të shtypura. Tirazhi i ultë i gazetave në
7 Sipas informatës së pranuar nga Agjencioni maqedon për in- formim.
26 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë gjuhën shqipe mund të shpjegohet me faktin që ato shpesh përqendrohen në lajme nga Kosova dhe nga Shqi- përia ndërsa në shumë raste nuk i sigurojnë informata relevante komunitetit shqiptar për vendin e tyre. Flaka, gazeta më e vjetër ditore në gjuhën shqipe u themelua në vitin 1945. Sot gazeta humb në mënyrë konstante lexuesit shkaku i nivelit të ultë të cilësisë gaze- tare, orientimit politik dhe raportimit të njëanshëm. Ga- zeta e parë jo shteterore Fakti, e themeluar me ndihmën financiare ndërkombëtare në vitin 1998, ofroi një alter- nativë të gazetës Flaka, të drejtuar nga shteti. Sot po- hohët që ajo është gazeta më e lexuar në gjuhën shqipe. Ngjarjet e fundit nga viti 2003, tregojnë njëanshmëri po- litike të raportimit. Përhapja e tyre është më e madhja nga mediat e shtypura në gjuhën shqipe. Gazeta e pavarur javore Lobi, e themeluar në vitin 2001 nga intelektualët shqiptarë Shkupjanë, konsidero- het relativisht e matur dhe është alternativë ndaj gazeta- ve Flaka dhe Fakti. Deri më tani kanë arritur t'i rezi- stojnë presionit të fortë politik të grupëve shqiptare të interesit dhe kanë mbajtur drejtimin e tyre pluralistik. Demonstrojnë standard të lartë gazetar por akoma pritet të luajnë rol të fortë në treg.
1.3. Mediat e shtypura në gjuhën turke. Mediat e shtypura në gjuhën turke jo vetëm që duhet të garojnë me gazetat dhe revistat në gjuhën shqipe por edhe më prodhimet nga Turqia. Birlik, që u themelua në vitin 1946, është gazeta më e vjetër në turqisht dhe ka traditë të gjatë të gazetës poli- tike dhe informative. Sot ajo shtypet nga Nova Makedo- nija tri herë në javë dhe është burim kryesor i informa- tave në gjuhën turke. Mirëpo, sikurse edhe të githa pu- blikimet e Nova Makedonija-s, vuajnë nga problemet e
Tanja Popoviq 27 njejta me të cilat përballën publikimet tjera simotra. Si- pas informatave të fundit zyrtare shtypet në 2.016 ek- zemplarë. Javorja Zaman shtypet nga viti 1994 në gjuhën tur- ke dhe maqedone (numri i ekzemplarëve të shtypur është 6.000), por del jo rregullisht, kohë pas kohe.
1.4 Mediat e shtypura në gjuhën rome8. Tregu i shtypit në gjuhën rome habitshëm është i pasur dhe ak- tiv. Përpjekjet e përbashkëta individuale dhe aktivizimi i përgjithshëm i komunitetit romë kanë pasur ndikim të shkelqyeshëm gjatë disa viteve të fundit duke sjellur deri të asortimenti i lartë i prodhimeve të shtypura. Popul- latës rome dhe mediave të tyre akoma ju mungon ndiki- mi i vertetë politik dhe publik por edhe vetë ekzistimi i mediave të tyre motivon dhe inkurajon aktivitetet e ardh- shme në rritjen e rolit të tyre në shoqërinë maqedone në përgjithësi. Roma Times, e themeluar në vitin 2000 dhe e shtypur nga Romani Informatikani Agencia (Agjencia Informative Rome) është gazeta e vetme për komunitetin romë e shtypur me artikuj në gjuhën rome dhe maqe- done. Shtypet tri herë në javë dhe në 16 faqet e saj sjell informata për ngjarjet ndërkombëtare dhe ato kombëta- re, arsimim, argëtim, marketing, sport etj. Më e rëndë- sishme është që gazeta fokusohet në tema rome. Qysh nga viti 1997 shpërndahet revista mujore për fëmijë e quajtur Cirikli dhe sjell përmbajtje arsimore, informati- ve dhe argëtuese për fëmijë në gjuhën rome dhe maqe- done. Me suksesin e Cirikii-t, unioni kombëtar pedago- gjik, në vitin 1998, rekomandoi përdorimin e saj në shkolla fillore. Romana dhe Vilo të themeluara në vitin 2001, në botimet e tyre mujore i drejtohen temave që ju
8 Gjuha rome ende nuk ka unifikim dhe standardizim. Në këtë
raport termi “gjuha rome" përdorët në domëthënie të përgjithshme.
28 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë interesojnë grave dhe adoleshenteve rome. Derisa Vilo kryesisht i kushton vëmendje temave argëtuese, muziko- re, të dashurisë, kompjuterike dhe arsimore, Romana sjell këshilla tipike për çështje femërore sikur shëndeti, kozmetika dhe moda apo interviston femrat e famshme. Aspekt interesant i këtyre dy publikimeve është që ato janë tregjuhësore (maqedonisht, rome dhe anglisht). Bo- tuesit shtypin arikuj në gjuhën maqedone, rome dhe/apo angleze, sepse pranojnë që shumë Romë nuk flasin rr- jedhshëm gjuhën rome dhe ju duhet artikulli i njejtë në gjuhën maqedone për ta kuptuar atë të njejtin në gjuhën rome. Pasi që nuk ekziston gjuha e standardizuar rome këto publikime përpjekën të promovojnë vokabular të unifikuar.
1.5 Mediat e shtypura në gjuhën vllahe. Vllahët (Aro- munet, Cincaret) njihen si grup gjuhësor që flet me dia- lekt të vjetër rumun. Si një nga komunitetet më të vogla, është kryesisht i integruar në popullatën shumicë maqe- done, pjesërisht shkaku që i takojnë krishtërizmit të përbashkët ortodoks. Vllahët e integruar mirë përballën me rrezikun e asimilimit të plotë dhe janë të brengosur për rënien e njohurisë së gjuhës vllahe. Viteve të fundit, vllahët ri-zbulojnë traditën e tyre kulturore dhe përpje- kën të ruajnë gjuhën e tyre, zakonet dhe arkitekturën. Mujorja Feniks botohet nga viti 1995 (numri i ekzem- plarëve të shtypur është 1.000). Fokusohet në çështjet e përditshme dhe historike të jetës së Vllahëve. Nga tetori i vitit 2002, “Shoqëria kulturore Vllahe Santa Sypsy" në Shtip, pjesë lindore e vendit, boton gra- tis gazetën dygjuhësore të quajtur Bilten Armanamea e cila merret me çështje të komunitetit vllah në tetë faqe.
Tanja Popoviq 29 1.6 Mediat e shtypura në gjuhën serbe, kroate dhe boshnjake. Nuk ka media periodike të shtypura në gjuhën serbe, kroate apo boshnjake që botohen në këtë vend. Prodhimet e shtypura me çmime të volitshme, im- portohen nga vendet fqinje dhe janë lehtë të arritshme.
2. Mediat e transmetuara. Pas hyrjes në fuqi të ligjeve liberale licencuese, vendi përjetoi një rritje të lartë të nu- mrit të TV dhe radio stacioneve. Për moment ka përmbi 157 TV dhe radio transmetues në vend — numër i cili nuk është i mundur të mbahet në një treg aq të vogël dhe me të ardhura të kufizuara nga reklamat. Mbi të tje- rat, ekzistojnë edhe shumë transmmetues jo të ligjshëm — posaçerisht të radios — ekzistimi i të cilëve rrezikon aktivitetet e atyre legale. Problemi i shumicës së TV stacionëve në këtë treg të vogël qendron në ndërlikimin partiak politik gjatë dhënies së licencave transmmetuese dhe mbledhjes së kompenzimit vjetor nga transmetuesit për shfrytëzim të atyre licencave. Duket që posaçerisht në kohën para- zgjedhore (psh. Viti 2002) numri i radio dhe TV stacio- neve rritet si këpurdhat për tu zhdukur prap pas mbyl- ljes së vend-votimeve. Rregullat e garimit në treg duhet të diktojnë mbyl- ljen e shumë transmetuesve jo profitabil por në situatën e tanishme ndikojnë donacionet e ndryshme politike dhe ndihma zhvillimore nga organizatat ndërkombëtare. Me- diat në gjuhën shqipe, rome, turke dhe gjuhë tjera kanë më shumë probleme për të mbijetuar nga kolegët e tyre në mediat në gjuhën maqedone.9 Shumë nga këto media private prandaj mbështeten nga ndihma e subvencioneve
9 Claude Nicolet, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze
und Friedensfõrderung", Südosteuropa Mitteilungen, 31/41. Jg. (2001), 282—89.
30 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë dhe donacioneve për furnizim me pajisje dhe produk- sion. Shkaku i hapesirës gjithnjë të ndryshueshme me- diale, shpesh është vështirë që dikush nga jashtë të mbledh informata precize. Të dhënat që merren jo vetëm që ndryshojnë prej burimi në burim tjetër por shpesh janë të vjetruara nga momenti i shpalljes.
2.1. Mediat transmetuese në gjuhën maqedone. Tran- smetuesi publik MRTV (Radio Televizioni i Maqedonisë), një nga transmetuesit më të fortë në këtë sektor gjendet në udhëkryq — ka tepër shumë të punësuar, i ngarkuar me borxhe të mëdha, përdorë teknologji të vjetruar dhe përballët me rënie të shikueshmerisë. Shumica e Maqe- donëve pa marrë parasyshë origjinën etnike, gjithmonë e ka konsideruar vetëm për transmetues “shteteror". Kon- cepti i multi-etnicitetit të TVM-së u trashegua nga era ti- toiste dhe bazohet në sistem të kuotave të ndara të pro- duksionit për gjuhën shqipe, turke, rome, vllahe dhe serbo-kroate. Derisa MTV 1 dhe MTV 2 transmetojnë program në gjuhën maqedone, programet në gjuhët tjera transmetohen në kanalin e tretë, MTV 3 të krijuar në vi- tin 2002. Cilësia e mediave private elektronike në gjuhën ma- qedone ndryshon në masë të madhe. Ekzistojnë dy ka- nale kombëtare të dhëna me qira në gjuhën maqedone (Sitel dhe A1), prej të cilave A1 është më i popullarizuar, i pavarur dhe i respektuar. A1 ka publikë të gjërë pa marrë parasyshë përkatësinë e tyre etnike dhe preferen- cat gjuhësore. Mirëpo, ai në mënyrë të kufizuar mbulon lajmet që kanë të bëjnë me jetën e përditshme të komu- niteteve tjera. Sitel është orientuar shumë politikisht ku gjatë vitit 2001—2002 Shqiptarët e konsideronin si ar- miqesor.
Tanja Popoviq 31 Përpos këtyre përjashtimeve të vogla, standardi i produksionit të lajmeve i mediave private elektronike në gjuhën maqedone është shumë i ultë dhe shpesh i ngjy- rosur politikisht. Gjithashtu mungon marketingu, publi- ku, hulumtimi dhe programimi i qelluar. Pagat janë të ulta ndërsa aftësitë menaxhuese janë minimale. Shumë transmetues lokal shpresojnë për ndryshime të ligjit, të cilat do t'ju mundësonin të bëhen transmetues regjional ashtu që të rrisin përparësinë e tyre konkurruese. Radio tregu është gjithashtu i stërmbushur sikur ai televiziv. Ekzistojnë më shumë se njëqind radio stacione të licencuara dhe të pa licencuara, me 56 stacione në gjuhë maqedone që ofrojnë programe në gjuhë tjera.
2.2. Mediat transmetuese në gjuhën shqipe. Në gusht të vitit 2002, dy ditë pas fillimit të fushatës zgjedhore, programi në gjuhën shqipe në MTV 3 papritmas u zgje- rua nga dy orë e gjysmë në nentë orë për ditë, në bazë të aplikimit të rregullave të Marrëveshjes së Ohrit. Kjo u mirëpritë nga koalicioni qeverisës (VMRO-DMNE, PDSH) si shenjë e qartë që Qeveria mbështet të drejtat gjuhëso- re shqiptare. Mirëpo, si duket personeli që punonte në deskun e gjuhës shqipe nuk ishte në gjendje të shfry- tëzojë më së miri këtë kohë të shtuar për transmetim. Shumica e skemës së re programore përbëhej nga shou programet e recikluara muzikore shqipe dhe nga teleno- velat latino-amerikane të titruara shqip. Zgjerimi i pro- gramit shqip ishte në dëm të programeve në gjuhët tjera që u zhvendosën në termine jo të popullarizuara kohore. Skema e aprovuar kohë më parë përmbanë dy orë e gjysmë program ditor në gjuhën turke. Programet në gjuhën vllahe, rome, serbe, kroate dhe boshnjake janë të kufizuara në gjysmë ore nga tri herë në javë dhe njëherë në javë jepet programi një orësh në sëcilën nga këto gjuhë. Kjo skemë e re programore nuk ka promovuar
32 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë unitet ndër-etnik mes deskëve në gjuhë të ndryshme pranë MRTV-së ndërsa ankësat, që të drejtat e tyre lihën anash, arrijnë pandërprerë nga deskët më të vogla. Për- pos kësaj, mungesa e financave për pajisje, personel profesional apo programe të mirëfillta ka domethënien që MTV 3 siq duket është terheqese për një numër shumë të vogël shikuesish madje edhe në mes të grupe- ve të veta të parapara. Shumë ekspert për media konsi- derojnë që MTV 3 në formën e tashme, nuk është e kon- ceptuar si duhet dhe që është dështim. Megjithatë, në vi- tin 2003 janë treguar shenja që drejtoria e re e vendosur reformiste e MRTV-së përpjekët të zgjidh disa nga pro- blemet kryesore që e mundojnë këtë organizatë. Drejtori i ri gjeneral, Gordana Stoshiq, tashmë ka paralajmëruar krijimin e ekipeve të përziera redaktuese për programet shumë-gjuhësore.10 Njëmbëdhjetë TV stacione lokale në pronësi private, kryesisht në pjesët perendimore dhe veriore të vendit transmetojnë program në gjuhën shqipe. Ekzistojnë ndry- shime të mëdha në cilësi dhe sasi të programeve të tyre por shumica prej tyre vuan nga problemet e njejta të si- tuatës së rëndë financiare, me personel të motivuar do- bët që merr paga të ulta dhe njohuri të paktë profesiona- le mu sikurse edhe kolegët e tyre nga mediat private në gjuhën maqedone. Derisa shumë nga TV stacionet priva- te që transmetojnë në gjuhën shqipe pohojnë që plotë- sojnë zbrazësirën informative të krijuar nga puna e do- bët e MTV 3 standardi i programeve të lajmëve në për- gjithësi është i ultë. Gjatë konfliktit të vitit 2001 dhe pa- ra zgjedhjeve të vitit 2002, stacionet shqiptare shpesh kanë treguar njëanshmëri eklatante dhe reaksionet e tyra pak janë dalluar nga shumica e atyre në gjuhën
10 Cituar nga intervista me Gordana Stoshiq. Forum, nr. 121
(17. 1. 2003), 29.
Tanja Popoviq 33 maqedone. Mirëpo, ka disa përjashtime të dukshme: si për shembull, TV Era (Shkup), TV Art (Tetovë) dhe TV Hana (Kumanovë) si dhe Radio Vati (Shkup) që kanë mbajtur politikë të pavarur redaktuese dhe janë disa ndër transmetuesit shqip privat që premtojnë më së shumti. Nga pesë radio-programe të ndryshme kombëtare që ofron MRTV-ja, vetëm Radio 2 i kushtohet komunite- teve etnike. Për fat të keq, ka një publikë të paktë, jo më shumë se 5 përqind. Njezet e nentë radio-stacione publi- ke lokale transmetojnë programe në gjuhë tjera (varë- sisht nga përbërja e popullsisë), por sikurse TV stacio- net publike lokale as ato gati që nuk kanë ndikim. Nga ana tjetër, ekzistojnë 17 radio-stacione private lokale që transmetojnë program në gjuhë tjera, duke përfshirë gjuhën shqipe, turke dhe rome. Disa nga to ofrojnë programe në më shumë së një nga këto gjuhë. Sikur në të gjitha mediat në pronësi private, cilësia e programit ndryshon pabesueshëm. Duke ndjekur tren- din e përgjithshëm global kah “tabloidizimi" këto media shpesh prodhojnë programe për argëtim dhe nuk bëjnë “vegla" për informim dhe arsimim të shpejtë dhe fryt- dhënës. Disa nga radio-stacionet lokale nuk janë asgjë më tepër nga një magnetofon dhe mikrofon kurse tran- smetimin e bëjnë nga ndonjë kasolle.
2.3. Mediat e transmetuara në gjuhën turke. Për- zgjedhja e mediave elektronike në gjuhën turke është e kufizuar. MTV 3 ofron program mjaft të shkurtër në gjuhën turke ndërsa komuniteti percjell programe sateli- tore nga Turqia. Për ta përmirësuar këtë situatë, disa ga- zetarë me origjinë turke themeluan në vitin 2001"Orga- nizatën për zhvillim të mediave në gjuhën turke në Ma- qedoni" (www.turkishmedia.org.mk). Oranizata për mo-
34 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë ment bën përpjekje për përmirësim të nivelit profesional dhe arsimor të gazetarëve të rinj ashtu që komunitetit të tyre ti ofrojnë qasje më të mirë informatave në gjuhën e tyre amtare.
2.4. Mediat e transmetuara në gjuhën rome. Ekzi- stojnë dy TV stacione që i drejtohen komunitetit romë: TV BTR Nacional dhe TV Satel. Të dyja gjenden në pa- ralagjen rome të kryeqytetit Shkupit dhe transmetojnë edhe në gjuhën rome dhe (kryesisht) në maqedone. Ato ofrojnë sherbim të rëndësishëm publik, me dhënie të laj- meve, programeve arsimore, gjuhësore dhe kulturore nga kultura në gjuhën rome por tentojnë të fokusohen më tepër në argëtim. Është interesante që këto stacione kanë shikues edhe Romët edhe Maqedonet që përcjellin me endje muzikën tradicionale dhe komeditë lokale që ofrohen. Situata e radio-stacioneve në gjuhën rome është mjaft jo stabile: derisa Radio Cerenja (Shtip) ia del të mbijetojë me ndihmë nga donatorët, stacionet tjera siq është Radio Ternipe (Gostivar) luftojnë pa kurrfarë të ardhura, pajisje të dobëta teknike, fuqi të pamjaftues- hme punëtore etj. TV dhe Radio stacionet rome lëngojnë nga mungesa e financave të duhura çka sjell deri te përdorimi i pajisjeve të stër-vjetruara dhe problemet e shpeshta teknike. Mirëpo, TV dhe radio stacionet në gjuhën rome janë në mësin e pak emetuesve shumë- -gjuhësor të vertetë që punojnë së bashku dhe i takojnë edhe komunitetit romë edhe maqedon.
2.5. Mediat e transmetuara në gjuhën vllahe. Ekzi- ston shumë pak TV dhe radio program në gjuhën vllahe. MTV 3 ofron një orë në javë kurse disa radio-stacione janë në përpjekje e sipër për të përfshirë edhe progra- met në gjuhën vllahe.
Tanja Popoviq 35 2.6. Mediat e transmetuara në gjuhën serbe, kroate dhe boshnjake. Televizioni kroat, serb dhe malazez ndjeken pa problem dhe terhjekin një publikë të konsi- derushme si pasojë e shtrirjes së njohurisë së gjuhëve dhe me ndihmën e titrave. TV kanali i nohur serb TV Pink josh publikun në numër të konsideruar me mu- zikën e vet popullore dhe argëtim. MTV 3 ofron program një orësh në këto gjuhë.
III. Mediat dhe programet shumë-gjuhësore kundër gjuhës së urrejtjes
Konflikti nga shkurti i vitit 2001 solli “gjuhën e urrej- tjes": shumica e mediave në gjuhën maqedone përdornin shprehjen “terroristet" gjatë përshkrimit të komunitetit etnik shqiptar, përderisa mediat në gjuhën shqipe nu- mronin keqtrajtimet e pretenduara të drejtave të njeriut nga ana e forcave maqedone të sigurisë. Gjatë konfliktit dhe menjëherë pas përfundimit të tij mediat publike dhe private kanë qenë shpesh fajtore për dezinformata nxi- tëse kurse të pakta kanë qenë tentimet për tu treguar edhe ana tjetër e tregimit. Për shembull, TV stacioni në gjuhën maqedone Channel 5 ka transmetuar raportin ku shfaqet raportuesi i cili nga një shtëpi gjuan me plumba drejt pozitave shqiptare përderisa TV stacioni lokal në gjuhën shqipe, me emër i pavarur, transmetoi filmin dokumentar njëorësh për Armatën Kombëtare Çli- rimtare Shqiptare ku gjatë kësaj nuk kishte hulumtuar asnjë qendrim të kundertë. Ngjashëm me këto, gazetat ditore shqipe Fakti dhe Flaka u bënë haptas politike dhe ishin për luftën shqiptare përderisa deri atëherë re- lativisht e pavarur, ditorja në gjuhën maqedone Dnevnik ishte bërë karakteristikë e nacionalizmit maqedon.
36 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë MRTV-ja u bë vegël propaganduese e posaçme efika- se në duartë e politikanëve nga të dy anët e konfliktit. Ndasia e transmetimit mes programeve të gjuhëve të ndryshme të përshkruara më lartë, e bëri të mundur ndikimin e dyfishtë — derisa elita qeverisëse maqedone u koncentrua në kontrollimin e programit të lajmeve në gjuhën e tyre në MTV 1, partive shqiptare qeverisëse (ci- lado që ishte në koalicion qeveritar në atë kohë) ju lejua të dominojnë programet në gjuhën shqipe. Kjo solli deri te pasoja jo e zakonshme — që gjatë kohës së konfliktit MRTV-ja emetonte buletine plotësisht të ndryshme të laj- meve në gjuhën shqipe dhe maqedone. Kjo është vërej- tur për herë të parë gjatë Krizës Kosovare në vitin 1999, kur mospajtimi për intervenimin e NATO-s, posaçerisht tek Shqiptarët dhe Maqedonet u bë i dukshëm. Shërbi- mi në gjuhën shqipe u tubua rreth përkrahjes së ku- shërinjve të vetë në Kosovë dhe prandaj e përkrahte in- tervenimin e NATO-s që ishte në kundërshtim direkt me atë çka pohonte qeveria në MTV 1. Gjatë kësaj periudhe u lajmëruan shenjat e para të konfliktit të mundshëm, pasi qe shumë Maqedonë e shihnin pozitën e shqipta- rëve si shenjë të “separatizmit shqiptarë", derisa popul- lsia shqiptare ndjehej e përjashtuar dhe e akuzuar nga ana e Maqedonëve.11 Pas Marrëveshjes së Ohrit të 13 gushtit 2001, gjuha e urrejtjes u zhduk nga skena mediale maqedone por politizimi dhe polarizimi kanë mbetur. Një komentues maqedon në vitin 2000 theksoi: “Ne nuk kemi gjuhë të urrejtjes por kemi gjuhë të frikës. Nuk e dijmë çka
11 Dy publikime të reja pasqyrojnë këtë çështje nga pikëpamje të
ndryshme. Shihe Dona Kolar-Panov, “Troubled Multicultural Broadca- sting in Macedonia", Journal of Socio-Linguistics (2002), në botim, dhe Veton Latifi, The Two Truths and Two 'Publics' in Macedonia, në botim.
Tanja Popoviq 37 shqiptarët mendojnë sepse nuk e dijmë gjuhën e tyre. Ashtu që ata na frigojnë nëve (…)."12 Këto fjalë vlejnë sot e kësaj dite dhe saktësisht e përshkruajnë situatën në shoqërinë dhe mediat maqedone. Mediat janë të ndara sipas gjuhëve, ashtu që sëcila media informon komunite- tin e vet etnik dhe shumë pak ka tentime që të zbulohet çka komuniteti tjetër etnik mendon apo flet në media. Ka shumë pak gazetari inkluzive ose programe dhe gaze- ta të përziera gjuhësore. Kjo është habitëse duke konsi- deruar faktin që pjesëtarët e grupeve të ndryshme etnike në vend sipas rregullit flasin disa gjuhë. Shqiptarët za- konisht flasin rrjedhshëm gjuhën shqipe, maqedone, tur- ke13 dhe serbo-kroato-boshnjake.14 Turqët flasin gjuhën turke, maqedone ndonjëherë edhe shqipe15, e gjithashtu serbo-kroato-boshnjake. Pjesëtarët e komunitetit romë flasin gjuhën rome dhe maqedone, ndonjëherë shqipe dhe serbo-kroato-boshnjake. Vllahët, grupi më i vogël flasin gjuhën vllahe dhe maqedone, serbo-kroato-bos- hnjake madje edhe greke. Serbët zakonisht flasin rr- jedhshëm gjuhën serbe dhe maqedone. Për dallim nga të tjerët, Maqedonët zakonisht nuk flasin asnjë nga gjuhët
12 Mark Thompson, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovi-
na, Macedonia (FYROM) and Kosovo. International Assistance to Me- dia (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000), 6. 13 Disa prej tyre flasin turqisht pasi ka pasur migrim të dhun-
shëm nga qeveria e Mbreterisë Jugosllave mes dy luftërave botërore, të Shqiptarëve nga Kosova dhe Maqedonia në Turqi. Mijëra prej tyre is- hin të përndjekur. Disa u kthyen pas Luftës së Dytë botërore. Disa kanë mbajtur lidhje me të afërmit e tyre në Turqi dhe dërgojnë fëmijët e tyre për shkollim atje, etj. 14 Është trashegimi historike ku gjuha serbo-kroate ka qenë
gjuhë e kuptimit. Kjo posaçerisht reflektohet ne popullatën e arsimuar mbi 25 vjeçare. Në këtë artikull shprehja “serbo-kroato-boshnjake" është përdorur herë pas here për të zëvendësuar serbo-kroate. 15 Shqip flasin vëtem ata që jetojnë në rajonet e banuara krye-
sisht me Shqiptarë.
38 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë tjera që flitën në vend. Përjashtim bën gjuha serbo-kroa- te, gjuhë e kuptimit në ish Republikën Socialiste Federa- tive të Jugosllavisë. Me dallueshmërinë e gjuhëve që flasin pjesëtarët e grupeve nacionale, njeriu do të supozonte që ekziston një potencial për bashkëpunim mes mediave të ndry- shme si dhe treg i madh për mediat shumë-gjuhësore. Për fat të keq, rasti është i kundertë posaçerisht në me- diat në gjuhën shqipe dhe maqedone. Përkundër të gjit- have ka shembuj pozitiv (shih më poshtë). Një pengesë tjetër për zhvillimin e mediave shumë-gjuhësore është mungesa e gazetarëve të arsimuar. Edhepse ka disa vite që arsimimi i gazetarëve ka qenë prioritet i OJQ-ve dhe organizatave ndërkombëtare që punojnë në sferën e zhvillimit medial, aftësia e gazetarëve në këtë vend, pa marrë parasyshë prejardhjen etnike, është nën standar- det evropiane. Situatën e bën më të keqe programi i vje- truar arsimor në studime për media në Universitetin Shen Kirili dhe Metodi në Shkup, ku pos tjerash trajno- het një numër shumë i vogël i atyre që nuk kanë prejar- dhje maqedone. Në vitin 2003, për shembull, ka qenë vetëm një student shqiptar që studionte gazetarinë në universitet. Në Universitetin e Evropës Jug-lindore në Tetovë për momentin nuk ka grup për gazetari. Bashkësia ndërkombëtare është munduar të pro- movojë mediat shumë-gjuhësore. OJQ “Kërkimi i terre- nit të përbashkët" publikon gratis revistën mujore Foru- mi shumë-gjuhësor, që shtypet në gjuhën maqedone, shqipe dhe angleze dhe shpërndahet si shtojcë e Dnev- nik-ut si dhe gazetës Fakti dhe Utrinski Vesnik. Në shtator 2002 erdhi deri të projekti interesant me gazetën ditore dygjuhësore në pronësi private Global (maqedonisht dhe shqip). U publikua në dy botime të veçanta — një botim në gjuhën maqedone dhe një në
Tanja Popoviq 39 shqipe. Ishte një përpjekje ambicioze për sigurim të laj- meve dhe informatave derisa provohej të tejkalohen bar- rierat gjuhësore mes lexuesve të saj. Për fat të keq, pas fillimit plotë premtime, shpërndarja u ndërpre në dhje- tor të vitit 2002 siq duket shkaku i problemeve finan- ciare. Gostivar Voice, edhe një nismë interesante, gazetë dyjavore në gjuhën shqipe, maqedone dhe turke që boto- het në regjionin e Gostivarit ndërsa krijohet nga një grup ndër-etnik i gazetarëve të rinj. E financuar nga OSBE Misioni Hulumtues Monitorues në Shkup dhe nga Orga- nizata Internacionale për Migrim (IOM), e implementuar përmes “Projektit ndër-etnik Gostivar" me qellim që pro- jekti të krijojë një forum politikisht të pavarur ndër-et- nik për lajmet lokale komunale ku do të shërbehej regji- oni i Gostivarit i cili ka mungesë të mediave të shtypura. Qellimi i këtij projekti që ngërthen bashkëpunim ndër- -etnik dhe ndërtim të besimit është t'ju ofrojë rastin ga- zetarëve dhe redaktorëve të rinjë dhe pastaj gjithashtu të ndihmojë në promovimin e kuptimit më të mirë mes grupeve etnike. Gostivar Voice është apolitik dhe i shman- gët çfarëdo komenti politik dhe çështjeve të cilat mund të janë diskutabile në ambientin shumë-etnik. Gazeta prej tetë faqeve shtypet në tri verzione të ndara: në gjuhën shqipe (1.500 ekzemplarë), maqedone (1.000 ek- zemplarë) dhe turke (500 ekzemplarë). Përmbajtja e tri verzioneve është identike. Projekti më i ri POINT është gazeta studentore me tetë faqe nga regjioni i Tetovës që shtypet në gjuhën maqedone dhe shqipe dhe i drejtohet interesimeve të përbashkëta të njerëzve të rinjë. Me ndihmën e OSBE-së dhe Organizatës Internacionale për Migrim (IOM), POINT do të botohet çdo dy javë me numër të ekzemplarëve të shtypur prej 10.500 nga të cilat 2.500 do të janë në
40 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë gjuhën maqedone ndërsa 8.000 në gjuhën shqipe. Gjit- hashtu planifikohet edhe botimi në gjuhën turke. Pesë TV stacione lokale të pavarura private bash- këpunojnë nga vera e vitit 2002. Tri stacione në gjuhën maqedone, TV Tera (Manastir), TV Vis (Strumica), TV Zdravkin, dhe dy stacione në gjuhën shqipe, TV Art (Te- tovë) dhe TV Era (Shkup), punojnë në produksionin e programit mbi ngjarjet e rëndësishme ashtu që t'i pre- zentojnë publikut informata nga gati të gjitha regjionet e vendit. Programi ka titra çka zakonisht ju mungon shu- micës së programeve të transmetuara. Nga njëra anë, këto produksione kanë për qellim të përforcojnë bash- këpunimin profesional dhe shkëmbimin e programeve mes stacioneve të drejtimeve të ndryshme etnike. Nga ana tjetër, strategjia është që të përforcohën këto TV sta- cione ashtu që më shumë të fokusohen në lajme lokale ashtu që do të mbulojnë temat në mënyrë profesionale dhe me përgjegjësi, që është relevante për të gjithë ba- norët. Kjo me vete sjell vetë-hulumtimin mbi llojlloj- shmërinë e shikuesve mes komuniteteve të ndryshme et- nike dhe grupeve gjuhësore. Radio Jeta është radio-stacion i pavarur dygjuhësor që emeton program në gjuhën maqedone dhe shqipe në hapesirën e Shkupit. Fillimisht u themelua me të holla të donatorëve ndërkombëtar në mars të vitit 2001. Pro- gramet udhëheqën nga një udhëheqës maqedon dhe nga një udhëheqës shqiptar, të cilët përdorin teknikën e pa- rafrazimit për të prezantuar së bashku programin në dy gjuhë. Teknika bilinguale është hap drejt diverzitetit dhe tolerancës në mediat maqedonase. Radio-stacioni ka it- htarë të flaktë në mesin e të rinjve. Radio Tetova, Radio Semi (Dibër) dhe Radio Albana (Kumanovë) që punojnë sipas menaxhimit vetanak janë dakorduar të ritransme- tojnë të gjitha programet.
Tanja Popoviq 41 IV. Veprimet më të mira
Projekte të ndryshme tashmë ekzistuese apo të planifi- kuara do të paraqiten në këtë kapitull. Të gjitha ato merren me sfidat multi-etnike për të zbuluar zgjidhje të përdorshme dhe joshëse për kërkesa të ndryshme në sferë të mediave të shtypura dhe të transmetuara.
1. TV Tera: “Diferencat na bashkojnë". Stacioni privat lokal promovon një kombinim shumë specifik të aspek- teve ndëretnike dhe dygjuhësore apo shumë-gjuhësore. TV Tera ka filluar një projekt regjional jashtë kufijve, që është orvatja e parë për të shfaqur pamjen multi-etnike të regjionit jug-perendimor të vendit, një pjesë të Greqisë dhe pjesës jug-perendimore të Shqipërisë. Produksioni përmbanë gjashtë emisione që shfaqin grupe të ndry- shme etnike (Maqedonët, Grekët, Shqiptarët, Vllahët, Turqët, Romët etj) nga ky regjion. Dokumentarët “Dife- rencat na bashkojnë" merren me çështje të këtyre grupe- ve etnike që kanë të bëjnë me çështje ligjore, aktivitete të tyre dhe në përgjithësi mënyrën e tyre të jetesës, çështje të rrefyera dhe tradicionale, zgjidhje për konflikte tradi- cionale dhe shansat për shoqëri shumë-etnike nga pikë- pamja mikro (lokale) dhe makro (tej regjionale — tej ku- firit). Qellimi i projektit është të prezantojë përmes rrefi- meve jetësore të popullsisë, e cila me shekuj ka jetuar në hapesirë të njejtë, idetë për një shoqëri të hapur dhe të një bashkëpunimi të ardhshëm tej regjional mes ko- munave dhe bashkësive si një mjet me rëndësi në ndërti- min e besimit, çka ndalon mbizotërimin e paragjykimeve dhe gjysmë të vërtetave. Fjalët origjinale, të shprehura në gjuhën amtare të folësve, do të jenë të titruara në gjuhën maqedone ndërsa produksioni do ti ofrohet TV stacione- ve lokale në Korçë (Shqipëri) dhe Kozan (Greqi) me titra në gjuhën shqipe dhe greke sipas kërkesës.
42 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë 2. TV M: “Kronikat e liqenjve". TV M është TV stacioni në gjuhën maqedone që transmetohet në Ohër, Strugë dhe rajonin përreth. Para pak kohesh kanë nisur pro- gramin e ri regjional të quajtur “Kronikat e liqenjve". Ky program do të ofrojë lajme të zgjeruara dhe të llojlloj- shme nga tërë regjioni i Strugës, Ohrit dhe rreth liqenit të Ohrit, të njohur mirë nga fakti që është i banuar me shumë grupe etnike qysh nga kohërat e lashta (Maqedo- nët, Shqiptarët, Turqët, Vllahët, Egjiptasit, Serbët etj.).
3. Radio Cerenja. Kjo është një media në gjuhën rome me ekipin etnikisht të përzier redaktues (Romët, Turqët dhe Maqedonët). Ata do të inicojnë projektin shumë- -gjuhësor që përbëhet nga programet në gjuhën turke dhe vllahe (sëcili nga një orë në javë). Do të sigurojë in- formata mbi vetëqeverisjen lokale, arsimimin, ngjarjet kulturore, traditat dhe zakonet. Programet duhet të mbu- lojnë punët rrjedhëse me 60 përqind të kohës ndërsa 40 përqind të kohës do të mbulohen me muzikë. Ky është një eksperiment shumë i rëndësishëm që jep shpresë, pasiqë do të thotë që radio-stacioni romë ndoshta do të bëhet platformë për grupet tjera gjuhësore dhe do të ndihmojë në forcimin e tolerancës dhe bashkëpunimit mes komuniteteve etnike.
4. Desku i qytetit, Tetovë. Ky projekt është desk shu- më-gjuhësor në Tetovë dhe i dedikohet mbulimit të laj- meve ditore nga rajoni i Tetovës për të gjitha mediat. Projekti u themelua sipas idesë së gazetarëve lokal ndër- sa u inicua nga Njësia për zhvillimin e mediave të Misio- nit Hulumtues Monitorues të OSBE-së në Shkup në prill të vitit 2002 si masë për ndërtimin shumë-etnik të besi- mit në ish rajonin e krizës.
Tanja Popoviq 43 Projekti promovon dhe mundëson bashkëpunimin mes gazetarëve që punojnë në gjuhën shqipe dhe maqe- done. Qellimi i tij është të përmirësojë qasjen ndaj infor- matave, zgjerimin e listës së lajmeve që publiku të shër- behët më mirë, të promovojë lajme dhe mirëkuptim multi-etnik sikurse edhe të ngritë standardet e përgjith- shme të gazetarisë. Qellimi i tij primar është produksio- ni i lajmeve të hulumtuara në tërësi, të barazpeshuara dhe objektive. Desku i qytetit prodhon lajmet kryesore ditore që kanë të bëjnë me rajonin, për spektër të gjerë të temave duke përfshirë edhe ekonominë, mbrojtjen e mjedisit dhe kulturën. Tregimi që përbën lajmin hulum- tohet, produksioni bëhet nga ekipet etnikisht të përziera dhe atë pastaj e transmetojnë gratis edhe në gjuhën maqedone edhe shqipe të gjitha TV dhe radio stacionet në regjion. Përpos kësaj, TV stacioni kombëtar A 1 dhe TV kanalet e ndryshme në Shkup gjithashtu i transme- tojnë ato lajme.
V. Përfundim
Kushtet e tanishme të punës për media, pa marrë pa- rasyshë gjuhën, janë shumë të vështira. Të gjitha 926 mediat e shtypura të regjistruara dhe 157 TV dhe radio transmetues luftojnë për të mbijetuar. Kjo nuk është detyrë e lehtë duke marrë parasyshë tregun mjaftë të ku- fizuar dhe ambientin e dobësuar ekonomik. Cilësia e ra- portimit ndryshon tëpër shumë, ndikimet politike janë të përhapura dhe standardet gazetare duken të paar- ritshme. Pas periudhës së qetë nismëtare pas konfliktit, ten- sionet mes popullatës maqedone dhe shqiptare kulmi- nuan me luftëra në shkurt të vitit 2001. Konflikti ka ndi-
44 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë kuar në mënyrë dramatike në mediat e vendit. Gjuha e urrejtjes u bë instrument efikas për promovimin e eks- kluzivitetit etnik në duartë e disa forcave politike. Pas lidhjes së Marrëveshjes së Ohrit me 13 gusht 2001, pushkët heshtën, gjuha e urrejtjes u zhduk nga skena mediale dhe tani ekziston numër i madh i mediave që funksionojnë në gjuhë të ndryshme. Mirëpo, ndarjet et- nike në media janë akoma prezente. Mediat edhe më tej i drejtohen vetëm një publiku etnik dhe nuk arrijnë të merren edhe me çështje jashtë atij grupi. Ka shumë pak gazetari inkluzive etnike, gazeta shumë-gjuhësore dhe programe shumë-gjuhësore në radio dhe televizion. Për këtë arsye mediat akoma nuk janë në gjendje të promo- vojnë tolerancën mes grupeve të ndryshme gjuhësore në vend. Sot ekziston një mori idesh dhe iniciativash se si mediat duhet të promovojnë tolerancën dhe mirëkupti- min. Përvojat kanë inkurajuar qasje të reja, shumë pro- jekte të reja që premtojnë veç kanë filluar dhe shumë tjera janë në vazhdimësi apo presin të aplikohen.
Bibliografia
EastWest Institute, Letër pune për projektin e tryezës së rrumbullaktë mbi bashkëpunimin përtej kufijve. Projekti i institutit EastWest që përmirëson dialogun dhe bashkëpunimin ndëretnik përmes bash- këpunimit në regjionin e liqenit të Prespes/Ohrit — sipas theme- limit të Euroregjioneve. Mbledhja 8—9. nëntor 2002 në Korçë, Shqipëri. Forum, nr. 121 (17. 1. 2003), 29. Kolar-Panov, Dona, dhe Van den Haute, Francis, dhe Markovik, Marjan (red.), MAP 2000 — Projekti i hulumtimit të publikut maqedon të mediave, Instituti për hulumtime sociologjike, poli- tike dhe juridike (Shkup, 2000). Kolar-Panov, Dona, “Transmetimi problematik multikulturor në Ma- qedoni", Zhurnali për sociolinguistikë (2002), në shtypje.
Tanja Popoviq 45 Melciq, Dunja, “Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur: Die Me- dienlandschaft", in id. (red.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2002), 317—31. Nineski, Blagoja, Lokalnite elektronski mediumi vo Makedonija (Pri- lep, 1998). Nineski, Blagoja, Pecatenite i elektronskite mediumi vo Makedonija (Shkup, 2000). Nicolet, Claude, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshertze und Friedensförderung", Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282—89. Sovet za radiodifuzija na Republika Makedonija, Informacija za ra- dio i TV programite na jazicite na nacionalnostite na elektron- skite mediumi vo RM (Skopje, 2002). Thompson, Mark, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Mace- donia and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000). Trpevska, Snezana, “Das Mediensystem Mazedoniens", in Hans-Bre- dow-Institut (ed.), Internationales Handbuch (Baden-Baden, 2002), 425—35.
46 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë Rekomandimet
Për të tejkaluar hendekun mes komuniteteve të ndry- shme, parakushtet juridike kanë rëndësi kyçe: • Disa grupe punuese tani përpunojnë draftin e li- gjit për transmetim. Kjo rregullore e ndryshuar, e plotë dhe e fortë do të këtë rëndësi për aplikimin e ligjeve ekzistuese si dhe për luftën me ves- htirësitë e njohura, siq është tregu i stërmbushur medial pranë konkurrencës jo të drejtë. • Ligji i ri kundër piraterisë transmetuese do të përmiresojë produksionin vetanak i cili nga ana tjetër do të pasqyrojë më mirë shoqërinë e be- gatshme dhe të llojllojshme të vendit.
Për përmiresimin e sferës së përbashkët publike dhe eli- minimin e paragjykimeve dhe mos diturisë: • Mediat në të gjitha gjuhët që flitën në vend duhet të tentojnë kah mbajtja e strukturës multi-etnike të vendit, në vend që të fokusohen vetëm në ko- munitetin e tyre. Kjo mund të arrihet me më shumë “gjuhë pozitive" të njerit për tjetrin, duke i kushtuar vëmendje më tepër problemeve të për- bashkëta dhe çështjeve të përditshme të cilat ndi- kojnë në tërë popullsinë, në vend të informimit në bazë të orientimit etnik. • Veprimet sikur shkëmbimi ndër-etnik i progra- meve, redaksitë e përbashkëta dhe ekipet e përzi- era redaktuese kanë rëndësi kyçe. Mëtutje, një mënyrë shumë e lehtë dhe e thjeshtë e depërtimit të publiku i gjërë është titrimi i programit. Për moment, MRTV nuk është në gjendje të ofrojë program shumë kanalesh të zërit, por ndoshta në të ardhmën ky shërbim shumë i dobishëm do të mund të ekzekutohet. • Do të duhej forcuar prodhimin e lajmeve lokale që të reflektohen nevojat e popullatës lokale dhe të mbulohen çështjet relevante për të gjithë ba- norët duke përfshirë pikëpamjet e ndryshme të komuniteteve të ndryshme. Procesi i themelimit
Rekomandimet 47 të vetëqeverisjes lokale që është në nismë e sipër, ofron mundësi të mëdha posaçerisht mediave të minoriteteve për të luajtur atë rol të rëndësihëm.
Arsimimi dhe hulumtimi kërkojnë vëmendje të posaçme: • Hulumtimet duhet inkurajuar dhe mbështetur shkaku i ngritjes së diturisë mbi mediat. Hapat e parë, që përbëhen nga shqyrtimi profesional dhe monitoringu medial, tashmë janë ndërmarrë, por është e nevojshme që kjo të bëhet në mënyrë të rregullt dhe të zhvillohet ashtu që të garantojë hu- lumtim dhe shqyrtim të përhershëm. Ato rezulta- te duhet shpërndarë nëpër media, komunitet, or- ganizata e tjera, ashtu që të përmirësohet shkëm- bimi mes shfrytëzuesve dhe gazetarëve. • Arsimimi gazetarë është i rëndësisë kryesore. Du- het zhvilluar dhe forcuar të gjitha nivelet e arsi- mimit. Edhepse OJQ-të mediale përqendrohen në trajnimin e gazetarëve, Dega për gazetari e Uni- versitetit Shen Kirili dhe Metodi në Shkup është në periudhë transformimi. Programet arsimore duhet të modernizohen ndersa ligjeratat duhet përshtatur që ti përgjigjen kërkesave reale të ga- zetarisë moderne. Arsimimi dhe trajnimi në ra- portimin mbi çështjet e diverzitetit duhet për- mirësuar dhe forcuar.
Për të forcuar këmbimin dhe interaksionin brenda po- pullatës në përgjithësi dhe për të inkurajuar komuniki- min ndër-kulturor në të gjitha nivelet (nacionale, regjio- nale, lokale dhe tej kufijve), mediat akoma janë të varura nga mbështetja dhe ndihma e bashkësisë ndërkombëta- re. Angazhim i mëtejshëm dhe mbështetje substanciale e bashkësisë ndërkombëtare janë të nevojshme në ard- hmëri.
48 Rekomandimet Romain Kohn Luksemburg
Luksemburgu është një shoqëri e posaçme. Ajo është po aq shumë-kulturore sa edhe shumë-gjuhësore. Siq kis- hte vërejtur sociologu Fernand Fehlen: “Nëse ekziston ndonjë kompetencë specifike gjuhësore e Luksemburga- sve atëherë ajo është shumë-gjuhësia." Në Dukatën e Madhe bashkë-ekzistojnë tri gjuhë: luksemburgase, frenge dhe gjermane. Deri me tani nuk ka pasur kurrfarë hierarkie politike apo kulturore mes tyre. Përdorimi i gjuhëve varët kryesisht nga situata së ku gjendeni. Për shembull përdorimi i gjuhëve në media është i ndërlikuar dhe nuk është lehtë të kuptohet nëse nuk jeni vendas. Prap se prap, nuk ekzistojnë rregulla të përpikta dhe ato që ekzistojnë është gjithnjë e më vë- shtirë të definohen. Deri në kohët e fundit gjuhë e shty- pit ka qenë gjermanishtja e pastër (edhepse ka pasur gjithmonë artikuj në gjuhën frenge, e ndonjëherë në luk- semburgase dhe angleze në çdo botim). Kjo është akoma gjuhë dominante e mediave të shtypura në tërësi por kohëve të fundit janë shfaqur disa gazeta njëgjuhësore frenge. Në radio dhe televizion gjatë tërë kohës flitet gju- ha lukesmburgase. Disa programe lokale transmetohen në gjuhën angleze dhe romane. Ashtu që, përderisa gjermanishtja mbetet gjuha me prominente e shtypit ndërsa radio dhe televizioni tran- smetojnë në gjuhën luksemburgase, administrata gati ekskluzivisht përdorë gjuhën frenge. Është e dukshme që gjuha frnge ka përparuar në jetën e përditshme nga
Romain Kohn 49 viti 1990 si gjuhë e kuptimit. Këtij trendi i kundërvihet fakti që Qeveria mbështet idenë e integrimit të imigrante- ve në shoqërinë lokale që duhet bërë përmes pranimit të gjuhës lokale. Në të vertetë, rëndësinë e gjuhës luksem- burgase dhe përdorimin e tri gjuhëve të përbashkëta pa paragjykime, shumica e popullatës e konsideron si pikë qendrore të identitetit të tyre kombëtar. Kjo nuk është aq e çuditshme nëse merret parasy- shë përbërja demografike e vendit (viti i referuar 2001). Nga 440.000 banorë të Dukatës së Madhe vetëm 277.000 ka pasaportën e Luksemburgut. Kjo do të thotë që jo- -shtetasit përbëjnë gati 37 përqind të popullatës, prej së cilës Portugezët përbëjnë komunitetin më të madh të hu- aj prej 59.000 njerëzve. I shtoni kësaj rreth 89.000 Francezë, Belgë dhe Gjermanë të cilët çdo ditë pune udhëtojnë në Luksemburg nga vendi i tyre amë, pasiqë janë të punësuar në Dukatën e Madhe. Nën këto rretha- na është gati e pamundur të vërtetohet kush kujt kur i flet në cilën gjuhë. Ekzistojnë shumë variabiletete që ndi- kojnë në përdorimin e ndonjë gjuhe e jo ndonjë tjetre as- htu që është e pamundur të shkruhet lista e rregullave të sakta.
I. Prapavija historike
Luksemburg (Lucilinburhuc, në gjuhën e vjetër gjerma- ne) u themelua si kështjellë në vitin 963. Ishte pjesë e përandorisë Romake të kombit gjerman dhe gjuha që fli- tej ishte dialekti i lartë gjerman. Katër shekuj më vonë ai territor u zgjerua në veri dhe perendim dhe u nda në dy pjesë: francez (ku njerë- zit flisnin gjuhën valone) dhe pjesën gjermane (ku përdo- rej dialekti i luksemburgut). Gjuha e shkruar dhe admi-
50 Luksemburg nistrative ishin të ndara sipas regjioneve, në frenge dhe gjermane, në formën e tyre të vjetër. Qyteti i Luksembur- gut bënte përjashtim nga kjo rregullë: edhepse i përkiste pjesës gjermane, administrata zgjodhi gjuhën frenge si gjuhë pune. Gjatë okupimit të parë nga mbreti Lui XIV dhe tru- pat e tij, përdorimi i gjuhës gjermane gati tërësisht u ndalua. Një shekull më vonë, u ngritë rëndësia e gjuhës frenge dhe ajo depërtoi madje edhe në administratën lo- kale të regjionit gjerman. Por edhe pas hyrjes në fuqi të Ligjit të Napoleonit të vitit 1804 — Ligjit të parë francez të së drejtës civile, që ishte i domosdoshëm si kornizë shkaku i ekzistimit të shumë drejtave tradicionale të ndara në Francë para vitit 1789 — gjuha luksemburgase mbeti gjuhë të cilën e ndanin të gjithë. Në vitin 1839, gjatë konferencës së Londres, Luk- semburgu fitoi pavaresinë e vetë politike. Çmimi i pagu- ar për këtë ishte ndarja e territorit. Mbreteria Belge fitoi pjesen valone ndërsa pjesa tjetër e territorit u bë ajo që sot quhet Dukata e Madhe e Luksemburgut atëherë e vendosur në regjionin ku flitej gjuha gjermane. Por, gju- ha gjermane nuk e rrezikoi gjuhën mbizotëruese frenge pasiqë mbreti holandez, Duka i Madh Uiliam II, nuk i mbështeti nëpunësit civil në atë çështje. Përfundimisht, Luksemburgasit e respektuar ia arritën të vendosin gju- hën frenge si gjuhë administrative, të gjykatës dhe poli- tike. Revolucioni industrial solli ndryshime të rëndësis- hme socio-demografike kah fundi i shekullit të nentëm- bëdhjetë. Luksemburgu, i cili gjithmonë kishte qenë vend i varfër bujqësor, i detyruar që shumë banorë të vet ti dërgojë për të kërkuar jetë më të mirë përtej oqeanit, ta- ni ishte terheqes për imigrantë, së pari nga Gjermania pastaj nga Italia. Pozicionimi gjuhësor u bë çështje politi-
Romain Kohn 51 ke. Për të shënuar distancën nga Konfederata Gjermane dhe Luksemburgu të mbrohej nga nacionalistet gjerma- në është sjellur ligji me anë të cilit gjuha frenge u vu në pozitë të njejtë si gjuha gjermane, gjuhë të cilën fëmijët duhej ta mësonin në shkollë fillore. Programi final gju- hësor u definua me reformën gjithëpërfshirëse shkollore të vitit 1912. Rëndësia e gjuhës luksemburgase për identitetin kom- bëtar të vendit u bë evidente gjatë Luftës së dytë botëro- re kur Luksemburgu u okupua nga nacistet. Gauleiter-i gjerman (kryetari i qarkut) vendosi të bëj regjistrimin e banorëve në tetor të vitit 1941 pasiqë donte që banorët e Luksemburgut të shprehnin afërsinë e lidhjeve të tyre me kulturën gjermane. Sëcilit i kishin thënë të zgjedh “gjermane" tri herë, kur ta pyesin për gjuhën, shtetesinë dhe etnicitetin e tyre. Madje as fakti që nacistet i kishin paralajmëruar njerëzit për pasoja po të përgjigjeshin “luksemburgase" nuk i kishte penguar banorët vendas të përgjigjën mu ashtu. Pasi nacistet vërejten krenarinë e atyre njerëzve për identitetin e tyre (më shumë së 95 përqind prej tyre kishin thënë “luksemburgase" si përgji- gje në të tri pyetjet), i ndërprenë numërimet.
II. Korniza juridike për media
Lirinë e të folurit dhe lirinë e shtypit e garanton neni 24 i Kushtetutës, që daton nga viti 1868: “Liria e të folurit në të gjitha rastet dhe liria e shtypit është e garantuar, i nënshtrohet evitimit të gjitha kundërvajtjeve të bëra gjatë shprehjes së atyre lirive. Nuk guxohet kurrë të përdorët cenzurimi. Depozite garantuese nuk guxohen kërkuar nga shkrimtarët, botuesit dhe shtypesit. […]"
52 Luksemburg Përdorimi i gjuhëve u rregullua tek pas Luftës së Dytë botërore, kur pjesë të Kushtetutës u ndrruan në vi- tin 1948. Neni 29 thjeshtë thekson: “Ligji do të rregul- lojë përdorimin e gjuhës për qellime administrative dhe gjyqësore." Neni i përparshëm 29 nga viti 1868 thoshte: “Përdorimi i gjuhës gjermane dhe frenge është opcional. Ai nuk mund të kufizohet." Në vitin 1984 është sjellur Ligji për përdorimin e gjuhës. Kushtetuta thirrej në këtë ligj që vinte qysh nga viti 1948 por është dashur të paraqitet një artikull në gazetën djathtiste gjermane në vitin 1980 që të fillohej procesi ligjvënës në Dukatën e Madhe. Neonacistet poho- nin që Luksemburgasit flasin gjermanisht pasi që gjuha e tyre amtare është vetëm dialekt gjerman. Opinioni dhe politikanët u shqetësuan. Parlamenti aprovoi nismën me të cilën kërkohej nga Qeveria të përgadiste propozim li- gjin. Ligji që doli nga debati rregullon përdorimin e gjuhëve në nivel ligjvënës, administrativ dhe gjyqësor. Ai nuk përmend mediat pasi që ato nuk konsiderohen pje- së e sferës publike në të cilën Qeveria do të duhej të përzihej. Janë tri pika kryesore të këtij ligji, të vetmit që merret me përdorimin e gjuhëve në bazë të gjerë. E pa- ra, gjuhës luksemburgase ju dha statusi i gjuhës nacio- nale (nuancë e rëndësishme në krahasim me gjuhën zyrtare siq u nënkuptua në Bashkimin Evropian për shembull). E dyta, të gjithë dokumentet ligjvënëse duhet të shkruhen në gjuhën frenge. Më në fund, në punët ad- ministrative dhe gjyqësore mund të përdorën të tri gju- hët (luksemburgase, frenge dhe gjermane). Kur ti drejto- het administratës, qytetari mund të përdorë cilëndo nga këto tri gjuhë; përgjigja duhet të jetë në gjuhë të njejtë, “aq sa është kjo e mundur", siq cekët në ligj. Kjo do të thotë që të gjitha kërkesat ndaj administratës kërkojnë
Romain Kohn 53 përgjigje në gjuhën frenge pasi që nëpunësit civil nuk janë mësuar në gjuhë tjera apo nuk e njohin sa mjafton vokabularin teknik në gjuhë tjera. Ligji i shtypur i tashëm daton nga viti 1869. Ka kohë që mendohet që ai duhet reformuar dhe në vitin 2002 ministria shteterore, si sherbim i qeverisë, paras- htroi draftin e ligjit të ri; i cili akoma është duke u di- skutuar. Me të merret parasyshë konventa Evropiane për të drejta të njeriut, sikurse edhe jusrisdiksioni i Gjykatës Evropiane për të drejta të njeriut. François Biltgen, minister i komunikacionit, në përgjegjesi të të cilit është edhe ky propozim ligj, pret që ky do të jetë li- gji më modern për media në Evropë kur të aprovohet qysh besohet nga parlamenti kah fundi i vitit 2003. Ndryshimet kryesisht kanë të bëjnë me statusin e gaze- tarëve por nuk do të përmbajnë kurrfarë rregullore shte- së në pikëpamje të gjuhës. Në vitin 1976 është aprovuar një ligj që të bëhet subvencionimi i shtypit me të holla publike. Administra- ta në vitin 2001 ju ka dhënë drejtpërdrejt gazetave 4.3 milion euro, duke mos llogaritur tërë mbështetjen indivi- duale që mediat e shtypura pranojnë nga Qeveria, pa marrë parasyshë animet e tyre politike. Për të pasur drejtë për subvencionim, gazeta duhet të botohet së pa- ku njëherë në javë, duhet të punësojë së paku pesë gaze- tarë dhe të këtë rëndësi të posaçme (dmth të merret me lajme kombëtare dhe ndërkombëtare, ekonomi dhe pu- në dhe kulturë shoqërore). Vetëm gazetat e shkruara nga njëra prej tri gjuhëve (luksemburgase, frenge, gjermane) mund të kualifikohen për fonde publike. Disa gazeta vështirë që do të mbijetonin pa ndihmë shtypit; të tjerat si Le Jeudi, me siguri nuk do të ishin formuar pa gjasa që të subvencionohen nga shteti.
54 Luksemburg III. Mediat dhe përdorimi i gjuhës
Situata në mediat e Luksemburgut, me përdorimin e tyre të gjuhëve të ndryshme, është po aq specifike sikur- se edhe e ndërlikuar. Sipas rregullit, mund të thuhet së në shtyp dominon gjuha gjermane (madje edhepse disa gazeta në gjuhën frenge kanë dalur në treg viteve të fun- dit), përderisa në radio dhe televizion gjuhë e kuptimit është ajo luksemburgase (përsëri me disa përjashtime që vlen të vërehen).
1. Mediat e shtypura. Sipas statistikës së UNESCO-s, Luksemburgasit janë lexues të pasionuar të shtypit. Më shumë së një e katërta e amvisërive blen më shumë së një gazetë ditore kombëtare, gati në të gjitha rastet për- mes parapagimit. Duke i falenderuar njohurisë së tyre të gjuhëve, Luksemburgasit janë në gjendje të lexojnë gaze- ta nga vende të ndryshme (kryesisht revista për ata me interesime të posaçme dhe të cilat nuk ekzistojnë në Du- katën e Madhe, me përjashtim të revistave për automje- te). Mirëpo, për të lexuar lajmet lokale duhet të mbështe- ten në shtypin lokal. Në vitin 1848, nentë vjet pasi Luksemburgu fitoi pa- varësinë, u hartua Kushtetuta e Dukatës së Madhe. Me rregulloret e reja ligjore u zhduk cenzura. Nuk është pri- tur shumë dhe është shtypur gazeta e parë, Luxembur- ger Wort. Jo vetëm që ajo ditore akoma ekziston, por ajo ka publikun më të gjerë (me 49 perqind) me tirazh (më tepër se 78.000 ekzemplarë të shitur, që paraqet ga- ti dyfishin e tirazhit të të gjitha gazetave tjera ditore së bashku) në Luksemburg. Gazeta është pronë e Arqipe- shkvisë dhe ka ngjyrim të fortë redaktues katolik. Por gjatë vitëve të fundit i ka hapur faqet e veta rrymave tje- ra ideologjike duke mos i lënë pas dore rrenjët e veta fe-
Romain Kohn 55 tare. Ajo është me siguri gazeta me e besueshme në sek- torin e raportimit gazetar. Pandani i saj ideologjik, si kundërpeshë, quhet Ta- geblatt (20 përqind e lexuesve). Ka filluar të del në vitin 1913 dhe drejtpërdrejt i takon sindikatës socialiste OGBL. Gajtë vitit 1930 të dy këto gazeta sulmoheshin ashpër: Tageblatt te nacistet shihte armikun politik që duhej eli- minuar, derisa, së paku gjatë viteve të para, Luxembur- ger Wort i mbyllte sytë para Gjermanisë së Hitlerit pasi që e djathta politike e konsideronte shpresë të fundit për mbrojtje të Evropës perendimore nga kërcenimi komu- nist. Kur nacistet okupuan Luksemburgun në vitin 1940, të dy gazetat u kthyen në rënd. Në përgjithësi organe politike janë Zeitung vum Lët- zebuerger Vollek komunist (i themeluar 1946, sot ka një përqind të lexuesve) dhe Journal-i liberal (i themelu- ar 1948, pesë përqind të lexuesve), pasi që të dyja janë në pronësi të partive të tyre. Nismëtarët e dy gazetave kanë luajtur rol të rëndësishëm në rezistencën ndaj oku- patorit nacist. D'Lëtzebuerger Land (tre përqind të lexuesve) ësh- të javorja më e vjetër politike. Filloi të botohet në vitin 1954, me ndihmën e financuesve të afërt me magnatin e çelikut Arbed. Javorja tjetër politike është e afërt me partinë e Gjelbërt dhe ka një përqind të lexuesve. U ri- emërtua në Wo, në vitin 2000, pasi kishte startuar para 12 viteve sikur Gréngespoun, krijuesit e të cilës e konsi- deronin gjithmonë si alternativë ndaj shtypit “borgjez". Kështu sëcila rrymë politike dhe ekonomike ka ga- zetat e veta. Por kur është në pyetje niveli i shitjes i ne- vojitur për punë profitabile, do të duhej të kishte vend në treg vetëm për një nga këto gazeta. Arsyeja pse edhe më tutje ekzistojnë, përkundër tirazheve të ulta dhe të ardhurave jo të konsiderushme, qendron në faktin e vul-
56 Luksemburg lnetit të përgjithshëm që tregon sëcila parti politike për të mbajtur llojllojshmërinë e mendimeve të garantuar përmes ndihmës shtypit. Gazetat tjera që marrin ndihmë nga financat publi- ke janë Revue (e themeluar 1946, me 25 perqind të lexuesve sot) dhe Télécran (e themeluar 1978, me 34 përqind të lexuesve sot), dy javore të ilustruara me theks në program televiziv dhe Le Jeudi (e themeluar 1997, me shtatë përqind të lexuesve sot, e vetmja javore në gjuhën frenge. Në fund të vitit 2001, u themeluan edhe dy gazeta ditore: La Voix du Luxembourg dhe Le Quoti- dien. Ato kanë nga shtatë përqind të lexuesve, dhe bo- tojnë artikuj vetëm në frengjisht. Përcaktimi i tyre politik është më pak i dukshëm, edhepse janë pronë e dy gru- pacionëve kryesore gazetare: Groupe Saint-Paul (Luxem- burger Wort, Télécran, La Voix du Luxembourg) dhe Editpress (Tageblatt, Revue, Le Jeudi, Le Quotidien).
1.1. Mediat shumë-gjuhësore. Është vështirë të para- mendohet botimi i parë i Luxemburger Wort-it, i publi- kaur menjëherë pas hjekjes së cenzurës në vitin 1848, që përmbante vetëm artikuj të shkruar në gjuhën gjer- mane. Secili që sot dëshiron të lexon një nga gazetat kryesore kombëtare duhet të njeh gjuhën gjermane dhe frenge, së paku. Artikujt në të dy gjuhët janë njëri pranë tjetrit dhe nuk ka përkthim. Aq më tepër, mund të hasni në citim në gjuhën frenge në artikullin në gjermanisht, pa përkthim dhe anasjelltas. Raportet në gjermanisht përfshijnë diku 70 përqind, artikujt në frengjisht rreth 25—30 përqind, kurse mbetja plotësohet me raporte në gjuhën luksemburgase apo çfarëdo gjuhe tjetër. Ky si- stem specifik funkcionon rrjedhshëm sepse Luksembur- gu është një lloj kazani gjuhësor për shkrirje.
Romain Kohn 57 Në vitin 1988, linguisti Guy Berg, bëri analizën sasi- ore të gjuhëve që përdorën në gazetat shumë-gjuhësore Luxemburger Wort dhe Tageblatt. Ai i ndau gazetat në 13 kategori dhe fitoi rezultate të ngjashme për secilën prej tyre. Sporti më së shumti përdorte vetëm një gjuhë: rreth 95 përqind e artikujve ishin të shkruar në gjerma- nisht. Editorialet në gjermanisht përbënin 91 përqind, lajmet lokale 87 përqind, faqja e parë 84 përqind, lajmet nga bota 80 përqind kurse lajmet e vendit 73 përqind; përqindja e mbetur ishin artikujt në frengjisht, pasi që gjuha luksemburgase nuk luan rol të rëndësishëm në këto kategori (përpos në lajmet lokale me 4.5 përqind). Në atë kohë, faqet mbi artin ishin 56 ndaj 41.5 përqind në dobi të gjermanishtes; sot ndoshta ajo gjendje ka ka- luar në të mirë të frengjishtes. Ofertat për punë ishin kategori ku frengjishtja udhë- heqte me 84 përqind; sot do të gjëni një numër të konsi- derueshëm të punëve në anglisht. Pesëdhjetë e dy për- qind të shpalljeve ishin të publikuara në frengjisht, 38 në gjermanisht dhe 10 përqind në gjuhën luksemburga- se. Sot ndoshta ka edhe më pak porosi komerciale në gjermanisht. Sfera nga e cila gjermanishtja gati që është dëbuar janë njoftimet shoqërore. Në atë kohë, më shumë se 80 përqind e njoftimeve për lindje apo martesa ishin të shkruara në gjuhën luksemburgase. Është interesan- te që njerëzit më para e zgjedhnin frengjishten (45 për- qind) kur njoftonin për vdekjen e ndonjë personi.
1.2. Mediat njëgjuhësore. Pasi që numri i të huajve që jetojnë në Luksemburg është në rritje të përhershme qysh nga vitet 1970-ta, e momentalisht ai numër është gati 37 përqind të popullatës, frengjishtja po e merr më shumë rolin e gjuhës e kuptimit në jetën e përditshme (posaçerisht në tregti dhe hotelieri ku përqindje e madhe
58 Luksemburg e fuqisë punëtore vjen nga komuniteti francez apo belg). Për këtë arsye, botuesit luksemburgas kanë filluar të bëjnë përpjekje për të arritur deri te komuniteti francez në vend. Për moment ekzistojnë tri gazeta njëgjuhësore në gjuhën frenge: dy ditore, La Voix du Luxembourg dhe Le Quotidien, sikurse edhe javorja Le Jeudi. Arsyeja kryesore për themelimin e këtyre gazetave është komerciale (edhepse asnjë botues nuk pret që do të përfitojë në të vertetë me atë veprim). Disa botues be- sojnë që me praninë e më shumë njerëzve që flasin fren- gjisht në Luksemburg duhet të ekzistojnë lexues të rinjë që duhet joshur. Kjo është para së gjithash kur njerëzit që flasin frengjisht nuk mund ti lexojnë shumicën e arti- kujve në gazeta shumë-gjuhësore, prandaj akoma nuk i blejnë gazetat ditore apo javore lokale. Kjo është plotë- sisht e saktë, por prap së prap, La Voix du Luxembourg dhe Le Quotidien akoma nuk kanë sukses real. Lexuesit e tyre me tërësisht 14 përqind, janë vetëm tre përqind më shumë lexues nga që kishte botimi luksemburgas i gazetës frenge ditore Le Républicain lorrain, e cila kur u shua kah fundi i vitit 2001 dhe kishte 11 përqind. Ky botim kishte filluar në vitet 1960-ta të hershme, por vite- ve të fundit tirazhi dhe të ardhurat gjithnjë zvogëlohes- hin. (Duhet vënë re që: Le Républicain lorrain është partner i Le Quotidien-it). Duhet marrë parasyshë edhe dimenzionin kulturor kur mundohemi të shpjegojmë suksesin relativ në jos- hjen e publikut të ri të lexuesve. Siq duket nuk ekziston harmoni mes numrit të banorëve të Dukatës së Madhe që flasin rrjedhshëm frengjisht dhe atyre në mesin e tyre që janë të interesuar për ngjarjet aktuale të luksembur- gut. Lexuesit “e natyrshëm" potencial të shtypit njëgjuhë- sor në gjuhën frenge (bankierët, eurokratët, imigrantët, udhëtarët e përditshëm) më tepër dëshirojnë të lexojnë
Romain Kohn 59 gazetat e shtypura në vendet amë (që është shumë e lehtë pasi të gjitha gazetat më të rendësishme gjenden në Luksemburg). Sikur kjo të mos ishte realitet, çfarë sqa- rimi i mundshëm do të ishte për faktin pse Le Quotidien nuk ia arriti të përvetësojë lexuesit e Le Républicain lor- rain-it. Le Quotidien është pamohueshëm trashegues i Le Républicain lorrain-it (pasi gazeta ndërpreu botimin me daljen e Le Quotidien-it i cili mori përsipër parapa- guesit). Dallimi qendron në politikën e tyre redaktuese: Le Quotidien fokusohet më tepër në Luksemburg, e më pak në Francë dhe regjionin e Lorenit. Ashtu që, kur Le Républicain lorrain pas 40 viteve ndërpreu shtypjen e botimit të vet luksemburgas në fund të vitit 2001, mund të shihnit si lexuesit blenin botimin e Le Républicain lorrain-it nga Tionvili, dhe jo Le Quotidien, madje as La Voix du Luxembourg. Edhe një rezultat i anketës së kryer nga TNS (Tay- lor-Nelson Sofres) tregon që lexuesit e La Voix du Lu- xembourg janë baraz të shpërndarë në mesin e Luksem- burgasve dhe të huajve (anketa nuk tregon a vlen kjo ed- he për Le Quotidien, por mund të supozohet që shifrat janë të njejta). Përfundimisht, tërë kjo do të thotë që, nëse vazhdon konkurrenca e ashpër në mes këtyre dy ditoreve frenge njëgjuhësore, kjo nuk do të jetë shkaku i kërkesës së madhe të banorëve që flasin frengjisht apo të atyre që udhëtojnë atje në punë çdo ditë. Kjo është kryesisht shkaku i politikës grabitëse të çmimeve të dy kompanive më të rendësishme në Dukatën e Madhe që janë të kundërta ideologjikisht, pasi që të dy palët men- dojnë që përfundimisht vetëm një gazetë do të mbijetojë. (Është ironike që në zgjedhjen e lexuesve në mes La Voix du Luxembourg dhe Le Quotidien nuk ndikojnë qendrimet e tyre politike, që është në kundërshtim me sjelljen e lexuesve në tregun e shtypit shumë-gjuhësor si-
60 Luksemburg pas hulumtimeve shoqërore të institutit Ilres. Por prap së prap, këto gazeta janë më tepër të përcaktuara politi- kisht.) Shtypi në gjuhën angleze, tash për tash, është jashtë duarve të këtyre dy grupeve kryesore mediale. Në vitin 1981, drejtori për punësim erdhi tek ideja për boti- min e javorës për ekspertë, Luxembourg News. Shtatë vjet me vonë pasoi revista mujore Business. Të dyja du- het të mbijetojnë pa ndihmën publike financiare pasi an- glishtja nuk është në mesin e tri gjuhëve të cilat i për- mend Ligji mbi përdorimin e gjuhëve nga viti 1984. Kompania International City Magazines njoftoi me 25 mars 2003 që “ndërpret daljen e të gjitha botimeve të veta", mes tyre edhe Luxembourg News i Business. Pol Wirtz momentalisht është duke kërkuar investues të ri dhe është i bindur që gazeta e tij do të startojë së shpejti. Ekzistojnë edhe gazeta që i drejtohen tregut lokal portugez. E para që u paraqit ishte Contacto (nentë përqind e lexuesve). Kjo javore u themelua në vitin 1970 dhe i takon Groupe Saint-Paul. Konkurenti i saj Correio (katër përqind e lexuesve) në pronë të Editpress-it, star- toi në vitin 1999. Në prill të vitit 2003, u shfaq Présence hellénique si mujori i parë në greqisht (dhe frengjisht). Përpos gazetave dhe revistave angleze, portugeze dhe greke, në Luksemburg nuk shtypet asnjë gazetë tjetër për asnjë grup tjetër gjuhësor. Nëse banorët Italian, Spa- njoll, Flaman apo Holandez dëshirojnë të lexojnë gazeta në gjuhën e tyre amtare duhet të shkojnë në kioskun ku do të gjejnë më shumë së një gazetë ditore apo javore të importuara nga vendi i tyre. Në fund, një shqyrtim apo me realisht supozim: është vështirë të paramendohet që një ditë ndonjë botu- es do të fillojë një gazetë vetëm në gjuhën gjermane. Kjo është së pari, shkaku i okupimit nacist gjatë Luftës së
Romain Kohn 61 dytë botërore, që ka ndikuar të Luksemburgasit të mar- rin një qendrim kritik ndaj Gjermanisë dhe kulturës së saj (edhepse Luksemburgasit lexojnë më shumë gazeta dhe libra në gjuhën gjermane sësa në atë frenge dhe shi- kojnë më shumë TV programe nga Gjermania sësa nga Franca). E dyta, sepse askush nuk sheh nevojën për shtypin njëgjuhësor në gjuhën gjermane në kontekst kul- turor shumë-gjuhësor.
1.3. Shtypi i huaj. Luksemburgasit me kujdes ndjekin shtypin e huaj. Ajo shprehi nuk ka të bëjë vetëm me shumë-gjuhësinë e tyre por është pasojë e madhësisë së vendit. Në stendat e gazetave nuk do të gjëni fare revistat për ata me interesime të posaçme sikur janë kompju- torët, kuzhinieria dhe sporti. Ndërsa ata Luksemburgas që nuk duan të lexojnë vetëm raportet e agjencioneve të lajmeve për punët ndërkombëtare duhet ti drejtohen di- toreve dhe javoreve të huaja. Shtypi lokal thjeshtë nuk ka mjete financiare për të pasur korrespondentë nëpër metropolet e rëndësishme botërore apo të dërgojë rapor- tues në detyrë të posaçme në ndonjë zonë të krizës. Në stendat e gazetave të Luksemburgut mund të gjenden të gjitha gazetat më të rëndësishme ndërkombë- tare me më shumë së 5.300 tituj. Por të dhënat për shi- tjen individuale të tyre janë të vogla në krahasim me ga- zetat lokale. Përpos një përjashtimi që vlen përmendur, tabloidit gjerman Bild. Edhepse ai lenë pas dore realite- tin dhe ngjarjet e përditshme të Luksemburgut e lexojnë tetë përqind e popullatës.
2. Mediat e transmetuara. Radio dhe televizioni janë definitivisht sferat ku gjuha luksemburgase është gjuhë e kuptimit por sikur te mediat e shtypura, ekzistojnë për- jashtime të vogla shumë-gjuhësore në programe të shum-
62 Luksemburg ta. TV stacioni i vetëm kombëtar RTL Télé Lëtzebuerg, si dhe tri radio-programe kombëtare RTL Radio Lëtze- buerg, Radio 100,7 socio-kulturor dhe DNR (Den neie Radio), transmetojnë në gjuhën luksemburgase. Kjo vlen edhe për dy nga tri radio stacionet regjionale: Radio Ara dhe Eldoradio. Mirëpo, Radio Latina, transmeton pro- gram në gjuhët romane, kryesisht portugalisht. Me për- jashtim të një stacioni (që transmeton në portugalisht dhe frengjisht), të gjitha 13 radio stacionet transmetojnë gati ekskluzivisht në gjuhën luksemburgase. Tre TV ka- nale kabllovike gjithashtu transmetojnë në gjuhën luk- semburgase. Edhepse sot ekziston një numër i madh i radio dhe TV stacioneve për banorët lokal, kjo situatë është mjaft e re, pasi që RTL mbante monopolin transmetues gjatë gjashtë dekadave ndërsa liberalizimi i frekuencave filloi tek pas vitit 1991 kur u aprovua ligji i ri. Historia e me- diave elektronike filloi në vitin 1931, kur u formua Com- pagnie luxembourgeoise de radiodiffusion, RTL Grupi i sotëm. Por gjatë tri dekadave të ekzistimit të saj, u tran- smetuan vetëm programet në gjuhën frenge, gjermane dhe angleze. Ato programe nuk i drejtoheshin posaçe- risht popullatës lokale. Radio Lëtzebuerg (në gjuhën luksemburgase) filloi me punë tek në vitin 1959. Dhjetë vjet me vonë startoi Télé Lëtzebuerg (gjithashtu në gju- hën luksemburgase, por për më shumë së 20 vite ishte vetëm programi dy orësh çdo të diele pasdite; programet e sotme ditore të magazinave dhe lajmeve janë në prod- him nga viti 1991). Kryesisht programi i magazinave dhe i lajmeve ofro- het në gjuhën luksemburgase. Por nëse mysafiri në radio apo TV program vjen nga Gjermania apo Franca, intervi- sta bëhet në gjuhën e tij amtare ndërsa përkthimi nuk sigurohet. Prap edhe aty ekziston një karakteristikë spe-
Romain Kohn 63 cifike. Për t'ju drejtuar komuniteteve të huaja në Du- katën e Madhe, Qeveria siguron fonde për përkthim në gjuhë frenge të TV programit ditor gjysmë orësh të laj- meve. Ai transmetohet simultanisht në stereo kanalin tjetër. Radio 100,7 socio-kulturore që u paraqit në valë në vitin 1993, është programi i parë dhe i vetëm i financuar nga shpenzimet publike. Pasi që ka dedikim kulturor por edhe politik, çdo mengjes transmeton program të lajmeve në gjatësi prej 15 minutash. Më herët RTL kis- hte radio-programe javore të dedikuara komuniteteve portugeze, italiane dhe spanjolle sikurse edhe për qyteta- ret e ish Republikës Socialiste Federative të Jugosllavisë ndërsa në televizion programin në italisht. Gjatë kohës ato u zhdukën. Pasi RTL humbi monopolin e vet tran- smetues, konsideronte që më tutje nuk duhet të merr misionin publik për informimin e komuniteteve të huaja në gjuhën e tyre. Radio Latina e mori atë rol dhe i drej- tohet veçmas Portugezëve, Italianëve, Spanjollëve dhe Fran- cezëve në Dukatën e Madhe. Ka disa radio-stacione regji- onale dhe lokale që transmetojnë kryesisht program në gjuhën angleze, por programet e tyre kryesisht janë mu- zikore dhe publikut nuk i ofrojnë shumë gazetari. Edhe një fenomen plotësisht specifik është efekti i përhapjes. Çdokush që dëshiron të shikojë TV progra- min kryesor publik apo privat nga Evropa apo të dëgjojë radio stacione belge, franceze dhe gjermane në regjion afër kufirit, mund ta bëjë këtë. Kjo vlen sikur për popul- latën vendore ashtu edhe për atë të huaj. Por është e qartë që në krahasim me banorët tjerë, Luksemburgasit preferojnë radio dhe TV programet gjermane.
Gjatë ditëvë të punës të javës përqindja e Luksemburga- sve që shikojnë RTL Télé Lëtzebuerg (në gjuhën luk-
64 Luksemburg Shikueshmëria e TV programeve 29% RTL sipas gjuhëve Télé Lëtzebuerg Popullata Luksemburgase 3% TV tjera
12% TV Franceze 56% TV Gjermane
semburgase) është 29 përqind; TV kanalet gjermane i shikon 56 përqind e publikut vendor, franceze 12 për- qind dhe TV programet tjera në gjuhët tjera 3 përqind (sipas anketës së Ilres-it nga viti 2001).
Shikueshmëria e 22% RTL TV programeve Télé Lëtzebuerg sipas gjuhëve Popullata e 9% TV tjera Luksemburgut dhe e huaj 24% TV Franceze 45% TV Gjermane
Kur të merret parasyshë tërë popullata e Dukatës së Madhe, përqindja e RTL Télé Lëtzebuerg-ut dhe TV gjermane bjen në 22, respektivisht 45 përqind, përderi- sa përqindja e TV franceze dhe TV tera ngritet në 24, gjegjesisht 9 përqind.
Zgjedhja e 11% TV tjera programeve sipas gjuhëve 26% Popullata TV Portugeze Portugeze
17% TV Gjermane 46% TV Franceze
Romain Kohn 65 Portugezet kryesisht shikojnë kanale franceze (46 për- qind), pastaj TV portugeze (26 përqind), programe gjer- mane (17 përqind) dhe TV stacione tjera (11 përqind). Trendi i njejtë vërehet kur të analizohen shprehit e dëgjimit të radios. Luksemburgasit më para do të kyçin radio programet gjermane sësa franceze. Mirëpo, përqin- dja e radio-stacioneve franceze po rritet kur shqyrtohet tërë popullata. Por ekziston një dallim i madh nga TV: 85 përqind e publikut të popullatës vendore dëgjon ra- dio-stacionet Luksemburgase. Kjo do të thotë, që për dallim nga televizioni, vetëm 15 përqind e Luksemburga- sve kyçen në radio programet e huaja. Arsyeja kryesore është që oferta e programeve në RTL Télé Lëtzebuerg është e dobët, i cili ka 30 minuta program magazinor dhe 30 minuta lajme lokale në ditë, por nuk ka për shembull filma e as shou programe.
3. Interneti. Nuk ekzistojnë rregulla për zgjedhje të gjuhës në ndonjë faqe të Internetit por dominojnë fren- gjishtja dhe anglishtja. Administrata gati ekskluzivisht përdorë frengjishten, jo që ti përgjigjet kërkesave të pu- blikut por sepse është në përgjithësi gjuhë administrati- ve. Internet sajtet e gazetave janë kryesisht në gjerma- nisht, me përjashtim të Tageblatt-it, i cili është krye- sisht në frengjisht, edhepse botimi i shtypur anon kah gjuha gjermane. Sajti i përbashkët i Internetit i RTL ra- dios dhe televizionit është një nga të rrallet në gjuhën luksemburgase dhe njëkohësisht një nga më të vizituarit — nëse jo më i vizituari — në vend.
IV. Zgjedhja e gjuhës e gazetarëve
Lidhur më mediat e shtypura shumë-gjuhësore, arsyet për zgjedhjen e njërës apo gjuhës tjetër janë të llojlloj- shme. Ndonjë gazetar ka studiuar ndoshta në vendin ku
66 Luksemburg flitet gjermanishtja dhe me më dëshirë përdorë gjuhën gjermane. Apo raportuesi i cili zakonisht shkruan arti- kuj në gjermanisht, kthehet në frengjisht nga mirësjellja, pasi që raporton për konferencën e ndonjë filozofi nga Parizi — me kusht që mendon se talenti i tij për shu- më-gjuhë është në nivel të lartë. Revue dhe Télécran janë revista gati tërësisht në gjermanisht ndërsa në shpal- lje shfrytëzohen mjaftë fjalë franceze. Këto revista i drej- tohën tërë popullatës vendore, nga amvisja deri te drej- tori, nga adoleshenti deri te pensionisti, ashtu që ju du- het të përdorin gjermanishten pasi atë gjuhë shumica e Luksemburgasve e lexojnë më së lehti.
V. Përfundim
Luksemburgu është definitivisht vend shumë-gjuhësor por për dallim nga shoqëritë tjera shumë-gjuhësore si- kur Zvicrra ose Belgjika, nuk ka komunitete (të ndara) gjuhësore. Në Dukatën e Madhe të gjithë flasin mjaft mirë tri gjuhë: luksemburgase, gjermane dhe frenge. Të gjithë ata që kanë kaluar nëpër sistemin shkollor lokal i njohin mirë këto tri gjuhë. Leximi i librave, dëgjimi i radio-programeve apo shikimi i televizionit pa u brengosur për gjuhën (qoftë fjala për gjuhë luksemburgase, frenge apo gjermane) ësh- të pjesë e identitetit kulturor dhe politik të Luksembur- gut dhe qytetarëve të tij. Natyrisht që sëcili ka para- pelqimet e veta gjuhësore por ato nuk kanë arsye të fshehta. Deri më tani përdorimi i gjuhëve në jetën publike ka ndjekur disa rregulla të zhvilluara gjatë dekadave të evoluimit praktik e jo përmes rrugës së masave juridike. Gjuha e shkruar e administratës është frengjishtja ndër- sa gjuha e folur e saj është gjuha luksemburgase. Pro-
Romain Kohn 67 gramet radio dhe televizive transmetohen në gjuhën luk- semburgase kurse gazetat janë kryesisht të shkruara në gjuhën gjermane. Mirëpo, është gjithnjë e më e vështirë me ju përmbajt këtyre dallimeve strikte ashtu që kalohet më tëpër se kurrë në gjendje të pacaktuar. Tash për tash, Luksemburgu krenohet që gjendet në udhëkryq mes dy kulturave të rëndësishme. Qytetarët e tij jo vetëm që flasin gjuhë të ndryshme por ata kup- tojnë edhe dallimet kulturore. Nëse kjo është esenca e identitetit të vendit, atëherë nuk ka arsye që njerëzit të mos i përmbahën edhe më tutje.
Bibliografia
Berg, Guy, Mir wëlle bleiwe, wat mir sin. Soziolinguistische und sprachtypologische Betrachtungen zur luxemburgischen Mehr- sprachigkeit (Tübingen: Max Niemeyer, 1993). Kohn, Romain, “Ein Volk von Zeitungslesern", in Editions Saint-Paul (ed.), Kaleidoskop (Luxembourg: Editions Saint-Paul, 2002), 115— 24. Kohn, Romain, “Im Zweifel für den Leser. Wie Presse, Radio und TV die Sprachenvielfalt im Land meistern", Süddeutsche Zeitung, 19. January 2001. Loi du 24 février 1984 sur le régime des langues, Mémorial A nE 16, 27. February 1984, 196—197 <http://www.legilux.lu> Majerus, Pierre, L'Etat luxembourgeois. Manuel de droit constitution- nel et de droit administratif (Luxembourg, 1990). Newton, Gerlad, (ed.), Luxembourg and Lëtzebuergesch. Language and Communication at the Crossroads of Europe (Oxford: Cla- rendon Press, 1996). Peeters, Roger J., “Trilinguisme et triglossie: l'emploi des langues dans la presse quotidienne luxembourgeoise", Orbis (Bulletin in- ternational de documentation linguistique), Tome XXXIX 1996— 1997, 127—57. Service Information et Presse (ed.), About… languages (Luxembourg, 1999) http://www.gouvernement.lu/publications/download/about.pdf Service Information et Presse (ed.), About… media and communica- tions (Luxembourg, 2002) http://www.gouvernement.lu/publications/download/media ENG.pdf
68 Luksemburg Rekomandimet
Luksemburgu është shoqëri shumë-gjuhësore, ku gjuha luksemburgase, frenge dhe gjermane përdorën duke re- spektuar shumë rregulla praktike të shkruara dhe jo të shkruara. Propagimi i mediave njëgjuhësore me siguri do të shpiente deri të segregacioni i shoqërive dhe në fund deri të “ndarja" e shtetesisë. Identiteti kulturor i Luksemburgasve është i lidhur fortë me bashkë-ekzisti- min “e të njejtit me të njejtin" — dhe gjuhën e tyre kombëtare si dhe shumë-gjuhësinë e tyre. Ky lloj i shu- më-gjuhësisë është specifik për Luksemburgun dhe me siguri nuk mund të krahasohet me asnjë popull tjetër. Është me rëndësi të vërehet që pjesa më e madhe e shoqërisë luksemburgase flet tri gjuhët zyrtare: gju- hën luksemburgase, gjermane dhe frenge. Gjithashtu, shumica e imigrantëve flet së paku një nga tri gjuhët zyrtare ku gjuha frenge është bërë gjuhë kuptimi apo emërtues i përbashkët. Gjuhën frenge më së shpeshti e flasin punëtorët tej-kufitar nga Franca, Belgjika dhe Gjer- mania. Imigrantet, posaçerisht nga vendet a rajonit roman, kanë mediat “e tyre": dy javore portugeze, radio në gjuhë të ndryshme romane, përkthimin në frengjisht të TV lajmeve (në gjuhën luksemburgase) si dhe progra- met e lajmeve ditore në radio në frengjisht (radio publi- ke). Dy gazeta tërësisht në frengjisht dhe një javore vetëm në frengjisht ju ofrojnë udhëtarëve të përditshëm dhe imigrantëve nga vendet romane qasje të gjërë në ngajrjet në Luksemburg. Në shtyp, gjuha luksemburgase nuk është emëruar kurrë si gjuhë komunikimi. Kjo është shkaku që nuk ka kërkesë për leximin e gazetave në gjuhën kombëtare përderisa ajo mbetet e para dhe dominon në gjuhën e folur. Është e vështirë për lexim (dhe shkrim) nëse nuk jeni mësuar dhe ushtruar. Gjendja është plotësisht tje- tër në radio dhe televizion ku gjuha luksemburgase është gjuhë kryesore e komunikimit.
Rekomandimet 69 Në të ardhmën, Qeveria do të duhej: • të vazhdojë t'i inkurajojë të huajt/imigrantet për të mësuar gjuhën luksemburgase si gjuhë integri- mi; • të inkurajojë krijimin e emisioneve shumë-gjuhë- sore apo të favorizojë prodhimin e radio dhe TV emisioneve për publikun shumë-gjuhësor në gju- hë tjera (posaçerisht në radio-stacionin publik); • të lëjojë zgjedhjen e gjuhës atij që flet — gazetarit (jo lexuesve apo publikut të radios dhe televizio- nit).
70 Rekomandimet Natalia Angheli Moldavia
E vendosur në kryqezimin mes botës sllave dhe latine, Moldavia është shtëpi e shumë grupeve etnike. Sipas re- zultateve të regjistrimit të fundit të banorëve, 64.5 për- qind e popullatës ka origjinë moldave, 13.8 janë Ukraji- nas etnik, 13 përqind janë Rusë, 3 përqind janë Gaga- uzë etnik, 2 përqind Bullgarë, 1.5 përqind Hebrenj ndër- sa 2.2 përqind i takojnë grupeve tjera etnike (Bellorusë, Polakë, Gjermanë, Romë, etj.).1 Pejsazhi kulturor i Moldavisë është kaleidoskop i traditës dhe gjuhës. Disa gjuhë janë të ngjashme me gjuhët e njerëzve tjerë në regjion — Rumune, Ruse, Ukrajinase, Bullgare. Tjerat janë specifike në këtë re- gjion — siq është gjuha gagauze, gjuhë e një grupi të krishterë ortodoks që flet një nga gjuhet turke. Njëmbëdhjetë vjet pas shkatërrimit të Bashkimit Sovjetik, vendi akoma kërkon identitetin dhe pozitën e vet në Europë — që e tëra ndikon në menyrën se si gru- pet e ndryshme etnike e shohin vetën dhe të tjerët. Ruaj- tja e interesave të këtyre grupeve është sfidë për pushte- tin e vendit si dhe për shoqërinë civile posaqerisht në
1 Cituar sipas “Vendimit të parlamentit të Republikës së Molda-
visë nr. 1039-XII nga 26.05.92. për statusin Ligjor të personave që ju takojnë pakicave etnike, linguistike dhe religjioze nnë kontekst me konfliktin e armatosur në rajonin Pjesa Lindore e Dnjestrit" (The Deci- sion of the Parliament of the Republic of Moldova No. 1039-XII from 26.05.92 on The Legal Status of Persons Belonging to Etnic, Linguistic and Religious Minorities in the Context of the Armed Conflict in the District of the Eastern Part of the Dniester).
Natalia Angheli 71 kushte të krizës së rëndë ekonomike dhe konfliktit të pazgjidhur rreth rajonit të Transdnjestrit.
I. Korniza juridike për media
Në Moldavi afërsia mes kombit titullar dhe grupeve tjera etnike shpesh vështrohet përmes perspektives së përdo- rimit të gjuhëve. Deri në 1980-at e vona, përkundër lloj- llojshmerisë së përberjës nacionale, dominonin gjuha ru- se dhe moldave. Në vitin 1989 59.4 përqind të arsimuar- ve kanë mesuar moldavisht ndërsa 40.6 përqind prej tyre në rusisht.2 Rusishtja ka qenë gjuhë bazë e komuni- kimit zyrtar. Lirimi i Moldavisë nga udhëheqja komuniste solli deri të përtrirja e vetëdijës nacionale të Moldaveve etnik. Si pjesë e asaj levizje, në vitin 1989 u aprovua Ligji për funkcionimin e gjuhëve në territorin e Moldavisë. Sipas atij ligji, moldavishtja fitoi statusin e gjuhës zyrtare deri- sa rusishtja u shpall “gjuhë komunikimi mes popujve".3 Edhepse u ngrit statusi i moldavishtes, ligji gjithashtu rregullon përdorimin e gjuhës ukrajinase, bullgare, he- braike, jidishe, rome etj. Në mënyrë që ti përgjigjet nevo- jave të grupeve të ndryshme etnike që jetojnë në Mol- davi.4 Ligji gjithashtu rregullon përdorimin e alfabetit latin duke eliminuar dallimin e vetëm mes Moldaveve dhe Ru-
2 Atanasia Stoianova, “Arsimimi i pakicave etnike në Moldavi":
Korniza juridike dhe praktike" (“National Minorities Edication in Mol- dova: The Legal Framework and Practice", Raporti i paraqitur në Kon- gresin Botëror për politikën e gjuhës, Barcelonë, 16—20 prill, 2002. www.linguapax.org/congres/taller/taller3/article23_ang.html 3 Neni 3 i Ligjit për funksionimin e gjuhëve në territorin e Mol-
davisë. 4 Neni 4 i Ligjit për funksionimin e gjuhëve në territorin e Mol-
davisë.
72 Moldavia muneve. Megjithatë, ka gjuhë psh. moldavishtja kundru- all rumunishtes, që akoma janë çështje e debatave të ashpëra. Gjysma e banorëve përdor emrin “rumunë" dhe vetën e quajnë “Rumunë etnik", derisa tjerët mbahen si folës të moldavishtes. Pasi emërtimi “moldavisht" përdo- rët në të gjitha aktet juridike, ai termin do të përdorët në këtë raport kur mendohet në gjuhën zyrtare të vendit. Përdorimi i gjuhës moldave si gjuhë zyrtare të ven- dit gjithashtu është i rregulluar me nenin 13 të Kushte- tutës. Ai nen gjithashtu i jep të drejtë qytetarëve moldav të përdorin gjuhën ruse si dhe gjuhë tjera që fliten në territorin e tyre. Neni 10 i Kushtetutës mbron të drejtën e shtetasve për ruajtje, zhvillim dhe shprehje të identite- tit të tyre etnik, kulturor, gjuhësor dhe fetar. Në Transdnjester, pjesë në Moldavinë lindore e cila banohet kryesisht nga Rusët dhe Ukrajinasit, nuk janë pranuar as ligji mbi gjuhët as Kushtetuta. Këtu banorët kanë protestuar kunder nenit 7 mbi gjuhët, i cili kërkon njohjën e gjuhës moldave për ata në sherbim të admini- stratës shteterore. Në pjesët tjera të vendit, aplikimi i ligjit mbi gjuhët dhe dispozitave të akteve tjera juridike gjuhësore rrjedh gradualisht ndërsa gjetja e bilancit mes gjuhës moldave dhe ruse, posaçerisht në sferën e afarizmit dhe mediave, edhe më tutje është çështje delikate. Shumica e Moldave- ve të arsimuar flasin moldavisht dhe rusisht përderisa për shumë grupe tjera etnike, rusishtja mbetet e para e ndonjëherë e vetmja gjuhë e kuptimit. Edhepse ligji nga viti 1989 nuk përmbante rregullo- re që specifikisht rregullojnë çështjen e mediave, ai vuri themelet për përpunime të mëtejshme në atë fushë. Rregulloret gjuhësore të ligjit që kanë të bëjnë me transmetuesit në vend janë në përputhje me ligjin mbi gjuhët. Neni 13 i Ligjit për transmetuesit nga viti 1995
Natalia Angheli 73 thotë që minimum 65 përqind e programeve duhet të jetë në gjuhën zyrtare të vendit. Ligji ka vënë kornizën për veprimin e Këshillit për koordinim audiovizel (CCA), i cili pos tjerash, është i nevojshëm për të lehtësuar zhvillimin e transmetimit në gjuhën zyrtare të vendit.5 Rregulloret mbi gjuhën nga Ligji për shpallje nga viti 1997 janë plotësisht liberale. Pas një amandamenti të miratuar në vitin 2002, shpalljet mund të publikohen në gjuhën zyrtare të vendit apo sipas kërkesës së atij që shpall, në gjuhë tjera.6 Qasja e grupeve tjera në media është gjithashtu e si- guruar me Ligjin për të drejtat e personave që ju ta- kojnë pakicave kombëtare nga viti 2001. Neni 13 i këtij ligji rregullon që përfaqesuesit e minoriteteve etnike dhe organizatave të tyre kanë të drejtë në prodhimin e boti- meve në gjuhën amtare të tyre ndërsa nga shërbimet e qeverisë kërkohet të organizojnë emisione në ato gjuhë në radio dhe TV shteterore. Ngjashëm me këtë, Ligji për transmetuesin kombëtar publik nga viti 2002 shpall llojllojshmërinë kulturore dhe pranon të drejtat e grupe- ve etnike për të pasur programe në gjuhët e tyre. Për të lehtësuar aplikimin e ligjeve gjuhësore dhe për të promovuar politikën shteterore në sferën e ma- rrëdhenieve mës kombëve, Qeveria ka formuar Departa- mentin për marrëdhënie kombëtare dhe funksionimin e gjuhëve (më vonë të quajtur Departamenti për marrë- dhënie mes kombëve). Departamenti ka për detyrë të përcjell situatën në aspektin e të drejtave të grupeve etni- ke dhe të kombit titullar si dhe të mbështet aktivitetet e organizatave jo qeveritare në atë fushë.
5 Neni 37 i Ligjit për transmetim. 6 Neni 8 i Ligjit për publikim.
74 Moldavia II. Hapesira mediale
Bollëku i mediave të shtypura dhe elektronike u shfaq në Moldavi pas fitimit të pavarësisë në vitin 1991. Pasi shumica prej tyre financohen nga partitë dhe grupet po- litike ato pasqyrojnë tërë spektrin e qendrimeve politike në vend. Mirëpo, ka më pak dallime në mënyrën si këto publikime pasqyrojnë interesat e grupeve të ndryshme etnike në Moldavi. Skena mediale në Moldavi është mjaftë e pa qen- drueshme. Si pasojë e fuqisë së ultë blerëse dhe intere- save të ndryshëm politik jetëzgjatja e shumë mediave është mjaftë e shkurtër. Sipas të dhënave të mbledhura nga Qendra e pavarur gazetare e Moldavisë, në nentor 2002 kishte 72 publikime kombëtare të shtypura, 23 media të shtypura lokale, dy TV kombëtare, një ra- dio-kanal kombëtar, 32 TV kanale lokale dhe tetë agjen- ci të lajmeve. Nga numri i përgjitshëm i 169 mediave, 82 shtypen ose transmetojnë programet e tyre në molda- visht, 33 në moldavisht dhe rusisht, 44 vetëm në ru- sisht, 6 në rusisht dhe gagauzisht ndërsa 4 në gjuhët tje- ra (këto informata nuk përfshinë të dhëna për rajonin e shkëputur të Transdnjestrit).7 Çmimi i gazetave dhe revistave është tej mase i lartë për shumicën e Moldavëve ashtu që radio dhe kanalet televizive që transmetojnë përmes rrjetit shteteror janë me siguri burime të informimit dhe argëtimit. Në Radio Moldova, TV Moldova 1 dhe ORT Moldova kanë qasje gati sëcila amvisëri. Deri me 10 gusht 2002, TV Roma- nia 1, kanali publik i vendit fqinj, gjithashtu transmeto- hej deri të shumica e shtëpive moldave përmes sistemit
7 “Udhërrefyes medial 2001—2002", Qendra e pavarur mediale,
Moldavi.
Natalia Angheli 75 komunikativ shteteror.8 Pushteti Moldav e ndërpreu këtë transmetim duke pohuar që kërkonte marrëveshje shte- së ndër-qeveritare që do të rregulonin metodën e pa- gesës për përdorim të lidhjeve transmetuese moldave. Pasuan protesta të mëdha publike dhe transmetimi rifil- loi përsëri në mars të vitit 2003. Banorët e Moldavisë veriore dhe Transdnjestrit mund të pranojnë transmetimet në shtëpitë e veta nga Ukrajina fqinje. Mirëpo, pagat e ulta nuk ju lëjojnë shumë Mol- davëve blerjen e aparateve moderne radio dhe televizive. Si pasojë e kësaj, nuk kanë qasje në stacionet që tran- smetojnë përmes valëve ajrore dhe kryesisht janë të va- rur nga transmetimi i stacioneve lokale përmes radio-ka- bllove të vjetra në pronësi shteterore.
1. Mediat në Moldavi në gjuhën ruse. Rusishtja është akoma gjuha kryesore e mediave në Moldavi. Në të ver- tëtë, sipas numrit të tyre, tirazheve të larta dhe depërti- mit të madh është vështire të quhen “të minoriteteve". Sipas një ankete nga viti 2002, tri nga pesë gazetat më të lexuara në Moldavi, publikohen në rusisht dhe dy nga pesë radio-stacionet më të popullarizuara transmetojnë programe në atë gjuhë.9 E njejta anketë tregon që më i popullarizuar është TV kanali ORT në gjuhën ruse. Ga- zeta në vendin më të lartë sipas popullaritetit në Moldavi është Komsomol'skaya Pravda, me tirazh prej 50.000 ekzemplarëve pa parapagim, që është më shumë se çdo publikim tjetër në moldavisht.
8 Victor Bogaci, “TV transmetuesit dhe stacionet në regjionet e
Moldavisë", Mas-mediat në Moldavi, dhjetor 1999, Qendra e pavarur mediale, Moldavi. 9 “Mas-mediat në Republikën e Moldavisë: qasja, publiku, orien-
timet, qendrimet", Mas-mediat në Moldavi, qershor 2002., Qendra e pavarur mediale, Moldavi.
76 Moldavia Në të vertetë, shumë nga gazetat më të popullarizua- ra janë botime në Moldavi të titujve të njohur rusë (Kom- somol' skaya Pravda, Argumenty i Fakty, Trud). Ngja- shëm me këtë, emisionet në gjuhën ruse me shiku- eshmëri me të madh janë repriza të emisioneve të TV dhe radio kanaleve nga Rusia (ORT, Russkoe Radio, Ra- dio Hit FM). Shikuar në tërësi, pjesëmarrja e reprizave të emisi- oneve nga Rusia është e konsiderueshme. Sipas regjistrit të CCA, në verë të vitit 2002, nga 23 radio-stacione të li- cencuara, 11 ritransmetonin programe të radio-stacione- ve ruse. Për krahasim, dy stacione kanë pasur leje të rregullt pët ritransmetimin e programeve nga Rumunia, njera nga Turqia dhe një stacion kishte autorizimin për ritransmetimin e Radio Liberty. Numri i transmetuesve i angazhuar në transmetim ilegal është shumë më i madh. Sipas CCA. Transmetimi i pa-autorizuar i emisioneve të huaja është forma më e shpeshtë e thyerjes së rregullave të transmetimit.10 Sipas vlerësimeve të Shoqatës së mediave elektronike (APEL), mendohet që numri i kundërvajtësve të tillë në mesin e poseduesve të licencës është 90 përqind.11 Përzgjedhja e programit për ritransmetim shpesh bëhet pa diskriminim ndërsa pranuesit e lajmeve në Moldavi shumë herë e dinë kohën e saktë në Moskë, çmimet e patundshmërive në Sankt Petersburg apo pa- rashikimin e motit për Siberi. Si pasojë e mungesës së mjeteve financiare apo të njohurisë teknike dhe profesio- nale, stacionet lokale i drejtohen shpesh ritransmetimit si mënyrë e mbijetimit.
10 “Shefi i këshillit transmetues kritikon poseduesit e licencave", Moldova Media News, 17. tetor 2002. 11 Intervista me Viktor Osipov, drejtor ekzekutiv i APEL-it, tetor
2002.
Natalia Angheli 77 Në këtë drejtim është tipik stacioni Info Radio — kanal privat i formuar në gusht të vitit 2000, me plan të emisioneve kryesisht nga Moldavia (në moldavisht dhe Rusisht). Kah fundi i vitit 2001, ai ritransmetonte stacio- nin Moskovas Ekho Moskvy. Sipas rregullave të CCA, kandidatet që sigurojnë ra- porte “adekuate" për marrëdhëniet mes kombit titullar dhe grupeve tjera etnike që jetojnë në Moldavi dhe pro- movojnë vlerat e kulturës moldave kombëtare si dhe të bashkësive me të cilat “bashkëjetojnë", kanë prioritet në procesin e përzgjedhjes. Mirëpo, ato kritere rrallë janë provuar në praktikë, gjë e cila shton pakenaqesinë e kontrolluesve të mediave lokale.12 Shoqata e të diplomuarve në Universitetet e huaja (CAIRO) ka inicuar madje proces gjyqësor në vitin 2000 kundër këshillit duke pohuar që ai nuk ka arritur të “mbrojë hapesirën kombëtare kundër ndërhyrjes së hu- aj". Gjykata solli aktgjykimin në favor të tyre dhe urdhë- roi transmetuesit të respektojnë rregulloret gjuhësore të ligjit për transmetim. Vendimi sjelli pakenaqësi në me- sin e popullatës ruse të Moldavisë ndërsa komisari i lartë i OSBE-së për pakica kombëtare, kritikoi kufizimet në bazë të drejtave të njeriut. Pasuan edhe disa presione nga jashtë dhe parlamenti moldav publikoi interpretimin e rregulloreve të ligjit duke rregulluar që 65 përqind e përmbajtjes në prodhim lokal, e jo nga tërë koha që transmetohet, duhet të jetë në gjuhën zyrtare. Për bash- kë-njesitë e stacioneve nga Rusia kjo kishte domethënie që ato mbesin në valë pa kurrfarë ndryshimi të përmbaj- tjes së tyre. CCA nuk kishte shumë sukses në implementimin e rregulloreve gjuhësore dhe tjera në përputhje me ligjet
12 “Kriteret për shpërndarje të licencave fituesve në garat për au-
torizimin e transmetimit" www.cca.md
78 Moldavia për transmetim të vendit. Shumica e transmetuesve u kundërvihet sankcioneve dhe mbetet në valë. Ashtu për shembull, Avto Radio vazhdoi të transmetojë programin madje edhe pas marrjes së licencës për transmetim dhe asaj teknike. Para një kohe të shkurtër, Këshilli miratoi qasje më të kujdesshme dhe nuk aplikon kurrfarë sankcione seri- oze. Nuk është në gjendje të lehtesojë aplikimin e ligjeve relevante ku CCA tani pohon që i shmangët sankcioneve të ashpra nga frika e “shkatërrimit" të hapesirës tran- smetuese moldave.13
2. Mediat në gjuhen ukrajinase, bullgare, jidishe dhe rome. Ndikimi i mediave në gjuhë tjera, përpos atyre në gjuhën ruse dhe moldave është minimal. Nga nëntori i vitit 2002 në distribucion kombëtar nuk ekzistojnë me- diat që nuk janë në gjuhën moldave apo ruse.14 Dy pu- blikimet e vetme që distribuohen në tërë vendin janë Is- toki dhe Nash Golos. Të dyja kryesisht merren me jetën e komunitetit hebraik në Moladavi kurse materialet e ve- ta i shtypin në gjuhën ruse. Mediat në gjuhën ukrajinase nuk janë të zhvilluara, edhepse ky ështe grupi i dytë sipas madhësisë pas Mol- davëve. Ukrainski Golos nga Kishnjevi në gjuhën ukraji- nase është i varur nga donacionet private për të mbijetu- ar por ato nuk mjaftojnë që gazeta me tirazh prej 3.000 ekzemplarëve të botohet rregullisht. Promini, gazetë në gjuhën ukrajinase, që shtypet në qytetin Balta në veri të vendit gjithashtu nuk botohen rregullisht.15
13 “Shefi i këshillit transmetues kritikon poseduesit e licencave",
Moldova Media News, 17. tetor 2002. 14 “Katalogu i publikimeve periodike në Republikën Moldave
dhe CIS", 2002. 15 Intervista me Pjoter Grabçiukun, kryetar të Shoqatës së Ukra-
jinasve të Moldavisë, nëntor 2002.
Natalia Angheli 79 Situata është e ngjashme me shtypin në gjuhën bull- gare. Rodno Slovo, gazetë e Bullgarëve në Moldavi, nuk botohet që tri vite shkaku i mungesës së fondeve. Finan- cimi i pamjaftueshëm gjithashtu vështirëson publikimin e gazetës Blgarski Glas në qytetin Taraklia, në jug. Nga themelimi në vitin 1991, u botuan vetëm 50 numra të saj. Nuk ka personel me punësim të përhershëm që pu- nojnë për atë publikim ndërsa numrat e rinj botohen kur të arrijnë donacionet private. Në vitin 2002, përpje- kjet e qeverisë lokale për subvencionim të kësaj gazete, kishin efekt të kufizuar — edhepse u premtua ndihma për 12 numra të ardhshëm, u sigurua vetëm për 3 nu- mra.16 Disa transmetues privat, kanë programe në bullga- risht. Kështu që TV kanali STV 41, i vendosur në Tara- kli, transmeton lajmet lokale, shou programet argëtuese dhe afariste në bullgarisht. TVardita, kanal në valë të mesme nga qyteti Tvardita nga jugu i Moldavisë, gjithas- htu ka disa emisione në bullgarisht. Mirëpo, pjesëmarrja e programit origjinal në shu- micën e kanalëve është shumë e vogël, ndërsa gjuhët e ndryshme përdorën për transmetimin e “përshëndetjeve muzikore". E njejta vlen edhe për emisionet në gjuhën ukrajinase të stacionit AVM Studio nga Edineti, si dhe stacionit Canal-X nga Brisenia — të dyja në veri të Mol- davisë, si dhe BAS-TV nga qyteti Basarabeaska në Mol- davinë qendrore. Shtrirja e këtyre kanaleve është nën 50 kilometra. Ekzistojnë programe në gjashtë gjuhë, përpos asaj moldave, në TeleRadio Moldova, transmetuesin kombë- tar. Departamenti i “Comunitatea" televizionit publik mol- dav sjell 8 orë dhe 30 minuta program, përderisa tran-
16 Intervista me Dimiter Borimeçkovin, kreyredaktor i Bulgarski
Glas-it, nëntor 2002.
80 Moldavia smetimi mujor i departamentit të gjuhëve të radios kom- bëtare është 7 orë e 45 minuta. TV dhe radio stacionet kyçin programet në gjuhën bullgare, gagauze, jidishe, ro- me, ruse dhe ukrajinase. Mirëpo, mungesa e personelit të kualifikuar dhe fi- nancimi jo adekuat dukshëm zvogëlojnë cilësinë e tyre. Si pasojë e pagave të ulta, të paktë janë gazetarët e rinjë që i bashkangjitën këtyre departamenteve. Nga nëntori i vitit 2002, TV programi në gjuhën rome nuk transmeto- het pasi nuk ka udhëheqës të programit.17 Gazetarët nuk i përcjellin ngjarjet e rëndësishme pasi që ju mun- gojnë mjetet materiale të nevojshme për të udhëtuar në terren jashtë kryeqytetit Kishnjev. Nevojat e përditshme të komunikimit janë të mohuara pasi redaksitë nuk janë të pajisura me kompjutorë dhe faks aparate. Përfaqesuesit e komuniteteve etnike në Moldavi, shpre- hin pakenaqesinë e tyre me sasinë dhe orarin e progra- meve në gjuhën e tyre, në transmetuesin kombëtar mol- dav. Në korrik të vitit 2002, brengosjen e tyre e shpre- hen në letrën të cilën drejtori i Departamentit për ma- rrëdhënie mes kombëve i dërgoi drejtorit të stacionit Te- leRadio. Letra kërkonte shtimin e vëllimit të emisioneve në gjuhë të grupeve të ndryshme etnike, bartjen e tyre në termine me të shikuara dhe përmirësimin e raportimit për grupët më të vogla etnike në Moldavi (Beloruset, Jer- menet, Azerbejxhanët, Tatarët, Polakët, Lituanët, etj.). Letra gjithashtu nxiste drejtoritë e transmetuesve të sigu- rojnë përspektivë ndërkombëtare në programe ashtu që do të merreshin me çështje etnike jashtë vendit.18
17 Intervista me Tamara Saapega, shef e Departamentit Comuni-
tatea pranë TeleRadioMoldova, nëntor 2002. 18 Letër e Tatiana Mlecico, drejtor gjeneral e departamentit për
marrëdhënie mes kombëve Ion Gonta-s, kryesues të kompanisë shtete- rore TeleRadio Moldova, 8. korrik 2002.
Natalia Angheli 81 Përmbajtja dhe orari i transmetimit të programeve në gjuhë të ndryshme në televizionin dhe radion kombë- tare mbetën kryesisht të pandryshuar nga nëntori 2002 deri me sot. Mangësitë në hapesirën e qasjes së minoriteteve në media, i hulumtoi detajisht Këshilli i Evropës (CoE) në janar të vitit 2003. Në kontekstin e mbikqyrjes të Kon- ventës kornizë për mbrojtjen e pakicave kombëtare, Komiteti i ministrave ftoi pushtetin moldav të “merr pa- rasyshë interesat e të gjitha pakicave kombëtare të veta, duke përfshirë edhe ato në pozitë jo të favorshme apo me numër të vogël". Sipas CoE, aplikimi i Konventës “nuk është plotësisht i suksesshëm ndaj Romëve", dhe duhen perpjekje të mëtejshme t'ju sigurohet “qasje medi- ave në mesin e tjerëve edhe Ukrajinasve".19
3. Mediat në regjionin autonom Gagauz. Ligji për sta- tusin e posaqëm të Gagauz-Jeri nga viti 1994, garan- ton autonomi për rreth 170.000 Gagauz etnik që jetojnë në jug të Moldavisë, dhe ju jep të drejtë për zgjedhje të pavarur çështjeve që kanë të bëjnë me zhvillimin politik, ekonomik dhe kulturor të këtij regjioni. Sipas këtij ligji, gjuhë zyrtare në Gagauz-Jeria janë gjuha moldave, gagauze dhe ruse. Mirëpo, mjetet mbi- zotëruese të komunikimit në atë regjion janë gjuha ruse dhe gagauze. Problemet me të cilat përballën mediat në atë hape- sirë janë të ngjashëm me sfidat profesionale dhe ekono- mike të gazetarëve në pjesët tjera të Moldavisë. Mungesa e personelit profesional, mungesa e fondeve dhe orvatjet e pushtetit për cenzurim të mediave janë çështje krye- sore.
19 “Mbrojtja e pakicave në Gjermani, Armeni dhe Moldavi", Co-
uncil of Europe News, 15. janar 2003. www.coe.int
82 Moldavia Tirazhi i shumicës së publikimeve periodike nuk kalon shifrën prej disa qindra ekzemplarëve dhe shumë prej tyre krijohen nga ekipe shumë të vogla ndonjëherë dhe nga vet kryeredaktorët. Parlamenti regjional është themelues i Vesti Gagau- zii, javore me katër faqe dhe tirazh prej 5.000 ekzem- plarëve. Tri gazeta dalin në gjuhën ruse, ndërsa një bo- tohet në gagauzisht. Edhe dy botime periodike sponzoro- hen nga pushteti lokal — Znamea nga Kedir-Lunga dhe Panorama nga Vulkanestia. Të dy botimet janë javore në gjuhën ruse. Znamea ka tirazh të shtypur prej 5.000 ko- pjeve, derisa Panorama është shtojcë me dy faqe me ti- razh prej 500 ekzemplarëve. Si pasojë e financimit joadekuat Ana Sözü, Gagauz Halki, Sabaa Yildizi, Gagauz Yeri, Gagauz Sesi, dhe Halk Birlii gagauzase botohen jo rregullisht, dhe gjithas- htu gazeta në gjuhën ruse dhe gagauze Açik Göz.20 Mbështetja financiare nga pushteti qendror moldav për mediat gagauze mungon. Nga ana tjetër, disa publi- kime kanë marrë ndihmë nga Turqia. Ana Sözü, dyjavor në katër faqe, dhe revista Sabaa Yildizi janë sponzoruar nga Agjencioni Turk për bashkëpunim ndërkombëtar (TIKA), derisa dyjavoja Gagauz Sesi pranoi donacione nga persona privat. TIKA siguroi edhe donacion në teknikë për zhvilli- min e transmetimit në atë hapesirë. Financimi mbuloi shpenzimet e pajisjeve releje që të rritet cilësia e ra- dio-transmetimit Radio Gagauzia, kanal në pronë shte- terore në qytetet Komrat, Kedar-Lunga dhe Vulkanesti. Momentalisht ekziston vetëm një radio-kanal privat në atë hapesirë — Radiostantsia Jug, i cili ka program
20 Ivan Topal, “Shtypi në Regjionin Autonom Gagauz-Jeri", Mas-
-mediat në Moldavi, qershor 2002.
Natalia Angheli 83 të përzier të muzikës dhe lajmeve ndërsa programi tran- smetohet kryesisht në gjuhën ruse. Ekzistojnë pesë TV stacione me licencë në regjion por vetëm katër momen- talisht transmetojnë program. Programi origjinal i këtyre kanaleve sillet prej një deri gjashtë orë në javë kurse shumica prej tyre janë në rusisht. Të tjeret ritransme- tojnë kanalet ruse. Për shembull, kanali Ayin Açik nga Kedar-Lunga përdorë 90 përqind të kohës së vet për transmetim duke ritransmetuar programe të kanaleve ruse ORT dhe RTR, derisa Bizim Aydinik nga Komrati ritransmeton programe të kanalëve Moskovase MUZ-TV dhe Channel 3. Shtrirja e këtyre kanaleve është mes 10 dhe 40 kilometra — ku shtrirje më të vogël ka TV Sud nga Vulkanestia ndërsa shtrirje më të madhe ka Yeni Ay nga Komrati. Grupet mediale të regjionit disa herë kanë nxitur pushtetin qendror të lehtësojë zhvillimin e transmetimit lokal në regjion, si dhe t'ju jepin me shumë frekuenca transmetuesve privat lokal. Qendra e pavarur e gazeta- risë nga Gagauzia, OJQ lokale mediale, i ka dërguar letër të hapur kryetarit moldav, kryetarit të parlamentit dhe kryeministrit duke kërkuar intervenimin e tyre.21 Lajmet lokale shpesh përzihen në veprimtari të me- diave, posaqërisht atyre të cilat janë në pronësi shtetero- re. Mospajtimet politike shpesh rezultojnë me cenzurë dhe largim të gazetarëve. Sipas Lidhjës për mbrojtjën e të drejtave të njeriut në Moldavi (LADOM) gjatë fushatës vjeshtore të vitit 2002 për zgjedhje të guvernatorit lokal, pushteti largoi kryeredaktorin e Znamea dhe ju kërce- nua anëtarëve tjerë të redaksisë me largim nga puna, du-
21 Intervista me Stepan Pironin, drejtor i Qendrës së gazetarisë
së pavarur në Gagauzi, nëntor 2002.
84 Moldavia ke u munduar të sigurojë raportim parazgjedhor duke favorizuar njërin nga kandidatet.22 Në nëntor të vitit 2002, pushteti lokal mbylli Tele- Radio Gagauzia, në pronësi shteterore. Kjo ishte e vet- mja kompani me mbulim të gjerë dhe emisione origjina- le në gjuhën bullgare, gagauze, moldave dhe ruse.23
4. Mediat në Transdnjestër. Republika e vetëshpallur moldave e Transdnjestrit (Transdnjestria) ekziston qysh nga viti 1990. Për dallim nga pjesa tjetër e vendit, këtë rajon në Moldavi lindore e banojnë 39.9 përqind Mol- davë, 28.3 përqind Ukrajinas, 25.5 përqind Rusë dhe 6.4 përqind pjesëtarë të grupeve tjera etnike.24 Aksioni për rimëkëmbjen e kulturës dhe gjuhës moldave në vitet e vona të 1980-ta, posaçerisht pas miratimit të ligjit mbi gjuhën, shumë banorë lokal e shihnin si kërcenim. Fri- ka e tyre më e madhe ishte që Moldavia përfundimisht do të bashkohëj me Rumuninë fqinje. Rrallë kush nga Ukrajinasit dhe Rusët në Transdnjestër flasin molda- visht prandaj frikohëshin që një ditë do të zgjohën si të huaj në shtëpinë e tyre. Referendumi nga viti 1991, i or- ganizuar me qellim të ruajtjes së Bashkimit Sovjetik, të cilin shumica e bojkotuan në Moldavi, ishte i mirëpritur në regjion. Prej atëherë republika e shkëputur ka krijuar të gjitha parakushtet e një shteti. Parlamenti i republikës së vetë-shpallur në vitin 1992 flaku poshtë ligjin mbi gjuhën nga viti 1989 dhe përsëri ju aprovoi përdorimin e
22 “Aktivistet e të drejtave të njeriut shprehin pakenaqesi shka- ku i presionit medial në Gagauzi", Moldova Nedia News, 17 tetor 2002. 23 Intervistë me Stepan Pironin, drejtor i Qendrës së gazetarisë
së pavarur në Komrat, nentor 2002. 24 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Inte-
gratsii", Moldova Academic Review, 2002. www.iatp.md/academicreview
Natalia Angheli 85 çirilicës Moldavëve. Kushtetuta e sajë, proklamon gjuhën moldave, ruse dhe ukrajinase si gjuhë zyrtare të regjio- nit.25 Ligji për shtypin dhe mediat tjera nga viti 1993 ju garanton qytetarëve të drejtën për qasje informatave në gjuhën e tyre amtare.26 Megjithatë, gati të gjitha mediat në regjion botojnë apo transmetojnë informata në gjuhën ruse. Përpos kësaj, mediat nga Rusia janë të pranishme gjërësisht përmes ritransmetimit si dhe në kiosqet e ga- zetave. Në nëntor të vitit 2002 ishin 63 media të regjistrua- ra në regjion. Vetëm dy gazeta shtypeshin në ndonjë gjuhë jo-ruse kurse programet jo-ruse ishin të pranis- hme vetëm përmes transmetuseit shteteror të Transdnje- strit.27 Publikimi i vetëm në moldavisht ishte Adevarul Ni- strean. Kjo gazetë, me tirazh të shtypur prej 1.000 ek- zemplarëve, sponzorohet nga pushteti regjional ndërsa botohet dy herë në javë. Javorja Gomin, në gjuhën ukra- jinase, gjithashtu financohet nga arka shteterore. Ajo ka tirazh prej rreth 2.300 ekzemplarëve.28 Radioja shteterore e Transdnjestrit ka vetëm lajme ditore në gjuhën moldave dhe ukrajinase me programe analitike dhe magazina tematike gjatë fundjavës. Televi- zioni shteteror sjell programe të lajmeve në gjuhën mol- dave dhe ukrajinase tri herë në javë si dhe programe argëtuese për fëmijë në këto gjuhë.
25 Neni 12 i Kushtetutës së Republikes Moldave të Transdnje- strisë. 26 Neni 3 i Ligjit për shtypin dhe mediat tjera. 27 Intervistë meAndrei Safonovin, kryeredaktor i Novaya Gaze- ta, nentor 2002. 28 “Udhërrefyes për media, 2001—2002", Qendra e pavarur ga-
zetare, Moldavi.
86 Moldavia Mbizotërimi i gjuhës ruse në mediat e këtij regjioni, shpesh sqarohet nga pushteti me “prirje gjuhësore" të banorëve të vet. Sipas një hulumtimi të opinionit publik që citojnë, 20 përqind e Transdnjestrasve rregullisht shi- kon TV programe në moldavisht, 37 përqind në ukraji- nisht dhe 95 përqind në rusisht. Ideja e përhapur në mesin e banorëve lokal është që gjuha ruse është më e afërt me trashegiminë shpirtërore dhe kulturore nga ajo moldave.29 Marrëdhëniet e tensionuara mes pushtetit qendror moldav dhe udhëheqesve transdnjestras, posaqërisht pas ngacmimeve të armatosura në fund të vitit 1991 dhe fil- lim të vitit 1992, sollën deri te një hendek medial mes regjionit të shkëputur dhe pjesës tjetër të vendit. Në 1990-tat e hershme, të dyja palët rregullisht pengonin transmetimin e njera-tjetrës. Deri me vonë gazetat mol- dave nuk kanë qenë të pransihme në Transdnjester dhe anasjelltas. Në maj të vitit 2001, kryetari moldav Vladimir Vo- ronjin dhe udhëheqesi transdnjestras Igor Smirnov nën- shkruan marrëveshjen me të cilën sigurohet qarkullim i lirë i mediave. Sipas asaj marrëveshje, banorët kanë mundësi të parapagimit në publikimet periodike nga të dy anët e lumit Dnjestër. Mirëpo, të paktë janë banorët e Transdnjestrisë të cilët kanë mundësi të përcjellin pro- gramin e radios dhe televizionit kombëtar moldav pasi ata nuk janë të arritshëm përmes valëve të rregullta. Krijimi i lidhjeve mes mediave në regjionin e shkë- putur dhe pjesës së mbetur të vendit akoma është pro- blematk. Raportimet për ngjarjet në Moldavi, rregullisht cenzurohen nga pushteti i Transdnjestrisë dhe autorët e
29 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Inte-
gratsii", Moldova Academic Review, 2002. www.iatp.md/academicreview
Natalia Angheli 87 tyre akuzohën që “veprojnë si kolona e pestë e Molda- visë" dhe shpesh kërcenohen me largim nga puna. Me veprim të ngjashëm në vitin 2001 pushteti mol- dav mbylli gazetën Kommersant Moldovy, sepse botonin raporte të cilët kinse ishin në favor të pushtetit të Tran- sdnjestrisë. Përkundër marrëveshjes nga viti 2001, qasja në in- formata në regjion është e kufizuar ndërsa pushteti nga dy brigjet e lumit Dnjestër kohë pas kohe i qasët poli- tikës “masë për masë" kur bëhet fjalë për terheqjen e akreditimit të gazetarëve.
III. “Të tjerët" në media
Sitauata e rëndë ekonomike, mungesa e gazetarëve të kualifikuar dhe orvatjet e pushtetit për ndërhyrje në ve- primtarinë e mediave — janë probleme të cilat e ngadal- sojnë zhvillimin e mediave në Moldavi pa marrë pa- rasyshë gjuhën. Këto probleme zmadhohen me mungesë të solidari- tetit profesional mes gazetarëve nga mjediset e ndry- shme etnike. Mediat janë me të madhe të ndara sipas vi- jave etnike ndërsa mbulimi i ngjarjeve kryesore politike, dhe ekonomike në mediat në gjuhën ruse rrënjësisht dallon nga mbulimi në mediat në gjuhën moldave. Aq më tepër, shumë gazetarë me punën e tyre kanë ngritur tensionet mes kombëve dhe kanë kontribuar në krijimin e imazhit të urryerit “të tjetrit". Shembulli më bindës ishte raportimi për ngjarjet në Transdnjestër në periudhën e viteve 1991—1992 kur shpërthyen betejat mes forcave të qeverisë dhe kryen- gritësve transdnjestras, ku mediat menjëherë adoptuan stilin e raportimit i cili nxiste stereotipe për “armikun" dhe jepte pamje të thjeshtuar “bardhë e zi" të ngjarjeve.
88 Moldavia Etiketimi i Transdnjestrisë, pushtetit dhe banorëve të saj ishte i zakonshëm në atë kohë në mediat moldave. Ngjashëm me këtë, mediat në republikën e shkëputur përdornin epitete dhe metafora ofenduese kur përshkru- anin qeverinë qendrore moldave dhe banorët e saj duke u thirrur në të drejta më të mëdha gjuhësore dhe kultu- rore. Kështu, gazeta ditore zyrtare moldave Nezavisima- ya Moldova shpesh e quante pushtetin e regjionit “forca konzervative", “kampion të politikës koloniale", e ndo- njëherë madje edhe “kriminelë" dhe “gangsterë". Politika e udhëheqesve transdnjestras në shumë raste përshkru- hej si “djallezore", deri sa banorët e republikës së shkë- putur etiketoheshin si “të huaj" dhe “vagabondë", duke implikuar që popullata jo-moldave nuk i ka rrënjët e vërteta nga atje.30 Nga ana e vetë, Dnestrovskaya Pravda shpesh i përmendte Moldavët, duke pohuar që gjuha e tyre dhe të drejtat e tyre kulturore si dhe pushteti në vend ishin “fashist". I quanin gjithashtu edhe “forca të errëta të Moldavisë" dhe shpesh ishin përulës komentet për kinse mungesën e kulturës dhe edukatës. Raportimi për “të tjerët" tej linjës së frontit pari- misht lëngonte nga mangesia e prapavijës historike duke shfaqur qendrimet e vetëm njërës anë. Duke i marrë të gjitha së bashku, transdnjestrasit kishin mbetur pa fyty- rë, masë homogjene dhe armiqesore e Moldavëve dhe anasjelltas.31 Nga vitet e hershme të 1990-tave gjuha e mediave është zbutur dukshëm. Mirëpo, probleme të shumta mbe-
30 Natalia Angheli, “Të tjerët pa fytyra: Pamja e Trans-Dnjestrit
në mediat moldave", Media Online, 30 mars 2001. www.mediaonli- ne.ba 31 “Artikujt", Transnistrian Conflict in the News Media
www.iatp.md/transnistria
Natalia Angheli 89 ten ndërsa raportimi për marrëdhëniet mes grupeve të ndryshme gjuhësore akoma mbeten pa barazpeshë, pa- rimësi dhe thellësi. Diskutimet profesionale për këto çështje formalisht kanë filluar në vitin 1999 atëherë kur Lidhja e gazetarëve moldav miratoi kodeksin e etikës profesionale, i cili pos tjerash i nxiste gazetarët profesio- nal t'i “kundërvihen dhunës, gjuhës së urrejtjes dhe kon- frontimit apo çfarëdo diskriminimi të bazuar në kulturë, gjini apo religjion".32 Pas miratimit të Kodeksit, gazetarët themeluan komisionin kombëtar për etikë. Mirëpo, ko- misioni nuk arriti të ndikonte në format e punës të pro- fesionalëve në mediat lokale as ti bashkojë gazetarët në gjurmim për raportim të llojllojshëm dhe etik. Akuzimet e ndërsjellta për mungesë të ndjenjave et- nike, posaçerisht në mesin e mediave në gjuhën ruse dhe moldave, vazhduan dhe në vitin 2001 një gazetar nga javorja Vremya në rusisht, u gjykua për kinse pro- movimin e gjuhës së urrejtjes në media. Akuza për krim u ngrit kundër Julija Korolkova, pasi anëtarët e CAIRO-s e akuzuan për fyerje të nderit moldav dhe nxitje të përçarjes mes kombëve. Sipas pohimeve të CAIRO-s, ar- tikulli i saj me titullin “Valixhe. Stacioni hekurudhor. Rusia", ishte fyerje e kombit titullar. Në artikull thuhej që arritshmëria e pozitave në organet shteterore është e penguar për ata që flasin gjuhën ruse dhe që disa zyrta- rë të kombësisë moldave pranojnë ryshfet. Akuzat kundër Korolkoves më vonë u terhoqen por tensionimi mbeti. Aq më tepër, prijesit e komunitetit rusë, që ishin ngritur në mbrojtje të Korolkoves pohonin që ajo ishte veçuar në mënyrë jo të drejtë për tu akuzu- ar. Sipas mendimit të tyre, artikujt që nxitnin haptas ur-
32 “Kodeksi etik i gazetarëve në Moldavi", Mass Media in Moldo-
va, qershor 1999.
90 Moldavia rejtje mes kombëve në shtypin moldav “kishin kaluar të pa vërejtur nga ligji".33 Ndasitë etnike u futën edhe në organizatat profesio- nale të gazetarëve ku disa prej tyre ishin formuar të pro- movojnë interesat e grupeve etnike. Për shembull, Sho- qata e mas-mediave nga Kishnjevi mbledh rreth vetës kryeredaktorët dhe redaktorët përgjegjes nga mediat në gjuhën ruse por ekziston edhe bashkimi i gazetarëve ga- gauz dhe transdnjestras. Mungesa e solidaritetit mes gazetarëve veshtirëson arritjen e qellimeve profesionale. Në fillim të vitit 2002 greva e të punësuarve në kompaninë shteteroreTeleRa- dio Moldova, me kerkesë për më shumë liri redaktuese nuk arriti të fitojë mbështetje të mjaftueshme pasi që ga- zetarët e redaksisë ruse e konsideronin si tentim të ko- legëve të tyre moldav për të fituar më shumë të drejta për vete. Megjithatë, gjithnjë e më shumë po kuptohet që janë të nevojshëm mekanizma efikas për të promovuar rapor- tim me përgjegjësi, senzitiv dhe tolerant. Departamenti për marrëdhënie mes kombëve në vitin 2001 themeloi Drejtoratin për percjellje të marrëdhënieve mes kom- bëve. Drejtorati është i autorizuar të mbikqyrë nevojat shoqërore dhe kulturore të grupeve etnike dhe gjendjen e marrëdhënieve mes tyre. Me anën e shikimit të rregullt dhe analizave të raportimit medial për çështje etnike, nga Drejtorati pritet që ti percjell ndryshimet në vetëdije të njerëzve për çështje etnike të tyre, favorizimin e gjuhë- ve dhe nivelin e përgjithshëm të tolerancës në shoqerinë moldave. Rezultati i punës së tij do ti tregohet gjithmonë këshillit të departamentit, në të cilin gjendën pjesëtarët e
33 Mikhail Sidorov, në seminarin për gjuhën e urrejtjes, të orga-
nizuar nga komiteti i Helsinkit i të rinjve të Moldavisë në Kishnjev, prill 2001.
Natalia Angheli 91 komuniteteve etnike dhe përfaqesuesit e organeve të qe- verisë që merren me aspekte të ndryshme të marrëd- hënieve mes kombëve. Korniza juridike e vendit gjithashtu po ndryshohet. Në nëntor të vitit 2002, kryetari Vladimir Voronjin i paraqiti parlamentit projektligjin për luftër kundër eks- tremizmit. Projektligji definon “materialin ekstremist" si nxitje të veprimeve të lidhura me krime lufte apo elimi- nim të grupeve etnike, fetare, kombëtare dhe tjera. Orga- nizatat dhe individët të cilët janë të angazhuar në aktivi- tete të tilla konfrontohen me ndalesë të publikimit të tyre për pesë vjet.34 Ligji u miratua gjatë diskutimit të parë dhe u dërgua për diskutim publik. Përpjekjet për të mbledhur së bashku gazetarët me origjinë të ndryshme etnike, që të promovojnë diverzite- tin dhe multi-kulturën, u ndërmorrën në nivel të gjërë. Katër ekipe të përziera të gazetarëve nga Transdnjestri dhe rajonet tjera, gjatë vitit 2002 paraqitën projekte të produksionit të përbashkët afatgjatë nën mbështetje të Qendrës kombëtare të gazetarisë të moldavisë. Gjatë mu- ajit korrik, personeli i javores Timpul nga Kishnjevi filloi me mbajtje të mbledhjeve jo formale me kolegët nga Adevarul Nistrean-i nga Tiraspoli. Detyra e vënë si prio- ritet e planit të veprimit për përmirësimin e qarkullimit të informatave mes Transdnjestrit dhe pjesës së mbetur të Moldavisë është miratuar nga grupi kombëtar moldav i njesisë operative të Paktit të stabilitetit në shtator të vi- tit 2002.35 Grupi bashkon gazetarët kryesorë nga të gjit- ha llojet e mediave krahas përfaqesuesve të Qeverisë dhe organeve rregullative të mediave.
34 “Kryetari i dergoi parlamentit projektligjin për luftë kundër ekstremizmit", RFE/RL Newsline, 18 nentor 2002. 35 “Grupi punuse vënë prioritetet për zhvillimin e mediave Mol-
davi", IJNet, 9 tetor 2002. www.ijnet.org
92 Moldavia Pjesëmarrësit në këto projekte cekën nevojën për përcjellje të rregullt të mediave që të sigurohet respekti- mi i të drejtave të gjithë qytetarëve nga të gjitha mjediset etnike. Propozuan shtypjen e doracakëve të ndryshëm për çështjet e diverzitetit dhe multi-kulturës si dhe që organizatat mediale të përpunojnë “kodeksin e veprime- ve më të mira". Gjithashtu theksuan vlerën e projekteve të përbashkëta të gazetarëve nga mjedise të ndryshme et- nike për promovimin e raportimit të bilancuar dhe të thellë për çështje të diverzitetit. Sipas mendimit të tyre, puna e përbashkët në këto projekte do të mbulojë hendekun informativ që ekziston mes tyre, do të rritë nivelin e tolerancës në Moldavi dhe në afat të gjatë do ti kontribon paqes dhe stabilitetit në vend. Gjithnjë më i përhapur është mendimi që mediat mund të bëhen vegël e rendësishme në zgjedhjen e mo- smarrëveshjës në Transdnjestër.
IV. Në vend të përfundimit
Çlirimi i Moldavisë nga pushteti sovjetik solli deri të zhvillimi i mediave të ndryshme politike. U paraqitën bo- time të shumta dhe media transmetuese gjatë njëmbëd- hjetë vjeteve të fundit duke reflektuar spektër të gjërë të mendimeve për tendencat kryesore politike dhe ekono- mike në vend. Mirëpo, sigurimi i llojllojshmërisë gjuhë- sore dhe kulturore akoma është sfidë për mediat mol- dave. Korniza juridike në vend siguron të drejtat e komu- niteteve etnike që të kanë qasje në media në gjuhën e tyre amtare dhe posaqërisht departamenti i qeverisë ësh- të i autorizuar të percjell respektimin e të drejtave të pa- kicave. Përkundër kësaj, aplikimi i rregulloreve të shum-
Natalia Angheli 93 ta juridike në këtë sferë është vështirësuar me vështirësi financiare, konflikte të interesave politike dhe standard të ultë profesional. Në Moldavi jetojnë pjesëtarët e më shumë së dhjetë grupeve etnike por moldavishtja dhe rusishtja janë edhe më tutje gjuhë mbizotëruese në media në vend. Botimet në shumicën e gjuhëve tjera varën nga donacionet priva- te dhe paraqitën jo rregullisht. Përkundër urdhëresave të Ligjit për transmetim që 65 përqind e programit të jetë në gjuhën zyrtare, në ha- pesirën transmetuese moldave dominon ritransmetimi nga Rusia. Aktiviteti i Këshillit transmetues është edhe më tutje jo efikas sa i përkët kësaj. Konflikti i pazgjedhur me Transdnjestrin solli deri të ndërprerja e përhershme informative mes këtyre dy regjioneve. Dyshimet e dyanshme pengojnë krijimin e afërsisë mes mediave nga rajoni i shkëputur dhe mbetja e vendit. Krijimi i mediave vërtetë të llojllojshme në Moldavi gjithashtu pengohet me mungesë të solidaritetit profesio- nal mes gazetarëve që ju takojnë etniciteteve të ndry- shme. Megjithatë, iniciativat e kohëve të fundit kanë ndi- kuar nga baza në ngritje të vetëdijes për këto probleme në mesin profesionalëve të mediave. Gazetarët janë gjith- një më të zëshëm duke kërkuar vepra për ngritjen e standardeve profesionale, përmirësim të mekanizmave vëtë-rregullativ dhe aplikimin e ligjeve relevante. E tërë kjo do të duhej të sigurojë diverzitet kulturor dhe gjuhë- sor në mediat moldave. Më e rëndësishmja është që ato ti japin rol më të madh mediave si mjet për zgjidhje të konfliktit dhe ndërtimit të besimit.
94 Moldavia Rekomandimet
Mediat luajnë rol të rëndësishëm në ruajtjen e interesave të grupeve të ndryshme etnike që jetojnë në Moldavi. Mirëpo, rezultate gjithëpërfshirëse dhe afatgjata mund të arrihen me anën e veprimeve të harmonizuara të ak- terëve të ndryshëm: Qeverisë, shoqatave etnike dhe gru- peve të interesit, institucionëve për trajnim dhe mediave gazetare (atyre të përgjithësuara dhe të specializuara).
Prandaj, rekomandohet që:
Qeveria • të përpunojë programin gjithpërfshirës për zhvil- limin e mediave në gjuhët e grupeve të ndryshme etnike që jetojnë në Moldavi si dhe të harmoni- zojë kornizën juridike me rregulloret; • ti kushtojë vëmendje kërkesave të përfaqesusve të grupeve etnike dhe të rritë sasinë e transmetimit në gjuhë tjera, përpos asaj moldave dhe ruse, në transmetuesin kombëtar publik (TeleRadio Mol- dova), si dhe të jepë numër me të madh të freku- encave TV dhe radio stacioneve jo moldave/ruse; • Të sigurojë ndihmë financiare në formë të sub- vencioneve apo të lehtësimeve tatimore për medi- at e shtypura dhe të transmetuara që transme- tojnë programe për jetën e përbashkët të grupeve etnike. Ashtu do të sigurohej minimumi i kushte- ve për ekzistimin e tyre; • të inkurajojë zyrtarët e Departamentit për ma- rrëdhënie mes kombëve për të konceptuar aktivi- tetet e tyre të përbashkëta me akterë tjerë (sho- qata etnike, grupe profesionale të gazetarëve, me- diat).
Shoqatat etnike dhe grupet e interesit • të janë të angazhuara në aksione të përbashkëta me akterë tjerë në sigurimin e qasjes adekuate në
Rekomandimet 95 media të të gjitha grupeve kulturore/gjuhësore/et- nike; • të njoftojnë të gjitha organizatat relevante (kom- bëtare dhe ndërkombëtare) për përparim/proble- me në qasje në media apo në çfarëdo rasti të mos tolerimit të tyre në media.
Organizatat profesionale gazetare • të inkurajojnë nismat që do të përmirësonin me- kanizmat vetë-rregullativ të mediave moldave si dhe të promovojnë raportim etnik të llojllojshëm dhe tolerues; • të lehtësojnë debatin publik me qellim të formi- mit të Këshillit për shtyp/Zyra e ombudspersonit në Moldavi, që do të siguronin shqyrtimin e anke- save ndaj mediave.
Institucionet për trajnim (akademike dhe të arsimit të mesëm) • të ofrojnë kurse për raportim të diverziteteve dhe multi kulturës si plan i rregullt arsimor; • ti ofrojnë shansin gazetarëve që ju takojnë gru- peve të ndryshme etnike/kulturore/gjuhësore të angazhohen në projekte të ndërtimit të besimit (dmth. Produksionit të materialit të përbashkët, kampimeve trajnuese për raporte të llojllojshme etj.).
Mediat • të bëjnë mbikqyrje të përhershme të artikujve/ programeve për të siguruar që organizatat e tyre respektojnë parimet e diverzitetit dhe tolerancës; • të inkurajojnë multi-kulturën dhe diverzitetin në redaksi (përmes praktikës së mundësisë së njejtë të punësimit).
96 Rekomandimet Nena Skopljanac Serbia (Serbia dhe Mali i Zi)
Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) shtrihet në një hapesirë e cila sipas përbërjes etnike, kulturore dhe linguistike është më e larmishmja në Evropë. Këtu jetojnë me she- kuj diku rreth 30 grupe të ndryshme nacionale/etnike dhe gati secila flet gjuhën e vet. Pa marrë parasyshë zhvillimet e 15 viteve të fundit, ky vend ka traditë të gjatë dhe të begatshme të bashkë-ekzistencës së qetë multi-etnike dhe multi-kulturore, duke përfshirë mediat në gjuhë të ndryshme dhe qasjen e tyre për të gjithë qytetarët. Edhepse luftërat nga vitet e nentëdhjeta nuk e kapluan këtë territor, prapë së prap ato në shumë më- nyra të ndryshme ndikuan negativisht në praktikën e pe- riudhës së kaluar multi-etnike dhe multi-kulturore. E tëra kjo solli deri te shumë konflikte latente dhe të dukshme të bazuara në etnicitet, të cilat kërcenojnë që të rritën nëse nuk ju qasemi në mënyrë adekuate. Hapi i parë për vendet që duan të zgjedhin konfliktet etnike në mënyrë paqesore është që të sjellin ligje për të drejtat in- dividuale dhe kolektive për të gjithë. Hapi i dytë është aplikimi i atyre drejtave dhe menaxhimi me sektorin pu- blik sipas parimeve të aprovuara. Në numrin e madh të çështjeve për të cilat duhet gjetur zgjidhje, hyjnë edhe e drejta për përdorimin e gjuhës, liria e të shprehurit dhe qasja ndaj informatave në gjuhën amtare. Qasja në media në gjuhën e tyre amtare ju jep gru- peve të ndryshme etnike kanale për komunikim profesi- onal përmes të cilëve mund të merren edhe me çështje
Nena Skopljanac 97 politike dhe shoqërore. Kjo është pjesë e qasjes gjithë- përfshirëse për ndërtimin e komunitetit, zhvillimin e in- stitucioneve demokratike dhe parandalimit afatgjatë të konfliktit. Për të mundësuar pjesëmarrjen dhe integri- min, duhet ndërtuar mirëkuptimi i ndërsjelltë në kupti- min e identitetit, kulturës dhe sfidave që kanë të bëjnë me komunitetet tjera dhe kombin titullar. Ky raport ka të bëjë vetëm me Serbinë e jo me Ser- binë dhe Malin e Zi si tërësi. Rregulloret relevante të kushtetutës dhe ligjit Federativ që rregullojnë çështjet që janë objekt i kësaj analize në Serbi dhe Mal të Zi, kon- kretizohen në mënyra të ndryshme. Nga qershori i vitit 1999, pushteti ndërkombëtar ka sjellur dhe ka filluar implementimin e rregulloreve juridike në Kosovë të cilat në masë të caktuar dallohen nga rregulloret në Serbi dhe Mal të Zi. Kjo llojllojshmëri e kornizave juridike pa- mundëson krijimin e raportit që do të ishte me diapazon të kufizuar por që do të përfshinte edhe Serbinë, Malin e Zi dhe Kosovën. Për këtë arsye ky raport është i përqen- druar vetëm në Serbi dhe vendimi për këtë ilustrohet edhe me faktin që niveli i diverzitetit etnik dhe gjuhësor është më i madh në Serbi sësa që është rasti me Malin e Zi dhe Kosovën (në Serbi ekzistojnë mbi 25 komunite- te etnike ndërsa në media janë të përfaqesuara dhjetë gjuhë). Të dhënat e vetme të besueshme mbi strukturën et- nike/nacionale të shoqërisë serbe me të cilat disponojmë për momentin, janë rezultatet e regjistrimit nga viti 1991.1 Nga mbi 25 grupe të ndryshme etnike, në tekstin e mëtejshëm i theksojmë vetëm ato që sipas numrit përfa- qesojnë komunitetet më të mëdha dhe gjuha e të cilave
1 Të dhënat në lidhje me regjistrimin e kryer në vitin 2002 ende
nuk janë përpunuar në tërësi dhe nuk janë publikuar.
98 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) është e përfaqesuar në komunikimin publik apo në disa raste edhe në media: Romët. Ekziston bindje e gjërë që Romët kanë numër më të madh nga ai i paraqitur në regjistrimin e vitit 1991 sipas të cilit janë 143.000. Vlerësohet që ka diku rreth 600.000 dhe 800.000 Romë. Pjesa më e madhe e Romëve — sipas vlerësimeve 300.000 deri 400.000 apo 50 përqind — janë të përqendruar në regjionin e Mo- ravës Jugor dhe Nishit, ku Romët përbëjnë një të tretën e banorëve në disa komuna (Surdulicë, Bujanovc, Boj- nik, Vladiqin Han). Hungarezët. Numri i përfaqesusve të këtij grupi etnik më të madh në Vojvodinë është 339.491 apo 16,9 për- qind e banorëve të Vojvodinës (në tërë Serbinë janë 344.147). Ata janë kryesisht të përqendruar në Vojvo- dinë ku përbëjnë shumicën absolute në shtatë komuna. Nga numri i përgjithshëm i Hungarezëve vojvodinas, 58,2 përqind jetojnë në këto komuna. Boshnjakët. Sipas regjistrimit të vitit 1991 janë regji- struar 246.411 Muslimanë (Boshnjakë). Ata janë të për- qendruar në rajonin e njohur si Sanxhak, ku takohen kufijt e Bosnës dhe Hercegovinës nga njera anë dhe Ser- bisë dhe Malit të Zi nga na tjetër. Boshnjakët kanë shu- micë absolute në komunat Novi Pazar (75,4 përqind), Sjenicë (76,1 përqind) dhe Tutin (94,3 përqind). Përqen- drim i madh i boshnjakëve është edhe në komunat e Pri- bojit (30,4 përqind) dhe Prijepoljes (43,4 përqind). Shqiptarët. Vlerësohet që janë rreth 100.000 Shqiptarë. Ata janë të përqendruar në tri komuna në jug të Serbisë, në luginën e Preshevës e cila kufizohet me Kosovën dhe përfaqesojnë shumicë etnike në dy komuna: Bujanovc (60,1 përqind) dhe Preshevë (89,9 përqind).
Nena Skopljanac 99 Kroatët. Sipas regjistrimit nga viti 1991 janë 111.650 Kroatë të regjistruar apo 74.808 (67 përqind) vetëm në Vojvodinë, që përbën 3,7 përqind të banorëve në këtë krahinë. Situata politike dhe sociale në të cilën u krye regjistrimi i vitit 1991 paraqet një nga arsyet kyçe për rënie të madhe të numrit të Kroatëve. Edhepse është e njohur që në periudhën pas vitit 1991 shumë Kroatë shkuan nga Vojvodina, posaqerisht nga Sremi, nuk dihet numri i saktë i tyre. Sllovakët. Regjistrimi i vitit 1991 tregoi së në Serbi ka 66.863 Sllovakë. Sllovakët janë grup kryesisht stabil i banorëve. Janë të përqendruar në Vojvodinë (95 për- qind) dhe në vitin 1991 përbënin 3,2 përqind nga ba- norët e Vojvodinës. Për Sllovakët është karakteristike që janë të shpërndarë dhe të përzier me komunitete tjera, posaqërisht me Serbë. Rumunët. Rumunë ishin 42.364, ndërsa shumica jeton- te në Vojvodinë (38.809 apo 1,9 përqind të banorëve në krahinë). Numri i pjesëtarëve të këtij grupi u zvogëlua konsidërueshëm (për 34,5 përqind) nga regjistrimi i pa- rë pas Luftës së dytë botërore. Rumunët kryesisht janë të përqendruar në Banatin jug-lindor, në komunat Vrs- hac (13,8 përqind) dhe Alibunar (31,7 përqind), në kufi me Rumaninë. Bullgarët. Me regjistrim është vertetuar që ka 26.922 Bullgarë dhe që me shumicë janë të përqendruar në ko- munat Dimitrovgrad dhe Bosilegrad, në afërsi të kufirit me Bullgarinë. Vllahët. Regjistrimi tregoi që janë 17.810 Vllahë, të cilët janë të përqendruar në Homolj dhe krajinën e Timokut në jug të Serbisë.
100 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) Grupet tjera etnike më të vogla. Ekzistojnë rreth dhje- të grupe tjera etnike të vogla të cilat me lokalitet gjenden në krahinën e Vojvodinës dhe secili prej tyre përbën më pak se dy përqind të banorëve të Vojvodinës. Sipas nu- mrit janë më të rëndësishmit Rusinët, Ukrajinasit, Bu- njevasit, Shokasit, Çekët dhe Gjermanët. Në territorinë e Serbisë jetojnë edhe disa grupe tjera të vogla etnike, siq janë Malazezët, Maqedonët, Sllovenët dhe Hebrenjtë.
Një nga aspektet e rëndësishme të regjistrimit të vitit 1991, është numri i njerëzve të deklaruar si Jugosllav me rritje të konsiderueshme. Numri i Jugosllavëve ishte 323.625, apo 3,3 përqind të qytetarëve të Serbisë. Për- qindja e Jugosllavëve është tradicionalisht më e madhe në Vojvodinë. Në vitin 1991 ishin 174.225 Jugosllavë apo 8,7 përqind e banorëve në krahinë.2 Është me rëndësi të theksohet që dallimet naciona- le/etnike që janë të pranishme në Serbi nuk kanë do- mëthënien e dallimeve themelore në gjuhë. Gjuhët të ci- lat përfaqesonin dialekte të ndryshme të serbo-kroatis- htes në Republikën Socialiste Federative të Jugosllavisë (RSFJ) tani në shetet e porsa formuara janë ndarë zyrta- risht si serbisht, kroatisht dhe boshnjakisht. Mirëpo, ed- hepse këto janë tri gjuhë të ndryshme zyrtare, njerëzit që lexojnë apo shkruajnë në njerën nga këto gjuhë nuk kanë vështirësi për të kuptuar dy gjuhët tjera dhe të lexojnë ato.
2 Mirëpo, duhet patur parasyshë që në kohen e regjistrimit në vitin 1991, tendencat nacionaliste ishin në kulminacion dhe lufta ishte në prag, ashtu që disa pjesëtarë të pakicave kombëtare ishin deklaruar si Jogosllavë për të fshehur përkatësinë e tyre etnike dhe në atë mënyrë të mbroheshin. Në relacion me regjistrimin e vitit 1981, regji- strimi i vitit 1991 regjistroi rritje të dyfishtë apo të trefishtë të Jugo- sllavëve në disa vendbanime.
Nena Skopljanac 101 Shkaku i asaj që është cekur më lartë, në këtë ra- port mediat në gjuhën boshnjake apo kroate nuk do të konsiderohen si media të një komuniteti etnik por as si media shumë-gjuhësore. Kjo nuk do të thotë që ato me- dia nuk kanë publikë të posaqme (Kroatët dhe Bos- hnjakët në Serbi). Për këtë arsye merren me tema dhe çështje për të cilat ai publik është posaqerisht i intere- suar.
I. Korniza juridike për media
Kushtetuta e Republikës së Serbisë nga viti 1990 garan- ton shprehjen e lirë të identitetit nacional, kulturës, reli- gjionit dhe lirinë e përdorimit të gjuhës. Mundësia e pra- nimit të informatave në gjuhën amtare është një nga të drejtat eksplicite të cekura (Neni 8 dhe 49). E drejta për krijimin e mediave në gjuhë të komuniteteve nacionale dhe etnike nuk është veçanërisht e rregulluar me Kus- htetutë. Rregullorja e parë që është në pajtim të plotë me standarde evropiane është sjellur me Ligjin federativ për mbrojtjen e të drejtave dhe lirive të pakicave kom- bëtare dhe Ligjin për radiodifuzion të Republikës së Serbisë të dyja ligjët e aprovuara në vitin 2002. Parlamenti i republikës federative ratifikoi aktet ky- çe ndërkombëtare që rregullojnë të drejtat e grupeve et- nike për liri të shprehurit dhe informimit, Kornizën e konventës për mbrojtje të pakicave kombëtare (viti 1998), dhe Kartën për gjuhë regjionale dhe të pakicave (viti 1998). Në shkurt të vitit 2002, parlamenti federativ miratoi Ligjin për mbrojtjen e të drejtave dhe lirive të pakicave kombëtare. Kjo është arritur me ndihmën e ekspertëve të siguruar nga Këshilli i Evropës dhe OSBE-ja.
102 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) Në nenin 17 ligji garanton informimin përmes medi- ave në gjuhët e pakicave kombëtare:
“Pjesëtarët e pakicave kombëtare kanë të drejtë në infor- mim të plotë dhe të paanshëm në gjuhën e tyre duke përfshirë edhe të drejtën për shprehjen, pranimin dhe shkëmbimin e in- formatave dhe ideve përmes shtypit dhe mjeteve tjera të informi- mit publik. Shteti do t'ju sigurojë programeve të shërbimit publik të radios dhe televizionit, përmbajtje informative, kulturore dhe ar- simore në gjuhë të pakicës kombëtare dhe mund të krijojë edhe stacione të veçanta të radios dhe televizionit të cilat do të tran- smetonin programe në gjuhë të pakicave kombëtare. Pjesëtarët e pakicave kombëtare kanë të drejtë të krijojnë dhe mbajnë mediat në gjuhën e tyre."
Ligji mundëson krijimin e fondit federativ për pakica kombëtare (Neni 20). Programet në gjuhë të komunitete- ve etnike si dhe projektet e mediave të tyre, tashmë kis- hin fituar mbështetje në bazë të kësaj rregullore ligjore. Parlamenti serb në korrik të vitit 2002 miratoi Li- gjin për radiodifuzion cili pos tjerash rregullonte çësh- tjen e mediave elektronike në gjuhë të pakicave kombë- tare (Neni 72), derisa Neni 78 obligonte mediat elektro- nike shteterore që:
“të prodhojnë dhe transmetojnë programe të destinuara për të gjitha segmentet e shoqerisë, pa diskriminim, duke pasur parasyshë gjatë kësaj posaçerisht grupet specifike shoqerore si- kur janë fëmijët dhe rinia, grupët e pakicave dhe ato etnike, të hendikepuarit, të rrezikuarit socialë dhe shëndetsorë, shurdhme- mecet (me obligim të transmetimit të njëkohësishëm të tekstit të përshkrimit të segmentit tingullor të veprimit dhe dialogut) etj.; të konsiderojnë standardet gjuhësore dhe të folurit, si të banorëve shumice, ashtu sipas proporcionit edhe të pakicave kombëtare, respektivisht grupeve etnike, në hapesirën ku pro- grami transmetohet; të sigurojë përmbushjen e nevojave të qytetarëve me për- mbajtje programore që shprehin identitetin kulturor si të popul- lit ashtu edhe të pakicave kombëtare, respektivisht grupeve etni-
Nena Skopljanac 103 ke, përmes mundësisë që disa programe të caktuara, apo tërësi të programeve në rajonet ku jetojnë dhe punojnë të përcjellen ed- he në gjuhën dhe shkrimin e tyre amtar."
Është rregulluar edhe pengimi i gjuhës së urrejtjes (Ne- ni 21):
“Agjencioni do të kujdeset që programet e transmetuesve mos të përmbajnë informata me të cilat nxitet diskriminimi, ur- rejtja apo dhuna kundër personave apo grupeve të personave shkaku i përcaktimit të tyre të ndryshëm politik apo shkaku i përkatësisë apo jo përkatësisë së tyre ndonjë race, religjioni, kombi, grupi etnik, gjinisë apo orientimit seksual. Veprimet e transmetuesve në kundërshtim me ndalesën nga paragrafi 1 i këtij neni, janë bazë për shqiptimin e masave të parapara nga Agjencioni, pavarësisht nga të drejtat ligjore që i ka në disponim i dëmtuari."
Ligji i mundëson sektorit publik të formojë media elek- tronike (Neni 95) që nuk janë të obliguara të paguajnë kompenzim për transmetim të programit. Duke pasur parasyshë që themeluesit e shumicës së mediave të sot- me në gjuhë të grupeve të ndryshme etnike janë organi- zata joqeveritare apo shoqata të qytetarëve të pakicave kombëtare, kjo rregullore do të stimulojë punën e tyre të mëtejshme. Mirëpo, sipas të njejtit nen, ato stacione mund të transmetojnë program vetëm lokalisht, që nuk është e favorshme për grupe të mëdha etnike të cilat janë të shkapërderdhura në hapesirë të gjerë, siq është rasti me banorët romë dhe hungarezë.
II. Pasqyrë e mediave
1. Situata në Republikën Socialiste Federative të Ju- gosllavisë dhe në kohën e pushtetit të Millosheviqit. E drejta e grupeve kombëtare/etnike për informim në gjuhën e tyre përmes mediave ishte pjesë e praktikës së
104 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) zakonshme në RSFJ, sikur kur janë në pyetje mediat e shtypura ashtu kur janë në pyetje ato elektronike. Mi- rëpo, duke pasur parasyshë faktin që ishin të lejuara vetëm mediat shteterore dhe mediat e formuara nga or- ganizatat parashteterore, liria e mediave ishte mjaft e kufizuar. Pa marrë në konsiderim këto, ekzistonte një numër i shtëpive mediale dhe veprimtari e zhvilluar në gjuhë tjera. Mediat më të zhvilluara në gjuhë tjera (jo në ser- bisht) ishin në Vojvodinë. Sëcili nga komunitetet më të mëdha kombëtare dhe etnike kishte shtëpinë e vet botu- ese që financohej nga buxheti shteteror: Forum (hunga- rezët, i themeluar në vitin 1953), Kultura (sllovakët), Li- bertatea dhe Tibiskus (rumunët), Ruske slovo (rusinët). Sëcila nga këto shtëpi botonte së paku një javore politi- ke (në gjuhën hungareze dilte edhe gazeta ditore Magyar So) dhe disa revista të specializuara (të shumtën për fë- mijë, rini dhe kulturë). Radio-televizioni Novi Sad (RTV NS) transmetonte program në disa gjuhë: Hungarisht, sllovakisht, rusinisht, rumunisht dhe rome. Radio Novi Sad transmetonte program tërë ditor në gjuhën hunga- reze, programe katërorëshe në gjuhët tjera dhe çdo ditë nga disa orë program televiziv. Në jug të Serbisë nuk kishte media në gjuhën shqi- pe. Komuniteti shqiptarë në luginën e Preshevës ishte i lidhur strukturalisht me Kosovën në më shumë mëny- ra3, ashtuqë mediat në Kosovë shërbenin si burim pri- mar i informimit. Radio dhe TV Prishtina kishte pro-
3 Numri më i madh kreu shkollën e mesme në Kosovë. Pasiqë
në RSFJ Universiteti i Prishtinës ishte i vetmi institucion i lartë shkol- lor në gjuhën shqipe, aty shkonin jo vetëm Shqiptarët e Kosovës por edhe Shqiptarët nga jugu i Serbisë dhe nga Maqedonia. Duke i konsi- deruar të gjitha, Kosova, posaqeisht Prishtina paraqiste qendër kultu- rore, shkollore dhe intelektuale për Shqiptarët nga ish RSFJ.
Nena Skopljanac 105 gram tërëditor në gjuhën shqipe, derisa shtëpia botuese Rilindija botonte gazetën ditore me po të njejtin emër si dhe revistën rinore Zëri dhe disa revista të specializu- ara. Sa i përkët pjesëve tjera të Serbisë, komuniteti bull- gar kishte gazetën me emrin Bratstvo, derisa komuniteti vllah nuk kishte media në gjuhën amtare. Është me rëndësi të posaçme të përmendet që Ser- bia (Serbia dhe Mali i Zi4) ishte një nga vendet e rralla të asaj kohe që ofronte informata në gjuhën rome përmes mediave shteterore. Edhe RTV Novi Sad dhe RTV Pris- htina, si dhe disa stacione komunale, kishin programe në gjuhën rome. Edhepse një nga gazetat e para në gjuhën rome në Ballkan — Romano Lil — ishte themelu- ar në Beograd në vitin 1935, nga mesi i viteve të pesed- hjeta deri në fund të viteve të tetëdhjeta kishte relativisht pak publikime në gjuhën rome. Arsyeja kryesore qen- dronte në faktin që Romët nuk ishin njohur si pakicë kombëtare prandaj shteti nuk kishte obligim ligjor ti kushtojë vëmendje sigurimit të informimit të Romëve në gjuhën e tyre amtare sipas kushteve që vlenin për të tjerët, në tekstin e mësipërm të quajtur grupe etnike. Sipas Kushtetutës, Kroatët, Muslimanët (Boshnjakët) dhe Malazezët nuk konsideroheshin pakica. Këto ishin tri nga krejt gjashtë kombe që formonin ish shtetin fede- rativ dhe shkaku i kësaj, nuk kishin media në gjuhën e tyre. Duke pasur parasyshë që deri në vitin 1991, Kro- atët, Muslimanët (Boshnjakët) dhe Serbët flitnin një gju- hë të njejtë — serbokroatishten — të gjitha mediat krye-
4 Kjo nuk ishte situatë vetëm në Serbi por edhe në pjesët tjera të ish RSFJ në të cilat banorët romë ishin të konsiderueshëm në numër. Radio programi i parë në gjuhën rome filloi në stacionin Radio Tetova (Ish Republika Jugoslave e Maqedonisë) në vitin 1963.
106 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) sore ishin në të vertetë në gjuhë të këtyre kombëve të ci- lat sot janë komunitete etnike në Serbi. E njejta vlente edhe për Sllovenët dhe Maqedonët. Edhepse Kushtetuta e miratuar në vitin 1990 dhe disa ligje të veçanta parashihnin të gjitha të drejtat the- melore të pakicave — duke përfshirë përdorimin zyrtar të gjuhës në publik, në afarizëm me institucione shtete- rore, në shkolla dhe në media — në kohën e pushtetit të Millosheviqit (1990—2000)5 pushteti kishte uzurpuar të drejtën në vlerësim të lirë nëse rregulloret relevante apli- kohen apo jo (edhe nëse aplikohen, si dhe deri në çfarë mase). Në një varg të çështjeve të ndryshme pushteti ma- dje haptas thyente Kushtetutën edhe ligjët. Qysh nga viti 1990, Shqiptarët që punonin në shtë- pinë mediale Radio dhe TV Prishtina ishin të detyruar ta leshojnë. Pasoi mbyllja e shtëpisë botuese Rilindija. Edhe Shqiptarët në jug të Serbisë së bashku me Shqip- tarët Kosovarë mbetën në terr të plotë medial. Burimi i tyre primar i informatave ishte programi satelitor i Ra- dio TV Shqipërisë. Duke ju falenderuar bindjes së regji- mit që nga mediat e shtypura nuk i kanoset rrezik i madh, një grup i intelektualëve në Bujanovc ia arriti që në vitin 1994 të formojë revistën lokale në gjuhën shqi- pe, Jehona. Shpërndarja e kësaj reviste u ndalua disa herë ndërsa ndërmerreshin edhe veprime gjyqësore kun- dër kryeredaktorit të saj. Përkundër kësaj, Jehona vaz-
5 Përdorim vitin 1990 e jo 1987 pasi që në atë vit në parlament
u miratua Kushtetuta e re e Serbisë ndërsa Millosheviqi u zgjodh kryetar në zgjedhjet e para shumëpartiake presidenciale. Periudha nga viti 1987, kur Millosheviqi fitoi kontrollin e plotë mbi Lidhjen Komuni- ste të Serbisë deri në mars të vitit 1990 kur u miratua Kushtetuta e re, praqiste një proces gjithpërfshirës për themelimin e një ideologjie të re shteterore dhe kontrollin e tij të pakufizuar mbi institucionet shtetero- re në Serbi dhe mbi të gjitha shtresat e shoqërisë në Serbi.
Nena Skopljanac 107 hdoi të paraqitet, por në verë të vitit 2002 është dashur të ndërprejë punën shkaku i arsyeve financiare.6 Në Vojvodinë udhëheqej një politikë plotësisht tje- tër. Programet e RTV NS dhe stacioneve lokale komuna- le në gjuhë të grupeve të ndryshme etnike nuk u ndaluan dhe as nuk u mbyllën shtëpitë botuese. Mirëpo, shteti ndante më pak mjete sësa që duheshin për të mbajtur produksion të pasur medial çfarë kishte qenë më herët. Përpos që shtrydhëshin ekonomikisht, të gjithë profesio- nistët medial, pa marrë parasyshë përkatësinë etnike, ata edhe i largonin nga puna poqëse refuzonin të rapor- tonin në frymën propagandistike dhe luftë-nxitëse. Kjo si pasojë kishte që personeli i mbetur nuk ishte në gjendje të plotësojë kërkesat themelore në pikëpamje të mbuli- mit të hapesirës mediale në mënyrë adekuate, e të mos flasim për plotësimin e kriterëve të larta për sigurimin e programit cilësor. Përkundrazi, me përhapje të jo tole- rancës ndaj “tjerëve", ksenofobisë dhe gjuhës së urrej- tjes, këto media i kontribonin përhapjes së urrejtjes dhe dhunës etnike. Duke bërë këtë, rrezikuan parimet the- melore të traditës së mirë të bashkëjetësës së komunite- tit shumë-etnik. Gazetarët e dëbuar nga mediat shtetero- re dhe komunale krijonin iniciativa për themelimin e mediave private të pavarura dhe përbënin personelin kryesor në këto media. U themelua një numër i mediave që funksiononin në gjuhë të ndryshme, duke përfshirë mediat e shtypura dhe elektronike lokale. Mirëpo, shka-
6 Gjatë vitit 2000 dhe 2001 Jehona merrte ndihmë të konside- rueshme nga (IREX, USAID, OSI, Press Now dhe Medienhilfe). Ndihma u zvogëlua shkaku i faktit që politika redaktuese e kësaj gazete nuk konsiderohej më politikisht korrekte dhe e barabartë. Redaktori krye- sor ishte bartës kryesor i listës së kandidatëve të pavarur për zgjedhje lokale që u mbajten në korrik të vitit 2002 dhe u zgjodh për deputet lokal në asamble.
108 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) ku i presionëve të ndryshme mbi ta që i kryente regjimi, të arriturat e tyre ishin të kufizuara. Sa i përket mediave të shtypura, javorja hungareze Csaladi Kor ishte përjas- htim. Kjo gazetë dilte në tirazh prej 23.000 ekzempla- rëve derisa gazetat tjera në gjuhën hungareze nuk kalo- nin tirazhin prej 2.000 ekzemplarëve. Mediat lokale elek- tronike punonin pa leje dhe mbulonin hapesirë të vogël. Ekzistonte rreziku që do të mbylleshin në çdo moment. Kjo situatë zgjati deri të rënia e Millosheviqit. Mirëpo, nuk ishte vëtem regjimi që kontrollonte rreptësisht përmbajtjen mediale që ofrohej në gjuhë të tyre për të forcuar pushtetin duke manipuluar dhe kon- trolluar çështjet ndër-etnike. Politikë të njejtë udhëheq- nin edhe partitë politike që përfaqesonin ndonjë nga ko- munitetet, posaqerisht ato që ndanin pushtetin apo kis- hin pushtetin lokal. Kjo posaçerisht ka të bëjë me partitë e grupit hungarez që kontrollonin gati të gjitha mediat lokale eleektronike në komunat e Vojvodinës veriore ku Hungarezët përbënin shumicën absolute të banorëve. Media e parë e shtypur rome u themelua nga Ro- minterpress. Shtëpia e njejtë mediale filloi bashkëpuni- min me stacionin Radio B92, e cila dy herë në javë tran- smeton radio emisione në gjuhën rome (të cilat ritran- smetohen nga stacionet e ANEM-it). Përfundimisht, para zgjedhjeve presidenciale të vitit 2000 filloi me transme- tim media e parë elektronike rome në Serbi, Nišava në Nish.7 Duke konsideruar që Sanxhaku ishte vend ku ekzi- ston rreziku i madh për shpërthimin e konfliktit, regjimi rreptësisht kontrollonte informimin përmes mediave elek-
7 Shtëpitë kryesore mediale në gjuhë të pakicave apo mediat dygjuhësore dhe shumë-gjuhësore të themeluara në Serbi në kohë të pushtetit të Millosheviqit akoma funksionojnë dhe do të përmenden në tekstin e mëposhtëm.
Nena Skopljanac 109 tronike të atjeshme. Të gjitha mediat elektronike që ek- zistonin atëkohë ishin të karakterit komercial dhe argë- tues. Vetë nuk prodhonin program informativ. Disa prej tyre ritransmetonin programin informativ nga RTS-i. Ek- zistonte vetëm një gazetë e pavarur — Has — por edhe ajo shkaku i vështirësive financiare u dëtyrua të pushojë me punë në vitin 2000.
2. Situata pas rënies së Millosheviqit. Përderisa situa- ta sa i përket mediave të shkruara ka mbetur e pan- dryshuar, mediat elektronike kanë kaluar nëpër një pro- ces zhvillimor intenziv dhe kaotik në periudhën pas rënies së Millosheviqit. Si pasojë e fakteve që në rregul- lore ligjore që rregullonin mediat elektronike tashmë dy vjet ekziston vakuum8, dhe përkundër sjelljës së morato- riumit për frekuenca9, mediat private lokale elektronike, si radiot ashtu edhe TV stacionet, mbinin si këpurdhat. Në mesin e mediave elektronike të cilat janë theme- luar në gjuhë tjera (jo në serbisht) nga fundi i vitit 2000 në mënyrë ilegale, më të shumtat janë radio stacionet lo- kale rome, me përafërsisht 25 stacione. Ngjashëm me këtë, në Vojvodinë dhjetra radio dhe TV stacione private
8 Në përpjekje për të fituar dhe mbajtur sa më gjatë që është e
mundur kontrollin politik mbi media, pushteti i ri tregoi jo gadishmëri mahnitëse për të sjellur ligje për media që do të ishin sipas standarde- ve evropiane. Projektligji i përpunuar i nentë i Ligjit për radiodifuzion, të cilin e kanë përgatitur profesionistet e mediave dhe ekspertet lokal në bashkëpunim me këshilltarët e Këshillit të Evropës dhe OSBE-së, përfundimisht u miratua me 18 korrik të vitit 2002. 9 Moratoriumi hyri në fuqi në nëntor të vitit 2000 dhe parashi-
hej të zgjatë gjashtë muaj derisa në ndërkohë të miratohej ligji i ri për radiodifuzion dhe të formohej organi rregullativ i cili do të lëshonte li- cenca. Në vend që të zgjas gjysmë viti, moratoriumi është akoma në fuqi dhe paraqet pengesë për zhvillimin e mediave private elektronike, posaqerisht atyre që nuk ishin të përgatitur të anojnë në dobi të pus- htetit të ri.
110 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) transmetojnë program në gjuhën hungareze, dhe janë themeluar edhe disa në gjuhën sllovake dhe rumune. Rritja më e madhe në numrin e mediave elektronike ndodhi në Sanxhak, ku për moment transmetojnë pro- gram10 informativ dhe komercial dy TV stacione private dhe shtatë radio-stacione private lokale. TV stacioni i parë i themeluar, që çdo ditë transmeton disa orë pro- gram në gjuhën bullgare quhet TV Caribrod.11 Ngjashëm me këtë, radio emisionet e disa stacioneve lokale komu- nale së bashku transmetojnë rreth gjashtë orë program në ditë në gjuhën bullgare. Në Bujanovc, në jug të Ser- bisë, filluan të punojnë disa media elektronike private lokale: Radio Toni (në gjuhën shqipe) dhe Radio Ema (në gjuhën serbe, me përpjekje për formimin e redaksisë së lajmeve në gjuhë shqipe), dhe disa stacione rome. Kur është fjala për mediat në Sanxhak, niveli profe- sional është mjaftë i ultë, derisa sasia e informatave që ofrohen është shumë e kufizuar. Vetëm disa shtëpi me- diale ofrojnë përmbajtje qellimi i të cilave është promovi- mi i tolerancës dhe ato janë agjencia e lajmeve Sana- press dhe TV Jedinstvo të cilat kanë me siguri rol udhëheqes. Është indikative që të dy agjencitë bashkë- punojnë ngushtë me mediat në mbetje të Serbisë dhe që pjesa më e madhe e përmbajtjes është me qellim të pro- movimit të mirëkuptimit dhe tolerancës ndër-etnike si rezultat i këtij bashkëpunimi. Për shembull, TV Jedin- stvo, pasi që është brenda ANEM-it, më së shpeshti tran- smeton përmbajtje të prodhuar nga TV B92 apo nga sta- cionet tjera nën ombrellën e ANEM-it. Edhepse ka ngecje
10 Duke mos i përfshirë disa stacione që funkcionojnë me pari-
me thjeshtë komerciale. 11 TV programi i parë në gjuhën bullgare u emitua nga TV Pirot
(anëtar i ANEM-it) në vitin 2000 por në kohë mjaft të kufizuar (një orë në ditë).
Nena Skopljanac 111 që dy vjet shkaku i moratoriumit për licenca, projekti i agjencisë së lajmeve BETA, caku i së cilës është themeli- mi i radio-stacionëve private të pavarura, me siguri do të sjell përmirësim të dukshëm në këtë plan. Numri i madh i mediave elektronike nuk do të thotë cilësi të lartë dhe llojllojshmëri të programit. Vetëm disa nga stacionët e sapo formuara kanë programe që për- mbushin standardet profesionale. Sasia e përmbajtjes informative është minimale (zakonisht në kohëzgjatje prej disa minutave në çdo orë gjatë ditës); emisionet për çështje aktuale janë të rralla dhe më së shpeshti nën- kuptojnë intervista në studio; emisione me përmbajtje të llojllojshme gati që nuk ka, ndërsa vetëm disa stacione të sapo formuara transmetojnë program arsimor dhe kulturor. Si pasojë e tërë kësaj, është në pyetje nëse këto stacione janë në gjendje të plotësojnë kushtet e ne- vojshme për t'u marrë me çështje esenciale shoqerore, ekonomike dhe politike të publikut cilit i drejtohen dhe a do të mund të funksionojnë si mekanizëm për ruajtje dhe përparim të kulturës dhe traditës. Përpos kësaj, du- ke pasur parasyshë stërngarkimin e tregut të mediave elektronike, si dhe potencialin mesatar të kufizuar të këtyre mediave në krahasim me mediat që për grup kanë banorët shumicë të vendit kur është fjala për rekla- ma — mund të pritet që shumica e këtyre mediave nuk do të mbijetojnë pa aplikimin e Ligjit për radiodifu- zion12. Nuk duhet lënë anash faktin që shumicës nga këto shtëpi mediale nuk do ti jipën fare frekuenca dhe li-
12 Sipas Ligjit për radiodifuzion, duhej formuar Këshilli radiodi-
fuziv brenda afatit gjashtë mujor nga hyrja në fuqi e ligjit, dmth, më së voni deri në fund të janarit të vitit 2003. Mirëpo, ligji ishte thyer pasi deri në mars të vitit 2003, parlamenti serb nuk zgjodhi përfaqesuesit e vet në këtë Këshill. Si rrjedhim i kësaj, Këshilli ende duhet formuar dhe duhet të fillojë me përgatitjet për konkurs publik.
112 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) cenca pasi nuk do të plotësojnë kushtet që i parashikon ligji.13 Pa konsideruar faktin që gazetaria mbizotëruese ësh- të me cilësi problematike, ekzistojnë gazeta, radio dhe TV stacione të cilat merren me veprimtari gazetare në pajtim me standardet profesionale. Disa stacione të cilat në këtë moment kanë mbulim me cilësi të ultë janë të përcaktuara të bëhen shtëpi të mira mediale lokale, Këto dy grupe të mediave tani kanë rol të rëndësihëm në ko- munitetet e tyre dhe do ta kanë edhe në të ardhmën. Sot, në përgjithësi çështjet etnike janë më të mbulu- ara në media kryesore sësa që ishte rasti në kohën e pushtetit të Millosheviqit. Mirëpo, mënyra e raportimit dallon konsiderueshëm. Mediat shteterore, sikurse edhe mediat private, që si shtylla mbajtëse të pushtetit të Millosheviqit përhapnin ideologji nacionaliste dhe urrej- tje ndaj tjerëve, tani për çështje etnike informojnë gati ekskluzivisht përmes raporteve për manifestime dhe ma- sa që i ndërmerr pushteti. Hapesirë analitike gati që nuk ka ndërsa rrefime për jetën dhe çështjet e grupeve të ndryshme etnike shfaqen vetëm në raste të posaçme (për shembull, me rastin e sjelljeve raciste apo sulmeve në qytetarë që ju takojnë grupeve etnike). Nga ana tjetër, mediat e pavarura, të cilat kishin rol udhëheqës në luftë kundër regjimit të vjetër, tani vëjnë standarde të raporti- mit të përgjegjshëm profesional dhe shoqëror për çështje etnike. Ata sjellin në dritë problemet me të cilat ballafa- qohen komunitetet etnike, ju ofrojnë qytetarëve që ju ta-
13 Sëcili stacion duhet të përmbushë kushtet në aspekte të mun-
dësive teknike dhe programore. Mirëpo, prioritet ju dha kushteve të programit. Stacionet që nuk përmbushin këto kushte nuk do të fitojnë frekuenca, derisa stacionet që plotësojnë kushtet teknike e jo ato të programit do të fitojnë licenca të përkohshme dhe do të ju caktohet afati prej dy viteve për harmonizimin e tyre me standarde teknike.
Nena Skopljanac 113 kojnë grupeve etnike dhe grupeve të shoqërisë qytetare në komunitete të ndryshme etnike mundësinë t'i drejto- hen publikut të gjërë, duke ftuar në përgjegjësi organet e pushtetit të nivelit lokal dhe shteteror kur është fjala për implementimin e politikës së duhur në lidhje me çësh- tjet etnike, kryejnë fushata të shumta me qellim të ngri- tjes së vetëdijës publike për çështje etnike dhe fushata për promovimin e tolerancës. Sasia e gjuhës së urrejtjes në media është zvogëluar konsiderueshëm në krahasim me kohën e Millosheviqit. Gazetarët rrallë përdorin retorikë e cila mund të nxit në urrejtje ndonjë nga grupet etnike. Mirëpo, një numër i mediave transmeton deklaratat e politikanëve dhe djat- htistëve të cilat kanë ton shovinist dhe ksenofobik. Dhe këtu është fjala për mediat që shërbenin si zëdhënes të regjimit Millosheviqian. Mediat e pavarura, të cilat luf- tuan kundër regjimit dhe politikës së tij luftë-nxitëse dhe nacionaliste, ndaj atyre deklaratave mbajnë një dozë të merituar kritike. Në mediat kryesore që mbulojnë tërë territorin e vendit dhe paraqesin shembujt më të mirë të raportimit me angazhim dhe të llojllojshëm për çështjet etnike si dhe kundërshtimet ndaj gjuhës së urrejtjes hyjnë ditorja Danas, javorja Vreme, dyjavorja Republika, dhe agjen- cia e lajmeve BETA. Përpos kësaj, të gjitha mediat lokale elektronike që janë anëtare të ANEM-it, si dhe mediat lo- kale të shtypura të mbledhura në Shoqatën e shtypit lo- kal, kanë rregulla të sjelljes që konkretisht kanë të bëjnë me raportimin për llojllojshmërinë dhe kundërshtimin e gjuhës së urrejtjes. Në mediat më të dedikuara hyjnë Ra- dio 021, Radio Boom 93, OK Radio, dhe javorët Nezavi- sna svetlost dhe Vranjske novine.
114 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) 3. Tipologjia. Shtëpitë mediale nuk dallojnë vetëm nga gjuhët në të cilat transmetohet programi por edhe sipas mënyrës si përdorën ato gjuhë. Shtyp, radio dhe TV pro- grame ka në nentë gjuhë të ndryshme: në hungareze, sllovake, rome, shqipe, bullgare, vllahe, gjermane, rusi- ne, rumune dhe ukrajinase. Duke përfshirë gjuhën kroa- te dhe boshnjake dhe gjuhën serbe të shumicës në me- dia në Serbi janë të përfaqesuara dymbëdhjetë gjuhë. Dallon edhe mënyra në të cilën këto gjuhë përdorën po- saçerisht kur është fjala për mediat e shtypura. Në tek- stin e mëtejshëm janë të paraqitura opcionet dhe kombi- nimet e ndryshme ndërsa ndarja është bërë në media të shtypura dhe elektronike.
3.1. Mediat e shtypura. Nuk ka të dhëna të tërësishme për numrin e plotë të shtëpive mediale në të gjitha gjuhët. Mirëpo, të dhënat që kanë të bëjnë me Vojvo- dinën, ku publikohen shumica e mediave të shtypura, tregojnë që gati 150 shtëpi të regjistruara funkcionojnë në gjuhë që nuk është serbe. Klasifikimi i këtyre gazeta- ve mund të tregohet në mënyrë skematike si vijon:14
14 Këtu nuk janë përfshirë revistat për fëmijë, rini, femra, eks- pert dhe shkencëtarë, bujqesi etj. Ato gati të gjitha dalin në një gjuhë. Ky klasifikim është në lidhje me mediat që me përmbajtje të tyre i drejtohen publikut të komuniteteve etnike si të tillë.
Nena Skopljanac 115 Lloji i shtypit sipas mënyrës Lloji i gazetës Mbulimi së përdorimit të gjuhës I. ditore 1. kombëtare A. vetëm në një gjuhë II. javore 2. regjionale B. dygjuhësor (gjuhë serbe dhe III. dyjavore 3. lokale një tjetër) IV. mujore a. secili artikull në dy gjuhë b. vetëm artikujt kryesorë në dy gjuhë, artikujt tjerë dallojnë në gjuhë c. vetëm një artikull në njerën nga dy gjuhët Vërejtje: Mbulimi definohet sipas kritereve vijuese: (a) territori për të cilin bëhet fjalë; (b) territori i distribuimit dhe shitjes së gazetës; dhe (c) pozita gjeografike e publikut që i dedikohet. Gazetat klasifi- kohen si: 1. kombëtare: në tërë territorin e Serbisë; 2. regjionale: në tërë territorin e Vojvodinës/Sanxhakut/Serbisë jugore/Serbisë lindo- re/Serbisë qendrore; 3. lokale: territori i një komune (duke përfshirë edhe komunat fqinje).
Sa i përkët llojit të gazetës, mediat e shtypura në gjuhë të ndryshme përfshijnë të gjitha gazetat e treguara në ta- belë. Mirëpo, të gjitha gazetat që dalin më shpesh boto- hen në Vojvodinë dhe atë në gjuhë të grupeve më të mëdha. Kjo me siguri lidhët me faktin që ato gjuhë nga viti 1990 kanë qenë zyrtare në Vojvodinë15 dhe që shteti kishte subvencionuar shtëpitë botuese dhe shtypin. Ek- ziston vetëm një gazetë ditore — Magyar Szo (hunga- risht). Grupi hungarez ka edhe dy javore — Csaladi Kor dhe 7 Nap. Sllovakët, Rusinët dhe Rumunët kanë nga një javore: Hlas L'udy, Ruske slovo dhe Libertatea. Përpos Csaladi Kor-it, gazetat tjera edhe sot mbështeten
15 Me Kushtetutën e Serbisë të miratuar në vitin 1990, Vojvo-
dinës në mënyrë drastike ju zvogëlua autonomia që përmbante disa përgjegjësi formale. Pos tjerash, gjuha serbe u proklamua si gjuhë e vetme zyrtare në tërë territorin e Vojvodinës (gjuhët tjera u pranuan pjesërisht si zyrtare por vetëm në komunat ku grupet etnike përbënin shumicën e banorëve).
116 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) nga buxheti shteteror. Të gjitha gazetat tjera, si në Vojvo- dinë ashtu edhe në mbetjen e Serbisë dalin nga dy herë në javë apo një hërë në muaj. Shkaku i mjeteve të kufi- zuara financiare shumë prej tyre botohen jo rregullisht. Asnjë nga gazetat që nuk janë në gjuhën serbe nuk ka mbulim kombëtar. Arsyeja qendron kryesisht në fak- tin që nuk ka arsye të vertetë për një gjë të tillë pasiqë të gjitha grupet etnike, me përjashtim të asaj rome, për- qendrohen në hapesira të posaçme. Gati të gjitha shtëpitë botuese botojnë gazeta vetëm në një gjuhë — gjuhën e grupit të vetë. Mirëpo, ka edhe disa përjashtime që paraqesin shembuj interesant dhe ia vlen të përmenden. Përjashtim të parë bëjnë gazetat në gjuhën rome — psh. Romano Lil dhe publikimet tjera të botuara nga Ro- miterpress — që janë dygjuhësore, ku sëcili artikull është edhe në gjuhën rome edhe serbe. Arsyeja kryesore për këtë është që gjuha rome akoma nuk është standar- dizuar dhe që Romët flasin me dialekte të ndryshme; di- sa nuk mund të lexojnë në gjuhën Rome por mund të kuptojnë serbisht ndërsa qellimi i botuesve është të ter- hjekin jo vetëm publikun lexues romë por edhe tjerët që janë të interesuar për çështje të lidhura për Romët. Disa gazeta të vogla lokale në Vojvodinë përfaqesoj- në përjashtimin e dytë. Për shembull, dyjavorët Kikind- ske novine dhe Novi Becejac, që botohen edhe në gju- hën hungareze edhe atë serbe.
3.2. Mediat elektronike. Ngjashëm me mediat e shty- pura, numri i mediave elektronike që transmetojnë pro- gram në gjuhë të ndryshme është mjaft i madh — për- mbi 150. Numri më i madh (90 përqind) janë radio-pro- grame apo radio-stacione. Klasifikimi i këtyre mediave, sipas kriterit të mediave të shtypura, në mënyrë skema- tike duket si vijon:
Nena Skopljanac 117 Lloji i programit sipas Lloji i mediave Mbulimi mënyrës së përdorimt elektronike të gjuhës I. shteteror16 1. kombëtare A. programet javore II. private 2. regjionalne a. në një gjuhë III. sektori 3. lokale b. në shumë gjuhë qytetar17 B. programet ditore a. në një gjuhë b. në shumë gjuhë C. tërë programi është në gjuhë të një grupi etnik D. tërë programi është në dy gjuhë (në serbisht dhe gjuhë të një grupi etnik) a. Me programe kohore të ndara në secilën nga gjuhët b. gjuhët e përziera brenda programit të njejtë E. tërë programi është në shumë gjuhë a. Me programe kohore të ndara në secilën nga gjuhët b. gjuhët e përziera brenda programit të njejtë Vërejtje: Mbulimi kombëtar nënkupton së paku 2/3 e territorit të Serbisë; mbulimi regjional nënkupton territorin e Vojvodinës/San- xhakut/Serbisë jugore/Serbisë lindore/Serbisë qendrore; ndërsa lo- kal nënkupton territorin e një komune (duke përfshirë edhe komu- nat fqinje).
16 Edhepse Ligji i ri për radiodifuzion parasheh transformimin e
mediave elektronike ekzistuese shteterore (RTS dhe RTV Novi Sad) në media private elektronike, ky proces nuk ka filluar ende e jo që është përfunduar. Për këtë arsye në këtë raport të dy shtëpitë mediale përmenden si shteterore. 17 Numër i konsiderueshëm i mediave elektronike në gjuhë të
pakicave janë formuar nga organizatat joqeveritare, posaqerisht kur bëhet fjalë për mediat në gjuhën rome. Duke patur parasyshë që Ligji i ri për radiodifuzion parasheh diskriminim pozitiv të këtyre shtëpive mediale, mund të pritet që më shumë shtëpi mediale do të zgjedhin këtë opcion për parashtrimin e kërkesave për frekuanca dhe licencë.
118 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) Programet në gjuhë të komuniteteve të ndryshme etnike janë të përfaqesuara tek të gjitha llojet e mediave elek- tronike. Mirëpo, media shteterore që mbulon tërë terri- torin e vendit — RTS — në gjuhën rome transmeton vetëm gjysmë ore program ditor në radio. Ky program përbëhet nga dy pjesë: lajme për ngjarjet më të rëndësis- hme në vend dhe botë dhe pjesën që merret më ngjarjet kryesore brenda komunitetit romë. RTS nuk transmeton fare TV program që nuk është në gjuhën serbe. Situata ndryshon vetëm pak në media elektronike regjionale. Stacioni shteteror RTV Novi Sad, përpos emi- sioneve në gjuhën serbe, çdo ditë transmeton TV emisio- ne në gjuhë hungareze, rumune, rusine dhe sllovake si dhe një hërë në javë në gjuhën rome, kroate dhe ukraji- nase. Radio çdo ditë transmeton program në gjuhë të grupeve të njejta etnike si dhe TV. Programi prodhohet dhe redaktohet nga redaksitë e ndara gazetare dhe për- pos emisioneve të lajmeve, merren me tema që konkre- tisht kanë të bëjnë me grupin e caktuar etnik, me bash- këpunim të rrallë me grupe tjera. Ekzistojnë rreth 150 radio dhe TV stacione lokale që transmetojnë program në gjuhë tjera (jo në serbisht). Përafërsisht e katërta e këtyre stacioneve janë stacione komunale, ndërsa tjerat janë media private dhe në masë të vogël media të themeluara nga sektori jo qeveritar (me shumicë stacionet rome por edhe stacionet e grupeve të vogla në Vojvodinë siq janë Sllovakët dhe Rusinët). Gjy- sma e këtyre stacioneve është në Vojvodinë. Gjuha më e përfaqesuar tek mediat Vojvodinase në gjuhë jo-serbe është hungarishtja (rreth 50), pasojnë ro- mja (rreth 10), derisa gjuhet tjera paraqiten në progra- met e më së shumti pesë stacioneve. Programi kryesor tek më shumë së gjysma e këtyre stacioneve është në gjuhën serbe (shumica prej tyre janë stacione komuna-
Nena Skopljanac 119 le), derisa grupve tjera etnike ju dedikohen disa orë në ditë apo javë në gjuhën e tyre amtare. Nga ana tjetër, sta- cionet private që transmetojnë program në gjuhë të gru- peve të caktuara etnike përdorin gati vetëm gjuhën e atyre grupeve. Vetëm dy stacione — Radio 021/Multira- dio dhe Radio Kovaåica — kanë program shumëgjuhë- sor, e para në pesë gjuhë (hungareze, sllovake, rumune, rusine dhe rome) sikurse edhe serbe ndersa e dyta në tri gjuhë (hungareze, sllovake dhe rumune). Radio Kovaåi- ca aplikon mënyrën e njejtë të gjuhëve sikur RTV NS, derisa Multiradio është stacioni i vetëm në Serbi që ka radio-emisione në të cilat përzihen të gjitha gjuhët. Për- pos kësaj, në emisionet njëgjuhësore ky stacion shpesh transmeton informata në lidhje jo vetëm me një grup et- nik por edhe për një apo më shumë grupe gjuhësore. In- formatat për ngjarje relevante në cilëndo nga komunite- tet transmetohen në emisione që ju drejtohen popullatës serbe. Kjo qasje mjaft specifike mirëpritet nga publiku dhe renomeja e këtij stacioni gjithnjë rritet. Sa i përkët stacioneve lokale në pjesën tjetër të Ser- bisë, pas gjuhës serbe më e përfaqesuara është gjuha ro- me. Ekzistojnë reth 15 stacione në të cilat programi kryesor është në gjuhën serbe dhe rreth 20 stacione ro- me. Dy stacione transmetojnë program në gjuhën bullga- re — TV Pirot dhe TV Caribrod (TV Caribrod nga disa orë çdo ditë). Vetëm stacionet rome kanë program të vërtetë dygjuhësor, sipas nevojës përdorin njejtë gjuhën serbe dhe rome. Të gjitha emisionet ku mysafiri flet vetëm serbisht transmetohen gjithmonë në gjuhën serbe. Në prill të vitit 2001, misioni i OSBE-së lansoi pi- lot-projektin në jug të Serbisë. Koncepti themelor paras- heh transformimin e mediave komunale në qytetet Bu- janovc, Preshevë dhe Medvegjë. Radio Bujanovci fiton një pjesë të mjeteve financiare për të pranuar përsonel
120 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) shqiptarë me qellim të themelimit, krahas radaksisë ek- zistuese në gjuhë serbe, edhe redaksinë e lajmeve në gjuhën shqipe. Në shtator të vitit 2002 filloi transmetimi i përditshëm i lajmeve pesëminutëshe dhe pritet që në vitin 2003 të organizohet program gjithpërfshirës infor- mativ në shqip. Ka filluar të transmetohet edhe progra- mi një orësh javor në gjuhën rome. Nga Radio Presheva dhe Radio Medvegja pritet të bëjnë lajme edhe në gjuhë të grupit tjetër etnik (në shqip në Medvegjë dhe në ser- bisht në Preshevë), që nënkupton kyçjen e gazetarëve nga “komunitete tjera". Qellimi i këtyre projekteve është të sigurohet program për sëcilin nga komunitetet të cilin do ta bëjnë gazetarët e atij komuniteti në gjuhën e tyre. Konkludimet në lidhje me media elektronike që nuk janë në serbisht janë si vijon: 1. Me përjashtim të stacioneve rome, që kryesisht tran- smetojnë program dygjuhësor (në gjuhën rome dhe serbe), të gjitha mediat tjera kanë program vetëm në gjuhën e grupit të tyre etnik. 2. Është i kufizuar numri i programeve në një apo më shumë gjuhë në media që gjuhë kryesore kanë serbis- hten. Programi përgatitet nga një apo më shumë re- daksi të ndara të lajmeve ndërsa përmbajtja e këtyre redaksive nuk është e ndërlidhur mes veti. 3. Vetëm disa media transmetojnë program në më shu- më së dy gjuhë dhe në mesin e tyre vetëm Multiradio ka qasje më të vertetë shumëgjuhësore në transmeti- min e programit. 4. Edhepse numër i madh i mediave elektronike tran- smeton program në një apo më shumë gjuhë të ndry- shme duhet patur parasyshë që shumica e madhe e mediave kryesisht transmeton program komercial, mu- zikor dhe argetues kurse rrallë edhe informativ (në
Nena Skopljanac 121 rastin më të mirë vetëm lajme të shkurtëra në çdo orë të plotë). 5. Mund të pritet që numri i këtyre stacioneve do të zvogëlohet në periudhën që vjen sepse shumë prej tyre nuk do të plotësojnë kushtet në pikëpamje të programeve të nevojshme për të fituar licencen.
3.3. Projektet tjera mediale. Edhepse mediat e shty- pura dhe elektronike në të shumtën mbizotërojnë, është me rëndësi të vërehet përfaqësimi i gjuhëve të ndryshme në disa sfera tjera të rëndësishme mediale, sikur që janë shërbimet e agjencioneve të lajmeve, TV produksionet e pavarura dhe Interneti. Agjencioni i parë i pavarur i lajmeve i formuar ndonjëhërë në Serbi, BETA, tashmë dy vjet ofron shërbi- me në gjuhën hungareze dhe kohëve të fundit ka filluar edhe shërbimin në gjuhën rome. Të dyja janë shërbime ditore dhe ekzistojnë plane për zhvillimin e shërbimit në gjuhën hungareze në kuadër të projektit regjional që do të përfshinte Hungarinë dhe shtetet e regjionit që kanë të pranishme komunitete hungareze (Rumunia, Kroacia dhe Sllovenia). Vetëm një TV produksion i pavarur prodhon pro- gram në gjuhë që nuk është serbe: UrbaNS në Novi Sad (Vojvodinë). Emisioni i tyre me titullin Multigrad merret me çështje kulture, transmetohet me titra dygjuhësor (në serbisht dhe hungarisht), dhe të gjithë pjesëmarrësit e emisionit, duke përfshirë edhe pjesëtarët e grupeve tjera etnike, flasin në gjuhë të tyre amtare. Programi transme- tohet në dhjetra TV stacione lokale në Vojvodinë. Duke konsideruar që ka vetëm disa TV stacione që transme- tojnë program në gjuhë të ndryshme, ky projekt i jep kontribut të rëndësishëm begatimit të TV programeve me qasje ndër-etnike dhe multi-kulturore.
122 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) Informatat në gjuhë të ndryshme në internet nuk janë sa duhet të përfaqesuara. Vetëm Csaladi Kor, Ro- minterpress dhe RTV Nišava kanë sajtet e veta. Mirëpo këto sajte nuk vizitohen shumë. Sidoqoftë, sajti i një prej mediave kryesore terheq vëmendje të posaçme. Sajti i RTV B92, media e njohur Beogradase në tërë botën, ofron lajme ditore jo vetëm në gjuhën serbe por edhe në hungareze dhe shqipe. Përpos kësaj, karakteristikë e këtij sajti është forumi i madh që ishte organizuar në disa dhjetra tema të ndryshme dhe në të cilin vizitorët nga mjedise të ndryshme etnike marrin pjesë aktive në komunikim virtual. Ky sajt vizitohet mesatarisht nga 90.000 njerëz në ditë.
3.4. Rast special — mediat në gjuhën rome dhe pro- grami në gjuhën rome. Romët janë grupi më i madh i pakicave në Serbi (Serbia dhe Mali i Zi) dhe përbejnë rreth 10 përqind nga numri i përgjithshëm i banorëve. Mu për këtë është e rëndësishme ti kushtohet vëmendje e posaçme mediave që ofrojnë informata në gjuhën ro- me. Në këtë gjuhë dalin vetëm katër gazeta (një për fëmijë, një profesionale dhe dy që merren me çështje Ro- me). Të gjitha këto gazeta dalin jo rregullisht (kur sigu- rohen mjete nga donatoret) dhe me tirazh të kufizuar. As me TV programe situata nuk është shumë më e mirë — për moment ekziston vetëm një stacion romë ndërsa programi në gjuhën rome transmetohet nga dy stacione. Sipas kësaj, mund të konkludohet që radio paraqet bu- rim primar të infromatave për komunitetin romë. Ekzi- stojnë dhjetra radio-stacione rome. Nuk ka rezultate të anketave që do të merreshin me hulumtimin e publikut romë. Mirëpo, në bazë të shëmbullit të radios Zëri i Romëve dhe RTV Nišava, mund të konkludohet që Ro- mët që kanë qasje në stacione rome dhe jo-rome që transmetojnë program në gjuhën rome më me dëshirë
Nena Skopljanac 123 zgjedhin të parat. Kjo me siguri ka të bëjë me margjinali- zimin intenziv dhe diskriminimin afatgjatë të Romëve që kanë sjellur deri të nevoja për vetë-emancipim. Romët i konsiderojnë stacionet rome si media “të tyre" dhe mund të identifikohen me to. Fakti që kanë media “të veta" i bën krenar dhe ju jep vetëbesim. Edhe një përparësi është që mund të dëgjojnë programe që merren me tema që i interesojnë dhe atë në çfarëdo kohë të ditës. Duke marrë të gjitha parasyshë, mediat jo-rome kanë kapacitete të kufizuara për plotësimin e nevojave për informim në gjuhë amtare të popullatës rome, ku nuk ka plane që këto kapacitete të përmirësohën për një kohë të shpejtë. Nga ana tjetër, vetëm disa media eletro- nike rome ofrojnë program të pranueshëm kur është fja- la te përmbajtja. Duke konsideruar faktin që i ka formu- ar sektori qytetar mund të transmetojnë program vetëm në nivel lokal. Si një nga mënyrat për rritjen e përhapjes së programeve në gjuhën rome, stacionet rome që nuk prodhojnë program në shtëpi të vet, si dhe stacionet lo- kale komunale dhe stacionet private mund të ritransme- tojnë emisionet më të rëndësishme nga prodhimi i medi- ave elektronike rome sikur që janë RTV Nišava dhe Zëri i Romëve, si dhe programin e Multiradios në gjuhën ro- me. Disa stacione tashmë e bëjnë këtë dhe rezultatet janë pozitive.18
III. Përfundim
Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) kanë traditë të gjatë të shumëgjuhësisë e cila manifestohet në praktikën media-
18 Disa radio-stacione rome në jug të Serbisë ritransmetohen
nga Radio Nišava. Përpos kësaj, disa stacione të ANEM-it ritransme- tojnë emisionet e radios Zëri i Romëve.
124 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) le sikurse edhe në sfera tjera. Mirëpo, duhet patur pa- rasyshë disa gjëra të rëndësishme. E vetmja shoqeri e vërtetë multi-etnike dhe mul- ti-kulturore me traditë të shumë-gjuhësisë tolerante ekzi- ston në Vojvodinë. Në rajonet tjera multi-etnike në Serbi, qytetarët origjina e të cilëve është tjetër nga origjina e kombit titullar hasin në vështirësi kur është fjala për përdorimin e gjuhës së tyre në publik dhe në media. In- frastruktura mediale për përmbajtje në gjuhë të ndry- shme është shumë e zhvilluar në Vojvodinë ndërsa në pjesën tjetër të Serbisë është shumë e dobët (psh. për bullgarisht) apo është në krijim (psh. për gjuhën rome, shqipe dhe vllahe). Edhepse me numër të konsiderueshëm — me më tepër se 150 media lokale elektronike dhe numër të njejtë të mediave të shtypura vetëm në Vojvodinë — me- diat në gjuhë të ndryshme janë mesatarisht shumë të pazhvilluara, të pajisura dobët, nuk kanë numër të mjaf- tueshëm të punësuarve kurse standardi i mbulimit është shumë i vogël. Për të luajtur rolin të cilin do të mund ta luanin ju duhet të bëjnë një punë të madhe. Posaçerisht mediat rome nuk janë mjaftë të forta për të plotësuar nevojat e mëdha që qytetarët romë kanë për programe informative dhe arsimore në gjuhën e tyre amtare. Marrëdhëniet multi-etnike u zhvilluan në drejtim shumë negativ gjatë të nentëdhjetave. Mosbesim i madh, frigë dhe madje urrejtje, që prodhoheshin në fund të tetëdhjetave dhe fillim të nentëdhjetave, tani në media paraqitën vetëm në raste të rralla. Mirëpo, nuk duhet ushqyer iluzionet që këto probleme janë tejkaluar plotë- sisht. Disa politikanë dhe grupe të djathta radikale janë shumë prezentë në publik me deklarata diskriminuese, shoviniste dhe ksenofobike të cilat disa media i transme- tojnë pa marrë qendrim kritik. Në këtë plan ka mbetur
Nena Skopljanac 125 shumë punë për t'u kryer ku mediat duhet të luajnë rol të rëndësishëm përmes raportimit profesional dhe të an- gazhuar shoqëror. Megjithatë, disa nga shtëpitë kryesore mediale paraqesin shembull të jashtëzakonshëm për ra- portim të llojllojshëm dhe promovim të tolerancës, mirë- kuptimit të ndërsjelltë dhe respektimit të drejtave të nje- riut. Rol udhëheqes në këtë kanë RTV B92, gazeta ditor Danas, javorja Vreme dhe agjencioni i lajmeve BETA. Numri më i madh i mediave në gjuhët tjera janë njëgjuhësore ose dygjuhësore. Numri i mediave shumë- gjuhësore është shumë i vogël ndërsa shumica prej tyre janë media elektronike. Mirëpo, këto media në të shum- tën e rasteve kanë borde të ndara redaktuese dhe kohë të ndarë për emisione në secilën gjuhë. Kjo mund të sjell deri të realiteti paralel medial në baza gjuhësore, dhe krahas kësaj, në baza të ndryshimit etnik. Në këtë aspekt, Multiradio, radio stacioni romë dhe produksioni Ur- baNS paraqesin praktikën më të mirë. Nga projektet e shumta në gjuhë të komuniteteve etnike që prodhojnë mediat kryesore, më të suksesshmet janë agjencioni i lajmeve BETA dhe Internet lajmet B92. Ligjet e reja në sferën e mediave dhe Ligji federativ për mbrojtjen e të drejtave dhe lirive të pakicave kom- bëtare, tradita e mediave në gjuhë të komuniteteve etni- ke dhe një nga sektorët më të zhvilluara të pavarura me- diale në Evropën jug-lindore paraqesin bazë mjaft solide për ndërtim të mëtejshëm. Por prap, pushteti, mediat dhe sektori joqeveritar duhet të bëjnë perpjekje shtesë për të realizuar sektorin pluralist dhe të pavarur medial i cili do të ofrontë një varg të tërë të mediave të ndry- shme në gjuhë të komuniteteve etnike dhe do to plotë- sonte kërkesat e shoqërisë multi-etnike të Serbisë.
126 Serbia (Serbia dhe Mali i Zi) Bibliografia
Bashiq, Goran, Zaštita prava nacionalnih manjina u SR Jugoslaviji prema standardima Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina Saveta Evrope (Mbrojtja e të drejtave të pakicave në RF të Jugosllavisë sipas standardeve të Konventës për mbrojtje të pakicave kombëtare të Këshillit të Evropës), Beograd: Qendra për Veprim Kundër Luftës, 2002. Breznik, Dushan, Stanovništvo Jugoslavije, (Pupullsia e Jugoslla- visë), Beograd: Chronos, 1991. Ligji për radiodifuzion, i miratuar nga Parlamenti Serb, me 18 kor- rik 2002. Brunner, Roland, dhe Skopljanac, Nena, Dokumenti strategjik për përkrahje të EU-s mediave të në periudhën 2001—2005 (Stra- tegy Paper for EU Support to Minority Media for the Period 2001—2005) (Medienhilfe, 2001, dokument intern). Qendra për Veprim Kundër luftës, Struktura kombëtaree banorëve në Vojvodinë <www.caa.org.yu> Darbishire, Helen, (Darbishajr, Helen), “Minorities and Media Free- dom under International Law" (“Pakicat dhe liria e mediave sipas ligjit ndërkombëtar"), Të drejtat e Romëve, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo1.shtml> Galjus, Orhan, “Stateless: Roma and the Media Today" (“Pa shtet: Romët dhe mediat sot"), Roma Rights, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo2.shtml> Qendra për të drejtë humantitare, Shqiptarët në Serbi — Presheva, Bujanovci dhe Medvegja, 2002. <http://www.hlc.org.yu> Ligji për mbrojtjen e të drejtave dhe lirive të pakicave kombëta- re, Gazeta zyrtare SRJ, nr. 11, 27. shkurt 2002. Lenkova, Mariana, Zi dhe bardhë ndaj diverzitetit (Imazhi për Ro- mët në mediat ballkanase) <www.greekhelsinki.gr/english/articles/montpellier-marianna.html> Projekti për marrëdhënie etnike, Mediat dhe Romët në Evropën bashkëkohore: faktet dhe trillimet (Prag, 1996) Regjistrimi i popullsisë, amvisërive, banesave dhe pronave bujqësore në 1991, vëllimi 3 (Beograd: Enti federativ për statistikë, 1993). Regjistrimi i refugjatëve dhe personave tjerë të rrezikuar nga lufta në Republikën Federative të Jugosllavisë; Komisariati i Lartë për Refugjatë i Kombëve të Bashkuara, Komesariati për refu- gjatë i Republikës së Serbisë, Komisariati për personat e zhven- dosur i Republikës së Malit të Zi, Beograd, 1996. Valiq-Nedeljkoviq, Dubravka, Mediat në krahinën multi-kulturore dhe shumë-gjuhësore të Vojvodinës, 1999.
Nena Skopljanac 127 Rekomandimet
I. Çështjet strukturale dhe detyrat e organeve shteterore
E përgjithshme:
1. Financimi direkt nga buxheti shteteror — qoftë në nivel vendi, krahine (Vojvodina) apo komune — lënë mundësinë që shteti të kontrollojë mediat dhe për këtë arsye do të duhej ndërprerë. Duhet formuar fonde publike, për shembull fondacione të cilat do të kyçnin komunitetet etnike dhe mediat, shoqatat gazetare, organizatat jo qeveritare mediale dhe të ngjashme. Institucionet shteterore do të mund të kis- hin përfaqesues në organet që aplikojnë fonde pu- blike por nuk do të duhej të përfaqesoheshin me shumicë. 2. Organet shteterore në të gjitha nivelet duhet të ndër- prejnë praktikën e ndarjes së mjeteve për mediat në gjuhë të komuniteteve etnike që janë në pronësi shteterore. Deri sa të formohet mekanizmi i finaci- mit publik, ndihmë finaciare duhet dhënë në bazë të kriterëve objektive dhe transparente si dhe pa dis- kriminim të mediave private. 3. Organet shteterore nuk do të duhej të themelojnë media të reja në gjuhë të komuniteteve etnike. Roli i shtetit nuk është të themelojë media por të krijojë kornizën juridike dhe mekanizmat e financimit pu- blik për nxitje të themelimit të mediave që do të funksionojnë pavarësisht nga strukturat shteterore.
Mediat e shtypura:
4. Shoqeritë demokratike nuk e njohin shtypin në pro- në shteterore. Si rrjedhim i kësaj, shtëpitë botuese apo mediat e veçanta të shtypura në gjuhë të komu- niteteve etnike duhet të transformohen dhe të funk- sionojnë pavarësiht nga të gjitha strukturat shtetero- re dhe politike.
128 Rekomandimet 5. Tatimet në fuqi dhe shpenzimet postare paraqesin ngarkesë të madhe për mediat e shtypura, posaçe- risht kur është fjala për mediat e vogla në gjuhë të komuniteteve etnike. Qeveria dhe parlamenti duhet të miratojnë propozimin e paraqitur kohë më parë nga Ministria e financave dhe ekonomisë dhe të hje- kin tatimin mbi shtyp. Gjithashtu, duhet miratuar edhe masa adekuate në lidhje me sherbime postare, të cilat gjithashtu paraqesin një mekanizëm të rën- dësishëm për ndihmë indirekte shtypit të pavarur në shumë demokraci evropiane.
Mediat elektronike:
6. Mediat elektronike shteterore — Radio-Televizija Srbije (RTS), Radio-Televizija Novi Sad (RTV NS), si dhe një numër i mediave lokale komunale — nuk duhet të kanë monopol apo pozitë të privilegjuar kur është çështja e transmetimit të programeve në gjuhë të komuniteteve etnike. Do të duhej siguruar kushtet për një sistem medial plural në pikëpamje të programit në gjuhë të komuniteteve etnike. Të gjitha mediat e sektorit publik, privat dhe qytetarë duhet të kanë mundësi dhe kushte të njejta për punë të qendrueshme. 7. Duhet hulumtuar mundësitë për miratimin e rregul- lorëve juridike të cilat do të sjellnin diskriminim po- zitiv të dhënia e licencave për media të sektorit qyte- tarë. Kjo është posqerisht e rëndësishme për mediat në gjuhë të komuniteteve etnike të cilat janë të shka- përderdhura nëpër tërë vendin. Konsiderim të ve- çantë për këtë meriton komuniteti romë. 8. Pa marë parasyshë faktin që janë të kufizuara sikur në përfshirje ashtu edhe në çështje me të cilat mer- ren, programet në gjuhë të komuniteteve etnike në RTS-u dhe RTV NS janë mjaft të shtrenjta. Në ato shkojnë mjete të konsiderueshme të cilat mund të ju jepën projekteve private apo projekteve të komu- niteteve. Duhet hulumtuar mundësitë e blerjes së
Rekomandimet 129 programeve të prodhuara nga TV produksionet e pavarura.
II. Mediat në gjuhë të komuniteteve etnike
9. Edhepse në numër të madh, mediat në gjuhë të ko- muniteteve etnike janë të pazhvilluara kur bëhet fjalë për infrastrukturën. Personeli shpesh mëzi plo- tëson standardet profesionale, produksioni i progra- mit është me sasi të kufizuar dhe kryesisht i cilësisë jo të pranueshme. Në çdo mënyrë duhet ndihmuar shtëpitë mediale që vetë prodhojnë program infor- mativ, duke përfshirë infrastrukturën, trajnimin e personelit dhe mjete për zhvillim të programit. 10. Kujdes i veçantë duhet kushtuar Romëve, që përfa- qesojnë grupin më të madh të pakicave në Serbi. është me rëndësi të veçantë të ndihmohet zhvillimi i mediave elektronike të komuniteteve në rajonet me përqendrim më të madh të popullatës rome, si dhe projekte për shkëmbimin e programeve dhe ndërlid- hje mes këtyre mediave, si në vend ashtu edhe diku tjetër. 11. Shkëmbimi i programeve, koproduksioni dhe vënia në rrjet e mediave në gjuhë të komuniteteve etnike mund të përmirësojnë cilësinë. Duhet nxitur edhe bashkëpunimin përtej kufijve. Në këtë mënyrë, me- diat mund të përmirësojnë mirëkuptimin e ndërsjel- ltë dhe tolerancën mes kombëve titullare dhe njerë- zve në regjion. 12. Shumica e mediave në gjuhë të komuniteteve etnike funksionon në nivelin lokal. Mirëpo, vetëm disa prej tyre janë media të komunitetit. Rekomandohet bash- këpunim më intenziv mes mediave të tilla nga njëra anë dhe shoqërisë lokale/regjionale qytetare nga ana tjetër. Organizatat joqeveritare mund të luajnë rol posaqerisht të rëndësishëm — ato të cilat janë for- muar nga përfaqesuesit e komuniteteve etnike por edhe tjerat — përmes projekteve të partneritetit dhe pjesëmarrjes aktive në prodhimin e programit.
130 Rekomandimet 13. Numri më i madh i mediave në gjuhë të komunitete- ve etnike është njëgjuhësor. Disa janë dygjuhësorë (kryesisht mediat rome). Ka shumë pak media shu- më-gjuhësore, madje edhe në Vojvodinë, ku jetojnë përmbi 25 grupe etnike dhe ku flitën dhjetra gjuhë. Nësë kësaj i shtohët praktika mbizotëruese që pro- gramet përgaditën ndarazi në sëcilën prej gjuhëve, rreziku vjen nga paraqitja e realiteteve paralele me- diale në bazë të ndryshimeve etnike.Në prodhimin e programeve në gjuhë të ndryshme janë të nevojshëm borde redaktuese të përziera etnike apo bashkëpu- nim mes bordeve. Sipas kësaj, praktikë më e mirë për zhvillim në të ardhmën kanë Multiradio, ra- dio-stacionet rome, produksionet e UrbaNS-it, si dhe shërbimet e agjencisë së lajmeve BETA dhe Internet lajmet e B92 në gjuhë që nuk janë serbe. 14. Mediat dygjuhësore dhe shumë-gjuhësore do të mund të sjellin rezultate pozitive vetëm nëse shoqeria e pranon shumëgjuhësinë si pjesë normale të jetës së përditshme. Në rajonet ku komunitetet etnike për- bëjnë shumicën apo pjesë të konsiderueshme të ba- norëve, duhet ofruar kurse opcionale dhe pa pagesë të gjuhëve të komuniteteve etnike.
Rekomandimet 131 Roxher Blam dhe Andrea Oshner Zvicrra
I. Hyrje
Shoqeritë multi kulturore zhvillohen kur popuj me ori- gjinë të ndryshme etnike, gjuhësore dhe religjioze jetojnë së bashku në territorin e njejtë. Zvicrra në këtë pikëpa- mje konfrontohet me dy lloje të përvojave të ndryshme: të vjetër dhe të re. Përvoja e vjetër rrjedh nga fakti që Zvicrra me më shumë së pesë shekuj ka qenë shtet mul- tikulturor dhe në të njejtën kohë dallohej me disa gjuhë dhe kultura. Përvoja e re është rezultat i imigracionit të njerezve nga Evropa perendimore, jugore dhe lindore si dhe nga Azia, Afrika dhe Amerika Latine. Ky proces filloi në shekullin e shtatëmbedhjetë, vazhdoi gjatë të shekul- lit tetëmbëdhjëtë dhe nentëmbedhjetë dhe u bë më evi- dent në shekullin e njezet. Pervoja më e vjetër multi-kul- turore solli deri të mbrojtja e fortë e grupeve etnike, që nënkupton edhe dhënien e mediave. Përvoja më e re multi-kulturore, pasiqë rrjedhi nga imigrimi i punëtorë- ve të huaj dhe refugjatëve pasqyrohet me integrim nga njëra anë dhe me segregacion nga ana tjetër. Për këtë arsye nuk është lehtë të sigurohen media për imigrantet.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 133 II. Histori e shkurtër e multi-kulturalitetit Zvicërran
Në territorin e Zvicrrës moderne gjithmonë përdorëshin më shumë gjuhë.1 Këtë Zvicrra ia kishte borxh pozitës së sajë gjeografike. Kurora malore e Alpeve shtrihet për- gjatë tërë Zvicrrës dhe ndan Evropën në jug dhe veri ndërsa lumenjtë sikur Ara, Rajna dhe Rona në të kalu- arën shpesh kufizonin zonat e ndikimit. Gjuhë origjinale në Zvicërr ishin gjuhët e Keltëve (në veri dhe perendim), Retoromanëve (në lindje) dhe Lepontinasve (në jug). Në përiudhën prej vitit 121 deri 15 të erës së vjetër ky terri- tor hyri në përbërje të perandorisë Romake. Më shumë se 400 vjet kanë dominuar gjuha dhe kultura latine. Në atë proces, pjesët perendimore të Zvicrrës ishin romani- zuar me herët dhe në mënyrë më radikale sësa pjesa tjetër e vendit.2 Fiset Gjermane gjithnjë e më shumë depërtonin në territorin e Zvicrrës. Më të parët erdhen Burgundët, rreth vitit 450 të erës së re dhe atë në rajonin e Gje- nevës. Edhepse politikisht ishin dominant, Burgundët shumë shpejtë ndrruan gjuhën e tyre më atë Romake. Pas vitit 500 të erës së re, në Zvicërr depërtuan Ale- manët. Këtu u zhvillua proces i kundërt. Gjuha gjermane e Alemanëve mbeti dominante dhe Keltet e romanizuar hjekën dorë nga gjuha e tyre. Në fillim kufiri gjuhësor shtrihej mes pjesëve alemane dhe burgunde të Zvicrrës, përgjatë lumit Ara por më vonë u lëviz më shumë kah
1 Valter Has, “Sprachgeschilchliche Grundlagen", në librin Die vierspachige Schweiz, redaktor Robert Shlepfer, (Cyrih: Ex Libris, 1984), 21—70. 2 Andres Furger, “Der unterschiedliche Romanisierunsgrad zwi-
schen Ost und West in roemischer Zeit", Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lencburg, 2002), 34—40.
134 Zvicrra perendimi. Pjesa jugore e Zvicrrës (Italia veriore) së pari banohej nga fisi gjerman Langobarda, që pas një kohe humbi gjuhën e vet dhe pranoi gjuhën më të re latine (italiane). Në Reti u ruajt gjuha retoromane që i takon gjuhëve latine. Ashtu ndodhi që katër gjuhë në Zvicërr të ndahen me kufij para më shumë së 1.500 vjet; gjuha ale- mane në veri dhe lindje dhe burgundo-romane në peren- dim, retoromane në juglindje dhe italiane në jug. Konfederata e vjetër zvicërrane, e cila filloi të the- melohej në shekullin e trembëdhjetë, përfaqesonte alean- cen e parë në të cilën flitej vetëm gjermanishtja. Në të gjitha qytetet dhe vendet lideret politik flisnin vetëm gjer- manisht (Friburgu pjesërisht ishte përjashtim). Mirëpo, kantonët e bashkangjitura dhe territoret vazale shumë shpejtë i shtuan gjuhë tjera konfederatës së kantonëve në qeveri. Në vitin 1388, pjesa e parë frengjisht folëse ju bashkangjitë kësaj konfederate (në Jurë). Pastaj vijoi bashkangjitja e pjeses italisht folëse në vitin 1439 (në Ti- cino). Në vitin 1496 konfederatës ju bashkangjit edhe populli i parë që fliste gjuhën retoromane (në kuadër të Tri marrëveshjeve të Retisë). Pra, konfederata zvicërrane 500 vjet kishte katër gjuhë. Por megjithatë, deri në vitin 1798 asnjë nga pjesët jo gjermano-folëse nuk fituan sta- tusin e kantonit qeverisës. Ata edhe më tutje mbetën su- bjekte apo kantone të bashkangjitura (me të drejta më të vogla), mu sikur shumë pjesë gjermano-folëse. Tek në Republikën Helvetike (1798—1803), konfederatët e pje- sëve frrengo, italiano dhe retoromano folëse fituan të drejtat e njejta. Mirëpo, tek në shekullin e nentëmbëd- hjetë, modeli konfederativ i të drejtave gjuhësore të paki- cave u pranua dhe është vënë në letër.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 135 Duke konsideruar çka është cekur më lartë, në Zvi- crrën moderne ekzistojnë katër grupe gjuhësore me tetë lloje të gjuhëve të shkruara.3 • 64 përqind e popullatës në Zvicrrën qendrore dhe në pjesët veriore dhe lindore që kufizohen me Gjermani dhe Austri flasin gjermanisht. Në pjesën gjermano-folëse të Zvicrrës në jetën e për- ditshme, në radio por edhe në televizion flitën rreth 25 dialekte të ndryshme. Mirëpo, shumë rrallë edhe shkruhet në ato dialekte. Institucionet shteterore, shtypi si dhe establishmenti letrar për- dorin gjuhën e shkruar letrare gjermane. • 19 përqind e popullatës në pjesën perendimore të vendit, e cila kufizohet me Francën dhe quhen “Suisse Romande", flasin frengjisht. Këtu dialek- tet janë plotësisht të margjinalizuara, ato nuk përdorën as në shkrim as në të folur në radio dhe televizion. Gjuha e mediave është frengjishtja. • 8 përqind e popullatës në pjesën jugore të vendit që kufizohet me Italinë, kryesisht në Ticino (kan- toni Tesin), por edhe në një pjesë të luginës Gri- son (kantoni Graubinden), flasin italisht. Këtu ek- zistojnë edhe disa dialekte të folura të cilat ndo- njëherë përdorën edhe në media. • 0,6 përqind e popullatës në pjesën malore të Gri- sonit në juglindje të Zvicrrës flasin gjuhën retoro- mane. Ekzistojnë pesë dialekte të ndryshme (pu- ter, valader, sursilvan, sutsilvan dhe surmiran) që përdorën edhe në formë të shkruar ku edhe li- brat janë të shkruara në to.4
3 Roxher Blam, “Sprachenvielfalt und Foederalismus", Zoom
Kommunkation & Medien, nr. 12/13 “Der Fernsehboom" (maj 1999), 50—55. 4 Martin Arnold, “Rumantschs vulains restar! Die romanische
Kultur", Basler Magayin, 40 (5 tetor 2002), 3—5.
136 Zvicrra III. Korniza juridike për media
1. Vendosja e shumëllojshmëriës gjuhësore me Kus- htetutën e Re. Në rregullat e ligjit të ri kushtetues që kanë të bëjnë me shumëllojshmërinë gjuhësore, janë me rëndësi katër nene të Kushtetutës së Re Federative.: Neni 4 — Gjuhët vendore (“Landessprachen") Gjuhët vendore janë gjermanishtja, frengjishtja, ita- lianishtja dhe retoromanishtja. Neni 18 — Liria gjuhësore Garantohet liria gjuhësore. Neni 70 — Gjuhët 1. Gjuhë zyrtare e Qeverisë Federative janë gjuha gjer- mane, frenge dhe italiane. Në komunikim me qyte- tarët që flasin retoromanisht edhe gjuha retoromane është zyrtare në shtetin federativ. 2. Kantonët vetë vendosin cilat gjuhë zyrtare do të për- dorin. Me qellim të harmonizimit të komuniteteve të ndryshme gjuhësore, kantonët respektojnë strukturën origjinale të rajonit, si dhe gjuhët amtare të pakicave. 3. Shteti federativ dhe kantonet përparojnë komuniki- min dhe shkëmbimin mes komuniteteve gjuhësore. 4. Shteti federativ ndihmon kantonët shumë-gjuhësore në kryerjen e dëtyrave të tyre specifike. 5. Shteti federativ mbështet Grisonin dhe Ticinon në kujdesin dhe promovimin e gjuhëve retoromane dhe italiane.
Në vitin 1999 populli dhe kantonët pranuan versionin e ripunuar të Kushtetutës Federative të Zvicrrës. Çështje qendrore ishtje ajo e përcaktimit të shumëllojshmërisë gjuhësore dhe në krahasim me Kushtetutën e vjetër ver- zioni i ri përmban rregulla me të zgjeruara dhe më të
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 137 dallueshme të ligjit zvicërran për gjuhë. Barazia e të gjit- ha gjuhëve vendore (“Landessprachen") (Neni 4) përmen- det në kapitullin “rregullat e përgjithshme" si risi; në kushtetutën e vjetër kjo barazi përmendej në kapitullin “rregullat e posaçme" (Neni 116). Edhe vetë termi “Lan- dessprache" si i tillë paraqet risi. Më herët flitej për “Na- tionalsprachen".5 Mirëpo, mbëtet e paqartë së a rrjedhin kompetencat e shtetit federativ nga ky nen i ri.6 Liria gjuhësore si e drejtë themelore është edhe një risi tjetër. Gjykata fede- rative, si ligj të pashkruar kushtetues nga viti 19657, tashmë kishte pranuar këtë të drejtë themelore sipas së cilës të gjithë kanë të drejtë të komunikojnë në gjuhën që vetë e zgjedhin. Mirëpo, në kushtetutën e re federative janë edhe dy nene që janë në lidhje me të drejta gjuhëso- re. Sipas Nenit 8 (barazia juridike), askush nuk guxon të jetë objekt diskriminimi “në bazë të origjinës, racës, gji- nisë, moshës, gjuhës, statusit shoqëror, mënyrës së je- tës, bindjes ideologjike apo politike, ose në bazë të pa- aftësisë fizike, mentale apo psikike". Sipas Nenit 31, ali- nea 2 (burgosja), sëcili që burgoset ka të drejtë “të infor- mohet menjëherë në gjuhën të cilën e kupton, për shka- qet e burgosjes, si dhe për të drejtat e tij".
2. Ligjët për gjuhë. Me qellim të aplikimit të dispozita- ve të Kushtetutës së re Federative lidhur me shumël- lojshmërinë gjuhësore të vendit, u formua grupi punues
5 Në gjuhën angleze nuk mund të bëhet dallimi mes “Landes-
sprache" dhe “Nationalsprache"; dy terminët duhet të përkthehen si “gjuhë kombëtare". Në terminologjinë e linguistikës shqipe ekziston ed- he termini gjuhë vendore — vër. përkth. 6 Lucius Mader, “Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprac-
henrechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 15—22. 7 Lucius Mader, “Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprac-
henrechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 16.
138 Zvicrra që punoi në përgatitjen e ligjit të ri për gjuhë. Në verë të vitit 2001, projektligji ju dorëzua kantonëve, palëve dhe grupacionëve të interesuara, për të mundur të ofrojnë komente. Ky proces akoma nuk ka përfunduar. Ligji përmban masa për përparim të aftësive gjuhë- sore në gjuhë vendore dhe bashkëpunim të botuesve dhe studentëve në të gjitha nivelet e shkollimit me qellim të krijimit të qendrës së kompetencave (“Kompetenzzen- trum") në sferë të shumëllojshmërisë gjuhësore si dhe zhvillimin e mjeteve të komunikimit për palët e treta. Me ligjin e ri për gjuhë parashihet ndihmë e cila tashmë është caktuar për gjuhën retoromane dhe italiane në Grison dhe Ticino, si dhe ndihma që shteti federativ ju ofron kantoneve shumëgjuhësore. Është planifikuar ed- he mbështetje në sektorin botues në rajonet e Zvicrrës ku flitet gjuha retoromane dhe italiane si dhe shtypi re- tian përmes agjencisë retiane të lajmeve.8 Mirëpo, është me rëndësi të përmendët që shumica e neneve të ligjit të planifikuar për gjuhë ose në mënyrë eksplicite përmendin katër gjuhë vendore (“Landesspra- chen"), ose janë të formuluara aq në përgjithësi sa që nuk është e qartë a është parasyshë shumëllojshmëria multi-kulturore gjuhësore që i kalon kufijt e katër gju- hëve vendore. Përjashtim bën Neni 17, pikat b dhe c të ligjit për gjuhë ku në mënyrë eksplicite përmenden nje- rëzit që nuk dijnë asnjë nga gjuhët vendore: Neni 17 — Gjuhët vendore (“Landessprachen") dhe mobiliteti Shteti federativ mund të jep ndihmë finaciare për: a. përparim të njohurisë së gjuhëve amtare vendore të njerëzve që jetojë jashtë rajonit gjuhësor;
8 <www.kultur-schweiy-admin.ch/kultges/h_sprapoli.htm>
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 139 b. përparim të njohurisë së gjuhës vendore të per- sonat që nuk flasin asnjë gjuhë vendore (“Lan- dessprachen"); c. kurse të gjuhës dhe kulturës amtare për perso- nat gjuha amtare e të cilëve nuk është ndonjëra nga gjuhët vendore (“Landessprachen").
Si aplikim i mundshëm i këtyre dispozitave përmendet vetëm ndihma financiare e shtetit federativ për kantone, posaqerisht në lidhje me sektorin edukativ. Në nenet tje- ra nuk cekët qartë, nëse është konsideruar edhe ndonjë nga gjuhët që nuk hyjnë në gjuhë vendore. Neni 21 mund të sherbej si shembull: Neni 21 — Institucionet që promovojnë shumë-gjuhësinë 1. Shteti federativ dhe kantonet bashkarisht udhëheqin institucionin shkencor për të promovuar shumë-gju- hësinë. 2. Dëtyrat e këtij institucioni janë si vijon: a. të promovojë hulumtimin e aplikuar në sferën e shumë-gjuhësisë; b. të zhvillojë forma të reja të edukimit shumëgju- hësor dhe evaluimin e këtij edukimi; c. të drejtojë qendrën për informim dhe dokumen- tim; d. të ndihmojë në koordinimin e hulumtimit të shu- më-gjuhësisë në Zvicërr. 3. Shteti federativ do të themelojë organin këshillues i cili do ti ofrojë shërbime këshilluese këtij institucioni.
Ligji federativ për subvencionim dhe përparim të gjuhës retoromane dhe italiane ekziston qysh nga viti 1983.9
9 24 qershor 1983 AS 1983 1444, ndryshuar në vitin 1991 AS
1991 2108.
140 Zvicrra Gjatë vitit 1996 është miratuar verzioni i ri i këtij ligji.10 Sipas këtij ligji, shteti federativ lejon subvencione për Grison dhe Ticino të kushtëzuar nga kontributi i tyre. Shteti federativ merr përsipër më tepër së 75 përqind në shpenzimet e përgjithshme ndërsa kantonet duhet të marrin pjesë me më së paku 25 përqind. Neni 2, alinea 2, thotë: “Shteti federativ mund të merr pjesë në finacim të mirëmbajtjes dhe promovimit të gjuhës retoromane dhe shtypit të Retisë." Kjo u formulua edhe më qartë në “rregulloren për subvencionime për mirëmbajtje dhe pro- movim të gjuhës dhe kulturës retoromane dhe italia- ne"11. Përpos kësaj, shteti federativ financiarisht ndih- mon gazetat dhe revistat që rregullisht botohen në gju- hën retoromane si dhe agjencin e lajmeve e Retisë (Neni 4). Grisoni në bazë vjetore financiarisht ndihmohet nga “Ligia Romontscha/Lia Rumantscha", si dhe “Vereinigung (association) Pro Grigioni Italiano", dmth. Organizata që mbështesin gjuhën dhe kulturën retoromane në kantone. Në vitin 1983 për herë të fundit u rrit shuma, për Re- tianët në 400.000 Franka zvicërrane, ndërsa për Zvicër- ranët që flasin në gjuhën italiane në 350.000 Franka zvicërrane.12 Për agjencinë Retiase të lajmeve (Agentura da Novitads Rumantscha ANR) në vitin 1996, u shtua shuma vjetore në maksimum prej 350.000 Franka zvi- cërrane.13 Për vitin 2003, Grisoni (kantoni Graubinden) garantoi shumën prej 2,6 milion Franka zvicërrane; shte- ti federativ duhet të aprovojë 4,75 milion Franka zvicër- rane. Për këtë arsye pritet që grupi i gjuhës retoromane dhe italiane do të marrin gjithsejt si ndihmë 7,4 milion
106 tetor 1995, SR 441.1, AS 1996 2280. 1126 shtator 1996, SR 441.31, AS 1996 2283. 12 Vendimi i parlamentit kantonal nga 27 shtatori i vitit 1983,
Buendner Rechtsbuch (libri statutor i Grisonit) nr. 494.600. 13 Vendimi nga 23 maji 1996, Buendner Rechtsbuch no. 494.600.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 141 Franka zvicërrane. Nga viti 1981, në Ticino është në fuqi “Regolamento aull'aiuto finanziario federale per la difesa della cultura e della lingua" i shpallur nga Këshilli shte- teror.14
3. Të drejtat e të huajve. Kushtet juridike për të huajt që jetojnë në Zvicërr janë të rregulluara me Kushtetutë Federative, Neni 121 (“Dispozitat juridike në lidhje me hyrje në vend dhe dalje nga vendi, qendrim dhe banim të huajve, si dhe lejim të azilit politik, janë çështje e shtetit federativ")15 dhe të “dispozitave federale që rregul- lojnë qendrimin dhe banimin e të huajve".16 Në nenin 25a thuhet që shteti federativ garanton mbështetje finan- ciare për integrim shoqëror të huajve, me kusht që kan- tonet, pushteti lokal dhe palët e treta edhe vetë të mar- rin pjesë në finacim. Në bazë të këtij neni, Këshilli fede- rativ solli rregullorën për integrimin e të huajve, sipas të cilës ndihma financiare mund të lejohet: a. që të huajt të mbajnë lidhje me gjuhën dhe kul- turën e tyre; b. për të vazhduar me politikën e mirëfilltë të infor- mimit për dhe rreth popullatës së huaj në Zvi- cërr; c. për të promovuar dialogun ndër-kulturor dhe pjesëmarrjen aktive të popullatës, (…); d. për të trajnuar dhe siguruar shkollim të mëtej- shëm për njerëzit që punojnë në sferën e shkëm- bimit ndër-kulturor."
Për aprovimin e ndihmës financiare është përgjegjës ko- misioni federativ për të huaj.
14 10 nëntor 1981, Raccolta leggi Ticino 5.5.1.1(165 c). 15 18 prill 1999, SR 101, AS 1999 2556. 16 26 mars 1931, SR 142.20, BS 1 121.
142 Zvicrra 4. Liria e mediave. Fakti që Kushtetuta federative ga- ranton lirinë e mediave është pjesë e dispozitave juridi- ke. Neni 17 thotë: “Garantohet liria e shtypit, radios dhe televizionit, si dhe formave tjera të shërbimeve publike të telekomunikacionit. Ndalohet cenzurimi. Shtypit i ga- rantohet fshehtësia e informatave."17
IV. Rajonët gjuhësore dhe prania e mediave
1. Tregjet e vogla me numër të madh të mediave. Në Zvicërr secili rajon gjuhësor ka në disponim mediat ve- tanake. Korporata Zvicërrane për Radio dhe Televizion (Schweizerische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG) menaxhon me dy kanale televizive dhe prej tri deri pesë radio-stacione në secilin rajon gjuhësor të Zvicrrës — ra- jonin gjerman, francez dhe italian. Për Zvicrrën Retoro- mane është siguruar program i plotë i radios dhe një pjesë e programit televiziv. Është me rëndësi të përmen- dët që në rajonin e Zvicrrës ku flitet gjuha italiane, pro- gram i plotë është siguruar vetëm për 300.000 njerëz. Përpos kësaj, sëcili rajon ka agjencitë e shtypit, radio stacione dhe kanale televizive private regjionale, gazeta ditore, javore dhe gazeta që dalin të dielave si dhe gazeta tjera. Përjashtim i vetëm është Zvicrra retoromane e cila nuk ka fare javore.18 Mirëpo, dukët gjithnjë më evidente që grupet tjera gjuhësore fitojnë pjesën që e kanë me të drejtë, vetëm me ndihmën financiare të siguruar nga pje- sa gjermane e Zvicrres. Proporcioni i provizionëve dhe reklamave të SRG-së është më i madh sësa që është ra-
17 13 shtator 2000, SR 142.205, AS 2000 2281. 18 Mirko Mar, Vincenc Vis, Roxher Blam dhe Hajnc Bonfadeli, Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einfules- se (Constance: UVK, 2001), 277.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 143 sti me produksionet e pavarura të pjesëve italiane dhe retoromane të Zvicrrës. Agjencioni Zvicërran i Shtypit (Schweizerische Depeschenagentur SDA) ofron shërbi- me në gjuhën gjermane, franceze dhe italiane. Konfede- rata dhe kantoni Graubinden (Grison) financojnë agjen- cinë retoromane të shtypit ANR.19
Tabela 1: Prania e mediave sipas rajonëve gjuhësore
Pjesa Pjesa Pjesa Pjesa Gjith- Media gjer- fran- ita- reto- sejt mane ceze liane romane Agjencitë e shtypit 2 2 1 1 6 TV kanalët e SRG-së 2 2 2 0,1 6,1 18 3 1 22 TV kanalët private — (+46) (+26) (+2) (+74) Radio-stacionët e 5 4 3 1 13 SRG-së Radio-stacionët 34 15 2 1 52 private Gazetat ditore 47 12 3 1 63 Gazetat jo-ditore 79 40 9 4 132 Gazetat javore 2 — — — 2 Gazetat që dalin të 2 2 2 — 6 dielave Revistat gazetare 1 1 — . 2
Tregjet mediale që janë me rëndësi për produksionin medial zvicërran janë të ndara qartë sipas kufijve gjuhë- sor. Kjo do të thotë që janë relativisht të vogla. Rajoni më i madh është rajoni gjermano-folës i Zvicrrës, i cili përfshin pesë milion banorë, dhe më së paku Zvicrra re- toromane, ku rajoni me përqendrim më të madh është me vetëm 30.000. Kjo si pasojë ka gazetën me tirazh
19 Kushtet juridike mund ti shihni në kapitullin e tretë.
144 Zvicrra prej 300.000 ekzemplarëve, nga rajoni gjermano-folës i Zvicrrës ndërsa gazeta më e madhe në Zvicrrën retoro- mane ka tirazh prej vetëm 6.000 ekzemplarëve.
Tabela 2: Gazetat më të mëdha sipas rajonëve gjuhësore
Javorja më e Rajoni Gazetat më të Gazetat tjera madhe apo gazeta gjuhësor mëdha ditore të mëdha që del të dielave Bremgartner Pjesa Blick SonntagsBlick Anzeiger gjermane (314.179) (334.693) (15.439) Pjesa 24 heures La Gruyere La Matin-Dimanche franceze (89.619) (15.034) (220.451) Corriere del Il Mattino della Pjesa Il Lavoro Ticino Domenica italiane (40.007)* (39.142) (47.302) Pjesa La Quotidiana Novitats retoromane (5.822) (4.341) * Në Ticino, Il Lavoro — gazetë sindikale javore — ka tirazh të madh. Gazetat tjera në gjuhën italiane, që dalin çdo ditë, kanë ti- razh mes 1.000 dhe 6.000 ekzemplarë.Burimi: “Katalog der Scwei- zer Presse" (Katalogu i shtypit zvicërran), 2001.
2. Mbulimi dhe përdorimi i mediave. Zvicrra hyn në vendet me mbulimin më të madh me shtyp. Kjo është kryesisht si rezultat i rregullimit federativ. Në shekullin e nentëmbëdhjetë, secila luginë dhe rajon dëshironte të kishte gazetën e vetë. Në qytetet e mëdha botoheshin ga- zeta të ndryshme; për secilën palë nga një. Madje edhe sot, Zvicrra karakterizohet me shumicë të gazetave të vo- gla, respektivisht gazeta me tirazh tejet të kufizuar. Më shumë se 100 gazeta kanë tirazh më të vogël së 15.000 ekzemplarë. Kjo vlen për të gjitha rajonët gjuhësore. Sëcili nga tri rajonet më të rëndësishme gjuhësore ka një gazetë të ashtuquajtur “elite" (Neue Zuercher Zeitung në rajonin gjermano-folës, Le Temps në rajonin francez,
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 145 ndersa Corriere del Ticino në rajonin italiano-folës të Zvicrrës). Por vetëm rajonet gjermano dhe frengo-folese të Zvicrrës kanë edhe tabloidet e tyre. Përpos kësaj, ra- joni gjermano-folës i Zvicrrës është pjesa e vetme e këtij vendi që ishte në gjendje të krijojë gazetë të madhe dhe cilësore të orientimit të pavarur majtist (Tages-Anzei- ger). Gazetë të tillë nuk ka në Ticino ndërsa në pjesën ku flitet frengjishtja Le Temps është njëkohësisht edhe gazetë elite edhe gazetë me karakter të pavarur majtist. Pjesa e Zvicrrës në të cilën flitet gjermanishtja ka më shumë “Kopfblattszsteme" (gazeta që kanë numër më të madh të botimeve regjionale) dhe gazeta gratis në kraha- sim me rajonet tjera gjuhësore.
Tabela 3: Numri i gazetave dhe njësive gazetare
Gazetat Gazetat jo Gjithsejt ditore ditore Rajoni gjuhësor Njësi Njësi Njësi Numri Numri Numri gaz. gaz. gaz. Pjesa gjermane 47 25 79 77 126 102 Pjesa franceze 12 10 40 40 52 50 Pjesa italiane 3 3 9 9 12 12 Pjesa retoromane 1 1 4 4 5 5 Gjithsejt 63 39 132 130 195 169 Skema: Roxher Blam; Burimi: “Katalog der Scweizer Presse" (Ka- talogu i shtypit zvicërran), 2001.
Shtypi përdorët shumë në të gjitha rajonët gjuhësore. Ti- razhi i gazetave dhe revistave është më i madh se në shtetet fqinje dhe mbulon dy të tretat e banorëve përmbi 15 vjeçar (me përjashtim të pjesës së Zvicrrës në të cilën flitet frengjishtja, ku pak më shumë së gjysma e ba- norëve çdo ditë lexojnë gazeta). Mirëpo, koha e kaluar në leximin e gazetave është më pak së gjysmë ore.
146 Zvicrra Tabela 4: Përhapja dhe koha e kaluar në leximin e shtypit
Shtypi Gazetat ditore Revistat (gjithsejt) Përhapja Koha Përhapja Koha Përhapja Koha ditore ditore ditore ditore ditore ditore Pjesa 24 27 62,7% 7,6% 3 min. 70,3% gjermane min. min. Pjesa 21 23 57,4% 5,7% 2 min. 63,1% franceze min. min. Pjesa 24 27 70,2% 4,8% 2 min. 75,0% italiane min. min. Raporti vjetor për vitin 2000 “SRG-Forschungsdienst" (Sherbimi i hulumtimit), Bern 2001.
3. Përdorimi i mediave. Radioja përdorët në mënyrë të njejtë në të gjitha rajonet ku flitën gjuhë të ndryshme, dmth gjatë ditës (me degjueshmëri më të lartë gjatë orëve të mengjesit dhe në mesditë). E njejta vlen edhe për përhapje. Mirëpo, Gjrmanët zvicërran mestarisht dë- gjojnë tri orë radio në ditë ndërsa Francezët dhe Ita- lianët pak më shumë se dy orë.
Tabela 5: Përhapja dhe koha e kalur në dëgjim të radios
Përhapja ditore Koha ditore Pjesa gjermane 74,7% 193 min. Pjesa franceze 70,0% 142 min. Pjesa italiane 71,2% 148 min. Raporti vjetor për vitin 2000 “SRG-Forschungsdienst" (Sherbimi i hulumtimit), Bern 2001.
4. Përdorimi i televizionit. Sa i përket shikimit të tele- vizionit, Gjermanët zvicërran janë më të përmbajturit: TV aparatet e tyre janë të kyçura vetëm pak më shumë se dy orë në ditë. Megjithatë, Italianët zvicërran shikojnë
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 147 TV mesatarisht tri orë në ditë. Në këtë aspekt, shprehitë e tyre janë të krahasueshme me shprehitë e Italianëve.
Tabela 6: Përhapja dhe koha e kaluar në shikimin e televi- zionit
Përhapja ditore Koha ditore Pjesa gjermane 73,4% 137 min. Pjesa franceze 73,2% 159 min. Pjesa italiane 80,5% 171 min. Raporti vjetor për vitin 2000 “SRG-Forschungsdienst" (Sherbimi i hulumtimit), Bern 2001.
Të dhënat për shprehitë e shikimit të televizionit në Zvicërr, nëse shikohet popullata më e vjetër së tri vjet, tregojnë që programet zvicërrane përdorën nga pakica në të gjitha rajonët gjuhësore (35—40 përqind). Në pje- sën e Zvicrrës ku flitet gjermanishtja, kjo pakicë arrinë përqindjen më të madhe. Nga ana tjetër, Gjermanët për- dorin kanalet e shërbimit publik vetëm në sasi të vogël (51 përqind, në krahasim me 58 përqind në pjesët ku flitet frengjisht apo italisht). Kjo mund të shpjegohët me faktin që janë të përhapura shumë kanale private nga Gjermania. E dyta, pjesa gjermane e Zvicrrës ka më shumë programe private sësa pjesa ku flitet për shem- bull frengjishtja. Gjithashtu, është shumë interesante që italianët e Zvicrrës shikojnë programet e stacionit RAI gati dy herë më gjatë sësa gjermanët Zvicërran shikojnë programet e ARD, ZDF dhe ORF së bashku.
148 Zvicrra Tabela 7: Koha e kaluar në shikimin e TV kanaleve kombë- tare dhe të huaja
Pjesa Pjesa Pjesa Programi gjermane franceze italiane 46 min. 55 min. 58 min. SRG (33,6%) (34,6%) (33,9%) 8 min. 1 min. 2 min. Kanalet private zvicërrane (5,8%) (0,6%) (1,2%) 54 min. 56 min. 60 min. Kanalet zvicërrane (gjithsejt) (39,4%) (35,2%) (35,1%) Kanalet e huaja të sherbimit 24 min. 37 min. 41 min. publik (17,5%) (23,3%) (24,0%) 59 min. 66 min. 69 min. Kanalet e huaja private (43,1%) (41,5%) (40,3%) 83 min. 103 min. 110 min. Kanalet e huaja (gjithsejt) (60,5%) (64,8%) (64,3%) Baza = popullata më e vjetër se tri vjet. Burimi: “SRG-Forschungs- dienst", raporti vjetor për vitin 2000.
5. Gazetaria dhe rajonet gjuhësore. Përpos që ka mbu- lim të dendur medial, Zvicrra ka edhe numër të madh të gazetarëve, dmth 129 gazetarë në 100.000 banorë. Në këtë aspekt Zvicrra është menjëhërë pas Finlandës (154) dhe para Hungarisë (90), dhe shumë më përpara nga vendet fqinje, Gjermania (66) dhe Franca (46). Në Shte- tet e Bashkuara të Amerikës ky numër është 47 ndërsa në Britani të Madhe 26.20 Parimi i gazetarëve të shumtë vlen njejtë për të gjitha rajonet gjuhësore kryesore të Zvi- crrës. Mirëpo, ekzistojnë dallime në pjesëmarrjen e fe- mrave gazetare. Mesatarisht, ato janë të përfaqesuara me 32 përqind, mirëpo në rajonin ku flitet frengjisht janë të përfaqesuara me 36 përqind. Sa i përket femrave më të reja së 35 vjet, mesatarja është 39 përqind, por në
20 Mar dhe autorë tjerë, Journalisten, 59.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 149 rajonin ku flitet frengjisht kjo përqindje është 48 për- qind, derisa në rajonin ku flitet italisht është vetëm 22 përqind. Në pjesët ku flitet gjuha frenge apo italiane, 58 përqind e gazetarëve ka përgatitje të lartë shkollore, de- risa përqindja e gazetarëve me nivel të njejtë të arsimi- mit në pjesën ku flitet gjermanisht është vetëm 39 për- qind. Gazetarët Italianë të Zvicrrës janë më të vjetër dhe 49 përqind prej tyre punojnë për SRG (34 përqind pu- nojnë për gazeta ditore). Kur është fjala për Francezët e Zvicrrës, 47 përqind punojnë për gazeta ditore (kurse vetëm 23 përqind për SRG). Në rajonin ku flitet gjerma- nishtja, numri i gazetarëve që punojnë për revista, javore dhe për gazeta që dalin vetëm të dielave është dukshëm më i madh në krahasim me rajonet tjera gjuhësore.21
V. Probltransmet e “multi-kulturalizmit të vjetër"
1. Nuk ka media kombëtare, por ka lidhje me vendet e huaja ku flitet gjuha e njejtë. Në Zvicërr nuk ka me- dia kombëtare të cilat mbulojnë tërë territorin e vendit. Nuk ka media të rendësishme shumë-gjuhësore. Në ra- stin më të mirë, krahas gazetave dygjuhësore të organi- zatave joqeveritare apo revistave shkencore ekzistonjë edhe radio-stacionet lokale dygjuhësore dhe gazetat loka- le në kufi të dy rajoneve gjuhësore (psh. në qytetin Bine: gjermanisht dhe frengjisht apo në kantonin Graubinden (Grison): gjermanisht dhe retoromanisht).22 Mediat, du-
21 Mar dhe autorë tjerë, Journalisten, 105. 22 Peter Kishon, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzoesisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz", redaktor i Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lencburg, 2002), 142—45.
150 Zvicrra ke përfshirë edhe TV programet, ndahen sipas rajonit gjuhësor. Krahas kësaj, sëcili rajon gjuhësor është i bal- lafaquar edhe me mediat në gjuhë të vendit fqinj. Tri gjuhët kryesore të Zvicrrës i përgjigjen gjuhëve kombëta- re të vendeve të mëdha evropiane që kufizohen me Zvi- crrën: Gjermania/Austria, Franca dhe Italia. Zvicrra nuk mundet dhe nuk dëshiron të izolohet. Prandaj, në Zvicërr me vite shiten me mijera gazeta dhe revista të huaja. Degjohen radio-stacione të vendeve fqinje kurse nga vitet e gjashtëdhjeta posaçerisht ra- dio-stacionet private franceze. Duke marrë parasyshë që sistemi kabllovik zvicërran është i zhvilluar mirë, gati secila amvisëri mund të këtë në disponim dhjetra pro- grame televizive gjermane, franceze, italiane dhe austria- ke. Krahas kësaj, sëcili rajon gjuhësor është i lidhur me vendin e huaj ku flitet gjuha e njejtë. Kjo do të thotë që njerëzit ekskluzivisht përdorin mediat në gjuhën e tyre (nëse si përjashtim përdorin një media në gjuhë të huaj, kryesisht është në gjuhën angleze, për shembull CNN, MTV apo Interneti). Vetëm rreth tre përqind të Zvicër- ranëve që flasin gjermanisht shikojnë programe televizi- ve nga rajonet tjera gjuhësore të Zvicrrës, dhe anasjell- tas. Nga ana tjetër, shumica e Zvicërranëve intenzivisht përdorë mediat e vendeve fqinje në të cilat flitet gjuha e njejtë. Me fjalë tjera, Gjermanët e Zvicrrës nuk shikojnë programe televizive siq janë Suisse romande as nuk lexojnë Le Temps ose Corriere del Ticino. Mirëpo, shi- kojnë kanale gjermane dhe austriake siq janë ARD, ZDF, RTL, Sat.1, Pro7 ose ORF, dhe lexojnë Spiegel, Bunte, Bravo ose Die Zeit. Zvicërranët që flasin frengjisht mba- hën me programe televizive, gazeta dhe revista franceze ndërsa banoret e Ticinos i drejtohen Italisë. Pra, në Zvicërr përhapën tre rajone të mëdha mediale ndërsa shikimi i Zvicërranëve është i drejtuar në masë të mad-
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 151 he në vendin fqinj me gjuhë të njejtë.23 Sipas kësaj, pu- bliku nga rajoni gjermano-folës i Zvicrrës, i njohin Gyn- ter Grasin, Marsel Rajh-Ranikin, Tomas Gotschalkun, Harald Schmitin, Boris Bekerin, Verona Feldbushin ose Klaudia Shiferin më mirë sësa personalitetet publike nga establishmenti kulturor apo medial, shou biznesi dhe shoqëria e lartë e Francëzeve zvicërranë apo Italianëve zvicërranë. Sistemi medial nuk i kontribon shumë pro- movimit të integrimit të pjesëve të ndryshme të Zvicrrës. perkundrazi, është i pranishëm efekti segregativ dhe cen- trifugal ndërsa rezultati është që mediat më tepër impo- nojnë sësa zbusin kontraverzat dhe armiqësitë mes gru- peve gjuhësore.
VI. Mediat dhe imigrantët
1. Përdorimi i programeve televizive. Për fat të keq, shumë pak dihet për relacionin e imigrantëve ndaj medi- ave. Në atë fushë gati që nuk ka hulumtime. Sa i për- ket përdorimit të radios dhe televizionit kjo ka të bëjë me instrumentet e shërbimit të hulumtimit të SRG-së (“SRG-Forschungsdienst" — mbikqyrja e radios dhe tele- vizionit). Për të përcaktuar së cilët nga këto kanale kra- has Zvicërranëve i përdorin edhe imigrantët, imigrantët do të duhej të asimilohen me gjuhë. Nga ana tjetër, mund të paramendohet që imigrantet kryesisht pranojnë programe nga vendet e tyre përmes satelitit. Nuk ekzi- stojnë të dhëna të reja statistikore për pranuesit e pro- gramit satelitor. Mirëpo, sipas vlerësimit të Zyrës Fede- rale për Komunikacion (“Bundesamt fuer Kommunika- tion BAKOM"), rreth 6—8 përqind e amvisërive mund të
23 Roxher Blam, “Mediensysteme. Script zur Vorlesung" (Bern:
Institut fuer Medienwissesschaft, 2001), 41.
152 Zvicrra posedojë pranues të drejtëpërdrejtë satelitor. Kjo do të thotë që këtë pajisje teknike në Zvicërr mund ta pose- dojnë mes 180.000 dhe 240.000 amvisëri.24 Nuk ka infromata të metutjeshme për atë si këto shifra do të shpërndaheshin në amvisëri të Zvicërranëve dhe amvisëri të imigrantëve. Gjithashtu duhet marrë në konsiderim edhe fakti që përpos të huajve të regjistruar dhe të huajve që kërkojnë azil, këtu do të mund të ishte edhe një numër i madh i imigrantëve të ashtuquajtur “ilegal" (“sans papiers"). Shërbimi hulumtues i SRG-së (“SRG-Forschungsdi- enst") në vitin 1995 hulumtoi si përdorën mediat nga të huajt që jetojnë në Zvicërr. Fokusi ishte në pranimin e mediave (radio, televizioni, gazetat dhe revistat) tek pesë popullatat e huaja më të mëdha: nga Italia, Spanja, Turqia, Portugali dhe ish Republika Socialiste Federati- ve e Jugosllavisë. Sipas këtij hulumtimi, sipas shiku- eshmërisë së televizionit, popullata e huaj nuk dallonte shumë nga popullata zvicërrane.25 Mirëpo, më shumë imigrantë kanë antena satelitore, ndërsa video pajisjet janë të pranishme më shumë në amviseritë e të huajve sësa në amviseritë e zvicërranëve.26 Me siguri të dy feno- menet mund të sqarohen me faktin që amviseritë e hua- ja kanë nevojë më të madhe për informata dhe argëtim të importuar.
24 Vlerësimi i Entit Federativ për komunikime, Departamenti
për radio dhe televizion, media kombëtare dhe ndërkombëtare, dhjetor 2002. 25 Hajnrih Anker, Manolia Ermutlu, dhe Matijas Shtajnman, Die
Mediennutzung der AuslaenderInnen in der Schweiz (Bern: SRG For- schungsdienst, 1995), 6 f. 26 Tetëmbëdhjetë përqind e amvisërive të huaja ka antenë sateli-
tore. Kjo është më shumë sësa që është rasti me Zvicërranët, ku pesë përqind e këtyre amvisërive ka këtë antenë. Shihni Anker dhe bashkë- puntorët., Mediennutzung, 13 f.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 153 Ky hulumtim merret edhe me çështjen sa popullata e huaj përdorë programet për të huaj që ofron Asociacio- ni Zvicërran për radio dhe televizion (Schweizerische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG). Në vitin 1995, Italianët që jetonin në Zvicërr mund të pranonin Tele- settimanale dhe Giro d'horizonte, që janë programe në kuadër të Televisione Svizzera di lingua italiana (TSI); gjithashtu, Spanjollët mund të shikonin Telerevista dhe Swissworld. Shikueshmëria e këtyre programeve sillej diku rreth 21 dhe 34 përqind.27 Sa i përket kanaleve të importuara nga Gjermania dhe Austria, shikueshmëria sillej rreth 11 dhe 33 përqind.28
2. Përdorimi i radio programeve. Sipas hulumtimeve të Ankerit dhe bashkëpunëtorëve, dallimi mes degjueshmë- risë së radios kur është fjala për Zvicërranët dhe të hu- ajt e zvicrrës është 10 përqind. Nga 16 përqind e njerë- zve të cilët u deklaruan që nuk dëgjojnë radio, 30 për- qind pohonin që radio-stacionet që ata do të donin ti dëgjonin, nuk janë të pranishme.29 Edhe një tregues tjetër, drejtohet kah tendenca e njejtë që do të thotë se ekziston nevojë e madhe për programe në gjuhë amtare të huajve, e ajo është që numri më i madh i të huajve rregullon radio-aparatet e tyre në valë të shkurtëra (12 përqind). Mirëpo, duhet marrë parasyshë edhe fakti që ky hulumtim kufizohet vetëm në pesë grupe më të mëd- ha të imigrantëve. Si rrjedhim i kësaj, është shumë e lartë përqindja e dëgjuesve që flasin italisht dhe spanjol- lisht, të cilët kanë njohuri të gjuhës dhe shkallë më të lartë të integrimit që ju mundëson të dëgjojnë edhe pro- grame zvicërrane.
27 Këto shifra kanë të bëjnë me shikuesit të cilët këto programe i shikojnë “shpesh" dhe “rrallë". 28 Anker dhe bashkëpuntorët, Mediennutzung, 16—25. 29 Anker dhe bashkëpuntorët, Mediennutzung, 26.
154 Zvicrra 3. Integrimi përmes radio-stacioneve lokale. Nga viti 1983, në Zvicërr, krahas radio-programeve të SRG-së, ekziston edhe një varg i radio-stacioneve private. Të pak- ta janë nga këto stacione që veçanerisht orvaten për të prodhuar program për imigrantë. Sipas të dhënave stati- stikore të “Komisionit për të huajt zvicërranë" (“Eidgeno- essische Auslaenderkomission"), në Zvicërr ka 20 ra- dio-stacione lokale që transmetojnë veçanerisht “progra- me për të huaj". Mirëpo, vetëm katër nga ato (Radio Lo- Ra, Radio RaBe, Radio X dhe Kanal K) transmetojnë program në gjuhë të ashtuquajturve “imigrantë të rinj" (gjegjesisht Turq, Kurdë, Serbë, Kroatë, Shqiptarë dhe tjerë), derisa shumica e stacioneve kufizohet në transme- tim në gjuhën italiane, spanjolle dhe portugeze. Krahas kësaj, këto stacione ofrojnë edhe programe në gjuhën angleze. Mirëpo, duke marrë parasyshë, sa është e pra- nuar dhe e përhapur anglishtja, duhet të supuzojmë që këto programe në gjuhën angleze nuk dëgjohen vetëm nga njerëzit që anglishtën e kanë gjuhë amtare. Sa i përkët radio-levizjes, Radio LoRa nga Cyrihu ka luajtur rol prijes. Krahas programit në gjermanishte zvicërrane dhe gjermanisht, Radio LoRa transmeton ed- he program në gjuhën spanjolle, portugeze/braziliane, italiane, franceze, shqipe, boshnjake, kroate, greke, tur- ke, kurde, persiane, afganistane, somaleze, sudaneze, arabe, tamile dhe rome. Në disa raste ekzistojnë disa programe në ndonjë nga gjuhët e përmendura. Me për- jashtim të programit në gjuhën frenge, që transmetohet dy herë në javë, të gjitha programet transmetohen një hërë në javë.30 Radio LoRa transmeton program nga nentori i vitit 1983 dhe e sheh vetën si “radio-stacion al- ternativ" që refuzon të transmetojë reklamat, mbështet
30 Deklaratë e redaksisë.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 155 programet muzikore, vetën e vendos prapa skenës ko- merciale dhe rreptësisht është e orientuar kah integrimi i programeve multikulturore dhe programeve në gjuhë të huaja. Krahas gjuhës gjermane dhe gjermane zvicërrane, radio-stacioni lokal në Bern, Radio RaBe, transmeton program edhe në gjuhën serbe, kroate, italiane, angleze, portugeze, spanjolle, shqipe, turke, kurde, somaleze dhe bullgare. Shumica e programit transmetohet një hërë në javë, e disa në çdo dy javë31. Kanal K (Kanton Argau) është edhe një radio-stacion lokal që ofron program shumëgjuhësor dhe multikulturor. Në mesin e gjuhëve të huaja që përdorën janë gjuha turke, shqupe, serbe, kro- ate, armene, asiriane, indoneziane, boshnjake, kurde dhe arabe.32 Dhe i fundit por jo me rëndësi të vogël, Radio X (kantoni i qytetit Bazel) transmeton program jo vetëm në gjuhën italiane, spanjolle dhe portugeze, por edhe në turke, kurde dhe tshqipe.33
4. Përdorimi i shtypit. Sipas hulumtimeve të SRG-së, rreth 92 përqind e imigrantëve lexojnë gazeta ditore (55 përqind shpesh, 37 përqind rrallë), prandaj me përqin- dje paksa më pak së ç'është rasti me Zvicërranët (96 përqind). Shtatëdhjetë e pesë përqind e njerëzve që le- xojnë gazeta të huaja, me para zgjedh gazetat nga vendi i origjinës së vet, ku shumica vijnë nga Turqia apo Koso- va. Rezultatet janë të njejta kur është çështja te leximi i revistave, ku njerëzit prap me para zgjedhin gazetat nga vendi i origjinës së vet. Si me rastin e gazetave, shkalla e përdorimit të revistave zvicërrane rritet me moshën e
31 Spas lajmerimit të programit të Radio RaBe, dhjetor 2002. 32 <http://www.kanalk.ch/html/programm/aktuell.asp> 33 Raporti i Komisionit federativ për të huaj, shtojca 10.
156 Zvicrra shtyer të lexuesve dhe me dëgjimin më të shpeshtë të ra- dio-programeve.34
VII. Problemet e “multi-kulturalizmit të ri"
Sipas një publikimi të Komisionit federativ për të huaj nga nëntori i vitit 1999, Zvicrra ishte aktualisht vend i imigrantëve edhepse pushteti shpesh energjetikisht e mohonte këtë fakt.35 Kjo pikëpamje ka qenë fajtore për ngurrim në ndryshimin e këtij qendrimi. Zvicrra, shka- ku i arsyeve ekonomike, në vitet e gjashtëdhjeta ndrroi politikën e vet ekonomike në aspektin e lejimit të hyrjes dhe banimit të shtetasve të huaj, që pati si rezultat imi- grim të madh nga Italia dhe Spanja. Në vitin 1960 imi- grantët italianë përbënin 59,2 përqind të tërë popullatës së huaj në Zvicërr. Në vitin 1990, kjo përqindje ra në 30,8 përqind ndërsa në vitin 2000 imigrantët nga ish Republika Socialiste Federative e Jugosllavisë numëri- kisht i tejkaluan imigrantët me origjinë italiane (19,7 me 23,9 përqind).36 Imigrantët italianë dhe spanjollë në masë të madhe janë asimiluar dhe integruar ndërsa shumë Italianë dhe Spanjollë që i përkasin të ashtuquajturës “gjeneratë të dytë" tashmë kanë pasaportë zvicërrane. Procesi i inte- grimit të tyre u ndihmua edhe nga fakti që këto grupe konkrete të imigrantëve flasin një nga gjuhët vendore, apo gjuhën nga grupi i njejtë gjuhësor. Fakti tjetër që me siguri i kontriboi këtij procesi mjaft të shpejt është reli-
34 Anker dhe bashkëpuntorët, Mediennutzung, 26. 35 Raporti i Komisionit federativ për të huaj (Eidgenoessische Auslaenderkommission EKA), nentor 1999, 12. 36 Enti federativ për statistikë, Dinamika hapesinore dhe struk-
turale e banorëve në Zvicërr 1990—2000 (“Raeumliche und strukturel- le Bevoelkerungsdynamik der Schweiz 1990—2000"), shkurt 2002.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 157 gjioni i tyre: shumica e imigrantëve italianë dhe spanjollë janë katolik, dhe i takojnë kishës së njejtë gati sikur gjysma e Zvicërranëve.37 Në mes të viteve 1970 dhe 2000 struktura e imi- grantëve u ndryshua shumë në pikëpamje të religjionit dhe gjuhës. Kjo ndikoi në përpjekjet asimiluese për të gjithë që ishin të përfshirë, do të thotë, imigrantëve të rinjë, “imigrantëve të vjetër", si dhe Zvicërranëve. Proce- si i integrimit nga ana tjetër mund të kuptohet në kon- tekst specifik të shkollimit të bazuar në gjuhë. Ky është një instrument i cili u përmirësua dukshëm në shumë vende nga hyrja në fuqi në vitin 1999 e ligjit për të huajt me nenin e ri për integrim.38 Nga ana tjetër, politika spe- cifike integruese nënkupton edhe promovimin e gjuhëve dhe kulturave amtare. Imigrantët mund të asimilohen vetëm nëse integrohen në të njejtën kohë. Me fjalë tjera, edhepse janë të ndërlidhura dhe shpesh përdorën në mënyrë analoge terminët “asimilim" dhe “integrim" rea- lisht shënojnë dy procese të ndryshme dhe rrjedhimisht dy normativa të ndryshme. Edhe pse të dy foljet mund të përdorën si vetvetore (refleksive) por edhe si kalimta- re (tranzitive), prap së prap duket që në rastin e “asimi- limit" implikimi normativ ka të bëjë me vetë imigrantët, derisa në rastin e “integrimit" normativi vlen vetëm për pushtetin lokal. “Integrimi", në aspektin e kulturës, gju- hës dhe mediave, ka implikime të mëdha dhe të rëndë- sishme. Nuk mjafton t'ju ofrohen imigrantëve kurse të gjuhës gjermane, frenge apo italiane për t'ju ofruar mun- dësi për integrim përmes gjuhës gjegjëse vendore. Duhet
37 Cf. Banorët sipas religjionit në vitin 2000: protestant — 36,6
përqind, katolik: 44,1 ppërqind, ortodoks: 1,2 përqind, musliman: 4,5 përqind, religjione tjera: 1,9 përqind, të papërcaktuar: 11,7 përqind. (Enti federativ për statistikë, shkurt 1999.) 38 Cf. Neue Zuercher Zeitung, 2. nentor 2002, 15.
158 Zvicrra bërë përpjekje që t'ju sigurohen lajme nga vendet e ori- gjinës së tyre, në gjuhën e tyre amtare, si dhe në një nga gjuhët vendore të Zvicrrës. Kjo do të dhotë që shtypi, por edhe programet e radios dhe televizionit, duhet të provojnë të integrojnë imigrantët e këtillë. Mediat, për shembull, mund të kontribojnë në procesin e asimilimit në vendin e ri, si dhe mbajtjen e identitetit kulturor të imigrantëve. Triada e dimensionëve të ndryshme të pro- blemeve me gjuhë dhe kulturë mund të paraqitet në këtë mënyrë:
Asimilimi Gjuha vendore/Zvicrra Integrimi Gjuha amtare/vendi i origjinës Gjuha vendore/Zvicrra
Në nivel të integrimit, kjo nënkupton ruajtjen e tipareve specifike kulturore të vendit të origjinës si dhe integri- min në Zvicërr përmes gjuhës vendore zvicërrane si dhe gjuhës amtare. Kur është çështja te politika mediale, kjo do të thotë që imigrantëve në Zvicërr ju duhet ofruar qasje në media nga vendi i tyre i origjinës. Njëkohësisht, mediat lokale duhet që në programin e punës së tyre të kyçin edhe tema multi-kulturore.
VIII. Përfundim
Zvicrra ka patur histori të gjatë të përvojës me kul- tura të ndryshme gjuhësore. Gjatë 1.500 viteve, grupe të ndryshme gjuhësore kanë bashkë-jetuar në territorin e Zvicrrës ndërsa gjatë 500 viteve shteti zvicërran ka qenë shumë-gjuhësor. Duke ju falenderuar kompaktësisë së rajoneve gjuhësore, katër gjuhë origjinale — gjuha gjer- mane, frenge, italiane dhe retoromane — zhvilluan medi- at e veta. Grupet gjuhësore jetojnë në rajone të ndara
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 159 gjeografike. Duke patur parasyshë që parimi territorial përcakton cila gjuhë është dominuese ajo është njëkohë- sisht gjuha e mediave të rajonit të caktuar.39 Kjo vlen ed- he për rajonin e Zvicrrës ku flitet gjuha retoromane: fshatrat e Retisë në Griosn janë të shënuara qartë pran- daj edhe mediat prezente në ato rajone janë në gjuhën retoromane. Ky parim territorial nuk vlen për grupet e reja gjuhësore që zunë vend në Zvicërr tek në shekullin e njezet. Edhepse është e mundur që në qytete të mëdha ka vendbanime apo rrugë në të cilat gjuha e folur është kryesisht turke apo italiane, imigrantët e rinjë janë krye- sisht të shpërndarë nëpër tërë territorin e vendit ashtu që nuk mund të krijohet qarku apo kantoni turk, kurd, tamil, serb, kroat, armen apo iranian. Kjo reflektohet edhe në rrjetin e mediave: programin kurd të radio-sta- cionit lokal LoRa mund ta dëgjojnë vetëm Kurdët në Cyrih. Populli kurd që jeton në Gjenevë, Lucern, Bazel apo kudo në brendësi të vendit nuk është i kyçur. Grupet e vjetra gjuhësore gjejnë identitetin e tyre brenda mediave të tyre. Temat prioritare të radio-stacio- nit SRG në rajonin e Zvicrrës ku flitet gjermanisht dal- lojnë nga temat në rajonin ku flitet frengjisht. Tabloidi Blick më tepër i ngjan gazetës së popullarizuar gjermane Bild; tabloidi Le Matin në rajonin e Zvicrrës ku flitet frengjisht më parë mbështetet në traditën franceze. Në rajonin e Zvicrrës ku flitet italisht, si në Itali, nuk ka fa- re tabloide. Radio-stacionet lokale në rajonin e Zvicrrës ku flitet gjermanisht krijojnë ndjenjën e identitetit dhe afërsisë me përdorimin e dialektit. Por ky identitet, i ba-
39 Stefani Tendon, “La frontiere des langues a Marly: L'influence de CIBA", në redaktim të Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170—73.
160 Zvicrra zuar në specifika të gjuhëve dhe regjioneve, njëkohësisht ka edhe efektin segregues. Këto grupe gjuhësore jetojnë me shpinë të kthyer njëra-tjetrës dhe në shumë aspekte janë drejtuar kah vendi fqinj me gjuhë të njejtë. Mirëpo, përkundër të gjithave, Zvicërranët si komb janë mjaft të integruar. Kultura e përbashkët politike, duke konside- ruar edhe parimet e shtetit federativ, të drejtat e pakica- ve, demokracinë direkte si dhe parimin e harmonisë dhe të milicisë së përbashkët i kontribojnë këtij integrimi. Krahas kësaj, kontributin e tyre e jepin edhe institucio- net kombëtare siq janë partitë apo shoqatat, por edhe fe- stat (“Feste") dhe ngjarjet sportive. Gjithashtu, programi i punës në Zvicërr përcakton gjithnjë tema të njejta sep- se referendumet zakonisht mbahën katër herë në vit. Te- ma shtesë të përbashkëta sjellin në pah mediat kryeso- re, të cilat atëherë ndikojnë në mediat tjera — përmes korrespondentëve nga pallati federativ nga njera anë dhe atyre që përfaqësojnë rajone të ndryshme gjuhësore, nga ana tjetër. Edhe pse nuk dijnë shumë për rajonet tjera gjuhësore, njerëzit ndjejnë përgjegjësi njëri për tjetrin. Mirëpo, me integrimin e imigrantëve shkon shumë vështirë. Ata mund të zgjedhin mes “mediave të tyre në azil" dhe “mediave nga vendi i tyre": të parat nuk ekzi- stojnë për të gjitha grupet ndërsa në të dytat nuk kanë qasje të gjithë. Mungon mbështetja për media për të huaj, por Komisioni federativ për të huaj (“Eidgenoes- sische Auslaenderkommission") dëshiron të ndrrojë këtë në muajt e ardhshëm. Nëse disi është e mundur të rritën aftësitë e tyre komunikuese në gjuhë vendore, dmth. në gjuhë gjermane, frenge apo italiane, imigrantët do të kanë qasje në media të tilla — edhepse, me përjashtim të imigrantëve italianë, jo edhe mediave që ndihmojnë ruajtjen e identitetit të tyre kulturor.
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 161 Bibliografia
Altermatt, Urs, “Belgisierung der Schweiz: Schlagwort oder Wirklich- keit?", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 132—36. Anker, Heinrich, and Ermutlu, Manolya, and Steinrnann, Mathias, Die Mediennutzung der Ausländerlnnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995). Arnold, Martin, “Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur", Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3—5. Blum, Roger, “Sprachenvielfalt und Föderalismus", Zoom Kommuni- kation & Medien, no. 12/13 “Der Fernsehboom" (May 1999), 50—55. Blum, Roger, “Mediensysteme. Skript zur Vorlesung" (Bern: lnstitut für Medienwissenschaft, 2001). Bollinger, Ernst, La presse suisse. Les faits et les opinions (Lausan- ne, 1986). Bundesamt für Statistik, Räumliche und strukturelle Bevölkerungs- dynamik der Schweiz 1990—2000 (Neuchâtel, 2002). Cichon, Peter, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzö- sisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz", in Forum Helveti- cum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 142—45. Corboud Fumagalli, Adrienne, “Une Suisse ou trois regions? Les jo- urnaus télévisés", Medienwissenschaft Schweizt 1 (1996), 11— 17. Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002). Furger, Andres, “Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34—40. Haas, Walter, “Sprachgeschichtliche Grundlagen", urednik Robert Schlä- pfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Libris, 1984), 21—70. Jarren, Otfried, and Sarcinelli, Ulrich, and Saxer, Ulrich, Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Hand- buch (Wiessbaden: Westdeutscher Verlag, 1998). Mader, Luzius, “Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachen- rechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 15—22.
162 Zvicrra Marr, Mirko, and Wyss, Vinzenz, and Blum, Roger, and Bonfadelli, Heinz, Ãournalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellun- gen, Einflüsse (Constance: UVK, 2001). Meier, Werner, and Bonfadelli, Heinz, and Schanne, Michael, Medi- enland-schaft Schweiz im Umbruch. Vom öffentlichen Kultur- gut zur elektronischen Kioskware (= Nationales Forschungspro- gramm 21: Kulturelle Vielfalt und nationale Identität) (Basel: Helbing & Lichtenhahn, 1993). Sanguin, André-Louis, La Suisse. Essai de géographie politique (Gap: Editions Ophrys, 1983). Schläpfer, Robert (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Li- bris, 1984). Steiner, Jürg (ed.), Das politische System der Schweiz, with collabo- ration of Erwin Bucher, Daniel Frei and Leo Schürmann (Mu- nich: Piper, 1971). Tendon, Stephane, “La frontière des langues à Marly: L'influence de CIBA", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170—73. Widmer, Jean, “Langues et cultures des médias", Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1994), 2—4. Widmer, Jean, “Randbemerkungen zur sprachlich segmentierten Öf- fentlichkeit in der Schweiz", Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1996) — 1 (1997), 2—6. Wuerth, Andreas, Die SRG und ihr Integrationsauftrag. Wandel — Gründe — Konsequenzen (Bern: Haupt, 1999).
Roxher Blam dhe Andrea Oshner 163 Rekomandimet
• Parlameti Zvicërran, Qeveria, Kompania radiodi- fuzive e Zvicrrës (SRG) dhe Agjencia Zvicërrane e Shtypit (SDA) duhet të mbajnë shërbime të mira mediale për grupet gjuhësore tradicionale, sepse në atë mënyrë për këto grupe etnike do të siguro- hen më lehtë media në përpjestim me madhësinë e tyre. • Mediat elektronike dhe të shtypura Zvicërrane do të duhej të integrojnë më mirë grupet e ndryshme gjuhësore, dmth. të ofrojnë më shumë programe të përbashkëta apo shkëmbim më të mirë të arti- kujve. • Radio dhe televizioni në rajonin ku flitet gjerma- nisht nuk do të duhej të ndajnë grupet gjuhësore duke përdorur dialekte të gjuhës gjermane, por t'i integrojnë duke përdorur gjuhën letrare gjerma- ne në programet e rëndësihme politike dhe kultu- rore. • Parlamenti Zvicërran, Qeveria dhe mediat do të duhej të përmirësojnë integrimin e migrantëve me zhvillimin e programeve specifike në prodhimet kombëtare elektronike dhe të shtypura, si dhe me promovimin e mediave të egzilit dhe mediave të vendit të prejardhjës. • Gazetarët do të duhej për një kohë të caktuar të punonin në rajonin tjetër gjuhësor apo në gazeta apo radio të migrantëve.
164 Rekomandimet Organizata për Siguri dhe Bashkëpunim në Evropë Përfaqësuesi për liri të mediave Freimut Duve
Konferenca
LIRIA DHE PËRGJEGJESIA MEDIAT NË SHOQERITË SHUMË-GJUHËSORE
28—29. mars 2003.
Vendi: “Kornhausforum", Bern/Zvicërr Në bashkëpunim me katedrën për Studime të mediave Universiteti në Bern
Universität Bern Instituts für Medienwissenschaft
Programi i konferencës 165 Programi i konferencës
Dita e parë, E premte, 28 mars 2003. 19.30 Fjalimi përshëndetës Prof. Roxher Blam, shef i Katedres për studime të mediave të Universitetit në Bern Fjalimet hyrëse Z. Frajmut Duve, Përfaqesues i OSBE-së për liri të mediave Z. Milo Dor, shkrimtar dhe fitues i çmimit Andreas Grifijus të qytetit Jena Fjalimi me konkludime Roman Bush, shef i degës së OSBE-së, Ministria federative e punëve të jashtme në Zvicërr 20.00 Pranimi
Dita e dytë, E shtune, 29 mars Kryesues dhe moderator: Z. Frajmut Duve, Përfaqësues i OSBE-së për liri të mediave 9.00—10.00 Ish Republika Jugosllave e Maqedonisë Znj Tanja Popoviq, prezentimi i raportit të vendit Folësit: • Znj Ljubica Angelkova, kryeredaktore, TV Tera • Z. Ibrahim Mehmeti, drejtor i programeve të mediave, Në kërkim për qendrim të përbashkët • Znj Katerina Spasovska, koordinatore lokale për media, IREX • Znj Vesna Poposka, shef e sektoit, Agjencia informative 10.00—11.00 Luksemburgu Z. Romen Kon, prezentimi i raportit të vendit Folësit: • Z. Roland Houç, gazetar, “Luxemburger Wort" • Z. Mario Hirsh, gazetar, “Letzebuerger Land" • Znj Ane Vajler, atashe, Ministria e Qeverisë së Luksemburgut për informim dhe shtyp 11.00—11.30 Pauza për kafe 10.00—11.00 Moldavia Dr Natalia Angheli, prezentimi i raportit të vendit Folësit: • Z. Vitali Kiurqu, gazetar, Qendra gazetare Comrat • Z. Viktor Roska, drejtor programi, Qendra për promovimin e tolerancës dhe pluralizmit
166 Programi i konferencës • Znj Tatjana Levandovshi, zëvendëse e shefit, Departamenti për marrëdhënie ndëretnike të Qeverisë së Republikës Moldave 12.30—14.00 Dreka 14.00—15.00 Serbia dhe Mali i Zi Znj Nena Skopljanac, prezentimi i raportit të vendit Folësit: • Z. Iliaz Musliu, koordinator, Departamenti për media OSBE, Misioni në Serbi dhe Mal të Zi • Z. Boban Nikoliq, këshilltar për zhvillim, RTV Nišava • Znj Marina Rakiq, gazetare, Agjencia e Lajmëve Beta • Znj Enike Halas, kryeredaktore, Radio 021/Multiradio Novi Sad • Znj Jelena Markoviq, këshilltare, Ministria federative për pakica etnike dhe kombëtare 15.00—15.30 Pauza për kafe 15.30—16.30 Zvicrra Prof. dr Roxher Blam dhe Andrea Oshner, prezentimi i raportit të vendit Folësit: • Dr Bernard Catomas, drejtor, Romansh Radio and Television RTR • Znj Jelena Mitroviq, koordinator për çështje të migrantëve dhe gjinive, Radio RaBe • Z. Enriko Moresi, gazetar dhe kryetar i Këshillit themelues për këshillin zvicërran të shtypit • Z. Frederik Shtuki, drejtor, Radio Canal 3 16.30—17.00 Mediat në gjuhën suedeze në Finlandë dhe mediat në gjuhën gjermane në Danimarkë • Znj Hana Vuoko, këshilltare, zyra e OSBE-së, përfaqësuese për liri të mediave • Znj Andrea Kunsemiler, zëdhënëse, Federation of German North-Schleswigers 17.00—17.30 Raportimi mbi diverzitetet — çka është mësuar • Znj Maria Janeva, drejtor për zhvillim strategjik, Media Development Center, Sofija • Znj Lidia EI-Kauri, udhëheqëse projekti, Media Diversity Institute, London • Znj Ÿaneta Trajkoska, drejtor ekzekutiv, Instituti Maqedon për Media, Shkup 17.30—18.00 Seanca përfundimtare Praktika më e mirë dhe rekomandimet 20.00 Darka
Programi i konferencës 167 Lista e pjesëmarrësve
Angelkova, Ljubica Hirsh, Mario Kryeredaktore Gazetar TV Tera, Manastir Leceburger Land ljubica@tera.com.mk mhirsch@land.lu Angeli, Dr. Natalia Houç, Roland Këshilltar i Lartë Gazetar Qendra për Gazetari të pavarur, Luxemburger Wort Kishnjev roland.houtsch@wort.lu nangheli@ijc.iatp.md Karlsrajter, dr Ana Blam, prof.dr Roxher Udhëheqese e projektit, Zyra e Shef i Institutit për studime të përfaqesuesit për liri të mediave komunikimeve masovike të të OSBE-së, Vienë Universitetit në Bern ana.karlsreiter@osce.org roger.blum@imw.unibe.ch Kon, Romen Bush, Roman Drejtor i deskut të mediave Shef i seksionit të OSBE-së Luksemburg Ministria e punëve të jashtme romain.kohn@mediadesk.etat.lu të Zvicrrës Kunsemyller, Andrea roman.busch@eda.admin.ch Zëdhënëse Federation of North-Schleswigers Katomas, dr Bernand presse@bdn.dk Drejtor Romanisch Radio and Levandovshi, Tatjana Television RTR, Chur Zëvendëse e shefit, bernand.cathomas@rtr.ch Departamenti për marrëdhënie ndëretnike i Qeverisë së Kiurqu, Vitali Republikës Moldave Gazetar language@moldtelecom.md Qendra për gazetari, Komrat kirukchu@mail.md Markoviq, Jelena Këshilltar Duve, Frajmut Ministria federative për pakica Përfaqësues i OSBE-së etnike dhe kombëtare për liri të mediave, Vienë minority@eunet.yu joanna.jinks@osce.org Mehmeti, Ibrahim El-Kauri, Lidia Drejtor i programeve mediale Udhëheqese e projektit Në kërkim për qendrim të Media Diversity Institute, përbashkët, Shkup London ibrahim@sfcg.org.mk lydia@media/diversity.org Mitroviq, Jelena Halas, Enike Koordinator për çështje Kryeredaktor Të migrimit dhe gjinive Radio 021/Multiradio, Novi Sad Radio RaBe, Bern enike@radio021.co.yu jelena@rabe.ch
168 Lista e pjesëmarrësve Moresi, Enriko Salvisberg, Roland Gazetar dhe kryetar i Këshillit Koordinator i programit të themelues të Këshillit Zvicërran Europës Juglindore të Shtypit Ministria federative Zvicërrane enrico.moressi@freesurg.ch për punë të jashtme roland.salvisberg@eda.admin.ch Musliu, Iliaz Koordinator, Departamenti për Skopljanac, Nena media i OSBE-së Misioni për Asistente, Instituti për studime Serbi dhe Mal të Zi të komunikimit masovik të Universitetit në Bern, Drejtor i imusliu@yahoo.com programit, Medienhilfe Nikoliq, Boban nena.skopljanac@imw.unibe.ch Këshilltar për zhvillim Spasovska, Katerina RTV Nišava, Nish Koordinator për media lokale nisava@eunet.yu IREX, Shkup Oshner, Andrea macromedia_ks@yahoo.com Asistent, Instituti për studime të Stucki, Frederik komunikimit masovik të Drejtor Universitetit në Bern Kanal 3, Bil/Bine andrea.ochsner@imw.unibe.ch fstucki@canal3.ch Poposka, Vesna Trajkoska, Zaneta Shef i sektorit Drejtor ekzekutiv Agjencia Informative, Shkup Instituti maqedon për media, poposka@sinf.gov.mk Shkup zanat@mim.org.mk Popoviq, Tanja Koordinator, Fondi Vuoko, Hana ndërkombëtar për media Këshilltar, Zyra e OSBE-së Udhëheqese e projektit, Përfaqësuesi për liri të mediave, Medienhilfe Vienë tpo@medienhilfe.ch hanna.vuokko@osce.org
Rakiq, Marina Vajler, Ane Atashe, Ministria për informim Gazetare dhe shtyp e Qeverisë së Agjencioni i lajmeve Beta, Luksemburgut Beograd anne.weiler@sip.etat.lu mar@beta-press.com Zlatev, Ognjan Ranft, Noemi Kryetar, Rrjeti i Europës Asistent, Instituti për studime të jug-lindore për profesionalizim komunikimit masovik të të mediave, Sofija Universitetit në Bern ozlatev@mediacenterbg.org noemi.ranft@imw.unibe.ch Roska, Viktor Drejtor programi Qendra për promovim të tolerancës dhe pluralizmit tolerant@moldtelecom.md
Lista e pjesëmarrësve 169 Autorët
Dr Natalia Angeli (Natalia Angheli) — merret me linguistikë dhe gazetari. Ka kryer Fakultetin e gjuhës dhe letërsisë angleze në Universitetin shteteror të Moldavisë, ka magjistruar gazeta- rinë në Universitetin e Misurit, në Kolumbi ndërsa ka doktoru- ar linguistikën në Universitetin e Bukureshtit në Rumani. Ka li- gjeruar anglishten në fakultet, ka qenë gazetare e Associated Press-it dhe ka punuar edhe për disa media perendimore. Tani punon si këshilltare e lartë në Qendrën e pavarur për gazetari (Moldavi), e cila është organizata joqeveritare udhëheqëse për zhvillimin e mediave në atë vend. Prof. Roxher Blam (Roger Blum) — është profesor i shkenca- ve të komunikimit dhe shef i katedres për komunikime të Uni- versitetit të Bernit, në Zvicërr. Ka doktoruar historinë dhe të drejtën publike në Universitetin e Bazelit dhe ka qenë anëtar i parlamentit të kantonit të Bazelit. Si gazetar, ka punuar në ga- zetat ditore Luzerner Neuste Nachrichten, e pastaj edhe për Tages-Anzeiger në Cyrih, ku ishte edhe anëtar i këshillit të kryeredaktorit. Në periudhën prej 1991—2001, ishte kryetar i këshillit Zvicërran për shtyp. Nga viti 1999 është kryetar i shoqatës Zvicërrane për shkencë të komunikimit dhe mediave. Milo Dor — u lind në Budapest në vitin 1923. Të atin e kishte Serb, mjek. Rininë e kaloi në Beograd ku në vitin 1942 pas okupimit të Beogradit, u arrestua si luftetar i levizjes së rezi- stencës dhe përfundimisht u deportua në Vienë. Edhe pas luftës mbeti në Vienë dhe u bë shkrimtar aktiv, publicist dhe gazetar. Botoi romane të shumta, novela, antologji (Të shtënat në Sarajevë, rrefimi i Rajkos, etj.), si dhe përkthime të poe- zisë serbe. Nga shkatërrimi i Republikës Socialiste Federative të Jugosllavisë, Dori botoi përmbledhjen e esejeve, Lamtumirë, Jugosllavi (1993) dhe antologjinë Të gabosh është njerëzore dhe patriotike: aforizmat serbë nga lufta (1994), e cila merret me brutalitetin e luftës civile dhe dërgon porosinë e paqes dhe humanizmit. Milo Dor fitoi çmime të shumta letrare. Në netor të vitit 1998 fitoi çmimin Andreas Grifijus të qytetit Jena. Frajmut Duve (Freimut Duve) — politikan gjerman, aktivist për të drejta të njeriut, shkrimtar dhe gazetar. Në dhjetor të vi- tit 1997, Keshilli i ministrave i OSBE-së e zgjodhi për përfa-
170 Autorët qësues të OSBE-së për liri të mediave. Është lindur në vitin 1936 në Vicburg ndërsa studioi historinë moderne, sociolo- gjinë, shkencat politike dhe letërsinë angleze në Universitetin e Hamburgut. Ishte redaktor në shtëpinë botuese Rovolt dhe si social-demokrat ishte anëtar i parlamentit gjerman (Bunde- stag) nga viti 1980 deri në vitin 1998, ku përfaqësonte qytetin e tij, Hamburgun. Dr Ana Karlsrajter (Ana Karlsreiter) — studioi shkencat politi- ke, historinë e Evropës jugore dhe jug-lindore dhe filologjinë sllave në Universitetin Ludvig Maksimilian në Mynih, Gjerma- ni. Tash është ndihmës hulumtuese në Zyrën e përfaqësuesit të OSBE-së për liri të mediave. Romen Kon (Romain Kohn) — është drejtor i MEDIA deskut në Luksemburg — byro informative e Bashkimit Evropian. U shkollua si gazetar dhe disa vjet punoi për gazeta të ndryshme të Luksemburgut dhe të huaja. Botoi edhe studimin për poli- tikën mediale në Dukatën e Madhe, ndërsa tani shkruan ko- lumne për zhvillimin ndërkombëtar të mediave për radio-staci- onin publik Radio 100,7. Boton revistën mujore Forum. Tanja Popoviq — magjistroi historinë moderne, etnologjinë evropiane dhe shkencat e komunikimit dhe mediave. Nga viti 2002 punon si koordinator i projektit në Maqedoni për Medi- enhilfe, organizatë joqeveritare Zvicërrane. Ky funksion përfshi- në edhe koordinimin e fondit Ndërkombëtar për media, që është shoqatë jo-formale e shtatë organizatave që punojnë në zhvillimin dhe mbështetjen e mediave. Nena Skopljanac — merret me shkenca politike. Magjistroi te- orinë dhe metodologjinë politike të shkencave shoqërore në Universitetin e Beogradit, në Serbi. Në përiudhën prej 1996 deri 2003 punoi si ndihmës hulumtuese në Institutin për stu- dime të komunikimeve masive të Universitetit të Bernit, në Zvicërr. Nga viti 1996 punon si drejtor programi për Medien- hilfe, organizatë joqeveritare që ka selinë në Zvicërr, ku ka për detyrë përcjelljen e mediave. Ka publikuar shumë artikuj në revista dhe është ko-redaktore e librit Mediat dhe lufta, e cila analizon gjendjën e mediave në Kroaci dhe Serbi në vitet e her- shme të nentëdhjeta.
Autorët 171
REPRESENTATIVE ON FREEDOM OF THE MEDIA
Media in Multilingual Societies Freedom and Responsibility
Edited by Ana Karlsreiter
Vienna 2003 On the cover is a drawing entitled Des Schreibers Hand (The Writer’s Hand) by the German author and Nobel prize laureate (1999) Günter Grass. He has kindly let our Office use this as a label for publications of the OSCE Representative on Freedom of the Media. The drawing was created in the context of Grass’s novel Das Treffen in Telgte, dealing with literary authors at the time of the Thirty Years War.
The publisher thanks the goverment of the Federal Republic of Germany for its financial support to this publication
© 2003 Organization for Security and Co-operation in Europe (OSCE) Office of the Representative on Freedom of the Media Kärntner Ring 5-7, Top 14, 2. DG, A-1010 Vienna Telephone: +43-1 512 21 450 Telefax: +43-1 512 21 459 E-mail: pm-fom@osce.org
The reports represent solely the views of the authors themselves and do not necessarily correspond with the official position of the OSCE Representative on Freedom of the Media.
Design: WerkstattKrystianBieniek, Vienna Printed by Eugen Ketterl, Vienna Contents
Freimut Duve Preface 7 Milo Dor Conference Address 15 Tanja Popovic The former Yugoslav Republic of Macedonia 21 Recommendations for the former Yugoslav Republic of Macedonia 45 Romain Kohn Luxembourg 49 Recommendations for Luxembourg 68 Natalia Angheli Moldova 71 Recommendations for Moldova 93 Nena Skopljanac Serbia (Serbia and Montenegro) 97 Recommendations for Serbia (Serbia and Montenegro) 125 Roger Blum and Andrea Ochsner Switzerland 131 Recommendations for Switzerland 159 Conference Programme 161 List of Participants 164 The Authors 166 Freimut Duve Preface
This publication is the result of a project we launched in Sep- tember 2002: Freedom and Responsibility – Media in Multilingual Societies. Thus, it is appropriate that in recent years there has been increasing recognition of the crucial importance of the role of the media in different languages within multilingual democracies. The project has addressed for the very first time this important issue in a complex and comprehensive way. Independent experts were appointed to write country reports investigating the current working environment for the media in five multilingual countries which, both in their pasts and presents, couldn’t be more different: the former Yugoslav Republic of Macedonia, Luxembourg, Moldova, Serbia and Montenegro, and Switzerland. All reports contain the same structure: the starting point is a description of the legal frame- work, which is followed by a detailed overview of the media outlets functioning in different languages. A special chapter is always devoted to the best practices existing in the countries. The similar structure allows the reader to compare the situa- tion in the different countries. The project was a premiere not only from the point of view of its uniquely broad geographical scope but also on account of its theoretical approach. The subject was not inves- tigated from the common majority-minority perspective, which automatically brings with it a demarcation and differ- entiation. Our project, on the contrary, was meant to show that what we should focus on is not how languages divide us but on what unites us, which is being a citizen of a country
FREIMUT DUVE 7 where we live. The key word here is “citizenship”. Of course, all of us have different backgrounds, but as citizens we have a common responsibility and common rights. Switzerland and Luxembourg represent undeniable histori- cal successes in the management of linguistic diversity. At the beginning of the twentieth century, the “national myth” was more or less consciously developed to this end in Switzerland. In practice, this meant that the supposedly destabilizing quadrilin- gualism of the country was turned into an advantage and, more precisely, construed into a worthy trait. What was perceived as a fatal rift has developed into the essence of the Swiss nation. Similarly in Luxembourg, historical tradition and, of course, economic necessity have resulted in the peculiar situation of the peaceful coexistence of three languages. In Switzerland and Luxembourg nobody sees the language variety as a threat to the security or unity of the country, but rather as an enrich- ment of their identity and their culture. The Swiss and Lux- embourg unique experiences with diversity in their societies have validity and a value which arguably transcends their national boundaries. Indeed, in line with our history of thousands of years of migration and mixing of different peoples, no society is truly homogeneous. According to some sources there are approxi- mately 5,000 national groups living in the contemporary world, and about 3,000 linguistic groups. In fact, all European countries are multilingual! The question then remains, why are the different language and ethnic groups in certain geo- graphic regions still considered as a source of problems? Sta- tistics clearly state that in Western Europe exactly the same percentage of the population, namely 14.7 per cent, belongs to national or linguistic groups, as in the Central and Eastern European region1. In the 1980s in Vojvodina, part of today’s
8 PREFACE Serbia (Serbia and Montenegro), 26 nations and nationalities were present and were living peacefully together, and, according to Marta Palics, a journalist with Magyz Szo, even the word “minority” was almost an insult during these times. No society is truly homogeneous, and the transition to demo- cracy cannot be accomplished without recognition of this fact. The essence of democracy assumes the full inclusion and inte- gration of all peoples into the life of the nation, no matter what language they speak. The former Yugoslav Republic of Macedonia, Moldova, and Serbia and Montenegro are countries at the beginning of their nation-building process and civil society development. Media, in all languages, spoken in the country represents a powerful social resource that can – and must – be mobilized to assist in this process.
The five country reports, which were elaborated in the course of the project, were made public for the first time at a confer- ence my Office organized in co-operation with the Institute of Mass Communication Studies in Bern, on 28 and 29 March 2003 in Switzerland. We would like to thank the Swiss Federal Department of Foreign Affairs for the generous financial sup- port to the conference. It was important that Milo Dor, him- self a writer with a multilingual background, agreed to address the event. The conference brought together journalists, media NGOs and governmental representatives from the five coun- tries not only to report about the current working environment for the media, but also to exchange information and views with their colleagues from the other countries. Thanks to this broad geographical approach – reports on Swedish-language
1 Snezana Trifunovska, Minority Rights in Europe. European Minorities and Languages (The Hague, 2001).
FREIMUT DUVE 9 media in Finland and German-speaking media in Denmark were also presented – the conference became a unique forum for discussion. The session devoted to “diversity reporting”, as an efficient instrument to promote tolerance and understand- ing through the media, became a highlight of the conference. Representatives of three well-known media NGOs presented the concept of “diversity reporting” and critically evaluated their work in South-East Europe. During the last session of the conference some of the best existing practices in all five coun- tries were presented. The conference has identified some key problems holding back the development of media in different languages, espe- cially in the former Yugoslav Republic of Macedonia, Serbia (Serbia and Montenegro) and Moldova: • missing self-sustainability of the media outlets • insufficient professionalism of the management • low level training in diversity reporting • lack of collegial solidarity between journalists from different ethnic backgrounds. In the cases of Switzerland and Luxembourg, speakers at the conference acknowledged that government and media should do more to better integrate migrants by creating specific pro- grammes in national broadcast and print products. Addition- ally, they should be offered better opportunities to learn the languages spoken in their new homeland.
The results of the project have shown that, despite all dif- ferences that are determining the working environment of the media in the different countries, the following factors have universal validity:
1. Support from the government is of crucial importance for the survival of media in different languages everywhere. The state
10 PREFACE institutions should be aware of their responsibility and create a legal framework that would be favourable to media in different languages, if this has not yet been established. Possibilities for defining legal provisions that would introduce positive discrim- ination should be explored. In addition to this, and bearing in mind the fact that this kind of media can never be fully self-sus- tainable, governments should continue or begin to provide long-term financial support to these media outlets. On the other hand, the practice of direct state funding which exists in some countries always leaves room for state control over media and should be abandoned. Following the examples of Switzerland, Luxembourg, Finland and Denmark, mechanisms of indirect support, such as tax policy and postage costs, should be con- sidered in order to enable media to operate independently. Gov- ernments should ensure that citizens who are members of lin- guistic groups have the right and the opportunity to freely express, preserve and develop their language via media. If this is not the case and the readers, viewers and listeners have little or no trust in the locally produced media, there is a tendency to look to the neighbouring foreign media, which I describe as “big brother media”. In the long term this could have a destabilizing effect on society. Each country needs its own independent, emancipated media which is a guarantor for the public debate that is imperative for the development of a civil society.
2. The media should be able to play a constructive role in combating discrimination, promoting understanding and building stable peace in multilingual societies. The reports showed that “hate speech” and hatred against the others have to a great extent disappeared from the media scene, but the gap between the different audiences still exists. “Positive speech” about each other is still very rare. The aim of the
FREIMUT DUVE 11 media should be to reflect the multi-ethnic and multilingual society instead of focusing only on their own community and forgetting the needs of other groups. Professional standards and ethical principals of journalism should be set and imple- mented. Journalistic education is of very high importance. All levels of education have to be developed and improved.
3. The role of public service broadcasters is still vitally impor- tant. The private sector alone cannot guarantee per se a plu- ralistic media landscape. Besides the legally secured amount of programming in different languages, public broadcasters should devote pertinent attention to the life and situation of the different ethnic groups living in the country. The coverage of issues concerning these groups must be one of the major priorities of prime time news and current affairs programmes.
4. Bilingual or multilingual media, i.e. one media outlet broadcasting or publishing in different languages, will be able to deliver positive results only if society accepts multilingual- ism as part of a normal everyday situation. One should con- sider applying the example of Radio Canal 3 from Biel/Bienne in Switzerland. The programmes there are prepared by mul- tilingual staff but are broadcast in one language. The Finnish example of using subtitles for most TV programmes should also be seriously considered in other multilingual countries in order to avoid the danger of “ghettoization” of society through the media, which was reported at the conference.
As a result of the project, recommendations for each country feature in our publication to be used as guidelines for future developments in the media in the respective countries.
12 PREFACE I am convinced that this publication will have a productive effect in two ways. In the examined countries, all those involved – governments, media NGOs, journalists – will think about new ways of facing the positive challenge of their multilingual struc- ture. Further, I am sure that the project is also very valuable because the best practices described in the country reports and the recommendations could be used to benefit the further devel- opment of the media in other multilingual societies. I would like to share with you something on the back- ground of the song with which I opened the conference in Bern. The history of this song was brought to my attention in a remarkable documentary by the famous Bulgarian film- maker Adela Peeva, and is at the same time very complicated and very simple. The song exists in not less than seven lan- guages, in Turkish, Greek, Albanian, Serbian, Macedonian, Bulgarian etc., and has a different name in all these countries. But it is always the same song and this is what is important! Songs and languages should join us and not divide us!
My Office welcomes and will support all specific project pro- posals which will take shape as a follow-up of this publication!
Vienna, June 2003
FREIMUT DUVE 13 Milo Dor Conference Address
My ancestors were Serbs, who had fled to Austria more than 300 years ago to escape the Turks, and settled north of the Danube, a natural border, on the fertile plain left by the now- vanished Pannonian Sea. They were granted land on condi- tion that they would defend this border area against the Ottomans. At this time, Belgrade was an outpost of the Turkish Empire, which was occupied for a short time by the Austrians at the beginning of the eighteenth century. After the fortress was lost again to the Turks, Maria Theresia had the area to the north, where Hungarians, Romanians and Serbs were already settled, further populated by people of Swabian and Ruthen- ian origin, the latter from both Ukraine and Slovakia. Others who found refuge there were Greeks and Bulgarians, who had fled before the Turkish advance, as well as Jews in search of a homeland. Thus this “miltiary frontier” became a true reflec- tion of the multi-ethnic state. Up to the final collapse of the Habsburg Empire, in other words until 1918, my ancestors used to receive a certain amount of salt and oil each year, under an agreement dating from the eighteenth century. I spent my childhood in this region, known as Vojvo- dina (in German Woiwodschaft), which by the middle of the nineteenth century had acquired a kind of autonomy. Although the Austro-Hungarian Empire no longer existed, many traces remained, above all the colourful mix of ethnic groups that
MILO DOR 15 were all at home there. Apart from my mother tongue, I was quite used to hearing German, Hungarian and Romanian spoken widely. My grandmother on my mother’s side, a Greek lady who was brought up in Vienna, spoke German with me, because she could not express herself too well in Serbian. My father, born in 1895 in a village in Banat, had grown up in a huge area, geographically-speaking, where many eth- nic groups had lived together, willingly or not. But this state structure had fallen apart because the rulers were not in a position to solve the national problems, and therefore indi- rectly, the social problems. When the First World War broke out, my father had just left school and wanted to study medicine. That was the rea- son why he was called up to serve in the medical corps. Although he lived after the war in the newly-created Yugoslav State, he continued his studies in Budapest, in other words in the territory of the former Dual Monarchy. When the new Hungarian authorities began to indulge in extreme nationalism, my father, instead of returning to Yugoslavia, went on to Poland, where in Poznan he took his final two semesters and completed his doctoral diploma. At the end of 1939, when Poland was overrun by Hitler’s troops, part of the beaten and disarmed Polish army fled towards the south and came by way of Romania to Belgrade, from where the Poles wandered further. My father used to speak to Polish officers or even ordinary soldiers on the street and invite them back to lunch or dinner, just to speak to them in Polish. The first surgery my father started practising in was in a Romanian village. Then for a time he was the local general practitioner in a village in the Batschka, inhabited by Serbs and
16 CONFERENCE ADDRESS Ruthenians, who were known there as Russinen. Later, he studied plastic surgery with a Jewish professor in Berlin. Dur- ing the middle of the war, he moved to Vienna, in order to be close to the prison in which I was kept. Here he again became a GP, and looked after the Italian forced labourers, with whom he got on well. I admire my father, who mastered so many of the lan- guages spoken in the former Habsburg Empire. Altogether it was six – his mother-tongue, Serbo-Croatian, or Croat-Ser- bian, then German, Hungarian, Polish, Romanian and Italian. To that could be added three dead languages, Ancient Greek and Latin – which he learned in secondary school – and Hebrew, which out of boredom he had picked up out of a Konvikt (Jewish book) from a Rabbi friend of his father’s. My father was a true Central European, or better, a Euro- pean without being conscious of it, because for him it was natural to learn the languages of his patients, instead of forc- ing them to speak to him in his own language. It was just as natural for him as ministering help to sick patients; he took them as he found them, without asking about their national- ity, religion or some exceptional or stupid view. He was a practising humanist, and I admire that in him because I, as a writer, only have at my disposal words, whose effect can be questionable. After the collapse of communist ideology – which had made it possible in the name of international solidarity for the Soviet Union to repress so many ethnic groups just like a nine- teenth-century colonial power – there began to re-emerge from the ruins of a bankrupt system (though not only there) the ancient ideological spectres, which one had hoped had been safely packed away in the trunks of history; above all the spectre of nationalism.
MILO DOR 17 By that I mean of course not national consciousness, which stems from the free, humane traditions of an ethnic group, but that form of nationalism as an aggressive ideology, which sees an enemy in every different or different-looking group. No nation exists which has not at some point in its his- tory committed some wrong. The battles, won or lost, in pur- suit of greater empire, the power struggles between different dynasties usually ending in murder, the repression of others or groups with a different way of thinking, are no reason to feel particularly proud. European culture, of which we can all rightly be proud, is the result of the efforts of numerous individuals from many ethnic groups, who succeeded in looking beyond the narrow horizons of their own mountains and valleys. This has resulted in the Renaissance and the Enlightenment, that prom- ise to make Europe into a humane land, a community in which it is completely irrelevant who belongs to which nation and to which god he prays, where the only thing that counts is how one person behaves towards another and what he does. In comparison to this diverse culture with all its freedoms and democratic traditions, the nationalist rallies with their separatist flags and their martial brass-band music shrink into a foolish folklore. Never were half so many people so vehemently seized with the idea of a European identity as today, yet never were so many petty iron curtains erected, blocking a true associa- tion which must be based on a free exchange of people, goods and ideas. It is plain that such a union of all European ethnic groups is the only chance to survive in this beautiful, colourful world. Yet how can we put a stop to these raised spectres of intoler- ance and contempt for fellow men (in the eyes of militant
18 CONFERENCE ADDRESS nationalists all the peoples of other nations are inferior) when all appeals to intelligence apparently fail? “What do we have left?” the great Croatian, non-con- formist writer, Miroslav Krleza, has asked himself, only to respond at once: “A box of lead-type, and that is not much, but it is the only thing that humans have invented until today as a weapon to defend one’s humanity.” What other choices are indeed left to us if we don’t wish to look helplessly on as our hopes of a bright, free, equality- sharing Europe of many nations appear to finally disappear in the foggy haze of aggressive, dogmatic nationalism?
MILO DOR 19 Tanja Popovic The former Yugoslav Republic of Macedonia
As part of the former Socialist Federal Republic of Yugoslavia, the former Yugoslav Republic of Macedonia is going through a traumatic social, economic and political transformation. This long-term and multifaceted process has a direct impact upon the development of the print and electronic media.
I. Legal framework for the media The former Yugoslav Republic of Macedonia is populated by various ethnic groups: Macedonians (1,378,700/ 66.4 per cent), Albanians (479,000/ 23.1 per cent), Turks (81,600/ 3.9 per cent), Roma (47,400/ 2.3 per cent), Vlachs (44,462/ 2.2 per cent), Serbs (39,900/ 1.9 per cent) and others (23,900/ 23.9 per cent).1 In the former Socialist Federal Republic of Yugoslavia minorities’ rights were relatively well respected, especially in the media field. Apart from the dominant role of the party and its socialist policies, ethnic groups could cultivate their language and promote their cultural heritage via their own media. Newspapers were published in Albanian, Hungarian, Romani and Italian and diverse TV and radio programmes were available. 2
1 The population figures are based on the national census of 1994. A new census was conducted in November 2002. The first results were presented in January 2003 and the final results will not be issued before 2004. 2 Dunja Melcic, “Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur. Die Medienland- schaft”, in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2000), 317-31.
TANJA POPOVIC 21 Since the country’s independence in 1991 several regulations have shaped the general legal framework. The Constitution adopted in 1991 guarantees in Article 16 the freedom of speech, as well as the freedom to establish institutions for public infor- mation. Furthermore, it guarantees free access to information, as well as the freedom to receive and disseminate information. Additionally, Article 48 of the Constitution guarantees that members of the ethnic communities have the right to freely express, cultivate and develop their identity and national characteristics. The Constitution guarantees the protection of the ethnic, cultural, linguistic and religious identity of the eth- nic communities. The Constitutional Amendment no. 8, adopted in Novem- ber 2001, defines furthermore that members of the communi- ties have a right to freely express, cherish and develop their identity and characteristics and use the symbols of their com- munities. This provision guarantees the protection of the eth- nic, cultural, linguistic and religious identity of all communi- ties. Community members have a right to establish cultural, artistic and educational institutions, as well as scientific and other associations for expressing, cherishing and developing their identity. In accordance with the guaranteed rights of the ethnic communities as stipulated in the Constitution of the former Yugoslav Republic of Macedonia, the Law on Broadcasting Service (the “Official Gazette of the Republic of Macedonia” no. 20/97) precisely defines the manner in which those rights should be implemented. Article 45, paragraphs 2 and 3, obliges public broadcasting enterprises to broadcast programmes in the lan- guages of the respective ethnic groups in regions where these groups make up the majority or a significant proportion of the population. Paragraph 4 of Article 45 defines the right of
22 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA commercial broadcasting companies to broadcast in lan- guages of the other ethnic communities in addition to their programmes in Macedonian. The Law on Broadcasting Service also contains regulations for financial support for radio and TV productions, both in Macedonian and in languages of the other ethnic communities, funded by the broadcasting fee.3 The Law on Establishing the Public Enterprise Macedonian Radio and Television converted Makedonska Radiotelevizija MRTV into a public broadcaster (the “Official Gazette of the Republic of Macedonia” no. 6/98 and no. 98/2000). Article 6 clearly stipulates the obligation of MRTV to provide pro- grammes in the languages of the ethnic communities, mean- ing members of all communities that live in the former Yugoslav Republic of Macedonia.4 In January 2003, the Stability Pact Media Task Force and the Council of Europe funded efforts, under the auspices of the Media Development Centre MDC, to redraft the media law. The law, which is expected to be adopted by parliament later in 2003, should improve the provisions which constitution- ally guarantee the independence of MRTV and clear the way for it to become a fully independent public broadcasting service. The Criminal Code also safeguards linguistic freedom. Article 138 of the code states that activities that violate the right to use the language of your choice are criminal (outlined in the chapter “Criminal acts against freedoms and rights of the person and the citizen”). According to the Journalists’ Code (Article 10), a journalist should not consciously create or process information that jeop- ardizes human rights and freedoms, should not use hate speech
3 Article 77, paragraph 1, line 5 and Article 78, paragraph 2. 4 Article 6, paragraph 1.
TANJA POPOVIC 23 or encourage violence and discrimination of any sort (national- ity, religion, race, sex, social class, language, sexual orientation, political orientation…). Article 11 obliges journalists to respect the general social standards of decency and the ethnic, cultural and religious differences in the country. The Ohrid Framework Agreement of 13 August 2001 invites the international community to promote media in languages of different ethnic communities. Article 6 “Culture, Education and Use of Languages” states: “The parties invite the international community, including the OSCE, to increase its assistance for projects in the area of media in order to further strengthen radio, TV and print media, including Albanian-language and multi- ethnic media. The parties also invite the international commu- nity to increase professional media training programmes for members of communities not in the majority in the country. The parties also invite the OSCE to continue its efforts on projects designed to improve inter-ethnic relations.”
II. Media landscape 1. Print media. As a result of all the socio-political changes and democratization of information, the interest in establish- ing and publishing public media has been constantly increas- ing in the country since its independence. Up until December 2002 the Agency of Information registered 926 print media – newspapers, magazines, reviews, journals, bulletins, as well as newsletters, almanacs and other kinds of publications.5 The majority of these registered media are in Macedonian, but there are 73 in Albanian, 8 in Turkish, 4 in English, 4 in Vlach, 2 in Serbian, and 15 are multilingual.6 There is tremen- dous competition among these publications for the rather limited market of two million inhabitants, coupled with a weak economy. Many of the outlets struggle to find sufficient
24 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA advertising revenues, international assistance and other means of support. Journalists are generally paid very low wages which has had an impact on quality. There are only two major printing houses in the country – a result of the for- mer state control of the media. This appears to have had some effect on the independence of the media. Quality varies enormously, from the top end of the market with dailies like Dnevnik to poorly produced and underfunded state news- papers like Nova Makedonija.
1.1. Macedonian-language print media. The most popu- lar and relatively independent Macedonian-language daily Dnevnik (circulation 60,000) claims that it has a policy of inclu- sive reporting. According to Dnevnik’s own information it counts many Albanians among its readership. However, the interest of the Albanian audience in the newspaper is based on its credibility as a relatively reliable source of information on the political situation in the country. The Albanian readers miss a regular and fair coverage of Albanian issues, apart from crim- inal or sensationalist activity. The paper does not employ any Albanian journalists (although it does have a couple of Alban- ian translators), but it is distributing as a supplement the free monthly magazine Multi-ethnic forum in Macedonian, Albanian and English. The authors of Multi-ethnic forum are from various language and ethnic backgrounds and report about one com- mon topic like “Macedonia after the elections” or general sub- jects like gender, poverty etc. The second most popular Macedonian-language paper Utrinski Vesnik (circulation 33,000) also claims to have a policy of ethnic inclusivity. In a project established by an international
5 According to information provided by the Macedonian Agency of Information. 6 According to information provided by the Macedonian Agency of Information.
TANJA POPOVIC 25 NGO in 2002, the paper exchanged articles with the leading Albanian daily Fakti and in the past it has employed Albanian journalists and columnists. But the management admits that “due to the demands of our Macedonian-language readership” the newspaper’s priorities centre on the interests of the Mace- donian population.
1.2. Albanian-language print media. According to the latest data from January 2003, there are 15 daily and periodical news- papers published in Albanian: Flaka, Fakti, Lobi, Globi, Dzidze- lima, Ndzenesi, Edukimi Kutetar, Stili, Hana e re, Grafiti, Fatos, Lobi dito, Jehon and Brezi.7 Despite the large number of publications, the Albanian community is currently not well served by print media in its own language. The low circulations of Albanian- language newspapers can also be explained by the fact that they often focus on news from Kosovo and Albania and in many cases fail to provide the Albanian-speaking community with relevant information from their own country. The oldest Albanian-language daily Flaka was founded in 1945. Today the newspaper is continuously losing readership due to its poor journalistic quality, political affiliation and biased coverage. The first non-state Albanian-language daily Fakti, which was founded with international financial support in 1998, offered an important alternative to the state-run Flaka. Today it claims to be the most widely read Albanian- language newspaper. The latest developments in 2003 show politically biased reporting. The print run is the highest among Albanian-language print media. The independent weekly newspaper Lobi, founded in 2001 by Skopje-based Albanian intellectuals, is considered rel- atively moderate and an alternative to Flaka and Fakti. Up to now it has succeeded in resisting the strong political pressure
26 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA from Albanian interest groups and has maintained its pluralis- tic goal. It is demonstrating high standards of journalism but has yet to become a strong player in the market.
1.3. Turkish-language print media. The Turkish-language print media have to compete not only with Albanian-language newspapers and magazines but also with products from Turkey. Birlik, which was founded in 1946, is the oldest newspa- per in Turkish and has a long tradition as a political, informa- tive newspaper. Today it is published by Nova Makedonia three times a week and is the main source of information in the Turkish language. However, like all Nova Makedonia publica- tions, it is suffering from the problems that all its sister publi- cations are facing. According to the latest official information the print run is 2,016 copies. The weekly Zaman has been published since 1994 in Turkish and Macedonian (print run: 6,000) but only appears irregularly from time to time.
1.4 Romani-language8 print media. The print market in Romani language is surprisingly rich and active. Both indivi- dual efforts and a general activeness of the Roma community have had vivid effects and within the last few years have led to a wide range of print products. The Roma population and their media are still lacking real political and public influence, but the pure existence of their own media is motivating and empowering future attempts to increase their role in Macedon- ian society in general. Roma Times, which was founded in 2000
7 According to information provided by the Macedonian Agency of Information. 8 Romani is a language which still lacks unification and standardization. In this report the term “Romani language” is used in a general sense.
TANJA POPOVIC 27 and published by the Romani Informatikani Agencia (Romani Information Agency), is in fact the only newspaper for the Roma community with articles in Romani and Macedonian. It is published three times a week and provides on its 16 pages information both on international and national news, educa- tion, entertainment, marketing, sports etc. Most importantly, the newspaper focuses on coverage of Romani issues. Since 1997 a monthly children’s magazine called Cirikli has been distributed, offering education, information and entertain- ment for children in Romani and Macedonian. Due to the suc- cess of Cirikli, the national pedagogical union recommended its use in primary schools in 1998. Romana and Vilo, estab- lished in 2001, address issues of interest to Roma women and teenagers in their monthly editions. Whereas Vilo focuses on entertainment, music, romance, computer and education top- ics, Romana offers typical advice on women’s issues such as health, cosmetics and fashion, and interviews female celebri- ties. The interesting aspect of these last two publications is that they are even trilingual (Macedonian, Romani and Eng- lish). The publishers print articles in Macedonian and Romani and/or English as they accept that many Roma are not fluent in Romani and need the Macedonian articles to understand the same article in Romani. Because there is no standardized Romani language, these publications are trying to promote a unified vocabulary.
1.5. Vlach-language print media. The Vlach (Aromons, Cin- cars) are recognized as a language group speaking an ancient Rumanian dialect. As one of the smallest communities, it has largely been integrated into the majority Macedonian popula- tion, partly due to their common adherence to Orthodox Christianity. The well-integrated Vlachs are facing the risk of
28 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA becoming completely assimilated and are concerned about the decline of knowledge about the Vlach language. In recent years, the Vlach have rediscovered their cultural heritage and are attempting to maintain their language, customs and archi- tecture. The monthly publication Feniks has been issued since 1995 (print run 1,000). It focuses on historical and everyday issues of Vlach life. Since October 2002, the “Cultural Society of Vlachs Santa Sypsy” at Stip in the eastern part of the country, has been pub- lishing a free bilingual monthly paper called Bilten Armanamea. This presents local issues of the Vlach community on eight pages.
1.6. Print media in Serbian, Croatian and Bosnian lan- guages. There are no periodical print media in Serbian, Croatian and Bosnian languages produced in the country. Affordable print products imported from the neighbouring countries are easily available.
2. Broadcast media. Following the implementation of the liberal licensing laws the country has experienced a boom in the number of TV and radio stations. There are currently over 157 TV and radio broadcasters in the country – a number that is impossible to sustain in such a small market place with very limited advertising revenue. In addition there are many illegal broadcasters – particularly radio – whose existence threatens the activities of legal broadcasters. The problem of the majority of TV stations in this small market is partly due to party political interference in granting broadcasting licences and collecting the annual fee for this licence from broadcasters. It appears that especially in pre- election times (e.g. 2002), the number of legally registered radio and TV stations seems to mushroom only for them to disappear again after ballots close.
TANJA POPOVIC 29 The rules of the market place ought to dictate that many of the unprofitable broadcasters should close down, but the present situation is influenced by political donations or development aid from international organizations. The media outlets in Albanian, Romani and Turkish etc. are having even more dif- ficulties surviving than their colleagues from the Macedonian- language media.9 Many of these private media outlets there- fore rely on support from equipment grants and donations for productions. Due to the ever-changing broadcasting landscape, it is often difficult for an outsider to obtain accurate information. The data available not only varies from source to source but is also often out of date by the time of publication.
2.1. Macedonian-language broadcast media. The Public Broadcaster MRTV (Macedonian Radio and Television), one of the strongest players in the broadcast sector, is facing a crossroad – it is overstaffed, heavily indebted, using outdated technology and facing declining viewership. It has never been considered by the majority of Macedonians, irrespective of their ethnic background, as anything other than the “state” broadcaster. MTV’s concept of multi-ethnicity is inherited from the Titoist era and is based on a quota system of a separate pro- duction for Albanian, Turkish, Romani, Vlach and Serbo- Croatian languages. Whereas MTV 1 and MTV 2 broadcast in the Macedonian language, the programmes in other languages are broadcast on the third channel MTV 3, created in 2002. The quality of the private Macedonian-language electronic media varies enormously. There are two national Macedonian- language concessions (Sitel and A1) of which A1 is the most popular, independent and respected. A1 is widely watched by viewers irrespective of their ethnic background and language
30 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA preferences; however it has a limited amount of coverage of news relating to the everyday life of the other ethnic commu- nities. Sitel has strong political affiliations and during 2001/2002 was regarded by many Albanians with hostility. Apart from these few exceptions, the standard of private Macedonian-language electronic media news production is poor and is often politically influenced. There is also a lack of marketing, audience research and targeted programming. Salaries are low and management skills basic. Many local broadcasters hope for a change in the law to allow them to become regional broadcasters, in order to increase their com- petitive advantage.
The radio market is as overcrowded as the TV market. There are more than one hundred licensed and unlicensed radio sta- tions, with altogether 56 Macedonian-language stations offer- ing programmes in some other languages.
2.2. Albanian-language broadcast media. In August 2002, two days into the election campaign, the Albanian-language programme of MTV 3 was suddenly increased from approxi- mately 2.5 to 9 hours per day in order to implement the deci- sions of the Ohrid Agreement. This was hailed by the ruling coalition (VMRO-DMNE, DPA) as a clear signal that the Gov- ernment was promoting Albanian language rights. However, the staff working at the Albanian-language desk did not appear to be able to use the additional broadcasting time very effectively. Much of the new programming consisted of re- cycled Albanian music shows and South American soaps with Albanian subtitles. The expansion of the Albanian programme
9 Claude Nicolet, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze und Friedens- förderung”, Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282-89.
TANJA POPOVIC 31 was to the detriment of the other language programmes that were shunted into unpopular time-slots. The recent broadcast schedule includes a two-and-a-half-hour programme in Turkish on a daily basis. The programmes in Vlach, Romani, Serbian, Croatian and Bosnian languages are limited to half an hour three times a week and a one-hour programme once a week in each of the languages. This programme scheme did not pro- mote inter-ethnic harmony between the different language desks at MRTV and there are persistent complaints from the other smaller desks that their rights are being neglected. Addi- tionally the lack of finances for equipment, professional staff or decent programming means that MTV 3 appears to be attracting few viewers even among its target groups. Many media experts view MTV 3, in its present form, as an ill-conceived mistake. However, in 2003 there are signs that a newly appointed reformist management at MRTV is trying to address some of the major problems afflicting the organization. The new Director General Gordana Stosik has already announced the creation of mixed editorial teams for multilingual programmes. 10
Eleven privately-owned local TV stations, predominantly in the western and northern parts of the country, broadcast in Albanian. There are great variances in the quality and quantity of their programmes, but the majority of them are suffering from the same problems of a difficult financial situation, poorly motivated staff with low salaries and low professional expert- ise, as their colleagues from the private Macedonian-language media outlets. While many of the TV stations broadcasting in Albanian claim that they need to fill an information gap resulting from the poor performance of MTV 3, generally the standard of news programmes is low. During the conflict in 2001 and
32 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA before the elections in 2002 Albanian stations often showed blatant bias as well, and their reactions differed little from many of the Macedonian-language media. There are, however, some notable exceptions: For example TV Era (Skopje), TV Art (Tetovo) and TV Hana (Kumanovo) as well as Radio Vati (Skopje) maintain a relatively independent editorial policy and are some of the most promising Albanian private broadcasters.
Of the five different public national radio programmes offered by MRTV, only Radio 2 is dedicated to ethnic communities. Unfortunately it has a relatively small audience of no more than 5 per cent. The 29 local public radio stations broadcast programmes in other languages (depending on the composi- tion of the population), but like the public local TV stations have almost no influence. On the other hand there are 17 private local radio stations broadcasting in languages that include Albanian, Turkish and Romani. Some of them offer programmes in more than one of these languages. As with all privately-owned media outlets, the quality of the programming varies dramatically. Following a general, global trend towards “tabloidization”, these outlets often produce programmes for entertainment rather than a real “tool” for fast and effective information and education. Some local radio stations are no more than a tape recorder and a microphone and transmit from sheds.
2.3. Turkish-language broadcast media. The choice of Turkish-language electronic media is small. MTV 3 provides a rather small programme in Turkish and the community fol- lows satellite programmes from Turkey. In order to improve this situation several journalists of Turkish origin established
10 Quoted from an interview with Gordana Stosik. Forum, br. 121 (17.1.2003), 29.
TANJA POPOVIC 33 in 2001 the “Organization for the Development of Turkish- language media in Macedonia” (www.turkishmedia.org.mk). The organization is currently investing efforts into improving the professional and educational level for young journalists in order to provide their community with better access to infor- mation in their own language.
2.4. Romani-language broadcast media. There are two TV stations addressing the Roma community: TV BTR Nacional and TV Sutel. Both are based in the Roma suburb of the capital Skopje and broadcast in both Romani and (primarily) Macedonian. They provide an important public service by offering news, edu- cational, language and cultural programmes in Romani, but tend to focus primarily on entertainment. Interestingly enough these two stations have both Roma and Macedonian viewers who enjoy the traditional music and local comedies on offer. The situation regarding Roma radio stations is rather unstable: Whereas Radio Cerenja (Stip) is able to survive due to donor support, others like Radio Ternipe (Prilep) and Radio Roma (Gostivar) are struggling with almost no income, bad technical equipment and insufficient manpower etc. Roma TV and radio stations suffer in general from a lack of proper financing, leading to the use of obsolete equipment and frequent technical problems. However, the Romani TV and radio stations are also among the few truly multilingual broadcasters with staff from Roma and Macedonian commu- nities working together.
2.5. Vlach-language broadcast media. There are very few TV and radio programmes in the Vlach language. MTV 3 pro- vides an hour per week and some radio stations are currently attempting to include a Vlach-language programme.
34 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA 2.6. Broadcast media in Serbian, Croatian and Bosnian languages. Croatian, Serbian or Montenegrin TV can be watched without problems and attract quite a considerable audience due to the widespread knowledge of the language and the help of subtitles. The notorious Serbian TV channel TV Pink attracts an especially wide audience with its folk music and entertainment. MTV 3 offers a one-hour programme in these languages.
III. Multilingual media and programming against hate speech The conflict in February 2001 saw the arrival of “hate speech”: most Macedonian-language media were using the term “ter- rorists” to describe members of the ethnic Albanian commu- nity, while Albanian-language media were listing the alleged human rights abuses of the Macedonian security forces. Dur- ing and immediately after the conflict public and private media were often guilty of inflammatory misinformation and few attempts were made to show the other side of the story. For example, the Macedonian-language TV station Channel 5 broadcast a report showing an in-house reporter firing a gun at Albanian positions, whereas local Albanian-language TV sta- tions, nominally independent, broadcast an hour-long docu- mentary about the Albanian National Liberation Army with- out canvassing any opposition opinion. Likewise the Albanian dailies Fakti and Flaka became overtly political and pro the Albanian struggle, while the hitherto relatively independent national Macedonian-language daily, Dnevnik, adopted a veneer of Macedonian nationalism. MRTV in particular became an efficient propaganda tool in the hands of politicians from both sides during the conflict. The separation of broadcasting between the different languages
TANJA POPOVIC 35 described above made this dual influence possible – while the Macedonian ruling elites concentrated on controlling their language news programmes on MTV 1, the Albanian ruling parties (whichever was in the government coalition at any given time) were allowed to dominate the Albanian-language programmes. This had the rather strange effect that during times of conflict, MRTV would broadcast completely different news bulletins in Albanian and Macedonian. This first became very noticeable during the Kosovo Crisis in 1999, where the split in the perception of NATO’s intervention, especially between Albanians and Macedonians, became obvious. The Albanian-language service rallied to the support of their rela- tives in Kosovo and therefore supported NATO’s intervention, in direct opposition to what the Government was stating on MTV 1. During this period the first indications of the future conflict emerged as the Albanian position was perceived by many Macedonians as a sign of “Albanian separatism” in the country whereas the Albanian population felt rejected and accused by Macedonians. 11 Following the Ohrid Agreement of 13 August 2001, hate speech has disappeared from the Macedonian media scene, but the politicization and polarization have remained. A Macedon- ian commentator in 2000 stated: “We don’t have hate speech but we do have fear speech. We don’t know what the Albanians think because we don’t know their language. So we’re fright- ened of them (…).”12 These words are still valid today and truth- fully describe the situation in Macedonian society and media. The media is divided linguistically with each outlet reporting to its respective ethnic community and there is often very little attempt to discover what another ethnic community is think- ing or saying in the media. There is very little ethnically inclu- sive journalism or mixed language programmes or newspapers.
36 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA This is especially astonishing given the fact that the members of the different ethnic groups in the country as a rule speak several languages. Albanians are usually fluent in Albanian, Macedon- ian, Turkish13 and Serbian-Croatian-Bosnian14. Turks converse in Turkish and Macedonian, sometimes in Albanian15 and Ser- bian-Croatian-Bosnian as well. The representatives of the Roma community speak Romani and Macedonian, and sometimes Albanian and Serbian-Croatian-Bosnian. The Vlachs, the small- est group, speak Vlach and Macedonian, Serbian-Croatian- Bosnian and even Greek. The Serbs are usually fluent in both Serbian and Macedonian. By contrast Macedonians usually do not speak any of the other languages spoken in the country. The exception is Serbo-Croatian, the lingua franca in the former Socialist Federal Republic of Yugoslavia. Given the diversity of languages spoken by members of the national groups one would also suppose that there is great potential for co-operation among different media outlets and a large market for multilingual media. Unfortunately, the opposite is the case, especially between the Albanian and Macedonian-language media. Nonetheless there are positive examples (see below).
11 Two new publications reflect this issue from different points of view. See Dona Kolar-Panov, “Troubled Multicultural Broadcasting in Macedonia”, Journal of Socio-linguistics (2002), in press and Veton Latifi, The Two Truths and Two ‘Publics’ in Macedonia, in press. 12 Mark Thompson, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Macedonia (FYROM) and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000), 6. 13 Some of them speak Turkish because there was a forced migration, organized by authorities in the Kingdom of Yugoslavia between the two World Wars, of Alba- nians from Kosovo and Macedonia to Turkey. Thousands were expelled. Some of them returned after World War II. Some still have connections with relatives in Turkey and send their children there to study etc. 14 This is a legacy of Yugoslav history where Serbo-Croatian was the lingua franca. This predominantly concerns the educated population approximately over the age of 25. In this paper the term “Serbian-Croatian-Bosnian” is occasionally used to describe Serbo-Croatian. 15 Albanian is spoken only by those living in areas with an Albanian majority.
TANJA POPOVIC 37 Another considerable hindrance for the development of mul- tilingual media outlets is the lack of well-educated journalists. Although for some years training has been a priority of NGOs and international organizations working in the field of media development, the skills of journalists in the country, irrespec- tive of their ethnic background, fall behind the European stan- dard. The situation is exacerbated by an outdated media stud- ies curriculum at the St Cyrill and Methodius University in Skopje which additionally produces very few recruits who are not from a Macedonian background. In 2003, for example, there was just one Albanian student studying journalism at the university. At the South-East European University in Tetovo, there are currently no journalism courses. The international community has made some efforts to promote multilingual media. The NGO “Search for Common Ground” publishes a free monthly magazine Multiethnic forum, printed in Macedonian, Albanian and English, and distributed as supplements of Dnevnik, Fakti and Utrinski Vesnik. In September 2002, there was an interesting venture with the privately owned, bilingual daily Global (Macedonian/ Albanian). It was published in two separate editions with the same content – one edition in Macedonian and one in Albanian. This was an ambitious attempt to provide news and informa- tion while trying to overcome the linguistic barrier between its readerships. Unfortunately, after a hopeful start, the distribu- tion was stopped in December 2002, apparently due to finan- cial problems. Gostivar Voice, another interesting initiative, is a biweekly newspaper in Albanian, Macedonian and Turkish published in the Gostivar region and compiled by an inter-ethnic group of young journalists. Funded by the OSCE Spillover Monitor Mis- sion in Skopje and the International Organization for Migration
38 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA (IOM) and implemented by the “Inter-ethnic Project Gosti- var”, the project’s aim is to establish a multi-ethnic, politically independent forum for local municipality news, serving the Gostivar region, which is deprived of print media. The pur- pose of this project is also to provide an opportunity for young journalists and editors, which includes inter-ethnic co-opera- tion and confidence-building to help promote better under- standing between ethnic groups. Gostivar Voice is non-political and avoids all political comments and other issues that are likely to prove contentious in a multi-ethnic environment. The newspaper, with a total of eight pages, is printed in three sep- arate versions: Albanian (1,500 copies), Macedonian (1,000 copies) and Turkish (500 copies). The content of all three ver- sions is identical. The latest project POINT is an eight-page student newspa- per in the Tetovo region printed in Macedonian and Albanian and focusing on the common interests of young people. Sup- ported by the OSCE and the International Organization for Migration (IOM), POINT will be issued every two weeks with a print run of 10,500, of which 2,500 are in Macedonian and 8,000 in Albanian. A Turkish edition is also planned. Five independent, private local TV stations have been co- operating since summer 2002. Three Macedonian-language stations, TV Tera (Bitola), TV Vis (Strumica), TV Zdravkin, and two Albanian-language stations, TV Art (Tetovo) and TV Era (Skopje), are working on current affairs productions in order to provide their audiences with information from almost all regions in the country. The programme is subtitled which is usually lacking in most broadcasts. On the one hand these productions aim to strengthen professional collaboration and programme exchange between stations of different ethnic origins. On the other hand the strategy is to empower these
TANJA POPOVIC 39 TV stations to focus much more on local news by covering issues in a professional and responsible manner relevant for all inhabitants. This entails journalistic self-reflection about the variety of views on behalf of different ethnic communities and language groups. Radio Life is an independent bilingual radio station broad- casting in Macedonian and Albanian in the Skopje area. It was originally established with international donor money in March 2001. The programmes are presented by one Macedon- ian and one Albanian presenter who use the technique of par- aphrasing to co-present the programme in both languages. The bilingual technique is a step towards diversity and tolerance in Macedonian media. The radio station has an enthusiastic fol- lowing among young people. Radio Tetovo, Radio Semi (Debar) and Radio Albana (Kumanovo), operating under their own authority, have agreed to rebroadcast all the programmes.
IV. Best practices A variety of already existing or planned projects and pro- grammes will be presented in this chapter. They all deal with multi-ethnic challenges and try to find feasible and attractive solutions for different demands in the sphere of print and broadcast media.
1. TV Tera: “Differences bind us together”. A very spe- cial combination of inter-ethnic and bi- or multilingual aspects is promoted by a private local TV station. TV Tera has launched a regional cross-border project which is the first attempt to reflect the multi-ethnic landscape in the south-west region of the country, the north-west part of Greece and the south-west part of Albania. The production contains six broadcasts, in which the different ethnic groups
40 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA (Macedonians, Greeks, Albanians, Vlachs, Turks, Roma etc.) in the region are presented. The documentaries “Differences bind us together” focus on these ethnic groups’ legal situa- tion, their cultural activities and general way of life, confes- sion and gender aspects, traditional conflict solutions and perspectives of multi-ethnic societies from a micro (local) and macro point of view (regional – cross-border). The pro- ject’s aim is to present through life stories of the population that has lived on the same ground for centuries, ideas about open societies and future cross-border co-operation between the municipalities and communities as an important means of confidence building, preventing culmination of prejudices and half-truths. Quotes, given in speakers’ native languages, will be subtitled in Macedonian and the productions will be offered to the local TV stations in Korcha/Albania and Kozani/Greece and subtitled in Albanian and Greek if requested.
2. TV M: “Lake Chronicles”. TV M is a Macedonian-lan- guage TV station which broadcasts in Ohrid, Struga and the surrounding area. It has recently launched a new regional mul- tilingual feature programme called “Lake Chronicles”. This programme will provide more extensive and more diverse news within the whole Struga and Ohrid region at Lake Ohrid, well known for being populated by many ethnic groups since time immemorial (Macedonians, Albanians, Turks, Vlachs, Egyptians, Serbs etc.).
3. Radio Cerenja. This is a Romani-language media outlet with an ethnically mixed editorial team (Roma, Turks and Macedonians). It is going to initiate a multilingual project com- prising a programme in Turkish and Vlach (one hour per week each). It will provide information about local self-government,
TANJA POPOVIC 41 education, cultural events, tradition and customs. The pro- grammes should cover current affairs for 60 per cent of the time and the other 40 per cent should provide music. This is a very interesting and hopeful experiment as it means that a Roma radio station might become a platform for other lan- guage groups and help to strengthen toleration and co-oper- ation among ethnic communities.
4. City Desk Tetovo. This project is a multi-ethnic media desk in Tetovo, dedicated to covering daily news in the Tetovo area for all media outlets. The project was based on the idea of local journalists and initiated by the Media Development Unit of the OSCE Spillover Monitor Mission in Skopje in April 2002, as a multi-ethnic confidence-building measure in the former crisis area. The project promotes and enables co-operation between journalists working in Macedonian and Albanian. Its objec- tives are to improve access to information, to widen the news agenda to serve the public better, to promote multi- ethnic news and understanding, and to improve overall standards of journalism. Its overriding goal is to produce news that is well researched, balanced and objective. The City Desk produces daily news features on a broad range of subjects including the economy, environment and culture of the region. The news stories are researched and produced by ethnically mixed teams and are broadcast free of charge in both Macedonian and Albanian by all partner TV and radio stations in the area. In addition the national TV sta- tion A1 and various Skopje-based TV channels also broad- cast the news features.
42 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA V. Conclusion The current working environment for the media, irrespective of language, is very difficult. The 926 registered print media and 157 TV and radio broadcasters struggle to survive. This is not an easy task considering the rather limited market of two million inhabitants and the weak economy. The quality of reporting varies enormously, political influence is still widespread and the standards of journalism leave much to be desired. After an initial peaceful post-independence period, ten- sions between the Macedonian and Albanian populations erupted in open fighting in February 2001. The conflict has dramatically affected the country’s media. Hate speech became an efficient instrument for the promotion of ethnic exclusivity by some political forces. Following the Ohrid Agreement of 13 August 2001, the guns have fallen silent, hate speech has disappeared from the Macedonian media scene and there is a large number of media outlets function- ing in different languages. But the ethnic divisions in the media are still present. Media outlets often still concentrate on one ethnic audience and fail to address issues beyond this group. There is very little ethnically inclusive journal- ism, multilingual newspapers and multilingual programmes on the radio or television. For these reasons the media is still not able to play the role it should play to promote tolerance between the different language groups in the country. Nowadays there are plenty of good ideas and initiatives on how media could promote tolerance and understanding. Experiences have encouraged new insights, many new and promising projects have already begun and many more are pending, just waiting to be started.
TANJA POPOVIC 43 Bibliography EastWest Institute, Working Brief for the Media Transfrontier Cooperation Round Table Project. EastWest Institute project fostering inter-community dialogue and cooperation through transfrontier cooperation in the Lake Prespa/ Ohrid region – towards the establishment of the Euroregion. Meet- ing 8-9 November 2002, Korcha, Albania. Forum, br. 121 (17.1.2003), 29. Kolar-Panov, Dona, and Van den Haute, Francis, and Markovik, Marjan (ed.), MAP 2000 – Macedonian Media Audience Research Project, Institute for Sociological, Political and Juridical Research (Skopje, 2000). Kolar-Panov, Dona, “Troubled Multicultural Broadcasting in Macedonia”, Journal of Sociolinguistics (2002), in press. Melcic, Dunja, “Zwischen Pluralismus und Denkdikatur. Die Medienland- schaft”, in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2002), 317-31. Nineski, Blagoja, Lokalnite elektronski mediumi vo Makedonija (Prilep, 1998). Nineski, Blagoja, Pecatenite i elektronskite mediumi vo Makedonija (Skopje, 2000). Nicolet, Claude, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze und Friedensförderung”, Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282-89. Sovet za radiodifuzija na Republika Makedonija, Informacija za radio i TV programite na jazicite na nacionalnostite na elektronskite mediumi vo RM (Skopje, 2002). Thompson, Mark, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Macedonia and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000). Trpevska, Snezana, “Das Mediensystem Mazedoniens”, in Hans-Bredow- Institut (ed.), Internationales Handbuch (Baden-Baden, 2002), 425-35.
44 THE FORMER YUGOSLAV REPUBLIC OF MACEDONIA Recommendations
In order to bridge the gap between the different communities the legal preconditions are of crucial importance: • Several working groups are now elaborating a draft version of the broadcasting law. This modified, completed and therefore more powerful legal regulation will be important for implementing already existing laws as well as combat- ing the well-known problems like an overcrowded media market with unfair competition. • A new law against broadcast piracy would foster the coun- try’s own production which would then mirror its rich and colourful society better.
In order to foster a joint public sphere and to abolish prejudice and ignorance: • Media in all languages spoken in the country should strive to reflect the country’s multi-ethnic structure instead of focusing solely on one community. This could be achieved through more “positive speech” about each other, and a greater focus on common problems and everyday issues affecting the whole population instead of informing along ethnic lines. • Practices like inter-ethnic exchange of programmes, com- mon newsrooms and mixed editorial staff are of crucial importance. Furthermore, one very simple but effective way of reaching a wider audience is to subtitle pro- grammes. At the moment MRTV is not able to offer a multi- channel sound programme, but this very beneficial service may be feasible in the future. • The production of local news to reflect the local popula- tion’s needs and to cover issues relevant to all inhabitants,
RECOMMENDATIONS 45 including diverse viewpoints of the various communities, should be strengthened. The ongoing process of establish- ing local self-government offers huge potential, particularly for the minority media to play this important role.
Education and research require special attention: • Research needs to be encouraged and supported in order to improve knowledge about the media. The first steps comprising professional surveys and media monitoring have already been undertaken, but these are needed on a regular basis and should be developed to guarantee per- manent research and observation. These results must be shared with the media community, journalists, associa- tions, media NGOs etc., in order to build up an exchange between scholars and journalists. • Journalism education is of utmost importance. All levels of education have to be developed and strengthened. Whereas media NGOs are focusing on training for journalists, the Journalism Department at the St Cyrill and Methodius Uni- versity in Skopje is in a period of transformation. The cur- ricula have to be updated and the courses need to be adapted to meet the real demands of today’s journalism. Education and training on diversity reporting issues should especially be fostered and fortified.
To strengthen exchange and interaction within the population in general and to encourage inter-cultural communication on all levels (national, regional, local and cross-border) media still depend on support and assistance from the international com- munity. Further commitment and more-sustainable interna- tional support in the future are imperative.
46 RECOMMENDATIONS Romain Kohn Luxembourg
Luxembourg has a unique society. It is as much multicultural as it is multilingual. As the sociologist Fernand Fehlen remarked: “If there is one specific Luxembourgian language competence, then it is multilingualism.” In the Grand Duchy three languages coexist: Luxembour- gish, French and German. So far there has been no political or cultural hierarchy between them. The use of the language depends mostly on the situation you find yourself in. For instance, in the media the linguistic use is complex and not easy to understand for an outsider. But then again there are no exact rules and those that exist are more and more difficult to define. Until recently the language of the press was clearly Ger- man (even though there have always been articles in French and sometimes even in Luxembourgish and English in every edition). It is still the dominating language of the print media as a whole, but several monolingual French papers have recently appeared. On radio and television, Luxembourgish is spoken almost all the time. Some local programmes are broad- cast in English and Romance languages. So, while German remains the most prominent language of the press, and radio and television broadcast in Luxem- bourgish, the administration almost exclusively uses French. It is obvious that in everyday life French has advanced since the early 1990s as the lingua franca. This trend is counterbalanced by the fact that the Government is supporting the idea that the integration of immigrants into local society should occur
ROMAIN KOHN 49 through acquiring the vernacular language. In fact, the impor- tance of Luxembourgish and the unprejudiced use of the three common languages are perceived by a majority of the popula- tion as the focus of their national identity. This is not much of a surprise considering the demo- graphic composition of the country (year of reference: 2001). Out of the 440,000 inhabitants of the Grand Duchy, only 277,000 have a Luxembourgian passport. This means that non-nationals make up almost 37 per cent of the population, the Portuguese representing the largest foreign community with 59,000 people. Add to that some 89,000 French, Belgian and German commuters arriving every weekday in Luxem- bourg from their native country because they hold a job in the Grand Duchy. Under these circumstances it is almost impos- sible to determine who speaks when in which language to whom. There are many variables that influence the use of a certain language rather than another so that it is impossible to draw up a list of reliable rules.
I. Historical background Luxembourg (Lucilinburhuc in Old Germanic language) was founded as a fortress back in 963. It was part of the Holy Roman Empire of the German Nation and the language spo- ken was a High German dialect. Four centuries later the territory had expanded to the north and the west and was divided in two: a French part (where peo- ple spoke Walloon) and a German part (where people used a Luxembourgish dialect). The written and administrative lan- guages were divided according to region into French or German in their ancient forms. The city of Luxembourg was an excep- tion to this rule: even though it belonged to the German part, the administration chose French as its working language.
50 LUXEMBOURG During the first occupation by King Louis XIV and his troops in 1684, the use of the German tongue was almost completely banned. A century later due to the French Revolution the importance of the French language rose and even penetrated the local administration of the German-speaking region. But even after the introduction of the Code Napoléon in 1804 – the first code of French civil law that became necessary as a framework because of the many separate systems of case law existing in France before 1789 – Luxembourgish remained the language shared by all. In 1839, during the London Conference, Luxembourg was given its political independence. The price to pay for this was the splitting of the territory. The Kingdom of Belgium received the Walloon region and the remaining territory con- sisted of what is known today as the Grand Duchy of Luxem- bourg, which was then situated in the German-speaking area. But the German language did not jeopardize the pre-eminence of French because the Dutch King-Grand Duke William II did not back his civil servants in this matter. In the end the Lux- embourgian notables succeeded in establishing French as the administrative, judicial and even political language. The industrial revolution brought important sociodemo- graphic changes at the end of the nineteenth century. Luxem- bourg, which had always been a poor agricultural country inducing many of its citizens to seek a better life overseas, now became attractive for immigrants first from Germany, then from Italy. The linguistic positioning became a political matter. In order to mark a distance from the German Confed- eration and to protect Luxembourg from the German nation- alists, a law was passed which put French on the same level with German as a language that children had to learn in ele- mentary school. The final linguistic programme was defined in the far-reaching school reform of 1912.
ROMAIN KOHN 51 The importance of the Luxembourgish language for the coun- try’s national identity became obvious during World War II when Luxembourg was occupied by the Nazis. The German gauleiter (head of district) decided to hold a census in October 1941 as he wanted the citizens of Luxembourg to profess their affiliation to German culture. Everybody was told to choose “German” three times when asked about his or her language, citizenship and ethnicity. Even the fact that the Nazis had warned people of the consequences should they reply “Lux- embourgish” did not stop the natives from doing exactly that. As the Nazis became aware of the people’s pride in its own identity (more than 95 per cent said “Luxembourgish” as an answer to all three questions) they stopped counting.
II. Legal framework for the media Freedom of speech and freedom of the press are guaranteed by Article 24 of the Constitution dating back to 1868: “Freedom of speech in all matters and freedom of the press is guaran- teed, subject to the repression of offences committed in the exercise of these freedoms. No censorship may ever be intro- duced. A security deposit may not be demanded from writers, publishers and printers. [...]” The use of languages was only regulated after World War II when parts of the Constitution were changed in 1948. Arti- cle 29 simply reads: “The law will regulate the use of lan- guages in administrative and judicial matters.” The former Article 29 dating back to 1868 stated: “The use of the German and French language is optional. It cannot be limited.” In 1984 a Law on the Use of Languages was passed. The Constitution referred to this upcoming law as early as 1948, but it took an article in a German right-wing newspaper in 1980 to start the legislative process in the Grand Duchy. Neo-
52 LUXEMBOURG Nazis claimed that Luxembourgers were speaking German, since their native tongue was a mere German dialect. The pub- lic and the politicians were upset. Parliament passed a motion in which it asked the Government to prepare a bill. The law that resulted from the debates regulates the use of languages on the legislative, administrative and judicial level. It does not make any reference to the media as they are not generally per- ceived as part of the public sphere in which the Government should interfere. There are three major points in this law, which is the only one that deals with the use of languages on a grander scale. First, Luxembourgish was granted the status of national lan- guage (an important nuance in comparison to an official lan- guage as understood by the European Union for instance). Secondly, all legislative documents have to be written in French. Last, in administrative and judicial matters, all three languages (Luxembourgish, French and German) can be used. When addressing the administration, citizens can use which- ever of the three languages they prefer; the answer should be in the same language, “as far as possible”, as the law states. This means that almost all requests to the administration call for a French reply, as the civil servants are not used to other languages or are not familiar with the technical vocabulary in a language other than French. The current Press Law dates back to 1869. It has long been considered in need of reform and, in 2002, the Ministry of State as the government department responsible for the media submitted a draft for a new law, which is still under discus- sion. It takes into account the European Convention on Human Rights as well as the jurisdiction of the European Court for Human Rights. François Biltgen, the Minister of Communications in charge of the bill, expects it to become
ROMAIN KOHN 53 one of the most modern media laws in Europe when it is prob- ably passed by parliament later on in 2003. The changes mostly deal with the status of the journalist but will not add any regulations relating to languages. In 1976 a law was passed in order to subsidize the press with public money. In 2001, the administration gave 4.3 mil- lion euro directly to the papers, notwithstanding all the indi- rect support the print media receives from the Government, whatever its political leanings. In order to be eligible for a sub- sidy, a paper has to be published at least once a week, employ at least five journalists and be of general interest (i.e. dealing with national and international news, economy, social affairs and culture). Only papers mainly written in one of the three languages of Luxembourgish, French and German qualify for public money. Some papers would have a hard time to survive without the press aid; others like Le Jeudi would probably never have been created without the prospect of being subsi- dized by the State.
III. The media and their use of languages The situation of the Luxembourgian media, with the use of the different languages, is as unique as it is complex. As a general rule, it may be said that the press is dominated by German (even if several French only papers have been put on the market in the last few years), whereas on radio and television Luxembourgish is the lingua franca (again with some noteworthy exceptions).
1. Print media. According to UNESCO statistics, Luxem- bourgers are avid readers of the press. Over a quarter of all households purchase more than one national daily, almost always by subscription. Thanks to their knowledge of lan- guages, Luxembourgers are able to read newspapers from
54 LUXEMBOURG many different countries (mostly special interest magazines that do not exist in the Grand Duchy, with the exception of magazines dedicated to cars). However, in order to read about local news they have to rely on the domestic press. In 1848, nine years after Luxembourg gained its inde- pendence, a Constitution was drawn up for the Grand Duchy. With the new legal rules censorship disappeared. It did not take very long for the first newspaper to be published: Luxem- burger Wort. Not only does this daily still exist, it has moreover the largest readership (with 49 per cent) and circulation (with more than 78,000 copies sold, representing approximately double the circulation of all the other dailies combined) in Luxembourg. The paper is owned by the archbishopric and has a strongly Catholic editorial appeal. But over the last years it has opened its pages to other ideological currents without ignoring its religious origins. It surely is the most reliable paper in the news reporting section. Its ideological counterpart is called Tageblatt (20 per cent readership). It was first published in 1913 and belongs indirectly to the socialist trade union OGBL. In the 1930s both papers fought each other mercilessly: Tageblatt saw the Nazis as a polit- ical enemy to be got rid of, whereas, at least in the early years, Luxemburger Wort shut its eyes to Hitler’s Germany as the polit- ical right regarded him as the last hope to protect Western Europe from the communist threat. When the Nazis occupied Luxembourg in 1940, both papers were brought into line. Downright political organs are the communist Zeitung vum Lëtzebuerger Vollek (established 1946, 1 per cent reader- ship today) and the liberal Journal (established 1948, 5 per cent readership today), since both are owned by their respective party. The initiators of both papers played an important role in the Résistance against the Nazi invaders.
ROMAIN KOHN 55 D’Lëtzebuerger Land (3 per cent readership) is the oldest politi- cal weekly. It was started in 1954 with the help of financiers close to the steel giant Arbed. The other political weekly is close to the Green party and has a readership of one per cent. Renamed Woxx in 2000, after it started 12 years before as Gréngespoun, it has always been perceived by its makers as an alternative to the “bourgeois” press. Thus, every current in the political and economic land- scape has its own paper. But in terms of the level of sales needed to run at a profit, there should be room for only one of these newspapers on the market. If all continue to exist despite their small circulation figures and revenues this is due to an overall will expressed by every political party to uphold a diversity of opinions guaranteed by the press aid. Other papers to receive money from public finances are Revue (established 1946, 25 per cent readership today) and Télécran (established 1978, 34 per cent readership today), two weekly illustrated magazines with an emphasis on the televi- sion programme, and Le Jeudi (established 1997, 7 per cent readership today), a French only weekly. In late 2001 two dailies were established: La Voix du Luxembourg and Le Quoti- dien. They have a readership of 7 per cent each and only pub- lish articles in French. Their political stance is far less obvious, even if they are owned by the two main press groups: Groupe Saint-Paul (Luxemburger Wort, Télécran, La Voix du Luxembourg) and Editpress (Tageblatt, Revue, Le Jeudi, Le Quotidien).
1.1 Multilingual media. It is difficult to imagine that the first edition of Luxemburger Wort, published shortly after the aboli- tion of censorship in 1848, contained only articles written in German. Anyone wishing to read one of the leading national newspapers nowadays will need to be familiar with German
56 LUXEMBOURG and French at least. Articles in both languages are side by side and no translation is provided. Moreover, you can find a French quote in a German article with no translation and vice versa. German reports account for approximately 70 per cent, French articles for 25 to 30 per cent, and the difference is made up by reports in Luxembourgish or any other language. This unique system works smoothly as Luxembourg is a kind of linguistic melting pot. In 1988, the linguist Guy Berg undertook a quantitative analysis of the languages used in the multilingual papers Lux- emburger Wort and Tageblatt. He divided both papers into 13 categories and found similar results for each of them. Sports had the highest use of a single language: about 95 per cent of the articles were written in German. Editorials in German made up for 91 per cent, local news for 87 per cent, the front page for 84 per cent, international affairs for 80 per cent and national affairs for 73 per cent, the remaining percentage were French articles as Luxembourgish does not play an important role in these categories (except for local news with 4.5 per cent). At that time, the arts pages had a ratio of 56 to 41.5 per cent in favour of German articles; today this ratio may have switched in favour of French. Job offers were the category in which French was leading with 84 per cent; today you will also find a number of job offers in English. Fifty-two per cent of advertisements were published in French, 38 in German and 10 in Luxembourgish; today there could be even less German commercial messages. An area from which German is almost banned is the social announcements. At the time, more than 80 per cent of birth or marriage announcements were written in Luxembourgish. Interestingly people tended to choose more French ads (45 per cent) when they had to announce the death of a person.
ROMAIN KOHN 57 1.2. Monolingual media. As the number of foreigners living in Luxembourg has been on the constant rise since the 1970s and currently makes up for almost 37 per cent of the popula- tion, French increasingly takes on the role of the lingua franca in everyday life (especially in commerce and the catering trade where a high percentage of the workforce are French and Bel- gian commuters). That is why Luxembourgian publishers have recently made efforts to target the country’s French- speaking community. Right now there are three French mono- lingual papers: the two dailies La Voix du Luxembourg and Le Quotidien as well as the weekly Le Jeudi. The main reason for the foundation of these three papers is commercial (even if paradoxically no publisher really expects to make money with his venture). Some pub- lishers believe that as there are more and more French- speaking people in Luxembourg, there should also be a new readership to be gained. This is even more the case because French speakers are usually unable to read the majority of German articles in the multilingual papers and thus have not bought a local daily or weekly so far. This is true enough, but then again La Voix du Luxembourg and Le Quotidien are not really a success as yet. Their readership of 14 per cent alto- gether lies only 3 points above the Luxembourgian edition of the French daily Le Républicain lorrain when it closed at 11 per cent at the end of 2001. This edition started in the early 1960s but in the last years circulation and revenues were constantly falling. (For the record: Le Républicain lorrain is a partner in Le Quotidien.) There is also a cultural dimension to take into account when trying to explain the publishers’ relative failure to catch a new readership. There seems to be a discrepancy between the number of inhabitants of the Grand Duchy who are fluent
58 LUXEMBOURG in French and those among them who are interested in Lux- embourg’s current affairs. The potential “natural” readers of a monolingual French press (bankers, eurocrats, immigrants, commuters) prefer to stick to the papers published in their home countries (which is quite easy as all the important titles from abroad are available in Luxembourg). If this were not the case, then what possible explanation is there for the fact that Le Quotidien did not succeed in winning over Le Républicain lor- rain’s readers? Le Quotidien is clearly Le Républicain lorrain’s suc- cessor (as this paper stopped publication when Le Quotidien first appeared and as it took over its subscriptions). The dif- ference lies in their editorial agenda: Le Quotidien focuses more on Luxembourg and less on France and the Lorraine region. So when Le Républicain lorrain stopped publishing its Luxembourg edition after 40 years in late 2001, you could observe readers buying Le Républicain lorrain’s edition from Thionville rather than Le Quotidien or for that matter La Voix du Luxembourg. Another finding of a multimedia poll conducted by TNS (Taylor-Nelson Sofres) shows that the readership of La Voix du Luxembourg is equally divided between Luxembourgers and foreigners (the poll does not say if this also applies to Le Quo- tidien but one could assume that the figures are the same). In the end this all means that if the fierce competition between the two monolingual French dailies continues, it is not because there is an overwhelming demand from the French- speaking inhabitants and commuters. It has to do mostly with predatory pricing between the two most important and ideo- logically opposed press companies in the Grand Duchy as both sides seem to assume that only one paper will survive in the end. (Ironically enough, the readers’ choice between La Voix du Luxembourg and Le Quotidien does not seem to be influ- enced by their political views, according to the social research
ROMAIN KOHN 59 institute Ilres, contrary to readers’ behaviour on the multilin- gual press market. But then again these papers are much more politically biased.) The English press is so far beyond the reach of the two main media groups. In 1981 the human resources manager Pol Wirtz had the idea to publish a weekly for expats: Luxembourg News. It was followed seven years later by the monthly magazine Busi- ness. Both have to survive without the support of public finances, as English is not among the three tongues mentioned in the 1984 Law on the Use of Languages. On 25 March 2003, International City Magazines announced that it would “cease publication of all its titles”, among them Luxembourg News and Business. Pol Wirtz is currently looking for new investors and he is confident that his papers will be relaunched soon. There are also papers addressing the local market in Por- tuguese. The first to appear was Contacto (9 per cent reader- ship). The current weekly was founded in 1970 and belongs to Groupe Saint-Paul. Its competitor Correio (4 per cent reader- ship) is owned by Editpress and was started in 1999. In April 2003, Présence hellénique was started as the first monthly in Greek (and French). Apart from English, Portuguese and Greek papers and magazines, no press product for any other language groups are published in Luxembourg. If Italian, Spanish, Flemish or Dutch inhabitants want to read papers in their native tongues, they have to go to the kiosk where they will find more than one daily or weekly imported from their countries. One final consideration or, more probably, a speculation: It is hard to imagine that one day a publisher will start a Ger- man only newspaper. This is firstly because of the Nazi occu- pation during World War II which made Luxembourgers adopt a certain critical distance towards Germany and its culture
60 LUXEMBOURG (even though Luxembourgers read far more German than French papers and books and watch many more TV programmes from Germany than from France). And secondly, this is simply because nobody sees the need for a monolingual German press in a multilingual cultural context.
1.3. Foreign press. Luxembourgers are keen readers of the foreign press. This habit is not only related to their multilin- gualism, it is also a consequence of the country’s size. You will not find any magazines with special interest themes like com- puters, cooking or sports at the news-stand. And those Lux- embourgers who do not want to read only press agency reports about international affairs, will have to turn to foreign dailies or weeklies. The local press simply does not have the financial means to have its own correspondents throughout the world’s important cities or even to send a reporter on spe- cial assignment to a place of crisis. All the important international papers can be found at the news-stands in Luxembourg, in total more than 5,300 titles. But their single sale figures are small in comparison to the local press. With one notable exception: the German tabloid Bild. Even though it completely ignores the Luxembourgian reality and current affairs it is read by eight per cent of the population.
2. Broadcast media. Radio and television are definitely the areas where Luxembourgish is the lingua franca, but as in the print media there are minor multilingual exceptions on many programmes. The only national TV station RTL Télé Lëtzebuerg as well as the three national radio programmes, RTL Radio Lëtze- buerg, the sociocultural Radio 100,7 and DNR (Den neie Radio), broadcast in Luxembourgish. This also applies to two out of the three regional stations: Radio Ara and Eldoradio. Radio Latina,
ROMAIN KOHN 61 however, broadcasts in the Romance languages, mostly in Por- tuguese. With the exception of one station (which broadcasts in Portuguese and French), all other 13 local radios use almost exclu- sively Luxembourgish on the air. The three TV channels that are distributed via cable are also in Luxembourgish. Even if nowadays there is a multitude of radio and televi- sion programmes for the local population, this is a fairly new situation as RTL held a broadcasting monopoly for six decades and the liberalization of the waves only started after 1991 when a law was passed. The history of electronic media began in 1931 when the Compagnie luxembourgeoise de radiodiffu- sion was founded, the current RTL Group. But in the first three decades of its existence only programmes in French, German and English were broadcast throughout Europe. These pro- grammes did not especially address the local population. Radio Lëtzebuerg (in Luxembourgish) only took off in 1959. Ten years later Télé Lëtzebuerg started (also in Luxembourgish but for more than 20 years only as a two-hour programme every Sun- day afternoon; the current daily magazine programme and news show has only been produced since 1991). In general, the magazine programme and the news are presented in Luxembourgish. But if a guest on a radio or TV programme comes from Germany or France, the interview is conducted and broadcast in his or her language and no trans- lation is provided. Again there is a unique feature. In order to address the foreign communities in the Grand Duchy the Gov- ernment is providing funding for a French translation of the daily half-hour TV news programme. It is broadcast simulta- neously on the second stereo channel. The sociocultural Radio 100,7, which hit the airwaves in 1993, is the first and only programme to be financed with pub- lic money. As it has a cultural as well as a political mission, it
62 LUXEMBOURG broadcasts every morning a 15-minute-long news programme in French. In the past RTL used to have weekly radio pro- grammes for the Portuguese, Italian and Spanish communities and citizens from the former Socialist Federal Republic of Yugoslavia and on television for the Italian speakers. But over time they disappeared. As RTL lost its broadcasting monopoly it considered that it no longer had to assume the public mission to inform the foreign communities in their own tongue. Radio Latina took over and addresses especially the Portuguese, Ital- ian, Spanish and French speakers in the Grand Duchy. Several regional and local radio stations broadcast mainly in English, but their programmes are very much music oriented and do not provide their audience with journalism. Another quite unique phenomenon is the spillover effect. Everybody wishing to watch the main public and private TV programmes in Europe or to listen to the Belgian, French and German radio stations in the area next to the frontier can do so. This applies to both the native and the foreign population. But it is clear that, compared with non-national inhabitants, the Luxembourgers have a preference for German radio and television programmes.
Audience share for 29% RTL Télé TV programmes Lëtzebuerg by language Luxembourgian 3% Other TV population
12% French TV 56% German TV
During weekdays the share of Luxembourgers who watch RTL Télé Lëtzebuerg (in Luxembourgish) is 29 per cent; German TV channels are watched by 56 per cent of natives, French by
ROMAIN KOHN 63 12 per cent and the remaining TV programmes in any other language by 3 per cent (according to an Ilres poll from 2001).
Audience share for 22% RTL Télé TV programmes Lëtzebuerg by language 9% Other TV Luxembourgian and foreign population 24% French TV 45% German TV
If the survey takes into account the whole population of the Grand Duchy, the share for RTL Télé Lëtzebuerg and German TV drops to 22 and 45 per cent respectively, whereas the share for French and all the other TV stations climbs to 24 and 9 per cent respectively.
TV viewing 11% Other TV preferences by 17% language among German TV Portuguese population 26% Portuguese TV 46% French TV
Portuguese people watch mostly French channels (46 per cent), followed by Portuguese TV (26 per cent), German programmes (17 per cent) and the other TV stations (11 per cent). The same trend can be observed when you analyse the radio listening habits of the population. Luxembourgers prefer to tune in to German rather than to French programmes. However, the share of French radio stations goes up when you consider the whole population. But there is one big difference from TV: 85 per cent of the audience share from the native
64 LUXEMBOURG population listen to Luxembourgian radio stations. This means that in contrast to TV only 15 per cent of Luxem- bourgers are tuning in to foreign radio programmes. The main reason for this is the poor range of programmes on RTL Télé Lëtzebuerg, which has 30 minutes of a magazine programme and 30 minutes of local news per day, but no movies and shows for instance.
3. Internet. There are no rules for the choice of language on an Internet site but French and English are dominant. The administration almost exclusively uses French, not because it responds to a public demand but because it is the administra- tion’s language in general. The newspapers’ sites are predom- inantly in German with the exception of Tageblatt which is mainly in French, even if the print edition is pending towards the German language. The common Internet site for RTL radio and television is one of the few written in Luxembourgish and at the same time one of the most – if not the most – visited sites in the country.
IV. Language preferences of journalists Regarding multilingual print media, a journalist’s reasons for picking one language rather than another can be very diverse. A journalist may have studied in a German-speaking country and so prefer to use German. Or a reporter who generally writes articles in German, might switch to French out of cour- tesy when covering a conference given by a philosopher from Paris – if he considers his bilingual talents to be good enough. Revue and Télécran are almost exclusively German-language magazines, in which most French words are used in the adver- tisements. These magazines address the whole native popula- tion, from the housewife to the manager and from the teenager
ROMAIN KOHN 65 to the grandparent. So they have to use German, as it is the language most easily read by the majority of Luxembourgers.
V. Conclusion Luxembourg is definitely a multilingual country, but unlike other multilingual societies like Switzerland and Belgium there are no (separate) linguistic communities. In the Grand Duchy everybody speaks three languages reasonably well: Luxem- bourgish, German and French. At least those people who went through the local school system are in command of all three. Reading books and papers, listening to a radio pro- gramme or watching TV without worrying about the language (be it Luxembourgish, French or German) is part of the cultural and political identity of Luxembourg and its citizens. Of course everybody has their personal linguistic preferences but they are not led by a hidden agenda. So far, the use of languages in public life followed some rules that developed through decades of practical evolution rather than through legislative measures. The administration’s written language is French and its spoken tongue Luxembour- gish. Radio and television programmes are broadcast in Lux- embourgish and the papers are mainly written in German. But it is getting more difficult to stick to these strict distinctions. The transitions are more than ever in a state of flux. So far Luxembourg prides itself for being at the crossroads of two important cultures. Its citizens not only speak the dif- ferent languages, they also grasp the cultural differences. If this is the core of the country’s identity, then there is no rea- son why people should not continue to stick to it in the future.
66 LUXEMBOURG Bibliography Berg, Guy, Mir wëlle bleiwe, wat mir sin. Soziolinguistische und sprachtypologische Betrachtungen zur luxemburgischen Mehrsprachigkeit (Tübingen: Max Niemeyer, 1993).
Kohn, Romain, “Ein Volk von Zeitungslesern”, in Editions Saint-Paul (ed.), Kaleidoskop (Luxembourg: Editions Saint-Paul, 2002), 115-24.
Kohn, Romain, “Im Zweifel für den Leser. Wie Presse, Radio und TV die Sprachenvielfalt im Land meistern”, Süddeutsche Zeitung, 19 January 2001.
Loi du 24 février 1984 sur le régime des langues, Mémorial A n° 16, 27 Feb- ruary 1984, 196-197 <http://www.legilux.lu>
Loi du 3 août 1998 sur la promotion de la presse écrite, Mémorial A n° 81, 23 September 1998, 1592-1593 <http://www.legilux.lu>
Majerus, Pierre, L’Etat luxembourgeois. Manuel de droit constitutionnel et de droit administratif (Luxembourg, 1990).
Newton, Gerald (ed.), Luxembourg and Lëtzebuergesch. Language and Commu- nication at the Crossroads of Europe (Oxford: Clarendon Press, 1996).
Peeters, Roger J., “Trilinguisme et triglossie: l’emploi des langues dans la presse quotidienne luxembourgeoise”, Orbis (Bulletin international de documentation linguistique), Tome XXXIX 1996-1997, 127-57
Service Information et Presse (ed.), About... languages (Luxembourg, 1999) <http://www.gouvernement.lu/publications/download/about.pdf>
Service Information et Presse (ed.), About... media and communications (Luxembourg, 2002) <http://www.gouvernement.lu/publications/down load/mediaENG.pdf>
ROMAIN KOHN 67 Recommendations
Luxembourg is a multilingual society, where Luxembourgish, French and German are used following numerous practical, written and unwritten rules. To argue in favour of monolin- gual media would probably lead to social segregation and in the end to a “dilution” of citizenship. The cultural identity of Luxembourgers is very strongly linked to an equal-to-equal coexistence of both their national language and their multi- lingualism. This type of multilingualism is specific to Luxem- bourg and probably not comparable with any other nation. It is important to note that a major part of Luxembourg society is in command of more than one of the three official languages: Lëtzebuergesch, German and French. Also, a majority of Luxembourg’s immigrants speak at least one of the three official languages, French having become a lingua franca or a common denominator. French is also the language mostly used by cross-border workers from France, Belgium and Germany. Immigrants especially from Romance-speaking countries have “their” media: two Portuguese weeklies, a radio in dif- ferent Romance languages, a French translation of the TV news (in Luxembourgish) and a French daily radio news pro- gramme (on public radio). Two all-French newspapers and an exclusively French weekly give French commuters and immi- grants from Romance-speaking countries a broad insight into Luxembourg activities. In the press, Luxembourgish has never been established as a language of communication. This is largely due to the fact that there is no real demand from the citizens to read their newspapers in the national language, as it remains first and foremost a spoken language and is hard to read (and to
68 RECOMMENDATIONS write) when you are not accustomed to this exercise. Things are different on radio and television, where Luxembourgish is the major language of communication.
Put in this perspective, the Government should: • Continue to encourage foreigners/immigrants to learn Lux- embourgish as a language of integration; • Encourage the creation of multilingual broadcasting or boost the production of radio and TV broadcasts for a mul- tilingual audience in languages other than Luxembourgish (in particular on the public radio station); • Leave the choice of the language to the speaker, i.e. jour- nalist (not to the readers or the radio and TV audience).
RECOMMENDATIONS 69 Natalia Angheli Moldova
Situated at the crossroads between the Slavic and the Latin worlds, Moldova is home to many ethnic groups. According to the results of the latest census, 64.5 per cent of the popula- tion are of Moldovan descent, 13.8 per cent are ethnic Ukrainians, 13 per cent are Russians, 3 per cent are ethnic Gagauz, 2 per cent are Bulgarians, 1.5 per cent Jewish and 2.2 per cent belong to other ethnic groups (Belarusian, Polish, German, Roma, etc).1 The cultural landscape of Moldova is a kaleidoscope of traditions and languages. Some are similar to those of other peoples in the region – Romanians, Russians, Ukrainians, Bul- garians. Others are unique to this area – like the Gagauz, a Christian Orthodox group speaking a Turkic language. Eleven years after the break-up of the Soviet Union, the country is still in search of its identity and its place in the new Europe – all of which affect the ways in which different ethnic groups perceive themselves and each other. Safeguarding the interests of these groups remains a challenge both for the country’s authorities and the civil society, especially in condi- tions of grave economic crisis and the unresolved Transdnies- trian dispute.
1 Quoted from “The Decision of the Parliament of the Republic of Moldova No. 1039-XII from 26.05.92 on The Legal Status of Persons Belonging to Ethnic, Linguistic and Religious Minorities in the Context of the Armed Conflict in the Districts of the Eastern Part of the Dniester”.
NATALIA ANGHELI 71 I. Legal framework for the media In Moldova, the rapport between the titular nation and the other ethnic groups is often viewed through the perspective of the language issue. Until the late 1980s, despite the diversity in the national structure Russian and Moldovan languages predominated. Thus, in 1989, 59.4 per cent of scholars were taught in Moldovan and 40.6 per cent in Russian.2 Russian was the main language of official communication. Moldova’s emancipation from communist rule brought about the revival of the national awareness of ethnic Moldovans. As part of this movement, a Law on the Functioning of Languages on the Territory of Moldova was adopted in 1989. Under the law, Moldovan gained the status of the official lan- guage, while Russian was declared “the language of communi- cation among nations”.3 While raising the status of Moldovan, the law also stipulated the use of Ukrainian, Bulgarian, Hebrew, Yiddish, Roma language, etc. to meet the needs of various eth- nic groups living in Moldova.4 The law also stipulated the use of Latin alphabet, elimi- nating the only difference between Moldovan and Romanian. However, the name of the language, i.e. Moldovan vs. Roman- ian, has become a topic of heated debates. Part of the popula- tion use the name “Romanian”, and call themselves “ethnic Romanians”, while others maintain that they speak Moldovan. Since “Moldovan” is the name used in all legal acts, this is the term that will be used in the present report in reference to the country’s official language. The use of Moldovan as the country’s official language is also stipulated in Article 13 of the Constitution. The Article also recognizes the right of Moldovan citizens to promote Russian and other languages spoken on its territory. Article 10 of the Constitution safeguards the right of Moldovan nationals
72 MOLDOVA to preserve, develop and express their ethnic, cultural, linguis- tic and religious identity. Neither the language law nor the Constitution was accepted in Transdniestria, a region in eastern Moldova largely populated by ethnic Ukrainians and Russians. Here the resi- dents protested most vocally against Article 7 of the language law, which prescribes the knowledge of Moldovan to those holding positions in state administration bodies. In the rest of the country, the implementation of the language law and linguistic provisions of other legal acts has been piecemeal at best, and striking a balance between Moldovan and Russian, especially in the spheres of business and media, has remained a sen- sitive issue. Most educated Moldovans speak both Moldovan and Russian, whereas for many other ethnic groups Russian remains the first, and, sometimes, the only means of communication. Even though the 1989 law did not contain any provisions expressly regulating the media, it has laid the foundation for many of the subsequent developments in that field. In line with the language law are the linguistic provisions of the country’s broadcast legislation. Article 13 of the 1995 Law on Broadcasting stipulates that a minimum of 65 per cent of programmes should be in the country’s official language. The law has set the framework for the activity of the Audiovisual Co-ordinating Council (CCA), which, among other things, is required to facilitate the development of broadcasts in the country’s official language.5
2 Atanasia Stoianova, “National Minorities Education in Moldova: The Legal Framework and Practice”, Report presented at The World Congress on Lan- guage Policies, Barcelona, 16-20 April 2002 <www.linguapax.org/congres/ taller/taller3/article23_ang.html> 3 Article 3 of the Law on the Functioning of Languages on the Territory of Moldova. 4 Article 4 of the Law on the Functioning of Languages on the Territory of Moldova. 5 Article 37 of the Law on Broadcasting.
NATALIA ANGHELI 73 The language provisions of the 1997 Law on Advertising are fairly liberal. Following an amendment adopted in 2001, adver- tisements can be published in the country’s official language or, upon the request of the advertiser, in other languages.6 Access of different ethnic groups to the media is also pro- vided for by the 2001 Law on the Rights of Persons Belonging to National Minorities. Article 13 of that law stipulates that repre- sentatives of ethnic minorities and their organizations have the right to produce publications in their native languages, while the government authorities are required to organize broadcasts in these languages on the state TV and radio. Sim- ilarly, the 2002 Law on the National Public Broadcaster proclaims cultural diversity, and acknowledges the right of ethnic groups to have programmes in their languages. In order to facilitate the implementation of the language law and promote the state policies in the area of inter-ethnic relations, the Government created the Department on National Relations and the Functioning of Languages (subsequently renamed the Department of Inter-ethnic Relations). The depart- ment is charged with monitoring the situation with respect to the rights of ethnic groups and those of the titular nation, as well as supporting the activities of various non-governmental organizations in that field.
II. Media landscape A plethora of print and electronic media outlets have appeared in Moldova since it gained independence in 1991. As most have been financed by political parties and groups, they have reflected the whole spectrum of political opinions in the coun- try. There has been, however, far less variety in the way these publications have reflected the interests of various ethnic groups in Moldova.
74 MOLDOVA The media scene in Moldova is extremely volatile. Due to the low purchasing capacity of the population and fickle political interests the lifespan of many outlets has been fairly short. According to the data collected by the Independent Journalism Center, Moldova, as of November 2002 there were 79 national print publications, 23 local print outlets, 2 national TV chan- nels, 1 national radio channel, 32 local TV channels, 24 local radio stations and 8 news agencies. Out of a total of 169 out- lets, 82 published or broadcast their programmes in Moldovan, 33 in both Moldovan and Russian, 44 in Russian only, 6 in Russian and Gagauz and 4 in other languages (these data do not include information about media outlets in the breakaway Transdniestrian region).7 The price of newspapers and magazines is prohibitively high for most Moldovans, and radio and television channels broadcast through the state network are the most likely sources of information and entertainment. Radio Moldova, TV Moldova 1 and ORT Moldova are available in practically all households. Until 10 August 2002, TV Romania 1, the public channel from the neighbouring country, was also broadcast to most Moldovan homes through the state communications system.8 The Moldovan authorities suspended the broadcasts claiming that additional intergovernmental accords stipulating the method of payment for the use of the Moldovan relaying facilities were necessary. A wave of public protests followed, and rebroadcasts were finally resumed in March 2003. It is also possible for residents of northern Moldova and the Transdniestrian region to receive broadcasts from the neigh- bouring Ukraine in their homes.
6 Article 8 of the Law on Advertising. 7 “Media Guide 2001-2002”, Independent Journalism Center, Moldova. 8 Victor Bogaci, “TV Transmitters and Stations in the Counties of Moldova”, Mass Media in Moldova, December 1999, Independent Journalism Center, Moldova.
NATALIA ANGHELI 75 Still, low salaries do not allow many Moldovans to purchase up-to-date radio or television equipment. As a result, they do not have access to the stations broadcasting over the air, and rely chiefly on transmissions of state-owned local stations through old-style cable radio.
1. Russian-language media in Moldova. Russian remains the main language of the media in Moldova. In fact, due to their large number, high circulation and vast penetration it is hard even to call these outlets “minority”. According to a summer 2002 opinion poll, three of the five most widely read newspapers in Moldova were published in Russian, and two of the five most popular radio stations broadcast their programmes in that language.9 The same poll showed that the most popular TV channel was the Russian-language ORT. The newspaper with the highest popularity rating in Moldova is Komsomol’skaya Pravda, with a circulation of 50,000 plus copies, far more than that of any Moldovan- language publication. In fact, many of the most popular Russian-language newspapers are Moldovan editions of famous Russian titles (Komsomol’skaya Pravda, Argumenty i Fakty, Trud). Similarly, Russian-language broadcasts with the highest rating are rebroadcasts of TV and radio channels from Russia (ORT, Russkoe Radio, Radio Hit FM). In general, the share of rebroadcasts from Russia is con- siderable. According to the CCA register, as of summer 2002 out of 23 licensed over-the-air radio stations 11 rebroadcast the programmes of Russian stations. By comparison, two sta- tions had valid licences to rebroadcast programmes from Romania, one from Turkey, and one station was authorized to rebroadcast Radio Liberty.
76 MOLDOVA The number of broadcasters who are engaged in illegal broad- casts is much higher. According to the CCA, unauthorized retransmission of foreign broadcasts is the most common vio- lation of broadcasting regulations.10 Estimates of the Associa- tion of Electronic Media (APEL) put the number of such viola- tors at 90 per cent of licence holders.11 The choice of programmes for rebroadcasting is often indiscriminate, and Moldovan news consumers frequently learn about the exact time in Moscow, the price of real estate in St. Petersburg, or the weather forecast for Siberia. Lacking the necessary financial means, and technical or professional expertise, local stations often use these rebroadcasts as a way to stay alive. A typical example in this sense is Info Radio – a private channel, which was launched in August 2000 with listings that contained primarily news from Moldova (in Moldovan and Russian). By late 2001 it was rebroadcasting the Moscow- based Ekho Moskvy station. According to the CCA regulations, applicants that pro- vide “adequate” coverage of relations between the titular nation and other ethnic groups living in Moldova, and pro- mote the values of the Moldovan national culture and those of “co-living” ethnicities get priority in the selection process. However, these criteria have seldom been put into practice giving rise to vocal criticisms from local media watchdogs.12
9 “Mass Media in the Republic of Moldova: Access, Audiences, Preferences, Attitudes”, Mass Media in Moldova, June 2002, Independent Journalism Center, Moldova. 10 “Broadcast Council Head Criticizes License Holders”, Moldova Media News, 17, October 2002. 11 Interview with Victor Osipov, APEL executive director, October 2002. 12 “Criteria for Distributing Licenses to Winners of Contests for Broadcast Authorization” <www.cca.md>
NATALIA ANGHELI 77 In 2000, the Association of Graduates of Foreign Universities (CAIRO) even brought a lawsuit against the Council claiming that it had failed to “protect the national information space from foreign incursion”. The court ruled in their favour and ordered the broadcasters to respect the linguistic provisions of the country’s broadcasting law. The decision caused uproar among Moldova’s Russian-speaking population, and the OSCE High Commissioner for National Minorities criticized the restrictions on a human rights basis. Other international pressure followed, and the Moldovan parliament issued an interpretation of the language provision, stipulating that 65 per cent of locally produced content, rather than that of the total airtime, had to be in the official language. For local affili- ates of stations from Russia this meant remaining on the air without having to make any changes in the listings. The CCA has had little success in enacting the language and other provisions of the country’s broadcasting legislation. Most of the broadcasters simply defy the sanctions and remain on the air. Thus, for example Avto Radio continued to broadcast even after both its broadcast and technical licences were withdrawn. Most recently, the Council has adopted a far more cautious approach and has not applied any serious sanctions. Unable to effectively facilitate the implementation of the relevant legisla- tion, the CCA now claims it avoids applying harsh sanctions for fear of “destroying” the Moldovan broadcast space.13
2. Ukrainian, Bulgarian, Yiddish and Roma-language media. The weight of media in languages other than Russian and Moldovan in Moldova is minimal. As of November 2002, there were no nationally distributed print media in languages other than Moldovan and Russian.14 The only two publications
78 MOLDOVA with nationwide circulation were Istoki and Nash Golos. Both focus on the life of the Jewish community in Moldova, and publish all their materials in Russian. Ukrainian-language media are underdeveloped even though this is the second largest ethnic group after Moldovans. The Chisinau-based Ukrainian-language Ukrainski Golos depends on private donations for existence, and these are not enough to ensure that the paper with a circulation of 3,000 copies appears regularly. Promini, a Ukrainian-language news- paper published in the northern town of Balti, is also issued irregularly.15 The situation is similar in the Bulgarian-language press. Rodno Slovo, the newspaper of the Bulgarian society in Moldova ceased publication some three years ago because of lack of funds. Insufficient funding has also hampered the pub- lication of Blgarski Glas in the southern town of Taraclia. Since its foundation in 1991, only 50 issues of the newspaper have been published. There is no full-time staff working for the publication, and new issues appear when private dona- tions are made. In 2002, the attempts of local authorities to subsidize the paper only had a limited effect – even though support for 12 issues had been pledged, funding for just 3 issues was secured.16 Several local broadcasters have programmes in Bulgarian. Thus, the state TV channel STV 41 based in Taraclia broad- casts local news, business programmes, and entertainment
13 “Broadcast Council Head Criticizes License Holders”, Moldova Media News, 17, October 2002. 14 “The Catalog of Periodicals in the Republic of Moldova and CIS”, 2002. 15 Interview with Pyotr Grabchiuk, president of the Ukrainians Association in Moldova, November 2002. 16 Interview with Dimitr Borimechkov, editor-in-chief of Blgarski Glas, November 2002.
NATALIA ANGHELI 79 shows in Bulgarian. TVardita, an over-the-air channel in the town of Tvardita in southern Moldova also has several broad- casts in Bulgarian. However, the ratio of original programming on most of these stations is very small, and the different languages are mostly used to broadcast “musical greetings”. The same applies to Ukrainian-language broadcasts of the AVM Studio in Edinet, and Canal-X in Briceni – both in northern Moldova, as well as BAS-TV in the town of Basarabeasca in central Moldova. The range of coverage of all these channels is well below 50 kilometres. There are programmes in six languages other than Moldovan on TeleRadio Moldova, the country’s national broad- caster. The “Comunitatea” department of Moldovan public TV carries 8 hours and 30 minutes of programming, whereas the monthly broadcasts of the languages department of the national radio total 7 hours and 45 minutes. TV and radio list- ings include programmes in Bulgarian, Gagauz, Yiddish, Roma, Russian and Ukrainian. However, lack of qualified staff and adequate financing seriously affect their quality. Because of low salaries, few young journalists join the staff of these departments. As of November 2002, the Roma TV programme was not broadcast because there was no host.17 Journalists miss important events because they lack funds, which are necessary to go on field trips outside the capital Chisinau. Their daily communication needs are poorly served because the offices are not equipped with computers or fax machines. Representatives of the ethnic communities in Moldova have repeatedly expressed their dissatisfaction with the amount and schedule of programmes in their languages on the Moldovan national broadcaster. In July 2002, these concerns
80 MOLDOVA were voiced in a letter sent by the director of the Department of Inter-ethnic Relations to the head of TeleRadio. The letter called for an increase in the volume of broadcasts in the languages of the different ethnic groups, their scheduling during prime time, and improving the coverage of the small ethnic groups in Moldova (Belarusians, Armenians, Azerbaijanis, Tartars, Poles, Lithuanians, etc). The letter also urged the broadcaster’s man- agement to provide an international perspective in program- ming by covering ethnic issues from abroad.18 Since November 2002, the content and broadcast time of programmes in different languages on the national TV and radio has remained largely unchanged. The shortcomings in the field of minority access to the media came under the scrutiny of the Council of Europe (CoE) in January 2003. In the context of monitoring the Framework Convention for the Protection of National Minorities, its Committee of Ministers called on Moldovan authorities to “take account of the legitimate interests of all national minorities including those disadvantaged or numerically smaller.” According to the CoE, the implementation of the Convention “has not been fully suc- cessful with respect to the Roma”, and further efforts are needed to provide “access to media inter alia for Ukrainians.”19
3. Media in the Gagauz autonomous region. The 1994 Law on the Special Legal Status of Gagauz Yeri granted territorial auton- omy to some 170,000 ethnic Gagauz who live in southern
17 Interview with Tamara Saapega, head of the Comunitatea Department at TeleRadio Moldova, November 2002. 18 Letter from Tatiana Mlecico, director general of the Department of Inter- ethnic Relations to Ion Gonta, chairman of the State Company TeleRadio Moldova, 8 July 2002. 19 “Protection of Minorities in Germany, Armenia and Moldova”, Council of Europe News, 15 January 2003 <www.coe.int>
NATALIA ANGHELI 81 Moldova, and gave them the right to independently settle issues relating to the political, economic and cultural development of the region. Under the law, the official languages of Gagauz-Yeri are Moldovan, Gagauz and Russian. However, the predominant means of communication in the region are Russian and Gagauz. The problems that the media in the region face are simi- lar to the professional and economic challenges to journalists in other parts of Moldova. Lack of qualified staff, lack of funds, and attempts of the authorities to censor the media – these are the main issues. The circulation of most periodicals does not exceed sev- eral thousand copies, and many of them are produced by very small teams of journalists, sometimes even by editors- in-chief themselves. The region’s parliament is the founder of Vesti Gagauzii, a four-page weekly with a circulation of 5,000 copies. Three pages appear in Russian, and one is published in Gagauz. Two more periodicals are sponsored by the local authorities – Znamea from Ceadir-Lunga and Panorama from Vulcanesti. Both are Russian-language weeklies. Znamea has a print run of 5,000 copies, whereas Panorama is a two-page flyer with a cir- culation of 500 copies. Because of inadequate financing, the Gagauz-language Ana Sözü, Gagauz Halki, Sabaa Yildizi, Gagauz Yeri, Gagauz Sesi, and Halk Birlii appear less regularly, and so does the Russ- ian-Gagauz newspaper Açik Göz.20 Financial aid to the Gagauz media from the central Moldovan authorities is lacking. On the other hand, several publications have received support from Turkey. Ana Sözü, a four-page fortnightly newspaper, and the magazine Sabaa Yildizi have been sponsored by the Turkish International
82 MOLDOVA Co-operation Agency (TIKA), while the fortnightly Gagauz Sesi newspaper has received donations from private individuals. TIKA has also provided a technical grant for the develop- ment of broadcasting in the region. The funding has covered the costs of a relaying facility aimed to increase the quality of radio transmission by Radio Gagauzia, the state-owned chan- nel in the towns of Comrat, Ceadir-Lunga and Vulcanesti. Currently, there is just one radio channel in the region – the private Radiostantsia Jug, which has a mixed music/news format and broadcasts largely in Russian. There are five licensed TV stations in the region, but only four are cur- rently on the air. The original programming of these chan- nels ranges between one and six hours per week, most of which are in Russian. The rest are retransmissions of Russian channels. For example, Ayin Açik channel from Ceadar-Lunga uses 90 per cent of its broadcast time to retransmit pro- grammes from the Russian channels ORT and RTR, while Bizim Aydinik from Comrat rebroadcasts programmes of the Moscow-based MUZ-TV and Channel 3. The coverage range of these channels is between 10 and 40 kilometres, the smallest being that of TV Sud from Vulcanesti and the largest that of Yeni Ay in Comrat. The media groups from the region have repeatedly urged the central authorities to facilitate the development of broad- casting to autonomy, and grant more radio frequencies to local private broadcasters. The Independent Centre of Journalism in Gagauzia, a local media NGO, sent open letters to the Moldo- van president, parliament speaker and prime minister urging them to intervene.21 20 Ivan Topal, “The Press in the Gagauz-yeri Autonomous Region”, Mass Media in Moldova, June 2002. 21 Interview with Stepan Piron, director of the Independent Centre of Jour- nalism in Gagauzia, November 2002.
NATALIA ANGHELI 83 Local authorities frequently interfere in the activities of the media, especially of the state-owned outlets. Political infight- ing often results in censorship and sacking of journalists. Thus, according to the League for the Defence of Human Rights in Moldova (LADOM), during the autumn 2002 campaign for the election of the local governor the authorities sacked the editor-in-chief of Znamea, and threatened staff members with layoffs in a move to ensure pre-election coverage biased towards one of the candidates.22 In November 2002, the local authorities closed down the state-owned TeleRadio Gagauzia. This was the only company with a region-wide coverage and original broadcasts in Bul- garian, Gagauz, Moldovan and Russian.23
4. Media in Transdniestria. The self-proclaimed Moldovan Trans-Dniestrian Republic (Transdniestria) has been in exis- tence since September 1990. Unlike the rest of the country, this region in eastern Moldova is populated by 39.9 per cent Moldovans, 28.3 per cent Ukrainians, 25.5 per cent Russians and 6.4 per cent are representatives of other ethnic groups.24 The drive for the revival of Moldovan culture and language in the late 1980s, especially the adoption of the language law, was perceived as a threat by many of the local residents. Their strongest fear was that Moldova would eventually reunite with neighbouring Romania. Hardly any of the Ukrainians and Rus- sians from Transdniestria speak Moldovan, and they were afraid to wake up one day as foreigners in their own homes. The 1991 referendum to preserve the Soviet Union, boycotted in most of Moldova, was widely hailed in the region. Since then, the breakaway republic has created all the accoutrements of a state. In 1992, the parliament of the self- proclaimed republic abolished the 1989 language law, and
84 MOLDOVA reintroduced the use of Cyrillic alphabet for Moldovan. Its Constitution declares Moldovan, Russian and Ukrainian as the region’s official languages.25 The 1993 Law on the Press and Other News Media guaran- tees the right of its citizens to have access to information in their native languages.26 However, the overwhelming majority of media outlets in the region publish or broadcast informa- tion in Russian. Additionally, news media from Russia are widely available through rebroadcasts and kiosk sales. As of November 2002, there were 63 registered media out- lets in the region. Only two newspapers were published in lan- guages other than Russian, and non-Russian programmes were available only through the Transdniestrian state broadcaster.27 The only Moldovan-language publication is Adevarul Nistrean. This newspaper with a print run of 1,000 copies is sponsored by the region’s authorities and is issued twice a week. The weekly Gomin in the Ukrainian language is also financed from the state coffers. It has a circulation of some 2,300 copies.28 Transdniestrian state radio has daily newscasts in Moldovan and Ukrainian, along with analytical programmes and feature magazines on weekends. The state television car- ries Moldovan and Ukrainian-language news programmes three times a week, as well as children’s and entertainment programmes in these languages.
22 “Human Rights Activists Deplore Media Pressure in Gagauzia”, Moldova Media News, 17, October 2002. 23 Interview with Stepan Piron, director of the Independent Journalism Center in Comrat, November 2002. 24 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integratsii”, Moldova Academic Review, 2002 <www.iatp.md/academicreview> 25 Article 12 from the Constitution of the Moldovan Trans-Dniestrian Republic. 26 Article 3 of the Law on the Press and Other News Media. 27 Interview with Andrei Safonov, editor-in-chief of Novaya Gazeta, Nov. 2002. 28 “Media Guide 2001-2002”, Independent Journalism Center, Moldova.
NATALIA ANGHELI 85 The predominance of the Russian language in the region’s media is frequently explained by its authorities by the “lin- guistic preferences” of its residents. According to an opinion poll they cite, 20 per cent of Transdniestrians regularly watch TV programmes in Moldovan, 37 per cent in Ukrainian and 95 per cent in Russian. The idea, which is widely disseminated among the local population, is that Russia is much closer to it in spirit and cultural heritage than Moldova.29 Tense relations between central Moldovan authorities and Transdniestrian leaders, especially after armed skirmishes in late 1991 and early 1992, have resulted in a serious media hiatus between the breakaway region and the rest of the coun- try. In the early 1990s both sides regularly jammed each other’s broadcasts. Until recently Moldovan newspapers were practically unavailable in Transdniestria and vice versa. In May 2001, Moldovan President Vladimir Voronin and Transdniestrian leader Igor Smirnov signed an agreement pro- viding for a free circulation of the media. Under the agree- ment, the population were given the possibility to subscribe to periodicals published on both banks of the Dniester River. Still, few Transdniestrian residents have access to broadcasts of Moldovan national radio and TV because it is not available through the regular over-the-air network. Establishing a rapport between the media in the break- away region and the rest of the country still remains a prob- lem. Reports about developments in Moldova are regularly censored by the Transdniestrian authorities, and their authors are accused of “acting as a fifth column for Moldova” and fre- quently threatened with layoffs. In a similar move, in 2001 the Moldovan authorities closed down the Kommersant Moldovy newspaper for publishing reports allegedly biased towards Transdniestrian authorities.
86 MOLDOVA Despite the 2001 agreements, access to information in the region is limited, and the authorities on the two banks of the Dniester River occasionally resort to “tit-for-tat” revoking of journalists’ accreditation.
III. The “other” in the media Dire economic straits, lack of qualified journalists and attempts by the authorities to interfere in the activities of news outlets – these are the problems that hamper the development of the media in Moldova, irrespective of their language. These problems are augmented by a lack of professional solidarity among journalists from different ethnic backgrounds. The media are largely divided along ethnic lines, and the cover- age of major political, social and economic events in the Russian- language media differs significantly from coverage in the Moldovan-speaking media. Moreover, through their work many journalists have heightened inter-ethnic tensions and have contributed to the creation of the image of the hostile “other”. The most vivid example was the coverage of events in Transdniestria in 1991-1992. When fighting between govern- ment forces and Transdniestrian insurgents broke out, the news media readily adopted the style of coverage that bred the stereotypes of the “enemy” and provided a simplified “black-and-white” perspective of the events. Labelling of Transdniestria, its authorities and residents by Moldovan national media at that time was quite common. Similarly, the media in the breakaway republic used disparag- ing epithets and metaphors when describing Moldovan cen- tral authorities and its residents, who were calling for more linguistic and cultural rights.
29 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integratsii”, Moldova Academic Review, 2002 <www.iatp.md/academicreview>
NATALIA ANGHELI 87 Thus, the official Moldovan daily Nezavisimaya Moldova often referred to the region’s authorities as “conservative forces”, “champions of colonial policies” and sometimes even as “crim- inals” or “gangsters”. The policies of Transdniestrian leaders were frequently described as “devilish”, while the residents of the breakaway republic were labelled “strangers” and “tramps” implying that the non-Moldovan population had no real roots there.30 In its turn, Dnestrovskaya Pravda frequently referred to Moldovans claiming their language and cultural rights as well as the country’s authorities as “fascists”. They were also labelled the “dark forces of Moldova”, and disparaging comments were often made about their alleged lack of culture and education. The coverage of “the other” across the frontline consistently lacked historical background, and opinions of just one side were presented. By and large, Transdniestrians remained a faceless, homogeneous and hostile mass for Moldovans, and vice versa.31 Since the early 1990s the language of news coverage has been significantly toned down. Still, numerous problems remain, and reporting about relations between different lan- guage groups continues to lack balance, consistency and depth. Professional discussions of these issues were formally launched in 1999. Then the Moldovan Journalists’ Union adopted a code of professional ethics, which, among other things, urged media professionals to “oppose violence, hate speech and confrontation, or any discrimination based on cul- ture, sex or creed.”32 Following the adoption of the Code, the journalists set up the National Ethics Commission. However, the commission has not managed to wield enough influence on the work patterns of local media professionals, and to unite journalists in the quest for diverse and ethical reporting. Recriminations of ethnic insensitivity, especially between representatives of Russian and Moldovan-language media, have continued, and in 2001 a journalist from the Russian-lan-
88 MOLDOVA guage Vremya weekly was sued for allegedly promoting hate speech through the media. Criminal charges were filed against Yulia Korolkova after members of CAIRO accused her of insulting the national honour of Moldovans and instigating inter-ethnic strife. According to CAIRO, her article entitled “Suitcase. Train Station. Russia”, was denigrating to the titular nation. The article claimed that access to positions in state power bodies for Russian-speakers was hindered, and that some officials, who were ethnic Moldovans, took bribes. The charges against Korolkova were later dropped, but tensions persisted. Moreover, leaders of the Russian commu- nity who stood up in Korolkova’s defence claimed that she had been unfairly singled out for punishment. In their opinion, articles openly inciting inter-ethnic hatred in the Moldovan- language press, “went legally unobserved”.33 Ethnic division has found its way into journalists’ profes- sional organizations, and some of these have been formed to promote the interests of certain ethnic groups. For example, the Chisinau-based Association of Mass Media unites mainly editors-in-chief of Russian-language media, and there are also Unions of Gagauz and Transdniestrian journalists. Lack of journalists’ solidarity has made attaining their pro- fessional goals more difficult. In early 2002, the strike of the employees of TeleRadio Moldova state company for more edito- rial freedom failed to garner enough support because it was per- ceived by many Russian-speaking journalists as an attempt of their Moldovan colleagues to obtain more rights for themselves.
30 Natalia Angheli, “A Faceless Other: Image of Trans-Dniester in Moldovan News Media”, Media Online, 30 March 2001 <www.mediaonline.ba/> 31 “Articles”, Transnistrian Conflict in the News Media <www.iatp.md/transnistria> 32 “The Ethics Code of the Journalists in Moldova”, Mass Media in Moldova, June 1999. 33 Mikhail Sidorov at the workshop on hate speech organized by the Moldovan Youth Helsinki Committee in Chisinau, April 2001.
NATALIA ANGHELI 89 Still, there is growing understanding that effective mecha- nisms are necessary in order to promote responsible, sensitive and tolerant reporting. In 2001, a directorate on monitoring inter-ethnic relations was set up under the auspices of the Department for Inter-ethnic Relations. The directorate is charged with monitoring the social and cultural needs of eth- nic groups, and the state of relations among them. Through regular surveys and analysis of media coverage of ethnic issues it is supposed to track down changes in people’s perceptions of their national and ethnic identity, their linguistic prefer- ences and the overall level of tolerance in Moldovan society. Results of this work are regularly presented to the department board, which comprises the leaders of ethnic communities and representatives of the government bodies dealing with various aspects of inter-ethnic relations. The country’s legal framework is also undergoing changes. In November 2002, President Vladimir Voronin sub- mitted to parliament a draft law on combating extremism. Under the draft law, “extremist materials” are defined as those inciting actions related to war crimes or elimination of ethnic, religious, racial, etc. groups. Organizations or officials engaged in such activities face a ban on their activities for up to five years.34 The law has been adopted in the first reading and sub- mitted for public discussion. Attempts to bring journalists of different ethnic back- grounds together to promote diversity and multiculturalism have been made on the grass-root level. In 2002, four mixed teams of journalists from Transdniestria and other regions carried out long-term joint production projects under the auspices of the Independent Journalism Center, Moldova. In July, the staff of Timpul weekly from Chisinau launched informal meetings with their peers from the Tiraspol-based Adevarul Nistrean. The task of improving the flow of information between Transdniestria and
90 MOLDOVA the rest of Moldova is set as a priority in the action plan adopted by the Moldovan national group of the Stability Pact Media Task Force in September 2002.35 The group unites leading jour- nalists from all media types, along with representatives of the Government and media regulating bodies. Participants in these projects have highlighted the need for regular monitoring of the media to ensure that the rights of all citizens from all ethnic backgrounds are respected. They suggested that different manuals on issues of diversity and multiculturalism be published, and that “codes of best prac- tices” be elaborated by media organizations. They also stressed the value of joint projects by journalists of different ethnic backgrounds to promote balanced and in-depth report- ing on diversity issues. In their opinion, joint work on these projects will fill the information gap about each other, will build up the tolerance level in Moldova, and, in the long run, contribute to peace and stability in the country. There is a growing understanding that media can become an important tool in resolving the Trans- dniestrian dispute.
IV. In lieu of conclusion Moldova’s emancipation from Soviet rule has brought about the development of politically diverse media. Scores of new publications and broadcast outlets have appeared in the last eleven years and have reflected a wide spectrum of opinions on major political and economic developments in the country. However, ensuring linguistic and cultural diversity remains a challenge to Moldovan news media.
34 “President Sends Draft Law on Combating Extremism to Parliament”, RFE/RL Newsline, 18 November 2002. 35 “Working Group Sets Priorities to Develop Media in Moldova”, IJNet, 9 October 2002 <www.ijnet.org>
NATALIA ANGHELI 91 The country’s legal framework provides for the right of ethnic groups to have access to the media in their native languages, and a special government department is charged with moni- toring the respect of minority rights. Nevertheless, the imple- mentation of many legal provisions in this respect is hampered by financial difficulties, conflicting political interests and low professional standards. Representatives of more than ten ethnic groups live in Moldova, but Moldovan and Russian remain the predominant languages of the country’s media. Publications in most other languages depend on private donations and appear irregularly. Despite the requirement of the country’s Law on Broad- casting that 65 per cent of programmes should be in the official language, the Moldovan broadcasting space is dominated by retransmissions from Russia. The activity of the Broadcasting Council in this respect remains largely ineffective. The unresolved Transdniestrian dispute has led to a last- ing information hiatus between the two regions. Mutual sus- picions hamper the creation of a rapport between the media in the breakaway region and the rest of the country. The establishment of a truly diverse media in Moldova is also hindered by lack of professional solidarity among jour- nalists belonging to different ethnicities. Still, recent grass-roots initiatives have contributed to a growing awareness about these problems among media pro- fessionals. Journalists are becoming more vocal in their calls for action aimed at raising professional standards, improving self-regulatory mechanisms and the implementation of rele- vant legislation – all of which should ensure cultural and lan- guage diversity in Moldovan media. Most importantly, they are attributing a greater role to the media as a conflict-resolv- ing and confidence-building tool.
92 MOLDOVA Recommendations
The news media play an important role in safeguarding the interests of various ethnic groups living in Moldova. However, comprehensive and long-term results can be achieved only through concerted actions of various actors: the Government, ethnic associations and interest groups, professional journalists’ organizations, training institutions and news outlets (both mainstream and special-interest).
Thus, it is recommended that:
The Government
• Elaborate a comprehensive programme for the develop- ment of the media in the languages of the various ethnic groups living in Moldova, and bring the legal framework into line with its provisions;
• Take heed of the requests from representatives of ethnic groups and increase the amount of broadcasting in lan- guages other than Moldovan and Russian on the National Public Broadcaster (TeleRadio Moldova), as well as grant more air frequencies to non-Moldovan/Russian TV and radio stations;
• Provide financial assistance in the form of grants or tax breaks to the print and broadcast outlets featuring pro- grammes on the life of ethnic groups – in this way ensur- ing the minimum conditions necessary for their existence;
• Encourage officials from the Department of Inter-ethnic Relations to design their activities jointly with other actors (ethnic associations, professional journalists’ groups, media outlets).
RECOMMENDATIONS 93 Ethnic associations and interest groups
• Engage in joint actions with other actors aimed at ensuring adequate access of all cultural/linguistic/ethnic groups to the media;
• Inform all relevant bodies (both national and international) about the progress/problems of access to the media or any instances of intolerance towards them in the media.
Professional journalists’ organizations
• Encourage initiatives that would improve self-regulatory mechanisms in Moldovan media, and promote ethical, diverse and tolerant reporting;
• Facilitate public debate with a view to creating a Press Coun- cil/ the Office of Press Ombudsman in Moldova which would ensure that complaints against the media are looked into.
Training institutions (academic and mid-career)
• Introduce courses on diversity reporting and multicultural- ism in their permanent curriculum;
• Provide opportunities for journalists belonging to different ethnic/cultural/linguistic groups to engage in confidence- building projects (i.e. joint production of materials, boot camps on diversity reporting, etc.).
News outlets
• Carry out regular monitoring of articles/programmes to ensure that the principles of diversity and tolerance are respected by their organizations;
• Encourage multiculturalism and diversity in the newsroom (through equal opportunity hiring practices).
94 RECOMMENDATIONS Nena Skopljanac Serbia (Serbia and Montenegro)
Serbia (Serbia and Montenegro) is one of Europe’s most ethni- cally, culturally and linguistically diversified areas. Around 30 various national/ethnic groups have been living there for cen- turies, almost all of them with their own language. In spite of the developments during the last 15 years, the country has a long and rich tradition of peaceful multi-ethnic and multicul- tural coexistence, including media in different languages and access to media for all citizens. Although the wars in the 1990s did not take place on its ground, they in many ways negatively affected multi-ethnic and multicultural practices that had existed in the previous period. As a consequence, there are many latent and manifest ethnically-based conflicts that threaten to escalate if not appropriately addressed. The first step for countries that plan to solve ethnic conflicts in a peace- ful way is to draft legislation on individual and collective rights for all. The second step is to implement these rules and man- age the public sector in accordance with the accepted princi- ples. Among many issues to be addressed are rights with regard to language use, freedom of expression and access to informa- tion in the mother tongue. Having media in their native languages provides the dif- ferent ethnic groups with their own professional communica- tion channels to address issues of politics and society. This is an inherent part of comprehensive community-building, develop- ing democratic institutions and long-term conflict prevention. Mutual understanding has to be built on understanding of
NENA SKOPLJANAC 97 identities, culture, challenges and issues in relation to other communities and the titular nation to facilitate participation and integration. This report refers only to Serbia and not Serbia and Mon- tenegro as a whole. The respective provisions in the Federal Constitution and the laws that regulate the issues that are the subject of this analysis are concretized differently for Serbia and for Montenegro. Since June 1999, the international authorities have instigated and started implementing legal reg- ulations in Kosovo, which are to a certain extent different from those both in Serbia and Montenegro. This variety of legal frameworks makes it impossible to include Serbia, Mon- tenegro and Kosovo in a report with a limited scope. There- fore this report is focused on Serbia, basing this decision also on the much higher level of ethnic and lingual diversity there compared to Montenegro and Kosovo (in Serbia there are over 25 ethnic communities and over a dozen different languages represented in the media).
The only reliable data on the ethnic/national structure of Ser- bian society that are currently available are from the census carried out in 1991.1 Out of over 25 different ethnic groups only those that represent numerically more significant com- munities and practise their language in public communication, some of them in the media as well, are listed below: Roma. Roma are generally believed to be much more numer- ous than the 1991 census figure of 143,000 indicates, with estimates varying between 600,000 and 800,000. Most Roma – estimated 300,000 to 400,000 or 50 per cent – are concen- trated in the regions of South Morava and Nis, where they account for up to one third of the population in some munici- palities (Surdulica, Bujanovac, Bojnik, Vladicin Han).
98 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) Hungarians. This is the largest ethnic group in Vojvodina, comprising 339,491 or 16.9 per cent of its population (344,147 in Serbia). They are concentrated in northern Vojvodina, where they have an absolute majority in seven municipalities. Out of the total number of Vojvodina’s Hungarians 58.2 per cent live in these municipalities. Bosniacs. The census of 1991 registered 246,411 Muslims. They are concentrated in the region where the borders of Bosnia and Herzegovina, and Serbia and Montenegro converge, known as Sandzak. They have an absolute majority in the municipalities Novi Pazar (75.4 per cent), Sjenica (76.1 per cent) and Tutin (94.3 per cent). There are large concentrations in the municipalities of Priboj (30.4 per cent) and Prijepolje (43.4 per cent) as well. Albanians. The estimated number of Albanians is around 100,000. They are concentrated in three municipalities in southern Serbia, in Presevo valley that borders with Kosovo and constitute an ethnic majority in two municipalities: Bujanovac (60.1 per cent) and Presevo (89.9 per cent). Croats. The census of 1991 registered 111,650 Croats or 74,808 (67 per cent) in Vojvodina alone, accounting for 3.7 per cent of its population. The political and social situation sur- rounding the 1991 census was one of the key reasons for the large fall in the number of Croats. Many Croats are known to have left Vojvodina, especially Srem, since 1991, but the fig- ures are unreliable. Slovaks. The census of 1991 put the number of Slovaks in Serbia at 66,863. As a population group Slovaks are fairly sta- ble. The Slovaks are concentrated in Vojvodina (95 per cent), and in 1991 made up 3.2 per cent of Vojvodina’s population. Slovaks are characteristically dispersed and mixed in with other communities, especially Serbs. 1 The data of the 2002 census are not yet completely processed and published.
NENA SKOPLJANAC 99 Romanians. The number of Romanians was 42,364, the majority living in Vojvodina (38,809 or 1.9 per cent of the province’s population). There has been a large reduction in the numbers of this group (34.5 per cent) since the first census after World War II. They are mostly concentrated in south- eastern Banat, in the municipalities of Vrsac (13.8 per cent) and Alibunar (31.7 per cent), on the border with Romania. Bulgarians. The census established the number of Bulgarians at 26,922, concentrated mostly in the municipalities of Dimit- rovgrad and Bosilegrad, towards the border with Bulgaria. Vlachs. There were 17,810 Vlachs, concentrated in the Homolje and Timocka Krajina regions of eastern Serbia. Other small ethnic groups. There are dozens of other small ethnic groups, located in the province of Vojvodina, each accounting for less than 2 per cent of its population. Ruthenes, Ukrainians, Bunjevci, Sokci, Czechs and Germans are the most significant in number. There are other small ethnic groups living throughout Serbia, like Montenegrins, Macedo- nians, Slovenes and Jews.
One important aspect of the 1991 census was that the number of people who declared themselves to be Yugoslavs rose sig- nificantly, totalling 323,625 or 3.3 per cent of Serbia’s citizens. The percentage of Yugoslavs has traditionally been highest in Vojvodina. In 1991, they made up 8.7 per cent or 174,225 of its population.2 It is very important to emphasize that national/ethnic dif- ferences that exist in Serbia do not always mean essential dif- ferences in language. Languages that represented different dialects of Serbo-Croatian in the Socialist Federal Republic of Yugoslavia (SFRY) are currently officially distinguished in the
100 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) newly created states as Serbian, Croatian and Bosnian. How- ever, although these are officially three different languages, people speaking, reading or writing one of them have no dif- ficulty in understanding and reading the other two. Therefore, in this report media in Bosnian or Croatian will be treated neither as media of an ethnic community nor as multilingual media. This does not mean that these media do not have a very specific audience (Croats and Bosniacs in Ser- bia) and thus predominantly deal with topics and issues that are of particular interest for these audiences.
I. Legal framework for the media The 1990 Constitution of the Republic of Serbia guarantees free expression of national identity, culture, religion, and free use of language. Being able to receive information in one’s mother tongue is one of the explicitly listed rights (Articles 8 and 49). The right to establish media in languages of national and ethnic communities is not specifically regulated in the Constitution. The first regulation that is in full compliance with the European standards was introduced by the Federal Law on Protection of Rights and Freedoms of National Minorities and by the Broadcasting Law of the Republic of Serbia, both adopted in 2002. The Federal Parliament has ratified the key international documents that regulate the rights of ethnic groups to freedom of expression and information, the Framework Convention for the Protection of National Minorities (1998) and the Charter for Regional or Minority Languages (1998).
2 It should be noted, however, that by the time the 1991 census was taken nation- alistic passions had come to a climax and war was in sight, so some members of national minorities declared themselves Yugoslavs to conceal their ethnic affilia- tion and thus protect themselves. The 1991 census registered a twofold or three- fold increase in the number of Yugoslavs in some settlements compared with 1981.
NENA SKOPLJANAC 101 In February 2002, the Federal Parliament passed the Law on Protection of Rights and Freedoms of National Minorities. This was achieved with the assistance of experts provided by the Coun- cil of Europe and the OSCE. In Article 17, the law guarantees information through the media in languages of national minorities: “The persons belonging to national minorities shall be entitled to com- plete impartial information in their own language, including the right of expression, receipt, sending and exchange of information and ideas via the press and other mass media. The State shall provide information, cultural and educational content in the language of national minorities in programmes of public service TV and radio, and may also establish radio and TV stations to broadcast programmes in the language of national minorities. The persons belonging to national minorities shall have the right to establish and maintain media in their own language.”
The law provides for establishing the Federal Fund for National Minorities (Article 20). Programmes in languages of ethnic communities as well as projects of their media have already been granted support based on this legal provision. The Serbian parliament passed in July 2002 the Broadcast- ing Law, which also regulates information through the broad- cast media in languages of national minorities (Article 72), while Article 78 obliges the Public Service Broadcaster to: “Produce and broadcast programmes intended for all segments of soci- ety, without discrimination, particularly taking into consideration spe- cific societal groups such as children and young people, minority and ethnic groups, disabled, socially and medically vulnerable groups and the deaf-mute (with the obligation to simultaneously broadcast written text describing the audio segments of the action and dialogue) et al; Adhere to linguistic and speech standards not only of the majority pop- ulation but also, proportionately, of national minorities and ethnic groups in the area where the programme is being broadcast; Ensure the satisfaction of the needs of citizens for programme content expressing cultural identity not only of the nation, but also of national minorities and ethnic groups, by enabling them to follow certain
102 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) programmes or blocks of programmes in the areas where they live and work, in their native languages, both spoken and written.”
Suppression of hate speech is also regulated (Article 21): “The Agency shall ensure that the broadcasters’ programmes do not contain information inciting discrimination, hatred or violence against an individual or a group of individuals on grounds of their different political affiliation or of their race, religion, nationality, ethnicity, sex or sexual affiliation. Conduct in contravention of the prohibition in para 1 of this Article shall be deemed grounds for pronouncing the envisaged sanctions by the Agency, independently of the other legal remedies at the disposal of the aggrieved.”
The law provides for the civil sector to establish broadcasters (Article 95) which do not need to pay a broadcasting fee. Bear- ing in mind that most of the existing media in the languages of the different ethnic groups have been founded by various NGOs or citizens’ associations of national minorities, this provision will foster their further operation. However, accord- ing to the same article, such stations can broadcast only locally, which is unfavourable for large ethnic groups that are dispersed over a wide area, as is the case with the Roma and the Hungarian population.
II. Media landscape 1. The situation in the Socialist Federal Republic of Yugo- slavia (SFRY) and during Milosevic’s rule. The right of national/ethnic groups to obtain information in their own lan- guage through the media was largely practised in the SFRY, both in the print and broadcasting field. However, due to the fact that only state media and media founded by para-state organizations were allowed, the freedom of media was quite limited. Editorial policy had to be in full compliance with the ruling ideology. Nevertheless, a number of media outlets and extensive publishing activity in different languages did exist.
NENA SKOPLJANAC 103 The most developed media in languages other than Serbian existed in Vojvodina. Each of the major national and ethnic communities had its own publishing house, funded from the state budget: Forum (Hungarian, established in 1953), Kultura (Slovakian), Libertatea and Tibiskus (Romanian), Ruske slovo (Ruthenian). Each of these houses published at least one weekly political magazine (in Hungarian there was also the daily Magyar So) and several specialized periodicals (mostly for children, young people and culture). Radio and TV Novi Sad (RTV NS) broadcast in several languages: Hungarian, Slovak, Ruthenian, Romanian and Romanes. There was a whole-day programme in Hungarian and four hours of programmes in other languages on Radio Novi Sad as well as a few hours of TV programmes on a daily basis. There were no media in Albanian in southern Serbia. The Albanian community in the Presevo valley was structurally linked to Kosovo in many ways,3 and as a result the media in Kosovo served as their primary source of information. Radio & TV Prishtina had a whole-day programme in Albanian, while the publishing house Rilindija issued the daily with the same name as well as the youth magazine Zeri and a couple of spe- cialized periodicals. In other parts of Serbia, the Bulgarian community had the paper Bratstvo, while for the Vlach community no media out- lets were available in their mother tongue. It is particularly important to note that Serbia (Serbia and Montenegro)4 was one of the rare countries which at that time provided information in state media in the Roma language. Both RTV Novi Sad and RTV Prishtina, as well as a few muni- cipal stations, had Romani broadcasts. Although one of the first Romani newspapers in the Balkans – Romano Lil – was established in Belgrade in 1935, there were comparatively few
104 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) Romani publications from the 1950s until the end of the 1980s. The main reason for this was that Roma were not rec- ognized as a national minority and the State was not legally bound to pay attention to Roma access to information in their mother tongue in equal terms as it did for the other ethnic groups listed above. According to the Constitution, Croats, Muslims (Bosniacs) and Montenegrins were not considered to be minorities, but three out of six nations comprising the former federation and thus had no media in their languages. Bearing in mind that until 1991 Croats, Muslims (Bosniacs) and Serbs spoke one language – Serbo-Croatian – all mainstream media were actu- ally in languages of these nations, which are nowadays ethnic communities in Serbia. The same applied to Slovenians and Macedonians. Although the Constitution adopted in 1990 and several specific laws provided for all basic minority rights – including the official use of language in public, in dealing with state insti- tutions, schooling and in the media – during Milosevic’s rule (1990-2000)5 the authorities usurped the right to freely assess whether the respective provisions were being implemented or
3 Most students received their secondary education in Kosovo. Prishtina Univer- sity was SFRY’s only high school institution with schooling provided in Alban- ian, which meant that not only Kosovo Albanians attended it, but also those from southern Serbia and Macedonia. All in all, Kosovo, and particularly Prishtina, functioned as the cultural, educational and intellectual centre for Alba- nians in the former SFRY. 4 This was not the case only in Serbia, but in other parts of the former SFRY where there was a significant Roma population. The first radio programme in Romani started on Radio Tetovo (the former Yugoslav Republic of Macedonia) in 1963. 5 1990 and not 1987 has been used because in that year the new Constitution of Ser- bia was passed in parliament and Milosevic was elected president at the first pres- idential multi-party elections. The period from 1987, when he gained absolute control over the Communist League of Serbia, till March 1990, when the new Constitution was passed, represented the comprehensive preparation process for establishing the new state ideology and his unlimited control over all of Serbia’s state institutions and all sectors of Serbia’s society.
NENA SKOPLJANAC 105 not (and if yes, how and to what extent). In a number of issues the authorities even openly violated both the Constitution and laws. Already in 1990 Albanians working at Radio & TV Prishtina were forced to leave the broadcaster. The closure of the pub- lishing house Rilindija followed. Together with the Kosovo Albanians, Albanians in southern Serbia were also left in a media blackout. Their primary source of information became the satellite programme of the Radio & TV of Albania. Due to the fact that the print media field was perceived by the regime as a minor challenge to its power, a group of intellectuals in Bujanovac managed to establish the Albanian-language local magazine Jehona in 1994. Its distribution was banned several times and a court procedure against the editor-in-chief was car- ried out. In spite of that, Jehona managed to continue publish- ing, with interruptions, but for financial reasons was forced to cease operations in the summer of 2002.6 In Vojvodina, quite a different policy was pursued. The programmes on RTV NS in the languages of different ethnic groups or local municipality stations were not abolished, nor were their publishing houses closed down. However, state funding was far too insufficient to maintain the rich media production that had existed in the previous period. Added to this economic exhauster, all media professionals, irrespective of ethnic background, who refused to fulfil requests for pro- pagandistic and warmongering reporting were dismissed. As a consequence, the staff that remained were not able to meet the basic requirements of professional coverage, let alone fulfil high criteria in providing quality programmes. On the contrary, by spreading intolerance towards the “other”, xenophobia and hate speech, these media contributed to kin- dling ethnic hatred and violence. By doing so they endan-
106 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) gered basic principles of the good tradition of multi-ethnic tolerant cohabitation. Journalists expelled from state and municipal media launched initiatives for establishing private independent media and formed their core staff. A number of media operating in different languages, comprising both the press and local broadcasters, were established as well. How- ever, being permanently exposed to various kinds of pres- sures from the regime, their reach was very limited. Among the print outlets, the Hungarian-language weekly magazine Csaladi Kor is the exception. It had a circulation of 23,000 while all other Hungarian-language papers did not exceed 2,000 copies. Local broadcasters operated without a licence, covering very small areas, and risked being closed down at any moment. This situation lasted until Milosevic was over- thrown. However, it was not just the regime that kept a tight grip on media content provided for citizens in their own language, in order to strengthen its power by manipulating and control- ling inter-ethnic issues. Political parties representing some communities also pursued the same media policy, in particular when they were sharing power or ruling on a local level. This was especially the case with the parties of the Hungarian group, which controlled almost all local broadcasters in municipalities of northern Vojvodina, where Hungarians rep- resent the absolute majority of the population. The first Roma print media were established by Rominter- press. The same house launched in co-operation with Radio B92 biweekly Roma-language radio broadcasts (also rebroadcast by
6 In 2000 and 2001, Jehona received substantial donors’ support (IREX, USAID, OSI, Press Now and Medienhilfe). The support diminished due to the fact that the paper’s editorial policy was no longer perceived as politically correct and bal- anced. The editor-in-chief was a holder of the list of independent candidates for the local elections held in July 2002 and was elected the local MP.
NENA SKOPLJANAC 107 ANEM stations). Finally, on the eve of the 2000 presidential elections, the first Roma broadcaster in Serbia ever, Radio Nisava in Nis, went on the air.7 Sandzak was considered by the regime as an area where there was a high risk of conflict and it kept full control over information provided by the broadcast media there. All pri- vate local broadcasters that existed at the time had a commer- cial and entertaining character. They had no information pro- grammes produced in-house; some of them rebroadcasted the information provided by the RTS. Only one independent magazine existed – Has – but was forced to cease operation in 2000, due to insufficient financial resources.
2. The situation after the fall of Milosevic. While the print media scene remained almost unchanged, the broadcast media field has been passing through an intensive and chaotic development process since the fall of Milosevic. Due to the fact that there was a vacuum in the legal regulation of the broadcast media field for almost two years,8 and in spite of the introduced moratorium on frequencies,9 the number of local private broadcasters, both radio and TV, have mushroomed with incredible speed. Among the broadcasters that have been illegally estab- lished since the end of 2000 in languages other than Serbian, the most numerous are local Roma radio stations, which number around 25. Similarly in Vojvodina, a dozen private radio and TV stations broadcasting in Hungarian, and a few broadcasting in Slovak and Romanian, have been established. The biggest boom in the broadcasting field happened in Sandzak, where currently two private TV stations and seven private local radio stations that broadcast informative and com- mercial programmes exist.10 The first TV station to broadcast
108 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) programmes daily for a couple of hours in Bulgarian was established called TV Caribrod.11 Similarly, radio broadcasts on a couple of local municipality stations comprise around six hours of daily programming in Bulgarian. In Bujanovac in southern Serbia, several local private broadcasters went on air: Radio Toni (Albanian language) and Radio Ema (Serbian lan- guage with attempts to establish an Albanian news desk), and a couple of Roma stations. With regard to media in Sandzak, the level of profession- alism is generally rather low and the scope of information on offer is quite limited. Only a few media outlets provide cover- age that aims to promote tolerance. The news agency Sana- press and TV Jedinstvo play a leading role in this respect. It is indicative that both co-operate steadily with the media in the rest of Serbia and most of the content aimed to promote inter- ethnic understanding and tolerance is provided through this co-operation. For example, being the ANEM affiliate, most of the content that TV Jedinstvo broadcasts is produced by TV B92 and the ANEM production hub. The project of the news agency BETA to establish a private independent radio station
7 The main independent minority or bi-/multilingual media outlets in Serbia that were established during Milosevic’s rule are still operational and will be referred to in the chapters that follow. 8 Eager to gain and keep political control over the media for as long as possible, the new authorities expressed astonishing unwillingness to adopt media regu- lation that is in compliance with European standards. Finally, the reworked ninth draft of the Broadcasting Law, prepared by media professionals and local experts in co-operation with experts provided by the CoE and the OSCE, was passed in the Serbian parliament on 18 July 2002. 9 This was introduced in November 2000 and defined to last six months, while meanwhile the plan was to adopt a new broadcasting law and establish an independent regulatory body that would be in charge of issuing licences. Instead of lasting half a year, the moratorium is still in effect, hindering the development of private broadcasters, especially those who proved unwilling to be biased in favour of the new authorities. 10 A few stations that have a purely commercial concept are not included. 11 The first TV programme in Bulgarian was launched by ANEM member TV Pirot in 2000, but had a more limited scope (1 hour daily).
NENA SKOPLJANAC 109 has been in the pipeline for two years due to the moratorium on licences and will certainly bring a significant improvement in this respect. The quantity of broadcasters does not mean that there are high quality and diverse programmes. Very few of these newly established stations have programmes that meet pro- fessional standards. The scope of news broadcasts is mini- mum (usually lasting only a few minutes on the hour a cou- ple of times a day); current affairs programmes are rare and when included almost exclusively comprise studio inter- views; magazine-type radio shows are a rarity, and finally very few of the newly established stations have educational and cultural programmes. All this seriously questions their ability to meet requirements to address vital social, economic and political problems of their respective audiences, as well as to function as a tool for preserving and promoting their cul- ture and tradition. Besides, taking into account that the broadcast media market is overloaded, and on average the advertising potential of these media is quite limited compared to media targeting the majority of the nation, it is to be expected that many of these media will not survive long after the Broadcasting Law is implemented.12 One should also not overlook the fact that many of them will not be granted fre- quencies and licences at all, as they will not fulfil the require- ments defined by the law.13 Even if problematic journalistic quality predominates, there are papers, radio and TV broadcasters that perform jour- nalism in compliance with professional standards. Some sta- tions that currently have low quality coverage are committed to develop into good local broadcasters. These two groups of media play a very important role for their respective commu- nities and will continue to do so in the future.
110 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) Today ethnic issues are in general more evident in mainstream media coverage than they were during Milosevic’s rule. How- ever, there are important differences in the manner of report- ing. State-owned media as well as private media that served as pillars of Milosevic’s rule, spreading nationalist ideology and hate of the “other”, report on ethnic issues almost exclusively through events and measures performed by the authorities. An analytical approach is almost non-existent and stories about the life and problems of various ethnic groups appear only in the context of accidental situations (e.g. racist treatment or vio- lent attacks on citizens that belong to ethnic groups). On the other hand, the independent media that played the leading role in fighting the former regime are currently setting the standards for professional and socially responsible reporting on ethnic issues. They bring to light problems that ethnic communities are faced with, give citizens belonging to ethnic groups and civil society groups of various ethnic communities the oppor- tunity to address the public at large, make the authorities accountable at a local and national level for conducting appro- priate policies with regard to ethnic issues, carry out many campaigns aimed to raise public awareness on ethnic issues and conduct campaigns to promote tolerance. The level of hate speech has reduced significantly in the media compared to Milosevic’s time. Journalists rarely use rhet- oric that would incite hate against an ethnic group. However,
12 According to the Broadcasting Law, the Independent Regulatory Agency must be established within six months after the law went into force, i.e. by the end of January 2003 at the latest. However, the law has been violated, as by March 2003 the parliament of Serbia had not elected its representatives for the Agency. Accordingly, the Agency has yet to be established and undertake preparatory work for the public tender. 13 Each station has to meet technical and programme requirements. But the pri- ority is given to the latter. Stations that do not meet programme requirements will not be allocated frequency and a licence, while those who meet the pro- gramme but not the technical requirements will be granted temporary licences and a period of two years to comply with technical standards as well.
NENA SKOPLJANAC 111 a number of media convey statements of politicians and right- wing groups that contain chauvinist and xenophobic stances. Here again this concerns the media that served as mouthpieces of the Milosevic regime. Independent media which have strug- gled against the regime and its warmongering and nationalist policy refer to such statements with due criticism. Mainstream country-wide media that represent the best examples of proactive and diversity reporting on ethnic issues as well as combating hate speech are RTV B92, the daily Danas, the weekly Vreme, the biweekly Republika, and the news agency BETA. In addition all local broadcasters that are ANEM members as well as local print media gathered in the Local Press Association have a code of conduct that specifically refers to diversity reporting and combating hate speech. The most agile include Radio 021, Radio Boom 93, OK Radio, and the weeklies Nezavisna svetlost and Vranjske novine.
3. Typology. The media outlets vary not only with regard to the languages they appear in, but also as to how these languages are employed. The press, radio and TV programmes are avail- able in nine different languages: Hungarian, Slovak, Roma, Albanian, Bulgarian, Vlach, German, Ruthenian, Romanian and Ukrainian. Including Croatian and Bosnian, and the majority Serbian language, altogether twelve languages are represented in Serbia’s media. The way in which these languages are used also varies, in particular in the broadcast media. Different options and combinations are represented below, divided into two sections for the press and for broadcast media.
3.1. Print media. There are no comprehensive data on the total number of print outlets in all languages. However, data relating to Vojvodina, where the vast majority of print media
112 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) are published, indicate that there are almost 150 registered outlets operating in languages other than Serbian. The scheme for their classification is as follows:14
Type of paper Coverage Type of language use I. daily 1. national A. only in one language II. weekly 2. regional B. bilingual (Serbian and one III. biweekly 3. local other language) IV. monthly a. each article in both lan- guages b. only main articles in both - languages, other articles differ c. one article only in one of the two languages
Note: Coverage is defined according to the following criteria: (a) content reference; (b) distribution area and sales, and (c) geographic location of target audience. Papers are classified as: 1. national: throughout Serbia; 2. regional: throughout Vojvodina/ Sandzak / southern Serbia / eastern Serbia / central Serbia / western Serbia; 3. local: one municipality (also including neighbouring ones).
As to the type of papers, the press in different languages com- prises the whole range presented in the table. However, all papers that appear more frequently are issued in Vojvodina, and in the languages of the largest groups. This certainly has to do with the fact that these languages have been in official use in Vojvodina till 1990,15 and that the State subsidized pub- lishing houses and the press. There is only one daily – Magyar
14 Specialized papers for children, young people, women, experts and scientists, agriculture and the like are not included. They almost all appear in one language. The classification primarily refers to the media with general content that target audiences of ethnic communities as such. 15 In Serbia’s Constitution adopted in March 1990, Vojvodina’s autonomy was drastically reduced and consisted of minor formal competencies. Among other things, the Serbian language was defined as the only official one on the whole territory of Vojvodina (other languages were partly recognized as official, but only in municipalities where ethnic groups form the majority population).
NENA SKOPLJANAC 113 Szo (Hungarian). The Hungarian group has two weeklies as well – Csaladi Kor and 7 Nap. Slovaks, Ruthenes and Romani- ans have one weekly each: Hlas L’udy, Ruske lovo and Libertatea respectively. Apart from Csaladi Kor, the rest is still supported by the state budget today. All other papers, both in Vojvodina and the rest of Serbia, are issued on a biweekly or monthly basis. Quite a few of them are published irregularly due to lim- ited financial resources. There is no print outlet in any language other than Ser- bian that has national coverage. This is mainly due to the fact that there is no real need for this, as all other ethnic groups, except the Roma, are concentrated in particular areas. Almost all print outlets issue in only one language – the language of the group in question. However, there are several exceptions, which represent interesting examples and deserve to be mentioned. The first exception is print outlets in Romani – e.g. Romano Lil and other publications issued by Rominterpress – that are bilingual, with each article in both Romani and Serbian. The main reasons for this are that Romanes is not a standardized language yet and Roma speak different dialects; some Roma cannot read Romanes, but can understand Serbian, and the publisher aims to gain as readership not only Roma but all oth- ers interested in Roma issues. A few small local newspapers in Vojvodina are the second exception, for example the biweeklies Kikindske Novine and Novi Becejac, which are both issued in Hungarian and Serbian.
3.2. Broadcast media. As in the case of the press, the num- ber of electronic media broadcasting in different languages is quite high – over 150. Most of them (90 per cent) are radio broadcasts or radio stations. The classification scheme, based on the same criteria as the press, is as follows:
114 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) Type of Coverage Type of programming broadcaster according to language use I. State 1. national A. weekly broadcasts broadcaster16 a. in one language II. Private 2. regional b. in several languages broadcaster B. daily broadcasts III. Civil sector 3. local a. in one language broadcaster17 b. in several languages C. full programme in the language of one ethnic group D. full bilingual programme (Serbian and the language of one ethnic group) a. with separate time slots for broadcasts in each language b. mixture of languages within the same broadcast E. full multilingual programme a. with separate time slots for broadcasts in each language b. mixture of languages within the same broadcaster
NOTE: National coverage refers to at least 2/3 of Serbia’s territory; regional to coverage of Vojvodina / Sandzak / southern Serbia / eastern Serbia / central Serbia/ western Serbia; and local to one municipality (also including neigh- bouring ones).
16 Although the new Broadcasting Law provides for the transformation of the cur- rent state broadcasters (RTS and RTV NS) into PBS, this process has not yet been started, let alone completed. Therefore, in this report both are referred to as state broadcasters. 17 A significant number of minority language broadcasters are founded by NGOs, in particular among Roma broadcasters. Bearing in mind positive discrimination of such broadcasters provided in the new Broadcasting Law, it is to be expected that more media outlets will opt for this solution when applying for frequencies and licences.
NENA SKOPLJANAC 115 Programmes in languages of different ethnic communities are represented in all types of broadcasters. However, the state broadcaster with national coverage – RTS – provides only a half-hour daily radio programme in the Roma language. It consists of two parts: a news show on the main events in the country and abroad, and a section that treats the main devel- opments within the Roma community. There is no TV broad- cast on RTS in any other language than Serbian. The situation is slightly different with regard to broad- casters with regional coverage. The state RTV Novi Sad has, in addition to its programmes in Serbian, daily TV broadcasts in Hungarian, Romanian, Ruthenian and Slovak, as well as weekly broadcasts in Roma, Croatian and Ukrainian. The radio offers broadcasts daily in the languages of the same four ethnic groups as the TV. Broadcasts are produced and edited by separate news desks and, apart from news shows, treat issues that are specifically related to the respective ethnic groups, with rare links to other groups. There are around 150 local radio and TV stations that broadcast in languages other than Serbian. About a quarter are municipal stations, while the rest are private media and to a lesser extent media founded by the civil sector (mostly Roma broadcasters as well as some small groups in Vojvodina, like Slovaks or Ruthenes). About half of them are in Vojvodina. The most highly represented language in non-Serbian- language programmes on Vojvodina’s local broadcasters is Hungarian (around 50), followed by Roma (about 10), while other languages feature in programmes of up to a maximum of five stations. The main programme on more than half of these stations is in Serbian (most of them are municipality broad- casters), while the other ethnic groups have daily or weekly time slots in their mother tongue. On the other hand, private
116 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) stations that broadcast in languages of some ethnic groups almost exclusively use the language of their respective group. Only two stations – Radio 021/Multiradio and Radio Kovacica – have a multilingual programme, the former in five languages (Hungarian, Slovak, Romanian, Ruthenian and Roma) as well as Serbian and the latter in three languages (Hungarian, Slovak and Romanian). Radio Kovacica applies the same mode of lan- guage use as RTV NS, while Multiradio is the only broadcaster in Serbia that has some radio shows where all the languages it broadcasts in are mixed. Moreover, in one-language shows it often provides information that is not related to that particu- lar language group, but to one or more other groups. Informa- tion on relevant developments in any of the communities is broadcast in a programme that targets the Serb audience. This very unique approach is met with significant approval by the audience and the station’s rating is on the constant rise. With regard to the local broadcasters in the rest of Serbia, the language represented by far the most after Serbian is Romanes. There are around 15 stations where the main pro- gramme is in Serbian and around 20 Roma stations. There are two stations that have programmes in Bulgarian – TV Pirot and TV Caribrod (the latter with a couple of hours on a daily basis). Only Roma stations really have a bilingual programme, treat- ing Serbian and Romanes equally and using them as required. All broadcasts with guests who only speak Serbian are always broadcast in Serbian. In April 2001 the OSCE Mission launched a pilot project in southern Serbia. The basic concept envisaged the transforma- tion of the local municipal media in the cities Bujanovac, Pre- sevo and Medvedja. Radio Bujanovac is being supported to open its desk to new Albanian staff with the aim of creating an Albanian news desk along with the existing desk in Serbian. A
NENA SKOPLJANAC 117 daily five-minute news show was launched in September 2002 and is expected to expand into a more comprehensive Albanian- language information programme in 2003. A one-hour weekly broadcast in Romanes was introduced as well. Radio Presevo and Radio Medvedja are expected to produce news in the lan- guage of the other ethnic group (Albanian in Medvedja and Serbian in Presevo), which implies inclusion of journalists from the “other communities”. The aim of the project is to provide programmes for each community by their own journalists, in their own language. The main conclusions regarding non-Serbian-language broadcast media are as follows: 1. Apart from Roma broadcasters, whose broadcasts are mostly bilingual (Romanes and Serbian), all other media broadcast almost exclusively in languages of their respec- tive ethnic groups. 2. Programmes in one or more additional languages in the media where the primary broadcast language is Serbian have a limited scope. They are prepared by one or more separate news desks and do not interlink content. 3. There are only very few broadcasters that have programmes in more than two languages. Of them, only Multiradio broad- casts with a full multilingual approach. 4. Although there are a huge number of broadcasters with programmes in one or more different languages, one has to bear in mind that the vast majority of these feature com- mercial, music and other entertainment programming with very little information (in the best case only short news on the full hour). 5. One can expect that the number of these stations will be reduced in the future, as many of them will not meet the programme requirements needed for obtaining a licence.
118 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) 3.3. Other media projects. Although the press and broadcast media largely dominate, it is important to note a few repre- sentations of different languages in other important media fields, like news agency services, independent TV productions and the Internet. Serbia’s first private independent news agency to be established, BETA, has had a news service in Hungarian for two years and recently launched a service in Romanes. Both are daily services and there are plans to develop the Hungarian- language service as a regional project, involving Hungary and the countries in the region with Hungarian communities (Romania, Croatia and Slovenia). There is only one independent TV production that pro- duces programmes in a language other than Serbian: UrbaNS in Novi Sad (Vojvodina). Its broadcast, entitled Multi-Town, relates to cultural issues, provides bilingual subtitles (in Ser- bian and Hungarian), and all persons featured, including those belonging to any other ethnic group, speak in their mother tongue. The programme is broadcast at a dozen local TV sta- tions in Vojvodina. Considering that there are only a few TV stations that provide programmes in different languages, this project represents an important contribution to enriching TV programmes with an inter-ethnic and multicultural approach. Information in different languages is under-represented on the Internet as well. Only Csaladi Kor, Rominterpress and RTV Nisava have their own sites. However, they do not score a significant number of visitors. One site of a mainstream media outlet does, however, merit special attention. The site of RTV B92, the Belgrade-based broadcaster that is known worldwide, provides daily information not only in Serbian but also in Hungarian and Albanian. Moreover, the site contains a huge forum section, arranged in a few dozen different topics,
NENA SKOPLJANAC 119 where visitors of various ethnic backgrounds actively partici- pate in virtual communication. The site has on average around 90,000 visitors daily.
3.4. Special case – Roma-language media and pro- grammes in Romanes. Roma represent the largest minority group in Serbia (Serbia and Montenegro) and make up around 10 per cent of the total population. Therefore it is especially important to look more closely at media that provide infor- mation in Romanes. There are only four publications in Romanes (one children’s paper, one expert magazine and two papers relating to general Roma issues), all being issued on an irregular basis (when donations are provided) and in very lim- ited circulation. The situation with TV programmes is not much better – so far there is only one Roma station and pro- grammes in Romanes on two stations. We can therefore con- clude that radio represents the primary source of information for the Roma community. There are around a dozen Roma radio stations. There are no results from audience surveys that have focused on investigating the Roma audience. However, based on the examples of the radio Voice of Roma and RTV Nisava, it is evident that Roma who have access to both Roma stations and non-Roma stations with programmes in Romanes are more eager to listen to the former. This certainly has to do with a long-lasting and intensive marginalization and discrimination of Roma, which caused a huge need for self-emancipation. Roma consider Roma stations as “their” media and can identify with them. The fact that they have “their” media makes them feel proud and more self-confident. Another advantage is that they can listen to programmes relat- ing to issues of their concern at any time during the day.
120 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) All in all, non-Roma media have limited capacities to meet the needs for information in the mother tongue of the Roma population and do not intend to improve them in the fore- seeable future. On the other hand, there are very few Roma broadcast media that offer a satisfactory programme from a content point of view and, bearing in mind that they were established by the civil sector, they can only broadcast on a local level. As a possible way of raising the reach of pro- grammes in Romanes, Roma stations that do not have in- house programming as well as local municipal or private sta- tions can rebroadcast the most important programmes pro- duced by Roma broadcasters like RTV Nisava and Voice of Roma as well as Multiradio’s programme in Romanes. So far this has already been practised by some stations and has delivered positive results.18
III. Conclusion Serbia (Serbia and Montenegro) has a long tradition of multi- lingualism that is expressed in media practice, as well as in other areas. However, there are some important issues one has to bear in mind. The only truly multi-ethnic and multicultural society with a tradition of tolerant multilingualism existed in Vojvodina. In Serbia’s other multi-ethnic areas the citizens whose origin is different from the titular nation have experienced difficulties with regard to the public use of their language, also in the media. The media infrastructure for contents in different lan- guages is quite developed in Vojvodina, while in the rest of Serbia it is very weak (e.g. for Bulgarian) and in the process of emerging (e.g. for Romani, Albanian and Vlach).
18 Several Roma radio stations in southern Serbia rebroadcast Radio Nisava. In addition, some ANEM stations rebroadcast some programmes of the radio Voice of Roma.
NENA SKOPLJANAC 121 Although strong in number – with over 150 local broadcasters and the same number of print outlets in Vojvodina alone – media in various languages are on average quite underdevel- oped, poorly equipped, understaffed and the standard of cov- erage is quite low. If they are to play the role they potentially could play, a great deal of work lies before them. Roma media in particular are not sufficiently strong to meet the huge needs of Roma citizens for information and education programmes in their mother tongue. Multi-ethnic relations developed with strong negative trends during the 1990s. The enormous mistrust, fear and even hate that were produced at the end of the 1980s and early 1990s currently only feature in exceptional cases in media discourse. However, there should be no illusions that these problems have been overcome completely. Some politi- cians and right-wing radical groups are very much present in public discourse with discriminatory, chauvinistic and xeno- phobic statements, which some media transmit without adopting a critical position towards them. A lot of work in this respect lies ahead and media have an important role to play through professional and socially responsible reporting. Still, there are some mainstream media outlets which represent excellent examples of diversity reporting, promoting toler- ance, mutual understanding and respect for human rights. The leading roles in this respect are played by RTV B92, the daily Danas, the weekly Vreme and the BETA news agency. Most media in different languages are mono- or bilingual. There are very few multilingual outlets, and these are mostly broadcast media. However, most of them have separate edito- rial boards for different languages and separated time slots for each language programme. This could lead to parallel media realities emerging based on language and, subsequently, ethnic
122 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) differences. In this respect, Multiradio, Roma radio stations and UrbaNS productions represent the best practices. Of the many projects in languages of ethnic communities produced by the mainstream media, the most successful are BETA’s news serv- ices and B92 Internet news in languages other than Serbian. New laws in the media sphere and the Federal Law on Pro- tection of Rights and Freedoms of National Minorities, a tradition of media in languages of ethnic communities, and one of the most developed independent media sectors in South-Eastern Europe represent quite a solid basis to build upon. Yet the authorities, the media and the NGO sector need to invest further efforts in order to achieve a plural and independent media sector, which provides a variety of media in languages of ethnic communities and meets the needs of Serbia’s multi-ethnic society.
NENA SKOPLJANAC 123 Bibliography Basic, Goran, Zastita prava nacionalnih manjina u SR Jugoslaviji prema standard- ima Okvirne konvencije za zastitu nacionalnih manjina Saveta Evrope [Protection of Minority Rights in FR Yugoslavia Based on the Standards of the Frame- work Convention for the Protection of National Minorities of the Council of Europe] (Belgrade: Center for Antiwar Action, 2002). Breznik, Dusan, Stanovnistvo Jugoslavije [The Population of Yugoslavia] (Bel- grade: Chronos, 1991). Broadcasting Law, passed 18 July 2002 by the Serbian Parliament. Brunner, Roland, and Skopljanac, Nena, Strategy Paper for EU Support to Minority Media for the Period 2001-2005 (Medienhilfe, 2001, internal paper). Center for Antiwar Action, National Structure of the Population in Vojvodina <www.caa.org.yu> Darbishire, Helen, “Minorities and Media Freedom under International Law”, Roma Rights, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo1.shtml> Galjus, Orhan, “Stateless: Roma and the Media Today”, Roma Rights, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo2.shtml> Humanitarian Law Center, Albanians in Serbia – Preshevo, Bujanovac and Medvedja, 2002 <http://www.hlc.org.yu> Law on Protection of Rights and Freedoms of National Minorities, Official Gazette of FRY, no. 11, 27 February 2002. Lenkova, Mariana, Black & White v/s Diversity (The Image of the Roma in the Balkan Media) <www.greekhelsinki.gr/english/articles/montpellier-mari- anna.html> Project on Ethnic Relations, The Media and the Roma in Contemporary Europe: Facts and Fictions (Prague, 1996). Popis stanovnistva, domacinstava, stanova I poljoprivrednih gazdinstava u 1991 [Census of Population, Households, Apartments and Farms in 1991], vol. 3 (Belgrade: Federal Statistical Office, 1993). Popis izbeglica i drugih ratom ugrozenih lica u Saveznoj republici Jugoslaviji; Visoki komesarijat Ujedinjenih nacija za izbeglice, Komesarijat za izbeglice Republike Srbije, Komesarijat za raseljena Lica Republike Crne Gore [Census of Refugees and Other Persons Displaced by War in the Federal Republic of Yugoslavia, the United Nations High Commissioner for Refugees, the Commissioner for Refugees of the Republic of Serbia, the Commissioner for Displaced Persons of the Republic of Montenegro] (Belgrade, 1996). Valic-Nedeljkovic, Dubravka, Media in the Multicultural and Multilingual Province of Vojvodina, 1999.
124 SERBIA (SERBIA AND MONTENEGRO) Recommendations
I. Structural issues and tasks of the state bodies
General: 1. Direct state funding – be it on a national, provincial (Vojvo- dina) or municipal level – leaves room for state control over the media and should therefore be abandoned. Public funds should be established, for example foundations that involve ethnic communities and media, journalist associa- tions, media NGOs, private charities, etc. State institutions can be represented in bodies that implement public funds, but should not have a majority representation. 2. State bodies on all levels should abandon the practice of allocating funds almost exclusively to state-owned media outlets in languages of ethnic communities. Until a public funding mechanism is in place, support must be allocated based on objective and transparent criteria and without discrimination of private media. 3. State bodies should not establish new media in languages of ethnic communities. The role of the State is not to estab- lish media, but to create a legal framework and public fund- ing mechanisms conducive to the founding of media, which can be run independently from state structures.
Print Media: 4. Democratic societies do not recognize state-owned press. Accordingly, the state publishing houses or single print media outlets in languages of ethnic communities should be transformed and operate independently from any state and political structures.
RECOMMENDATIONS 125 5. Current taxes and postage costs are a significant burden for the print media, in particular small outlets in languages of ethnic communities. The Government and parliament should decide in favour of the recent proposal from the Ministry of Finance and Economy to abolish the taxes for the press. Appropriate measures regarding postage, which also represents an important mechanism of indirect sup- port to the independent press in many European democ- racies, should be adopted as well.
Broadcast media: 6. State broadcasters – Radio-Television of Serbia (RTS), Radio- Television Novi Sad (RTV NS) as well as a number of local municipal broadcasters – should not hold a monopoly or a privileged position to broadcast programmes in languages of ethnic communities. Conditions for a plural media sys- tem regarding programmes in languages of ethnic com- munities should be guaranteed. Public, private and civil sector broadcasters should all receive equal opportunities and conditions for sustainable operation. 7. Possibilities for defining legal provisions that would intro- duce positive discrimination regarding licensing of civil soci- ety broadcasters should be explored. This is particularly important for broadcasters in languages of ethnic commu- nities that are dispersed throughout the country. The Roma community deserves special attention in this context. 8. Despite the fact that they are limited in scope and the issues they address, the programmes in languages of eth- nic communities on RTS and RTV NS are very expensive. They absorb substantial financial resources that could be allocated to private or community projects. Possibilities to purchase programming produced by private independent TV productions should be explored.
126 RECOMMENDATIONS II. Media in languages of ethnic communities 9. Although strong in number, media in languages of ethnic communities are underdeveloped from an infrastructural point of view. Often the staff barely meets professional standards, and programming is quite limited and in gen- eral is unsatisfactory in quality. Outlets that produce infor- mation programmes in-house should be given compre- hensive support, covering infrastructure, staff training and funds for programme development. 10. Special attention should be paid to the Roma, who repre- sent Serbia’s largest minority group. It is particularly impor- tant to support the development of community-based broadcast media in areas with a higher concentration of the Roma population, as well as projects for their programme exchange and networking, both within the country and elsewhere. 11. Programme exchange, co-productions and networking among media in languages of ethnic communities can enhance quality. Cross-border co-operation should be encouraged too. In this way, the media can facilitate mutual understanding and tolerance between titular nations and people in the regions. 12. Most of the media outlets in languages of ethnic commu- nities operate on a local level. However, only a few of them are truly community media. More intensive co-oper- ation between such media on the one hand and local/ regional civil society on the other is recommended. NGOs can play a particularly important role – those established by representatives of the ethnic community as well as others – through partnership projects and active participation in creating programmes.
RECOMMENDATIONS 127 III. Bilingual and multilingual media 13. Most of the media in languages of ethnic communities are monolingual. Some are bilingual (mostly Roma media). There are very few multilingual media, even in Vojvodina, where over 25 ethnic groups live and a dozen languages are spoken. Add to this the prevailing practice that pro- grammes are prepared separately for each language, and there is a danger that parallel media realities emerge based on ethnic differences. Mixed ethnic editorial boards or col- laboration between boards for programming in various lan- guages is needed. In this respect, Multiradio, Roma radio stations, UrbaNS productions, as well as BETA’s news serv- ices and B92’s web news in languages other than Serbian, represent the best practices for future development. 14. Bilingual or multilingual media will only be able to deliver positive results if society accepts multilingualism as part of the normal everyday situation. Optional and free courses in the languages of ethnic communities could be provided at primary schools in areas where ethnic communities form a majority or a significant part of the population.
128 RECOMMENDATIONS Roger Blum and Andrea Ochsner Switzerland
I. Introduction Multicultural societies evolve if peoples of different ethnici- ties, languages and religions live together on the same terri- tory. In that respect, Switzerland is confronted with two expe- riences: one old and one new. The old experience stems from the fact that for more than five centuries, Switzerland has been a multicultural state in which several languages and cul- tures coexisted. The new experience results from the immi- gration of people from Western, Southern and Eastern Europe as well as from Asia, Africa and Latin America. This process began in the seventeenth century, continued throughout the eighteenth and nineteenth centuries, but became even more important in the twentieth century. The old multicultural experience has furthered a strong protection of ethnic groups, which also includes the allocation of media. The new multi- cultural experience, being the result of the immigration of for- eign workers and refugees, is marked by integration on the one hand and by segregation on the other hand. To provide immigrants with media, therefore, is not an easy matter.
II. Short history of Swiss multilingualism In the territory of contemporary Switzerland, several languages have always coexisted.1 This has to do with the geographical situation. The Alpine mountain range, which stretches across
1 Walter Haas, “Sprachgeschichtliche Grundlagen”, in Robert Schläpfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Libris, 1984), 21-70.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 131 Switzerland, divides Europe into south and north, and rivers such as the Aare, Rhine and Rhone have, more often than not, demarcated zones of influence. The original languages in Switzerland were those of the Celts (in the north and west), the Rhaetians (in the east) and of the Lepontines (in the south). Between 121 and 15 BC, this territory became part of the Roman Empire. For more than 400 years Latin languages and culture dominated. In this process, the western part of Switzerland was romanized earlier and more radically than the rest of the country.2 Germanic tribes gradually intruded on Swiss territory. First came the Burgunds around 450 AD, in the region of Geneva. Despite their political dominion, the Burgunds very soon adopted the Roman language instead of their own. After 500 AD, the Alemanni penetrated into Switzerland. Here the process was reversed. The Germanic language of the Alemanni stayed dominant whereas the romanized Celts gave up theirs. The lan- guage boundary between the Alemannic and the Burgundy- oriented parts of Switzerland first ran along the river Aare, but later shifted more to the west. The southern part of Switzerland (northern Italy) was first inhabited by the Germanic tribe of the Langobards who after some time lost their language and adopted the late Latin language (Italian). In Rhaetia, Rhaeto-Romanic, which belongs to the Latin languages, was maintained. Thus, the four languages of Switzerland had already been differentiated more than 1,500 years ago: Alemannic in the north and east, Burgundy-Romanic in the west, Rhaeto-Romanic in the south- east and Italian in the south. The Treaty of the Old Swiss Confederation that began to emerge in the thirteenth century, was at first a purely German- speaking alliance. In all of the towns and counties the political leaders spoke German (with the partial exception of Fribourg).
132 SWITZERLAND But quite early on affiliated cantons and vassal territories added other languages to the confederation of governing can- tons. In 1388, the first French-speaking part (in the Jura) joined the treaty. In 1439, the first Italian-speaking territory followed (in the Ticino). In 1496, the first Rhaeto-Romanic-speaking people joined the treaty (within the Three Treaties of Rhaetia). Therefore, the Swiss Confederation has had four lan- guages for 500 years. Yet until 1798 none of the non-German- speaking parts acquired the status of a governing canton. They still remained subjects or affiliated cantons (with lesser rights), just like many German-speaking territories. It was only with the Helvetic Republic (1798-1803) that French-, Italian- and Rhaeto-Romanic-speaking confederates acquired equal rights. And it was not until the nineteenth century that the confeder- ate model of linguistic minority rights actually became differ- entiated and was written down. Therefore, in contemporary Switzerland, four language groups exist with eight different types of written languages.3 • 64 per cent of the population in central Switzerland and in the northern and eastern parts of the country which border with Germany and Austria speak German. In the German- speaking part of Switzerland, about 25 different dialects are spoken in everyday situations, on the radio but also on tele- vision. However, these dialects are only rarely written as well. High German is used as the written language by the authorities, the press and also by the literary establishment.
2 Andres Furger, “Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34-40. 3 Roger Blum, “Sprachenvielfalt und Föderalismus”, Zoom Kommunikation & Medien, no. 12/13 “Der Fernsehboom” (May 1999), 50-55.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 133 • 19 per cent of the population in the western part of the country, which borders with France and is called “Suisse Romande”, speak French. Dialects are marginal there, are not written down at all, and are neither spoken on the radio nor on television. The language of the media is French. • 8 per cent of the population in the south which borders with Italy, predominantly in the Ticino (canton of Tessin), but also in some valleys of the Grisons (canton of Graubünden), speak Italian. Spoken dialects also exist there which are sometimes used in the media as well. • 0.6 per cent of the population in the mountain valley of the Grisons in the south-east of Switzerland speak Rhaeto- Romanic. There are five different dialects: Putér, Vallader, Sursilvan, Sutsilvan and Surmiran which are used in writ- ten form as well as having their own body of literature.4
III. Legal framework for the media 1. Establishment of linguistic variety in the New Federal Constitution. In terms of the constitutional law concerning linguistic variety, there are four relevant articles in the New Federal Constitution: Article 4 – National languages (“Landessprachen”) The national languages are German, French, Italian and Rhaeto-Romanic. Article 18 – Linguistic freedom Linguistic freedom is granted. Article 70 – Languages 1. The official languages of the Federal Government are Ger- man, French and Italian. When communicating with Rhaeto-Romanic speakers, Rhaeto-Romanic is also an offi- cial language of the Federal Government.
134 SWITZERLAND 2. The cantons determine which official languages they use. In order to grant agreement between the language com- munities, they respect the native linguistic composition of the territories as well as the native language minorities. 3. The Federal Government and the cantons promote com- munication and exchange between the language commu- nities. 4. The Federal Government supports the multilinguistic can- tons in accomplishing their special tasks. 5. The Federal Government supports means of the Grisons and the Ticino to maintain and promote the Rhaeto- Romanic and Italian languages.
In 1999, the people and the cantons accepted the revision of the Swiss Federal Constitution. The establishment of linguis- tic variety was the central issue at stake, and compared to the old Federal Constitution, the new version contains a far-reach- ing and differentiated regulation of the Swiss language law. The reference to the equality of all national languages (“Lan- dessprachen”) (Article 4) under the section “general regula- tions” is an innovation; in the old Federal Constitution it only appeared under the heading “special regulations” (Article 116). What is also novel is the term “Landessprache” as such. For- merly, one talked about “Nationalsprachen”.5 What is not completely clear, however, is whether new areas of competence for the Federal Government can be deduced from the new article as well.6 Furthermore, the establishment of
4 Martin Arnold, “Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur”, Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3-5. 5 In English, the distinction between “Landessprache” and “Nationalsprache” cannot be made; both terms must be translated as “national language”. 6 Luzius Mader, “Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachenrechts des Bun- des”, Babylonia, 4 (2001), 15-22.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 135 linguistic freedom as a fundamental right is also new. The Federal Court already accepted this fundamental right, according to which everybody has the right to communicate in a language of his or her choice, as an unwritten constitu- tional law in 1965.7 However, there are two more articles in the New Federal Constitution, which contain linguistic rights. According to Article 8 (legal equality), nobody must be dis- criminated against, “on grounds of origin, race, gender, age, language, social position, lifestyle, religious orientation, ide- ological or political conviction, or on grounds of physical, mental or psychic disability”. According to Article 31, sub- section 2 (imprisonment), everybody who is being impris- oned has the right “to be informed immediately, in a language intelligible to them about the reasons for their imprisonment as well as about their rights”.
2. Language legislation. In order to implement the provi- sions made by the New Federal Constitution with regard to the linguistic multitude of the country, a working group was appointed to prepare the new language law. In the summer of 2001, a draft of the law was submitted to the cantons, parties and interest groups to give them the opportunity to comment on it. This process has not yet come to an end. The law contains measures to promote linguistic compe- tence in the national languages, to promote exchanges between teachers and students on all educational levels, to create a centre of competence (“Kompetenzzentrum”) for the linguistic multitude, and to support means of comprehension for third parties. The already existing assistance in favour of the Rhaeto-Romanic and Italian languages in the Grisons and Ticino as well as the support for the multilingual cantons by the Federal Government are being incorporated into the new
136 SWITZERLAND language law. Support for the publishing sector in Rhaeto- Romanic- and Italian-speaking Switzerland has also been planned, as well as a Rhaetian press through the Rhaetian news agency.8 However, it is important to note that most of the articles in the planned language law, either explicitly refer to the four national languages (“Landessprachen”), or are formulated in such a general manner that it does not become clear whether the multicultural linguistic diversity, which goes beyond the four national languages, is also taken into account. There is only one exception, namely Article 17 subsections b and c of the language law, which explicitly refer to people who are not competent in any of the national languages: Article 17 – National languages (“Landessprachen”) and mobility The Federal Government may grant subsidies for a. The promotion of knowledge of the native national lan- guage of persons who live outside the language area; b. The promotion of knowledge of a national language of persons who do not speak any of the national languages (“Landessprachen”); c. Courses in the native language and culture of persons whose native language is not one of the national lan- guages (“Landessprachen”).
Possible implementation of this, however, only refers to the Federal Government’s financial support of the cantons, espe- cially with regard to the education sector. The rest of the arti- cles do not specify whether any other languages apart from
7 Luzius Mader, “Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachenrechts des Bun- des”, Babylonia, 4 (2001), 16. 8 <www.kultur-schweiz-admin.ch/kultges/h_sprapoli.htm>
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 137 the national ones are taken into consideration. Article 21 serves as an example: Article 21 – Institution to promote multilingualism 1. The Federal Government and the cantons jointly run a scientific institution to promote multilingualism. 2. The institution has the following duties: a. To promote applied research in the field of multilingualism. b. To develop and support new forms of multilingual edu- cation and the evaluation thereof. c. To run a centre for information and documentation. d. To contribute to the co-ordination of research in Swiss multilingualism. e. To promote understanding of multilingualism in the Swiss population. 3. The Federal Government appoints an advisory council, which advises the institution.
A federal law for subsidies to maintain and promote the Rhaeto-Romanic and Italian languages has existed at least since 1983.9 In 1996, a new version was issued.10 In this law, the Federal Government makes subsidies for the Grisons and the Ticino conditional on their own contribution. The federal contribution does not exceed 75 per cent of total costs, and the cantons have to contribute at least 25 per cent. Article 2, subsection 2, reads: “The Federal Government may contribute to the maintenance and promotion of the Rhaeto-Romanic language as well as of the Rhaetian press.” In “the regulation of subsidies for the maintenance and promotion of the Rhaeto-Romanic and Italian language and culture”11, this is formulated even more explicitly. Moreover, the Federal Gov- ernment supports regularly published newspapers and maga- zines in Rhaeto-Romanic as well as a Rhaetian news agency
138 SWITZERLAND (Article 4). The Grisons contribute on an annual basis to the “Ligia Romontscha/Lia Rumantscha” and to the “Vereinigung (association) Pro Grigioni Italiano”, thus to the organization which supports Rhaeto-Romanic and Italian language and cul- ture in the cantons. In 1983, the amount was last raised to 400,000 Swiss francs per annum for the Rhaetians and to 350,000 Swiss francs for the Italian-speaking Swiss.12 In 1996, an annual sum of a maximum of 350,000 Swiss francs was added for the Rhaetian news agency (Agentura da Novitads Rumantscha ANR).13 For the year 2003, the Grisons (canton of Graubünden) will grant a sum of 2.6 million Swiss francs; the Federal Government is supposed to grant 4.75 million Swiss francs. Therefore, the Rhaeto-Romanic and Italian language groups are supposed to be helped by a total of 7.4 million Swiss francs. Since 1981, the Ticino has had the “Regolamento sull’aiuto finanziario federale per la difesa della cultura e della lingua”, issued by the State Council.14
3. Aliens’ rights. The legal conditions for foreigners living in Switzerland are recorded in the Federal Constitution, Article 121 (“The legislation concerning entering and leaving the coun- try, the sojourn and residence of foreigners, as well as the grant- ing of political asylum is a matter of the Federal Government”)15 and in the “federal legislation concerning the sojourn and resi- dence for foreigners”.16 Article 25a records that the Federal Government grants financial support for the social integration
9 24 June 1983 AS 1983 1444, revised 1991 AS 1991 2108. 10 6 October 1995, SR 441.1, AS 1996 2280. 11 26 September 1996, SR 441.31, AS 1996 2283. 12 Resolution of the cantonal parliament of 27 September 1983, Bündner Rechts- buch (statute book of the Grisons) no. 494.500. 13 Resolution of 23 May 1996, Bündner Rechtsbuch no. 494.600. 14 10 November 1981, Raccolta leggi Ticino 5.5.1.1 (165 c). 15 18 April 1999, SR 101, AS 1999 2556. 16 26 March 1931, SR 142.20, BS 1 121.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 139 of foreigners, on the condition that the cantons, local authorities and third parties contribute as well. Based on this article, the Federal Council enacted a decree concerning the integration of foreigners which maintains that subsidies may be granted: d. To maintain the foreigners’ connections with their lan- guages and cultures, e. To carry out coherent information policies for and about the foreign population in Switzerland, f. To promote intercultural dialogue and active participa- tion of the foreign population, (...) h. To train and provide further education for those people who work in the domain of intercultural exchange.” It is the responsibility of The Federal Foreigners’ Commission to grant subsidies.
4. Freedom of the media. The fact that the Federal Constitu- tion grants the freedom of the media is part of the legal condi- tions. Article 17 reads: “The freedom of the press, radio and television, as well as of other forms of public telecommunica- tion services, is granted. Censorship is prohibited. Press confi- dentiality is guaranteed.” 17
IV. The linguistic areas and their media provision 1. Small markets with a large number of media. In Switzer- land every linguistic area is provided with its own media. The Swiss Corporation for Radio and Television (Schweizerische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG) runs two television chan- nels and between three and five radio stations each for the German, French and Italian parts of Switzerland. For Rhaeto- Romanic Switzerland, they have an almost complete radio programme and part of a television programme. It is impor- tant to note that in the Italian-speaking part of Switzerland
140 SWITZERLAND only 300,000 people are provided with a full programme. In addition, each region is equipped with news agencies, regional private radio and television channels, daily newspa- pers, weekly and Sunday papers as well as with other papers. The only exception is Rhaeto-Romanic Switzerland which does not have any weekly media.18 Yet it becomes evident that the other linguistic groups only receive their rightful provision through cross-subsidies from the German part of Switzerland. The proportion of commission and publicity revenues used by SRG is significantly higher than what is independently produced by the Italian- and Rhaeto-Romanic-speaking regions of Switzer- land. The Swiss News Agency (Schweizerische Depeschenagentur SDA) offers not only a German, but also a French and an Italian service. The Confederation and the canton of Graubünden (Grisons) finance the Rhaeto-Romanic news agency ANR.19
Table 1: Media provision in linguistic areas German French Italian Rhaeto- Total Media part part part Romanic part News agencies 2 2 1 1 6 SRG TV channels 2 2 2 0.1 6.1 Private TV channels 18 3 1 – 22 ( +46) (+26) (+2) (+74) SRG radio stations 5 4 3 1 13 Private radio stations 34 15 2 1 52 Daily newspapers 47 12 3 1 63 Non-daily newspapers 79 40 9 4 132 Weekly newspapers 2 – – – 2 Sunday newspapers 2 2 2 – 6 News magazines 1 1 – – 2
17 13 September 2000, SR 142.205, AS 2000 2281. 18 Mirko Marr, Vinzenz Wyss, Roger Blum, and Heinz Bonfadelli, Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einflüsse (Constance: UVK, 2001), 277. 19 For the legal condition see chapter 3.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 141 The media markets which are relevant to Swiss media produc- tion are clearly demarcated by the language areas which means that they are relatively small. The largest example is the Ger- man-speaking part of Switzerland where the language area con- sists of 5 million inhabitants. The smallest is Rhaeto-Romanic Switzerland, where the core area is reduced to only 30,000 inhabitants. The result of this is that the biggest newspaper of German-speaking Switzerland has still got a circulation of 300,000 copies whereas the largest newspaper in Rhaeto- Romanic Switzerland only has a circulation of 6,000 copies.
Table 2: Largest newspapers according to language areas
Language Largest daily Other large Largest Sunday or areas newspaper newspaper weekly newspaper German part Blick Bremgartner Anzeiger SonntagsBlick (314,179) (15,439) (334,693) French part 24 heures La Gruyère Le Matin-Dimanche ( 89,619) (15,034) (220,451) Italian part Corriere del Ticino Il Lavoro Il Mattino della (39,142) ? (40,007)* Domenica (47,302) Rhaeto- La Quotidiana Novitats – Romanic part (5,822) (4,341)
* In the Ticino,Il Lavoro – a weekly union paper – has an enormous circulation. Other Italian-speaking papers, which are not published daily, have a circulation between 1,000 and 6,000 copies. Source: “Katalog der Schweizer Presse” [catalogue of the Swiss press], 2001.
2. Density and use of the press. Switzerland is one of the countries with the highest press density. This is mainly a result of its federalism. In the nineteenth century, each valley and each district wanted to have their own newspapers. In the big towns, various newspapers were published; for each party one paper. Even today, Switzerland is characterized by a mul- titude of very small papers, i.e. papers with a very small circu- lation. More than 100 newspapers have a circulation of less
142 SWITZERLAND than 15,000 copies. This applies to all language regions. Each of the three most important language regions has a so-called “elite” newspaper (Neue Zürcher Zeitung in the German-speaking part, Le Temps in the French-speaking part, and Corriere del Ticino in the Italian-speaking part of Switzerland). But only the Ger- man- and French-speaking parts of Switzerland have tabloids as well. Moreover, German-speaking Switzerland is the only part which has been able to produce a large, quality paper with an independent-leftish political affiliation (Tages-Anzeiger). There is no such paper in the Ticino, and in the French-speaking part Le Temps is both an elite paper and an independent-leftish quality paper. The German-speaking part of Switzerland has more “Kopfblattsysteme” (papers with a number of regional editions) and free newspapers than the other language regions.
Table 3: Number of papers and journalistic units
Language Daily Non-daily Total areas newspapers newspapers Number Journalistic Number Journalistic Number Journalistic units units units German part 47 25 79 77 126 102 French part 12 10 40 40 52 50 Italian part 3 3 9 9 12 12 Rhaeto- Romanic part 1 1 4 4 5 5 Total 63 39 132 130 195 169 CHART: Roger Blum; source: “Katalog der Schweizer Presse” [Catalogue of the Swiss Press], 2001.
The press is highly used in all of the language regions. The cir- culation of newspapers and magazines is higher than in the neighbouring countries and covers two thirds of the popula- tion over the age of 15 (with the exception of the French- speaking part of Switzerland where little more than half of the population read a paper on a daily basis). The reading dura- tion, however, is under half an hour.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 143 Table 4: Reach and time spent reading the press
Newspapers Magazines Press (total) Daily Time spent Daily Time spent Daily Time spent reach daily reach daily reach daily German part 62.7 % 24 min. 7.6 % 3 min. 70.3 % 27 min. French part 57.4 % 21 min 5.7 % 2 min. 63.1 % 23 min. Italian part 70.2 % 24 min. 4.8 % 2 min. 75.0 % 27 min. Annual report 2000 of the “SRG-Forschungsdienst” (Research Service), Bern, 2001.
3. Radio use. The radio is used in a similar way in all of the different language regions – during the day (with a peak period in the early morning and at noon). The same applies to the reach. However, Swiss-Germans listen to the radio on average for three hours per day whereas Swiss-French and Swiss-Ital- ians only listen for slightly over two hours. Table 5: Reach and time spent listening to the radio
Daily reach Time spent daily German part 74.7 % 193 min. French part 70.0 % 142 min. Italian part 71.2 % 148 min. Annual report 2000 of the “SRG-Forschungsdienst”, Bern, 2001.
4. Television use. With regard to television use, Swiss-Ger- mans are the most restrained: they have their TV sets switched on for little over two hours per day. Swiss-Italians, however, watch TV for almost three hours on average per day. In this respect, their viewing habits are comparable to those of Italians. Table 6: Reach and time spent viewing television
Daily reach Time spent daily German part 73.4 % 137 min. French part 73.2 % 159 min. Italian part 80.5 % 171 min. Annual report 2000 of the “SRG-Forschungsdienst”, Bern, 2001.
144 SWITZERLAND Data on the viewing habits in Switzerland, based on the population aged three and over, reveal that Swiss programmes are only used by a minority in all of the language regions (35 – 40 per cent). In the German-speaking part of Switzerland, this minority reaches the highest percentage. On the other hand, Swiss-Germans only use the public-service channels on a small scale (51 per cent versus 58 per cent in the French- and Italian-speaking parts). This can be explained by the fact that there is a big supply of private channels from Germany. Secondly, the German part of Switzerland has con- siderably more private programmes than, for example, the French- speaking part. It is also remarkable that the Italian Swiss watch RAI programmes for almost twice as long as Swiss-Germans watch pro- grammes provided by ARD, ZDF and ORF altogether.
Table 7: Time spent watching national and foreign television channels
Programmes German part French part Italian part SRG 46 min. 55 min. 58 min. (33.6 %) (34.6 %) (33.9 %) Swiss private 8 min. 1 min. 2 min. channels (5.8 %) (0.6 %) (1.2 %) Swiss channels 54 min. 56 min. 60 min. (total) (39.4 %) (35.2 %) (35.1 %) Foreign public 24 min. 37 min. 41 min. service channels (17.5 %) (23.3 %) (24.0 %) Foreign private 59 min. 66 min. 69 min. channels (43.1 %) (41.5 %) (40.3 %) Foreign channels 83 min. 103 min. 110 min. (total) (60.5 %) (64.8 %) (64.3 %) Basis = population from the age of three. Source:”SRG-Forschungsdienst”, annual report 2000.
5. Journalism and language areas. Not only does Switzerland have a high density of media, but it also has a high density of journalists, namely 129 per 100,000 inhabitants. Thus, it comes after Finland (154) and before Hungary (90), but significantly
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 145 before the neighbouring countries Germany (66) and France (46). The United States of America has a density of 47, and in Great Britain the figure is 26.20 The principle of high density applies equally to all the main language regions in Switzer- land. There are, however, differences concerning the propor- tion of women. On average, it totals 32 per cent; in the French-speaking part, however, it amounts to 36 per cent. As for women under 35, the average is 39 per cent, but in the French-speaking part it comes to 48 per cent whereas the Ital- ian-speaking part can only show a percentage of 22. In the French- and Italian-speaking parts, 58 per cent of journalists have a university degree, whereas the percentage of journal- ists with university education in the German-speaking part only amounts to 39 per cent. The Swiss-Italian journalists are older, and 49 per cent work for the SRG (34 per cent work for daily papers), whereas 47 per cent of the Swiss-French jour- nalists work for daily newspapers (and only 23 per cent for the SRG). In the German-speaking part, the number of journalists who work for magazines, weekly or Sunday papers is consid- erably higher compared to the other language regions.21
V. Problems of the “old multiculturalism”
1. No national media, but links to foreign countries with the same language. In Switzerland, there are no national media which are received in the whole country. There are no significant multilingual media, at best bilingual local radios and local newspapers in the language boundary regions (like in the city of Bienne: German and French, or in the canton of Grau- bünden [Grisons]: German and Rhaeto-Romanic) in addition to bilingual NGO papers or scientific journals.22 The media, includ- ing television programmes, are separated according to language areas. Furthermore, each language area is confronted with the
146 SWITZERLAND same language media of the neighbouring country. Switzer- land’s three main languages correspond to the national lan- guages of large European countries which border with Switzerland: Germany/Austria, France and Italy. Switzerland cannot and does not want to cut itself off. Therefore, thousands of foreign journals and magazines have been sold in Switzerland for decades. People listen to radio stations of the neighbouring countries, and since the 1960s especially to French private radio stations. As the Swiss cable network is very well developed, it is possible in almost every household to receive dozens of German, French, Italian and Austrian television programmes. Consequently, each lan- guage area is linked up with the foreign country where the same language is spoken. This means that people almost exclusively use media in their own language (if they excep- tionally use foreign language media this would be mostly in English, for example CNN, MTV or the Internet). Only about three per cent of German-speaking Swiss watch television programmes from other Swiss language areas, and vice versa. On the other hand, most Swiss intensively use the media of neighbouring countries where the same language is spoken. In other words, Swiss Germans do not watch television pro- grammes of Suisse romande or read Le Temps or Corriere del Ticino, but watch the German and Austrian channels such as ARD, ZDF, RTL, Sat.1, Pro7 or ORF, or read Spiegel, Bunte, Bravo or Die Zeit. French-speaking Swiss stick to French tele- vision programmes, newspapers and magazines, and the inhabitants of the Ticino orient themselves towards Italy.
20 Marr et al., Journalisten, 59. 21 Marr et al., Journalisten, 105. 22 Peter Cichon, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der französisch- deutschen Sprachgrenze in der Schweiz”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et rup- tures (Lenzburg, 2002), 142-45.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 147 Consequently, Switzerland is overlapped by three big media regions, and the Swiss, on a large scale, look towards the neigh- bouring country of the same language.23 The audience of the German-speaking part of Switzerland therefore knows Günter Grass, Marcel Reich-Ranicky, Thomas Gottschalk, Harald Schmidt, Boris Becker, Verona Feldbusch, or Claudia Schiffer much better than Swiss French or Swiss Italian public figures from the cultural or media establishment, show business and high society. The media system does not do a lot to enhance the integration of the different parts of Switzerland. On the con- trary, there is a segregative and centrifugal effect, and as a result, it is not surprising that media enforce rather than dissolve the controversies and animosities between the language groups.
VI. Media for immigrants
1. Use of television programmes. Unfortunately, not much is known about media use by immigrants. In this particular area there is a large gap in research. With regard to radio and television use, this on the one hand has to do with the research tools of the SRG research service (“SRG-Forschungs- dienst”) (radio and TV controlling). In order to identify the usage of those channels which are used not only by the Swiss, but also by immigrants, the latter have to be language-assim- ilated. On the other hand, one can assume that immigrants predominantly receive channels from their native countries via satellite. No recent statistics about satellite recipients exist. However, according to an estimate of the Federal Office for Communication (“Bundesamt für Kommunikation BAKOM”) about 6 to 8 per cent of households may be equipped with a direct satellite receiver. That would mean that there could be between 180,000 and 240,000 households in Switzerland which have this technical device.24
148 SWITZERLAND There is no further information about how these figures may be distributed between Swiss and immigrant households. The fact that apart from registered foreigners and asylum-seekers there might be a considerable number of so-called “illegal” immigrants (“sans papiers”), who, of course, are also media recipients, should also be taken into consideration. In 1995, the SRG research service (“SRG-Forschungs- dienst”) examined the media usage of foreigners living in Switzerland. They focused on the media reception (radio, tel- evision, newspapers, and magazines) of the five largest foreign populations: from Italy, Spain, Turkey, Portugal and the for- mer Socialist Federal Republic of Yugoslavia. According to the study, the viewing frequency of the foreign population does not vary from the Swiss population by a large degree.25 How- ever, more immigrants possess a satellite receiver, and video recorders are more frequently present in foreign households compared to Swiss households.26 Both phenomena can prob- ably be explained by the fact that foreign households have a greater need for imported information and entertainment. The study also tackles the question of how far the foreign populations use the programmes for foreigners provided by the Swiss Association for Radio and Television (Schweizerische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG). In 1995, it was possible for Italians living in Switzerland to receive Telesettimanale and Giro d’horizonte, both incorporated in the programme of the Televi- sione Svizzera di lingua italiana (TSI); Spanish people were like-
23 Roger Blum, “Mediensysteme. Skript zur Vorlesung” (Bern: Institut für Medi- enwissenschaft, 2001), 41. 24 Estimate of the Federal Office for Communication, Department for Radio and Television, National and International Media, December 2002. 25 Heinrich Anker, Manolya Ermutlu, and Mathias Steinmann, Die Mediennutzung der AusländerInnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995), 6 f. 26 Eighteen per cent of foreign households have a satellite receiver which clearly exceeds the Swiss average of five per cent. See Anker et al., Mediennutzung, 13 f.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 149 wise able to receive Telerevista and Swissworld. The viewing sequence of these programmes was between 21 and 34 per cent.27 As for the channels imported from Germany and Aus- tria, the viewing sequence was between 11 and 33 per cent.28
2. Use of radio programmes. According to the study by Anker et al., there is a discrepancy of about 10 per cent between native and foreign radio listeners in terms of listening frequency. Among the 16 per cent who declared they would not listen to the radio, 30 per cent claimed they could not receive those channels to which they would prefer to listen.29 Another indicator which points in the same direction, i.e. that there is a huge need for programmes in the native languages, is that most of the foreign radio listeners tune in to short-wave radio programmes (12 per cent). But the fact that the study confines itself to the five largest groups of immigrants must also be considered. Therefore, the proportion of Italian- and Spanish-speaking recipients, whose linguistic competence and higher degree of integration enable them to consume Swiss programmes as well, is relatively high.
3. Integration through local radio stations. Since 1983 a number of private radio stations have also existed in Switzer- land in addition to the SRG radio programmes. A few of these radio stations explicitly try to produce programmes for immi- grants. According to statistics from the “Swiss Foreigners’ Commission” (“Eidgenössische Ausländerkommission”), there were 20 local radio stations in Switzerland which included specific “programmes for foreigners”. However, only four of these stations (Radio LoRa, Radio RaBe, Radio X and Kanal K) broadcast in the languages of the so-called “new immigrants” (namely Turkish, Kurdish, Serbian, Croatian, Albanian etc.),
150 SWITZERLAND whereas most of the stations confine themselves to broadcasts in Italian, Spanish and Portuguese. In addition, they also offer programmes in English. However, in view of the wide accept- ance and popularity of the English language, one has to assume that such English broadcasts are not invariably lis- tened to by English native speakers only. As far as the local radio movement is concerned, Radio LoRa in Zurich has most certainly played a pioneering role. Apart from Swiss-German and German, Radio LoRa also broadcasts in the following languages: Spanish, Portuguese/ Brazilian, Italian, French, Albanian, Bosnian, Serbian, Croatian, Greek, Turkish, Kurdish, Persian, Afghan, Somali, Sudanese, Arabic, Tamil and Romanes. In some cases there are several programmes in one of the languages mentioned. With the exception of the French-speaking programme, which is broad- cast twice a week, all programmes are broadcast once a week.30 Radio LoRa has been broadcasting since November 1983, and views itself as a so-called “alternative radio station” which refuses advertising, supports musical programmes, locates itself beyond the commercial scene, and which strongly focuses on the integration of foreign-language and multicultural programmes. Apart from German and Swiss-German the Bernese local radio station, Radio RaBe, also broadcasts in Serbian, Croatian, Persian, Italian, English, Portuguese, Spanish, Albanian, Turk- ish, Kurdish, Somali and Bulgarian. Most of the programmes are broadcast on a weekly basis, some of them every other week.31
27 These numbers refer to those recipients who can be assigned to the categories “often” and “seldom”. 28 Anker et al., Mediennutzung, 16-25. 29 Anker et al., Mediennutzung, 26. 30 Statement by the editorial staff. 31 According to the programme announcement Radio RaBe, December 2002.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 151 Kanal K (canton of Aargau) is a further local radio station, which offers a multilingual and multicultural programme. The foreign languages include Turkish, Albanian, Serbian, Croatian, Armaic, Assyrian, Indonesian, Bosnian, Kurdish and Arabic.32 And last but not least, Radio X (canton of Basel City) broadcasts not only in Italian, Spanish, and Portuguese, but also in Turkish, Kurdish and Albanian.33
4. Use of the press. According to a study by the SRG, approx- imately 92 per cent of immigrants read daily newspapers (55 per cent often, 37 per cent rarely), thus somewhat less than the Swiss (96 per cent). Seventy-five per cent of the foreign newspaper readers prefer papers from their respective native countries, most of all those from Turkey and from Kosovo. The findings are quite similar with regard to the reading of magazines, where again those from the home countries are preferred. As with newspapers, the consumption rate of Swiss magazines rises with advancing age and with more frequent listening to radio programmes.34
VII. Problems of the “new multiculturalism”
According to a publication by the Federal Foreigners’ Com- mission from November 1999, Switzerland is actually an immigration country even though this fact is often vigorously dismissed by the authorities.35 This view has been responsible for the somewhat reluctant change of attitude. In the 1960s, due to economic reasons, Switzerland modified its foreign policies regarding the admission and residence of foreign nationals, which resulted in increasing immigration from Italy and Spain. In 1960, the proportion of Italian immigrants was 59.2 per cent of the whole foreign population in Switzerland. In 1990 the proportion decreased to only 30.8 per cent, and in
152 SWITZERLAND the year 2000, the immigrants of Italian origin were overtaken by those from the former Socialist Federal Republic of Yugoslavia (19.7 versus 23.9 per cent).36 Italian and Spanish immigrants have been assimilated and integrated to a high degree and many of the Italians and Span- ish, who belong to the so-called “second generation”, already possess a Swiss passport. Their process of integration was facilitated by the fact that these particular groups of immi- grants speak either one of the national languages, or at least a language from the same language group. Another fact, which probably contributed to the rather quick process of integra- tion, is their religious affiliation: most of the Italian and Span- ish immigrants are Roman Catholics, and thus belong to the same church as almost half of the Swiss.37 Between 1970 and 2000, the distribution of immigrants in terms of religion and language changed considerably. This has had an effect on the assimilation efforts of all concerned, i.e. the new immigrants, the “old” immigrants, as well as the Swiss. The process of integration, on the one hand, can be understood in terms of a specific language-based education – a means that has been promoted in many places since the integration article in the law for foreigners came into effect in 1999.38 On the other hand, specific integration policies also entail the promotion of the native languages and cultures. Migrants can only assimilate 32 <http://www.kanalk.ch/html/programm/aktuell.asp> 33 Report of the Federal Foreigners’ Commission, appendix 10. 34 Anker et al., Mediennutzung, 59. 35 Report by the Federal Foreigners’ Commission (Eidgenössische Auslän- derkommission EKA), November 1999, 12. 36 Federal Office for Statistics, Spatial and Structural Dynamics of the Population in Switzerland 1990-2000 (“Räumliche und strukturelle Bevölkerungsdynamik der Schweiz 1990-2000”), February 2002. 37 Cf. the population according to religion in 2000: Protestant: 36.6 per cent, Roman Catholic: 44.1 per cent, Christian-Orthodox: 1.2 per cent, Muslim: 4.5 per cent, other denominations: 1.9 per cent, non-denominational: 11.7 per cent. (Federal Office for Statistics, February 1999). 38 Cf. Neue Zürcher Zeitung, 2 November 2002, 15.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 153 if they are being integrated at the same time. In other words, the two terms “assimilation” and “integration”, despite their related- ness and often analogous usage, actually designate two differ- ent processes and thus also two different norm addressees. Even though both terms can be used reflexively, as well as non- reflexively and transitively, it nevertheless seems probable that in the case of “assimilation” the normative implication is addressed to the immigrants themselves, whereas in the case of “integration”, the norm is addressed to the local authorities. “Integration”, in terms of culture, language, and the media, has a wide and important implication. It does not suffice to offer immigrants courses in German, French or Italian in order to give them the possibility to integrate through the respective national language. Efforts need to be made to provide them with news from their home countries in their native language as well as in a Swiss national language. This means that the press, but also radio and television programmes, must try to integrate such immigrants. The media, for example, can contribute to the process of assimilation in the new country, as well as to the maintenance of the cultural identity of immigrants. The triad of the different dimensions of the language and culture problem could be represented as follows:
Assimilation National language/Switzerland Integration Native tongue/home country National language/Switzerland
On the level of integration this entails the maintenance of the cul- turally specific patterns of the home country as well as the inte- gration through Switzerland by means of the national language as well as in the native tongue. In terms of media politics this means immigrants must also be granted access to the media from their respective native countries in Switzerland. At the same time, the local media must integrate multicultural issues into their agenda.
154 SWITZERLAND VIII. Conclusion
Switzerland has had a long history of experience with various language cultures. For 1,500 years, different language groups have been coexisting in the territory of contemporary Switzerland, and for 500 years, the Swiss State has been multilingual. The four original languages – German, French, Italian and Rhaeto- Romanic – have developed their own media thanks to the com- pactness of the language regions. The language groups live in geo- graphically distinct areas. This territorial principle determines which language is dominant, and therefore, the same language is the media language of the respective region.39 This also applies to Rhaeto-Romanic-speaking Switzerland: the Rhaetian villages of the Grisons are clearly marked off, and consequently the Rhaeto- Romanic-speaking media circulate in the same areas. The territory principle does not apply to the new lan- guage groups, which mainly settled in Switzerland in the twentieth century. There may be particular neighbourhoods or streets in big towns in which the spoken language is pre- dominantly Turkish or Italian, but on the whole the new immigrants are scattered all over the country, and it would not be possible to create a Turkish, Kurdish, Tamil, Serbian, Croa- tian, Armenian or Iranian district or canton. This has conse- quences in terms of the media network: A Kurdish programme of the local radio station LoRa can only be listened to by Kurds in Zurich. Kurdish people in Geneva, Lucerne, Basel or some- where in the countryside are excluded. The old language groups find their own identity within their own media. Priorities in topics of the SRG radio stations in the German-speaking part of Switzerland vary from those
39 Stephane Tendon, “La frontière des langues à Marly : L’influence de CIBA”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170-73.
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 155 of the French-speaking part. The tabloid Blick resembles more the German popular press title Bild; the tabloid Le Matin in the French-speaking part of Switzerland draws rather on the French tradition. In the Italian-speaking part of Switzerland, as in Italy, there is no tabloid at all. The local radio stations in the German-speaking part of Switzerland create a sense of identity and proximity via the use of dialects. But this identity, based on language-regional specialities, has at the same time a segregating effect. Such language groups live back to back, and in many respects orient themselves towards the neigh- bouring country of the same language. But despite everything, Switzerland, as a nation, is sufficiently integrated. A common political culture, including the principles of a federalist state structure, minority rights, direct democracy, and the principles of concordance and militia contribute to this integration. Fur- thermore, national institutions such as parties and associa- tions, but also celebrations (“Feste”) and sports events help to contribute. Moreover, the Swiss agenda is determined by the same topics over and over again because plebiscites usually take place four times a year. Further common topics are pro- moted by the principal media that then influence the rest of the media – through correspondents at the Federal Palace on the one hand, and through those representing the different language-regions on the other. Even though people do not know enough about the other language regions, they never- theless feel an obligation towards each other. The integration of immigrants, however, is much more dif- ficult. They select from their own “exile media” and “home media”: the former does not exist for all groups, and not every- body has access to the latter. There is little support for the media for immigrants, but the Federal Foreigners’ Commission (“Eid- genössische Ausländerkommission”) wants to change this in
156 SWITZERLAND the coming years. If it is at all possible to increase the linguistic competence of immigrants in the national languages German, French or Italian, they will have access to many such media – even though, with the exception of Italian immigrants, not to media which help to maintain their cultural identity.
Bibliography Altermatt, Urs, “Belgisierung der Schweiz: Schlagwort oder Wirklichkeit?”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 132-36. Anker, Heinrich, and Ermutlu, Manolya, and Steinmann, Mathias, Die Mediennutzung der AusländerInnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995). Arnold, Martin, “Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur”, Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3-5. Blum, Roger, “Sprachenvielfalt und Föderalismus”, Zoom Kommunikation & Medien, no. 12/13 “Der Fernsehboom” (May 1999), 50-55. Blum, Roger, “Mediensysteme. Skript zur Vorlesung” (Bern: Institut für Medienwissenschaft, 2001). Bollinger, Ernst, La presse suisse. Les faits et les opinions (Lausanne, 1986). Bundesamt für Statistik, Räumliche und strukturelle Bevölkerungsdynamik der Schweiz 1990-2000 (Neuchâtel, 2002). Cichon, Peter, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der französisch- deutschen Sprachgrenze in der Schweiz”, in Forum Helveticum (ed.), Zwis- chen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 142-45. Corboud Fumagalli, Adrienne, “Une Suisse ou trois régions? Les journaus télévisés”, Medienwissenschaft Schweiz, 1 (1996), 11-17. Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002). Furger, Andres, “Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34-40. Haas, Walter, “Sprachgeschichtliche Grundlagen”, in Robert Schläpfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Libris, 1984), 21-70. Jarren, Otfried, and Sarcinelli, Ulrich, and Saxer, Ulrich (ed.), Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Handbuch (Wiesbaden: Westdeutscher Verlag, 1998).
ROGER BLUM AND ANDREA OCHSNER 157 Mader, Luzius, “Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachenrechts des Bundes”, Babylonia, 4 (2001), 15-22. Marr, Mirko, and Wyss, Vinzenz, and Blum, Roger, and Bonfadelli, Heinz, Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einflüsse (Constance: UVK, 2001). Meier, Werner, and Bonfadelli, Heinz, and Schanne, Michael, Medienland- schaft Schweiz im Umbruch. Vom öffentlichen Kulturgut zur elektronischen Kioskware (= Nationales Forschungsprogramm 21: Kulturelle Vielfalt und nationale Identität) (Basel: Helbing & Lichtenhahn, 1993). Sanguin, André-Louis, La Suisse. Essai de géographie politique (Gap: Editions Ophrys, 1983). Schläpfer, Robert (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Libris, 1984). Steiner, Jürg (ed.), Das politische System der Schweiz, with the collaboration of Erwin Bucher, Daniel Frei and Leo Schürmann (Munich: Piper, 1971). Tendon, Stephane, “La frontière des langues à Marly : L’influence de CIBA”, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170-73. Widmer, Jean, “Langues et cultures des médias”, Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1994), 2-4. Widmer, Jean, “Randbemerkungen zur sprachlich segmentierten Öffentlichkeit in der Schweiz”, Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1996) – 1 (1997), 2-6. Wuerth, Andreas, Die SRG und ihr Integrationsauftrag. Wandel – Gründe – Kon- sequenzen (Bern: Haupt, 1999).
158 SWITZERLAND Recommendations
• Swiss parliament, Government, the Swiss Broadcasting Company (SRG) and the Swiss News Agency (SDA) should maintain the good media service for traditional linguistic groups, who are better provided with media that their size demands. • Swiss electronic and print media should integrate the dif- ferent language groups better, e.g. with more common pro- grammes or exchanged articles. • Radio and television in the German part should not segre- gate language groups by using German dialects, but inte- grate them by using High German in important political and cultural programmes. • Swiss parliament, Government and media should integrate migrants better by creating specific programmes in national broadcast and print products and by promoting migrants’ exile and home media. • Journalists should work for a limited time in another lin- guistic area or with a migrants’ newspaper or radio.
RECOMMENDATIONS 159 CONFERENCE PROGRAMME 161 162 CONFERENCE PROGRAMME CONFERENCE PROGRAMME 163 List of Participants
Angelkova, Ljubica Hirsch, Mario Editor-in-Chief Journalist TV Tera, Bitola Lëtzebuerger Land ljubica@tera.com.mk mhirsch@land.lu Angheli, Natalia Dr. Houtsch, Roland Senior Consultant Journalist Independent Journalism Luxemburger Wort Center, Chisinau Roland.houtsch@wort.lu nangheli@ijc.iatp.md Karlsreiter, Ana Dr. Blum, Roger Prof. Dr. Project Manager, Office of Head of the Institute of Mass the OSCE Representative on Communication Studies of Freedom of the Media, Vienna the University of Bern ana.karlsreiter@osce.org roger.blum@imw.unibe.ch Kohn. Romain Busch, Roman Director of Media Desk Head of the OSCE Section Luxembourg Swiss Federal Department romain.kohn@mediadesk.etat.lu for Foreign Affairs roman.busch@eda.admin.ch Kunsemueller, Andrea Spokeswoman Cathomas, Bernard Dr. Federation of North-Schleswigers Director presse@bdn.dk Romansh Radio and Television RTR, Chur Levandovschi, Tatjana bernard.cathomas@rtr.ch Deputy Chief, Department of Interethnic Relations of the Govern- Chiurcciu, Vitali Journalist ment of the Republic of Moldova Journalism Center, Comrat language@moldtelecom.md Kiurkchu@mail.md Markovic, Jelena Duve, Freimut Adviser OSCE Representative on Federal Ministry for Ethnic and Freedom of the Media National Minorities Vienna minority@eunet.yu joanna.jinks@osce.org Mehmeti, Ibrahim El-Khouri, Lydia Director of Media Programmes Project Manager Search for Common Ground, Skopje Media Diversity Institute, London ibrahim@sfcg.org.mk lydia@media-diversity.org Mitrovic, Jelena Halas, Enike Co-ordinator for Migration Editor-in-Chief and Gender Questions Radio 021/Multiradio, Novi Sad Radio RaBe, Bern enike@radio021.co.yu jelena@rabe.ch
164 LIST OF PARTICIPANTS Morresi, Enrico Salvisberg, Roland Journalist and President of Programme Co-ordinator the Foundation Council of South-East Europe the Swiss Press Council Swiss Federal Department enrico.morresi@freesurf.ch for Foreign Affairs roland.salvisberg@eda.admin.ch Musliu, Iliasa Co-ordinator, Media Skopljanac, Nena Department of the OSCE Assistant, Institute of Mass Mission in Serbia and Communication Studies of Montenegro the University of Bern imusliu@yahoo.com Programme Director, Medienhilfe nena.skopljanac@imw.unibe.ch Nikolic, Boban Development Consultant Spasovska, Katerina RTV Nisava, Nis Local Media Co-ordinator nisava@eunet.yu IREX, Skopje macpromedia_ks@yahoo.com Ochsner, Andrea Assistant, Institute of Mass Stucki, Frederik Director Communication Studies of Canal 3, Biel/Bienne the University of Bern fstucki@canal3.ch andrea.ochsner@imw.unibe.ch Trajkoska, Zaneta Poposka, Vesna Executive Director Head of Sector Macedonian Institute Agency of Information, Skopje for Media, Skopje poposka@sinf.gov.mk zanat@mim.org.mk Popovic, Tanja Vuokko, Hanna Co-ordinator, International Adviser, Office of the OSCE Media Fund Representative on Freedom Project Manager, Medienhilfe of the Media, Vienna tpo@medienhilfe.ch hanna.vuokko@osce.org Rakic, Marina Weiler, Anne Journalist Attachée, Information Beta News Agency, Belgrade and Press Service of the mar@beta-press.com Government of Luxembourg Ranft, Noëmi anne.weiler@sip.etat.lu Assistant, Institute of Mass Yaneva, Maria Communication Studies of Strategic Development Director the University of Bern Media Development, Sofia noemi.ranft@imw.unibe.ch myaneva@mediacenterbg.org Rosca, Victor Zlatev, Ognian Programme Director President, South East European Center for Promotion of Network for Professionalization Tolerance and Pluralism of the Media, Sofia tolerant@moldtelecom.md ozlatev@mediacenterbg.org
LIST OF PARTICIPANTS 165 The Authors
Natalia Angheli, PhD – has a background in linguistics and journal- ism. She received her undergraduate degree in English Language and Literature from Moldova State University, a Masters of Arts in Jour- nalism from the University of Missouri, Columbia, and a doctorate in Linguistics from the University of Bucharest, Romania. She has been a university teacher of English, a reporter for the Associated Press and has contributed to other Western news outlets. Currently she is working as senior consultant at the Independent Journalism Center - Moldova, a leading media development NGO in the country.
Prof. Roger Blum – is a professor of Communication Science and director of this department at the University of Bern, Switzerland. He holds a PhD in History and Public Law from the University of Basel and was a member of Basel Canton Parliament. As a journalist, he worked for the daily Luzerner Neuste Nachrichten and then for the Tages-Anzeiger in Zurich, where he was on the board of the editor-in- chief. From 1991-2001 he was chairman of the Swiss Press Council. Since 1999, he has been chairman of the Swiss Communication and Media Science Association.
Milo Dor – was born in Budapest in 1923, the son of a Serbian doc- tor. He spent his youth in Belgrade, where in 1942, after the occupa- tion of Belgrade, he was arrested as a Resistance fighter, tortured and finally deported to Vienna. He stayed on in Vienna after the war and became active as a writer, publisher and journalist. His publications include numerous novels, novellas, anthologies (Shots from Sarajevo, The Raikov Saga etc.) and translations of Serbian poetry. Since the dis- integration of the Socialist Federal Republic of Yugoslavia, Dor has published the collection of essays, Farewell, Yugoslavia (1993) and released the anthology, To Err is Human and Patriotic: Serbian Aphorisms from the War (1994), in which he focuses on the cruelties of the civil war, and propounds a message of peace and humanity. Milo Dor has been the recipient of numerous literary prizes. In November 1998, he received the Andreas Gryphius Prize of the City of Jena.
Freimut Duve – a German politician, human rights activist, writer and journalist was elected the OSCE Representative on Freedom of the Media by the OSCE Ministerial Council in December 1997. He was born in 1936 in Würzburg and received his education in Modern His- tory, Sociology, Political Science and English Literature at the University
166 THE AUTHORS of Hamburg. He worked as an editor at the Rowohlt publishing house and was a Social Democratic member of the Bundestag (German Par- liament) from 1980 to 1998, representing his city, Hamburg.
Ana Karlsreiter, PhD – studied Political Sciences, History of South and Southeast Europe and Slavic Philology at Ludwig-Maximilians- University, Munich, Germany. She is currently assistant research offi- cer at the Office of the OSCE Representative on Freedom of the Media.
Romain Kohn – is the director of MEDIA Desk Luxembourg, an information bureau of the European Union. He is a journalist by training and worked for several years for different Luxembourgish and foreign papers. His publications include a study on the media politics in the Grand Duchy and he is currently a radio columnist on international media developments for the public station Radio 100,7. He is a publisher of the monthly magazine Forum.
Andrea Ochsner – holds an MA in English Philology, Sociology and Media Studies. Since 2002 she has been working as assistant at the Institute of Mass Communication Studies, University of Bern, Switzerland, and since 2003 as assistant at the English Department, University of Basel, Switzerland.
Tanja Popovic – holds an MA in Modern History, European Ethno- logy, and Communication and Media Science. Since 2002 she has been working as project co-ordinator in Macedonia for Medienhilfe, a Swiss non-governmental organization. In this function she is also co-ordinator for the International Media Fund, an informal associa- tion of seven organizations working on media assistance and devel- opment.
Nena Skopljanac – is a political scientist. She completed her post- graduate studies in Political Theory and Social Science Methodology at the University of Belgrade, Serbia. From 1996-2003 she worked as a research assistant at the Institute of Mass Communication Studies at Bern University, Switzerland. Since 1996 she has been working as a programme director for Medienhilfe, a Swiss-based non-govern- mental organization, where she is responsible for media analysis. Many of her articles have been published in magazines and she is also co-editor of the book Media & War, which analyses the media situa- tion in Croatia and Serbia in the early 1990s.
THE AUTHORS 167 168 PREFACE
A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK A TÖBBNYELVÝ TÁRSADALMAKBAN Szabadság és felelõsség osce EBESZ Sajtószabadság Képviselet
A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK A TÖBBNYELVÝ TÁRSADALMAKBAN Szabadság és felelõsség
Sajtó alá rendezte Ana Karlsreiter
Bécs, 2003. A kiadó köszönetet mond a Német Szövetségi Köztársaság kormányának az anyagi támogatásért.
© 2003 Európai Biztonsági és Együttmýködési Szervezet Sajtószabadság Képviseleti Iroda Kärtner Ring 5—7, Top 14, 2. DG, A — 1010 Vienna Telefon: +43-1 512 21 450 Telefax: +43-1 512 21 459 E-mail: pm-fom@osce.org
A beszámolók kizárólag a szerzõk szemléletét mutatják be, és nem feltétlenül azonosak az EBESZ sajtószabadság képviseletének hivatalos álláspontjaival. Tartalom
Freimut Duve Elõszó . . . . . . . . . . . . . . 7 Milo Dor Üdvözlõ beszéd . . . . . . . . . . 15 Tanja Popoviã A volt jugoszláv köztársaság, Macedónia 21 Ajánlások a volt jugoszláv köztársaságnak, Macedóniának. . . . . 47 Romain Kohn Luxemburg . . . . . . . . . . . . 49 Ajánlások Luxemburgnak . . . . . . . 69 Natalia Angheli Moldávia . . . . . . . . . . . . . 71 Ajánlások Moldáviának . . . . . . . 96 Nena Skopljanac Szerbia (Szerbia-Montenegró) . . . . . 99 Ajánlások Szerbiának (Szerbia-Montenegró) . . . . . . . . 129 Roger Blum és Andrea Ochsner Svájc . . . . . . . . . . . . . . 133 Ajánlások Svájcnak . . . . . . . . . 163 A konferencia programja . . . . . . . . . 166 A részvevõk névjegyzéke. . . . . . . . . . 168 Szerzõk. . . . . . . . . . . . . . . . 170 Freimut Duve Elõszó
Kiadványunk a 2002 szeptemberében Szabadság és fe- lelõsség — A tömegtájékoztatási eszközök a többnyelvý társadalmakban elnevezéssel beindult projektum ered- ménye. Ebben a szellemben az elmúlt években egyre nagyobb teret hódít a felismerés, hogy a különbözõ nyel- vý tömegtájékoztatási eszközök a többnyelvý demokrá- ciákban kulcsfontosságú jelentõséggel és szereppel bír- nak. Elsõ ízben foglalkozik projektum ennyire összetet- ten és átfogóan e fontos kérdéssel. Független szakértõket kértünk fel, hogy számoljanak be az egyes országokról, õk a média pillanatnyi helyzetét tanulmányozták öt több- nyelvý országban, amelyek mind múltjuk, mind pedig je- lenük tekintetében aligha lehetnének különbözõbbek, mint a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia, Luxemburg, Moldávia, Szerbia-Montenegró és Svájc. Valamennyi be- számoló azonos szerkezeti felépítésý: a kiindulópont a törvényes keretek ismertetése, majd részletes áttekintést ad a különbözõ nyelveken mýködõ tömegtájékoztatási eszközökrõl. Minden egyes beszámoló külön fejezetet szen- tel az illetõ országban alkalmazott, elismerést érdemlõ lépéseknek. A beszámolók hasonló szerkezeti felépítése az olvasó számára lehetõvé teszi, hogy összevesse az eltérõ országokban uralkodó állapotokat. A projektum bemutató jellegý, nemcsak a sajátos földrajzi térség, hanem az elméleti megközelítés tekin- tetében is. A témát nem csupán a szokványos többség-ki- sebbség szemszögbõl vizsgálták, ami automatikusan el-
Freimut Duve 7 határolásokat és differenciálódást von magával. Ezzel el- lentétben projektumunknak az a célja, hogy rámutasson arra, amire összpontosítani kellene, nem arra, hogy a nyelvek elválasztanak bennünket, hanem arra, ami mind- nyájunkat egyesít, hogy annak az országnak a polgárai vagyunk, amelyben élünk. Kulcsszavunk az “állampolgár- ság". Természetesen, mindannyian más-más múltra te- kintünk vissza, de állampolgárként közös a felelõssé- günk és közösek a jogaink. Svájc és Luxemburg a nyelvi különbözõségek leküz- désének megdönthetetlen sikerét képviselik. A XX. szá- zad elején a “nemzeti mítoszt" e célból többé-kevésbé tu- datosan fejlesztették. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a feltételezett destabilizáló négynyelvýség ebben az országban elõnnyé vált, azaz pontosabban fogalmazva, az ország értékes ismertetõjegye lett. Amit végzetes szaka- dásnak véltek, a svájci nemzet lényegévé vált. Ehhez ha- sonlóan Luxemburgban a történelmi hagyományok és természetesen a gazdasági szükségszerýség folytán a há- rom nyelv békés koegzisztenciában, bámulatra méltóan megfér. Svájcban és Luxemburgban senki sem véli úgy, hogy a nyelvi sokféleség veszélyt jelentene az ország biz- tonságára vagy egységére nézve, inkább indentitásának és kultúrájának gazdagítását látja benne. Svájc és Lu- xemburg sajátos tapasztalatai társadalmuk sokféleségé- vel olyan érvényý és értéký, ami kétségtelenül túlhaladja nemzeti határaikat. Valójában ezeréves történelmünkkel összhangban a különbözõ népek vándorlásai és keveredése folytán egyet- len társadalom sem teljesen homogén. Egyes források szerint világunkban mintegy 5000 nemzeti és körülbelül 3000 nyelvi csoport létezik. Valójában valamennyi euró- pai ország többnyelvý! Ebbõl következik a kérdés, miért tekintik egyes földrajzi régiókban még mindig probléma-
8 Elõszó forrásnak a különbözõ nyelveket és etnikai csoportokat? A statisztikai adatok egyértelmýen bizonyítják, hogy Nyu- gat-Európában ugyanúgy, mint Közép- és Kelet-Európa régióiban a népesség azonos százaléka, azaz 14,7%-a tartozik nemzeti vagy nyelvi csoporthoz.1 A nyolcvanas évek folyamán Vajdaságban, a mai Szerbia (Szerbia-Mon- tenegró) részében 26 nemzet és nemzetiség élt együtt békességben, és Pálics Márta, a Magyar Szó napilap újságírónõje szerint abban az idõben a “kisebbség" kife- jezés használata szinte sértõnek számított. Egyetlen tár- sadalom sem tekinthetõ teljesen homogénnek, és a de- mokratikus átalakulás e tény elismerése nélkül el nem érhetõ. A demokrácia lényege, valamennyi népnek a nem- zet életébe való teljes mértéký bekapcsolódása és beé- pülése, tekintet nélkül az általuk beszélt nyelvre. Az egykori jugoszláv tagköztársaság, Macedónia, va- lamint Moldávia és Szerbia-Montenegró a nemzet kiala- kulásának és a civil társadalom fejlõdésének kezdeti fo- lyamatában levõ országok. Az országban beszélt vala- mennyi nyelven mýködõ média erõs társadalmi eszköz, amelyet e folyamat elõrelendítése érdekében mozgósítani lehet és kell is.
Az öt országról projektumunk keretében készült beszá- molókat elõször az Irodám által a berni Tömegtájékoz- tatási Tanulmányi Intézettel együttmýködésben 2003. már- cius 28—29-éig Svájcban szervezett konferencián tették közzé nyilvánosan. Ezúton szeretnénk köszönetet mon- dani a svájci Szövetségi Külügyi Osztálynak a konferen- cia számára nyújtott nagylelký pénzügyi támogatásért. Nagyon fontosnak tartom, hogy a többnyelvý múlttal ren-
1 Sneÿana Trifunovska: Minority Rights in Europe. European
Minorities and Languages (The Hague, 2001).
Freimut Duve 9 delkezõ író, Milo Dor is készséggel szólt összejövetelünk- höz. A konferencia egy helyen gyýjtötte egybe az öt ország újságíróit, tömegtájékoztatási eszközeit, nemkormányzati szervezeteit és kormányzati képviselõit, nem csak abból a célból, hogy tájékoztassanak, milyen környezetben te- vékenykedik a média pillanatnyilag, hanem azért is, hogy a különbözõ országokból érkezõ kollégáikkal tájékoz- tassák egymást és eszmecserét folytassanak. A széles földrajzi megközelítésnek köszönhetõen bemutatkoztak a finnországi svéd nyelvý és a dániai német nyelvý hír- közlõk is, így a konferencia egységes vitafórummá ala- kult. A “különbözõségekrõl szóló beszámolók", mint a tolerancia és a megértés tömegtájékoztatási eszközök ré- vén történõ bemutatása hatékony eszközének szentelt ülésszak, a konferencia fénypontjaként jelölhetõ meg. Három ismert tömegtájékoztatási nemkormányzati szer- vezet képviselõi ismertették a “különbözõségekrõl szóló beszámolók" koncepcióját, és bírálóan értékelték délke- let-európai tevékenységüket. A konferencia utolsó ülés- szakán ismertették az öt országban alkalmazott, egyes elismerést érdemlõ lépéseket. A konferencia azonosított néhány olyan kulcspro- blémát, amelyek a különbözõ nyelvý tömegtájékoztatási eszközök fejlõdésének kerékkötõi, különösen a volt jugo- szláv tagköztársaságban, Macedóniában, Szerbiában (Szer- bia-Montenegró) és Moldáviában. Ezek az alábbiak: • a hírközlõk nem rendelkeznek eszközökkel ön- fenntartásukhoz, • hiányzik a profi módon való hozzáállás a vezetõ szervekben, • alacsony szintý a különbözõségekkel foglalkozó tudósításra való képzés, • nincs kollegiális szolidaritás a különbözõ etnikai közösségekbõl származó újságírók között.
10 Elõszó A konferencián felszólalók Svájc és Luxemburg példáját említve beismerték, hogy a kormányoknak és a tömegtá- jékoztatási eszközöknek többet kellene tenniük a beván- dorlók integrálása érdekében, a nemzeti nyelven sugár- zott és nyomtatott termékekrõl kidolgozott külön progra- mokkal. Ezen kívül jobb lehetõségeket kellene nyújtani számukra az új hazájukban beszélt nyelvek tanulására.
A projektum eredményei alapján leszýrhetõ, hogy a kü- lönbözõ országok tömegtájékoztatási eszközei tevékeny- ségi környezetét meghatározó különbözõségek ellenére, az alábbi tényezõk egyetemes értékýek:
1. A kormányzat támogatása mindenütt döntõ fontossá- gú a többféle nyelvý tömegtájékoztatási eszközök túlélé- sében. Az állami intézményeknek tudatos felelõsséget kell vállalni és a különbözõ nyelvý tömegtájékoztatási eszkö- zökre szabott törvényes kereteket kell teremteni, ha azo- kat még nem dolgozták ki. Fel kell kutatni a törvényes szabályozás olyan lehetõségeit, amelyek pozitív diszkri- minációt vezetnének be. Ezen túl, mivel világos tény, hogy az effajta tömegközlõk sohasem lesznek teljes mér- tékben önfenntartók, a kormányzatoknak folytatni kelle- ne, vagy el kellene kezdeni hosszú távú anyagi támo- gatásuk biztosítását. Ugyanakkor azonban a közvetlen állami finanszírozás egyes államokban meghonosult gya- korlata, mindig teret enged a tömegtájékoztatási eszkö- zök állami ellenõrzésének, amit meg kellene szüntetni. Svájc, Luxemburg, Finnország és Dánia példáit követve meg kellene vitatni a közvetett támogatási mechanizmu- sokat, mint az adópolitika és a postaköltségek, lehetõvé téve ezzel a médiának a független tevékenységet. A kor- mányzatoknak biztosítani kellene a különféle nyelvi cso- portokhoz tartozó polgárok számára a jogokat és le-
Freimut Duve 11 hetõségeket, hogy nyelvüket a média révén szabadon hasz- nálják, õrizzék és fejlesszék. Ha ez nem így van, akkor az olvasóknak, nézõknek és hallgatóknak csekély vagy egyáltalán nincs is bizalmuk a helyi médiában, és inkább a szomszédos külföldi tájékoztatási eszközök felé fordul- nak, amit én a “nagy testvér médiának" nevezek. Hosszú távon ez társadalmi destabilizációt eredményezhet. Min- den országnak saját független, egyenjogú tömegtájékoz- tatási eszközökre van szüksége, amelyek biztosítják az érvek nyílt felsorakoztatását, a civil társadalmak fejlõdé- sének elkerülhetetlen tényezõjét.
2. A médiának késznek kell lennie, hogy a diszkriminá- ció elleni harcban konstruktív szerepet vállaljon, és a többnyelvý társadalmakban a megértést fejlesztésére és szilárd béke kialakítására törekedjen. A beszámolókból kiderül, hogy a “gyýlölet nyelve" és a mások iránti gyýlö- let nagy mértékben eltýntek a média színterérõl, de még mindig nagy szakadék tátong a különbözõ közönség kö- zött. Csak ritkán szól valaki “pozitív hangnemben" a má- sikról. A tömegtájékoztatási eszközök célja a multietni- kus és többnyelvý társadalom bemutatása legyen ahe- lyett, hogy csupán saját közösségüket helyezik a gyújtó- pontba, megfeledkezve a többi csoport szükségleteirõl. Meg kell alapozni és alkalmazni kell a hivatásos újságí- rás szabványait és etikai elveit. Nagyon fontos az újságí- róképzés, amelyet minden képzési szinten fejleszteni kell.
3. Nagyon fontos továbbá a közszolgálati hírközlõk sze- repe. A magánszektor egyedül nem fedheti per se a plu- ralisztikus médiatérséget. A törvény által biztosított kü- lönbözõ nyelvý programmennyiség mellett, a hírközlõk szenteljenek kellõ figyelmet az országban élõ különbözõ etnikai csoportok életének és helyzetének. A csoportokat
12 Elõszó érintõ témák feldolgozása kapja meg alapvetõen a legfon- tosabb helyet az idõszerý témákról szóló fõ hírekben és mýsorokban.
4. A kétnyelvý és többnyelvý média, azaz a különbözõ nyelven sugározó vagy megjelenõ hírközlõk csak akkor mutathatnak fel pozitív eredményt, ha a társadalom a többnyelvýséget a szokványos mindennapok részeként fogadja el. Ajánlatos lenne áttekinteni a svájci bieli/bien- ne-i Radio Kanal 3 rádióállomás példájának alkalmazá- sát. Ott a mýsort többnyelvý személyzet készíti, de csak egy nyelven sugározzák. A legtöbb tv-mýsor feliratozásá- nak finn példáját is komolyan fontolóra kellene venni a többnyelvý országokban, mert ezzel is elkerülhetõ lenne a társadalomnak a tömegtájékoztatási eszközök általi “gettósításának", veszélye, amirõl szintén hallottunk a konferencián.
A projektum eredményeként kiadványunkban minden or- szág számára kiemelünk ajánlásokat, amelyeket a szó- ban forgó országok hírközlõ szervei a jövõbeni fejlõdé- sük folyamán irányelvként érvényesíthetnének. Meggyõzõdésem, hogy ennek a kiadványnak két mó- don is termékeny hatása lesz. A tanulmányozott orszá- gokban bevont tényezõk — kormányzatok, a hírközlõk- kel foglalkozó nemkormányzati szervezetek, újságírók — fontolóra veszik, hogyan szembesüljenek többnyelvý körny- ezetük pozitív kihívásaival. Biztos vagyok továbbá benne, hogy a projektum nagyon értékes annál is inkább, mert az egy-egy államra vonatkozó beszámoló ismerteti az eli- smerést érdemlõ lépéseket, és ezek az ajánlások más többnyelvý társadalmakban is alkalmazhatók a tömegtá- jékoztatási eszközök további fejlõdésében.
Freimut Duve 13 Szeretnék valamit önökkel megosztani egy dal ere- detérõl. Ezzel nyitottam meg a berni konferenciát. A dal történetét a híres bolgár filmrendezõnõ, Adela Peeva ki- váló dokumentumfilmjébõl ismertem meg, egyidejýleg nagyon bonyolult és roppant egyszerý. A dalt se több se kevesebb, mint hét nyelven éneklik: török, görög, albán, szerb, macedón, bolgár stb., de minden egyes nyelven más a címe. A dal azonban mindig ugyanaz, és éppen ez a fontos! A dal és nyelvek egyesítsenek, és ne osszanak meg bennünket!
Irodám üdvözöl és támogat minden sajátos projektum- -javaslatot, amelyet ennek a kiadványnak a mintájára dolgoznak majd ki! Bécs, 2003. június
14 Elõszó Milo Dor Üdvözlõ beszéd
Elõdeim szerbek voltak, akik több mint 300 évvel ezelõtt a török elõl menekülve Ausztriába szöktek, és a Dunától északra, a kiapadt Pannon-tenger után maradt termé- keny síkság természetes határán telepedtek le. Azzal a feltétellel kaptak földet, hogy ezt a határvidéket védik az ottomán törököktõl. Abban az idõben Belgrád a Török Birodalom elõre- tolt pontja volt, amelyet a XVIII. század elején rövid idõre megszálltak az osztrákok. Mivel a várat a török visszafoglalta, Mária Terézia a magyar-, román- és szer- blakta északi területeket sváb és rutén származású la- kossággal telepítette be, ez utóbbiak Ukrajnából és Szlo- vákiából érkeztek. A többiek, akik itt leltek menedékre, a török elõrenyomulás elõl menekülõ görögök és bolgá- rok voltak, valamint a hazát keresõ zsidók. Így vált ez a “katonai határõrvidék" egy többnemzetiségý állam igazi tükörképévé. Egészen a Habsburg Császárság végleges összeom- lásáig, azaz 1918-ig elõdeim még a XVIII. századi megál- lapodás értelmében minden évben meghatározott men- nyiségý sót és olajat kaptak. Gyermekkoromat a Vajdaság (németül: Woiwodschaft) néven ismert régióban töltöttem, amely a XIX. század de- rekán egyfajta autonómiát kapott. Jóllehet az Osztrák- -Magyar Monarchia akkor már nem létezett, számtalan jegye mégis megmaradt, mindenekelõtt az összes bete- lepült etnikai csoport tarka keveréke. Megszoktam, hogy
Milo Dor 15 anyanyelvem mellett mindenütt használják a német, ma- gyar és a román nyelvet is. Bécsben nevelkedett, görög anyai nagyanyám velem németül beszélt, mert nem tudta magát tökéletesen kifejezni szerbül. Apám, aki 1895-ben született egy bánáti faluban, földrajzi tekintetben egy óriási térségben élt, amelyben sok etnikai csoport élt együtt, önszántából vagy akaratán kívül. Ez az államszerkezet azonban felbomlott, mert ve- zetõi nem voltak képesek megoldani a nemzeti kérdést, és közvetve a szociális kérdéseket sem. Az elsõ világháború kitörésekor apám éppen elvé- gezte az iskolát, orvosi egyetemre szeretett volna íratko- zni. Ezért szanitéc-szolgálatra hívták be. Jóllehet a hábo- rú után az újonnan alakult államban, Jugoszláviában élt, tanulmányait mégis Budapesten folytatta, más szóval az egykori kettõs monarchia területén. Amikor az új magyar hatalom szélsõséges nacionali- zmusba keveredett, apám nem tért vissza Jugoszláviába, hanem tovább ment Lengyelországba, és Poznañban fe- jezte be az utolsó két szemesztert, ott szerzett orvosi di- plomát. 1939 végén, amikor Lengyelországot letiporták a hi- tleri csapatok, a legyõzött és lefegyverzett lengyel hadse- reg részei délre menekültek, és Románián át Belgrádig jutottak, ahonnan a lengyelek tovább bolyongtak. Apám- nak szokása volt, hogy az utcán megszólítsa a lengyel tis- zteket, vagy akár a közkatonákat, és meghívja õket ebéd- re vagy vacsorára, csak azért, hogy lengyelül beszélget- hessen velük. Apám az elsõ sebészeti beavatkozását egy román fa- luban végezte. Utána egy ideig általános orvos volt egy bácskai faluban, ahol szerbek és rutének éltek, akiket ott ruszinoknak neveztek. Késõbb plasztikai sebészetre szakosította magát Berlinben egy zsidó professzornál. A
16 Üdvözlõ beszéd háború közepén Bécsbe települt, hogy a börtön közelé- ben lehessen, ahol engem fogva tartottak. Ott ismét álta- lános orvos lett, és a kényszermunkára beosztott olaszo- kat látta el, akikkel nagyon jól megvolt. Bámulom apámat, aki az egykori Habsburg Csá- szárság területén beszélt annyi nyelvet megtanult. Össze- sen hatot, anyanyelvén, a szerb-horváton vagy horvát- -szerben kívül németül, magyarul, lengyelül, románul és olaszul. Ehhez hozzáadhatjuk még a három holt nyelvet, a középiskolában tanult ógörögöt és latint meg a hébert, amelyet a Konviktusból (zsidó könyvbõl) tanult meg un- almában, amelyet apja kapott egy rabbi barátjától. Apám ízig-vérig közép-európai volt, pontosabban euró- pai, és ezt nem is tudta, mert természetesnek tartott, hogy megtanulja betegei nyelvét és ne õ követelje tõljük, hogy az anyanyelvén beszéljenek vele. Ugyanolyan termé- szetes volt ez a számára, mint azt, hogy segít a betegein, sorban fogadta õket, és sohasem kérdezte, milyen nem- zetiségýek, vallásúak vagy egyéb különös vagy ostoba szempontot. Gyakorló humanista volt, és ezért bámulat- tal nézek fel rá, mert íróként csak kétes hatású szavak állnak a rendelkezésemre. A kommunista ideológia a bukása után, amely a Szovjetuniónak lehetõvé tette, hogy a nemzetközi szoli- daritás nevében, a XIX. századi gyarmatbirodalmakhoz hasonlóan annyi etnikai csoportot megsemmisítsen, új- ból éledezni kezdett a megdöntött rendszer romjain (de nem csak ott). Ez az idejét múlt ideológiai spektrum, amelyrõl már azt hittük, hogy a történelem süllyesztõ- jébe került, mindenekelõtt a nacionalizmusnak ad széles lehetõséget. Természetesen nem a nemzeti tudatra gondolok, amely valamely etnikai csoport szabad és humánus ha- gyományaiból nõtt ki, hanem a nacionalizmusnak arra a
Milo Dor 17 formájára, amely agresszív ideológiaként minden más vagy látszólag más csoportban ellenséget vél. Nincs olyan nemzet, amely történelmének valamely pillanatában nem követett volna el býnt. A nyert vagy vesztett csaták, a birodalom gyarapítása, a dinasztiák közötti hatalmi harcok, amelyek gyakran öldökléssel vég- zõdtek, mások vagy a másként gondolkodók leigázása, nem ad okot külön büszkeségre. Az európai kultúra, amelyre joggal lehetünk vala- mennyien büszkék, számtalan etnikai csoportból szár- mazó egyének törekvéseinek eredménye, akiknek látókö- re kiszélesedett hegyeik és völgyeik szýk horizontján túl- ra. Ez a reneszánszához és a felvilágosodáshoz vezetett, annak ígéretével, hogy Európát humánus földdé, olyan közösségé teszi, amelyben teljesen lényegtelen, ki melyik nemzethez tartozik, vagy Istenhez fohászkodik, ahol az egyetlen fontos dolog, hogy másokkal hogyan viselkedik és mit cselekszik. Ezzel a sokféle, szabad és demokrtatikus hagyomá- nyokra visszatekintõ kultúrával összevetve a nacionalista gyülekezetek, szeparatista zászlólengetéssel és harci in- dulót játszó rezesbandával ostoba folklórrá süllyednek. Sohasem állt ki még fele ennyi ember sem ilyen he- vesen az európai identitáskeresés eszméjéért, mint ma, ennek ellenére sohasem takarta ennyi picinyke vasfüg- göny a tényleges összefonódást, amelynek az emberek, a javak és az eszmék szabad cseréjén kell alapulnia. Világos, hogy az összes európai etnikai csoport ilyen jellegý egysége az egyetlen esély ebben a csodálatos és sokféle világban való túlélésre. Mégis, hogyan állíthatjuk meg a felebarátaink iránti tolerancia hiányánának és a megvetés terjedését (a militáns nacionalisták szemében minden más nemzet tagja alacsonyabb rendý), hiszen az
18 Üdvözlõ beszéd értelemre való valamennyi felhívás szemmel láthatóan, sikertelen. “Mi marad hátra?" — kérdezte a nagy nonkonformi- sta író, Miroslav Krleÿa, és azonnal válaszolt is rá: “Egy doboz nyomdai ólombetý, ez nem sok, de ez az egyetlen dolog, amelyet az ember fegyvernek szánt, hogy megvédje humanitását." Mely másik választásunk marad, hacsak nem akar- juk tehetetlenül szemlélni, hogyan porladnak szét végér- vényesen a sok egyenjogú nép világos és szabad Európá- jába vetett reményeink az agresszív, dogmatikus nacio- nalizmus ködében?
Milo Dor 19 Tanja Popovic A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia
A volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság egy- kori tagköztársasága, Macedónia kínos szociális, gazda- sági és politikai átalakulást él át. Ez a hosszú távú és so- krétý folyamat közvetlenül befolyásolja a nyomtatott és elektronikus tömegtájékoztatási eszközök fejlõdését.
I. A tömegtájékoztatási eszközök törvényes szabályozása
Az egykori jugoszláv tagköztársaságot, Macedóniát sok- féle etnikai csoport népesíti be, ezek: macedónok (1.378.700/ 66,4%), albánok (479.000/23,1%), törökök (81.600/3,9%), romák (47.400/2,3%), vlachok (44.462/2,2%), szerbek (39.900/1,9%) és mások (23.900/0,9%).1 Az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár- saságban a kisebbségek jogait viszonylag tiszteletben tar- tották, különösen a tömegtájékoztatásban. A párt do- mináns szerepe és szocialista politikája mellett az etni- kai csoportok saját tömegtájékoztatási eszközeik révén ápolhatták nyelvüket és fejleszthették kulturális öröksé- güket. Nyomtattak albán, magyar, roma és olasz nyelvý
1 A népességre vonatkozó számadatok az 1994. évi népszámlá- lás adatain alapulnak. Az új népszámlálást 2002 novemberében bonyo- lították.le. Az elsõ adatokat 2003 januárjában közölték, a végleges ada- tokat azonban 2004 elõtt nem teszik közzé.
Tanja Popovic 21 újságokat, a tv- és a rádiómýsorok is hozzáférhetõk és sokfélék voltak.2 A függetlenség elnyerésétõl, 1991-tõl ebben az or- szágban néhány jogszabály alkotta az általános törvényes kereteket. Az 1991-ben elfogadott alkotmány 16. szakas- za szavatolja a szólásszabadságot és a köztájékoztatási intézmények szabad alapítását. Szavatolja továbbá az in- formációkhoz való szabad hozzáférhetõséget, valamint az információk szabad átvételét és küldését. Ezen túl az alkotmány 48. szakasza szavatolja az et- nikai csoportok tagjainak azon jogát, hogy szabadon ki- fejezzék, ápolják és fejlesszék identitásukat és nemzeti sajátságaikat. Az alkotmány szavatolja az etnikai közös- ségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megõrzését. A 2001 novemberében elfogadott 8. alkotmányfüg- gelék definiálja továbbá, hogy a közösségek tagjai szaba- don kifejezhetik, ápolhatják és fejleszthetik identitásukat és sajátságaikat, továbbá használhatják közösségeik szim- bólumát. Ez a rendelkezés szavatolja valamennyi etnikai közösség etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásá- nak védelmét. A közösség tagjainak identitásuk kifejezés- re juttatása, ápolása és fejlesztése céljából joguk van kul- turális, mývészeti és oktatási intézményeket, valamint tudományos és más egyesületeket alapítani. Az etnikai csoportok szavatolt jogaival összhangban, ahogyan azt a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia alkotmánya meghatározta A tömegtájékoztatási eszkö- zökrõl szóló törvény (A Macedón Köztársaság Hivatalos Lapja, 20/97. szám) pontosan meghatározza a szóban forgó jogok alkalmazásának módját. A 45. szakasz 2. és
2 Dunja Melåiã, Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur. Die
Medienlandschaft, in id. (ed.) Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2000), 317—31.
22 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia 3. bekezdése kötelezi a mýsorszórásra alakult vállalato- kat, hogy azokban a régiókban, amelyekben az etnikai csoportok többséget vagy a lakosság jelentõs arányát ké- pezik, mýsorukat az etnikai csoportok nyelvén sugároz- zák. A 45. szakasz 4. bekezdése meghatározza a mýsor- szóró üzleti társaságok jogát, hogy a macedón nyelvý mýsorokon kívül más etnikai közösségek nyelvén is su- gározzanak. A tömegtájékoztatási eszközökrõl szóló tör- vény elõírásokat tartalmaz a macedón és más etnikai közösségek nyelvén készülõ rádió- és tv-mýsoroknak az elõfizetési alapból történõ anyagi támogatásáról.3 A Macedón Rádió és Televízió Közvállalat mega- lakításáról szóló törvény (A Macedón Köztársaság Hiva- talos Lapja, 6/98. és 98/2000. szám) értelmében a Ma- cedón Rádió-televízió MRTV közszolgálattá alakult át. A 6. szakasz világosan meghatározza, hogy az MRTV köte- les az etnikai csoportok nyelvén mýsorokat biztosítani, tehát az egykori jugoszláv tagköztársaságban, Macedó- niában élõ valamennyi közösség tagjainak nyelvén.4 2003 januárjának folyamán a Stabilitási paktum és az Európa Tanács operatív médiacsoportja a Médiafej- lesztési Központ (Media Development Centre, MDC) véd- nökségével anyagi támogatásban részesítették a médi- atörvény módosítására irányuló törekvéseket. A törvény- nek, amelyet a parlament várhatólag 2003 végén fogad el, javítania kellene az MRTV függetlenségét alkotmány- ban szavatoló rendelkezéseken és el kellene gördítenie minden akadályt az elõl, hogy a tömegtájékoztatás telje- sen független közszolgálatává váljon. A Büntetõtörvénykönyv szintén védi a nyelvi sza- badságot. A törvénykönyv 138. szakasza kimondja, hogy
3 A 77. szakasz 1. bekezdésének 5. sora és a 78. szakasz 2. be-
kezdése. 4 A 6. szakasz 1. bekezdése.
Tanja Popovic 23 az önként választott nyelv használatára való jog meg- sértésre irányuló tevékenység býncselekmény (Az egyén és a polgár szabadsága és jogai elleni býncselekmények címý fejezet fogalmazza meg). Az Újságírói kódex (10. szakasz) értelmében az új- ságíró nem alkothat vagy dolgozhat fel olyan információt, amely veszélyezteti az emberi jogokat és szabadságot, nem tájékoztathat gyýlölködõ hangnemben és nem ösz- tökélhet semmilyen erõszakot és hátrányos megkülön- böztetést (nemzeti, vallási, faji, nemi, társadalmi osztályi és nyelvi hovatartozás, továbbá sexuális irányultság, poli- tikai nézet stb. tekintetében). A 11. szakasz kötelezi az újságírókat, hogy tartsák tiszteletben az illendõség általá- nosan elfogadott társadalmi szabványait, valamint az or- szágban meglevõ etnikai, kulturális és vallási különbö- zõségeket. A 2001. augusztus 13-án kelt Ohridi keretmegálla- podás felhívja a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a különbözõ etnikai közösségek nyelvén mýködõ médiát. A kultúra, oktatás és nyelvhasználat címý 6. szakasz szerint: “A felek felhívják a nemzetközi közösséget, be- leértve az EBESZ-t is, hogy növelje a tömegtájékoztatás- sal foglalkozó projektumoknak nyújtott támogatást a rá- dió, televízió és a nyomtatott hírközlõ szervek erõsítése érdekében, felölelve az albán nyelvý és a multietnikai médiát is. A felek felhívják továbbá a nemzetközi közös- séget, hogy bõvítse az országban a nem többségi közös- ségek tagjainak professzionális képzéséhez szükséges tö- megtájékoztatási programokat. A felek ugyancsak felhí- vják az EBESZ-t, hogy folytassa az etnikai csoportok kö- zötti kapcsolatok javítását célzó projektumokon való fá- radozásait."
24 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia II. A média-fedettség
1. A nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök. Az ös- szes társadalmi és politikai változás és a tájékoztatás de- mokratizálásának eredményeként, a függetlenség elnye- rése óta az országban állandóan nõ a tömegtájékoztatási eszközök alapítása és megjelentetése iránti érdeklõdés. Egészen 2002 decemberéig a Tájékoztatási Ügynökség 926 nyomtatott hírközlõ szervet — újság, képes újság, folyóirat, hírlap, közlöny, valamint közlemény, almanach és egyéb nyomtatott anyagot — vett nyilvántartásba.5 A szóban forgó bejegyzett lapok többsége macedón nyelvý, de 73 albán, 8 török, 4 angol, 4 vlach, 2 szerb, 15 pedig többnyelvý.6 Az említett kiadványok között óriási a ver- sengés ezen az aránylag korlátozott, kétmillió lakost szám- láló gazdaságilag legyengült piacon. Sok lap küzd a hir- detésekbõl befolyó kielégítõ keresetért, a nemzetközi tá- mogatásért és a fennmaradás más módjaiért. Az újságí- rók keresete általában nagyon alacsony, ami némileg ki- hat a minõségre is. Az országban csak két nagy kiadóház mýködik, ami a média feletti korábbi állami ellenõrzés következménye. Ez úgy látszik, valamelyest befolyásolta a tömegtájékoztatási eszközök függetlenségét. A minõség nagyon váltakozó, a piaci csúcsot tartó napilapoktól, mint amilyen a Dnevnik, egészen a szerény teljesítményt fel- mutató és elégtelen anyagi támogatásban részesülõ álla- mi lapokig, mint amilyen a Nova Makedonija.
1.1. A macedón nyelvý nyomtatott tömegtájékoz- tatási eszközök. A legnépszerýbb és viszonylag függet-
5 A Macedón Tájékoztatási Ügynökségtõl kapott tájékoztatás sze- rint. 6 A Macedón Tájékoztatási Ügynökségtõl kapott tájékoztatás sze- rint.
Tanja Popovic 25 len napilap, a Dnevnik (példányszáma 60.000) azt állí- tja, hogy mindenre kiterjedõ tájékoztatási politikát foly- tat. A Dnevniktõl kapott információ szerint olvasói köré- ben sok az albán. Az albán olvasóközönség érdeklõdése e napilap iránt azonban aziránti bizalmukon alapul, hogy az országban uralkodó politikai helyzetrõl aránylag hite- les információ-forrásokból számol be. Az albán olvasók- nak hiányzik az albán kérdésrõl való rendszeres és hite- les tájékoztatás a býnügyekkel és szenzációhajhászással foglalkozó lapok mellett. A lap egyetlen albán újságírót sem foglalkoztat (jóllehet alkalmaznak néhány albán for- dítót), ám ingyenes mellékletként havonta megjelenik a Multietniåki Forum (Multietnikai Fórum) címý macedón, albán és angol nyelvý képes újság. A Multietniåki forum szerzõi különbözõ nyelvi és etnikai csoportok tagjai, akik közös témáról tájékoztatnak, mint Macedónia a válasz- tások után, vagy általános érdeklõdésre számot tartó kérdésekrõl, pl. a nemekrõl, a szegénységrõl stb. A macedón nyelven megjelenõ másik legnépszerýbb újság, az Utrinski Vesnik (példányszáma 33.000) szintén állítja, hogy az etnikai csoportokat nem hagyja ki szer- kesztéspolitikájából. Egy nemkormányzati nemzetközi szer- vezet 2002-ben készült projektuma szerint a szóban for- gó újság a vezetõ albán napilappal, a Faktival cserélt cikkeket, és korábban albán újságírókat és tárcaírókat alkalmazott. Beismeri azonban, hogy “macedón olvasó- ink igényei nyomán" a lap elsõsorban a macedón népes- ség érdeklõdésére összpontosít.
1.2. Az albán nyelvý nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök. A 2003 januárjából származó legújabb ada- tok szerint 15 albán nyelvý napilap és idõszaki kiadvány jelenik meg, ezek: a Flaka, Fakti, Lobi, Globi, Dzidzeli- ma, Ndzenesi, Edukimi Kutetar, Stili, Hana e re, Grafiti,
26 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia Fatos, Lobi dito, Jehon és Brezi.7 Az albán közösség igényeit a nagyszámú kiadvány ellenére sem fedik ele- gendõ mértékben az anyanyelvý nyomtatott tömegtá- jékoztatási eszközök. Az albán nyelvý lapok alacsony példányszáma azzal a ténnyel is magyarázható, hogy azok gyakran a kosovói és az albániai hírekre össz- pontosítanak, ezért sokszor nem biztosítanak az albán közösség számára megfelelõ tájékoztatást saját hazá- jukból. A Flakát, a legrégibb albán nyelvý napilapot 1945- -ben alapították. Ma az újság folyamatosan veszíti ol- vasóközönségét az alacsony újságírói színvonala, politi- kai irányvétele és elfogult tájékoztatása miatt. Az elsõ albán nyelvý nem állami napilap, a Fakti 1998-ben ala- kult nemzetközi pénzügyi támogatással, és fontos alter- natívája lett az állami irányítású Flakának. Ma állítják, hogy ez a legolvasottabb albán nyelvý lap. A 2003. évi legújabb események politikailag elfogult tájékoztatásra mutatnak. Ez az újság a legelterjedtebb az albán nyelvý nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök közül. A független hetilapot, a Lobit 2001-ben alakították szkopjei albán értelmiségiek, aránylag mérsékeltnek mi- nõsíthetõ, és a Flaka és a Fakti alternatívájának tekint- hetõ. Eddig sikeresen ellenállt az albán érdekcsoportok erõteljes politikai nyomásának és megtartotta pluraliszti- kus jellegét. Az újságírás magas szintý szabványait tanú- sítja, ám majd csak ezután válhat a piacon ütõképes játékossá.
1.3. A török nyelvý nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök. A török nyelvý nyomtatott tájékoztatási esz- közöknek nem csak az albán nyelvý újságokkal és képes
7 A Macedón Tájékoztatási Ügynökségtõl kapott információ sze- rint.
Tanja Popovic 27 újságokkal kell felvenni a versenyt, hanem a Törökor- szágból érkezõ termékekkel is. Az 1946-ban alapított Birlik a legrégibb török nyel- ven itt megjelenõ újság, politikai és tájékoztatási hagyo- mányokkal bíró lap. Ma a Nova Makedonija nyomtatja hetente háromszor, és a fõ török nyelvý tájékoztatási forrás. A Nova Makedonija összes többi kiadványához hasonlóan a testvérkiadványokéval azonos problémákkal kell megküzdenie. A legfrissebb hivatalos információ sze- rint 2016 példányban kerül ki a nyomdából. A Zaman hetilapot 1994 óta nyomtatják török és macedón nyelven (a nyomtatott példányok száma 6000), de rendszertelenül, csak idõrõl-idõre jelenik meg.
1.4. A roma nyelven megjelenõ nyomtatott tájékoz- tatási eszközök.8 A roma nyelvý nyomtatott tájékoz- tatási eszközök piaca meglepõen gazdag és tevékeny. A roma közösség egyesített egyéni törekvései és általános cselekvési kedve kiváló hatást fejtett ki, és az elmúlt néhány évben a nyomtatott termékek nagy választékát eredményezte. A roma népesség és tájékoztatási eszközei még nem rendelkeznek tényleges politikai és nyilvános befolyással, de már az a tény, hogy saját hírközlõkkel rendelkeznek motiválja és bátorítja a jövõbeni arra irá- nyuló vállalkozásokat, hogy növeljék a macedón társa- dalomban betöltött szerepüket. A Roma Times, amely 2000-ben létesült, és a Romani Informatikani Agencia (Roma Tájékoztatási Ügynökség) nyomtatja, tulajdonkép- pen a roma közösségnek szánt egyetlen lap roma és ma- cedón nyelvý cikkekkel. Hetente háromszor jelenik meg, és 16 oldalon nemzetközi és hazai eseményekrõl, ok-
8 A roma nyelvet eddig még nem egységesítették és standar-
dizálták. Ebben a beszámolóban a “roma nyelv" kifejezést általános értelemben használjuk.
28 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia tatásról, szórakozásról, marketingrõl, sportról stb. tájé- koztat. A legfontosabb az, hogy beszámolóikat a roma témákra összpontosítják. 1997-tõl kezdve havonta me- gjelenik a Cirikli gyermekújság, a gyermekeknek szánt roma és macedón nyelvý oktatási, tájékoztatási és szóra- koztató cikkekkel. A Cirikli sikere nyomán, a nemzeti pedagógiai unió 1998-ban javasolta a lap használatát az általános iskolákban. A Romanát és a Vilót 2001-ben alapították, és a havonta megjelenõ lapok a roma asszo- nyok és tinédzserek érdeklõdésére számot tartó témák- kal foglalkoznak. Míg a Vilo fõként a szórakoztató, zenei, szerelmi, számítógépes és oktatási témákra fordítja a legnagyobb figyelmet, a Romana tipikus nõi kérdések- ben, mint az egészség, szépségápolás és divat ad taná- csokat, vagy híres nõkkel készít interjúkat. A szóban forgó két kiadvány érdekessége, hogy háromnyelvýek (ma- cedón, roma, angol). A kiadó a cikkeket macedón, roma és/vagy angol nyelven nyomtatja, mert elárulja, hogy sok roma nem beszéli folyékonyan anyanyelvét, ezért ugyan- azt a cikket macedón nyelven is igényli, hogy a vele azo- nos roma nyelvýt megérthesse. Mivel egységesített roma nyelv nem létezik, a megjelenõ cikkek megpróbálnak ki- alakítani egy egységesített szókészletet.
1.5. A vlach nyelvý nyomtatott hírközlõk. A vlacho- kat (arománok, cincárok) nyelvi csoportként az jellemzi, hogy régi román dialektust beszélnek. Az egyik legkisebb közösségként — részben az ortodox kereszténységhez való közös tartozásuk folytán is — jobbára beolvadtak a többségi macedón népességbe. A jól beilleszkedett vlac- hok szembekerültek a teljes beolvadás kockázatával, és aggódnak a vlachok nyelvismeretének sorvadása miatt. Az elmúlt években a vlachok felújítják kultúrhagyomá- nyaikat és megpróbálják megõrizni nyelvüket, szokásai-
Tanja Popovic 29 kat és építészetüket. A Feniks folyóirat 1995-tõl jelenik meg (1000 példányban). A vlachok történeti és minden- napi életének kérdéseivel foglalkozik. A Santa Sypsy Vlach Mývelõdési Egyesülete Stip- ben, az ország keleti részében 2002 októberétõl kezdve kétnyelvý, ingyenes lapot ad ki, ez a Bilten Armana- mea.. Nyolc oldalon a vlach közösség helyi gondjaival fo- glalkozik.
1.6. A szerb-horvát-bosnyák nyelvý nyomtatott tájé- koztatási eszközök. Szerb, horvát vagy bosnyák nyelvý idõszaki nyomtatott médiát az országban nem adnak ki. A nyomtatott kiadványokat hozzáférhetõ áron a szomszé- dos országokból hozzák be és könnyen elérhetõk.
2. A mýsorszórás. A liberális engedélyszerzési törvények életbe lépése után az országban hirtelen megnövekedett a tv- és rádióállomások száma. A jelen pillanatban több mint 157 tv- és rádióállomás sugároz adást, mely szá- mot lehetetlen fenntartani ilyen kis piacon a hirdetések- bõl származó roppant korlátozott bevételekkel. Ennek tetejében nagyon sok engedély nélküli mýsorszóró is van — elsõsorban rádió — amelyeknek a megléte veszélyez- teti a legális állomások tevékenységét. A tv-állomások többségének nagy gondja ezen a kis piacon részben abból ered, hogy a pártpolitika beavatko- zik a mýsorszórási engedélyek kiadásába és az engedély- ekért járó évi térítés megfizettetésébe. Úgy týnik, különö- sen a választásokat megelõzõ kampány idején (pl. 2002) a legálisan bejegyezett tv- és rádióállomások gomba mó- djára szaporodnak, hogy aztán a szavazóhelyek bezárása után, eltýnjenek. A számtalan veszteséges mýsorszóró bezárását a piaci versengés szabályainak kellene diktál- ni, ám a pillanatnyi helyzetre a politikai adományok vagy
30 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia a nemzetközi szervezetek fejlesztési segélye gyakorol be- folyást. Az albán, roma, török és más nyelvý tömegkö- zlõk még nehezebben küzdenek meg a túlélésért, mint a macedón nyelvý tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kollégáik.9 Éppen ezért több magánkézben levõ mýsor- szóró a mýködéséhez szükséges felszerelés beszerzésé- hez állami segélyekre és adományokra támaszkodik. A tömegtájékoztatási eszközök által felölelt térség szüntelen változásai miatt a kívülállók sokszor nehezen szerezhetnek be pontos információkat. A hozzáférhetõ adatok nem csak forrástól forrásig változnak, hanem a közzétételük pillanatáig el is évülnek.
2.1. A macedón nyelvý mýsorszorók. Az MRTV (Ma- cedón Rádió-Televízió) nyilvános mýsorszóró az egyik le- gerõsebb játékos ebben a szektorban, válaszúton áll, ugyanis túl nagy a munkavállalóinak száma, tetemes adós- ságok terhelik, elavult technológiával dolgozik és csök- ken a nézettsége is. A macedónok többsége tekintet nél- kül etnikai eredetére mindig is csupán “állami" mýsor- szorónak tartotta. Az MTV multietnikai koncepcióját még a titói érából örökítette át, és az albán, török, roma, vlach és szerb- -horvát nyelvý produkciók elkülönített arányos rendsze- rén alapult. Az MTV1 és az MTV2 macedón nyelvý mý- sort sugároz, a más nyelvý mýsorokat a 2002-ben létre- hozott harmadik csatorna, az MTV3 sugározza. A magántulajdonban levõ macedón nyelvý elektroni- kus tömegtájékoztatási eszközök minõsége is igen válta- kozó. Két macedón nyelvý kibérelt nemzeti adó mýködik (Sitel és A1), közülük az A1 a legnépszerýbb, független
9 Claude Nicolet: Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze
und Friedensförderung, Südeuropa Mitteilungen, 31/41. Jg. (2001), 282—89.
Tanja Popovic 31 és megbecsült. Az A1 közönsége tekintet nélkül etnikai hovatartozására és nyelvi preferenciáira igen széles kö rý. Ez az adó azonban korlátozottan fedi a nem ma- cedón etnikai közösségek mindennapi életére vonatkozó hírmýsorokat. A Sitel erõsen politikai orientáltságú, ezért 2001-ben és 2002-ben az albánok közül sokan tekin- tették ellenségesnek. E néhány kivételtõl eltekintve a magántulajdonban levõ macedón nyelvý elektronikus média produkciójá- nak színvonala alacsony és politikai színezetý. Hiányzik a piac- és közönségkutatás, valamint a célzott program kialakítás. A keresetek alacsonyak, az irányítói hozzáér- tés pedig kiinduló szinten van. Több helyi adó a törvény- módosításban reménykedik, amely lehetõvé tenné, hogy regionális adóvá váljon és növelhesse versenyelõnyét. A rádió piaca a tv-piachoz hasonlóan túltelített. Az engedéllyel és engedély nélkül mýködõ rádióállomások száma meghaladja a százat, közülük 56 macedón nyelvý programot sugároz.
2.2. Az albán nyelvý mýsorszórás. 2002 augusztus- ában, a választási kampány megkezdése után két nappal az MTV3 albán nyelvý mýsorát váratlanul az átlagos na- pi két és fél óráról kilenc órára növelték, érvényesítve ez- zel az Ohridi megállapodás rendelkezéseit. Az uralmon levõ koalíció (VMRO-DMNE, DPA) üdvözölte ezt, egyér- telmý jelét adva, hogy a kormány támogatja az albán nyelvi jogokat. Az albán nyelvý szerkesztõség azonban úgy látszik nem volt képes a legmegfelelõbben kihasz- nálni a rendelkezésére bocsátott mýsoridõt. Az új pro- gramrács jobbára felújított albán nyelvý zenés mýsorok- ból és albán feliratozású, dél-amerikai szappanoperák- ból állt össze. Az albán mýsor bõvítése miatt a más nyelven sugárzott mýsorok szenvedtek kárt, mert ezeket
32 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia a kevésbé nézett mýsoridõkre helyezték át. A nemrégi- ben elfogadott programrács napi két és fél órás török nyelvý mýsort irányoz elõ. A vlach, roma, szerb-horvát- -bosnyák nyelvý mýsorokat heti háromszori fél órára korlátozott mýsoridõben adják, hetente egyszer e nyel- vek mindegyikén egyórás mýsort nézhet a közönség. Ez a programrács nem tükrözi az MRTV-ben a különbözõ nyelvý szerkesztõségek etnikai egységét, és a kisebb szer- kesztõségek szýntelenül panasszal élnek jogaik mellõzé- se miatt. Ezenkívül a felszerelés, a profi személyzet vagy a megfelelõ mýsorok beszerzéséhez és megfizetéséhez szükséges anyagiak hiánya miatt az MTV3 mýsorait még a célcsoportokból is kevesen nézik. Sok médiaszakértõ úgy véli, hogy az MTV3 mai formájában célt tévesztett el- gondolás. 2003-ban mégis voltak jelek, hogy az MRTV újonnan kinevezett reformista programirányítása meg- próbálja megoldani az intézményt érintõ legégetõbb pro- blémákat. Gordana Sztosity, az új vezérigazgató már be- jelentette a többnyelvý mýsorok vegyes szerkesztõi cso- portjának megalakítását.10 Fõleg az ország nyugati és északi részeiben tizenegy magántulajdonban levõ tv-állomás sugároz mýsort albán nyelven. Mýsoraik minõsége és mennyisége igen eltérõ, de többségük azonos gonddal, súlyos anyagi helyzettel küszködik, az alacsony keresetek miatt hiányzik a mun- kavállalók motiváltsága, de szakértelmük is alacsony szin- tý, ugyanúgy mint a macedón nyelvý, magántulajdonban levõ tömegtájékoztatási eszközökben dolgozó kollégáiké. Míg sok albán nyelvý tv-állomás állítja, hogy az MTV3 gyenge teljesítménye miatt neki kell kitöltenie a tájékoztatási ýrt, a hírmýsorok általában nagyon ala-
10 Idézet a Gordana Sztosittyal készített interjúból, Forum, 12l.
szám (2003. I. 17.), 29.
Tanja Popovic 33 csony színvonalúak. A 2001. évi összetýzések idején és a 2002. évi választások elõtt az albán állomások ugyan- csak gyakran kirívó elfogultságot tanúsítottak, reagálása- ik nem sokban különböztek sok macedón nyelvý állo- másétól. Felsorolhatók azonban észrevehetõ kivételek is, mint: a TV Era (Szkopje), TV Art (Tetovo) és a TV Hana (Kumanovo), valamint a Radio Vati (Szkopje), amelyek megtartották aránylag független szerkesztéspolitikájukat, és az ígéretes albán magánadók közé tartoznak. Az MRTV nyújtotta öt különbözõ nemzeti program közül csak a Radio2 szolgálja az etnikai közösségeket. Sajnos aránylag kisszámú hallgatósága van, alig éri el az 5%-ot. Huszonkilenc helyi rádióállomás más nyelven su- gároz mýsort (a lakosság összetételétõl függõen), de a helyi köztévé-állomásokhoz hasonlóan szinte semmilyen befolyásuk nincs. Másrészt, van még 17 helyi magán-rádióállomás, amely más nyelven, beleértve az albánt, törököt és romát is sugároz mýsort. Némelyek az említett nyelvek közül többön is sugároznak mýsort. A magántulajdonban levõ valamennyi tömegtájékoztatási eszközhöz hasonlóan a mýsor színvonala itt is hihetetlenül változó. Az általános “bulvár- és szenzációhajhászási" irányzatot követve, ezek a tömegtájékoztatási eszközök sokszor szórakoztató mý- sorokat gyártanak, nem pedig a gyors és hatékony tájé- koztatást és oktatást szolgáló “fegyvert". Egyes rádióál- lomások berendezése csupán magnetofonból és mikro- fonból áll, és valamelyik félszerbõl sugározzák adásukat.
2.3. A török nyelvý mýsorszorók. A török elektroni- kus média-választék korlátozott. Az MTV3 aránylag rö- vid mýsoridejý török nyelvý programot kínál, ezért a közösség a törökországi szatellit-adásokat nézi. A helyzet orvoslása érdekében, néhány török származású újságíró
34 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia 2001-ben megalakította a macedóniai török nyelvý médi- afejlesztési szervezetet (www.turkishmedia.org.mk). A szer- vezet jelenleg a fiatal újságírók szakmai és képzettségi szintjének javításán fáradozik, hogy közösségük számára megkönnyítsék az anyanyelven való tájékoztatást.
2.4. A roma nyelvý mýsorszorók. Két tv-állomás su- gároz a roma ajkú nézõknek szánt mýsort: a TV BTR Nacional és a TV Satel. Mindkettõ a fõváros, Szkopje romalakta külvárosában található, roma és (többnyire) macedón nyelvý adást sugároz. Fontos közszolgálatot nyújtanak, biztosítva a roma nyelvý hír-, oktatási, nyelvi és mývelõdési mýsorokat, de elsõsorban a szórakoztató mýsorokra igyekeznek összpontosítani. Érdekes, hogy mindkét csatornának vannak roma és macedón nézõi, akik kedvelik a hagyományos zenét és a helyi jellegý komédiákat. A roma rádióállomások helyzete elég bizonytalan, míg a Radio Cerenjének (Stip) sikerül fennmaradnia az adományozói segítségbõl, a többi állomás, a Radio Ter- nipe (Prilep) és a Radio Roma (Gosztivar) szinte bevétel nélkül, rossz mýszaki felszereléssel, kevés munkaerõvel stb. küzd a fennmaradásért. A roma tv- és rádióállomások egyáltalán pénzhiány- ban szenvednek, ezért már régen elavult felszerelést hasz- nálnak, ami miatt állandó mýszaki gondjaik vannak. A roma tv- és rádióállomások azonban azon igazi többnyel- vý adók közé tartoznak, amelyekben az alkalmazottak, a roma és a macedón közösség tagjai együtt dolgoznak.
2.5. A vlach nyelvý mýsorszorók. Vlach nyelven kevés tv- és rádiómýsor van. Az MTV3 hetente egy óra mýso- ridõt biztosít nekik, egyes radióállomások jelenleg azon fáradoznak, hogy a vlach nyelvý mýsorokat is felöleljék.
Tanja Popovic 35 2.6. A szerb-horvát-bosnyák nyelvý mýsorszorók. A horvát, szerb vagy a Crna Gora-i tv-állomások adásai gond nélkül foghatók, és a nézõk nagy számát vonzzák nyelvtudásuk vagy a feliratozás miatt. A rosszhírý szerb tv-csatorna, a TV Pink különösen nagy nézettségnek ör- vend nép- és szórakoztató zenei mýsorainak köszönhe- tõen. Az MTV3 ezeken a nyelveken egyórás mýsort su- gároz.
III. A többnyelvý tömegtájékoztatási eszközök és a gyýlölködõ hangnem elleni mýsorok
A 2001 februárjában kirobbant összetýzések kiváltották a “gyýlölködõ hangnemet" is: a macedón nyelvý hírkö- zlõk többsége az albán etnikai közösség tagjait “terrori- stáknak" nevezte, ugyanakkor az albán média állandóan a macedón biztonsági erõk által elkövetett állítólagos emberi jogsértést sorolta. Az összetýzések idején és köz- vetlenül utána az uszító félretájékoztatást gyakran lehe- tett a közszolgálati és a magántulajdonban levõ tömeg- tájékoztatási eszközök számlájára írni, és csak ritkán volt rá példa, hogy az érem másik oldalát is megmu- tatták. Például a macedón Channel5 tv-állomás arról tudósított, hogyan lövi riportere egy házból az albán állásokat, míg a magát függetlennek nevezõ helyi albán tv-állomás egyórás dokumentumfilmet vetített az Albán Nemzeti Felszabadító Hadseregrõl, és ennek során egyet- len ellentétes álláspontot sem hallgatott meg. A Fakti és a Flaka albán nyelvý napilapok nyíltan politikai színt vallottak, és az albán harc mellett szálltak síkra, míg az addig viszonylag független macedón nyelvý nemzeti lap, a Dnevnik a macedón nacionalizmus szószólójává vált. Különösen az MRTV az összetýzés mindkét oldalát képviselõ politikusok hatékony propagandafegyverévé vált.
36 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia A különféle nyelveken sugárzott adások korábban emlí- tett elkülönülése kétféle befolyást tett lehetõvé. Mialatt a macedón uralkodó elit az MTV1-en a saját nyelvén su- gárzott hírmýsorok ellenõrzésére összpontosított, az al- bán uralkodó pártok (bármelyik is volt az adott pillanat- ban kormánykoalícióban) dominálhattak az albán nyelvý mýsorokban. Ennek egészen szokatlan következménye lett, ugyanis az összetýzések idején az MRTV egyidejýleg eleve más-más tartalmú jelentéseket közölt hírmýsorai- ban albán és macedón nyelven. Ez elõször az 1999. évi kosovói válság idején týnt szembe, amikor a NATO-bea- vatkozás kapcsán különösen az albánok és a macedó- nok véleménye egyértelmýen megoszlott. Az albán nyelvý közszolgálati tv kosovói rokonaiért kiállva támogatta a NATO-beavatkozást, ami szöges ellentétben állt a kor- mánynak az MTV1-en kifejtett álláspontjaival. Ebben az idõszakban mutatkoztak a késõbbi összetýzések elsõ je- lei, mivel a macedónok az albán pozíciót “albán szepara- tizmusként" élték meg, ugyanakkor az albán lakosság úgy érezte, hogy a macedónok elutasítják és vádolják õket.11 A 2001. augusztus 13-i Ohridi megállapodás után a gyýlölködõ hangnem megszýnt a macedón médiában, megmaradt azonban az elpolitizálás és a polarizálódás. Egy macedón kommentátor 2000-ben az alábbiakat je- lentette ki: “Mi nem gyýlölettel, hanem félelemmel beszé- lünk. Nem tudjuk mit gondolnak az albánok, mert nyelv- üket nem értjük. Félünk tõlük (…)."12 E szavak ma is
11 Két új kiadvány a fenti kérdést különbözõ szempontból szem- léli. Lásd: Dona Kolar-Panov: Troubled Multicultural Broadcasting in Macedonia, Journal of Socio-Linguistics (2002), nyomdában és Veton Latifi: The Two Truths and Two 'Publics' in Macedonia, nyomdában. 12 Mark Thompson, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina,
Macedonia (FYROM) and Kosovo. International Assistance to Media — (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000), 6.
Tanja Popovic 37 érvényesek, és pontosan érzékeltetik a macedón társada- lomban és médiában uralkodó helyzetet. A tömegtájékoz- tatási eszközök nyelvileg elkülönültek, minden egyes tö- megközlõ a saját etnikai közösségét tájékoztatja, és csak ritkán próbálják meg felfedni, mit gondol és mond a médiában a másik etnikai közösség. Nagyon kevés a minden etnikai közösséget felölelõ újságírás, vagy a ve- gyes nyelvý mýsor és újság. Ez különösen azért zavaró körülmény, mert az országban élõ különbözõ etnikai csoportok tagjai általában több nyelvet beszélnek. Az albánok általában folyékonyan beszélnek albánul, ma- cedónul és törökül,13 valamint szerb-horvát-bosnyák nyel- ven.14 A törökök törökül és macedónul, némelyek albá- nul15 tudnak, de használják a szerb-horvát-bosnyákot is. A roma közösség tagjai roma és macedón nyelven beszél- nek, néha albánul vagy szerb-horvát-bosnyákul. A vlac- hok, a legkisebb csoport vlachul és macedónul, szerb- -horvát-bosnyákul, sõt görögül is beszélnek. A szerbek leginkább szerbül és macedónul beszélnek folyékonyan. Az elõbbiektõl eltérõen a macedónok általában az ország- ban beszélt egyetlen más nyelven sem tudnak. Kivétel a szerb-horvát, az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban beszélt kommunikációs nyelv.
13 Egyesek azért beszélnek törökül, mert a két világháború kö-
zött a Jugoszláv Királyság hatalmi szervei a kosovói és a macedóniai albánokat arra kényszerítették, hogy kivándoroljanak Törökországba. Ezreket üldöztek el ily módon. Többen a második világháború után visszatértek. Egyesek tartják a kapcsolatot Törökországban élõ roko- naikkal, és gyerekeiket oda küldik egyetemre stb. 14 Ez a volt Jugoszlávia történelmi hagyománya, amelyben a
szerb-horvát nyelv a kommunikáció nyelve volt. Ez fõként a 25 évesnél idõsebb tanult lakosságra vonatkozik. Ebben a cikkben a “szerb-hor- vát-bosnyák" kifejezést idõnként a szerb-horvát helyettesítéseként hasz- náljuk. 15 Albánul csak azok beszélnek, akik a többnyire albánok lakta
vidéken élnek.
38 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia A nemzeti csoportok beszélte nyelvek tarkaságából arra lehetne következtetni, hogy nagy lehetõségek vannak a különbözõ tömegtájékoztatási eszközök együttmýködé- sére és széles piac áll a többnyelvý hírközlõk rendel- kezésére. Sajnos, az ellenkezõje tapasztalható, különösen az albán és macedón nyelvý média között. Természete- sen felsorolhatók pozitív példák is (lásd a továbbiak- ban). A többnyelvý média fejlesztésének egyik kerékkötõ- je a képzett újságírók hiánya. Annak ellenére, hogy évek óta a médiafejlesztésén munkálkodó nemkormányzati szer- vezetek és nemzetközi szervezetek elsõbbségként jelölték meg az újságíróképzést, ebben az országban az újságírók képzettsége tekintet nélkül etnikai hovatartozásukra, mes- sze elmarad az európai szabványoktól. A helyzetet meg- nehezíti a szkopjei Cirill és Metód Egyetem média tan- szakán alkalmazott elavult tanterv és az, hogy nagyon kevés a nem macedón anyanyelvý hallgató. 2003-ban például csak egyetlen albán egyetemi hallgató tanult új- ságírást ezen az egyetemen. A tetovói Délkelet-európai Egyetemen jelenleg nem nyílt újságírói szak. A nemzetközi közösség fáradozott egy többnyelvý média beindításán. A Közös terep keresése nemkor- mányzati szervezet ingyenes folyóiratot ad ki Višejeziåni forum — Többnyelvý fórum címmel, macedón, albán és angol nyelven, és a Dnevnik, valamint a Fakti és az Utrinski Vesnik lapok mellékleteként terjesztik. 2002 szeptemberében érdekes vállalkozásba kezdett a magántulajdonban levõ kétnyelvý (macedón és albán) Global napilap. Két külön, azonos tartalmú kiadásban, macedón és albán nyelven jelent meg. Ambiciózus pró- bálkozás volt a hírek és információk biztosítására, egy- ben igyekeztek olvasóik nyelvi akadályait leküzdeni. Saj-
Tanja Popovic 39 nos a reményteli kezdetek után 2002 decemberében, valószínýleg pénzügyi okokból, a terjesztése megszýnt. A Gostivar Voice még egy érdekes kezdeményezés. A kéthetenként megjelenõ lap albán, macedón és török nyelvý, Gosztivar régiójában jelenik meg, és fiatal újságí- rók etnikailag vegyes csoportja készíti. Pénzellátását az EBESZ szkopjei kutatói megfigyelõi missziója és a Nem- zetközi Migrációs Szervezet (IOM) biztosítja, és a goszti- vari Etnikumközi projektum alkalmazza. A projektum célja, hogy a helyi községi hírek közlésére etnikumközi, politikailag független fórumot hozzon létre a gosztivari régió szükségleteire, amelyben hiányzik a nyomtatott hír- közlés. A projektum célja továbbá az is, hogy alkalmat nyújtson a fiatal újságíróknak és szerkesztõknek, hogy bekapcsolódjanak az etnikai közösségek együttmýködé- sébe és a bizalom kialakításába, valamint segítse az etni- kai csoportok közötti jobb megértés létrejöttét. A Go- stivar Voice apolitikus, kerül minden politikai kommen- tárt és a többnemzetiségý környezetekben vitássá válha- tó egyéb kérdéseket. Az összesen nyolcoldalas újságot három külön változatban nyomtatják: albán nyelven (1500 példányban), macedónul (1000 példányban) és török nyel- ven (500 példányban). A kiadvány tartalma mindhárom nyelven azonos. A legújabb projektum a POINT nyolcoldalas egyete- mista újság a tetovói régióban, amely macedón és albán nyelven jelenik meg, és a fiatalok közös érdeklõdésének szentelték. A POINT az EBESZ és a Nemzetközi Migrá- ciós Szervezet (IOM) támogatásával kéthetente jelenik meg 10.500 nyomtatott példányban, ebbõl 2500 macedón, 8000 pedig albán nyelven. Tervezik a török nyelvý kia- dás beindítását is. Öt független helyi magán-tévéállomás 2002 nyarán kezdett együttmýködésbe. Három adó macedón nyelvý,
40 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia ezek a TV Tera (Bitola), TV Vis (Sztrumica), TV Zdrav- kin és két albán nyelvý adó a tetovói TV Art és a szko- pjei TV Era, idõszerý témákat dolgoznak fel, hogy né- zõiknek az ország valamennyi régiójából biztosítsanak információkat. A program feliratos, ami általában hiány- zik a tv-mýsorok többségébõl. Ezeknek az alkotásoknak egyrészt az a céljuk, hogy szorosabbra fýzzék a hivatás- beli együttmýködést és a mýsorcserét a különbözõ etni- kai közösségeket képviselõ állomások között. Másrészt stratégiai irányvétel e tv-állomások színvonalának növelé- se, hogy sokkal inkább a helyi hírek kerüljenek a gyújtó- pontba, a témákat profi módon és felelõsségteljesen az egész lakosság igényeinek megfelelõen dolgozzák fel. Eb- bõl következik a különbözõ etnikai közösségek és nyelvi csoportok közötti sokféle nézet önvizsgálatának szüksé- gessége. A Radio Ÿivot független kétnyelvý rádióállomás, ma- cedón és albán nyelvý mýsorokat közvetít Szkopje kör- zetében. Elsõdlegesen nemzetközi adományokból alapí- tották meg 2001 márciusában. A mýsorokat egy mace- dón és egy albán mýsorvezetõ vezeti, akik parafrázis-tec- hnikával közösen mutatják be mindkét nyelven a mýso- rokat. A bilingvis technika lépés a macedón tömegtájé- koztatási eszközökben a sokféleség és a tolerancia felé. A rádióállomásnak szenvedélyes hívei vannak a fiatalok körében. A Radio Tetovo, a Radio Semi (Debar) és a Ra- dio Albana (Kumanovo), amelyek saját irányítással mý- ködnek, egyetértettek abban, hogy minden mýsort át- vesznek.
Tanja Popovic 41 IV. Elismerést érdemlõ lépések
Ebben a fejezetben ismertetjük a már meglevõ vagy ter- vezett projektumokat és programokat. Mindegyik a mul- tietnikai kihívásokkal foglalkozik és megpróbál kivitelez- hetõ és vonzó megoldásokat találni a nyomtatott és mý- sorszóró hírközlõk iránti igények kielégítésére.
1. TV Tera: “A különbségek összekapcsolnak bennün- ket". A helyi magán-tévéállomás bemutatja az etnikum- közi és a kétnyelvý vagy többnyelvý szempont nagyon sajátos kombinációját. A TV Tera regionális, határon átnyúló projektumot indított. Ez az elsõ próbálkozás az ország délnyugati régiója, Görögország északnyugati ré- sze és Albánia délnyugati része multietnikai tájképének bemutatására. A hatrészes produkció bemutatja a régió- ban élõ különbözõ etnikai csoportokat (macedónok, gö- rögök, albánok, vlachok, törökök, romák stb.). A különb- ségek összekapcsolnak bennünket címý dokumentum- mýsor a felsorolt etnikai csoportok gondjait taglalja, a törvényes szabályozás, a mývelõdési tevékenységük és általában életmódjuk, vallási és etnikai kérdéseik tekin- tetében, hagyományos viszályaik elsimítása és a multiet- nikus társadalmak kilátásainak mikro (helyi) és makro (regionális — határon átnyúló) szempontjából. A projek- tum célja, hogy az évszázadok óta azonos térségben élõ lakosság élettörténetei révén hirdesse a nyitott társadalo- mról és a települések és közösségek jövendõbeni hatá- ron átnyúló együttmýködésrõl kialakított eszmét, amely a bizalom megteremtésének egyik fontos eszköze és segít az elõítéletek és féligazságok megdöntésében. A riport- alanyok anyanyelvý megnyilatkozása macedónra fordított felirattal jelenik meg, az alkotást felkínálják majd a Kor-
42 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia çë (Albánia) és Kozani (Görögország) tv-állomásoknak, igény szerint albán, illetve görög nyelvý felirattal.
2. TV M: Jezerske hronike — Tavi krónikák. A TV M macedón tv-állomás mýsorai Ohridban, Sztrugában és a környezõ térségben foghatók. Nemrégiben új többnyelvý regionális fõmýsort indítottak Jezerske hronike címmel. Ez a mýsor bõvített és változatos hírmýsort ad majd Sztruga, Ohrid és az Ohridi-tó egész térségébõl, amely arról is ismert, hogy a régmúlttól kezdve számos etnikai csoport (macedónok, albánok, törökök, vlachok, egyipto- miak, szerbek stb.) lakja.
3. Radio Cerenja: Ez a mýsorszóró roma nyelvý, etni- kailag vegyes (roma, török és macedón) szerkesztõség- gel. Egy többnyelvý projektumot kezdeményeznek, ame- lyet török és vlach mýsor (egy-egy óra hetente) alkot. In- formációkat közöl majd a helyi önkormányzatokról, az oktatásról, a mývelõdési eseményekrõl, a hagyományok- ról és szokásokról. A mýsoridõ 60%-át idõszerý esemé- nyek töltik ki, a többi 40%-át pedig zene. Ez nagyon ér- dekes kísérlet, amely reményt ad, hogy a roma rádióállo- más talán a többi nyelvi csoport számára platformul szolgálhat és segíthet az etnikai közösségek közötti tole- rancia fokozásában és az együttmýködés bõvítésében.
4. Városi szerkesztõség, Tetovo. Ez a projektum egy többnyelvý hírszerkesztõség Tetovóban, amelyet valamen- nyi tömegtájékoztatási eszköz számára a Tetovo környé- ki napi hírek fedésére terveztek. A projektumhoz a helyi újságírók adták az ötletet, és a EBESZ szkopjei kutatói megfigyelõi missziójának médiafejlesztési egysége kezde- ményezte 2002 áprilisában Szkopjéban, azzal a céllal,
Tanja Popovic 43 hogy a volt válságövezetben megteremtsék a bizalmat az etnikai közösségek között. A projektum bemutatja és lehetõvé teszi az albán és macedón nyelven dolgozó újságírók közötti együttmýkö- dést. Célja, hogy lehetõvé tegye az információkhoz való jobb hozzáférhetõséget, bõvítse a közönséget szolgáló hí- reket, terjessze a multietnikai híreket és megértést, to- vábbá magasabb szintre emelje az újságírást. Elsõdleges célja a teljesen megbízható, kiegyensúlyozott és objektív hírmýsorok készítése. A Városi szerkesztõség készíti a térségre vonatkozó napi fõ híreket, széles körý témavá- lasztékkal, felölelve a gazdaságot, a környezetvédelmet és a mývelõdést is. A hír alapjául szolgáló történet hite- lességét ellenõrzik, a gyártásban etnikailag vegyes cso- port vesz részt, a mýsort ezután térítésmentesen sugá- rozhatja a régió valamennyi társ tv- és rádióállomása ma- cedón és albán nyelven. Az A1 szkopjei nemzeti tv-adó és a különféle szkopjei tv-csatornák szintén leközlik ezeket a híreket.
V. Záró megállapítások
A tömegtájékoztatási eszközök tekintet nélkül mely nyel- ven szólnak a közönséghez, roppant nehéz feltételekkel mýködnek. A 926 bejegyzett nyomtatott média és a 157 tv- és rádióállomás mindegyike fennmaradásáért küzd. Feladatuk nem könnyý, hiszen aránylag korlátozott, min- dössze kétmillió lakost számláló, gazdaságilag legyengült piacot fednek. Az újságírók ingadozó színvonalú jelenté- seket írnak, elterjedt a politikai befolyás, az zsurnaliszti- kai szabványok elérhetetlennek látszanak. A kezdeti összetýzéseket követõ békés idõszak után a macedón és az albán lakosság közötti feszültség a
44 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia 2001 februárjában kirobbant harcokban érte el tetõfo- kát. Az összetýzés drámai hatással volt az ország hírköz- lõ szerveire. A gyýlölködõ hangnem egyes politikai erõk kezében hatékony eszköze lett az etnikai kizárólagosság- nak. Az Ohridi megállapodás megkötése, 2001. augusz- tus 13-a után elhallgattak a fegyverek, a gyýlölködõ hang- nem megszýnt a macedón tömegtájékoztatási eszközök- ben, és ma már sok mýködik több nyelven. A tömegtá- jékoztatási eszközökben azonban még most is tapasztal- ható az elkülönülés. A hírközlõ szervek továbbra is csak egy etnikai csoport közönségéhez szólnak, és nem sike- rül nekik az e csoporton kívüli kérdésekkel foglalkozni. Csekély a minden etnikumot felölelõ újságírás, kevés a többnyelvý újság és a többnyelvý tv- és rádiómýsor. A felsorolt okok folytán a tömegtájékoztatási eszközök még nem képesek az ország különbözõ etnikai csoportjai kö- zötti toleranciát szemléltetõ szerepre. Ma bõségesen van jó ötlet és kezdeményezés, hogy- an hirdethetnék a tömegtájékoztatási eszközök a toleran- ciát és a megértést. A tapasztalatok bátorították az új szemléletet, számtalan reményteljes új projektum megva- lósítása már megkezdõdött, és még több van folyamat- ban, vagy vár véghezvitelre.
Bibliográfia
EastWest Institute — KeletNyugati Intézet Munka jellegý anyag a határon átnyúló tömegtájékoztatási együttmýködésrõl szóló kere- kasztal projektumhoz. A KeletNyugati Intézet projektuma, amely határon átnyúló együttmýködés útján ösztönzi az etnikai csopor- tok közötti párbeszédet és együttmýködést a preszpai-ohridi ré- gióban egy eurorégió alakítása végett. A 2002. november 8—9-ig, az albániai Korçëban tartott megbeszélés. Forum, 121. szám (2003. I. 17.), 29.
Tanja Popovic 45 Kolar-Panov, Dona és Van den Haute, Francis és Markovik, Marjan, MAP 2000 — A macedón médiaközönség kutatási projektuma, Szociológiai, Politikai és Jogi Kutatóintézet (Szkopje, 2000). Kolar-Panov, Dona, Tegobno multikulturalno emitovanje u Makedoni- ji, Ÿurnal za sociolingvistiku (2002), nyomdában. Melåiã, Dunja, Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur: Die Medien- landschaft, in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte. Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2002), 317— 31. Nineszki, Blagoja, Lokalnite elektronski mediumi vo Makedonija (Szko- pje, 2000). Nineszki, Blagoja, Pecatenite i elektronskite mediumi vo Makedonija (Szkopje, 2000). Nicolet, Claude, Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze und Friedensförderung, Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282—89. Sovet za radiodifuziju na Republika Makedonija, Informacija za ra- dio i TV programite na jazicate na nacionalnostite na elektron- skite mediumi vo RM (Skopje, 2002). Thompson, Mark, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Mace- donia and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000). Trpevszka, Sznezsana, Das Mediensystem Mazedoniens, in Hans Bre- dow-Institut (ed.), Internationales Handbuch (Baden-Baden, 2002), 425—35.
46 A volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia Ajánlások
A különbözõ közösségek közötti szakadék áthidalása vé- gett a törvényes elõfeltételek kulcsfontosságú jelentõsé- gýek: • Néhány munkacsoport jelenleg a mýsorszórásról szóló törvénytervezet kimunkálásán tevékenyke- dik. Ez a módosított, átfogó és éppen ezért tö- vényerejý rendelet fontos lesz a már hatályos tör- vények alkalmazásában, valamint a már jól is- mert nehézségek leküzdésében, mint például a tisztességtelen versengés a túlzsúfolt média-pia- con. • Az illegális mýsorszórás elleni új törvény serken- teni fogja a saját mýsorok készítését, amely job- ban tudja majd érzékeltetni az ország gazdag és változatos társadalmát.
A közös nyilvános mýködési terület ösztönzése és az elõítéletek és a tudatlanság leküzdése érdekében: • A tömegtájékoztatási eszközöknek az országban beszélt minden nyelven az ország multietnikai szer- kezetének megõrzésére kell törekedniük, ne pedig csupán egy közösséget helyezzenek a középpont- ba. Ez az egymás gyakoribb “pozitív minõsítésé- vel", az egész lakosságot érintõ közös gondokra és mindennapi kérdésekre való nagyobb odafigye- léssel érhetõ el ahelyett, hogy az etnikai orientált- sággal összhangban tájékoztatnak. • Az etnikai csoportok közötti mýsorcsere, a közös szerkesztõségek és a vegyes szerkesztõi csoportok kulcsfontosságúak. Az egyik nagyon egyszerý, de hatékony módja a szélesebb közönség meghódítá- sának, a mýsorok feliratozása. A jelen pillanat- ban az MRTV nem képes többcsatornás hangmý- sorokat adni, de ez az igen hasznos szolgáltatás a jövõben valószínýleg kivitelezhetõ lesz. • Fokozni kellene a helyi hírmýsorok gyártását, ele- get téve ezzel a helyi lakosság igényeinek és fedve lennének a valamennyi lakost érintõ kérdések,
Ajánlások 47 ideértve a különbözõ közösségek eltérõ álláspon- tjait. E fontos szerep betöltésére — fõként a ki- sebbségi tömegtájékoztatási eszközöknek — óriá- si lehetõségeket nyújt a helyi önkormányzati ren- dszer folyamatban levõ kiépítése.
Az oktatás és a kutatás külön figyelmet érdemelnek: • Bátorítani és támogatni kell a tömegtájékoztatási eszközökrõl való ismeretek bõvítését célzó ku- tatásokat. A szakszerý áttekintésbõl és a média figyelemmel kísérésébõl álló elsõ lépések már meg- történtek, de ezt folytatni kell, állandó kutatássá és megfigyeléssé fejlesztve. Az eredményekrõl szó- ló jelentést szét kell osztani a tömegtájékoztatási eszközök, a közösségek, újságírók, egyesületek, a médiával foglalkozó nemkormányzati szervezetek és mások között, hogy javuljon az igénybe vevõk és az újságírók közötti csere. • Kiemelt fontosságú az újságíróképzés, amelyet min- den szinten fejleszteni és színvonalasabbá kell ten- ni. Jóllehet a tömegtájékoztatási eszközökkel fo- glalkozó nemkormányzati szervezetek kiemelt he- lyen foglalkoznak az újságíróképzéssel, a szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetem újságírói tanszaka átalakuláson megy végbe. A tanterveket korszerý- síteni kell, az elõadásokat pedig a mai újságírás tényleges igényeihez kell idomítani. A különbözõ- ség kérdéseirõl szóló tudósításra való oktatást és képzést külön kell serkenteni és fejleszteni.
Az egész lakosságon belüli csere és kölcsönhatás fokozá- sa és minden szinten (nemzeti, regionális, helyi és hatá- ron túli) a kultúrák közötti kommunikáció ösztönzése érdekében a tömegtájékoztatási eszközök továbbra is a nemzetközi közösség támogatásától és segítségétõl füg- gnek. A jövõben is elengedhetetlen a nemzetközi közös- ség részvállalása és támogató segítsége.
48 Ajánlások Romain Kohn Luxemburg
Luxemburg sajátságos társadalom. Pontosan annyira mul tikulturális, mint amennyire többnyelvý. Mint ahogyan Fernand Fehlen megjegyezte: “Ha ki kellene emelni egy sajátos luxemburgi nyelvi képességet, akkor ez a több- nyelvýség." A nagyhercegségben három nyelv él egymás mellett: a luxemburgi, a francia és a német. Eddig nem alakult ki köztük semmilyen politikai vagy kulturális hierarchia. A nyelvhasználat a pillanatnyi beszédhelyzettõl függ. A tö- megtájékoztatási eszközök nyelvhasználata nagyon bony- olult, és az idegenek nem könnyen igazodnak el benne. Még sincsenek szigorúan lefektetett szabályok, és a meg- lévõket is egyre nehezebb meghatározni. Nemrégig még a sajtónyelv kizárólag német volt (jól- lehet mindig is voltak francia, néha pedig luxemburgi és angol nyelven írt cikkek minden számban). Ez továbbra is a nyomtatott média fõ nyelve, de nemrégiben megje- lent néhány egynyelvý franica újság. A rádió és a tv nyelve szinte mindig is a luxemburgi volt. Egyes helyi mýsorokat angol és a román nyelveken sugároznak. Míg a német továbbra is a prominens sajtónyelv, a rádió és a televízió luxemburgi nyelven sugározza mýso- rait, a közigazgatási nyelv pedig szinte kizárólag a fran- cia. Nyilvánvaló, hogy a mindennapi életben 1990-tõl ke- zdve a francia fejlõdött a kommunikáció nyelvévé. Ezt az irányzatot lassítja az a tény, hogy a kormány támogatja azt az eszmét, amely szerint a betelepülõk helyi társada-
Romain Kohn 49 lomba történõ integrálódásának az országban beszélt nyelv elsajátítása révén kell végbemennie. Tulajdonképpen a lakosság többsége a luxemburgi és a három közös nyelv használatának fontosságát elõítélet nélkül, nemzeti iden- titása súlypontjának tartja. Ez nem is annyira meglepõ, ha figyelembe vesszük az ország demográfiai összetételét (a tárgyév: 2001). A nagyhercegség 440.000 lakosából csak 277.000-nek van luxemburgi útlevele. Tehát a nem állampolgárok a la- kosság 37%-át alkotják, közülük a portugálok — 59.000-es lélekszámmal — a legnagyobb külföldi közösség. Ehhez hozzáadjuk a mintegy 89.000 franciát, belgát és németet, akik minden munkanapon anyaországukból Luxemburg- ba utaznak, mivel a nagyhercegségben vannak állásban. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen megállapítani, ki kivel, mikor és milyen nyelven beszél. Számos válto- zata van, hogy egy adott pillanatban éppen egy bizonyos és nem éppen egy másik nyelvet használnak, ezért képte- lenség felállítani egy hiteles szabálylistát.
I. Történelmi háttér
Luxemburg (ónémet nyelven: Lucilinburhuc) erõdöt a régmúlt 963. évben alapították. A német nemzet Szent Római Császárságának része volt, amelyben a felnémet dialektust beszélték. Négy évszázaddal késõbb e terület észak és nyugat irányba terjedt, és két részre oszlott: a francia (ahol a vallon nyelvet beszélték) és a német részre (ahol a lu- xemburgi dialektust használták). Az írott és a közigaz- gatási nyelv régiónként franciára és németre oszlott, régi formájában. Luxemburg városa e szabály alól kivételt ké-
50 Luxemburg pezett. Jóllehet a német részhez tartozott, a közigazgatás mégis a francia nyelvet választotta.
Az elsõ megszállás idején, amikor XIV. Lajos és csapatai 1684-ben elfoglalták, a német nyelv használatát szinte te- ljesen megtiltották. Egy évszázaddal késõbb a francia forradalom miatt megnövekedett a francia nyelv fontos- sága, és még a német régió helyi közigazgatásába is beférkõzött. De még Napóleon Törvénykönyvének (Code Napoléon), a francia polgári jog elsõ törvénykönyvének 1804-ben való bevezetése után is, amelyre kerettörvény- ként volt szükség, mert Franciaországban 1789 elõtt több külön szokásjogi rendszer létezett, a luxemburgi maradt a közös nyelv. Az 1839. évi londoni konferencián Luxemburg poli- tikai függetlenséget kapott. Ezért azonban területének fe- losztásával kellett fizetnie. A Belga Királyság kapta a val- lon területet, a megmaradt rész lett a mai Luxemburgi Nagyhercegség, a német nyelvterületre helyezve. A német azonban nem veszélyeztette az uralkodó francia nyelvet, mivel a holland király, II. Vilmos nagyherceg, nem támo- gatta ebben a kérdésben a polgári hivatalnokokat. Végül is a tekintélyes luxemburgiaknak sikerült a francia nyel- vet közigazgatási, sõt politikai nyelvként bevezetni. Az ipari forradalom a XIX. század végén fontos szo- ciodemográfiai változásokat hozott. A mindig is szegény mezõgazdasági ország, Luxemburg, amely arra kénysze- rült, hogy sok lakosát az óceánon túlra küldje jobb me- gélhetés fellelésére, most vonzóvá vált elsõsorban a né- met majd az itáliai bevándorlók számára. A nyelvi he- lyezkedés politikai kérdéssé vált. A német konföderáció- tól való elhatárolódásként, hogy megvédje magát a német nacionalistáktól, Luxemburg törvényt hozott, amely a fran- cia nyelvet a némettel azonos rangra emelte, és a gyere-
Romain Kohn 51 keknek kötelezõvé tette az általános iskolában. A végle- ges nyelvi programot az 1912. évi átfogó iskolareform keretében határozták meg.
A luxemburgi nyelvnek az ország nemzeti identitása me- gõrzésében játszott fontossága a második világháború- ban, Luxemburg náci megszállása idején vált nyilvánva- lóvá. A német gauleiter (helytartó) elhatározta, hogy 1941 októberében népszámlálást tart, mert szerette volna, ha Luxemburg lakossága kifejezi a német kultúrához való szoros kötõdését. Mindenkinek utasítást adtak, ha nyel- vi, állampolgári és etnikai hovatartozásáról kérdezik, há- romszor válassza a “németet". A nácik mindenkit figyel- meztettek a “luxemburgi" válasz következményeire, de még ez a tény sem riasztotta vissza a hazai lakosságot, hogy éppen ezt a választ adja. Mivel a nácik elõtt világos- sá vált, mennyire büszkék ezek az emberek az identitá- sukra (több mint 95%-uk vallotta magát luxemburginak mindhárom kérdésre adott válaszban), abbahagyták a la- kosság összeírását.
II. A tömegtájékoztatási eszközökre vonatkozó törvényes szabályozás
A szólás- és sajtószabadságot az 1868-ban meghozott al- kotmány 24. szakasza szavatolja: “Minden esetben sza- vatolt a szólás- és sajtószabadság, amely alkalmas e sza- badság kinyilvánításában elkövetett minden szabálysér- tés visszaszorítására. Cenzúra soha nem vezethetõ be. Az íróktól, kiadóktól és nyomdászoktól biztonsági letét nem követelhetõ. […]" A nyelvhasználatot csak a második világháború után szabályozták, amikor 1948-ban az alkotmány egyes ré- szeit módosították. A 29. szakasz egyszerýen így szól: “A
52 Luxemburg törvény szabályozza a közigazgatási és bírósági nyelv- használatot". Az 1868-ban megfogalmazott 29. szakasz így hangzott: “A német és a francia nyelv használata sza- badon választható. Nem korlátozható." A nyelvhasználati törvényt 1984-ben hozták meg. Az alkotmány még 1948-ban erre a jövendõbeni törvény- re vonatkozott, de ahhoz, hogy a nagyhercegségben ke- zdetét vegye a törvényalkotási folyamat, a német jobbol- dali lapokban 1980-ban közzétett cikkre volt szükség. A neonácik azt állították, hogy a luxemburgiak németül beszélnek, mert anyanyelvük nem más, mint német nyelv- járás. A nyilvánosság és a politikusok fölhördültek. A parlament kezdeményezést fogadott el, amelyben kéri a kormányt, hogy munkálja ki a törvényjavaslatot. A vita alapján kidolgozott törvény a nyelvhasználatot törvényal- kotási, közigazgatási és bírósági szinten szabályozza. A tömegtájékoztatási eszközöket nem említi, mert azok nem tartoznak a közszféra azon részéhez, amelybe a kor- mánynak beleszólása lenne. Ennek a törvénynek három fõ pontja van, és az egyetlen, amely széles alapokra helyezve foglalkozik a nyelvhasználattal. Az elsõ, a luxemburgi nyelv nemzeti nyelv minõsítést kapott (fontos árnyalati különbség a hivatalos nyelvhez viszonyítva, ahogyan azt például az Európai Unióban szemlélik). A második, valamennyi tör- vénydokumentumnak francia nyelven kell íródnia. És végül a közigazgatási és bírósági ügyintézésben mindhá- rom nyelv (luxemburgi, francia és német) használható. Amikor a polgár a közigazgatási szervekhez fordul, bár- melyiket használhatja e három nyelv közül, és ahogyan azt a törvény megállapítja: “ha lehetséges" az azonos nyelven kell választ is kapnia. Ez azt jelenti, hogy szinte a közigazgatáshoz intézett valamennyi kérelem francia nyelvý választ igényel, mert a köztisztviselõk nem szok-
Romain Kohn 53 tak más nyelvhez, vagy nem ismerik eléggé a más nyelvý szakkifejezéseket. A sajtóról szóló hatályos törvényt 1869-ben hozták meg. Már régóta vélik úgy, hogy meg kell reformálni ezt a területet, ezért 2002-ben az államminisztérium, a tö- megtájékoztatási eszközökért felelõs kormányszolgálat elõ- terjesztette ezt a törvénytervezetet, de még nyilvános vi- tán van. A tervezet figyelembe veszi Az emberi jogokról szóló európai konvenciót, valamint az Európai Emberjo- gi Bíróság illetékességét. François Biltgen kommuniká- ciós miniszter szerint, akinek a hatáskörébe tartozik ez a törvényjavaslat, ez a törvény várhatólag az egyik legmo- dernebb médiatörvény lesz Európában, amikor valószí- nýleg 2003 végén a parlament elfogadja. A változások fõ- leg az újságírók státusára vonatkoznak, és nem lesznek kiegészítések a nyelvhasználattal kapcsolatban. 1976-ban törvényt hoztak a sajtó közpénzekbõl való támogatásáról. A közigazgatás 2001-ben az újságoknak közvetlenül juttatott 4,3 millió eurót, nem számítva azo- kat az individuális támogatásokat, amelyeket egy-egy lap a kormánytól kap, tekintet nélkül politikai beállítottsá- gára. Az állami támogatásra azok a lapok jogosulnak, amelyek legalább hetente egyszer megjelennek, legalább öt újságírót alkalmaznak és általános érdekýek (azaz nemzeti és nemzetközi híreket közölnek, gazdasággal, társadalmi ügyekkel és kultúrával foglalkoznak). Csupán jobbára a három nyelv (luxemburgi, francia és német) egyikén írt lapok pályázhatnak a közalapítványok támo- gatására. Egyes újságok aligha maradhatnának fenn a sajtónak nyújtott segítség nélkül. Másokat, mint a Le Je- udi, valószínýleg sohasem indítottak volna meg állami támogatás kilátása nélkül.
54 Luxemburg III. A tömegtájékoztatási eszközök és a nyelvhasználat
A luxemburgi tömegtájékoztatási eszközökben uralkodó helyzet a különbözõ nyelvek használatával egyidejýleg egységes és összetett. Általában el lehet mondani, hogy a sajtóban a német nyelv dominál (még akkor is, ha az utóbbi években néhány lap kizárólag francia nyelven jele- nik meg), ugyanakkor a rádió és a televízió nyelve a kommunikáció nyelve, a luxemburgi (szintén bizonyos kivételekkel, amelyekre érdemes odafigyelni).
1. A nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök. Az UNESCO statisztikája szerint a luxemburgiak szenvedé- lyes újságolvasók. Az összes háztartás több mint negyed része egynél több nemzeti napilapot vásárol, szinte min- den esetben elõfizetésben. Nyelvtudásuknak köszönhetõ- en a luxemburgiak több, más országban megjelenõ lapot is olvashatnak (fõleg a külön érdeklõdési körökre szá- mot tartó képes újságokat, mert autós újságokon kívül ilyeneket a nagyhercegségben nem adnak ki). A helyi jel- legý hírek tekintetében azonban az olvasóknak a hazai sajtóra kell támaszkodni. 1848-ban, Luxemburg függetlenségének elnyerése után kilenc évvel, kidolgozták a nagyhercegség alkotmányát. Az új törvények eltörölték a cenzúrát. Nem sokáig vára- tott magára az elsõ újság sem, a Luxemburger Wort nyomtatása. Ez a napilap nemhogy ma is létezik, hanem Luxemburgban a legolvasottabb is (49%) és a legnagyobb példányszámú (több, mint 78.000 eladott példány, ami körülbelül az összes többi napilap együttes példányszá- mának majdnem a kétszerese). Az újság az Érsekség tu- lajdona, ezért szerkesztéspolitikája erõsen katolikus szí- nezetý. Az utóbbi években azonban megnyitotta oldalait
Romain Kohn 55 más ideológiai áramlatok elõtt is, ennek ellenére nem tépte ki vallási gyökereit sem. Ez a legmegbízhatóbb lap az sajtótudósítás területén. Ideológiai ellenpólusa, a Tageblatt (olvasottsága 20%). Elõször 1913-ban jelent meg, és közvetve az OGBL szo- cialista szakszervezethez tartozik. A harmincas évek foly- amán mindkét lap erélyesen támadott: a Tageblatt a nácikat politikai ellenségnek tartotta, akiket el kell sö- pörni, míg legalábbis az elsõ években a Luxemburger Wort szemet hunyt a hitleri Németország politikája felett, mert a politikai jobboldal az utolsó mentsvárnak tartotta Nyugat-Európának a kommunista veszedelemtõl való meg- védésében. Amikor 1940-ben a nácik megszállták Lu- xemburgot mindkét lapban rendezõdött a helyzet. Teljes mértékben politikai szerv a kommunista Zei- tung vum Lëtzebuerger Vollek (1946-ban indították, ma olvasottsága 1%) és a liberális Journal (1948-ban alapí- tották, 5%-os az olvasottsága), mivel mindkettõ pártjá- nak tulajdonában van. Mindkét lap alapítói kiemelkedõ szerepet játszottak a náci megszállókkal szembeni elle- nállásban. A D'Lëtzeburger Land (3%-os olvasottság) a legré- gibb politikai hetilap. 1954-ben indították az Arbedu acélmágnáshoz közel álló támogatók segítségével. A má- sik politikai hetilap a zöldek pártjához áll közel, ol- vasóközönsége 1%. A Wo 2000-ben változtatott nevet, miután 12 évvel korábban Gréngespoun címmel indult, megalapítói mindig is a “buzsoá" sajtó alternatívájának tartották. Így minden politikai és gazdasági áramlatnak van saját lapja. Amikor azonban az értékesítésrõl van szó, haszonnal kell gazdálkodni, és a piacon ezek közül csak egy lapnak lenne helye. Fennmaradásuk — az alacsony példányszámok és csekély bevétel ellenére — a vala-
56 Luxemburg mennyi politikai párt által kinyilvánított összakarat ered- ménye, hogy megmaradjon a vélemények sokfélesége, ame- lyet csak a sajtó megsegítése révén lehet biztosítani. A többi lap, amely támogatásban részesül a közpén- zekbõl a Revue (1946-ban alapították, ma olvasóinak aránya 25%) és a Télécran (1978-ban indították, olva- sottsága ma 34%), két illusztrált heti képes lap a tv-mý- sorral, valamint a Le Jeudi (1997-ben adták ki elõször, olvasottsága ma 7%), az egyetlen francia nyelvý hetilap. 2001 végén még két napilap indult: az egyik a La Voix du Luxembourg és a Le Quotidien. Olvasóik százaléka- ránya 7%, és csak francia nyelvý cikkeket közölnek. Po- litikai irányválasztásuk nem hangsúlyozott, jóllehet a két fõ sajtócsoportosulás: a Groupe Saint-Paul (Luxembur- ger Wort, Télécran, La Voix du Luxembourg) és az Edit- press (Tageblatt, Revue, Le Jeudi, Le Quotidien) tulaj- donában vannak.
1.1. A többnyelvý tömegtájékoztatási eszközök. Ne- hezen elképzelhetõ, hogy a Luxemburger Wort elsõ kia- dása azonnal a cenzúra eltörlése után, 1848-ban jelent meg, és csak német nyelvý cikkeket tartalmazott. Aki ma valamelyik vezetõ nemzeti lapot szeretné olvasni, annak legalább németül és franciául kell tudnia. A cikkek mind- két nyelven egymás mellett jelennek meg, és nincsenek lefordítva a másik nyelvre. Sõt német cikkben fordítás nélküli francia idézetet is fellelehet az olvasó és fordítva. A német nyelvý írások a lap mintegy 70%-át foglalják el, a franciák pedig 25—30%-át, a különbséget a luxembur- gi vagy bármelyik más nyelven írt tudósítások pótolják ki. Ez az egyedülálló rendszer olajozottan mýködik, mert Luxemburg olyan, mint egy lingvisztikai olvasztóedény. Guy Berg nyelvész 1988-ban kvantitatív elemzést készített a többnyelvý Luxemburger Wort és Tageblatt
Romain Kohn 57 lapokban használt nyelvrõl. A két lapot 13 kategóriába osztotta, és mindegyikrõl hasonló eredményt kapott. A sport csak egy nyelvet használt legtöbbet: a cikkek 95%-a német nyelven íródott. A német nyelvý vezércikkek ará- nya 91% volt, a helyi híreké 87%, az elsõ oldalé 84%, a külföldi híreké 80%, a hazai híreké pedig 73%, a többi francia nyelvý cikk volt, mivel a luxemburgi nyelv ebben a kategóriában nem játszik figyelemre méltó szerepet (kivéve a helyi jellegý hírek 4,5%-os jelenlétét). Abban az idõben a mývészeti oldalak 56—41,5%-os arányban íród- tak a német nyelv javára, ma ez az arány talán már a francia javára fordult. A munkahely-kínálat kategóriában a francia vezetett 84%-kal, ma bizonyos számú hirdetést angolul tesznek közzé. A hirdetések 52%-a franciául, 38%-a németül és 10%-a luxemburgi nyelven jelent meg. Ma talán még ke- vesebb a kommerciális jellegý közlemény német nyelven. A társadalmi élet eseményeire vnonatkozó hírek talán az, ahonnan a németet majdnem kiýzték. Abban az idõben a születési és házassági anyakönyvi hírek luxemburgi nyelven jelentek meg. Érdekes, hogy a gyászjelentések közzétételére az emberek leginkább a franciát (45%) vá- lasztották.
1.2. Egynyelvý tömegtájékoztatási eszközök. Mivel a Luxemburgban élõ külföldiek száma 1970 óta állandóan növekvõben van, jelenleg a lakosság 37%-a, a mindenna- pi életben (különösen a kereskedelemben és a vendéglá- tóiparban, amelyben a munkaerõ nagy része a francia és a belga közösségbõl való) a francia nyelv egyre inkább átveszi a kommunikáció nyelvének szerepét. Éppen ezért a luxemburgi kiadók nemrég óta arra törekszenek, hogy az országban élõ francia közösséget vegyék célba. Jelen- leg három egynyelvý francia lap jelenik meg: két napilap,
58 Luxemburg a La Voix du Luxembourg és a Le Quotidien, valamint a Le Jeudi napilap. E három lapot üzleti megfontolásból indították (még ha egyetlen kiadó sem vár tényleges hasznot a vállal- kozásból). Egyes kiadók remélik, hogy Luxemburgban az egyre több francia ajkú jelenléte folytán vannak olyan új olvasók, akiket még meg kell hódítani. Ez annál is in- kább érvényes, mert a franciául beszélõk általában nem képesek a többnyelvý újságokban németül megjelenõ cik- keket olvasni, ezért nem vásárolják a helyi napi- és heti- lapokat. Ez helyénvaló megállapítás, ám a La Voix du Luxembourg és a Le Quotidien még nem igazán sike- resek. Az összesen 14%-os olvasóközönségükkel csak 3%-kal haladják meg a luxemburgi kiadású francia na- pilapot, a Le Républicain lorraint, amely megszýnése elõtt, 2001 végén 11%-os olvasótábort tudott magáénak. A szóban forgó lapot a hatvanas évek elején indították meg, de az utóbbi években a példányszáma és bevétele állandóan apad. (Meg kell jegyezni, hogy a Le Républi- cain lorrain a Le Quotidien partnere). Magyarázatot keresve a kiadók viszonylag sovány si- kerére az új olvasóközönség meghódításában, figyelembe kell venni a kultúrdimenziót is. Úgy týnik kibillen az egyensúly a nagyhercegség franciául folyékonyan beszélõ lakosainak és köztük azoknak a száma között, akiket érdekelnek az idõszerý luxemburgi események. Az egy- nyelvý francia sajtó potenciális “természetes" olvasói (ban- károk, eurokraták, bevándorlók, ingázók) jobban kedve- lik az anyaországukban megjelenõ lapokat (aminek igen egyszerý a magyarázata, hiszen valamennyi jelentõsebb külföldi lap kapható Luxemburgban is). Ha ez nem így lenne, mi lenne az elfogadható magyarázat arra a tényre, hogy a Le Quotidiennek nem sikerült átirányítania a Le Républicain lorrain olvasóit. A Le Quotidien nyilvánva- lóan a Le Républicain lorrain utódja (mivel ez a lap ak-
Romain Kohn 59 kor szýnt meg, amikor a Le Quotidien megjelent és el- szippantotta az elõfizetõket). A különbség a lapok szer- kesztéspolitikájában van: a Le Quotidien figyelmének középpontjában inkább Luxemburg áll, kevésbé Francia- ország és a Lotaringiai régió. Ezért amikor a Le Républi- cain lorrain negyven év után, 2001 végén beszüntette luxemburgi kiadásának nyomtatását, az olvasók a Le Républicain lorrain thionville-i kiadását, nem pedig a Le Quotidient, vagy a La Voix du Luxembourgot vették. A TNS (Taylor-Nelson Sofres) által végzett ankétból az derül ki, hogy a La Voix du Luxembourg olvasókö- zönsége mind a luxemburgiak mind pedig a külföldiek körében igen széles (az ankétból nem derül ki, hogy ez vonatkozik-e a Le Quotidienre, de a számadatok felte- hetõleg azonosak). A gondolat befejezéseként ez azt je- lenti, hogy ha az éles versengés tovább folyik e két egy- nyelvý francia napilag között, nem azért történik, mert a francia ajkú lakosság vagy az ingázók érdeklõdése olyan nagy. Ez fõként a nagyhercegségben a két legjelentõsebb és ideológiailag szembenálló társaság kapzsi árpolitikája miatt van, mert úgy látszik, mindkét fél úgy véli, hogy végül csak egyikük lesz képes a túlélésre. (Az irónia ab- ban van, hogy az olvasók választását a La Voix du Lu- xembourg és a Le Quotidien között nem befolyásolja po- litikai irányultságuk, ami az Ilres Intézet társadalomku- tatásai szerint nem egyezik meg az olvasóközönségnek a többnyelvý sajtópiacon tapasztalt magatartásával. Mégis ezek az újságok politikailag sokkal elfogultabbak). Az angol nyelvý sajtó eddig e két fõ médiacsoport hatótávolságán kívül maradt. 1981-ben Pol Wirtz káderi- gazgatónak olyan ötlete támadt, hogy megindítja a Lu- xembourg News szakhetilapot. Hét évvel késõbb ezt a Business folyóirat követte. Mindkettõnek közpénzek nél- kül kell megélnie, mert az angol nem tartozik az 1984.
60 Luxemburg évi nyelvhasználati törvényben felsorolt három nyelv közé. Az International City Magazines Társaság 2003. március 25-én bejelentette, hogy “beszünteti valamennyi kiadványát", köztük a Luxembourg Newst és a Busi- nesst. Pol Wirtz jelenleg új beruházókat keres, meggyõ- zõdése, hogy lapját hamarosan újraindíthatja. Egyes lapok a helyi portugál piacnak készülnek. Az elsõ a Contacto volt (9%-os olvasóközönséggel). E hetila- pot 1970-ben alapították, és a Groupe Saint-Paul tulaj- dona. Vele konkurál az 1999 óta megjelenõ Correio (4%-os olvasóközönséggel), tulajdonosa az Editpress. 2003 ápri- lisában jelent meg a Présence hellénique, az elsõ görög (és francia) nyelvý folyóirat. Az angol, portugál és görög napilapokon és képes újságokon kívül Luxemburgban nem nyomtatnak egyet- len más nyelvcsoportnak sem újságot. Ha az olaszok, spanyolok, flamandok vagy a hollandok anyanyelvükön óhajtanak újságot olvasni, az újságosnál találnak a hazá- jukból behozott legalább két napilapot vagy hetilapot. És végül egy megállapítás vagy talán feltételezés: aligha elképzelhetõ, hogy egy napon valamelyik kiadó csak német nyelvý lapot indít meg. Ennek egyik oka a második világháború alatti náci megszállás, amely miatt a luxemburgiaknak bizonyos fenntartásaik vannak Né- metország és a német kultúra iránt (jóllehet a luxem- burgiak sokkal több német újságot és könyvet olvasnak, mint franciát, és körükben sokkal nézettebbek a néme- tországi, mint a franciaországi tv-mýsorok). A másik ok pedig az, hogy szinte senki sem tartja szükségesnek az egynyelvý német sajtót egy többnyelvý kultúrkörnyezet- ben.
1.3. A külföldi sajtótermékek. A luxemburgiak éber fi- gyelemmel kísérik a külföldi sajtót. Ez a szokás nem
Romain Kohn 61 csak a többnyelvýség következménye, hanem az ország nagysága miatt is kialakult. Az újságárusoknál egyáltalán nem lehet találni külön témákkal foglalkozó magazino- kat, mint a számítógépek, a szakácsmývészet vagy a sport. Tehát azok a luxemburgiak, akiket nem csak a nemzetközi eseményekrõl szóló hírügynökségi jelentések érdekelnek, a külföldi újságokat és hetilapokat kénytele- nek forgatni. A helyi sajtó egyszerýen nem rendelkezik anyagi eszközökkel, hogy tudósítókat küldjön a világvá- rosokba, vagy külön megbízatással a válságövezetekbe. A luxemburgi újságárusoknál minden jelentõsebb nemzetközi lap megtalálható, összesen több mint 5300 címszó. Eladásuk a helyi újságokkal összehasonlítva azon- ban nagyon szerény. Ez alól kivétel a német Bild címý bulvárlap. Jóllehet egyáltalán nem foglalkozik a luxem- burgi mindennapokkal és idõszerý eseményekkel, mégis a lakosság 8%-a olvassa.
2. A mýsorszóró média. A rádió és a televízió az a tö- megtájékoztatási terület, amely luxemburgi nyelven kom- munikál, ám a nyomtatott hírközlõkhöz hasonlóan cse- kély többnyelvý kivétel is létezik számos mýsorral. Az egyetlen nemzeti tv-állomás az RTL Télé Lëtzebuerg, va- lamint a három nemzeti rádiómýsor, az RTL Radio Lët- zebuerg, a szociokulturális Radio 100,7 és a DNR (Den neie Radio) luxemburgi nyelven sugároznak mýsort. Ez vonatkozik a három regionális rádióállomás közül kettõ- re: a Radio Arára és az Eldoradióra. A Radio Latina a román nyelveken, fõként portugálul sugároz mýsorokat. Egy állomás kivételével (amely francia és portugál), az összes többi 13 helyi rádióállomás luxemburgi nyelvý mýsorokat sugároz. A három kábeltévé-csatorna is lu- xemburgi nyelvý. Jóllehet a helyi lakosság számára számos rádió és tv-mýsor készül, ez a helyzet újabb keletý, mert az RTL
62 Luxemburg hat évtizeden át tartotta a mýsorszórási monopolt. A fre- kvencia-liberalizálás csak 1991 után kezdõdött meg, ami- kor új törvényt fogadtak el. Az elektronikus tömegtájé- koztatás története 1931-re nyúlik vissza, ekkor alakult meg a Compagnie luxembourgeoise de radiodiffusion, a mai RTL Csoport. Fennállásának elsõ három évtizedében csak francia, német és angol nyelvý mýsort sugárzott. Ezek a mýsorok nem szóltak külön a helyi lakossághoz. A Radio Lëtzebuerg (luxemburgi nyelven) csak 1959-ben kezdte meg mýködését. Tíz évvel késõbb indult a Télé Lëtzebuerg (szintén luxemburgi nyelven, de több mint 20 éven át csak vasárnap délutánonként sugárzott kétó- rás mýsort, a jelenlegi napi magazinmýsor és hírmýsor gyártása csak 1991-tõl kezdõdött meg). A magazin- és hírmýsorok jobbára luxemburgi nyel- výek. Ha azonban a rádió- vagy tv-mýsor vendége néme- tországi vagy franciaországi, az interjú a riportalany nyel- vén folyik, és fordítás nélkül sugározzák. Ennek is van egy egységes sajátossága. A kormány a nagyhercegségben élõ külföldi közösségek számára alapot létesített a féló- rás napi tv-hírek fordítására, amelyet a nézõknek a má- sodik sztereo-csatornán szinkrontolmácsolással sugáro- znak. A szociokulturális Radio 100,7, amely 1993-ban je- lentkezett elõször a rádió hullámain, az egyetlen közpén- zekbõl finanszírozott adó. Mivel mývelõdési, de politikai rendeltetésý is, minden reggel 15 perces francia nyelvý híreket sugároz. Korábban az RTL vasárnapi rádiómýso- rokat sugározott a portugál, olasz és spanyol közösség- nek, valamint az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság polgárainak, a tévének pedig volt olasz nyel- vý mýsora. Idõvel azonban az említett mýsorok meg- szýntek. Mivel az RTL elveszítette monopóliumát a mý- sorszórásban, úgy tekintette, többé nem kell vállalnia a
Romain Kohn 63 nyilvános küldetést a külföldi közösségek anyanyelvý tá- jékoztatásában. Ezt a szerepet a Radio Latina vállalta magára, és külön szól a nagyhercegségben élõ portugál, olasz, spanyol és francia hallgatókhoz. Van néhány re- gionális és helyi rádióállomás, amely fõként angolul szól, de fõleg zene van mýsorán, és kevés a hírösszeállítás. Még egy teljesen egyedülálló jelenség az átfedés. Min- denki megteheti, aki az európai fõ közszolgálati vagy magántévék mýsorát akarja nézni, vagy a belga, francia és német rádióállomásokat hallgatni a határhoz közeli régióban. Ez érvényes a hazai és a külföldi polgárokra is. Világos azonban, hogy a többi lakossal összehasonlí- tva, a luxemburgiak elõnyben részesítik a német rádió- és tv-mýsorokat.
A tv-mýsorok nézettsége RTL Télé nyelvek szerint Lëtzebuerg 29% Luxemburgi lakosság Más tv-állomások 3%
Francia tv 12% Német tv 56%
Munkanapon az RTL Télé Lëtzebuerg (luxemburgi nyel- ven) adásait a luxemburgiak 29%-a nézi; a német tv csa- tornákat a hazai közönség 56%-a, a franciát 12%-a, a
A tv-mýsorok RTL Télé nézettsége Lëtzebuerg 22% nyelvek szerint Luxemburgi és Más tv-állo- külföldi lakosság mások 9%
Francia Német tv-állomások 24% tv-állomások 45%
64 Luxemburg többi tv-mýsort az összes többi nyelven 3% kíséri figye- lemmel (az Ilres 2001-ben készült felmérése alapján). A nagyhercegség összlakosságát figyelembe véve, az RTL Télé Lëtzebuerg és a német tv-állomások résza- ránya 22%, illetve 45%, míg a francia és az összes többi tv-állomás nézettségi aránya 24%-ra, illetve 9%-ra nõ.
Más A tv-mýsorok tv-állomások 11% nézettsége nyelvek szerint Német tv-állo- A portugál mások 17% népesség
Portugál Francia tv-állomások 26% tv-állomások 46%
A portugálok fõként a francia csatornákat nézik (46%), ezt követik a portugál tv-állomások (26%), a német mý- sorok (17%) és a többi tv-állomás (11%). Azonos irányzat figyelhetõ meg a rádióhallgatási szo- kások elemzése nyomán. A luxemburgiak a német adó- kat elõnyben részesítik a franciákkal szemben. Az egész népességet tekintve viszont a francia rádióállomások ré- szaránya növekszik. Van azonban egy nagy eltérés a tv-hez viszonyítva: az ország lakosságának 85%-a hallga- tja a luxemburgi rádióállomásokat. Tehát a tv-mýso- roktól eltérõen, csak a luxemburgiak 15%-a hallgatja a külföldi rádiómýsorokat. Ennek fõ oka az RTL Télé Lëtzebuerg szegényes mýsorkínálata, amely napi 30 per- ces magazinmýsort és 30 perces helyi hírmýsort sugá- roz, de repertoárjáról hiányoznak a filmek és a show- -mýsorok.
3. Internet — Világháló. A világháló oldalainak kiválasz- tásában nincs szabály, mégis a francia és az angol nyel-
Romain Kohn 65 výek a legkeresettebbek. A közigazgatás szinte kizárólag a franciát használja, de nem a közönség igényei miatt, hanem azért, mert ez a közigazgatás nyelve. Az újságok internetes honlapja fõleg német nyelvý, kivéve a Tage- blattot, amely jobbára francia nyelvý, jóllehet nyomtatott kiadása inkább a német nyelv felé hajlik. Az RTL rádió és tv közös honlapja az itt ritka luxemburgi nyelvýek közé tartozik, és egyben az egyik vagy talán a “leglátoga- tottabb" az országban.
IV. A sajtó nyelve
A többnyelvý nyomtatott tömegtájékoztatási eszközök eset- ében több oka lehet, amiért az újságíró az egyik vagy a másik nyelven ír. Lehet, hogy az illetõ éppen német nyelvterületen járt egyetemre, ezért szívesebben publikál ezen a nyelven. Esetleg a németül író riporter illendõség- bõl áttér a franciára, mert éppen egy francia filozófusér- tekezletrõl tudósít Párizsból, persze ha úgy véli, hogy te- hetsége magaslatán áll többnyelvýségbõl. A Revue és a Télécran szinte kizárólag német nyelvý képes újságok, ám a hirdetésekben bõségesen használnak francia szava- kat. Ezek a lapok az egész hazai közönséghez szólnak, kezdve a háziasszonyoktól az igazgatókig, a tizenévesek- tõl a nyugdíjasokig, ezért német nyelven írnak, ugyanis a luxemburgiak többsége németül olvas a legkönnyebben.
V. Záró megállapítások
Luxemburg egyértelmýen többnyelvý ország, de más több- nyelvý társadalmaktól eltérõen, mint Svájc vagy Belgi- um, itt nincs (elkülönült) nyelvi közösség. A nagyherceg- ségben szinte mindenki jól beszéli mind a három nyel-
66 Luxemburg vet, a luxemburgit, németet és franciát. Legalábbis a helyi iskolarendszer volt diákjai tudják mindhárom nyel- vet. Könyv- és újságolvasás, rádió- és tv-mýsorok figye- lemmel kísérése nyelvi gondok nélkül történik (akár a luxemburgi, francia vagy a német nyelvrõl van szó), mert ez Luxemburg és polgárai kulturális és politikai iden- titásának része. Természetesen mindenkinek megvannak a maga nyelvi elõnyei, de nem rejtett okokból. Eddig a közéleti nyelvhasználatot a gyakorlatban évtizedek folyamán kialakult szabályok, nem pedig tör- vényi intézkedések kísérték. A közigazgatás írott nyelve a francia, beszélt nyelve pedig a luxemburgi. A rádió- és tv-adók luxemburgi nyelven sugározzák mýsoraikat, a sajtó jobbára a német nyelvet használja. De egyre jobban megengednek a szigorú elhatárolások, ezért az átmene- tek minden eddiginél megfoghatatlanabbak. Luxemburg egyelõre azzal dicsekszik, hogy két fon- tos kultúra keresztezõdésénél áll. Polgárai nemcsak kü- lönbözõ nyelveket beszélnek, hanem tudatosultak ben- nük a kulturális különbségek is. Ha ez az ország iden- titásának lényege, akkor nincs rá ok, hogy az emberek ne tartsák magukat hozzá a jövõben is.
Bibliográfia
Berg Guy, Mir wëlle bleiwe, wat mir sin. Soziolinguistische und sprachtypologische Betrachtungen zur luxemburgischen Mehr- sprachigkeit (Tübingen: Max Niemeyer, 1993). Kohn, Romain, Ein Volk von Zeitungslesern, in Editions Saint-Paul (ed.), Kaleidoskop (Luxembourg: Editions Saint-Paul, 2002), 115— 24. Kohn, Romain, Im Zweifel für den Leser. Wie Presse, Radio und TV die Sprachvielfalt im Land meistern, Süddeutsche Zeitung, 19. January 2001.
Romain Kohn 67 Loi du 24 février 1984 sur le régime des langues, Memorial A nº 16, 27. February 1984, 196—197. <http://www.legilux.lu> Majerus, Pierre, L'Etat luxembourgeois. Manuel de droit constitution- nel et de droit administratif (Luxembourg, 1990) Newton, Gerlad, (ed.), Luxembourg and Lëtzebuergesch. Language and Communication at the Crossroads of Europe (Oxford: Cla- rendon Press, 1996). Peeters, Roger J., Trilinguisme et triglossie: l'emploi des langues dans la presse quotidienne luxembourgeoise, Orbis (Bulletin in- ternational de documentation linguistique), Tome XXXIX 1996— 1997, 127—57. Service Information et Presse (ed.), About… languages (Luxembourg, 1999) <http://www.gouvernement.lu/publications/download/about .pdf> Service Information et Presse (ed.), About… media and communicati- ons (Luxembourg, 2002) <http://www.gouvernement.lu/publications/download/mediaENG.pdf>
68 Luxemburg Ajánlások
Luxemburg többnyelvý társadalom, amelyben a luxem- burgi, a francia és a német nyelvet számos írott és íra- tlan szabályt tiszteletben tartva használják. Az egynyelvý tömegtájékoztatási eszközök melletti kiállás valószínýleg társadalmi elkülönüléshez vezetne, a végén pedig az ál- lampolgárság “ellaposításához". A luxemburgiak kulturá- lis identitása nagyon erõsen kötõdik az “egyenlõnek az egyenlõvel" való egymás mellett éléséhez. A többnyelvý- ségnek ez a típusa luxemburgi sajátság és valószínýleg bármely más néppel összehasonlíthatatlan. Fontos megjegyezni, hogy a luxemburgi társadalom többsége a három hivatalos nyelv: a luxemburgi, a né- met és a francia közül egynél többet beszél. A Luxem- burgba bevándoroltak túlnyomó része is legalább egyet beszél a három hivatalos nyelv közül azzal, hogy a fran- cia a kommunikáció nyelve lett, vagyis a közös nevezõ. A határon túli francia, belga és német munkások is leggyakrabban franciául beszélnek. Fõleg a román nyelveket beszélõ bevándorlóknak vannak “saját" tömegtájékoztatási eszközeik: két portu- gál hetilap, rádió a különbözõ román nyelveken, a fran- cia tv-híradó (luxemburgira), valamint a francia rádió (a közszolgálati rádió) napi híreinek fordítása. Két kizáró- lag francia nyelvý újság és egy hetilap az ingázóknak és a román nyelvterületrõl bevándorlóknak ad betekintést a luxemburgi eseményekbe. A sajtóban a luxemburgi sohasem lett kommuniká- ciós nyelv. Ez fõként azért van így, mert nincs is tény- leges érdeklõdés a nemzeti nyelvý lapok iránt, míg ez az elsõ és domináns beszédnyelv. Olvasni (és írni) azon- ban nehéz ezen a nyelven, aki nem szokta meg és nem gyakorolta. A rádióban és a tévében már más a helyzet, ezekben a fõ kommunikációs nyelv a luxemburgi.
A jövõben a kormánynak az alábbiakat kellene tennie: • folytatni a külfödiek/bevándorlók bátorítását, hogy a társadalomba való integrálódásuk nyelveként ta- nulják a luxemburgit;
Ajánlások 69 • bátorítani a többnyelvý mýsorok bevezetését, vagy szorgalmazni a többnyelvý közönségnek szánt rá- dió és tv-mýsorok gyártását más nyelveken (elsõ- sorban a közszolgálati rádióállomáson); • a bemondóra, azaz az újságíróra (nem az olvasó- kra vagy a rádió és a tévé közönségére) bízni a nyelv megválasztását.
70 Ajánlások Natalia Angheli Moldova
A szláv és a latin világ keresztezõdésénél Moldova szá- mos etnikai csoport hazája. Az utolsó népszámlálás ada- tai szerint a népesség 64,5%-a moldáv (moldován), 13,8%-a ukrán, 13%-a orosz, 3%-a gagauz, 2%-a bolgár, 1,5%-a zsidó, 2,2%-a pedig más etnikai csoportokhoz (fehéro- rosz, lengyel, német, roma stb.)1 tartozik. Moldova kultúrája a hagyományok és a nyelvek ka- leidoszkópja. Egyes nyelvek a régió más népeinek — románok, oroszok, ukránok, bolgárok — nyelvéhez ha- sonlók. Más nyelvek, mint a gagauz — az egyik török nyelv — amelyet ortodox keresztények csoportja beszél, egyedülálló a régióban. Tizenegy évvel a Szovjetunió szétesése után, az or- szág még mindig keresi identitását és helyét az új Euró- pában, ami hatással van arra, hogy a különbözõ etnikai csoportok hogyan látják magukat és egymást. Ezen cso- portok érdekeinek megõrzése mind az ország hatalmi szervei, mind pedig a civil társadalom számára kihívás, különösen a mély gazdasági válság és a Dnyeszteren túli területtel kapcsolatos megoldatlan viszály miatt.
1 Idézet A Moldova Köztársaság parlamentjének 1992. május
26-án kelt, 1039-XII. számú, a kelet-dnyeszteri körzetben kirobbant fegyveres összetýzés kapcsán az etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek törvényes jogállásról hozott határozata szerint (The Decision of the Parliament of the Repbulic of Moldova No. 1039-XII from 26. 05. 92 on The Legal Status of Persons Belonging to Etnic, Lingusitic and Reli- gious Minorities in the Context of the Armed Conflict in the District of the Eastern Part of the Dniester).
Natalia Angheli 71 I. Törvényes szabályozás
Moldovában a névadó nemzet és a többi etnikai csoport közötti kapcsolatot gyakran a nyelvhasználat szemszög- ébõl szemlélik. Egészen a 80-as évek végéig, a tarka nemzeti összetétel ellenére az orosz és a moldáv nyelv dominált. Így például 1989-ben 59,4% tanult moldávul, 40,6% pedig oroszul.2 Az orosz volt a hivatalos kommu- nikáció fõ nyelve. Moldovának a kommunista hatalom alól való felsza- badulása a moldávok nemzeti öntudatának megújhodá- sát eredményezte. E mozgalom keretében 1989-ben meg- hozták A Moldova területén való nyelvhasználatról szó- ló törvényt. E törvény értelmében a moldáv hivatalos nyelv státust kapott, míg az oroszt “a népek közötti kom- munikáció nyelvének" nyilvánították.3 Jóllehet a törvény a legmagasabbra emelte a moldáv nyelv státusát, elõírja az ukrán, a bolgár, a héber, a jiddis, a roma stb. nyelvek használatát, hogy eleget tegyen a Moldova területén élõ sokféle etnikai csoport igényeinek.4 A törvény elõírta a latin betýs írás használatát is, eltörölve ezzel a moldávok és a románok közötti egyedüli különbséget. A nyelv elnevezése, azaz a moldáv a román- nal szemben továbbra is heves vita tárgya. A lakosság fe- le a “román" elnevezést használja, és magát “román nem- zetiségýnek" nevezi, míg a többi úgy tartja, hogy moldáv
2 Atanaszia Sztojanova: Az etnikai csoportok oktatása Moldová-
ban: törvényes keretek és gyakorlat (National Minorities Education in Moldova: The Legal Framework and Practice) a beszámoló a Barce- lonában, 2002. április 16—20. megtartott nyelvpolitikai világkongres- szuson hangzott el. www.linguapax.org/congres/taller3/article23ang.html 3 A Moldova területén való nyelvhasználatról szóló törvény 3.
szakasza. 4 A Moldova területén való nyelvhasználatról szóló törvény 4.
szakasza.
72 Moldova nyelven beszél. Mivel az összes törvényes aktus a “mol- dáv" elnevezést jelöli meg, beszámolómban is ezt a ter- minust fogom használni az ország hivatalos nyelvét em- lítve. Az alkotmány 13. szakasza elõírja a moldáv nyelv- nek az ország hivatalos nyelveként való használatát. A szóban forgó szakasz elismeri a moldávoknak az orosz és a területükön beszélt más nyelvek használatát. Az al- kotmány 10. szakasza óvja a moldovai állampolgárok jogát, hogy megõrizzék, fejlesszék és kifejezzék etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukat. A kelet-moldovai Dnyeszteren túli (Transzdnyeszter) körzetben, ahol ukránok és oroszok élnek többségben, nem fogadták el sem a nyelvhasználati törvényt, sem az alkotmányt. A lakosság itt emelte fel a leghangosabban szavát a nyelvhasználati törvény 7. szakasza ellen, amely elõírja az állami szervekben dolgozók számára a köte- lezõ moldáv nyelvtudást. Az ország többi részében a nyelvhasználati törvény és más törvényes jogszabályok rendelkezéseinek alkal- mazása a legjobb esetben fokozatosan megy végbe, és különösen az üzleti életben és a tömegtájékoztatási esz- közökben továbbra is kényes kérdés e két nyelv egyen- súlyának megteremtése. A tanult moldávok többsége mol- dávul és oroszul is beszél, míg sok más etnikai csoport számára továbbra is az orosz az elsõ, de gyakran az egyetlen kommunikációs eszköz. Jóllehet az 1989. évi törvény nem szabályozta külön rendelkezésben a tömegtájékoztatási eszközök nyelvhasz- nálatát, mégis megvetette a további kimunkálásának alap- jait. Az ország mýsorszóró tömegtájékoztatási eszközei- re vonatkozó törvény nyelvi rendelkezései összhangban vannak a nyelvhasználati törvénnyel. A mýsorszórásról
Natalia Angheli 73 szóló 1995. évi törvény 13. szakasza elõírja, hogy a mýsor legalább 65%-át az ország hivatalos nyelvén kell sugározni. A törvény megteremtette a kereteket az Audio- vizuális Egyeztetõ Tanács (CCA) tevékenységéhez, amely- re egyebek között azért van szükség, hogy megkönnyítse a hivatalos nyelven való mýsorszórás fejlesztését.5 A reklámozásról szóló 1997-ben meghozott törvény nyelvhasználati rendelkezései egészen liberálisak. A 2002- -ben elfogadott módosító javaslat nyomán a hirdetések az ország hivatalos nyelvén, vagy a hirdetõ igénye sze- rint, más nyelven jelentethetõk meg.6 A nemzeti kisebbségek tagjainak jogairól szóló 2001. évi törvény a többi etnikai csoport számára is biztosítja a tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáférhetõsé- get. E törvény 13. szakasza elõírja, hogy az etnikai ki- sebbségeknek és szervezeteiknek is joguk van az anya- nyelvükön való programgyártásra, egyben a kormányzati szolgálatoktól kéri, hogy az állami televízióban és rádió- ban készítsenek ezeken a nyelveken mýsorokat. A nem- zeti közszolgálati mýsorszóróról szóló, 2002-ben meg- hozott törvény hasonlóan meghirdeti a kulturális sokfé- leséget és elismeri az etnikai csoportok jogát, hogy anya- nyelvý mýsorokat sugározzanak. A nyelvhasználati törvény alkalmazásának megkön- nyítésére és a nemzetek közötti viszonyokról vallott álla- mi politika hirdetésére, a kormány megalakította a nem- zetek közötti kapcsolatügyi és nyelvhasználati osztályt (késõbb nemzetek közötti kapcsolatügyi osztály). Az osz- tály feladata, hogy figyelemmel kísérje az etnikai csopor- tok és a névadó nemzet közötti jogérvényesítést, vala- mint támogassa az e téren tevékenykedõ nemkormány- zati szervezeteket.
5 A mýsorszórásról szóló törvény 37. szakasza. 6 A reklámozásról szóló törvény 8. szakasza.
74 Moldova II. Média-fedettség
Moldovát függetlenségének elnyerése, 1991 óta eláras- ztotta a nyomtatott és az elektronikus média. Mivel több- ségüket politikai pártok vagy csoportosulások látják el pénzzel, az országban uralkodó politikai nézetek egész spektrumát sorakoztatják fel. A publikációkban azonban sokkal kisebb a tarkaság a Moldovában élõ etnikai cso- portok különbözõ érdekeinek kinyilvánítása tekintetében. Moldova média-színtere kiegyensúlyozatlan. A lakos- ság nagyon alacsony vásárlóképessége és a képmutató politikai érdekek folytán számos tájékoztatási eszköz tis- zavirág-életý volt. A Moldovai Független Sajtóközpont ál- tal összegyýjtött adatok szerint, 2002 novemberében 72 nemzeti nyomtatott kiadvány, 23 helyi nyomtatott ki- advány, két nemzeti tv-csatorna, egy nemzeti rádióállo- más, 32 helyi tv-csatorna, 24 helyi rádióállomás és nyolc hírügynökség volt. Az összesen 169 tömegtájékoztatási eszköz közül 82 moldáv nyelven, 33 moldáv és orosz nyelven, 44 csak orosz nyelven, 6 orosz és gagauz nyel- ven, 4 pedig más nyelven jelenik meg, illetve sugározza adását (ezek az adatok nem ölelik fel a Dnyeszteren túli elszakadt körzetre vonatkozó adatokat).7 Az újságok és képes újságok ára a moldávok több- sége számára megfizethetetlenül drága, ezért valószíný- leg az állami hálózat rádióállomásai és tv-csatornái az információforrás és a szórakoztatást is szolgálják. A Ra- dio Moldova, TV Moldova 1 és az ORT Moldova gyakor- latilag valamennyi háztartás számára hozzáférhetõk. 2002. augusztus 10-éig a szomszédos ország közszolgálati csa- tornája, a TV Romania 1 ugyancsak az állami kommu- nikációs rendszer révén fogható volt a legtöbb moldáv ot-
7 Médiaútmutató 2001—2002, Moldovai Független Sajtóközpont.
Natalia Angheli 75 thonban.8 A moldovai hatóságok azzal az állítással szün- tették meg az adás vételét, hogy ehhez további államközi egyezményekre van szükség, amelyek elõírják majd a moldáv távközlési kapcsolatok igénybevételének megfi- zettetési módját. Nyilvános tiltakozási hulláma csapott fel, míg végül 2003 márciusában újból visszaállították a sugárzást. Észak-Moldova és a Dnyeszteren túli körzet lakos- sága otthonában szintén foghatja a szomszédos ukrajnai adókat. Az alacsony keresetek miatt azonban a moldovaiak nagy része nem engedheti meg magának a korszerý rá- dió- és tv-készülékeket. Ennek folytán nem foghatnak más hullámhosszakon állomásokat, jobbára csak az ela- vult rádiókábeleken hozzájuk eljutó helyi állami adók mýsoraira szorulnak.
1. Az orosz nyelvý tömegtájékoztatási eszközök Mol- dovában. Moldovában továbbra is az orosz a média fõ nyelve. Számuk, nagy példányszámuk és elterjedtségük folytán nem éppen nevezhetõk “kisebbséginek". Egy 2002- -ben készült ankét szerint Moldovában az öt legolvasot- tabb lap közül három oroszul jelenik meg, az öt legnép- szerýbb rádióállomásból kettõ szintén ezen a nyelven sugározza adását.9 Ebbõl a felmérésbõl kiderül az is, hogy a legnépszerýbb tv-csatorna az ORT is orosz nyel- vý. Moldovában a népszerýségi lista legmagasabb fok- án a Komszomolszkaja Pravda áll, elõfizetés nélküli 50
8 Victor Bogaci: Televíziós átjátszók és állomások Moldova ré-
gióiban, Moldovai tömegtájékoztatási eszközök, 1999. december, Mol- dovai Független Sajtóközpont. 9 Tömegtájékoztatási eszközök a Moldovai Köztársaságban: hoz-
záférhetõség, közönség, irányválasztás, álláspontok, Moldovai tömegtá- jékoztatási eszközök, 2002. június, Moldovai Független Sajtóközpont.
76 Moldova ezres példányszámmal, amely maga mögött hagy minden más moldáv nyelvý kiadványt. Tulajdonképpen a legnépszerýbb lapok az ismert orosz címek (Komszomolszkaja Pravda, Argumenti és Fakti, Trud) moldovai kiadása. Ehhez hasonlóan az orosz adások, az oroszországi tv- és rádiómýsorok (ORT, Rus- zkoje Radio, Radio Hit FM) ismétlése a legnépszerýb- bek. Egészében szemlélve nagy mértéký az oroszországi mýsorok ismétlése. A CCA regisztere szerint 2002 nya- rán az engedéllyel mýködõ 23 rádióállomás közül 11 vette át az orosz állomások mýsorait. Összehasonlítás- képpen, a romániai adások átvételére két állomásnak, a törökországi adásokéra egynek volt érvényes engedélye, egy állomás pedig a Radio Liberty adásait vehette át. Az illegális mýsorszórók száma sokkal nagyobb. A CCA szerint a mýsorszórási jogszabályokat leggyakrab- ban a külföldi mýsorok jogtalan átvételével szegik meg.10 Az Elektronikus Tömegtájékoztatási Eszközök Egyesüle- tének (APEL) becslése szerint az engedéllyel rendelkezõk között a törvényszegõk aránya 90%.11 Az átvett mýsorok kiválasztása gyakran hátrányos megkülönböztetés nélkül történik, és a moldovaiak ezek- bõl a hírekbõl tudják meg, mennyi a pontos idõ Mosz- kvában, hogyan alakulnak az ingatlanárak Szentpétervá- ron, vagy tájékozódnak a várható szibériai idõjárásról. A helyi állomások anyagi eszközök és mýszaki és profes- szionális ismeretek hiányában gyakran folyamodnak a mýsorok átvételéhez, mert ez biztosítja számukra a túlé- lést.
10 A Mýsorszóró Tanács elnöke bírálja az engedélyeseket, Mol-
dova Media News, 2002. október 17. 11 A Viktor Oszipovval, az APEL végrehajtó igazgatójával készült
interjú, 2002. október.
Natalia Angheli 77 Ebben az értelemben jellegzetes példa az Info Radio — magáncsatorna, amely indulásakor, 2000 augusztus- ában mýsortervében elsõsorban a moldovai hírekrõl való tájékoztatást (moldáv és orosz nyelven) týzte ki célul. 2001 végén pedig egyszerýen átvette a moszkvai Ekho Moszkvi adásait. A CCA elõírásai szerint azok a jelöltek, akik “megfe- lelõen" tudósítanak a névadó nemzet és a Moldovában élõ többi etnikai csoport közötti kapcsolatokról és be- mutatják a moldáv nemzet, valamint a “velük élõ" nem- zetiségek kultúrértékeit, elsõbbséget élveznek az enge- dély odaítélésérõl való döntésnél. Ezeket a kritériumokat azonban csak ritkán alkalmazták a gyakorlatban, ami kiváltotta a helyi tömegtájékoztatási ellenõrök felhördü- lését.12 A külföldi egyetemeken diplomázottak egyesülete (CAIRO) 2000-ben bírósági eljárást kezdeményezett a ta- nács ellen, mert állításuk szerint nem sikerült “megvéde- niük a nemzeti tájékoztatási térséget az idegen befolyá- stól". A pert megnyerték, a bíróság pedig javasolta a mý- sorszóróknak, hogy tartsák tiszteletben a mýsorszórás- ról szóló törvény nyelvhasználati elõírásait. A döntés mi- att a moldovai orosz lakosság panaszt emelt, az EBESZ nemzeti kisebbségi fõbiztosa pedig bírálta az emberi jo- gok korlátozását. Következtek a külföldi nyomások, majd a moldovai parlament közzétette a nyelvhasználati tör- vény rendelkezéseinek tolmácsolását, és meghatározta, hogy a helyi produkció 65%-a, nem pedig az egész adá- sidõ 65%-a legyen kötelezõen hivatalos nyelven. Az oros- zországi állomások részlegei számára ez azt jelentette,
12 Criteria for Distributing Licenses to Winners of Contests for
Broadcast Authorization, <www.cca.md>
78 Moldova hogy mýsorváltoztatás nélkül maradhatnak a hullám- hosszon. A CCA nem járt sikerrel az ország mýsorszórási törvényével összhangban levõ nyelvi és egyéb jogszabá- lyok végrehajtásában. A mýsorszórók többsége egysze- rýen szembeszáll a szankciókkal és marad a hullám- hosszon. Például az Avto Radio annak ellenére, hogy megfosztották mind a mýsorszórási, mind pedig a mý- szaki engedélytõl, folytatta a mýsorsugárzást. Nemrégtõl a Tanács sokkal óvatosabb hozzáállással nem alkalmaz semmilyen komolyabb szankciót. Mivel a CCA nem képes hatékonyan megkönnyíteni a megfelelõ törvények alkalmazását, most azt állítja, azért kerüli a szigorúbb szankciók alkalmazását, mert fél, hogy “meg- semmisíti" a moldovai mýsorszórás térségét.13
2. Az ukrán, bolgár, jiddis és roma nyelvý tömegtá- jékoztatási eszközök. Az orosz és moldáv nyelvý mé- dián kívül a többi nyelven jelentéktelen a hírközlõk be- folyása. 2002 novembere óta nincs is a moldáv és az orosz nyelvýn kívül más állami média.14 Az egyedüli két kiadvány, amelyeket országszerte terjesztenek, az Isztoki és a Nas Golosz. Mindkettõ jobbára a moldovai zsidó közösség életével foglalkozik, ám a cikkeket orosz nyel- ven nyomtatják. Az ukrán nyelvý média nem eléggé fejlett, jóllehet a moldávok után ez a második legnépesebb etnikai cso- port. Az ukrán nyelvý Ukrajinszki Golosz Chi¤inºuban jelenik meg, és fennmaradása a magánadományoktól függ, amelyek azonban nem elegendõk arra, hogy a 3000-es
13 A Mýsorszóró Tanács elnöke bírálja az engedélyeseket, Mol-
dova Media News, 2002. október 17. 14 The Catalog of Periodicals in the Republic of Moldova and
CIS, 2002.
Natalia Angheli 79 példányszámú lap rendszeresen megjelenjen. Az ország északi részében, Bºlþi városban nyomtatott Promini cí- mý lap szintén rendszertelenül jelenik meg.15 Hasonló a helyzet a bolgár nyelvý sajtóval is. A Rod- no Szlovo, a moldovai bolgárok lapja körülbelül három évvel ezelõtt az alapok hiánya miatt megszýnt. A hiányos pénzellátás megnehezíti a Balgarszki Glasz címý lap megjelentetését is, amely a déli Taraclia városban kerül ki a nyomdából. Létrehozása, 1991 óta csupán ötven szám jelent meg. Nincs állandó munkaviszonyban dol- gozó szerkesztõsége, az új számok a magánadományok beáramlásától függnek. 2002-ben a helyi hatóságok igye- kezete, hogy a lapnak támogatást nyújtsanak, csak kor- látozott hatású volt, jóllehet 12 szám nyomtatásához ígér- tek anyagi támogatást, mindössze három számra sike- rült biztosítani az eszközöket.16 Néhány helyi mýsorszórónak van bolgár adása. Így például a STV41 állami tv-csatorna Taracliában bolgár nyelven sugároz helyi híreket, üzleti és szórakoztató show- -mýsorokat. A középhullámú csatorna, a TVardita, a dél-moldovai Tvardiþából szintén sugároz bolgár nyelvý adásokat. Az eredeti mýsorok azonban az adóállomások több- ségében ritkaságszámba mennek, a különféle nyelveket pedig leginkább csak a “zenés üdvözletek" sugárzásakor használják. Ugyanez mondható el az edinþi ukrán nyelvý AVM Studio mýsorairól is, valamint a briceni Canal-X állomáséról, mindkettõ Észak-Moldovában van, valamint a közép-moldovai Basarabeasca város BAS-TV állomásá-
15 Interjú Pjotr Grabcsiukkal, a Moldovai Ukránok Egyesületé-
nek elnökével, 2002. november. 16 Interjú Dimitar Borimecskovval, a Balgarszki Glasz fõszer-
kesztõjével, 2002. november.
80 Moldova ról. Ezek az adók alig 50 kilométeres körzetben fog- hatók. A TeleRadio Moldova nemzeti mýsorszóró a mol- dávon kívül még hat nyelven sugároz programot. A mol- dovai közszolgálati televízió Comunitatea szerkesztõsége nyolc és fél órás mýsort ad, míg a nemzeti rádió a nyelveken összesen 7 óra 45 perc mýsoridõvel rendelke- zik. A tv- és rádióállomások felölelik a bolgár, gagauz, jiddis, roma, orosz és ukrán mýsorokat. A képzett személyzet hiánya és a kedvezõtlen pén- zellátás nagy mértékben csökkentik a mýsorok színvo- nalát. Az alacsony keresetek miatt kevés fiatal újságíró lép állásba az említett szerkesztõségekben. A roma tv-mý- sor 2002 novemberétõl megszýnt, mert nincs szerkesz- tõje.17 Az újságírók fontos eseményeket hagynak ki pénz- hiány miatt, mert még annyit sem tudnak nekik bizto- sítani, hogy a fõvárosból, Chi¤inºuból terepre utazzanak. A napi kommunikációs kapcsolattartástól is meg vannak fosztva, hiszen a szerkesztõségekben sem számító- sem faxgépek nincsenek. A Moldovában élõ etnikai közösségek képviselõi ál- landóan elégedetlenségüket fejezik ki a moldovai nemzeti mýsorszóró anyanyelvükön sugározott mýsorainak men- nyisége és minõsége miatt is. 2002 júliusában aggodal- mukat fejezték ki abban a levélben, amelyet a nemzetek közötti kapcsolatügyi osztály vezetõje továbbított a Tele- Radio igazgatójának. A levélben kérték a mýsoridõ növe- lését a különbözõ etnikai csoportok nyelvén és a mýso- rok fõ mýsoridõben való sugárzását, továbbá igényelték a Moldovában élõ kisebb etnikai csoportokról (fehéro- roszok, örmények, azerik, tatárok, lengyelek, litvánok stb.) szóló tudósításokat. A levél ösztönzi a mýsorszórók
17 Interjú Tamara Saapegával, a TeleRadioMoldova Comunita-
tea osztályvezetõjével, 2002. november.
Natalia Angheli 81 vezetését, hogy biztosítsanak nemzetközi szemléletet a mýsorokban és foglalkozzanak a külföldi etnikai kérdé- sekkel.18 A nemzeti televízióban azonban a különbözõ nyel- veken sugárzott mýsorok tartalma és sugárzási idõtarta- ma sem sokat változott 2002 novembere óta napjainkig. Az Európa Tanács 2003 januárjában részletesen meg- vizsgálta, mely hiányosságok tapasztalhatók a kisebbsé- geknek a tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáfér- hetõségében. A nemzeti kisebbségek védelmére vonat- kozó keretmegállapodás felügyelete során a miniszteri bizottság felszólította a moldovai hatóságokat, hogy “ve- gyék figyelembe az összes nemzeti kisebbség törvényes érdekeit, beleértve a kedvezõtlen helyzetben levõket és a kis létszámúakat is". Az Európa Tanács szerint a megál- lapodást “nem alkalmazzák maradéktalanul sikeresen a romákkal szemben", és tovább kell fáradozni, hogy a “tö- megtájékoztatási eszközökhöz hozzáférjenek többek kö- zött az ukránok is."19
3. A Gagauz Autonóm Körzet tömegtájékoztatási esz- közei. A Gagauz-Yeri külön törvényes státusáról szóló törvény, amelyet 1994-ben hoztak meg, autonómiát sza- vatol a Moldova déli részében élõ mintegy 170.000 gaga- uz nemzetiségýnek, jogot biztosítva nekik, hogy a régió- juk politikai, gazdasági és kulturális fejlõdésére vonat- kozó kérdéseket függetlenül oldják meg. E törvény értelmében Gagauz-Yeri hivatalos nyelve a moldáv, a gagauz és az orosz. Ebben a régióban azonban az orosz és a gagauz a fõ kommunikációs nyelvek.
18 Tatiane Mlecico, a nemzetek közötti kapcsolatügyi osztály ve-
zérigazatójának levele Ion Gontához, a TeleRadio Moldova állami tár- saság soros elnökéhez, 2002. július 8. 19 Kisebbségvédelem Németországban, Örményországban és Mol-
dovában, Council of Europe News, 2003. január 15. <www-coe.int>
82 Moldova Ebben a körzetben a tömegtájékoztatási eszközök gondjai hasonlóak, mint az újságírókat Moldova más részeiben érintõ szakmai és egzisztenciális kihívások. A fõ problémák a profi személyzet hiánya, nincsenek ala- pok és a hatalom megpróbálja cenzúrázni a tömegtájé- koztatási eszközöket. A legtöbb idõszaki kiadvány példányszáma nem ha- ladja meg a néhány százat, sokat kis szerkesztõségek állítanak össze, néha csak a fõszerkesztõ. A Vesti Gagauzii négyoldalas, 5000 példányban meg- jelenõ hetilap alapítója a regionális parlament. Három lap orosz, egy pedig gagauz nyelven jelenik meg. Még két idõszaki kiadványt, a Ceadîr-Lunga-i Znameát és a vul- cºnesti Panoramát a helyi hatóságok finanszírozzák. Ezek orosz nyelvý hetilapok. A Znamea 5000 példányos má- solatban jelenik meg, a Panorama pedig kétoldalas 500 példányban megjelenõ tárca. Az akadályokba ütközõ pénzellátás miatt a gagauz nyelvý Ana Sözü, Gagauz Halki, Sabaa Yildizi, Gagauz Yeri, Gagauz Sesi és Halk Birlii rendszertelenül jelen- nek meg, de hasonló helyzetben van az orosz-gagauz Açik Göz is.20 A moldovai központi hatalom részérõl elmarad a gagauz médiának nyújtandó anyagi segítség. Egyébként néhány kiadvány törökországi segítséget kapott. A kéthe- tenként megjelenõ, négyoldalas Ana Sözü és a Sabaa Yildizi képes újságot a török Nemzetközi Együttmýkö- dési Ügynökség (TIKA) támogatta, a kéthetente megjele- nõ Gagauz Sesi pedig magánszemélyektõl kapott ado- mányt.
20 Ivan Topal: A Gagauz-Yeri Autonóm Körzet sajtószervei, Tö-
megtájékoztatási eszközök Moldovában, 2002. június.
Natalia Angheli 83 A TIKA mýszaki adományt is nyújtott e térségben a mýsorszórás fejlesztésére. A támogatás fedezte az átját- szó berendezésekre fordított költségeket, amelyre a Ra- dio Gagauzia, Comrat, Ceadîr-Lunga és Vulcºnesti váro- sokban állami tulajdonban levõ adóállomás mýsorszóró színvonalának növelése végett volt szükség. Pillanatnyilag csak egyetlen rádióállomás van ebben a körzetben, a magánkézben levõ Radiostanstia Jug, fõleg orosz nyelvý zenei és hírmýsorokkal. A régióban öt engedéllyel mýködõ tv-állomás van, de most csak négy sugároz mýsort. Ezek a csatornák hetente egytõl-hat órás saját gyártású mýsort adnak, többségük orosz nyelven. A többiek az orosz csatornák mýsorát veszik át. Pél- daként, az Ayin Açik Ceadîr-Lungaból mýsoridejének 90%-ában az orosz ORT és RTR csatornák mýsorát, a comrati Bizim Aydinik pedig a moszkvai MUZ-TV és a Channel3 programjait veszi át. Ezek a csatornák 10—40 kilométeres körzetben foghatók, legkisebb hatótávolságú a TV Sud Vulcºnestiben, legnagyobb pedig a comrati Yeni Ay. A régió média-csoportjai már több ízben próbáltak közbenjárni a központi hatalmi szerveknél annak érde- kében, hogy több frekvenciát kaphassanak a magántulaj- donban levõ helyi mýsorszórók. A gagauzi Független Saj- tóközpont, nemkormányzati média-szervezet nyílt levél- ben fordult a moldovai elnökhöz, a parlament elnökéhez és a kormányfõhöz, közbenjárásukat kérve.21 A helyi hatóságok gyakran avatkoznak a tömegtájé- koztatási eszközök tevékenységébe, különösen az állami hírközlõk munkájába. A politikai összecsapások sokszor cenzúrához és az újságírók elbocsátásához vezetnek. A moldovai Emberi Jogvédelmi Szövetség (LADOM) szerint
21 Stepan Pironnal, a gagauzi Független Sajtóközpont igazgató-
jával készült interjú, 2002. november.
84 Moldova a 2002. évi õszi helyi kormányzóválasztási kampány ide- jén, a hatalom megpróbált az egyik jelöltet népszerýsítõ választás elõtti kampányt biztosítani, ezért felmondott a Znamea fõszerkesztõjének, és elbocsátással fenyegette a szerkesztõség többi tagját is.22 A helyi hatóságok 2002 novemberében bezárták az állami TeleRadio Gagauziát. Ez volt az egyetlen tv-tár- saság, amely széles területet fedett és eredeti mýsorokat sugározott bolgár, gagauz, moldáv és orosz nyelven.23
4. A Dnyeszteren túli tömegtájékoztatási eszközök. Az önkikiáltott moldovai Transzdnyeszter Köztársaság (Transdniestria) 1990 szeptembere óta létezik. Az ország többi részétõl eltérõen ezt a kelet-moldovai körzetet 39,9% moldáv, 28,3% ukrán, 25,5% orosz, 6,4% egyéb etnikai csoport népesíti be.24 A moldáv kultúra és nyelv meg- újhodására a 80-as évek végén folytatott akciót, de külö- nösen a nyelvhasználati törvény elfogadását, sok helyi la- kos fenyegetésként élte meg. Legjobban attól féltek, hogy Moldova végül is egyesül a szomszédos Romániával. A Dnyeszteren túl élõ ukránok és oroszok közül kevesen beszélik a moldáv nyelvet, ezért attól tartottak, hogy egy nap idegenekként ébrednek saját otthonaikban. A Szo- vjetunió megõrzése végett megtartott 1991. évi referen- dumot, amelyet Moldovában a többség bojkottált, e ré- gióban örömmel fogadták. Az akkor elszakadt köztársaság megteremtette az elõfeltételeket, hogy állam legyen. Az önkikiáltott köztár-
22 Emberjogi aktivisták nemtetszésüket fejezik ki a Gagauziára
nehezülõ médianyomás miatt, Moldova Media News, 2002. október 17. 23 Stepan Pironnal, a Gagauzi Független Sajtóközpont igazgató-
jával készült interjú, 2002. november. 24 Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integrat-
sii, Moldova Academic Review, 2002. <www.iatp.md/academicreview>
Natalia Angheli 85 saság parlamentje 1992-ben hatályon kívül helyezte az 1989-ben meghozott nyelvhasználati törvényt, és a mol- dávok részére újból bevezette a cirill írást. Alkotmánya a moldávot, az oroszt és az ukránt a régió hivatalos nyel- vének nyilvánítja.25 A sajtóról és a többi tömegtájékoztatási eszközrõl szóló 1993. évi törvény szavatolja a polgároknak az anya- nyelvý tömegtájékoztatási eszközöket.26 Ennek ellenére szinte valamennyi hírközlõ orosz nyelvý információkat közöl, vagy sugároz. Ezen kívül az oroszországi médiától átvett mýsorok széleskörýen elterjedtek, és a lapok is kaphatók az újságárusoknál. A régióban 2002 novemberében 63 regisztrált tö- megtájékoztatási eszköz volt. Csak két újságot nyomtat- tak valamelyik nem orosz nyelven, és a más nyelvý mý- sorok csak a Dnyeszteren túli állami mýsorszórón vol- tak foghatók.27 Az egyetlen moldáv nyelvý kiadvány az Adevarul Ni- strean. Ezt a lapot 1000-es példányszámban a helyi ha- talom szponzorálja, és hetente kétszer jelenik meg. Az ukrán nyelvý Gomin hetilapot szintén az államkasszából pénzelik. Példányszáma 2300 körül alakul.28 A transzdnyeszteri állami rádió csak napi híreket közöl moldáv és ukrán nyelven, ehhez járulnak még a hétvégi elemzõ mýsorok és tematikus magazinmýsorok. Az állami televízió hetente háromszor moldáv és ukrán nyelvý hírmýsort, valamint gyermek- és szórakoztató mý- sorokat ad.
25 A moldovai Transzdnyeszter Köztársaság alkotmányának 12.
szakasza. 26 A sajtóról és a többi tömegtájékoztatási eszközrõl szóló tör-
vény 3. szakasza. 27 Interjú Andrej Szafonovval, a Novaja Gazeta fõszerkesztõjé-
vel, 2002. november. 28 Médiakalauz, 2001—2002, Moldavai Független Sajtóközpont.
86 Moldova A régió hatalmi szervei az orosz nyelv fölényét a la- kosság “nyelvi hajlamaival" magyarázzák. Az egyik köz- véleménykutatást idézve a transzdnyeszteriek 20%-a a moldáv, 37%-uk az ukrán, 95%-uk pedig az orosz nyelvý tv-mýsorokat nézi rendszeresen. A helyi lakosság köré- ben nagyon elterjedt a felfogás, hogy az orosz nyelv szel- leme és kultúrhagyománya sokkal közelebb áll hozzá, mint a moldáv nyelvé.29 A moldovai központi hatalom és a transzdnyeszteri vezérek közötti feszültség, különösen az 1991 végén és 1992 elején kitört fegyveres összetýzések után komoly média-szakadáshoz vezettek az elszakadt régió és az or- szág többi része között. A 90-es évek elején rendszeresen zavarták egymás mýsorát. Nemrégig a moldovai lapokat nem lehetett kapni a transzdnyeszteri régióban, és for- dítva is érvényes volt. 2001 májusában Vlagyimir Voronyin moldovai elnök és Igor Szmirnov transzdnyeszteri vezetõ egyezményt ír- tak alá a tömegtájékoztatási eszközök szabad forgalmá- nak biztosításáról. A szóban forgó egyezmény keretében a lakosságnak lehetõsége van, hogy a Dnyeszter mindkét partján elõfizessen az idõszaki kiadványokra. Ennek da- cára a Dnyeszteren túli lakosságnak csak kis százaléka nézheti a moldovai nemzeti rádió és televízió mýsorát, mert a rendes hullámhosszon nem foghatók. Az elszakadt régió és az ország megmaradt részé- nek tömegtájékoztatási eszközei közötti kapcsolatterem- tés még mindig gondot okoz. A moldovai eseményekrõl szóló jelentéseket a Dnyeszteren túli hatalmi szervek rendszeresen cenzúrázzák, szerzõiket pedig azzal vádol- ják, hogy “a moldovai ötödik hadoszlopként tevékeny- kednek", és gyakran fenyegetik õket felmondással.
29 Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integrat-
sii, Moldova Academic Review, 2002. <www.iatp.md/academicreview>
Natalia Angheli 87 A moldovai hatalmi szervek hasonló gesztussal 2001- -ben beszüntették a Kommerszant Moldovi lapot, mert állítólag a transzdnyeszteri hatalom iránti elfogultságát tanúsító tájékoztatásokat közölt. A 2001-ben aláírt egyezmény dacára a régióban kor- látozott az információkhoz való hozzáférhetõség, a Dnye- szter mindkét partján hatalmon levõ szervek pedig idõn- ként a “kölcsönkenyér visszajár" politikáját alkalmazzák, amikor bevonják az újságírói akkreditációkat.
III. “Másokról" a tömegtájékoztatási eszközökben
A súlyos gazdasági helyzet, a képzett újságírók hiánya és a hatalom kísérletei, hogy beavatkozzon a tömegközlõk tevékenységébe, a legnagyobb kerrékkötõje a moldovai média fejlõdésének, nyelvre való tekintet nélkül. A gondokat növeli a különbözõ nemzetiségý újságí- rók közötti professzionális szolidaritás hiánya. A tömeg- tájékoztatási eszközök etnikai alapon igen megosztottak, és a fõ politikai, társadalmi és gazdasági eseményekrõl az orosz nyelvý és a moldáv nyelvý média tudósításai nagyon eltérõek. Sõt sok újságíró tevékenységével feszült- séget szított a nemzetek között, hozzájárulva ezzel a gyýlölt “másikról" vallott vélemény kialakításához. A legszembetýnõbb példa a Dnyeszteren túli körzet 1991—1992. évi eseményeirõl szóló jelentések. Amikor kirobbantak az összetýzések a kormányerõk és a Dnye- szteren túli felkelõk között, a média azonnal elõvette az “ellenségrõl" vallott elkoptatott kifejezéseket és leegysze- rýsítetten, fekete-fehérben mutatta be az eseményeket. A Dnyeszteren túli körzet, hatalmi szerveinek és la- kosságának minõsítése abban az idõben a moldovai mé-
88 Moldova diában mindennapos volt. Az elszakadt köztársaság tö- megtájékoztatási eszközei hasonlóképpen sértõ jelzõket és metaforákat használtak a moldovai központi hatalo- mra és a lakosságra, azok nagyobb nyelvi és kulturális jogaira hivatkozva. A hivatalos moldavai napilap, a Nezavisznaja Mol- dova a körzeti hatalmat gyakran nevezte “konzervatív erõknek", “a gyarmati politika gyõzteseinek" vagy “býnö- zõknek vagy gengsztereknek". A Dnyeszteren túli vezérek politikáját gyakran “ördöginek" minõsítették, az elsza- kadt köztársaság lakosságát pedig “idegeneknek" és “zül- lötteknek" ábrázolták, ezért magától értetõdõen a nem moldáv lakosság igazi gyökerei nem itt vannak.30 A Dnye- szterovszkaja Pravda gyakran emlegette a moldávokat, azt állítva róluk, hogy nyelvük és kulturális jogaik, vala- mint az ország hatalmi szervei “fasiszták". Nevezték õket “Moldova sötét erõinek" is, de gyakoriak voltak a me- galázó kommentárok állítólagos kultúrálatlanságukról és iskolázatlanságukról is. A frontvonal “másik oldaláról" érkezõ tudósítások- ból következetesen hiányzott a történelmi háttér, csupán az egyik fél álláspontjait ismertették. Tehát a Dnyeszte- ren túliak arcátlan, homogén és ellenséges moldávok tömege maradt és ez fordítva is érvényes volt.31 A 90-es évek kezdetén a média hangneme igencsak megenyhült. Mégis számos gond megmaradt, de még mindig nem állt helyre a különbözõ nyelvi csoportok közötti egyensúly, következetesség és meghittség. A hiva- talos megbeszélések ezekrõl a kérdésekrõl formálisan
30 Natalia Angheli: A személytelen mások. A Transzdnyeszterrõl
kialakított kép a moldovai médiában, Media Online, 2001. március 30. <www.mediaonline.ba> 31 Cikkek, Transdnistrian Conflict in the News Media
<www,iatp.md/transnistria>
Natalia Angheli 89 1999-ben kezdõdtek meg. A Moldovai Újságíró Szövetség akkor fogadta el a hivatásos etikai kódexet, amely egye- bek között arra ösztönözte a hivatásos újságírókat, hogy “szegüljenek szembe az erõszakkal, a gyýlölködéssel, a viszálykodással, vagy a kulturális, nemi vagy vallási ala- pon történõ hátrányos megkülönböztetéssel."32 A kódex elfogadását követõen az újságírók létrehozták a Nemzeti Etikai Bizottságot. Ennek a bizottságnak azonban nem sikerült a helyi tájékoztatási eszközök munkamódjára hatni, és az újságírókat sem sikerült egyesíteni a változa- tos és etikus tudósítás fellelésében. Az etikai tapintatlanság miatti vádak és ellenvádak, különösen az orosz és a moldáv tájékoztatási eszközök képviselõi között folytatódtak, 2001-ben a Vremja orosz nyelvý hetilap egyik újságíróját a tömegtájékoztatási esz- közökben terjesztett állítólagos gyýlölködõ hangneme mi- att elítélték. Býncselekmény miatt emeltek vádat Julija Korolkova ellen, miután a CAIRO tagjai azzal vádolták, hogy megsértette a moldávok nemzeti becsületét és nem- zetek közötti viszálykodást szított. A CAIRO állítása sze- rint a Koffer, vasútállomás, Oroszország címý cikkében rágalmazta a névadó nemzetet. Korolkova a cikkében azt állította, hogy az állami szervekben az oroszul beszélõk elõl el vannak zárva a tisztségek, a moldáv nemzetiségý hivatalos személyiségek közül pedig egyesek csúszópénzt fogadnak el. A Korkolova elleni vádakat késõbb visszavonták, a feszültség azonban megmaradt. Az orosz közösség ve- zetõi Korkolova védelmére keltek azzal az állítással, hogy tisztességtelenül különítették el, hogy megvádolják. Véle- ményük szerint a moldáv sajtóban nyíltan nemzeti gyý-
32 A moldovai újságírók etikai kódexe, Mass Media in Moldova,
1999. június.
90 Moldova löletet szító cikkek “a törvény elõtt észrevétlenül átmen- tek."33 Az etnikai megosztottság a hivatásos újságíró szer- vezetekbe is beférkõzött, közülük sok azért alakult, hogy síkraszálljon az etnikai csoportok érdekeiért. Például, a Tömegtájékoztatási Eszközök Egyesülete Chi¤inºuban el- sõsorban az orosz nyelvý tájékoztatási eszközök fõ- és felelõs szerkesztõit gyýjti egybe, de a gagauz és a Dnye- szteren túli újságírók is alakítottak egyesületet. Az újságírók egymás iránti szolidaritáshiánya meg- nehezíti hivatásbeli céljaik elérését. A TeleRadio Moldo- va állami társaság alkalmazottainak sztrájkja 2002 ele- jén, amikor nagyobb szerkesztõi szabadságot követeltek maguknak, nem lelt elég támogatásra, mert az orosz nyelvý szerkesztõség újságíróinak többsége úgy fogta fel, mintha moldáv kollégáik nagyobb jogokat követelnének maguknak. Mégis egyre jobban tudatosul, hogy hatékony mec- hanizmusok nélkül nem lehet elérni felelõsségteljes, fo- gékony és toleráns tájékoztatást. A nemzetek közötti kap- csolatügyi osztály 2001-ben igazgatóságot létesített a nem- zetek közötti kapcsolatok figyelemmel kísérésére. Az iga- zgatóság felhatalmazással rendelkezik, hogy felügyelje az etnikai csoportok társadalmi és kulturális szükségleteit és egymás közötti viszonyait. Várhatólag a tömegtájékoz- tatási eszközökben az etnikai kérdésekrõl való tájékoz- tatás rendszeres áttekintése és elemzése révén figyelem- mel kíséri majd az embereknek a nemzeti és etnikai identitásukról vallott észrevételeikben tapasztalható vál- tozásokat, nyelvi hajlamaikat és az egész moldovai társa- dalomban elért toleranciaszintet. Eredményeiket rend-
33 Mihail Szidorov felszólalása a gyýlölködõ hangnemrõl a mol-
dovai Helsinki Ifjúsági Bizottság által 2001 áprilisában Chi¤inºuban szervezett szemináriumon.
Natalia Angheli 91 szeresen az osztály tanácsa elé terjesztik, amelyben az etnikai közösségek vezetõi és a kormánytestületek képvi- selõi ülnek, akik a nemzetek közötti kapcsolatokat kü- lönbözõ szempontokból vizsgálják. Az országban változik a törvényes szabályozás is. Vlagyimir Voronyin elnök 2002 novemberében a parla- ment elé terjesztette a szélsõséges irányzat elleni harcról szóló törvénytervezetet. Ez az aktustervezet definiálja a “szélsõséges irányzattal kapcsolatos anyagot", a háborús býnökkel vagy az etnikai, vallási, nemzeti és más cso- portok megsemmisítésével kapcsoltos uszító akciókat. Az ilyen tevékenységekbe bevont szervezetek és egyének tevékenységét öt évig terjedõen megtilthatják.34 A tör- vénytervezetet az elsõ körben elfogadták, és nyilvános vitára bocsátották. A különbözõ etnikai közösségekbõl származó újsá- gírók egybegyýjtése abból a célból, hogy szemléltessék a különbözõségeket és multikultúrát, széles körben meg- történt. A transzdnyeszteri újságírók és más körzetek újságíróinak négy vegyes csoportja 2002 folyamán hos- szú távú közös gyártási projektumokat valósított meg a Moldovai Független Sajtóközpont védnöksége alatt. Júli- us folyamán a chi¤inºui Timpul hetilap alkalmazottai kötetlen megbeszéléseket kezdtek a tiraspoli Adevarul Nistreanban dolgozó kollégáikkal. Feladatuk a Transz- dnyeszter és Moldova megmaradt része közötti informá- cióáramlás javítása volt, amit a cselekvési tervben el- sõbbségként jelöltek meg. Ezt a tervet a Stabilitási pak- tum operatív médiaegységének nemzeti csoportja fogadta el 2002 szeptemberében.35 A csoport a kormány és a
34 Az elnök a parlament elé terjesztette a szélsõséges irányzat
elleni harcról szóló törvénytervezetet, RFE/RL Newsline, 2002. novem- ber 18. 35 A munkacsoport megállapítja az elsõbbségeket a moldovai
médiafejlesztésben, IJNet, 2002. október 9. <www.ijnet.org>
92 Moldova média jogszabályozó testületeinek képviselõi mellett egy- begyýjti valamennyi tömegtájékoztatási eszköz vezetõ új- ságíróit. Ennek a projektumnak a résztvevõi hangsúlyozták, hogy rendszeresen figyelemmel kell kísérni a tömegtájé- koztatási eszközöket, biztosítva ezzel valamennyi etnikai közösség tagjai jogainak tiszteletben tartását. Javasolták a különbözõségrõl és a kultúrák sokféleségének kérdé- sérõl szóló kézikönyvek nyomtatását, valamint azt, hogy a tömegtájékoztatási szervezetek dolgozzák ki az “eli- smerést érdemlõ lépések kódexét". Nyomatékosították továbbá az eltérõ nemzetiségi környezetekben készült közös újságírói projektumok értékét, amellyel kezdemé- nyezni lehetne a különbözõségekrõl való kiegyensúlyo- zott és mélyreható tudósításokat. Véleményük szerint az említett projektumok együt- tes kidolgozása kitölti az információs ýrt, növeli Moldo- vában a tolerancia szintjét, ezért hosszú távon hozzájárul az ország békéjéhez és stabilitásához. Egyre elterjedtebb az a felfogás, hogy a média a transzdnyeszteri vita me- goldásának fontos eszközévé válhat.
IV. Záró megállapítások helyett
Moldovának a szovjet uralom alól való felszabadulása politikailag eltérõ szemléletý média kialakulásához veze- tett. Az elmúlt tizenegy év folyamán számos új kiadvány és mýsorszóró jelent meg, tükrözve ezzel az országban meglevõ fõ politikai és gazdasági irányzatokról kialakult vélemények széles spektrumát. A nyelvi és kulturális sokféleség biztosítása azonban továbbra is kihívás a mol- dovai tömegtájékoztatási eszközök számára. Az országban lefektetett törvényes keretek biztosí- tják az etnikai közösségek jogát, hogy számukra hozzá-
Natalia Angheli 93 férhetõk legyenek az anyanyelvý tömegtájékoztatási esz- közök, de külön a kormány mellett mýködõ osztály jog- körébe tartozik a kisebbségi jogok tiszteletben tartásá- nak figyelemmel kísérése. Enne ellenére e téren sok tör- vényes jogszabály alkalmazása a pénzhiány, a politikai érdekütközések és az alacsony hivatásbeli felkészültség miatt nehézségekbe ütközik. Moldovában több mint tíz etnikai közösség tagjai élnek, de az országban beszélt két fõ nyelv továbbra is a moldáv és az orosz. A más nyelvek többségén a ki- adványok megjelenése magánadományoktól függ, ezért rendszertelenül nyomtatják õket. A mýsorszórásról szóló törvény rendelkezései el- lenére, amely szerint a mýsor 65%-át hivatalos nyelven kell sugározni, a moldovai mýsorszórás térségében az oroszországi mýsorok átvétele dominál. A Mýsorszóró Tanács tevékenysége e tekintetben továbbra is eredmény- telen. A Dnyeszteren túli körzettel továbbra is megolda- tlan viszály az információáramlás tartós megrekedéséhez vezetett. A mindkét fél részérõl tapasztalható bizalma- tlanság gátolja a tömegtájékoztatási eszközök közeledé- sét az elszakadt körzet és az ország megmaradt része között. Moldovában a ténylegesen sokféle tömegtájékozta- tási eszköz létrehozását a különbözõ nemzetiségý újsá- gírók közötti hivatásbeli szolidaritás hiánya is akadá- lyozza. A bázisból érkezõ nemrégiben elhangzott kezdemé- nyezések hozzájárultak a médiában dolgozó profi újsá- gírók közötti említett problémák tudatosításához. Az új- ságírók egyre hangosabban szólítanak fel cselekvésre az- zal a céllal, hogy növeljék a hivatás színvonalát, javítsa- nak az önszabályozó mechanizmusokon és megfelelõ tör-
94 Moldova vényeket alkalmazzanak. Ezeknek mind hozzá kellene járulniuk a moldovai média kulturális és nyelvi különb- ségeinek biztosításához. A legfontosabb az, hogy nagyobb szerepet tulajdonítsanak a médiának, mint az összetýzé- sek megoldása és a bizalom kialakítása eszközének.
Natalia Angheli 95 Ajánlások
A média fontos szerepet játszik a Moldovában élõ külön- bözõ etnikai közösségek érdekeinek megõrzésében. Az átfogó és tartós eredmények csak a különbözõ aktorok: kormány, etnikai egyesületek és érdekcsoportok, hivatá- sos újságíró szervezetek, oktató-képzõ intézmények és tömegtájékoztatási eszközök (általános és szakosított) ös- szehangolt cselekvése révén érhetõk el.
Ezért javasoljuk, hogy
A kormány: • dolgozzon ki átfogó programot a Moldovában élõ különbözõ etnikai közösségek számára anyanyel- vý média fejlesztésére, továbbá a jogszabályokat hangolja össze a törvényes keretekkel, • figyeljen oda az etnikai csoportok képviselõinek követelésére, és a nemzeti közszolgálati televízión (TeleRadio Moldova) növelje a moldáv és az orosz nyelvýn kívül a más nyelvý mýsorszórást, továb- bá több frekvenciát ítéljen oda a nem moldovai és orosz tv- és rádióállomásoknak, • biztosítson anyagi támogatást az etnikai csopor- tok életét feldolgozó nyomtatott vagy mýsorszóró tömegtájékoztatási eszközök részére történõ lekü- lönítések vagy adókönnyítések révén. Ily módon biztosítani lehetne a fenntartásukhoz szükséges legszükségesebb elengedhetetlen feltételeket, • bátorítsa a nemzetek közötti kapcsolatügyi osz- tály hivatalos személyiségeit, hogy munkálják ki a többi résztvevõvel (nemzetiségi egyesület, hivatá- sos újságírói csoportok, tömegtájékoztatási eszkö- zök) vállalt közös tevékenységet.
Az etnikai közösségek és érdekcsoportok: • vállaljanak részt a többi részvevõvel közös cse- lekvésekben, hogy valamennyi kultúr, nyelvi és et- nikai csoport számára megfelelõen biztosítsák a
96 Ajánlások tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáférhe- tõséget, • tájékoztassanak minden releváns tényezõt (hazai és nemzetközi) a tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáférhetõség elõrelendítésérõl és problé- máiról, vagy a médiában tapasztalható bármilyen tolerancia-gyakorlás elmaradásának esetérõl.
A hivatásos újságíró szervezetek: • szálljanak síkra azokért a kezdeményezésekért, melyek javítanak a moldovai média önszabályozó mechanizmusain, továbbá lendítsék elõre az etni- kai, változatos és toleráns tudósítást, • könnyítsék meg a nyilvános vitákat azzal a szán- dékkal, hogy Moldovában meg kell alakítani a saj- tótanácsot/ombudsmani sajtóhivatalt, ezúton biz- tosítva a médiára tett panaszok kivizsgálását.
A (akadémiai és középfokú) képzõ intézmények: • az állandó tanterv keretében indítsanak tanfolya- mokat a különbözõségekrõl és a sokféle kultúrá- ról való tudósítás elsajátításáról, • biztosítsák a különbözõ nemzetiségý, kultúrhagyo- mányú és nyelvý környezetbõl való újságírók szá- mára, hogy vállaljanak részt a bizalom kialakítá- sát célzó projektumokból (azaz közös anyagok ki- dolgozása, a megfelelõen felkészítõ tudósítóképzõ táborok stb.).
A tömegtájékoztatási eszközök: • gyakoroljanak állandó felügyeletet a cikkek, illetve mýsorok felett, ezzel biztosítva, hogy szervezeteik tiszteletben tartsák a különbözõséget és a toleran- ciát, • ösztökéljék szerkesztõségeikben a multikultúrát és a különbözõséget (az egyenlõ foglalkoztatási le- hetõségek gyakorlata révén).
Ajánlások 97 Nena Skopljanac Szerbia (Szerbia-Montenegró)
Szerbia (Szerbia-Montenegró) Európa etnikai, kulturoló- giai és nyelvi szempontból is legváltozatosabb térsége. Már évszázadok óta közel 30 legkülönfélébb nemzeti/et- nikai csoport él itt, de szinte mindegyik a saját nyelvét beszéli. Tekintet nélkül az elmúlt tizenöt év fejleményei- re, ennek az országnak régóta tartó, gazdag hagyományai vannak a békés soknemzetiségý és sokféle kultúrájú egy- más mellett élésben, ideértve a különbözõ nyelvý tömeg- tájékoztatási eszközöket és hozzáférhetõségüket valamen- nyi polgár számára. Jóllehet a '90-es évek háborúi nem terjedtek ki erre a térségre, mégis más módokon ne- gatívan hatottak az azt megelõzõ idõszak mulitetnikai és multikulturális gyakorlatára. Számos lappangó és egyér- telmýen nemzetiségi alapon kiváltott összetýzést okoz- tak, melyek helytelen kezelése azzal fenyeget, hogy elha- rapóznak. Az etnikai viszályokat békésen megoldani szán- dékozó országok elsõ lépése az, hogy törvényt hoznak minden egyén egyéni és kollektív jogairól. A második lépés e jogok érvényesítése, és az elfogadott elvekkel összhangban a közszektor irányítása. A megoldásra váró számtalan kérdés közé tartozik a nyelvhasználatra, a szabad megnyilatkozásra és az információk anyanyelven való hozzáférhetõségére való jog. Az anyanyelvý média hozzáférhetõsége a különbözõ etnikai csoportoknak saját csatornákat ad a hivatásbeli érintkezéshez, amelyek révén különbözõ társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozhatnak. Ez a közösség kié-
Nena Skopljanac 99 pítése, a demokratikus intézmények fejlõdése és a viszá- lyok tartós megakadályozása átfogó megközelítésének elen- gedhetetlen része. Az integrálódási folyamathoz való csa- tlakozás csak akkor lehetséges, ha a kölcsönös megértés a tudatos identitásra, kultúrára, kihívásokra és a többi közösséghez és az államalkotó nemzethez fýzõdõ kérdé- sekre épül. Ez a beszámoló csak Szerbiára, nem pedig az egész Szerbia-Montenegróra vonatkozik. A szövetségi alkotmány megfelelõ rendelkezéseit és az elemzésünk tárgyát képe- zõ kérdéseket szabályozó törvényeket Szerbiában és Mon- tenegróban is különbözõ módon konkretizálják. 1999- -ben Kosovóban a nemzetközi hatalom vezette be és kezd- te érvényesíteni a jogszabályokat, amelyek bizonyos mér- tékben különböznek a Szerbia-Montenegróban alkalma- zottaktól. Az eltérõ törvényes keretek miatt lehetetlen egy korlátozott terjedelmý, de Szerbia-Montenegrót és Ko- sovót is felölelõ beszámolót készíteni. Ezért összpontosít beszámolóm Szerbiára, de döntésemet alátámasztja az a tény is, hogy Szerbiában nagyobbak az etnikai és nyelvi különbségek, mint Montenegróban vagy Kosovóban (Szer- biában 25-nél több etnikai közösség él, a tömegtájékoz- tatási eszközökben pedig tíz különbözõ nyelv van jelen). A jelen pillanatban a szerbiai társadalom etnikai/ nemzeti szerkezetére vonatkozó egyedüli rendelkezésün- kre álló megbízható adatok: az 1991. évi népszámlálás eredménye.1 A több mint 25 különbözõ etnika csoport közül a továbbiakban csak azokat említjük, amelyek szám- belileg jelentõsebb közösséget alkotnak, és nyelvük a kommunikációban vagy egyes esetekben a tömegtájékoz- tatási eszközökben is jelen van:
1 A 2002-ben végzett népszámlálás adatait még mindig nem dol-
gozták fel és tették közzé teljes egészében.
100 Szerbia (Szerbia-Montenegró) Romák: Széles körý meggyõzõdés, hogy a romák lélek- száma meghaladja az 1991. évi népszámlálás szerint ki- mutatott 143.000-et. A becslések szerint tulajdonképpen 600.000—800.000-en vannak. A romák legnagyobb szám- ban — becslések szerint 300.000—400.000, vagyis 50 százalékuk — a Déli-Morava és Niš régiójában él, ahol a romák egyes községekben (Surdulica, Bujanovac, Boj- nik, Vladiåin Han) a lakosság egyharmadát alkotják. Magyarok: Vajdaság legnagyobb etnikai közösségének lélekszáma 339 491, illetve 16,9% (Szerbia egész terüle- tén 344 147-en vannak). Fõként Vajdaság északi részé- ben élnek a legnagyobb tömbben, ahol hét községben abszolút többséget alkotnak. A vajdasági magyarok össz- létszámából 58,2% ezekben a községekben él. Bosnyákok: Az 1991. évi népszámlálás alkalmával 246 411 muzulmánt (bosnyákot) jegyeztek be. Legnagyobb számban a Sandÿakként ismert körzetben élnek, ame- lyet az egyik oldalon Bosznia-Hercegovina, a másik olda- lon Szerbia és Crna Gora határai vesznek körül. A bosnyá- kok abszolút többségben vannak Novi Pazar (75,4%), Sjenica (76,1%) és Tutin (94,3%) községekben. Nagyszá- mú bosnyák él Priboj (30,4%) és Prijepolje (43,4%) köz- ségekben is. Albánok: A becslések szerint az albánok lélekszáma mintegy 100.000. Dél-Szerbia három községében kon- centrálódnak a Kosovóval határos Preševói völgyben, és három községben: Bujanovac (60,1%) és Preševo (89,9%) etnikai többséget alkotnak. Horvátok: Az 1991. évi népszámlálás alkalmával 111.650 horvátot jegyezetek fel, vagyis csak Vajdaságban 74.808-at (67%), ami a tartomány lakosságának 3,7%-a. A nép- számlálás idején kialakult politikai és szociális körül- mények az egyik fõ oka a horvátok lélekszáma nagy
Nena Skopljanac 101 csökkenésének. Ismeretes, hogy az 1991 utáni idõszak- ban Vajdaságból, fõként Szerémségbõl sok horvát kite- lepült, pontos számukat nem tudni. Szlovákok: Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint Szerbiában 66 863 szlovák él. A szlovákok a lakos- ság szilárd csoportja. Vajdaságban tömörülnek (95%), és 1991-ben a vajdasági lakosság 3,2%-át tették ki. A szlo- vákokat jellemzi, hogy szétszórtan, más közösségekkel, fõleg a szerbekkel keveredve élnek. Románok: A románok lélekszáma 42 364 volt, többsé- gük (38 809, vagy 1,9%-a a tartomány lakosságának) Vajdaságban élt. E csoport tagjainak száma jelentõsen csökkent (34,5%) a második világháború után végzett elsõ népszámlálás óta. A románok nagyobb számban fõleg Délkelet-Bánátban, a Romániával határos községek- ben, Versec (13,8%) és Alibunar (31,7%) élnek. Bolgárok: A népszámlálás adatai szerint számuk 26 922, többségük Dimitrovgrad és Bosilegrad községek- ben, a bolgár határ közelében él. Vlachok: A népszámlálás adataiból kiderült, hogy szá- muk 17.810, Kelet-Szerbiában, a Homolje és a Timok vidékén élnek. A többi kisebb etnikai csoport: Tíz más kisebb etnikai csoport létezik még, amelyek mind Vajdaságban élnek, de mindegyik a vajdasági lakosság 2%-ánál kisebb lélek- számú. Számbelileg a legjelentõsebbek a ruszinok, ukrá- nok, bunyevácok, sokácok, csehek és németek. Szerbia területén élnek még más kisebb etnikai csoportok, mint a crnagoraiak, macedónok, szlovének és zsidók.
Az 1991. évi népszámlálás egyik fontos aspektusa, hogy a magukat jugoszlávnak vallók száma megnövekedett. A jugoszlávok száma 323 625 volt, vagyis Szerbia polgárai-
102 Szerbia (Szerbia-Montenegró) nak 3,3%-a. A jugoszlávok százalékaránya hagyományo- san Vajdaságban a legnagyobb. 1991-ben 174 225-en voltak, vagyis 8,7%.2 Nagyon fontos kiemelni, hogy a Szerbiában jelen levõ nemzeti/etnikai különbségek nem jelentenek mindig lényeges nyelvi különbséget. A Jugoszláv Szocialista Szö- vetségi Köztársaságban (JSZSZK) a szerb-horvát nyelv különbözõ nyelvjárásait képviselõ nyelveket most az újon- nan alakult államokban hivatalosan szerb, horvát és bos- nyák nyelvre választották szét. Jóllehet a fent említettek hivatalosan három nyelv, de akik közülük az egyiken beszélnek, olvasnak vagy írnak, azok nehézség nélkül megértik és olvassák a másik kettõt is. Az elmondottakból következõen a bosnyák vagy hor- vát nyelvý médiát ebben a beszámolóban nem tekintet- tem sem egy etnikai közösségének, sem többnyelvý mé- diának. Ez nem jelenti persze azt, hogy ezeknek a tö- megtájékoztatási eszközöknek nincs külön közönségük (a szerbiai horvátok és bosnyákok). Ezért is foglalko- znak az adott közönség érdeklõdésére számot tartó té- mákkal és kérdésekkel.
I. Törvényes keretekben a tömegtájékoztatási eszközök
Szerbia 1990. évi alkotmánya szavatolja a nemzeti iden- titás, a kultúra és a vallás szabad kinyilatkoztatását, va- lamint a szabad nyelvhasználatot. Az anyanyelvý infor-
2 Szem elõtt kell azonban tartani, hogy az 1991. évi népszámlá- lás idején a nacionalizmustól fýtött szenvedélyek a tetõfokukon voltak, és a háború is kopogtatott az ajtón, ezért egyes nemzeti kisebbségek ta- gjai jugoszlávnak vallották magukat, hogy eltitkolva nemzeti hovatar- tozásukat megpróbálják magukat megvédeni. Az 1981. évi népszámlá- lással összevetve egyes településeken a jugoszlávok száma a kétsze- resére vagy háromszorosára nõtt.
Nena Skopljanac 103 mációkhoz jutás lehetõsége az egyik világosan kimondott jog (8. és 49. szakasz). Az alkotmány külön nem szabá- lyozza a tömegtájékoztatási eszközök alapításának jogát a nemzeti és etnikai közösségek nyelvén. Az európai követelményekkel teljes egészében összehangolt elsõ jog- szabályt a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságá- nak védelmérõl szóló szövetségi törvény és a Szerb Köz- társaság rádiódiffúziós törvénye vezeti be, mindkettõt 2002-ben fogadták el. A szövetségi állam parlamentje az etnikai csoportok szabad megnyilatkozásának és tájékoztatásának jogait szabályozó kulcsfontosságú nemzetközi aktusokat foga- dott el, A nemzeti kisebbségek védelmérõl szóló keret- megállapodást (1998) és A regionális vagy kisebbségi nyelvekrõl szóló alapokmányt (1998). A Szövetségi Képviselõház 2002 februárjában meg- hozta A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelmérõl szóló törvényt, ami az Európa Tanács és az EBESZ által biztosított szakértõk segítségét is dícséri. A törvény 17. szakasza szavatolja a nemzeti kisebb- ségek tömegtájékoztatási eszközök révén való anyanyelvý tájékoztatását:
“A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van az anyanyel- vükön való maradéktalan és elfogulatlan tájékoztatásra, ideértve az információk és az ötletek sajtó és más tömegtájékoztatási eszközök útján történõ kifejezésre juttatását, vételét, továbbítását és cseréjét. Az állam a közszolgálati rádió- és tv-mýsorokban a nemze- ti kisebbségek nyelvén tájékoztató, kulturális és oktatási tartal- makat biztosít, de alapíthat külön rádió- és tv-állomásokat is a nemzeti kisebbségek nyelvén készült mýsorok sugárzására. A nemzeti kisebbségek tagjainak joguk van anyanyelvükön tömegtájékoztatási eszközöket alapítani és fenntartani."
A törvény lehetõvé teszi szövetségi nemzeti kisebbségi alap (20. szakasz) létrehozását. Az etnikai közösségek
104 Szerbia (Szerbia-Montenegró) mýsorai, valamint tömegtájékoztatási eszközeik projek- tumai e jogi rendelkezés alapján már kaptak támogatást. A szerbiai parlament 2002 júliusában meghozta A rádiódiffúzióról szóló törvényt, amely egyebek között sza- bályozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvý elektronikus tömegtájékoztatási eszközeinek kérdését (72. szakasz), míg a 78. szakasz arra kötelezi az állami médiát, hogy:
“hátrányos megkülönböztetés nélkül a társadalom minden rétegének gyártsanak és sugározzanak mýsorokat, szem elõtt tartva különösképpen az olyan sajátos társadalmi csoportokat, mint a gyerekek és az ifjúság, a kisebbségi és etnikai csoportok, a fogyatékos emberek, a szociálisan és egészségileg veszélyezte- tettek, süketnémák (kötelezõ a hangcselekmények és párbeszé- dek írott szövegével egyidejý jelbeszéd) stb., tartsák tiszteletben a mýsorszórás hatósugarának területén élõ többségi lakosság és megfelelõ arányban a nemzeti kisebb- ségek, illetve etnikai csoportok nyelvi és beszéddel kapcsolatos szabványait, biztosítsák a polgárok igényeinek kielégítését olyan mýsor- tarlamak révén, amelyek kifejezik mind a nép, mind pedig a nemzeti kisebbségek, illetve etnikai csoportok kulturális iden- titását, biztosítva a lehetõséget, hogy meghatározott mýsorokat anyanyelvükön és írásukkal kísérhessék figyelemmel azokon a területeken, amelyeken élnek és dolgoznak."
Szabályozza a gyýlölködõ hangnem visszaszorítását (21. szakasz):
“Az Ügynökség gondoskodik, hogy a mýsorszórók mýsorai ne tartalmazzanak információkat a hátrányos megkülönböztetés, gyýlölködés vagy erõszak ösztönzésére az eltérõ politikai állásfo- glalású vagy valamely fajhoz, valláshoz, nemzethez, etnikai cso- porthoz, nemhez vagy nemi irányultsághoz tartozó vagy nem tar- tozó személy, illetve személyek csoportja ellen. A mýsorszórónak az 1. szakaszba foglalt tilalommal el- lentétes cselekedete az Ügynökség számára alapul szolgál, hogy megtegye az elõirányzott intézkedéseket, függetlenül a kárvallott rendelkezésére álló más jogi eszközöktõl."
Nena Skopljanac 105 A törvény lehetõvé teszi a közszektornak, hogy elektroni- kus tömegtájékoztatási eszközöket alapítson (95. sza- kasz), amelyek térítésmentesen sugározhatják mýsorai- kat. Figyelembe véve, hogy a különbözõ etnikai csopor- tok jelenlegi tömegtájékoztatási eszközei többségének az alapítói nemkormányzati szervezetek vagy a nemzeti ki- sebbségi polgárok egyesületei, a fenti rendelkezés tovább ösztönzi majd munkájukat. Az azonos szakasz értelmé- ben azonban ezek az adók csak helyben sugározhatnak mýsort, ami kedvezõtlen a szélesebb térségben szétszór- tan élõ olyan nagy etnikai csoportokra nézve, mint a ro- ma és a magyar népesség.
II. A tömegtájékoztatási eszközök áttekintése
1. Helyzetkép a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz- társaságból (JSZSZK) és Miloševiã uralkodásának ide- jébõl. A JSZSZK-ban a nemzetiségi/etnikai csoportok tömegtájékoztatási eszközök útján történõ anyanyelvý tá- jékoztatása szokványos gyakorlat volt, mind a nyomta- tott, mind pedig az elektronikus hírközlõkben. Tekintet- tel azonban arra tényre, hogy csak állami vagy az állam- nak alárendelt szervezetek alapította médiumokat en- gedélyeztek, a sajtószabadság igen korlátozott volt. Ettõl függetlenül más nyelveken volt néhány médiaház és fej- lett kiadói tevékenység folyt. A másnyelvý (nem szerb) tömegtájékoztatási eszkö- zök Vajdaságban érték el a legmagasabb szintet. Minden nagyobb nemzeti és etnikai közösségeknek az államkas- szából pénzelt saját kiadóháza volt: Forum (magyar, 1953- -ban alapították), Kultura (szlovák), Libertatea, Tibiskus (román), Ruszke szlovo (ruszin). Ezek közül mindegyik legalább egy politikai hetilapot (magyar nyelven megje-
106 Szerbia (Szerbia-Montenegró) lent a Magyar Szó napilap is) és néhány szakfolyóiratot (fõleg gyermek és ifjúsági, valamint mývelõdési) adott ki. Az Újvidéki Rádió-Televízió (RTV NS) több nyelven: ma- gyarul, szlovákul, ruszinul, románul és roma nyelven su- gározta mýsorát. Egész napos magyar nyelvý rádiómý- sora, négyórás más nyelvý adása, a televíziónak pedig többórás mýsora volt. Dél-Szerbiában nem volt albán nyelvý mýsor. A Pre- ševói medencében élõ albán közösség szerkezetileg is kapcsolatban volt Kosovóval3, ezért a kosovói hírközlõk számítottak az elsõ számú információ-forrásnak. A Pri- štinai Rádió-Televíziónak egész napos albán nyelvý pro- gramja volt, az Rilindija kiadóház pedig az azonos nyel- vý napilapot adta ki, valamint a Zëri címý ifjúsági lapot, meg néhány szakfolyóiratot. Szerbia többi részét illetõen, a bolgár közösség la- pja, a Bratsztvo címet viselte, míg a vlach közösség nem rendelkezett anyanyelvý tájékoztatási eszközzel. Külön meg kell jegyezni, hogy abban az idõben Szer- bia (Szerbia-Montenegró)4 azon ritka államok közé tarto- zott, amely az állami média révén roma nyelven is közölt információkat. Az Újvidéki RTV-nek és a Prištinai RTV- -nek, valamint néhány községi rádióállomásnak is volt roma adásuk. Jóllehet a Balkánon az elsõk között Bel- grádban jelent meg roma nyelven újság, a Romano Lil
3 A legtöbben Kosovóban szereztek középiskolai képesítést. Mi-
vel a JSZSZK-ban a Prištinai Egyetem volt az egyetlen felsõoktatási intézmény, amelyen albán nyelvý oktatás is folyt, a kosovói albánokon kívül itt tanultak a dél-szerbiai és a macedóniai albánok is. Tehát az egykori JSZSZK-ban élõ albánok számára a mývelõdési, oktatási és szellemi központot Kosovo, de fõként Priština jelentette. 4 Ez nem csak Szerbiára érvényes, hanem az egykori JSZSZK
többi részére is, amelyben a roma lakosság számosabb volt. Az elsõ ro- ma rádiómýsort a Radio Tetovo (az egykori jugoszláv tagköztársaság Macedónia) indította 1963-ban.
Nena Skopljanac 107 1935-ben, az 50-es évek derekától egészen a nyolcvanas évek végéig egészen kevés roma nyelvý kiadvány látott napvilágot. Ennek fõ oka az a tény, hogy a romákat nem ismerték el nemzeti kisebbségnek, ezért az állam jogilag nem volt köteles a fentiekben felsorolt többi etnikai cso- port számára érvényes feltételekkel figyelmet fordítani a romák anyanyelvý tájékoztatására. Az alkotmány a horvátokat, muzulmánokat (bosnyá- kokat) és a crnagoraiakat nem tekintette kisebbségnek. Ez a három nemzet az egykori szövetségi államot alkotó összesen hat nemzet közé tartozott, tehát nem volt saját nyelvý tömegtájékoztatási eszköze sem. Ezzel kapcsolat- ban figyelembe kell venni, hogy 1991-ig a horvátok, mu- zulmánok (bosnyákok) és szerbek azonos nyelven — szerb-horvátul — beszéltek, és az összes fõ hírközlõ éppen ezeknek a nemzeteknek a nyelvén írt vagy beszélt, amelyek ma Szerbiában etnikai közösségek. Az elõbbi érvényes volt a szlovénekre és a macedónokra is. Jóllehet az 1990-ben kihirdetett alkotmány és né- hány külön törvény elõirányozta a kisebbségek valamen- nyi alapvetõ jogát, ideértve a nyilvános hivatalos anya- nyelvhasználatot az állami intézményekkel való ügyinté- zésben, az iskoláztatásban és a médiában, Miloševiã ural- kodása alatt (1990—2000)5 azonban a hatalmi szervek kisajátították a jogot, hogy szabadon mérlegeljék, a meg- felelõ rendelkezéseket alkalmazzák-e vagy sem (ha alkal- mazzák, hogyan és milyen mértékig). Számos kérdésben
5 1990-tól számítjuk, nem pedig 1987-tõl, mert a parlament ek-
kor fogadta el Szerbia új alkotmányát, Miloševiãet pedig az elsõ több- párti elnökválasztásokon megválasztották elnöknek. Az 1987-tõl kez- dõdõ idõszak, amikor Miloševiã átvette a Szerbiai Kommunista Párt fe- letti teljhatalmú ellenõrzést egészen 1990 márciusáig, amikor meghoz- ták az új alkotmányt, egy új államideológia és Miloševiã Szerbia állami intézményei és a szerbiai társadalom minden része feletti korlátlan el- lenõrzése bevezetését elõkészítõ átfogó folyamat volt.
108 Szerbia (Szerbia-Montenegró) a hatalmi szervek nyíltan megszegték az alkotmányt és a törvényt is. A Prištinai RTV médiaházban dolgozó albánokat már 1990-ben arra kényszerítették, hogy elhagyják mun- kahelyüket. Ezt követte a Rilindija kiadóház bezárása. Így a Dél-Szerbiában élõ albánok a kosovóiakkal együtt teljes médiasötétségben maradtak. Elsõdleges informá- ció-forrásuk az Albán Rádió TV mýholdas adása lett. A rezsim abbéli meggyõzõdésének köszönhetõen, hogy a nyomtatott hírközlõk részérõl nem fenyegeti nagyobb ve- szély, az értelmiségiek egy csoportjának sikerült 1994-ben Bujanovacon megindítani a helyi albán nyelvý folyóiratot, a Jehonát. A lap terjesztését néhány ízben megtiltották, fõszerkesztõje ellen pedig pert is indítottak. Ennek dacá- ra a Jehona megszakításokkal továbbra is megjelent, de 2002 nyarán anyagi okokból be kellett szüntetni.6 Vajdaság egészen más politikát folytatott. Az Újvidé- ki RTV és a helyi tv-állomások nemzetiségi nyelvý mýso- rait nem szüntették meg, és nem zárták be a kiadóháza- kat sem. Az állam azonban sokkal csekélyebb eszközö- ket különített le, mint ami szükséges lett volna ahhoz a gazdag programgyártáshoz, amely az elõzõ idõszakban folyt. Gazdasági leépítésükön kívül, minden profi újságí- rót, nemzetiségére való tekintet nélkül elbocsátottak, ha visszautasította, hogy a háborús propagandát szolgáló, uszító módon tudósítson. Ennek következményeként a megmaradt személyzet nem volt képes megfelelõen eleget tenni a médiával felölelt térség fedése iránti legalapve-
6 2000—2001 folyamán a Jehona tetemes adományokat kapott
(IREX, USAID, OSI, Press Now és Medienhilfe). A támogatás azért szýnt meg, mert e lapok szerkesztéspolitikáját többé nem tartották po- litikailag korrektnek és kiegyensúlyozottnak. Fõszerkesztõje a 2002 júliusában megtartott helyhatósági választásokon független listavezetõ volt, és megválasztották az önkormányzatban tanácsnoknak.
Nena Skopljanac 109 tõbb igényeknek sem, nem is beszélve a színvonalas mýsor biztosításához szükséges mércékrõl. Ellenkezõleg a “mások" iránti toleranciahiány, a xenofóbia és a gyýlöl- ködõ hangnem terjesztésével hozzájárultak a nemzetek közötti gyýlölet és erõszak szításához. Ezzel a cseleke- dettel veszélyeztették a többnemzetiségý közösség tole- ráns egymás mellett élése jó hagyományainak alapvetõ elveit. Az állami és helyi tömegtájékoztatási eszközökbõl eltávolított újságírók kezdeményezték független magántu- lajdonban levõ hírközlõk megalakítását és ezekben kulcs- szerepet játszottak. Több média alakult különbözõ nyel- veken, ideértve a nyomtatott és a helyi elektronikus mé- diát. A rezsim részérõl rájuk nehezedõ különféle nyomá- sok miatt, igen korlátozott hatást gyakorolhattak. A nyom- tatott hírközlõket illetõen kivételt képezett a magyar nyel- vý Családi Kör hetilap, amely 23.000 példányszámban jelent meg, miközben a többi magyar lap példányszáma nem haladta meg a 2000-et sem. A helyi elektronikus mýsorszórók engedély nélkül mýködtek, és csupán ki- sebb térségeket fedtek. Állandóan fennállt annak kocká- zata, hogy bezárják õket. Ezek az állapotok egészen Mi- loševiã bukásáig tartottak. A tömegtájékoztatási eszközök révén a polgárokhoz anyanyelvükön eljuttatott tájékoztatást azonban nem csak a rezsim ellenõrizte, hogy a nemzetiségek közötti kérdé- sekkel mesterkedve és ellenõrzése alatt tartva megszilár- dítsa hatalmát. Ugyanilyen médiapolitikát folytattak az egyes közösségeket képviselõ politikai pártok is, különö- sen azok, amelyek osztoztak a hatalomban, vagy a helyi hatalommal rendelkeztek. Ez különösen a magyar kö- zösség pártjaira érvényes, amelyek Vajdaság északi ré- szében, ahol a magyarok többségi lakosság, szinte min- den helyi elektronikus médiát ellenõriztek.
110 Szerbia (Szerbia-Montenegró) Az elsõ roma nyomtatott hírközlõt a Rominterpress alapította. Ez a médiaház együttmýködést kezdeménye- zett a Radio B92-vel, amely hetente kétszer roma nyelvý rádiómýsort sugároz (amelyet aztán az ANEM állomásai átvesznek). Végre a 2000. évi elnökválasztások elõtt meg- kezdte adásait az elsõ szerbiai roma nyelvý elektronikus média, a niši Nišava.7 Mivel a rezsim úgy ítélte meg, hogy Sandÿak az a hely, ahol magas a kockázata összetýzések kirobbanásá- nak, szigorúan ellenõrizte, hogyan tájékoztatnak az otta- ni elektronikus tájékoztatási eszközök. Abban az idõben valamennyi magántévé kereskedelmi és szórakoztató jel- legý mýsorokat adott. Maguk nem készítettek tájékoz- tató mýsorokat. Némelyek átvették a Szerbiai RTV tájé- koztató mýsorait. Egyetlen független lap létezett, a Has, de anyagi eszközök hiánya miatt 2000-ben kénytelen volt abbahagyni a munkát.
2. Miloševiã bukása után. A nyomtatott médiában a helyzet változatlan maradt, az elektronikus média élénk és káotikus fejlõdési folyamatot élt meg a Miloševic bu- kása utáni idõszakban. Mivel tény, hogy az elektronikus médiát szabályozó jogszabályokban már majdnem két éve ýr keletkezett8 és a frekvencia-moratórium9 beve-
7 A fõ független kisebbségi nyelvý médiaházak, vagy a két- és
többnyelvý média, amelyek Miloševic uralma idejében alakultak Szer- biában, még léteznek és a késõbbiekben lesz róluk szó. 8 Abbéli törekvésében, hogy megszerezze és minél tovább meg-
tartsa a tájékoztatási eszközök feletti politikai ellenõrzését, az új hata- lom hihetetlen felkészületlenségrõl tett tanúbizonyságot az európai mér- cékkel megegyezõ médiatörvény meghozatalával kapcsolatban. A rádió- diffúzióról szóló törvényjavaslat kilencedik átdolgozott változatát, ame- lyet hazai profi újságírók és médiaszakértõk az Európa Tanács és az EBESZ szakembereivel együtt munkáltak ki, végül is 2002. július 18-án elfogadta a Szerb Nemzetgyýlés.
Nena Skopljanac 111 zetése ellenére is gombamódra szaporodtak a magántu- lajdonban levõ elektronikus tájékoztatási eszközök, rá- dió- és tv-állomások. A 2000 végéig törvénytelenül alapított más nyelvý (nem szerb) elektronikus tájékoztatási eszközök között legszámosabbak a roma rádió-állomások, mintegy 25 van belõlük. Vajdaságban hasonló a helyzet, tíz körül van azoknak a rádió- és tv-állomásoknak a száma, ame- lyek magyar nyelven sugároznak mýsort, és alakult né- hány szlovák és román mýsorszóró is. A legjobban azon- ban Sandÿakban szaporodtak el az elektronikus tájékoz- tatási eszközök, ahol a jelen pillanatban két magántévé és hét helyi rádióállomás sugároz tájékoztatási és kere- sekedelmi programot.10 Az elsõ mindennap néhány órás bolgár mýsort sugározó tv-állomás, a TV Caribrod.11 Hozzá hasonlóan néhány községi helyi rádióadó együtte- sen napi kb. hat órán át sugároz bolgár nyelvý adást. Szerbia déli részében, Bujanovacon megkezdte a mýsor- szórást néhány elektronikus média: a Radio Toni (albán nyelven) és a Radio Ema (szerb nyelven, azzal a próbál- kozással, hogy albán nyelvý hírszerkesztõséget alapít), továbbá néhány roma adó. A sandÿaki tájékoztatási eszközök professzionális színvonala igen alacsony, a tájékoztatás terjedelme pedig korlátozott. Csak néhány médiaház célja a tolerancia fej-
9 A moratóriumot 2000 novemberében vezették be hat hóna-
pra., addig amíg idõközben elfogadják a rádiódiffúzióról szóló új tör- vényt és törvényes testületet alakítanak az engedélyek elbírálására. Hat hónap helyett a moratórium még mindig érvényben van, és fékezi a magántulajdonban levõ elekronikus média fejlõdését, különösen azo- két, amelyek nem voltak készek elfogultan az új hatalom oldalára állni. 10 Nem számítva a teljesen üzleti elvek alapján mýködõ néhány
állomást. 11 Az elsõ bolgár nyelvý tv-mýsort a TV Pirot (az ANEM tagja)
sugározta 2000-ben, de nagyon korlátozott (napi egy órás) mýsoridõ keretében.
112 Szerbia (Szerbia-Montenegró) lesztése, ebben a Sanapress hírügynökség és a TV Je- dinstvo játszanak vezetõ szerepet. Örvendetes, hogy mind- két ügynökség szorosan együttmýködik a Szerbia többi részében levõ tájékoztatási eszközökkel, és a legtöbb téma, amelyeknek a célja a nemzetek közötti megértés és tolerancia szemléltetése, éppen ennek az együttmýködés- nek a gyümölcse. A TV Jedinstvo például az ANEM ta- gjaként a leggyakrabban a TV B92-ben gyártott mýsoro- kat sugároz. Az engedélykiadásra bevezetett moratórium miatt két éve megrekedt a BETA hírügynökség projektu- ma, amelynek a célja független magánrádió-állomások alapítása, mindenképpen figyelemre méltó javulást hoz majd e téren. Az elektronikus tájékoztatási eszközök nagy száma nem jelent feltétlenül magas színvonalat és változatos programot. Csupán néhány újonnan alapított állomás mýsorkínálata tesz eleget a professzionális mércéknek. A tájékoztatásra szánt mýsoridõ minimális (általában a nap folyamán óránként néhány perc), az idõszerý témák- kal foglalkozó mýsorok nagyon ritkák és általában stú- dióbeszélgetésekre korlátozódnak, változatos tartalmú mý- sorok szinte nincsenek, és az újonnan alakult állomások közül csak néhány týzött mýsorára oktatási és mývelõ- dési programot. Az elmondottak alapján felmerül a kér- dés, vajon ezek az állomások képesek-e eleget tenni azok- nak a feltételeknek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy foglalkozzanak nézõtáboruk lényeges társadalmi, gazda- sági és politikai problémáival, és mýködhetnek-e a kul- túra és a hagyomány megõrzésének és fejlesztésének me- chanizmusaként. Figyelembe véve továbbá, hogy az elek- tronikus médiapiac túltelített, valamint ezeknek a tájé- koztatási eszközöknek az átlagos teljesítõképessége a re- klámok esetében nagyon korlátozott azokkal a tájékoz- tatási eszközökkel összehasonlítva, amelyeknek célcso-
Nena Skopljanac 113 portja az ország többségi lakossága, várhatóan közülük sok A rádiódiffúzióról szóló törvény12 végrehajtása után nem tud fennmaradni. Nem szabad szem elõl téveszteni azt a tényt sem, hogy a szóban forgó médiaházak közül sok nem fog sem frekvenciát, sem engedélyt kapni, mert nem fog eleget tenni a törvényben megállapított feltéte- leknek.13 Tekintet nélkül arra a tényre, hogy az újságírás színvonala igen-igen megkérdõjelezhetõ, mégis vannak lapok, rádió- és tv-állomások, amelyek a professzionális szabványokkal összhangban ýzik az újságírást. Egyes je- lenleg még alacsony színvonalat mutató állomások, ké- szek arra, hogy színvonalas médiaházakká fejlõdjenek. A tájékoztatási eszközök e két csoportja közösségeiben fon- tos szerepet játszik most és ez megmarad a jövõben is. Ma az etnikai kérdéseket a fõ tájékoztatási eszkö- zök jobban fedik, mint Miloševiã uralma idején. A tájé- koztatás módja azonban lényegesen megváltozott. Az ál- lami és a magántulajdonban levõ média is, amelyek a miloševiãi uralom tartópilléreiként terjesztették a nacio- nalizmus ideológiáját és a “mások" iránti gyýlöletet, most az etnikai kérdésekrõl szinte kizárólag a hatalmi szervek
12 A rádiódiffúzióról szóló törvény szerint a Rádiódiffúziós Ta-
nácsot a törvény hatályba lépésétõl számított hat hónapon belül, azaz 2003 január végéig meg kellett volna alakítani. A törvényt azonban megszegték, mert a Szerb Nemzetgyýlés 2003 májusáig nem választot- ta meg a Tanácsba képviselõjét. Ennek megfelelõen a Tanács majd csak ezután fog megalakulni és megkezdi a nyilvános pályázat kiírá- sának elõkészületeit. 13 Minden állomásnak eleget kell tennie a mýszaki feltételek és a
mýsor tekintetében. Elsõbbséget azonban a mýsorral kapcsolatos fel- tételek élveznek. Akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, nem fognak sem frekvenciát, sem engedélyt kapni. Míg azok az adók, ame- lyek a mýszaki követelményeknek eleget tesznek, de nem felelnek meg a mýsorigényeknek, ideiglenes engedélyt, és két év határidõt kapnak arra, hogy eleget tegyenek mindkét feltételnek.
114 Szerbia (Szerbia-Montenegró) által rendezett ünnepségekrõl és megtett intézkedésekrõl való jelentések révén tájékoztatnak. Az analitikus megkö- zelítés szinte teljesen hiányzik, a különbözõ etnikai cso- portok életével és gondjaival foglalkozó történetek csak kivételes esetben kerülnek mýsorra (pl. valamelyik etni- kai közösség tagjával szembeni rasszista magatartás vagy támadás esetében). Másrészt a független média, amely vezetõ szerepet játszott a múlt rezsim elleni harcban, ma az etnikai kérdésekrõl való beszámolókat professzionális és társadalmilag felelõs mércék szerint készíti. Felfedik az etnikai közösségek problémáit, az etnikai csoportok- hoz tartozó polgároknak és a különbözõ etnikai közös- ségek polgári beállítottságú csoportjainak lehetõséget nyúj- tanak, hogy a széles közönséghez forduljanak, az etnikai kérdésekkel kapcsolatos megfelelõ politika érvényesítése kapcsán felelõsségre vonják a hatalmi szerveket állami és helyi szinten, több kampányt folytatnak, hogy a nyil- vánosság körében tudatosítsák az etnikai kérdéseket és kampányt folytatnak a tolerancia hirdetéséért. A tájékoztatási eszközökben a miloševiãi idõkkel összehasonlítva a gyýlölködõ hangnem teljesen megválto- zott. Az újságírók ritkán alkalmaznak olyan retorikát, amely valamelyik etnikai csoportot gyýlölködésre ösztö- nözne. A hírközlõk egy része azonban közli a politikusok és jobboldali csoportok soviniszta és xenofóbiás hang- nemý nyilatkozatait. Ebben az esetben is azokról a tö- megtájékoztatási eszközökról van szó, amelyek a miloše- viãi rezsim szócsõvei voltak. A független média, amely e rezsim és háborús és nacionalista uszító politikája ellen harcolt, az ilyen kijelentésekkel szemben a megérdemelt kritikával viszonyul. Az egész ország területét fedõ és az etnikai kérdése- krõl elkötelezetten és változatosan író, valamint a gyýlöl- ködõ hangnemmel való szembeszállás legjobb példáival
Nena Skopljanac 115 elõljáró legfõbb lapok közé tartozik a Danas napilap, a Vreme hetilap, a Republika kéthetes, valamint a BETA hírügynökség. Emellett az ANEM-be tagosult helyi elek- tronikus média, valamint a helyi újságok egyesületébe összegyýlt helyi nyomtatott lapok viselkedési szabályai konkrétan a különbözõségrõl való tudósításra és a gyý- lölködõ hangnemmel való szembszegülésre vonatkoznak. A legbuzgóbbak ezek közül a Radio021, Radio Boom 93, OK Radio, valamint a Nezavisna svetlost és a Vranjske novine hetilapok.
3. Tipológia. A médiaházak nemcsak adásnyelveikben különböznek, hanem a nyelvhasználatukban is. Sajtó, rádió- és tv-mýsor kilenc különbözõ nyelven: magyar, szlovák, roma, albán, bolgár, vlach, német, ruszin, ro- mán és ukrán nyelven van. Ha ideszámítjuk a horvát és bosnyák, valamint a többségi szerb nyelvet, a szerbiai tömegtájékoztatási eszközökben összesen tizenkét nyelv használatos. E nyelveket eltérõ módon használják, külö- nösen a nyomtatott hírközlõk. A továbbiakban ismertet- jük a különbözõ választási lehetõségeket és kombináció- kat, a sajtóra és az elektronikus médiára osztva.
3.1. Sajtó. Nincsenek átfogó adataink az összes sajtó- ház nyelvek szerinti pontos számáról. A Vajdaságra vo- natkozó adatokból, ahol a legtöbb nyomtatott média jele- nik meg, kiderül, hogy majdnem 150 nem szerb nyelven mýködõ bejegyzett lapkiadó van. Ezeknek a sajtótermé- keknek a felosztása vázlatosan az alábbiak szerint ábrá- zolható:14
14 Nem öleltük fel a gyermek, ifjúsági, nõi, szak- és tudományos,
mezõgazdasági stb. lapokat. Ezek szinte kivétel nélkül egynyelvýek. Be- sorolásunk elsõsorban az etnikai közösségeknek szóló tájékoztatási eszközökre vonatkozik.
116 Szerbia (Szerbia-Montenegró) Lap fajta Fedettség Nyelvhasználat I. napilap 1. nemzeti A. egynyelvý II. hetilap 2. regionális B. kétnyelvý (szerb és másik nyelv) III. kéthetes 3. helyi IV. folyóirat a. minden cikk két nyelven jelenik meg b. csak a fõbb cikkek jelennek meg kétnyelven, a többi nem c. csak egy cikk jelenik meg a két nyelv egyikén Megjegyzés: a fedettséget az alábbi kritériumok szerint határozzuk meg: a) terület, amelyre a tartalom vonatkozik b) a lap területi terjesztése és eladása és c) a célközönség földrajzi elhelyezkedése. A lapok besorolása: 1. nemzeti: Szerbia egész területén 2. regionális: Vajdaság/Sandÿak/Dél-Szerbia/K elet-Szerbia/Közép-Szerbia 3. helyi: egy község területe (a szomszédos községekkel).
A lapok fajtáját illetõen, a különbözõ nyelvý nyomtatott média a táblázatban ismertetett valamennyi lapot felöleli. A gyakrabban megjelenõ kiadványokat Vajdaságban adják ki, a legnagyobb közösségek nyelvén. Ez természetesen összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy ezek a nyelvek 1990-ig hivatalos használatban voltak Vajdaságban15 és az állam támogatásban részesítette a kiadóházakat és a sajtót. Csak egy napilap van, ez a Magyar Szó (magyar). A magyar közösségnek van két hetilapja is, a Családi Kör és a 7Nap. A szlovákoknak, románoknak és ruszi- noknak csak egy-egy hetilapjuk van, ezek: a Hlas L'udu, a Libertatea és a Ruszke szlovo. A Családi Kör kivéte- lével a többit ma is az állami költségvetésbõl társfinan- szírozzák. Az összes többi lap, Vajdaságban és Szerbia
15 Szerbia 1990 márciusában elfogadott alkotmánya drasztiku-
san csökkentette Vajdaság autonómiáját, csupán néhány formális il- letékessége maradt meg. A többi között a szerb nyelv lett az egyetlen hivatalos nyelv egész Vajdaság területén (a többi nyelvet részben, csak azokban a községekben ismerték el hivatalosnak, amelyekben az etni- kai közösségek többséget alkotnak).
Nena Skopljanac 117 többi részében is havonta kétszer vagy egyszer jelenik meg. A korlátozott anyagi eszközök miatt, sok lapot ren- dszertelenül nyomtatnak. A nem szerb lapok közül egyik sem fedi teljes mér- tékben a nemzetet. Ennek oka az, hogy ennek nincs igazi oka, mert a romákon kívül valamennnyi etnikai közös- ség egy meghatározott területen koncentrálódik. Majdnem minden sajtóház csak egy nyelven, az ille- tõ közösség nyelvén jelentet meg lapokat. Vannak azon- ban kivételek, amelyek említésre méltó érdekes példá- nak számítanak. Az elsõ ilyen kivétel a Romano Lil roma lap és a Ro- miterpress által kiadott más publikációk, amelyek két- nyelvýek, ez azt jelenti, hogy minden cikk roma és szerb nyelvý. Ennek fõ oka, hogy a roma nyelvet még nem standardizálták, a romák különbözõ nyelvjárásokat be- szélnek, egyesek nem tudnak roma nyelven olvasni, de a szerb cikkeket megértik, a kiadó célja pedig nemcsak a roma olvasótábor megnyerése, hanem azoké is, akiket érdekel a romákkal kapcsolatos problémakör. Néhány kisebb helyi lap Vajdaságban szintén kivé- tel. Ilyen a kéthetenként megjelenõ Kikindske novine és a Novi Beåejac, amelyek magyar és szerb nyelvýek.
3.2. Az elektronikus média. A sajtótermékekhez ha- sonlóan a különbözõ nyelvý elektronikus mýsorszórók száma is igen nagy, meghaladja a 150-et. A legtöbb (90) rádiómýsor és rádióállomás. Ezeknak a lapoknak a saj- tótermékekkel kapcsolatban alkalmazott kritériumok sze- rinti besorolása vázlatosan az alábbiak szerint ábrázol- ható:
118 Szerbia (Szerbia-Montenegró) Elektronikus Mýsorfajta nyelvhasználati Fedettség média fajta mód szerint I. állami16 1. nemzeti A. heti mýsorok II. magántulajdonú 2. regionális a) egynyelvý III. polgári szektor17 3. helyi b) többnyelvý B. napi mýsorok a) egynyelvý b) többnyelvý C. az egész mýsor egy etnikai közösség nyelvén van D. az egész mýsor kétnyelvý (szerb nyelvý és egy etnikai csoport nyelvén) a) a nyelvek mindegyikén külön mýsor b) vegyes nyelvý mýsor E. az egész mýsor többnyelvý a) a nyelvek mindegyikén külön mýsor b) vegyes nyelvý mýsor Megjegyzés: A nemzeti fedettség legalább Szerbia területének 2/3-át jelenti, a regionális fedettség Vajdaság//Sandÿak/Dél-Szerbia/Kelet-Szer- bia/Közép-Szerbia területe, a helyi fedettség pedig egy község területe (a szomszédos községekkel).
A különbözõ etnikai közösségek nyelvén készülõ mýso- rok valamennyi elektronikus médiában jelen vannak. Az
16 Annak ellenére, hogy A rádiódiffúzióról elfogadott új törvény
elõirányozza az állami elektronikus média (Szerbiai TV és Újvidéki RTV) átalakulását magántévé-állomássá, e folyamat még meg sem kez- dõdött, nemhogy befejezõdött volna. Ezért emlegetjük ebben a beszá- molóban mindkét médiaházat államiként. 17 Több kisebbségi elektronikus tömegtájékoztatási eszközt, el-
sõsorban a roma nyelvýeket nemkormányzati szervezetek alapították. Szem elõtt tartva, hogy az új rádiódiffúziós törvény elõirányozza a po- zitív diszkriminációt ezekkel a tájékoztatási eszközökkel kapcsolatban, várhatólag a frekvencia és az engedély iránti kérelem benyújtásakor többen e változat mellett döntenek.
Nena Skopljanac 119 ország egész területét fedõ állami mýsorszóró, a SZRT roma nyelven csak napi félórás mýsort közvetít. A mý- sor két részes: a legfontosabb hazai és külföldi hírek, és a roma közösség fõ eseményeivel foglalkozó rész. A SZRT más nem szerb nyelvý tv-mýsorokat egyáltalán nem su- gároz. A regionális elektronikus mýsorszórókban kis elté- réssel hasonló a helyzet. Az Újvidéki RTV a szerb nyelvý mýsor mellett naponta sugároz magyar, román, ruszin és szlovák mýsorokat, hetente egyszer pedig roma, hor- vát és ukrán nyelvý mýsort. A rádió szintén napi mýsort sugároz az említett etnikai csoportok nyelvén. A mýsoro- kat külön-külön szerkesztõségek készítik és a hírmýso- rok kivételével az illetõ etnikai csoportot érintõ témákkal foglalkoznak, csak ritkán van példa másik közöséggel való kapcsolatteremtésre. Összesen mintegy 150 helyi rádió- és tv-állomás sugároz más nyelven (nem szerb) mýsort. Ezeknek az adóknak mintegy negyed része községi, a több magántu- lajdonban van és egy részüket (fõleg a roma állomáso- kat, de a kisebb vajdasági közösségekét is, mint a szlo- vákok és a ruszinok) a nemkormányzati szektor alapítot- ta. Ezeknek az állomásoknak fele Vajdaságban van. A vajdasági tájékoztatási eszközökben a leggyakrab- ban használt nem szerb nyelv, a magyar (kb. 50), majd a roma (10), a többi nyelv legfeljebb öt állomás mýsorá- ban van jelen. A szóban forgó média felében a fõmýso- rok szerb nyelvýek (többségük községi állomás), míg a többi etnikai csoportnak napi vagy heti néhány órát szentelnek. Másrészt a meghatározott etnikai csoportok nyelvén mýsort sugározó magánadók szinte kizárólag ezt az egy nyelvet használják. Csak két állomás, a Radio 021/Multiradio és a Radio Kovaåica közvetít többnyelvý mýsort, az elsõ ötnyelvý (magyar, szlovák, román, rus-
120 Szerbia (Szerbia-Montenegró) zin és roma), valamint szerb, a második pedig három nyelven (magyar, szlovák és román). A Radio Kovaåica ugyanúgy alkalmazza a nyelvhasználatot, mint az Újvidé- ki RTV, míg a Multiradio az egyetlen szerbiai rádiómý- sor, amelyben a nyelveket keverik. Emellett ez a rádió egynyelvý mýsoraiban gyakran közöl olyan információ- kat, amelyek nem csak az illetõ etnikai közösségre, ha- nem még egy vagy két közösségre vonatkoznak. Bárme- lyik közösség eseményeirõl információkat közöl a szerb hallgatóknak szánt mýsorokban is. Ezt a végtelenül egy- szerý megközelítést elfogadják a hallgatók, és e rádió te- kintélye egyre nõ. A Szerbia többi részében mýködõ helyi adókon a szerb után a roma nyelv a legelterjedtebb. Mintegy 15 állomás fõ programja szerb nyelvý és kb. 20 roma adó van. Két állomás bolgár nyelvý mýsort sugároz, ezek a TV Pirot és a TV Caribrod (ez utóbbi napi több órán át). Csupán a roma állomásoknak van igazi kétnyelvý mýso- ruk, egyformán és szükség szerint használják a szerb és a roma nyelvet. Minden mýsort, amelyben a vendégek szerbül beszélnek, szerb nyelven adnak. Az EBESZ 2001 áprilisában Dél-Szerbiában egy kí- sérleti projektumot kezdeményezett. Az alapkoncepció elõirányozza a helyi községi média-átalakítását, Bujano- vac, Preševo és Medveða helységekben. A Radio Bujano- vac kapja a pénzeszközök egy részét, hogy albánokat fo- glalkoztasson, abból a célból, hogy a már meglevõ szerb szerkesztõségben megnyissák az albán hírszerkesztõsé- get. 2002 szeptemberében kezdték meg a napi ötperces albán hírek sugározását, és várhatólag 2003-ban bõvítik az albán mýsort. Megkezdték a heti egyórás roma mýsor sugározását is. A Radio Preševótól és a Radio Medve- ðától elvárják, hogy más nyelvý mýsorokat is készítsen (Medveðában albán, Preševóban szerb nyelvýt), ami a
Nena Skopljanac 121 “többi közösség" újságíróinak bevonását is jelenti. Ezek- nek a projektumoknak a célja, hogy minden egyes kö- zösség számára biztosítsa a mýsorokat, amelyet a kö- zösség újságírói fognak szerkeszteni anyanyelvükön. A nem szerb nyelvý elektronikus médiával kapcso- latos záró megállapítások az alábbiak: 1. A roma nyelvý állomások kivételével, amelyek jobbá- ra kétnyelvý (roma és szerb) mýsort sugároznak, az összes többi média kizárólag etnikai közössége nyel- vén sugározza mýsorát. 2. A szerbet fõ nyelvként használó média csak korláto- zott számú mýsort sugároz egy vagy több nyelven. Ezt egy vagy több külön-külön hírmýsorszerkesztõség ké- szíti, amelyek között nincs kapcsolat. 3. Kettõnél több nyelvý mýsort csak néhány média su- gároz, köztük egyedül a Multiradio alkalmazza a több- nyelvý mýsorszórást. 4. Jóllehet nagyon sok elektronikus tájékoztatási eszköz egy vagy különbözõ nyelven sugároz mýsort, szem elõtt kell tartani, hogy nagy többségük fõként kere- skedelmi, zenés vagy szórakoztató mýsorokat týz pro- gramjára, és csak ritkábban tájékoztatót is (legjobb esetben óránként rövid hírekkel tájékoztatja közön- ségét). 5. Várhatólag ezeknek az állomásoknak a száma az el- következõ idõszakban csökkenni fog, mert sok nem tud eleget tenni az engedély megszerzéséhez szüksé- ges feltételeknek.
3.3. Egyéb médiaprojektum. A legelterjedtebb tömeg- tájékoztatási eszközök ugyan a sajtó, a rádió és a te- levízió, mégis érdemes megjegyezni, hogy a különbzõ nyelvek jelen vannak néhány más fontos médiában is, mint pl. a hírügynökségi szolgáltatások, a független tv- -produkciók és az internet.
122 Szerbia (Szerbia-Montenegró) A Szerbiában valaha is alapított elsõ független hí- rügynökség, a BETA már két éve nyújt magyar nyelvý szolgáltatásokat, és a tervek szerint megkezdi a magyar nyelvý szolgáltatásokat annak a regionális projketumnak a keretében, amely ebbe bevonná Magyarországot és a régió azon országait (Románia, Horvátország és Szlové- nia), amelyekben magyar közösségek élnek. Csak az újvidéki (Vajdaság) független UrbaNS tv-gyár- tás készít nem szerb nyelvý mýsorokat. Multigrad mý- soruk mývelõdési kérdésekkel foglalkozik, kétnyelvý (szerb és magyar) felirattal sugározzák, és a mýsor részvevõi — más etnikai csoportok tagjai is — mindenki anyanyelvén beszél. A mýsort mintegy tíz vajdasági helyi tv-állomás mutatja be. Mivel csak néhány többnyelvý tv-állomás van, ez a projektum etnikumközi és multikulturális meg- közelítésével bõvíti a tv-mýsorválasztékot. Az interneten a különbözõ nyelvý információk nin- csenek megfelelõ mértékben jelen. Csupán a Családi Körnek, a Rominterpressnek és az RTV Nišavának van saját honlapja, közülük azonban egyik sem különöskép- pen látogatott. Az egyik fõ médiaház honlapja külön figyelemre tart számot. Az RTV B92, világszerte ismert belgrádi hírközlõ honlapja nem csak szerb, hanem ma- gyar és albán nyelvý napi híreket is kínál. Ezt a honlapot jellemzi a több tíz különbözõ témáról szervezett fórum, amelyen a különbözõ etnikai környezetekbõl a részvevõk aktívan bekapcsolódhatnak ebbe a virtuális kommuniká- cióba. Ezt a honlapot naponta átlagban 90.000 ember látogatja.
3.4. Külön téma — a roma nyelvý tömegtájékozta- tási eszközök és a roma nyelvý mýsor. A romák a legnagyobb kisebbségi csoport Szerbiában (Szerbia-Mon- tenegró), és az összlakosság mintegy 10%-át alkotják.
Nena Skopljanac 123 Ezért kiemelten fontos külön figyelmet szentelni a roma tájékoztatási eszközöknek. Ezen a nyelven mindössze négy lapot adnak ki (egy gyermek- és egy szaklapot, to- vábbá két lapot a romákkal kapcsolatos kérdésekrõl). Mindegyik lap rendszertelenül jelenik meg (amikor si- kerül adományokból eszközökre szert tenni) és nagyon korlátozott példányszámban. A tv-mýsorokkal sem sok- kal jobb a helyzet. Pillanatnyilag csak egy roma állomás van, és roma nyelvý programot is csak két állomás sugároz. A fentiek alapján megállapítható, hogy a rádió a roma közösség legfõbb infomáció-forrása. Mintegy tíz ro- ma rádióállomás van. Nincsenek adataink olyan felmé- résrõl, amely a roma közönség körében végzett volna ku- tatást. A Glas Roma és az RTV Nišava rádiók példája alapján azonban leszögezhetõ, hogy a romák, akik fogják a roma mýsorokat sugározó roma és nem roma adókat is, szívesebben választják az elõbbieket. Ennek minden- képpen köze van a romák hosszú idõn át tartó és erõte- ljes háttérbe szorításához és hátrányos megkülönbözte- téséhez, ami megköveteli sürgõs önemancipálódásukat. A romák a roma állomásokat “sajátjuknak" tekintik és azonosulnak velük. Már maga a tény, hogy “saját" tájé- koztatási eszközük van, büszkeséggel és önbizalommal tölti el õket. Még egy elõny, hogy az õket érdeklõ témák- ról szóló mýsorokat hallgathatnak, mégpedig a nap min- den szakában. Mindent összevetve a nem roma tömegtájékoztatási eszközök a roma népesség anyanyelvý tájékoztatásához korlátozott kapacitásokkal rendelkeznek, és tervbe sincs véve javításuk belátható idõn belül. A másik dolog, hogy csak néhány roma elektronikus hírközlõ mýsorának a tartalma kielégítõ. Mivel a polgári szektor az alapítójuk, csak helyi szinten sugározhatják mýsorukat. A roma nyelvý mýsorok hatótávolságát az egyik módon úgy lehet
124 Szerbia (Szerbia-Montenegró) növelni, hogy a saját gyártású mýsorokkal nem rendel- kezõ roma állomások, valamint a községi helyi vagy ma- gántulajdonban levõ állomások, a roma elektronikus mé- dia, mint az RTV Nišava és a Glas Roma, továbbá a Multiradio roma nyelvý mýsorai közül a legérdekesebbe- ket átvehetik. Egyes állomásoknak ez már gyakorlata, és az eredmények igen kedvezõek.18
III. Záró megállapítások
Szerbiának (Szerbia-Montenegró) hosszas hagyománya van a többnyelvýségben, ami a tömegtájékoztatási eszközök gyakorlatában és más téren is megnyilvánul. Szem elõtt kell azonban tartani néhány fontos mozzanatot. Az egyetlen igazán többnemzetiségý és sokféle kul- túrájú toleráns többnyelvý hagyománnyal rendelkezõ tár- sadalom Vajdaság. Szerbiában a többi többnemzetiségý vidéken az államalkotó nemzetével nem azonos szárma- zású polgárok nehézségekbe ütköznek anyanyelvük nyil- vános, sõt még a tömegtájékoztatási eszközökben való használatával kapcsolatban is. Vajdaságban a többnyelvý tömegtájékoztatási infrastruktúra rendkívül fejlett, Szer- bia többi részében ezzel szemben nagyon gyenge (pl. bolgár), vagy még csak alakulóban van (pl. roma, albán, vlach). Jóllehet számbelileg jelentõsek — több mint 150 helyi elektronikus média és ugyanennyi sajtótermék csak Vajdaságban — a különbözõ nyelvý tömegtájékoztatási eszközök nagyon gyengén fejlettek, rosszul felszereltek, nincs elég szakemberük, a fedettségi mércéknek pedig
18 Néhány dél-szerbiai roma rádióállomást átvesz a Radio Niša-
va, az ANEM egyes állomásai átveszik a Glas Roma rádióállomás bi- zonyos mýsorait.
Nena Skopljanac 125 nagyon alacsony szinten tesznek eleget. Ha a rájuk sza- bott szerepet akarják játszani, derekas munkát kell elvé- gezniük. Fõleg a roma tájékoztatási eszközök nem elég erõsek a roma lakosság anyanyelvý tájékoztatási és ok- tatási mýsorok iránti szükségleteinek kielégítésére. A multietnikai viszonyok a kilencvenes években rop- pant negatív irányt vettek. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején keltett mérhetetlen bizalmatlan- ságra, félelemre, sõt gyýlöletre, a médiában most csak kivételes esetben van példa. Nem kell azonban illúziókat táplálni arról, hogy ezeket a problémákat teljesen áthi- daltuk. Egyes politikusok és a radikális jobboldali cso- portok igenis jelen vannak a nyilvánosságban diszkrimi- náló, soviniszta és xenofóbiás kijelentéseikkel, amelyeket bizonyos tájékoztatási eszközök kritikus álláfoglalás nél- kül leközölnek. E téren még nagyon sok a teendõ, amely- ben a médiának profi módon történõ és társadalmilag elkötelezett tájékoztatás révén fontos szerepet kell játsza- nia. A legfõbb tömegtájékoztatási eszközök közül egye- sek kiváló példával járnak elõl a sokrétý tájékoztatásban és a tolerancia, a kölcsönös megértés és az emberi jogok tiszteletben tartásának hirdetésében. Ebben vezetõ sze- repet játszanak az RTV B92, a Danas napilap, a Vreme hetilap és a BETA hírügynökség. A többi nyelven a legtöbb média egy- vagy kétnyelvý. A többnyelvý tájékoztatási eszközök száma elenyészõ, többségben elektronikus hírközlõ. E tájékoztatási eszkö- zök szerkesztõségei azonban minden nyelven külön-kü- lön készítik mýsoraikat, amelyeket aztán külön-külön mýsoridõben is adnak. Ez aztán nyelvi alapon és ebbõl következõen az etnikai különbözõség alapján is párhuza- mos médiavalósághoz vezethet. Ebben az értelemben a Multiradio, a roma rádióállomások és az UrbaNS pro- dukció járnak elõl a legjobb gyakorlattal. A legfõbb tö-
126 Szerbia (Szerbia-Montenegró) megtájékoztatási eszközök az etnikai közösségeknek szánt projektumai közül a legsikeresebbek a BETA hírügynök- ség és a B92 internet-hírei. A tömegtájékoztatási eszközök területét szabályozó új törvények, A nemzeti kisebbségek jogainak és sza- badságának védelmérõl szóló szövetségi törvény, az etni- kai közösségek tájékoztatási eszközeinek hagyománya és Kelet-Európa egyik legfejlettebb független médiaszektora aránylag biztos alapot teremtenek a további fejlesztéshez. A hatalmi szerveknek, a médiának és nemkormányzati szektornak tovább kell fáradoznia a pluralisztikus és független médiaszektor megteremtésén, amely az etnikai közösségek nyelvén sokféle tájékoztatási eszközt kínálna és eleget tenne Szerbia többnemzetiségý társadalma szük- ségleteinek.
Bibliográfia
Bašiã, Goran, Zaštita prava nacionalnih manjina u SR Jugoslaviji prema standardima Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina Saveta Evrope — A nemzeti kisebbségek jogvédelme a Jugoszláv SZK-ban az Európa Tanács nemzeti kisebbségvé- delmi kerettervének szabványai szerint, Beograd: Centar za an- tiratnu akciju, 2002. Breznik, Dušan, Stanovništvo Jugoslavije — Jugoszlávia lakossága, Beograd: Chronos, 1991. Zakon o radiodifuziji — Törvény a rádiódiffúzióról, amelyet a Szerb Nemzetgyýlés 2002. július 18-án fogadott el. Brunner, Roland — Skopljanac, Nena, Strateški dokument za podr- šku EU manjinskim medijima u periodu 2001—2005. — Stra- tégiai dokumentum az EU részérõl a kisebbségi médiának nyújtott 2001—2005. évi támogatásra (Strategy Paper for EU Support to Minority Media for the Period 2001—2005) Medien- hilfe, 2001- belsõ használatra). Centar za antiratnu akciju — Háborúellenes Központ, Nacionalna struktura stanovništva Vojvodine — Vajdaság lakosságának nemzeti struktúrája, www.caa.org.yu
Nena Skopljanac 127 Darbishire, Helen, Minorities and Media Freedom under Internatio- nal Law, Prava Roma, 4 (1999). http://errc.org/rr_nr4_1999/advol.shtml Galjus, Orhan, Stateless: Roma and the Media Today, Roma Rights, 4 (1999) http://errc.org./rr_nr4_1999/advo2.shtml Centar za humanitarno pravo — Emberjogi Központ, Albanci u Srbiji — Preševo, Bujanovac i Medveða — Albánok Szerbiában — Preševo, Bujanovac és Medveða 2002. http://www.hlc.org.yu Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina — Törvény a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelmérõl (A JSZK Hivatalos Lapja, 11/02. szám). Lenkova, Mariana, Crno-belo u odnosu na raznolikost (Predstava o Romima na balkanskim medijima) — Fekete-fehérben a külön- bözõség (a balkáni médiakép a romákról). www.greekhelsinki.gr/english/articles/montpellier-mar ianna.html Projekt o etniåkim odnosima, Mediji i Romi u savremenoj Evropi, åi- njenice i zablude — Projetum az etnikai viszonyokról, A média és a romák a modern Európában, tények és tévhitek (Prága, 1996). Popis stanovništva, domaãinstava i poljoprivrednih gazdinstava u 1991, tom 3 — A lakosság, a háztartások és mezõgazdasági bir- tokok 1991. évi összeírása, 3. kötet (Szövetségi Statisztikai Inté- zet, Belgrád, 1993). Popis izbeglica i drugih ratom ugroÿenih lica u Saveznoj Republici Jugoslaviji, Visoki komesarijat Ujedinjenih nacija za izbeglice, Komesarijat za izbeglice Republike Srbije, Komesarijat za ra- seljena lica Republike Crne Gore — A menekültek és a háború miatt veszélyeztetett más személyek összeírása a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Nemzetek Szerveze- tének Menekültügyi Fõbiztossága, a Szerb Köztársaság Fõbiz- tossága, a Széttelepített Személyek Crna Gora köztársasági Fõbiztossága, Belgrád, 1996. Valiã-Nedeljkoviã, Dubravka, Mediji u multikulturalnoj i multilin- gvalnoj pokrajini Vojvodini — A média a sokféle kultúrájú és többnyelvý Vajdaság Tartományban, 1999.
128 Szerbia (Szerbia-Montenegró) Ajánlások
I. Szerkezeti kérdések és az állami szervek feladatai
Általánosságban
1. A tömegtájékoztatási eszközök közvetlen pénzellátá- sa az állami — akár országos, tartományi (Vajdaság) szinten — költségvetésbõl lehetõséget ad a média fe- letti állami ellenõrzésre, ezért meg kellene szýntetni. Közalapítványokat kell létrehozni, például olyano- kat, amelyek felölelnék az etnikai közösségeket és a tömegtájékoztatási eszközöket, az újságíró egyesüle- teket, a médiával foglalkozó nemkormányzati szer- vezeteket, az emberbaráti magánegyesületeket stb. Az állami intézmények képviseltethetnék magukat a közalapítványok felhasználására alakított testületek- ben, de nincs szükség többségi képviseletükre. 2. Az állami testületeknek minden szinten fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az etnikai közössé- gek nyelvén csak az állami tulajdonban levõ tájékoz- tatási eszközöknek juttatnak eszközöket. Amíg kia- lakul a közpénzelés mechanizmusa, az anyagi segít- séget objektív és világos kritériumok alapján, a ma- gánmédia hátrányos megkülönböztetését mellõzve kell odaítélni. 3. Az állami szerveknek nem kellene új tájékoztatási eszközöket alapítani az etnikai közösségek nyelvén. Az állam szerepe nem a tájékoztatási eszközök ala- pítása, hanem törvényes kereteket és mechanizmu- sokat kell teremtenie az állami struktúráktól függe- tlenül mýködõ tájékoztatási eszközök alapítását ser- kentõ közpénzelésre.
Sajtó
4. A demokratikus társadalmak nem ismerik el az ál- lami tulajdonban levõ sajtót. Értelemszerýen az et- nikai közösségek nyelvén tevékenységet folytató álla- mi kiadóházaknak vagy külön nyomtatott sajtóter-
Ajánlások 129 mékeknek átalakuláson kell végbemenniük, és az államtól és a politikai struktúráktól függetlenül kell mýködniük. 5. Az érvényben levõ adók és postaköltségek nagyon megterhelik a nyomtatott hírközlõket, különösen az etnikai közösségek nyelvén nyomtatottakat. A kor- mánynak el kell fogadnia a Pénzügy- és Gazdasági Minisztérium által a sajtó adómentesítésére nemré- giben benyújtott javaslatot. Ugyanígy megfelelõ intéz- kedéseket kell elfogadni a postai szolgáltatásokkal kapcsolatban, amely sok európai demokráciában fon- tos mechanizmusként mýködik a független sajtó köz- vetett támogatásában.
Elektronikus hírközlõk
6. Az állami elektronikus médiának — Szerbiai Rá- dió-Televízió (RTS/SZRT), Újvidéki Rádió-Televízió (ÚRTV/RTV NS) — nem kellene monopol- és elõnyös helyzetben lennie az etnikai közösségek nyelvén su- gározott mýsorok tekintetében. Feltételeket kellene teremteni az etnikai közösségek nyelvén sugározott mýsorok tekintetében egy pluralista médiarendszer megteremtéséhez. Valamennyi közszolgálati, magán- és polgári szektorban mýködõ média számára egyen- lõ lehetõségeket és feltételeket kell teremteni a fenn- tartható tevékenységükhöz. 7. Át kell tekinteni olyan jogszabályok meghozatalának lehetõségét, amely pozitív diszkriminációt vezetne be a polgári szektor számára való engedély-kiadásban. Ennek kivételes jelentõsége van az országszerte szét- szórtan élõ etnikai közösségek nyelvén alapított mý- sorszórókra nézve. 8. Jóllehet mind hatótávolságuk, mind pedig a mýso- raikban feldolgozott témák tekintetében igen korlá- tozottak, az etnikai közösségek nyelvén készülõ mý- sorok a SZRT-ben és az Újvidéki RTV-ben is igen költségesek. Tetemes anyagi eszközöket fordítanak rájuk, amelyeket oda lehetne ítélni magánprojektu- mok vagy közösségi projektumok céljaira. Meg kell
130 Ajánlások vizsgálni a független magántévé-állomások gyártásá- ban készült mýsorok megvásárlásának lehetõségét.
III. Az etnikai közösségek tömegtájékoztatási eszközei
9. Jóllehet az etnikai közösségek nyelvén számos tö- megtájékoztatási eszköz mýködik, infrastruktúra te- kintetében mégis igen elmaradottak. A személyzet alig tesz eleget a hivatásbeli mércéknek, a mýsor- gyártás rendkívül korlátozott terjedelmý és általá- ban elégtelen színvonalú. Minden módon segíteni kell azokat a médiaházakat, amelyek tájékoztatási mýsoraikat egyedül szerkesztik, ideértve az infra- stuktúrát, a személyzet képzését és a mýsorfejlesz- tésére szánt eszközöket. 10. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a romá- kra, Szerbia legnépesebb kisebbségi közösségére. Kü- lönösen az elektronikus média fejlesztésének támo- gatása fontos azokon a vidékeken, ahol a roma la- kosság nagyobb tömbben él, valamint segíteni kell a mýsorcserével és a médiaközi kapcsolatteremtéssel kapcsolatos projektumokat, mind az országban, mind máshol. 11. Az etnikai közösségek tájékoztatási eszközei közötti mýsorcsere, koprodukció és a hálózathoz való csa- tlakoztatásuk javíthat a mýsorszínvonalon. Ösztönö- zni kell a határon túli együttmýködést. Ily módon a média serkentheti az államalkotó közösség és a ré- gióban élõk közötti kölcsönös megértést és toleran- ciát. 12. Az etnikai közösségek mýsorszóróinak többsége he- lyi jellegý. Közülük azonban csak kevés média tény- leg a közösségé. Ajánljuk, hogy az egyik részrõl ezek és a másik részrõl a helyi/regionális polgári média élénkítse fel az együttmýködést. A nemkormányzati szervezetek — amelyeket az etnikai közösségek kép- viselõi, de mások is alapítottak — különösen je- lentõs szerepet játszhatnak a partnerprojektumok és mýsorgyártásban való aktív részvételük révén.
Ajánlások 131 13. Az etnikai közösségek legtöbb tájékoztatási eszköze egynyelvý. Vannak kétnyelvýek is (fõleg a roma kö- zösségé). Nagyon kevés a többnyelvý média még Vaj- daságban is, ahol 25-nél több etnikai közösség él, és mintegy tíz nyelvet beszélnek. Ha ehhez hozzáfýz- zük, hogy a gyakorlatban ezeket a mýsorokat min- den nyelven külön-külön készítik, fennáll a veszélye az etnikai különbségeken alapuló párhuzamos mé- diavalóság kialakulásának. A különbözõ nyelvý mý- sorgyártáshoz vegyes etnikai szerkesztõbizottságokra vagy a bizottságok közötti együttmýködésre van szük- ség. Ebben az értelemben a jövõben követendõ a Multiradio, a roma rádióállomások, az UrbanNS pro- dukcióinak, valamint a BETA hírügynökség szolgál- tatásainak, továbbá a B92 nem szerb nyelvý inter- net-híreinek gyakorlata. 14. A két- és többnyelvý tömegtájékoztatási eszközök csak akkor hozhatnak pozitív eredményeket, ha a társadalom a többnyelvýséget a mindennapi élet ve- lejárójaként fogadja el. Azokon a vidékeken, ahol az etnikai közösségek többséget alkotnak, vagy a la- kosság jelentõs része, az etnikai közösségek nyelvén választható és ingyenes nyelvtanfolyamokat kellene szervezni.
132 Ajánlások Roger Blum és Andrea Ochsner Svájc
I. Bevezetõ
Multikulturális társadalmak akkor alakulnak ki, amikor különbözõ etnikai eredetý, nyelvý és vallású népek azo- nos területen együtt élnek. Svájc e tekintetben kétfajta tapasztalattal szembesül: a régebbivel és az újabbal. A régebbi tapasztalat abból a ténybõl származik, hogy Svájc több mint öt évszázadon keresztül sokféle kultúrájú ál- lam volt, amelyet egyidejýleg több nyelv és kultúra jel- lemzett. Az újabb tapasztalatot a nyugat-, dél- és kelet- -európai, valamint az Ázsiából, Afrikából és Latin-Ame- rikából érkezõ bevándorlókkal szerezte. Ez a folyamat a 17. században vette kezdetét, majd a 18. és a 19. szá- zadban folytatódott és a 20. században még jelentõsebbé vált. A régebbi multikulturális tapasztalat az etnikai cso- portok hatékony védelmét eredményezte, ezen értendõ a tömegtájékoztatási eszközök odaítélése is. Az újabb mul- tikulturális tapasztalatot, mivel a külföldi munkások és menekültek bevándorlásának a következménye, egyfelõl integráció, másfelõl pedig szegregáció jellemzi. Éppen ezért nem könnyý tömegtájékoztatási eszközöket bizto- sítani a bevándorlóknak.
Roger Blum és Andrea Ochsner 133 II. Svájc sokféle kultúrájának rövid története
A mai Svájc területén mindig is egyidejýleg több nyelvet beszéltek.1 Svájc ezt földrajzi fekvésének köszönhette. Az Alpok Svájcon át végighúzódó hegyláncolata Európát dél- re és északra osztja, az Aare, a Rajna és a Rhône folyók a múltban sokszor az érdekzónákat határolták el. Svájc- ban az eredeti nyelvek: a kelta (északon és nyugaton), a rétoromán (keleten) és a lepontói (délen) voltak. E terü- let i.e. 121—15. a Római Birodalomhoz tartozott. Több mint 400 éven át a latin nyelv és a kultúra dominált. Eb- ben a folyamatban Svájc nyugati vidékei korábban és ra- dikálisabban romanizálódtak, mint az ország többi ré- sze.2 A germán törzsek egyre beljebb nyomultak svájci területen. Elõször i. e. 450 körül burgundok érkeztek Genf vidékére. Jóllehet politikailag a burgundok domi- náltak, nyelvüket mégis a rómaiakéval váltották fel. I. e. 500 után Svájcba benyomultak az alemannok is. Ekkor fordított folyamat játszódott le. Az alemannok germán nyelve maradt az uralkodó, a romanizált kelták pedig le- mondtak nyelvükrõl. Kezdetben Svájc alemann és bur- gund részei között a nyelvi határ az Aare folyó mentén húzódott, de idõvel inkább nyugat felé tolódott el. Svájc déli részét (Észak-Itáliát) legelõször a germán longobárd törzs telepítette be, amely egy idõ után elveszítette nyel- vét és az újlatin nyelvet (olasz) tette magáévá. Raetiaban megmaradt a latin nyelvekhez tartozó rétoromán nyelv.
1 Walter Hass: Sprachgeschitliche Grundlagen, a Die viersprac- hige Schweiz c. könyvben, szerkesztõ: Robert Schläpfer (Zürich: Ex Li- bris, 1984), 21—70. 2 Andres Furger: Der unterschiedliche Romanisierunsgrad zwi-
schen Ost und West in römischer Zeit. Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 50—55.
134 Svájc Így történt meg, hogy Svájcban már több mint 1500 évvel ezelõtt elhatárolódott a négy nyelv: az alemann északon és keleten, a burgund-román nyugaton, a réto- román délkeleten, az olasz pedig délen. A régi svájci konföderáció, melynek kialakulása a 13. században kezdõdött meg, volt az elsõ szövetség, eb- ben csak németül beszéltek. Minden városban és állam- ban a politikai vezetõk németül beszéltek (Fribourg rész- ben kivételt képezett). A csatlakozott kantonok és vazal- lusi területek azonban nagyon gyorsan gyarapították a konföderáció kantonjainak nyelveit. 1388-ban csatlako- zott a konföderációhoz (Uriban) az elsõ francia nyelvte- rület, követte 1439-ben az olasz nyelvterület (Ticinóban). 1496-ban a konföderációhoz csatlakozott az elsõ réto- románul beszélõ nép is (a raetiai hármasegyezmény ke- retében). Tehát a svájci konföderációnak 500 éven át négy nyelve volt. Ennek ellenére 1798-ig egyetlen nem német nyelvterület sem kapott uralkodó kantoni státust. Továbbra is alattvalók vagy csatlakozott kantonok ma- radtak (kisebb jogokkal), ugyanúgy mint több német nyelv- terület. Csak a Helvét Köztársaságban (1798—1803) kap- tak a francia, olasz és rétoromán nyelvterület konföderá- ciós egységei azonos jogokat. A kisebbségi nyelvi jogok konföderációs modelljét azonban csak a 19. században ismerték el és vetették papírra. Az elmondottakra való tekintettel a mai Svájcban négy nyelvcsoport van 8 fajta írott nyelvvel.3 • Közép-Svájcban és a Németországgal és Ausztriá- val határos északi és keleti országrészekben élõ 64% lakosság beszél németül. Svájc német nyelv- területén a mindennapi életben, a rádión és a te-
3 Roger Blum: Sprachenvielfalt und Föderalismus. Zoom Kom-
munikation & Medien, 12/13. szám, Der Fernsehboom (1999. má- jus), 50—55.
Roger Blum és Andrea Ochsner 135 levízión is kb. 25 különbözõ dialektus hangzik el. Írásban azonban ezeket a nyelvjárásokat nagyon rit- kán használják. Az állami intézmények, a sajtó és az írodalmi körök német irodalmi nyelven írnak. • A lakosságnak az ország nyugati, Franciaország- gal határos és Suisse Romandenak nevezett ré- szében élõ 19%-a franciául beszél. Itt a nyelvjárá- sok teljesen háttérbe szorulnak, nem írnak nyelv- járással és a rádió és tv sem használja. A tájékoz- tatási eszközök nyelve a francia. • Az ország déli Olaszországgal határos részében fõleg Ticinóban (Tessin) kanton, de részben a Grischuns völgyben (Graubünden kanton) élõ 8% lakosság olaszul beszél. Az itt beszélt egyes nyelv- járásokat idõnként a tájékoztatási eszközök is hasz- nálják. • A lakosság 0,6%-a, amely Délkelet-Svájcban a Gri- schuns hegyi részén él, rétorománul beszél. Öt különbözõ dialektus van (putér, vallader, sursil- van, sutsilvan és surmiran), amelyek írásban is használatosak és a könyvek is így íródnak.4
III. A média törvényes szabályozása
1. A nyelvi különbözõség megállapítása az új szövet- ségi alkotmányban. Az alkotmány erejý törvénynek a nyelvi különbözõségre vonatkozó szakaszai közül az új szövetségi alkotmány négy szakasza a meghatározó: 4. szakasz — Az ország nyelvei (Landessprachen) Az ország nyelvei: a német, a francia, az olasz és a rétoromán.
4 Martin Arnold: Rumantschs vulains restar! Die romanische
Kultur, Basler Magazin, 40 (2002. október 5.), 3—5.
136 Svájc 18. szakasz — Nyelvi szabadság Az alkotmány szavatolja a nyelvi szabadságot. 70. szakasz — Nyelvek 1. A szövetségi állam hivatalos nyelvei: a német, a fran- cia és az olasz. A rétorománul beszélõ polgárokkal való kommunikációban a szövetségi államban a réto- román is hivatalos nyelv. 2. A kantonok maguk határozzák meg, mely hivatalos nyelveket használják. A különbözõ nyelvi közösségek közötti összhang megtartása végett a kantonok tiszte- letben tartják a terület eredeti nyelvi struktúráját, va- lamint a kisebbségek anyanyelvét. 3. A szövetségi állam és a kantonok fejlesztik a nyelvi közösségek közötti kommunikációt és cserét. 4. A szövetségi állam segít a többnyelvý kantonoknak sajátos feladataik ellátásában. 5. A szövetségi állam segítséget nyújt Graubündennek és Ticinónak a rétoromán és az olasz nyelv megõrzésé- ben és fejlesztésében.
A nép és a kantonok 1999-ben elfogadták Svájc szövet- ségi alkotmányának revízióját. A központi kérdés a nyel- vi különbözõségek megállapítása volt. A régi szövetségi alkotmánnyal összevetve az új változat sokkal messze- menõbb és differenciáltabb jogszabályokat tartalmaz a nyelvrõl. Az ország valamennyi nyelvének (Landessprac- hen) egyenlõségét (4. szakasz) az Általános jogszabá- lyok fejezet újdonságként említi. A régi szövetségi alkot- mányban ezt az egyenlõséget a Külön jogszabályok feje- zet (116. szakasz) említi. Maga a Landessprachen kife- jezés is újdonságot jelent. Korábban a Nationalsprac- he-rõl (nemzeti nyelv) beszéltek.5
5 Magyar nyelven nincs szükség magyarázatra — a ford. megj.
Roger Blum és Andrea Ochsner 137 Nem világos azonban, hogy a szövetségi állam új hatáskörei ebbõl az új szakaszból erednek-e.6 A nyelvi szabadság, mint alapvetõ jog, szintén újdonság. A Szö- vetségi Bíróság mint íratlan 1965. évi alkotmánytörvényt7 már elfogadta ezt az alapvetõ jogot, amely szerint min- denkinek joga van a maga választotta nyelven kommu- nikálni. Az új szövetségi alkotmányban azonban még két új szakasz vonatkozik a nyelvi jogokra. A 8. szakasz ér- telmében (jogi egyenlõség) senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe “származása, faja, neme, életkora, nyelve, tár- sadalmi státusa, életmódja, vallási hovatartozása, ideoló- giai vagy politikai meggyõzõdése, vagy testi, szellemi vagy pszichikai alkalmatlansága miatt". A 31. szakasz 2. pon- tja értelmében (letartóztatás) minden letartóztatott sze- mélynek joga, hogy “a számára érthetõ nyelven tájékoz- tassák letartóztatásának okairól, és az õt megilletõ jo- gokról."
2. Nyelvhasználati törvény. Az új szövetségi alkotmány nyelvi különbözõségekkel kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazása végett munkacsoport alakult az új nyelv- használati törvény kidolgozására. 2001 nyarán a tör- vénytervezetet eljuttatták a kantonoknak, pártoknak és érdekelt csoportoknak, hogy véleményt mondjanak róla. Ez a folyamat eddig még nem fejezõdött be. A törvény intézkedéseket tartalmaz a nemzeti nyel- veken való nyelvi képességek fejlesztésére és minden ok- tatási szinten az elõadók és egyetemi hallgatók együtt- mýködésére a nyelvi sokféleség kompotencia központjai- nak (Kompetenzzentrum) megalapítása végett, valamint a harmadik személyekkel való kommunikációs eszközök
6 Lucius Mader: Der verfassungsrechtliche Rahmen des Spra-
chenrechts des Bundes, Babylonia, 4 (2001), 15—22. 7 Lucius Mader: Der verfassungsrechtliche Rahmen des Spra-
chenrechts des Bundes, Babylonia, 4 (2001), 16.
138 Svájc fejlesztésére. Az új nyelvhasználati törvény segítséget irá- nyoz elõ, amelyet már Grischunsban és Ticinóban a ré- toromán és az olasz nyelvvel kapcsolatban megállapítot- tak, továbbá a többnyelvý kantonoknak a szövetségi ál- lam részérõl nyújtott segítséget. Tervben van Svájc réto- román és olasz nyelvterületein a kiadói szektornak nyúj- tandó támogatás, valamint a raetiai hírügynökség révén a raetiai sajtó támogatása.8 Fontos azonban megjegyezni, hogy a tervezett nyelv- használati törvény szakaszainak nagy része vagy explicite említi az ország négy nyelvét (Landessprachen), vagy an- nyira általános a megfogalmazásuk, hogy nem derül ki számításba vették-e az ország négy nyelvének kereteit túlhaladó multikulturális nyelvi különbségeket. Az egye- düli kivétel a nyelvhasználati törvény 17. szakaszának b) és c) pontja, amely világosan meghatározza azokat a sze- mélyeket, akik nem beszélik az egyik nemzeti nyelvet sem. 17. szakasz — Az ország nyelvei (Landessprachen) és a mobilitás A szövetségi állam pénzügyi támogatást nyújthat: a) a nyelvterületen kívül élõ személyek részére nem- zeti anyanyelvtudásuk fejlesztésére, b) az ország nyelvei (Landessprachen) közül egyet sem beszélõ személyek részére az országban be- szélt nyelv tanulására, c) azoknak a személyeknek a részére, akiknek az ország nyelvei (Landessprachen) közül egyik sem az anyanyelve, anyanyelvi és mývelõdési tanfoly- amokra.
A rendelkezések lehetséges alkalmazásával kapcsolatban azonban csak a szövetségi államnak a kantonok részére
8 www.kultur-schweiy-admin.ch/kul.tges/h_sprapoli.htm
Roger Blum és Andrea Ochsner 139 nyújtott anyagi támogatását emlegeti, különös tekintettel az oktatási szektorra. A többi szakasz nem mondja ki világosan, hogy figyelembe vette-e a nemzeti nyelvhez nem tartozó valamely nyelvet. A 21. szakasz példaként szolgálhat: 21. szakasz — A többnyelvýséget fejlesztõ intézmények 1. A szövetségi állam és a kantonok közösen irányítják a többnyelvýséget fejlesztõ tudományos intézményeket. 2. Ezeknek az intézményeknek a feladatuk az alábbi, hogy a) elõrelendítsék az alkalmazott többnyelvýségi ku- tatásokat, b) fejlesszék és segítsék a többnyelvýségi oktatási for- mákat és ennek az oktatási formának az evaluá- cióját, c) irányítsák a tájékoztatási és dokumentációs köz- pontot, d) segítsenek Svájcban a többnyelvýségi kutatások ko- ordinálásában. 3. A szövetségi állam tanácsadó testületet alakít, amely tanácsokkal látják el a szóban forgó intézményeket.
A rétoromán és az olasz nyelv megõrzésére és fejleszté- sére nyújtott állami támogatásról szóló szövetségi tör- vény 1983 óta hatályban van.9 1996 folyamán meghozták ennek a törvénynek az új változatát.10 E törvény értelmé- ben a szövetségi állam Grischunsnak és Ticinónak hoz- zájárulásuk arányában állami támogatást hagy jóvá. A szövetségi állam az összköltségekben legfeljebb 75%-ban
9 AS 1983/1444 1983. június 24., 1991-ben módosult az AS
1991/2108-cal. 10 SR 441.1., 1995. október 6., AS 1996/2280.
140 Svájc vesz részt, a kantonoknak pedig legalább 25%-ban kell részesedést vállalniuk. A 2. szakasz 2) pontja így hang- zik: “A szövetségi állam részt vehet a rétoromán nyelv és a raetiai sajtó fenntartásának és fejlesztésének pénzellá- tásában." Ezt még pontosabban megfogalmazza “a réto- román és az olasz nyelv és kultúra megõrzésére és fej- lesztésére nyújtott állami támogatásról szóló szabályzat".11 Emellett a szövetségi állam anyagilag támogatja a réto- román nyelven rendszeresen megjelenõ újságokat és fo- lyóiratokat, valamint a raetiai hírügynökséget (4. sza- kasz). Grischuns éves alapon anyagi segítséget nyújt a Ligia Romontscha/Lia Rumantscha, valamint a Vereini- gung (association) Pro Grigioni Italiano, azaz a kanton- ban a rétoromán nyelvet és kultúrát támogató szerveze- teknek. 1983-ban növelték utoljára ezt az összeget a rae- tiaiak számára 400.000, az olaszul beszélõ svájciak szá- mára pedig 350.000 svájci frankra.12 A raetiai hírügy- nökség Agentura da Novitads Rumantscha ANR részére 1996-ban további évi legfeljebb 350.000 svájci frank ös- szeget adtak.13 Grischuns (Graubünden kanton) 2003-ra 2,6 milliós svájci frank összeget biztosít, a szövetségi államnak pedig 4,75 millió svájci frankot kell jóváhagy- nia. Ezért várhatólag a rétoromán és olasz nyelvcsoport összesen 7,4 millió svájci frank segélyben fog részesülni. Ticinóban 1981 óta hatályban van az Államtanács által kiadott Regolamento aull'aiuto finanziario federale per la difesa della cultura e della lingua.14
11 SR 441.31., 1996. szeptember 26., AS 1996/2283. 12 A kantoni parlament 1983. szeptember 27-én hozott határo- zata, Bündner Rechtsbuch (Grischuns statútuma) 494.600. szám. 13 1996. május 23-án hozott határozat, Bündner Rechtsbuch,
494.600. szám. 14 1981. november 10., Raccolta leggi Ticino, 5.5.1.1. (165c).
Roger Blum és Andrea Ochsner 141 3. A külföldiek jogai. A Svájcban élõ külföldiek jogait a szövetségi alkotmány 121. szakasza (az országba való be-, illetve az országba való kilépéssel, a külföldiek tar- tózkodásával és letelepedésével, valamint a politikai me- nedékjog jóváhagyásával kapcsolatos jogszabályok)15 és a külföldiek tartózkodását és letelepedését szabályozó szö- vetségi jogszabályok állapítják meg.16 A 25.a szakasz ki- mondja, hogy a szövetségi állam anyagi támogatást sza- vatol a külföldiek szociális integrálódásához, azzal a fel- tétellel, hogy a kantonok, a helyi hatóságok és a harma- dik fél is maga is részt vesz a pénzellátásban. E szakasz alapján a Szövetségi Tanács rendeletet hozott a külföldi- ek integrálásáról, amely szerint pénzellátást az alábbia- kra lehet jóváhagyni: a) a külföldiek nyelvükkel és kultúrájukkal való kap- csolattartására, b) következetes tájékoztatási politika érvényesítésé- re a Svájcban élõ külföldi népesség számára és e népességrõl, c) az interkulturális dialógus kezdeményezésére és ebben a külföldi népesség aktív részvételére (…), d) az interkulturális cserében dolgozók képzésének és továbbtanulásának biztosítására.
Az anyagi segítség jóváhagyásában a külföldiek ügyeivel megbízott szövetségi komisszió illetékes.
4. Médiaszabadság. Az a tény, hogy a szövetségi al- kotmány szavatolja a médiaszabadságot a jogi feltételek része. A 17. szakasz így hangzik: “Az alkotmány szavato- lja a sajtó, a rádió és televízió, valamint a többi nyil- vános távközlési szolgáltatás szabadságát. Tilos a cen-
15 1999. április 18., SR 101., AS 1999/2556. 16 1931. március 26., SR 142.20., BS 1 1.2.1.
142 Svájc zúra. A sajtó részére szavatolt az információk bizalmas- sága."17
IV. A nyelvterületekként rendelkezésre álló tömegtájékoztatási eszközök
1. Kis piac — sok tájékoztatási eszköz. Svájcban min- den nyelvterület rendelkezik saját hírközlõivel. A svájci rtv- társaság (Schweizerische Radio- und Fernsehge- sellschaft SRG) Svájc minden nyelvterületén — német, francia és olasz — két tv-csatornát és 3—5 rádióállomást irányít. Svájc rétoromán részében majdnem teljes rádió- mýsor és részben tv- mýsor van biztosítva. Fontos meg- jegyezni, hogy Svájc olasz nyelvterületén csak mintegy 300.000 ember számára biztosított teljes mýsor. Ezen- kívül minden területnek vannak hírügynökségei, regioná- lis magán tévécsatornái, napi- és hetilapjai, valamint va- sárnapi újságai és más sajtótermékei. Kivétel a rétoro- mán Svájc, amelynek egyáltalán nincsenek hetilapjai.18 Egyre nyilvánvalóbbá válik azonban, hogy a többi nyelv- csoport méltányos tájékoztatási eszközrészét csak Svájc német nyelvterületének anyagi segítségével lehet biztosí- tani. A SRG reklámokból és províziókból származó bevé- tele sokkal tetemesebb, mint Svájc olasz és rétoromán nyelvterületein a független gyártásé. A svájci hírügynök- ség (Schweizerische Depeschenagentur SDA) német, de francia és olasz nyelvý szolgáltatásokat is nyújt. A réto- román hírügynökséget az ANR-át a konföderáció és Gra- ubünden (Grischuns) kanton finanszírozzák.19
17 2000. szeptember 13., SR 142.205, AS 2000/2281. 18 Mirko Marr, Vizenz Wyss, Roger Blum és Heinz Bonfadelli: Journalisten in der Schweiz Eigenschafte, Einstellungen, Einflüsse (Konstanz: UVK, 2001), 227. 19 A jogi feltételeket a III. fejezet ismerteti.
Roger Blum és Andrea Ochsner 143 1. táblázat — A nyelvterületenként rendelkezésre álló tö- megtájékoztatási eszközök
Tömegtájékoz- Német Francia Olasz Rétoro- Össze- tatási eszköz nyt. nyt. nyt. mán nyt. sen Hírügynökségek 2 2 1 1 6 A SRG 2 2 2 0,1 6,1 tv-csatornái Magán 18 3 1 22 — tv-csatornák (+46) (+26) (+2) (+74) A SRG 5 4 3 1 13 rádióállomásai Magánrádió- 34 15 2 1 52 -állomások Napilapok 47 12 3 1 63 Nem napilapok 79 40 90 4 132 Hetilapok 2 — — — 2 Vasárnapi újságok 2 2 2 — 6 Képes újságok 1 1 — — 2
A svájci tömegtájékoztatási eszközök tekintetében fontos médiapiac egyértelmýen nyelvterületekre határolódik el, ebbõl következõen ezek aránylag kis területek. Svájcban a legnagyobb a német nyelvterület, 5 millió lakossal, a legkisebb pedig a rétoromán Svájc, ahol a legnagyobb tömbben is mindössze 30.000 lakos él. Ennek folytán a német nyelvterület legnagyobb lapjai még mindig 300.000- -es példányszámúak, míg a rétoromán Svájc legnagyobb lapjainak példányszáma mindössze 6000.
144 Svájc 2. táblázat — A nyelvterületek szerinti legnagyobb lapok
Legnagyobb Más nagy Legnagyobb hetilap Nyelvterület napilapok lapok v. vasárnapi újság Bremgartner Blick SonntagsBlick Német nyt. Anzeiger (314.179) (334.693) (15.439) 24 heures La Gruyere La Matin-Dimanche Francia nyt. (89.619) (15.034) (220.451) Corriere del Il Mattino della Il Lavoro Olasz nyt. Ticino Domenica (40.007)* (39.142) (47.302) Rétoromán La Quotidiana Novitats nyt. (5.822) (4.341) * Ticinóban az Il Lavoro (vasárnapi szakszervezeti újság) óriási példányszámban jelenik meg. A többi olasz nyelvý napilap pél- dányszáma 1000—6000. Forrás: Katalog der Schweizer Presse, 2001.
2. Fedettség és a sajtó igénybevétele. Svájc azon or- szágok közé tartozik, amelyet a legnagyobb mértékben fednek a sajtótermékek. Ez mindenekelõtt a föderatív berendezés eredménye. A 19. században minden völgy és minden körzet szeretett volna saját lapot. A nagyobb városokban különféle lapokat adtak ki, egy-egy oldalat minden városrészben. Svájcot ma is nagyon kis terje- delmý lapok sokasága jellemzi, azaz nagyon korlátozott példányszámú újságok. Százon felül van azoknak az új- ságoknak a száma, amelyeknek a példányszáma nem éri el a 15.000-et. Ez minden nyelvterületre érvényes. A há- rom fõ nyelvterület mindegyikének van egy ún. “elit" la- pja (a svájci német nyelvterületen ez a Neue Züricher Ze- itung, a francián Le Temps, az olaszon pedig a Corriere del Ticino). Saját tabloidja azonban csak Svájc német és francia nyelvterületének van. Ezenkívül Svájc német nyelv- területe az ország egyetlen része, amely képes volt függe- tlen baloldali politikai beállítottságú, nagy és szívonalas
Roger Blum és Andrea Ochsner 145 lapot készíteni (Tages-Anzeiger). Ilyen lapok Ticinóban nincsenek, a francia nyelvterületen pedig a Le Temps egyben elit és független baloldali jellegý lap is. A német nyelvterületen több olyan újság is megjelenik, amelynek néhány regionális kiadása (Kopfblattsysteme) és ingyen számai is vannak.
3. táblázat — A lapok és a lapegységek száma
Napilap Nem napilap Összesen Nyelvterület Lapegy- Lapegy- Lapegy- Szám Szám Szám ség ség ség Német nyt. 47 25 79 77 126 102 Francia nyt. 12 10 40 40 52 50 Olasz nyt. 3 3 9 9 12 12 Rétoromán 1 1 4 4 5 5 nyt. Összesen: 63 39 132 130 195 169 Shema: Roger BlumForrás: Katalog der Schweizer Presse, 2001
Minden nyelvterületen nagyon népszerýek az újságok. A napilapok és képes újságok példányszáma jóval megha- ladja a szomszédos országokét, és a 15 éven felüli la- kosság kétharmadát fedi (kivéve Svájc francia nyelvterü- letét, ahol a lakosság több mint fele olvas naponta újsá- got). Az újságolvasással eltöltött napi idõtartam azonban nem éri el a fél órát.
146 Svájc 4. táblázat — Az újságolvasás és idõtartama
Napilapok Képes újságok Összesen Napi Napi Napi Napi Napi Napi újságol- idõtar- újságol- idõtar- újságol- idõtar- vasó tam vasó tam vasó tam Német 62,7% 24 perc 7,6% 3 perc 70,3% 27 perc nyt. Francia 57,4% 21 perc 5,7% 2 perc 63,1% 23 perc nyt. Olasz 70,2% 24 perc 4,8% 2 perc 75,0% 27 perc nyt. A SRG kutatóosztályának 2000. évi jelentése, Bern, 2001
3. Rádiózás. A rádiózás a különbözõ nyelvterületeken nagyon hasonló, azaz a nap folyamán szokás (fõként a kora reggeli órákban és délben). Ugyanez érvényes a ter- jedelmére is. A svájci németek azonban naponta átlag- ban három órát hallgatnak rádiót, a svájci franciák és olaszok pedig valamivel több mint két órán át.
5. táblázat — A rádiózás és idõtartama
Napi rádiózó Napi idõtartam Német nyt. 74,7% 193 perc Francia nyt. 70,0% 142 perc Olasz nyt. 71,2% 148 perc A SRG kutatóosztályának 2000. évi jelentése, Bern, 2001
4. Televíziózás. A tévénézést illetõen a svájci németek a legvisszafogottabbak: tévékészülékeik csak valamivel több mint két órát vannak naponta bekapcsolva. A svájci ola- szok ezzel szemben átlagban naponta három órát tölte- nek tévénézéssel. E tekintetben szokásaikat az olaszor- szági olaszokéval lehet összehasonlítani.
Roger Blum és Andrea Ochsner 147 6. táblázat — Televíziózás és idõtartama
Napi televíziónézõ Napi idõtartam Német nyt. 73,4% 137 perc Francia nyt. 73,2% 159 perc Olasz nyt. 80,5% 171 perc A SRG kutatóosztályának 2000. évi jelentése, Bern, 2001
A svájci tévénézési szokásokra vonatkozó adatok a 3 éven felüli népességet tekintve azt mutatják, hogy a sváj- ci programokat minden nyelvterületen a kisebbség nézi (35—40%). A németül beszélõ Svájcban ez a kisebbség a legnagyobb százalékarányú. Egyébként a svájci németek a közszolgálati tévé csatornáit kisebb arányban nézik (51% a francia, illetve az olasz nyelvterület 58%-ához viszonyítva). Ez azzal magyarázható, hogy itt számos né- met csatorna fogható. A másik dolog az, hogy Svájc német részében sokkal több a magáncsatorna, mint pl. a francia nyelvterületen. Ugyancsak figyelemre méltó adat, hogy a svájci olaszok a RAI mýsorát kétszer annyit né- zik, mint a svájci németek az ARD, ZDF és az ORF mýsorait együttvéve.
148 Svájc 7. táblázat — A nemzeti és a külföldi tévécsatornák mýso- rai mellett eltöltött idõtartam
Mýsor Német nyt. Francia nyt. Olasz nyt. SRG 46 perc 55 perc 58 perc (33,6%) (34,6%) (33,9%) Svájci 8 perc 1 perc 2 perc magáncsatornák (5,8%) (0,6%) (1,2%) Svájci csatornák 54 perc 56 perc 60 perc (Összesen) (39,4%) (35,2%) (35,1%) A közszolgálati tv 24 perc 37 perc 41 perc külföldi csatornái (17,5%) (23,3%) (24,0%) Külföldi 59 perc 66 perc 69 perc magáncsatornák (43,1%) (41,5%) (40,3%) Külföldi csatornák 83 perc 103 perc 110 perc (Összesen) (60,5%) (64,8%) (64,3%) A 3 évesnél idõsebb népességet vettük alapul. Forrás: A SRG kuta- tóosztályának 2000. évi jelentése
5. Újságírás és nyelvterületek. Nagy média-fedettsége mellett Svájcban nagyon sok az újságíró is, azaz 100.000 lakosra 129 jut. E tekintetben Svájc Finnország (154) mögött, de Magyarország (90) elõtt van, messze maga mögött hagyva a szomszédos Németországot (66) és Fran- ciaországot (46). Az Amerikai Egyesült Államokban ez a szám 47, Nagy-Britanniában pedig 26.20 Azt újságírók nagy száma egyformán vonatkozik Svájc minden fõbb nyelvterületére. Eltérések vannak azonban az újságíró- nõk képviseltségében. Õk az újságírók 32%-át alkotják, a francia nyelvterületen már 36%-át. A 35 éven aluli nõk aránya 39%, a francia nyelvterületen pedig már 48%, míg az olasz nyelvterületen csupán 22%. A francia vagy olasz nyelvterületen az újságírók 58%-ának van egyetemi végzettsége, míg a német nyelvterületen az ilyen végzett-
20 Marr és más szerzõk, Journalisten, 59.
Roger Blum és Andrea Ochsner 149 ségý újságírók aránya csupán 39%. A svájci olasz újságí- rók idõsebbek, 49%-uk a SRG-nek dolgozik (34%-uk na- pilapoknak). A svájci franciákat illetõen 47%-uk dolgozik napilapnak (és csak 23%-uk a SRG-nek). A német nyelv- területen a folyóiratoknak, hetilapoknak vagy vasárnapi újságoknak dolgozó újságírók száma jóval meghaladja a többi nyelvterületét.21
V. A “régi multikultúra" problémái
1. Nincs nemzeti média, de megvannak a kapcsolatok az azonos nyelvet beszélõ országokkal. Svájcban nincs olyan nemzeti média, amely fedné az ország egész terü- letét. Nincs jelentõsebb többnyelvý tájékoztatási eszköz sem. A legjobb esetben a nemkormányzati szervezetek kétnyelvý lapjain vagy tudományos folyóiratokon kívül kétnyelvý helyi rádióállomások és helyi lapok jelennek meg két nyelvterület határán (pl. Bienne: német és fran- cia, vagy Graubünden /Grischuns/ kantonban: német és rétoromán).22 A média, ideértve a tévémýsorokat is, nyelv- területekként oszlik meg. Ezenkívül minden nyelvterüle- ten jelen van a szomszédos ország tájékoztatási eszköze is. A három fõ svájci nyelv megegyezik a Svájccal határos nagy európai országok nyelvével: Németország/Ausztria, Franciaország és Olaszország. Svájc nem izolálódhat, és ezt nem is óhajtja. Ennek megfelelõen Svájcban már évek óta ezrével árulják a külföldi képes újságokat és folyóiratokat. Hall- gatják a szomszédos országok rádióállomásait, a 60-as
21 Marr és más szerzõk, Journalisten, 105. 22 Peter Kischon: Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der französisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz. Szerkeszti a Fo- rum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhein et Rhone — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 142—45.
150 Svájc évektõl kezdve fõképpen a francia magánrádió-állomáso- kat. Mivel a svájci kábeltévé-hálózat kivételesen fejlett, szinte minden háztartásnak lehetõsége van mintegy tíz német, francia, olasz és osztrák tévécsatorna mýsorába bekapcsolódni, ennek megfelelõen minden nyelvterület kapcsolatban áll az azonos nyelvet beszélõ országgal. Ez azt jelenti, hogy az emberek szinte kizárólag az anya- nyelvý tájékoztatási eszközöket veszik igénybe (ha kivé- telesen idegen nyelvý adót néznek, az elsõsorban az an- gol nyelvý CNN, a MTV, vagy az internet). A németül be- szélõ svájciaknak csak mintegy 3%-a nézi más nyelvte- rület tévémýsorait és fordítva. Másrészt a svájciak több- sége intenzíven igénybe veszi a szomszédos országok azonos nyelvý tájékoztatási eszközeit. Más szóval, a sváj- ci németek nem nézik az olyan tévécsatornákat, mint a Suisse Romande és nem olvassák a Le Temps vagy a Corriere del Ticino számait. Ezzel szemben nézik a né- met és osztrák ARD, ZDF, RTL, Sat1, Pro7 vagy ORF csatornákat és olvassák a Spiegel, Bunte, Bravo vagy a Die Zeit számait. A svájci franciák a francia tévéprogra- mokat, újságokat és folyóiratokat nézik, illetve olvassák, Ticino lakossága pedig Olaszország felé tekint. Tehát Svájcban fedi egymást három nagy médiatérség, a svájci- ak tekintete pedig nagymértékben irányul az azonos nyel- vý szomszédos országok felé.23 Ennek folytán Svájc né- met nyelvterületének közönsége sokkal jobban ismeri Günther Grasst, Marcela Reich Ranikit, Thomas Gott- schallkot, Harald Schmidtet, Boris Beckert, Verona Feld- buscht vagy Claudia Schiffert, mint a svájci franciák és olaszok kulturális életének kiválóságait, média- és show- -sztárjait vagy a felsõ tízezer közismert személyiségeit. A médiarendszer nem nagyban járul hozzá Svájc különbö- zõ részei integrálódásának elõrelendítéséhez. Ellenkezõ-
23 Roger Blum: Mediensysteme Script zur Vorlesung. (Bern: In-
stitut für Medienwissenschaft, 2001), 41.
Roger Blum és Andrea Ochsner 151 leg, a jelenlevõ szegregációs és centrifugális irányzatok következményeként a tájékoztatási eszközök inkább ösz- tökélik, mint enyhítenék a nyelvcsoportok közötti ellent- mondásokat és ellenségeskedést.
VI. A bevándorlók tömegtájékoztatási eszközei
1. Tévénézés. Sajnos, nagyon keveset tudunk arról, mi- lyen mértékben veszik igénybe a bevándorlók a tömegtá- jékoztatási eszközöket. E téren szinte nincsenek is fel- mérések. A rádiót és a tévét illetõen a SRG kutatóosz- tálya (SRG-Forschungsdienst — A rádió- és a tévé szu- pervíziója) rendelkezik a felméréshez szükséges eszkö- zökkel. Egyrészt, ha meg akarnánk állapítani, hogy a svájciakon kívül mely csatornákat nézik a bevándorlók, nyelvileg be kellett volna olvadniuk. Másrészt, feltételez- hetõ, hogy a bevándorlók szatelliton át kísérik figyelem- mel hazájuk tévécsatornáit. A mýholdas program vételé- rõl nincsenek újabb statisztikai adataink. A szövetségi kommunikációs intézet (Bundesamt für Kommunikation — BAKOM) becslése szerint azonban a háztartások 6— 8%-ának lehet közvetlen szatellit antennája. Ez azt jelen- ti, hogy Svájcban ezzel a mýszaki berendezéssel mintegy 180.000—240.000 háztartás rendelkezik.24 Arról nincsenek adatok, hogyan oszlik meg ez a szám a svájci és a bevándorló háztartások között. Figye- lembe kell venni azt a tényt is, hogy a Svájcban tartóz- kodó és a menedékjogot kérõ külföldieken kívül, itt nagy- számú ún. illegális bevándorló (“sans papiers") is tartóz- kodhat. A SRG kutatószolgálata 1995-ben elemzést készített arról, milyen mértékben veszik igénybe a Svájcban élõ
24 A Szövetségi Kommunikációs Intézet rádió, tv, nemzeti és
nemzetközi médiaosztályának becslése. 2002 december.
152 Svájc külföldiek a tömegtájékoztatási eszközöket. A felmérés a rádiót, a televíziót, valamint a napilapokat és folyóirato- kat ölelte fel az öt legnagyobb külföldi népesség: az olas- zok, spanyolok, törökök, portugálok és a volt Jugoszlá- via területérõl érkezõ népesség körében. A felmérés ada- tai szerint a tévénézés tekintetében a külföldiek nem sokban különböznek a svájciaktól.25 A bevándorlók kö- zül azonban többnek van mýholdas antennája és vide- okészüléke, mint a svájciaknak.26 Ez a két jelenség azzal a ténnyel magyarázható, hogy a külföldi háztartásoknak nagyobb az igényük a behozatali információk és szóra- kozás iránt. A kutatás foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy a külföldi népesség milyen mértékben veszi igénybe a Sváj- ci RTV Asszociáció (Schweizerische Radio- und Fern- sehgesellschaft SRG) kínálta mýsorokat. 1995-ben a Svájcban élõ olaszok foghatták a Telesettimanale és Gi- ro d'horizonte mýsorokat a Televisione Svizzera di lin- gua Italiana (TSI) keretében, a spanyolok nézhették a Telerevistát és a Swisswordot. Ezeknek a mýsoroknak a nézettsége 21—34%-ig alakult.27 A német és osztrák csatornák nézettsége 11—33%-ig váltakozott.28
2. Rádiózás. Anker és munkatársai felmérései alapján a svájciak és a Svájcban élõ külföldi rádióhallgatók aránya közötti különbség 10%. A 16%-ból, akik kijelentették,
25 Heinrich Anker, Manolya Ermutlu és Matthias Steinmann: Die Mediennutzung der Ausländerlnnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995), 6. f. 26 A külföldi háztartások 18%-ának van szatellit-antennája, ez
jóval meghaladja a svájciakét, mert a svájci háztartásoknak csak 5%-a rendelkezik szatellit-antennával. L.: Anker és munkatársai, Mediennut- zung, 13. 27 Ez a számadat azokra a nézõkre vonatkozik, akik e mýsoro-
kat “gyakran" és “ritkán" nézik. 28 Anker és munkatársai, Mediennutzung, 16—25.
Roger Blum és Andrea Ochsner 153 hogy nem hallgatják a rádiót, 30%-uk indoklásában az állt, hogy nem tudják fogni az óhajtott rádióállomást.29 Még egy mutató bizonyítja ezt az irányzatot, azaz hogy a külföldiek igen nagy igényt mutatnak az anyanyelvý mý- sorok iránt, ezért a legtöbben rádiókészülékeiket rövid- hullámra állítják (12%). Figyelembe kell venni azt is, hogy ez a kutatás az öt legnagyobb bevándorló csoportra korlátozódik. Ennek megfelelõen aránylag magas a szá- zalékaránya az olaszul és spanyolul beszélõ hallgatók- nak, akiknek a nyelvtudása és az itteni társadalomba való bekapcsolódásuk lehetõvé teszi, hogy svájci progra- mokat is hallgassanak.
3. Integrálódás a helyi rádióállomások révén. 1983 óta Svájcban a SRG rádió mýsorain kívül számos ma- gánrádió-állomás is mýködik. Kevés azonban közülük, amelyik a bevándorlók számára próbálna meg mýsort gyártani. A Svájcban élõ külföldiek ügyeivel megbízott komisszió (Eidgenössische Ausländerkomission) statis- ztikai adatai szerint Svájcban 20 olyan helyi rádióállo- más mýködik, amely “külföldieknek sugároz mýsort". Közülük azonban csak négy (Radio LoRa, Radio RaBe, Radio X és Kanal K) sugároz mýsort az ún. “új beván- dorlók" (illetve törökök, kurdok, szerbek, horvátok, albá- nok stb.) nyelvén, míg az állomások többsége csak az olasz, spanyol és portugál nyelvý mýsorok sugározására korlátozódik. Ezenkívül a szóban forgó állomások angol nyelvý adásokat is kínálnak. Tekintettel az angol nyelv nagy népszerýségére, elképzelhetõ, hogy ezeket az angol nyelvý programokat nemcsak az angol anyanyelvýek hall- gatják. A helyi rádiós mozgalmat illetõen a zürichi Radio LoRa mindenképpen úttörõ szerepet vállalt. A svájci né-
29 Anker és munkatársai, Mediennutzung, 26.
154 Svájc met és német nyelvý adásokon kívül a Radio LoRa mý- során spanyol, portugál/brazil, olasz, francia, albán, bo- snyák, szerb, horvát, görög, török, kurd, perzsa, arab, tamil és roma, valamint az afganisztáni, szomáliai, szu- dáni bevándorlók nyelvén sugározott mýsorok is szere- pelnek. Esetenként az említett nyelvek valamelyikén több mýsor is van. A francia mýsor kivételével, amelyet két- szer hetente sugároznak, az összes többi hetente egyszer kísérhetõ figyelemmel.30 A Radio LoRa 1983 novembere óta sugározza mýsorát és “alternatív rádióállomásként" szerepel, visszautasítja a reklámokat, támogatja a zenei mýsorokat, az üzleti színtér mögé helyezkedik, és hatá- rozottan kiáll a multikulturális és az idegen nyelvý pro- gramok integrálódási irányzata mellett. A berni helyi Radio RaBe a német és a svájci német mýsorok mellett szerb, horvát, perzsa, olasz, angol, por- tugál, spanyol, albán, török, kurd, szomáliai és bolgár nyelven is sugároz mýsorokat. A mýsorok többségét he- tente egyszer, egyeseket kéthetente sugározzák.31 A Ka- nal K (Argau kanton) szintén azon rádióállomások közé tartozik, amely többnyelvý multikulturális programot kí- nál. Az idegen nyelvý mýsorai török, albán, szerb, hor- vát, örmény, asszír, indonéz, bosnyák, kurd és arab nyelvýek.32 Az utolsó, de nem legkevésbé fontos a Radio X (Ba- sel város kantonja), nemcsak olasz, spanyol és portugál, hanem török, kurd és albán mýsorokat is sugároz.33
4. Újságolvasás. A SRG kutatásai szerint a bevándorlók 92%-a olvas újságot (55% gyakran, 37% ritkán), tehát
30 A szerkesztõség szerint. 31 A Radio RaBe bejelentése alapján, 2002 december. 32 http://www.kanalk.ch/html/programm/aktuell.asp 33 A külföldiekkel foglalkozó szövetségi komisszió jelentése, 10.
melléklet.
Roger Blum és Andrea Ochsner 155 százalékban kifejezve valamivel kevesebbet, mint a svájci- ak (96%). A külföldi újságokat olvasók 75%-ának nagyobb része szívesebben olvas újságot saját hazájából, ezeknek többsége törökországi vagy kosovói. A felmérés adatai szinte azonosak a folyóiratokkal kapcsolatban is, mert az emberek szívesebben választják a hazájukból érke- zõ folyóiratokat. A svájci folyóiratok olvasottsági aránya, ugyanúgy mint az újságok esetében növekszik az olvasók életkorával és gyakoribb rádióhallgatásával.34
VII. Az “új multikultúra" problémái
A külföldiek ügyeivel megbízott szövetségi komisszió 1999 novemberében közzétett publikációja szerint Svájc a be- vándorlók országa, jóllehet a hatalom ezt a tényt sokszor erélyesen visszautasítja.35 Svájc a 60-as években gazda- sági okokból változtatott gazdaságpolitikáján, és megnyi- totta határait a külföldi állampolgárok belépése és letele- pedése elõtt, aminek eredményeként megnövekedett az Olaszországból és Spanyolországból érkezõ bevándorlók száma. Az olasz bevándorlók 1960-ban a Svájcban élõ külföldiek 59,2%-át tették. Ez a százalékarány 1990-re 30,8%-ra süllyedt, a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból származó bevándorlók száma 2000-ben meghaladta az olaszokét (23,9% a 19,7% ellenében).36 Az olasz és a spanyol bevándorlók nagymértékben asszimilálódtak, és az ún. “második nemzedékhez" tar- tozó olaszoknak és spanyoloknak már svájci útlevelük
34 Anker és munkatársai, Mediennutzung, 26. 35 A külföldiekkel foglalkozó szövetségi komisszió jelentése, 1999. november 12. 36 Szövetségi Statisztikai Intézet, Svájc lakosságának térségi és
szerkezeti dinamikája 1990—2000. (Räumliche und strukturelle Bevöl- kerungsdynamik der Schweiz, 1990—2000.), 2002 február.
156 Svájc van. Integrálódási folyamatuk eredményeként ezek a kon- krét bevándorló csoportok már beszélik az ország egyik nyelvét, vagy az azonos nyelvcsoport nyelvét. A másik tény, amely valószínýleg hozzájárult beolvadásuk arány- lag gyors folyamatához, a vallásuk: a legtöbb olasz és spanyol bevándorló római katolikus, és így azonos egy- házhoz tartoznak a svájci lakosság felével.37 A bevándorlók struktúrája 1970-tõl 2000-ig vallási és nyelvi tekintetben nagyon megváltozott. Ez befolyásol- ta az érintettek, azaz új bevándorlók, a “régi bevándor- lók", valamint a svájciak beolvadási törekvéseit. Az inte- grálódás folyamata egyébként tekinthetõ a sajátos, nyel- vi alapon történõ oktatás értelmében is. Ez az eszköz, amelyet sok helyen fejlesztettek, amikor 1999-ben ha- tályba lépett a külföldiekrõl szóló törvénynek az inte- grálódásra vonatkozó új szakasza.38 Másrészt, a sajátos integrációs politikán értendõ az anyanyelv és kultúra fej- lesztése. A bevándorlók csak akkor asszimilálódhatnak, ha egyidejýleg integrálódnak is. Más szóval, jóllehet az asszimiláció és az integráció kifejezéseket gyakran együtt használják, mégis két különbözõ folyamatot jelölnek, és ennek folytán két különbözõ normát is. Míg az “asszi- milálódás" kifejezés beolvadást, valamihez való teljes mér- téký hozzáidomulást jelent, az “integrálódás" megfelelõje a beilleszkedés, egységesülés. Tehát valószínýsíthetõen az asszimiláció normatívan a bevándorlókat foglalja ma- gában, míg az integráció normatívája a helyi hatóságokra vonatkozik. Az integrálódás kultúr, nyelvi és tájékoz- tatási értelemben széles és fontos területet ölel fel. Nem
37 A lakosság vallás szerinti megoszlása 2000-ben: protestáns
36,6%, római katolikus 44,1%, görögkeleti 1,2%, mohamedán 4,5%, egyéb 1,9%, vallási hovatartozása ismeretlen: 11,7% (Szövetségi Statis- ztikai Intézet, 1999. február). 38 Neue Züricher Zeitung, 2002. november 2., 15.
Roger Blum és Andrea Ochsner 157 elegendõ a bevándorlóknak német, francia vagy olasz nyelvtanfolyamokkal lehetõséget adni, hogy a megfelelõ nemzeti nyelv révén integrálódjanak. Azon kell fárado- zni, hogy számukra biztosítva legyenek anyanyelvükön a hazájukból érkezõ és valamelyik Svájcban beszélt nyel- ven is a hírek. Ez azt jelenti, hogy a sajtónak, de a rádiónak és a televíziónak is e bevándorlók integritásán kell fáradozni. A média például hozzájárulhat az új or- szágba való beolvadásukhoz, de egyben a bevándorlók kulturális identitásának a megõrzéséhez is. A nyelvvel és a kultúrával kapcsolatos problémák különbözõ dimen- zióinak triádját a következõképpen ábrázolhatjuk:
Asszimiláció Nemzeti nyelv/Svájc Integrálódás Anyanyelv/haza Nemzeti nyelv/Svájc
Az integrálódás szintjén ez azt jelenti, hogy a bevándorló megtartja hazája sajátos kulturológiai jegyeit, de inte- grálódik Svájcban a svájci nemzeti, egyben saját anya- nyelve révén. A tömegtájékoztatási politika tekintetében ez azt jelenti, hogy Svájcban a bevándorlóknak lehetõvé kell tenni a szülõhazájukbeli tájékoztatási eszközökhöz való hozzáférhetõséget. Egyidejýleg a helyi hírközlõknek munkaprogramjukba be kell építeni a multikulturális témákat is.
VIII. Záró megállapítások
Svájcnak hosszú történelmi tapasztalatai vannak a kü- lönbözõ nyelvý kultúrákkal. A mai Svájc területén 1500 éven át éltek egymás mellett a különbözõ nyelvi csopor- tok, 500 éven át a svájci állam többnyelvý volt. A nyelv- területek egységének köszönhetõen négy eredeti nyelv, a német, a francia, az olasz és a rétoromán saját tömeg-
158 Svájc tájékoztatási eszközöket fejlesztettek. A nyelvcsoportok földrajzilag elkülönült területeken élnek. A domináns nyel- vet a területi elvre való tekintettel határozzák meg, ez a nyelv lesz egyben az adott terület tömegtájékoztatási esz- közeinek nyelve is.39 Ez érvényes Svájc rétoromán nyelv- területére is: a raeti falvak Grischunsban világosan meg vannak jelölve, ezért a rétoromán nyelvý tájékoztatási eszközök is jelen vannak az azonos területen. Ez a területi elv nem érvényes azokra a nyelvi cso- portokra, amelyek Svájcban fõként a 20. században ta- láltak otthonra. Van ugyan rá példa, hogy a nagyvárosok- ban egyes lakótelepeken vagy utcákban a beszélt nyelv túlnyomórészt török vagy olasz, az új bevándorlók álta- lában szétszórtan élnek az egész országban, ennek foly- tán nem alakítható török, kurd, tamil, szerb, horvát, ör- mény vagy iráni körzet vagy kanton. Ez megnyilvánul a médiahálózatban is, a helyi LoRa rádióállomás kurd nyel- vý programját csak a Zürichben élõ kurdok hallgat- hatják, kizárva a Genfben, Luzernben, Baselben vagy az ország más részében élõ kurdokat. A régi nyelvcsoportok saját médiájuk keretében lel- nek identitásukra. A SRG rádióállomás legfõbb témái Svájc német nyelvterületén különböznek a francia nyelv- terület témáitól. A Blick tabloid inkább a népszerý né- met lapra, a Bildre hasonlít, a Le Matin tabloid Svájc francia nyelvterületén fõként a francia hagyományokra épül. Az olasz nyelvterületén, ugyanúgy mint Itáliában, nincsenek tabloidok. Svájc német nyelvterületének helyi rádióállomásai a nyelvjárások használatával az identitás és a meghittség érzetét keltik. A nyelv és a régió sajá-
39 Stefani Tendon: La frontiere des langues a Marly: L'influen- ce de CIBA, a Forum Helveticum szerkesztésében, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170—73.
Roger Blum és Andrea Ochsner 159 tosságán alapuló identitás azonban egyben elkülönítõ ha- tással is van. Ezek a nyelvcsoportok egymásnak háttal élnek és sok mindenben a velük azonos nyelvet beszélõ szomszédos ország felé fordulnak. A svájciak, mint nem- zet, nincsenek eléggé integrálódva. Egységesülésüket elõ- segíti a közös politikai kultúra, beleértve a szövetségi állam szerkezeti elveit, a kisebbségek jogait, a közvetlen demokráciát, valamint a megértés és a közös rendõrség elveit. Mindehhez hozzájárulhatnak az olyan nemzeti in- tézmények, mint a pártok vagy egyesületek, de az ünne- pek is (Feste), továbbá a sportesemények. Ugyanígy a svájci munkaprogramot mindig ugyanazok a témák ha- tározzák meg, mert évente leginkább négyszer van refe- rendum. A további közös témákat a legnagyobb befolyá- sú tömegtájékoztatási eszközök helyezik elõtérbe, ame- lyek aztán a Szövetségi Palotában akkreditált tudósító- juk révén befolyást gyakorolnak a média többi részére. Jóllehet az egyik nyelvterület nem tud eleget a másikról, az emberek mégis felelõsséget éreznek egymás iránt. A bevándorlók integrációja sokkal nehézkesebb folya- mat. Õk választhatnak “menedék hazájuk" és “szülõha- zájuk" tömegtájékoztatási eszközei között: az elsõként említett nem adott minden csoport számára, a második- ként említetthez nem tud mindenki hozzáférni. Hiányzik a bevándorlóknak szánt tájékoztatási eszköz támogatá- sa, de a külföldiek ügyeivel megbízott szövetségi komis- szió a következõ hónapokban ezen változtatni szándéko- zik. Ha egyáltalán lehetséges a nemzeti nyelveken, azaz német, francia vagy olasz nyelven a kommunikációs ké- pességeiket növelni, a bevándorlók számára hozzáférhe- tõvé válik a média, jóllehet — az olaszok kivételével — nem férhetnek hozzá a kulturális identitásuk megõrzését segítõ tájékoztatási eszközökhöz.
160 Svájc Bibliográfia
Altermatt, Urs: Belgisierung der Schweiz: Schlagwort oder Wirklich- keit?, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhône — verbunden und doch getrenn? Enre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 132—36. Anker, Heinrich — Ermutlu, Manolya — Steinmann, Mathias: Die Mediennutzung der Ausländerlnnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995). Arnold, Martin: Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur, Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3—5. Blum, Roger: Sprachenvielfalt, und Föderalismus, Zoom Kommuni- kation & Medien, no. 12/13 Der Fernsehboom (May, 1999), 50—55. Blum, Roger: Mediensysteme. Skript zur Vorlesung (Bern: Institut für Medienwissenschaft, 2001). Bollinger, Ernst: La presse suisse. Les faits et les opinions (Lausan- ne, 1986). Bundesamt für Statistik — Räumliche und strukturelle Bevölke- rungsdynamik der Schweiz 1990—2000 (Neuchâtel, 2002). Cichon, Peter: Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der fran- zösisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz, in Forum Hel- veticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Len- zburg, 2002), 142—45. Corboud Fumagalli, Adrienne: Une Suisse ou trois regions? Les jour- naus télévises, Medienwissenschaft Schweiz 1 (1996), 11—17. Forum Helveticum (ed.) — Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002). Furger, Andres: Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34—40. Haas, Walter: Sprachgeschichtliche Grundlagen, Robert Schläpfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zürich: Ex Libris, 1984), 21—70. Jarren, Otfried — Sarcinelli, Ulrich — Saxer, Ulrich: Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Hand- buch (Wiesbaden: Westdeutscher Verlag, 1998). Mader, Luzius: Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachenrechts des Bundes, Babylonia, 4 (2001), 15—22. Marr, Mirko — Wyss, Vinzens — Blum, Roger — Bonfadelli, Heinz: Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Ein- flüsse (Konstanz: UVK, 2001).
Roger Blum és Andrea Ochsner 161 Meier, Werner — Bonfadelli, Heinz — Schanne, Michael: Medien- landschaft Schweiz im Umbruch. Vom öffentlichen Kulturgut zur elektronischen Kioskware (= Nationales Forschungsprogramm 21: Kulturelle Vielfalt und nationale Identität) (Basel: Helbing & Lichtenhahn, 1993). Sanguin, André-Louis: La Suisse. Essai de géographie politique (Gap: Editions Ophrys, 1983). Schläpfer, Robert: (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zürich: Ex Li- bris, 1984). Steiner, Jürg (ed.) — Das politische System der Schweiz, with colla- boration of Erwin, Bucher, Daniel, Frei and Leo Schürmann (München: Piper, 1971) Tendon, Stephane: La frontiëre des langues á Marly: L'influence de CIBA, in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhon e-verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170—73. Widmer, Jean: Langues et cultures des médias, Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1994), 2—4. Widmer, Jean: Randbemerkungen zur sprachlich segmentierten Öffent- lichkeit in der Schweiz, Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1996)-1 (1997), 2—6. Würth, Andreas: Die SRG und ihr Integrationsauftrag. Wandel-Grün- de-Konsequenzen (Bern: Haupt, 1999).
162 Svájc Ajánlások
• A svájci parlament, a kormány, a svájci mýsor- szóró társaság (SRG) és a svájci hírügynökség (SGA) feladata, hogy jó tájékoztatási szolgáltatá- sokat nyújtsanak a hagyományos nyelvcsoportok- nak, mert ily módon könnyebben biztosítják e nyelvcsoportok számára a nagyságukkal arányos tömegtájékoztatási eszközöket. • A svájci elektronikus és nyomtatott tömegtájékoz- tatási eszközöknek nagyobb mértékben kellene integrálniuk a különbözõ nyelvcsoportokat, azaz több közös programot és újságcikk-cserét kellene felkínálniuk. • A német nyelvterület rádió- és tévéállomásainak nem kellene a nyelvi csoportokat a német nyelv- járás használatával elkülöníteni, hanem a fontos politikai és kulturális mýsorokban a német iro- dalmi nyelv révén kellene szorgalmazni az inte- grálódásukat. • A svájci parlamentnek, a kormánynak és a tájé- koztatási eszközöknek a nemzeti elektronikus és nyomtatott média programok kialakításával, vala- mint a bevándorlók “menedék hazája" és szülõ- hazája tömegtájékoztatási eszközei révén kellene ösztönözni integrálódásukat. • Az újságíróknak meghatározott idõt más nyelvte- rületen, vagy a bevándorlók sajtószerveiben vagy rádióállomásán kellene tölteni.
Ajánlások 163 Biztonsági és Együttmýködési Szervezet Médiaszabadság képviselõ Freimut Duve
konferencia
SZABADSÁG ÉS FELELÕSSÉG A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK A TÖBBNYELVÝ TÁRSADALMAKBAN
2003. március 28. és 29.
Helyszín: Kornhausforum, Bern/Svájc A Berni Egyetem Médiatanulmányok Katedrájával együttmýködve
Universität Bern Instituts für Medienwissenschaft
A konferencia programja 165 A konferencia programja
Elsõ nap: 2003. március 28., péntek 19.30 Üdvözlõ beszéd Roger Blum professzor, a Berni Egyetem Médiatanulmányok Katedrájának fõnöke Bevezetõ Freimut Duve úr, az EBESZ médiaszabadság képviselõje Milo Dor író, Jena város Andreas Griffius-díjasa Zárószó Roman Busch, a svájci Szövetségi Külügyminisztérium EBESZ osztályának vezetõje 20. 00 Fogadás
Második nap: március 29., szombat Levezetõ elnök: Freimut Duve, az EBESZ médiaszabadság képviselõje 9.00—10.00 A volt Jugoszláv Köztársaság Macedónia Tanja Popoviã beszámolója az országról Felszólalnak: • Ljubica Angelkova, a TV Tera fõszerkesztõje • Ibrahim Mehmeti médiaprogram-igazgató Közös talaj után kutatva • Katerina Szpaszovszka helyi médiakoordinátor, IREX • Veszna Popovszka szektorvezetõ, Tájékoztatási Ügynökség 10.00—11.00 Luxemburg Roman Kohn beszámolója az országról Felszólalnak: • Roland Houtsch, a Luxemburger Wort újságírója • Mario Hirsch, a Letzebuerger Land újságírója • Ane Weiler, a luxemburgi kormány Tájékoztatási és Sajtóminisztériumának attaséja 11.00—11.30 Kávészünet 11.30—12.30 Moldova Dr. Natalia Angheli újságíró beszámolója az országról Comrat sajtóközpont Felszólalnak: • Viktor Roszka mýsorigazgató, Tolerancia és Pluralizmus Központ • Tatjana Levandovsi osztályvezetõ-helyettes, A Moldovai Köztársaság kormányának Etnikumközi Osztálya
166 A konferencia programja 12.30—14.00 Ebéd 14.00—15.00 Szerbia-Montenegró Nena Skopljanac beszámolója az országról Felszólalnak: • Ilias Musliu, az EBESZ Szerbia-montenegrói Missziója médiaosztályának koordinátora • Boban Nikoliã fejlesztési tanácsos, RTV Nišava • Marina Rakiã újságíró, Beta Hírügynökség • Halász Enikõ, az újvidéki Rádió 021/Multirádió fõszerkesztõje 15.00—15.30 Kávészünet 15.30—16.30 Svájc Dr. Roger Blum professzor és Andrea Oschner beszámolója az országról Felszólalnak: • Dr. Bernard Catomas igazgató, Romanish Radio and Television RTR • Jelena Mitroviã a kivándorlói és a nemek közötti viszonyügyi kérdések koordinátora, Radio RaBe • Enrico Moresi újságíró, a Svájci Sajtótanács alapító tanácsának elnöke • Frederick Stuki igazgató, Radio Canal 3 16.30—17.00 A finnországi svéd nyelvý és a dániai német nyelvý média • Hana Vuokko, az EBESZ Iroda tanácsosa, médiaszabadság képviselõ • Andrea Kunsemiler szóvivõ, Német Szövetségi Köztársaság Észak-Schleswig-Holstein 17.00—17.30 Tájékoztatás a különbözõségekrõl — megtanult lecke • Marija Janeva stratégiafejlesztési igazgató, Media Development Center, Szófia • Lidija El-Kauri projektumvezetõ, Media Diversity Institute, London • Zsaneta Trajkoszka végrehajtó igazgató, Macedón Médiaintézet, Szkopje 17.30—18.00 Záró ülés A legjobb gyakorlat és ajánlások 20.00 Vacsora
A konferencia programja 167 Szerzõk
Dr. Natalia Angheli — Lingvisztikával és újságírással foglalko- zik. A Moldovai Állami Egyetem angol nyelv és irodalom karán szerzett oklevelet, a columbiai Missouri Egyetemen újságírás- ból magisztrált, a romániai Bukaresti Egyetemen szerzett dok- tori címet lingvisztikából. Angol nyelvet adott elõ az egyetemen, az Associated Press újságírója volt, és dolgozott még egyes nyugati tömegtájékoztatási eszközöknek. Jelenleg a Moldovai Független Sajtóközpont, ebben az országban a médiafejlesz- téssel foglalkozó fõ nemkormányzati szervezet fõtanácsosa. Roger Blum professzor — a kommunikációtudomány pro- fesszora, a svájci Berni Egyetem kommunikáció katedrájának fõnöke. A Baseli Egyetemen történelembõl és közjogból szerzett oklevelet, Basel kanton parlamenti képviselõje volt. Újságíró- ként a Luzerner Neuste Nachrichten napilap, majd a zürichi Tages-Anzeiger újságírója, szerkesztõbizottsági tagja volt. 1991— 2001. a svájci sajtótanács elnöki tisztségét töltötte be. 1999-tõl a svájci kommunikáció- és médiatudomány egyesület elnöke. Milo Dor — 1923-ban született Budapesten. Apja szerb orvos volt. Ifjúságát Belgrádban töltötte, ahol 1942-ben Belgrád meg- szállása után mint az ellenállási mozgalom tagját letartóztatták és Bécsbe deportálták. A háború után Bécsben maradt, író, pu- blicista és újságíróként tevékenykedett. Több regényt, novellát és antológiát (A szarajevói lövések, Rajko története stb.) adott ki, valamint a szerb költészetbõl fordított. A Jugoszláv Szocia- lista Szövetségi Köztársaság szétesése óta Dor Isten veled, Ju- goszlávia (1993) esszégyýjteményt jelentetett meg, és egy an- tológiát Tévedni emberi és hazafias: szerb háborús aforiz- mák (1994), amelyben a polgárháború brutalitásával foglalko- zik, béke és emberbaráti üzeneteket továbbítva. Milo Dor szá- mos irodalmi díjban részesült. 1998 novemberében megkapta Jena város Andreas Griffius Díját. Freimut Duve — német politikus, emberjogi aktivista, író és új- ságíró. 1997 decemberében az EBESZ Miniszteri Tanácsa meg- választotta az EBESZ médiaszabadság képviselõjének. 1936-ban született Würzburgban. Modern történelmet, szociológiát, poli- tikatudományt és angol nyelvet tanult a Hamburgi Egyetemen. A Rowohlt Kiadóház szerkesztõje volt, és 1980—1998-ig szo-
168 Szerzõk ciáldemokrata képviselõként a német parlamentben (Bunde- stag) városát, Hamburgot képviselte. Dr. Ana Karlsreiter — Münchenben a Ludwig Maximilian Egye- temen politikatudományt, dél- és délkelet-európai történelmet, valamint szlavisztikát tanult. Jelenleg az EBESZ sajtószabad- ság hivatalának segédkutatója. Romain Kohn — Az Európai Unió Tájékoztatási Irodája lu- xemburgi MEDIA szerkesztõségének igazgatója. Újságírónak ta- nult és néhány évig különbözõ luxemburgi és külföldi lapoknak dolgozott. Tanulmányt jelentetett meg a médiapolitikáról a Grand Duchyban, most a Radio 100/7 közszolgálati rádióállomásnak ír a tömegtájékoztatási eszközök nemzetközi fejlõdésérõl. A Fo- rum folyóirat kiadója. Tanja Popoviã — Jelenkori történelembõl, európai etnológiá- ból és kommunikáció és médiatudományból szerzett magiszte- ri címet. 2002 óta Macedóniában a Medienhilfe, svájci nem- kormányzati szervezet projektumának koordinátora. Ez a tiszt- ség felöleli a nemzetközi médiaalap, a média fejlesztésén és támogatásán dolgozó hét szervezet nem formális egyesülete munkájának koordinálását is. Nena Skopljanac — Politikatudománnyal foglalkozik. A szerbi- ai Belgrádi Egyetemen a társadalomtudományok politikai el- méletébõl és metodológiájából magisztrált. 1996—2003. a sváj- ci Berni Egyetem tömegkommunikációs intézetében segédmun- katársként dolgozott. 1996 óta a Medienhilfe svájci székhelyý nemkormányzati szervezet programigazgatója, megbízatása a tömegtájékoztatási eszközök figyelemmel kísérése. Számos cik- ke jelent meg folyóiratokban, továbbá A média és a háború címý könyv társszerzõje, amely a horvátországi és a szerbiai tömegtájékoztatási eszközök helyzetét elemzi a '90-es évek ele- jén.
Szerzõk 169
MEDIJI ANO BUTÅHIBJENGE AMALIPE Tromalipe thaj djevapibe osce OEBS-esko dÿeno vaš tromalipe medijengo
MEDIJI ANO BUTÅHIBJENGE AMALIPE Tromalipe thaj djevapibe
Gatisargja Ana Karlsrajter
Nakhavdipe Ljuan Koka
Beå, 2003. berš Editori nais kerela Thagarutna Ekipe Republika Germaniaki ano finansisko aÿutipe
© 2003 Organizacia vaš evropako arakhibe thaj maškaripe (OSCE) Kancelaria Reprezentatoresko vaš tromalipe mediengo Kärtner Ring 5—7, Top 14, 2. DG, A-1010 Vienna Telefoni: +43-1 512 21 450 Telefaksi: +43-1 512 21 459 E-mail: pm-fom@osce.org
Raporti sikavela numa dikhibe e autorjengo thaj na djavapinena on sar oficielno bahamutne OSCE-ske Reprezentatori vaš tromalipe medienge. Mothovdipe
Frajmut Duve Anglovakheribe. . . . . . . . . . . 7 Milo Dor Sastipasko vakheribe . . . . . . . . 15 Tanja Popoviã Nakhli Jugoslaviaki Republika Makedonia 21 Turvinutnipe (Rekomendacie) vaš Nakhle Jugoslaviake Republika . . . . . . . 47 Romain Kohn Luksemburg . . . . . . . . . . . . 49 Turvinutnipe (Rekomendacie) vaš Luksemburg . . . . . . . . . . . . 69 Natalia Angheli Moldavija . . . . . . . . . . . . . 71 Turvinutnipe (Rekomendacie) vaš Moldavia . . . . . . . . . . . . . 95 Nena Skopljanac Srbia (Srbia thaj Crna Gora) . . . . . 97 Turvinutnipe (Rekomendacie) vaš Srbia (Srbia thaj Crna Gora) . . . . . . . 127 Rodÿer Blum thaj Andrea Ošner Švajcarska . . . . . . . . . . . . 131 Turvinutnipe (Rekomendacie) vaš Švajcarska . . . . . . . . . . . . 163 Programi konferenciako . . . . . . . . . . 166 Lista djenengo . . . . . . . . . . . . . 168 Autorja . . . . . . . . . . . . . . . . 170 Frajmut Duve Anglovakheribe
Akaja publikacia sitoj rezultati projekteski savi lelili ano septembri 2002: Tromalipe thaj djevapibe — Medije ano butåhibjengo amalipe. Ano jekha-jekh odolea, palune ber- ša bajrola djanglipe vaš klidutno semnibe thaj rola me- dijengo ano aver-aver åhibja andral butåhibjengi demo- kratia. Akava projekti angluno drom astarlape akale sem- ne puåiba ano kompleksno thaj sasutni forma. Anavdine siton biphangle ekspertja te hraminen raportja kotar phuvja, a rodinde momentalno bukjako maškaripe vaš medie ano pondj but åhibjenge puvja save, ini ano poro nakhlibe a ini ano poro advisutnipe, phare kaj šaj te oven pana po but aver-aver. Nakhli Jugoslaviaki Repu- blika Makedonia, Luksemburgi, Moldavia, Srbia thaj Cr- na gora thaj Švajcarska. Sa raportja si olen jekha-jekh struktura: startno punkti sito diskripcia krisesko rami, ano savo sito bufljardo dikhlibe medijsko vastušea savo funkcionišinena ano aver-aver åhibja. Ulavdo kotor sa vakt sito paåavimo majšukar keri- bengo save kerenape ano odola phuvja. Odoja jekha-jekh struktura drabarutnengi resela te kerolpe komparacia situaciaki ano aver-aver phuvja. Projekti sito premierno, na numa kotar punkti diki- basko pere jekhutno geografsko rami, veã ini vaš poro teoretikano pašibe. Artiklo nane rodimo kotar sakodive- sko perspektiva butipe-tiknoripe, so pea automatski ci- dela demarkacia thaj diferenciacia. Amaro projekti, opi- pe odoleske, si ole manglipe te sikavol kaj odova ano sa-
Frajmut Duve 7 vo manglape te åhiva ano centri nane sar amen åhibja ulavena, veã odova so amen kedela, a odova sito kaj si- am dizutne phuvjake ani savi djivdina. Klidutno lafi aka- te “raštrako statusi". Atoska, sako amenda si ole aver- -aver nakhutno vakti, hema sar dizutne amen si amen kupatno djevapibe thaj kupatne hakaja. Švajcarska thaj Luksemburg sikavena biaravdo suk- cesi ano nakhibe åhibjako aver-averipe. Ano starti bišto šelberšutnipe “nacionalno mit" ano odova reso sine hari ja but gndipa barjardilo ani Švajcarska. Ani praksa, odova semninela kaj dendi teza destabilizuinela štaråhi- bja odola phuvjake inardili ano superioribe thaj, preci- zno, legardili ano molipasko lišani. Odova so dikhislo sar fatalno ulavibe bajrilo ano gndipe švajcarsko nacia- ko. Ano Luksemburgi, adÿahar, istorijsko tradicia, ini atoska, ekonomikano manglipe rezultirinde butšukar si- tacia tehnokamibasko koegzistencia trin åhibjengi. Ani Švajcarska thaj Luksemburgi khonik na dikela kaj åhi- bjako aver-averipe sikavela riziko arakhibasko thaj jek- hibe phuvjako, veã odova po angla dikharla sar barvali- pe poro identitetesko thaj kulturako. Jekhipasko ekspe- riensa Švajcarskako thaj Luksemburgi e diverzitetea olen- ge amalipengo, siolen validiteti thaj molipe savo sigurno nakhena olenge nacionalno samatrenda. Åaåipa, ano jek- havazipe amara jekhmiljaberšeski istoria migraciaki, thaj hamibe aver-aver themja, ni jekh amalipe nane åaåikane homogeno. Prekalo disave haniga, si paše 5.000 nacio- nalno grupe save djivdinena ano moderno lumja, thaj paše 3.000 åhibjenge grupe. Åaåikane, sa evropake phu- vja siton butåhibjenge! Aåhola, numa, puåibe soske o aver-aver åhibja thaj etnikake grupe ano disave geograf- ske regiojna pana adikargona sar hanig problemeski? Statistika šuÿo sikavela ani rjaãutni Evropa kaj jekha- -jekh procenti populaciako, 14,7 šelipasta, perela nacio-
8 Anglovakheribe nalno jase lingvistikako grupengo sar ini ano regiojna centralno thaj javinutni Evropa.1 Kotar oftovardešutne ani Vojvodina, kotor avdisutna Srbiako (Srbia thaj Crna Gora), sine 26 nacie thaj nacionalnostja, save tehne djiv- dinde kupate thaj, prekalo Marta Paliã, ÿurnalisti Magyz Szo, ini o lafi “minoritetji" ano odova vakti sine paše azbavno. Ni jekh amalipe nane åaåikano homogeno, a trancizia ani demokratia našti te astarolpe bipaåavibe odole faktjengo. Gndipe demokratiako adikharela perdo kuvibe thaj integracia sa themjengo ano djivdipe nacia- ko, bi dikhiba pi åhib sava vakharlape. Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia, Mol- davia thaj Srbia thaj Crna Gora siton phuvja ano starti procesesko laåaribe naciako thaj barjaripe civilno amali- pe. Medie ano sa åhibja ano save vakharelape ani phuv sikavela zoralo amalipasko vastušej savo šaj — thaj mu- saj — mobilišinolpe vaš aÿutipe akale procesesko.
Raportja pondj phuvjengo, dikhlarde kotar akava pro- jekti, publikako sikavdile angluno drom ani konferencia savi miri Kancelaria organizuingja ano maškaripe e In- stitutea vaš rodipe masovno komunikacie kotar Bern, 28. thaj 29. marti 2003. berš ani Švajcarska. Manga te kera nais švajcarsko Federaciako resori vaš avrune bu- kjengo ano bufljardi finansisko aÿutipe konferenciaki. Semno sito kaj Milo Dor, ini korkoro lilavno e butåhi- bjengo phuraniba, lela te vakharol ano akava kedipe. Konferencia kedingja ano jekh than ÿurnalistjen, medi- jen, bithagarutno organizacie (BThO) thaj thagarutnen reprezentatorjen kotar pondÿ phuvja, na numa te keren raportja kotar momentalno bukjako maškaripe vaš me- dije, veã ini te prminen informacie thaj dikhiba pere ko-
1 Sneÿana Trifunovska, Minority Rights in Europe. European
Minorities and Languages (The Hague, 2001).
Frajmut Duve 9 legenca kotar aver phuvja. Najsariba akale bufljarde geo- grafsko pašiba — raportja kotar medije ano suedijaki åhib ani Finska thaj odola vaš medija ani Danska ani germaniki åhib adÿahar sikavdile — konferencia uli jek- hutno forumi vaš diskusia. Bešipe savo sine vaš “raporti kotar diverziteti", sar efikasno instrumetni vaš promocia tolerancia thaj haljovibe prekalo medie, uli majdudljardi punkti konferenciaki. Dÿene trin but pendÿarde medisko BthO sikavde koncept “raporti kotar diverziteti" thaj kri- tika kerde nota piri buti ano mesmerjavinutni Evropa. Kotar paluno bešipe konferenciako sikavdile disave ko- tar majšukar save siton keribe ano sa pondÿ phuvja. Konferncia khergja identifikacia disave klidutne pro- blemja save na mukena barjaripe medijengo ano aver- -aver åhibja, poulavdipe ane Nakhutini Jugoslaviake Re- publika Makedonia, Srbia (Srbia thaj Crna Gora) thaj Moldavia: • nanibe kokoroadikharibaske medijake vastušea • nabutipe profesionalno direkciako • tikno niveli edukaciako vaš raporti kotar diverzi- teti • nanibe kolegialno solidaripe maškar ÿurnalistja kotar aver-aver enikake haniga Ano misal Švajcarskako thaj Luksemburgesko, vakher- dutne ani konferencia kerde paåavibe kaj thagarutne thaj medije musaj te keren pobut vaš te integrišinen mi- grantjen, keriba ulavde programja vaš nacionalno emitu- ibe thaj stampime produktja. Uzo odova, manglape te dolpe pošukar šajipe te sikljolpe åhib save vakharena ani piri dadeskiphuv.
Rezultatja projekteske sikavde kaj, ini uzo sa distance save definišinena bukjako maškaripe medijengo ano aver- -aver phuvja, faktorja save avena si olen univerzalno mo- lipe:
10 Anglovakheribe 1. Devipedumo kotar rig thagarutnaki sakote siola ma- jangluno semnibe vaš te aåolpe ano djivdipe mediengo ano aver-aver åhibja. Raštrake institucie manglape te oven halovne pere djevapibaske thaj te keren kanunesko rami savo ka ovol šukar vaš medie ano aver-aver åhibja te sine kaj odova pana nane definišimo. Manglape te ro- denpe šajipe vaš definišibe kanuneski regulativa savi ka åhivol pozitivno diskriminacia. Uzo odova, kaj si amen ani godi fakti kaj akaja forma medije nikana naka ovol ano pherdipe kokoriadikharibaski thagarutni manglape te lungarol jase te len te arakhen butberšengi financisko aÿutipe akale medijenge. Kotar dujto rig, praksa direkt- no raštrako finansirbie, savo si ano disave phuvja sa vakht mukhela than vaš raštraki kontrola pedo medie thaj manglape odova te mukholpe. Nakhinindoj e misa- lea Svajcarkako, Luksemburgesko, Finskako thaj Dansa- kako, manglape te dikljarenpe mehanizmja indirektno devipedumo, save siton poresko politika thaj udÿulipe postako, sar te resolpe e medienge te keren buti biphan- gle. Thagarutni manglape te garantiuinol e dizutnenge, save siton dÿene aver-aver åhibjake grupe, te ovel olen hakaj thaj šansa mukljipa te mothavenpe, te arakhen thaj te barjaren piri åhib prekalo medie. Tana sini odoja situacia, thaj drabarutne, dikhavne thaj ašundale si olen hari jase but hari paåavibe ano lokalno medie, avela dÿi tendencia te dikholpe aver rigutne avrijalutne medije, so me anavava sar “mediji bare phralesko". Ano lunge dro- ma, odova šaj te kerol sar konsekvenca destabilizacia amalipaski. Sakola phuvjake manglape mangipaske bip- hangle, emancipovano medije, save siton garant publika- ko debatako, so sito imperativ vaš barjaripe civilno ama- lipe.
2. Mediji manglape te oven kvalifikuime te khelen kon- struktivno rola ani mareba opipe diskriminacia, te baja-
Frajmut Duve 11 karen haljovibe thaj te keren stabilno tehnipe ano bitåhi- bjenge amalipa. Raportja sikavena kaj “vakheribe bikha- mljibasko" thaj bikamljipe prekalo aver ano baro gendo cidisale kotar medijsko scena, hema pana si ulavipe ma- škar aver-aver publike. “Pozitivno vakheribe" jekhengo kotar averengo sito pana but hari. Reso medijengo man- glape te ovol piltaribe multietnikako thaj butåhibjengo amalipe, a na so on numa fokusi kerena pedo piri ku- patni, bistarinindoj ano mangipe aver grupjengo. Man- glape te åivenpe thaj te realizuinenpe profesionalno stan- dardja thaj etnikake principja ÿurnalizemske. Edukacia ÿurnalistjengo sito kotar baro semnibe. Manglape te bar- jarolpe thaj te angluninolpe sa nivelja sikljovibaske.
3. Rola mediengo publikako servisi pana siton but sem- ne. Privatno sektori kokoro našti te garantuinol per se pluralistikako medisko thanipe. Uzo kanunesko garan- tumo kvantiteti programesko ano aver-aver åhibja, publi- kake medie manglape te den jekh kotor paåiv djivdipa- ske thaj situaciake ani savi arakhenape aver-aver etnika- ke grupe save djivdinena ano odoja phuv. Uåharibe te- mengo save siton vaš akhale grupengo musaj te ovol jekh kotar fundone prioritetja ano anglune nevipe thaj programja kotar aktuelno bukja.
4. Dujåhibjengo jase butåhibjengo medii, ia. medijsko vastušea save emituinena jase ikalena ano aver-aver åhi- bja, ka oven ani situacia te sikaven pozitvino rezultatja muna te sine amalipe kaj lela butåhibjakibe sar kotor normalno sakodiveski situacia. Manglape te dikhlarolpe istemalkeribe misalesko Radio Kanal 3 kotar Bil/Bine ani Švajcarska. Odote programja gatisarena butåhibjen- ge persone, hema on emituinenape ano jekh åhib. Fin- sko misal istemalkeribe titl vaš butipe TV programjengo
12 Anglovakheribe adjahar manglape seriozne te lelpe ano dikhlaripe ano aver butåhibjenge phuvja, sar vaš te našolpe kotar riziko “getoizacia" amalipasko prekalo medie, vaš soske dendi- lo raporti ani konferencia.
Sar rezultati projektesko, turvinutnipe vaš sakoja phuv dendile ani amari publikacia vaš te istemalkerenpe sar drom vaš avipasko barjaripe mediengo ano leparde phu- vja. Pakjavava kaj akaja publikacia ka ovel ola bianiba- sko refleksia ano duj forme. Ano rodutne phuvja, sa sa- ve sineton ano akava — thagarutne, medijsko BThO, ÿurnalistja — ka gnidnen vaš neve forme maladipengo e pozitivno zumavipe olenga butåhibjaki struktura. Maj- dur, sim zoralo kaj o projekti adjahar sito but molipa- sko, soske kaj majšukar keribe, save dendile ano rapor- tja pedo akala raštre, thaj turvinutnipe šaj te istemalke- renpe vaš podur barjaripe mediengo ano aver butåhi- bjenge amalipa. Mangava tumenca te ulavav diso kotar hanig jekha giljaki, a odolea putargjum konferencia ano Bern. Istori- ati akala giljako mange sikavdilo ano jekh ekstra doku- mentarci pendjarde bugarsko filmesko reditelji Adele Pe- eve, a ano jekh vakti ini but kompleksno thaj but åuåav- no. Gilji sitoj ano na pohari ze efta åhibja: ano koraha- no, greciako, albajnengo, srbikano, makedoniako, buga- riako, thaa, a siola aver anav ano sakoja odola åhibjen- da. Hema, odoja savakht jekh jekha-jekh gilji, a odova sito semno! Gilja thaj åhibja manglape te keden amen a na te ulaven amen! Miri kancelaria sastipakerela thaj deladumo sa ba- hamenge specifikake projekta save ka oven kerde saka- na savi sitoj akaja publikacia! Beå, juni 2003.
Frajmut Duve 13 Milo Dor Sastipasko vakheribe
Mere purane sineton Srbja našte ani Austria anglo pobut kotar 300 berš soske kaj našle Turkjenda, a arakhle be- šipaskothan mesmer e Dunavesta, natureski samatren- da, ano baravali umal davi aåili palo našaldo Panonsko derjav. Phuv olenge dendili talo åinadipe te akharen aka- va samatrendako regioni kotar Otomansko Turkja. Ano odova vakhti, Beogradi sine majdur punkti Tur- kengo thagaripasko savo ano harno vakti okupirinde Au- strijanacja leibe dešuoftoto šelberputnipe. Palo odova kaj filatini po pale astarde Turkja, Marija Terezija e umal ano mesmeri, ko te o Hungarja, Rumujna thaj Sr- bja veã sine, angja pana ini manušen švapsko thaj rusin- sko haniga, a akala aver a avena kotar Ukraina thaj Slo- vaåka. Aver savo odote arakhle poro than sini ini Grkja thaj Burarja, našle anglo turkiengo anglipe, sar ini Jau- die ano rodipe vaš “dadeskephuvjake". Adjahar odoja “askeriaki samatrenda" uli åaåikano glinda butnacional- no raštra. Sa dji definitivno aravipe Habzburško thagaripe, duj- to lafjenca dji 1918. berš, mere phure lena disavi gaãipe lond thaj zejtin sakova berš, pedo haljovibe pana kotar dešuoftoto šelberšutnipe. Åhavoripe nakhlum ano odova regioni, pendjardo sar Vojvodina (ano germaniako Woiwodschaft), savi dji kvašipe dešinato šelberšutnipe astargja disavi forma au- tonomiaki. Ini kaj Austrougariaki monarhia veke na eg- zistirinela, aåhile but lišajna, po angle aver-aver miksi et-
Milo Dor 15 nikake grupengo save sine sa ule kherutne. Uzo moro dajaki åhib, me siklilum te šunav germaniaki, hungaria- ki thaj rumuniaki åhib ani bufljardo istelmarkeribe. Miri nana kotar dajaki rig, Grkinja bajrili ano Beå, manca vakharela pi germaniaki, soske kaj majšukar na vakha- rela sine srpsko åhib. Mo dad, biando 1895. berš ano jekh gav ano Bana- ti, bajrilo ani jekh butbaro regioni, geografikano vakhari- nindoj, kote but etnikake grupe djivdinde kupate, man- gle jase na. Hema, akaja raštraki struktura pelitoj soske liderja na sineton ani situacia te agorisinen nacionalno problemja, a odolea, indirektno, ni socialno problemja. Kana phajrilo Angluno lumjaki mareba, mo dad ake so sine muklol skola thaj mangla te studirinol medicina. Vaš odoleske akharde ole ani sanitetsko askerjako ko- tor. Ini kaj pali mareba djivdinga ani nevo kherdutni ra- štra Jugoslavia, lungargja studie ani Budimpešta, aver lafjenca ani teritoria nakhli Dujengi monarhia. Kana neve hungariake thagarutne phanglile e eks- tremno nacionalizmea, moro dad, na vaš te inarolpe ani Jugoslavia, gelo po dur dji Polska, kote ano Poznanj agorisinela palune duj semestrja thaj lela doktorsko di- ploma. Agorea 1939. berš, kana e Polska uškavde Hitlere- ski askeria, disave kotora polsko armiake save phagile thaj lelile olenda bandukja našte ano mesmer thaj ale, prekal Rumunia, dji Beogradi, odotar o Polakja lungarde pana te phiren. O dad sinole adeti te åhingarol polsko oficirjenge, jase ini e askerjenge, ani mahala te aven ano habe, numa olenca te vakharol pedi polsko åhib. Angluni hirurško intervencia savi moro dad kergja ulitoj ano jekh rumunsko gav. Palo odova jekh vakti sar lokalno doktori generalno praksako ano jekh gav ani Baåka, ano save sine Srbja thaj Rutenja, save adjahar
16 Sastipasko vakheribe akhara sine e Rusinjen. Palo odova siklilo plastikaki hi- rurgia jekh Jaudiea, profesorea ano Berlini. Ano kvašipe marebasko gelo ano Beå, vaš te ovol paše phanglipe ano savo me simaj phando. Odote po pale uloto doktori ge- neralno praksako thaj kerla sine bajo e Italijajnenge save kerna buti zoralipa, savenca ov but šukar. Kherava barikanipe mere dadea, soske ov astarlape sine akaboko but åhibjenca savenca vakharela ano nak- hlo Habzburško thagaripe. Sa sine šov — oleski dajaki åhib, srpskohrvatsko jase hrvatskosrpsko, palo odova germaniako. hungariako, polsko, rumunisako thaj itali- jansko. Odoleske šaj te åhiva ini trin mule åhibja, phura- no greciako thaj latinsko — savo siklilo ani maškarutni skola — thaj hebrejski, savo siklilo kotar, dokono, Kon- vikteska (jaudienge pustikja), savo jekh olesko amal ra- bini dendoj oleske dadeske. Moro dad sineto åaåikano Maškarutnoevropljani, ja- se pošukar Evropljani, a kaj kotar odova, ni na dÿanela sine, soske oleske sine naturalno te sikljol åhibja pere pacijentjenge, a na te truminel olen te vakharen oleska åhibja. Oleske sine ini adÿahar naturalno sar ini te dol aÿutipe nasvale pacijente; adÿukarel olen sine adÿahar sar avena, bipuåibe vaš olengo nacionalnost, religija, jase daj ulavdo jase åuåavno dikhibe. Sineto humanisti prak- tiåari, thaj me vaš odoleske ušarape me dadea, soske me, sar lilavno, sima ano istemarlkeribe numa lafja sa- vengo keribe dondo. Palo peribe komunistikako ideologiako — sava re- slilo Sovjetsko Ekipe kaj, ano anav maškarthemutno so- lidaripe, truminela adÿahar but etnikake grupe, sar sa- kana daj dešuinatošelberšutno kolonialno zoralipe — le- lape po pale te ikljol kotar aravibe pelo sistemesko (he- ma na numa odote) butpurano ideologijako spektari, sa- veske o manuš adÿukardoj kaj sito phando ano sigurno
Milo Dor 17 thaj ano horipe istoriako; po angle, spektri nacionali- zmesko. Palo odova, atoska, na gndinava pedo nacionalno dÿanglipe, savo ikljola kotar tromalutni, humano tradi- cia jekha etnikaka grupata, veã pedo odoja forma nacio- nalizmi sar agresivno ideologija savi dikhela biamalipe ano sakoja aver-aver jase ano angluni dikhibe aver-aver grupa. Na egzistirinela nacia, ano daj momenti para istori- ako, savi nane kerdi bilaåipe. Marebe, save lelile jase na- šaldile, ano rodipe vaš so pobaro thagarutnipe, mareba kotar thagarutnipe maškar aver-aver dinastije, save but droma agorisinenape mudaripa uškavibe aver jase gru- pen save aver-aver gndinena, nane sebepja savenca ma- nuš haåarlape poulavdipe barikano. Evopaki kultura, pedi savi saren šaj te ova barika- ne, sito rezultati zoralipengo but dÿenengo kotar but et- nikake grupe, save sinolen sukcesi te dikhen pedo kedi- mo horizonti pere plaengo thaj umaliengo. Odova angja dÿi ko renesansa thaj barodÿanglipe e garancia kaj ka kerol kotar Evropa po humano phuv, khupatni ani savi sa irelevantno ko perela sava naciake thaj save Devleske ruindjilape, kote numa jekh šeja kotar semnibe a odova stio sar daj dÿeno si ole keribe prekalo aver thaj odova so ov kherela. Ani komparacia e akala aver-aver kultura pere sa tromalipa thaj demokratikane tradicia, nacionalistikane kedipe pere separatistikane bajrakenca thaj olenga bleh muzika peravelape dÿi ko delinipasko folklori. Khonik na sine ni kvaš akabokar manuša save tate lela olen ideja evropako identiteti, numa khonik na sine vazdime adÿahar but tiknore sastrnale perde te uåaren åaåikano pašavibe, savo manglape te ovol pedo fundotro- malipasko prmibe manušengo, roba thaj idea.
18 Sastipasko vakheribe Ÿušo kaj adjahar jekhipe sa evropake. etnikake gru- pe numa šansa te aåolpedjivdoano akava laåo, aver-aver lumia. Numa, sar šaj te aåhava odova barjaripe spektro- sko bitoleranciako thaj åungaripe vaš phralenge (ano ak- hja militantno nacionalistjengo sa manuša aver naciako siton inferiorno), kana sa akharibe pedo racio sigdikho- lape bisuksesno. “So amengja aåhola?", puåelape baro hrvatsko bi- konformistiåkako lilutno Miroslav Krleÿa, vaš sig te dol dÿevapi: “Kutia plumbengo stamparjenge grafeme, a odo- va nane but, hema odova sito numa so manuš dÿi akana khergja sar banduk sava ka arakhol poro humanibe." Savol amenge åaåikane dujto alosaribe aåola te sine kaj namanga biaÿutimasko te dikha sar amare mangipe, ani dudljardi tromalipaski Evorpa jekhipaski but the- mengi definitivno našagola ani magla agresivno, dogmat- sko nacionalizmi?
Milo Dor 19 Tanja Popovic Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia
Sar kotor nakhli Socijalistikaki Federeativno Republika- ko Jugoslaviako, Nakhli Jugoslaviaki Republika Make- donia nakhela prekal phari socialno, ekonimsko thaj po- litikako transformacia. Akava butberšengo thaj butrigen- go procesi siole direktno presia pedo barjaripe stampi- me thaj elektronsko medie.
I. Kanunesko rami vaš medie
Ani Nakhli Jugoslaviaki Republika Makedonia si aver- -aver etnikake grupe: Makedonacja, (1,378.700 / 66.4 procentja), Albancja, (479.000 / 23.1 procentja), Turkja (81.600 / 3.9 procentja), Roma (47.400 / 2.3 procentja), Vlahja (44.462 / 2.2 procentja), Srbja (39.900 / 1.9 pro- centja), thaj aver (23.900 / 23.9 procentja).1 Ani nakhli Socijalistikaki Federativna Republika Ju- goslavia minoritetjende hakaja sine relativno šukar paåa- vime polavdipe ano umal medijengi. Numa uzo domi- nantni rola partiaki thaj olaki socijalistaki politika, etni- kaki grupe šaj sine te jatorninen piri åhib thaj te anglisa- ren poro kulturno tradicia prekalo pere medije. Nevipe
1 Populaciake cifre adikharenape pedo nacionalno registruibe kotar 1994. berš. Nevo registruibe kerdilo ano novembri 2002. berš. Anglune rezultatja sikavdile ano januari 2003. berš, a definitivno rezul- tatja na ka ikalde anglo 2004. berš.
Tanja Popovic 21 sine stampine pedo albansko, hungariako, romano thaj italijansko, a sine ini pašipa ini aver-aver TV thaj radio programja.2 Kotar leibe biphanglipe 1991. berš, disave decizie formirinde sasutno kanunesko rami ani akaja phuv. Aå- himos, lelilo 1991. berša, garantuinela ano dÿeno 16 tro- malipe vakharibasko, sar ini tromalipe te formirinenpe institucie vaš publikako mothovdipe. Podur, ov garantui- nela tromalipe khuvibe ano informacie, sar ini tromalipe te lenpe thaj te biåalenpe informacie. Uzo odova, dÿeno 48 Aåimosko garantuinela dÿe- nenge etnikake kupatnengo hakaj vaš tromalipasko vak- heriba, te jatorinen thaj bajakaren poro identiteti thaj nacionalno karakteristike. Aåimos garantuinela uluvibe etnikako, kulturako, åhibjako thaj religiako identiteti et- nikako kupatnengo. Aåimosko amandmani gn. 8, lelilo ano novembri 2001. berš, podur definišinela kaj dÿene kupatnake sio- len hakaj vaš tromalipasko vakheribe, jatornivibe thaj barjaripe poro identiteti thaj karakteristike, thaj te iste- malkeren simbolja pere para kupatnake. Akava dÿenut- nipe garantuinela uluvipe etnikako, kulturako, åhibjako thaj religijsko identiteti sa etnikake kupatnengo. Dÿene kupatnake siolen hakaj te formirinen kulturno, artistika- ne thaj edukaciake instituce, sar ini sienciake thaj aver amalipe vaš vakheribe, jatornivibe thaj barjaripe poro identitetesko. Ano rami e garantuime hakajenca etnikake kupat- nengo, sar odova phendilo ano Aåimos Nakhle Jugoslo- vaike Republika Makedonia, Kanuni vaš publikake me- die (“Sluÿbeni list Republike Makedonije", gn. 20/97)
2 Dunja Melcic, “Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur. Die
Medienlandschaft", in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2000), 317—31.
22 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia precizno definišinela forma ano savo akala hakaja ka is- temalkerenpe. Dÿeno 45, bahamja 2 thaj 3, kerena obli- gacija firmenge publikake medijenge te emituinen poro programi ano åhibja etnikake grupe ano regionja kote odola grupe kerena butipe jase semno procenti populaci- ako. Bahami 4, dÿeno 45, definišinela hakaj komercial- no kompanijengo publikake medijengo te emituinen pe- do åhibja aver etnikake kupatnengo, uzo programi pedo makedoniake åhib. Kanuni vaš publikae medije adjahar adikarla ini decizie vaš financijsko devipe dumo radio thaj TV produkcienge, ini pedo makedoniako ini ano åhibja aver etnikake kupatnengo, kotar fondi publikako masekesko pokibe.3 Kanuni vaš formiribe publikako firmako Makedo- niako Radio thaj televizia uli oj ano Makedoniake Ra- diotelevizia MRTV ano publikako servisi (“Administra- tivno lil Republika Makedonia", gn. 6/98 thaj gn. 98/ 2000). Dÿeno 6 šuÿe phenela obligacia MRTV te arakhol programi pedo åhibja etnikake kupatnengo, so semnigo- la pedo åhibja dÿenengo sa kupatnengo, so semnigola pedo åhibja sa kupatnenge save dÿivdinena ani Nakhli Jugoslaviaki Republikaki Makedonia.4 Kotar januari 2003. berš Operativno grupa vaš me- die Pakt vaš stabilipe thaj Konsili Evropako finansirinde buti, tali kah Centri vaš barjaripe medijengo (Media D Development Centre, MDC), te prminolpe diso ano kanu- ni kotar medie. Kanuni, savo adÿukarlape telolpe ano parlamenti poagor 2003. berš, manglape te laåarol dÿe- nipe save aåimosea garantuinena biphanglipe MRTV-esko thaj šuÿarla drom sar te ovol oj pherdo biphanglo servisi publikako medijengo.
3 Dÿeno 77, bahami 1, rndo 5, thaj dÿeno 78, bahami 2. 4 Dÿeno 6, bahami 1.
Tanja Popovic 23 Došalimasko Kanuni adjahar uluvinela åhibjengo tro- malipe. Dÿeno 138 odole Kanunesko phenela kaj aktivi- be savo phagela hakaj pedo istemalkeribe åhibjako pedo poro alosaribe kriminalno aktivibe (mothavdile ano ko- tor vaš “Kriminalno kheribe opipe tromalipe thaj hakaja personengo thaj dizutnengo"). Prekal Ÿurnalistjengo kodeksi (dÿeno 10), ÿurnali- sta na manglape te kerol jase te dikhlarol infromacia sa- ve uškavela manušikane hakaja thaj tromalipe, na man- glape te istemalkerol åhib dÿungalimask i jase te zoraka- rol o tostipen jase diskriminacia savengi formaki (nacio- nalnost, paåavibe, rasa, poli, amalipaski klasa, åhib, sek- sualno orijentiribe, politkako gndipe…). Dÿeno 11 dela obligacia ÿurnalistjenge pedo paåavibe e generalno ama- lipaske standardja mištibaske, sar ini etnikake, kultura- ke thaj religiozno aver-averipe ani phuv. Ohridsko Ramesko haljovibe kotar 13. avgusti 2001. berš akharela maškharthemutni khupatni te promoviši- nol medie ano åhibja aver-aver etnikake khupatne. Dÿe- no 6, “Kultura, edukacia thaj istemalkeribe åhibjako", phenela: “Rigutne akharena maškharthemutni khupatni, ano odova ini e OSCE, ta bajakaren poro aÿutipe e pro- ektjengo ano umal medie, vaš podur zoralipe radio, tele- vizia thaj stampime medie, ano odova medie pi albajnen- gi åhib thaj multietnikake medie. Rigutne adjahar akha- rena maškharthemutni khupatni te buflarol profesional- no mediakeprogramja vaš edukacia dÿenengo khupat- nengo save nane butipe ani phuv. Rigutne adjahar akha- rena e OSCE te lungarol piri buti ano projektja save si- ton vaš ladjaribe maškharetnikake relacie."
24 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia II. Mediengo thanipe
1. Stampano medie. Sar rezultati sa amalipasko-politi- kake prmibe thaj demokratia informišibaski, interesi te formirinolpe thaj te kerolpe publikacia mediengo ani phuv sito ano savakhtuno barjaripe pana kotar leibe biphanglipe. Sa dji po decembri 2002. berš Agencia vaš informišibe registruingja 926 stapime medie-nevipe, ma- gazinja, revije, ÿurnalja, biltejna, sar ini mothovdipe, al- manahja, thaj aver stapime matrialja. Butipe akaala regi- struime medie siton pi makedoniaki åhib, hema si ini 73 pedi albajnengi, 8 pedi trukjengi, 4 pedi anglikani, 4 pe- do vlaško, 2 pedi srpsko, a 15 siton butåhibjenge. Bari konkurencia maškhar akala publikacie vaš šukhar tikno thaj phando marketi kotar duj miliojna dizutne, uzo sa- nardi ekonomia. But medie marenape te astaren love ko- tar reklama, meškharthemutno devipedumo thaj ano aver forme. Ÿurnalistja lena po ulavdipe tikne masekeske pokhibe, so odova iklola pedo kvaliteti. Si numa duj ba- re editoribaske khera ani phuv-so sito rezultati po angle raštraki kontrola pedo medie. Akava sar dikhola djijek- hethane kergja presia pedo biphanglipe mediengo. Kvali- teti but khelela, kotar majuåipe marketesko e diveske nevipa sar sito Dnevnik, dji åorolo producirimo bi na but finansirimoraštrake nevipe sar Nova Makedonija.
1.1. Stampano medie pedi makedoniaki åhib. Majpo- pularno thaj relativno biphanglodiveske nevipe Dnevnik (kotora 60.000) phenena kaj legarena politika inkluzivno raportiribe. Pi informacia savo dela kokoro o Dnevnik, maškhar oleske drabarutne si but Albancja. Numa, inte- resibe albansko publikako vaš akala nevipe sito pedo olengo paåavibe ano relativno stabilno informišibe kotar politikaki situacia ani phuv. Drabarutne Albancja nano-
Tanja Popovic 25 len rndomo thaj åaåikano uåaribe albansko puåibe, uzo odola save siton vaš kriminali thaj senzacie. Akala nevi- pe na siolen pi buti ni jekh albansko ÿurnaliste (ini kaj si olen disave Albancja nakhutnen), hema sar kotor ano nevipe distribuirinena bipokhibasko masekesko magazi- ni Multietnikako forumi ano makedonsko, albansko thaj anglikano åhib. Autorja Multietniåko forumeske siton kotar aver-aver åhibjake thaj etnikake grupe, a raportiri- nena kotar jekh khupatni tema, savi sar sitoj “Makedo- nija palo alosaribe", jase generalno puåiba, sar so sito pol, åorolipe, thaj aver. Dujto sar popularno nevipe ano makedonsko åhib, Utrinski Vesnik (kotora 33.000), phenena kaj legarena politika etnikako khuvibasko. Pedo projekti savi kerdi jekh maškarthemutni BThO ano 2002. berša, akala ne- vipe prmindej artiklija e legarutne albansko divesko ne- vipe Fakti, a poangle pi buti sinolen albansko ÿurnali- stjen thaj kolumniste. Hema direkcia putarde phenela kaj, “uzo rodipe amare makedonske drabarutne", priori- teti akale nevipengo fokusirinelapa pedo intereska make- donsko populaciake.
1.2. Stampano medije pedo albansko åhib. Prekal palune gendja kotar januari 2003. berš, si 15 diveske thaj periodikake nevipe save stampinenape ano alban- sko åhib: Flaka, Fakti, Lobi, Globi, Dzidzelima, Ndze- nesi, Edukimi Kutetar, Stili, Hana e re, Grafiti, Fatos, Lobi dito, Jehon i Brezi.5 Ini uzo baro gendo publikaci- engo, albajnengi kupatni stampime medije ani leng åhib momentalno na uåarena butipa šukar. E tikne kotora nevipengo ano albansko åhib adjahar šaj te mothavolpe fakti kaj on but drom inarenape ano nevipe kotar Koso-
5 Prekal informacia savi lelili kotar makedoniaki Agencia vaš in-
forimišibe.
26 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia va thaj kotar Albanija, a ano but situacie na resena al- bansko kupatnake relevantno informacie kotar olengi phuv. Flaka majpurane diveske nevipe ano albansko åhib, formirime siton 1945. berš. Avdive nevipe konstantno našalena drabarutnen vaš teluno ÿurnalistikako kvaliteti, politikaki orijentacia thaj jekharigako raportiribe. Anglu- no biraštrako divesko nevipasko lil ano albasnko åhib Fakti, formirisalo uzo maškar themutno finansijsko aÿu- tipe 1998. berša, dengja semni alternativno nevipaske Flaka, savi sine tali raštraki direkcia. Avdive phenelape kaj odola siton majdrabarutne nevipe pedo albansko åhib. Palune keripe kotar 2003. sikavena politikako na- šibe ano jekhrigako raportiribe. Olengo bufljaribe sito majbaro ano stampano medije pedo albansko åhib. Biphangle kurkeske nevipe Lobi, savo siton formiri- be 2001. berš skopljake Albansko intelektualcja, adikha- renape sar relativno kaj si olen napja, a alternativa siton vaš nevipe Flaka thaj Fakti. Dÿi akana si olen suksesi te aåhon po pre ini uzo zoralo politikaki presia albansko interesno grupjengo thaj adikarde poro pluralistikako niveli. Sikavena uåe ÿurnalistikake standardja, hema pa- na manglape te oven zoralo khelavno ano markteti.
1.3. Stampime medie pedo turkjengi åhib. Stampime medie pedo turkjengi åhib musaj manglape te marenpe na numa e nevipenca thaj magazinenca pedo albajnengi åhib, veã ini e produkjenca kotar Turska. Birlik, savo formirimo 1946. berš, majpurane nevi- pe ano turkjengo åhib thaj si olen lugi tradicia politika- ke, informativno nevipe. Avdive stampinenola Nova Ma- kedonija trin fera ano kurko, a angluno hanig informaci- engo pi turkjengo åhib siton. Numa, sar ini sa publikacie Nova Makedonija, siolen jekha-jekh problemja save sio-
Tanja Popovic 27 len ini aver phejnenge publikacie. Prekal paluni oficielno informacia, stapinelape ano 2.016 kotora. Kurkesko nevipe Zaman stampinelape kotar 1994. berš pedo turkjengi thaj makedoniaki åhib (gendo stam- pime kotora sito 6.000), hema iklola birndomo, e vak- htesta po vakhti.
1.4. Stampime medie pedi romani åhib.6 Marketi stam- pako pi romani åhib sito biadjukardo baravalo thaj ak- tivno. Khedime individualno zoralipe thaj generalno akti- vibe romano khupatnako sinolen pedo odova bari presia tha kotar palune disave berša ande dji baro asortima- ni stampano produktja. Romana populaciake thaj olake medienge pana siton bi åaåikano politikako thaj publika- ko influenca, hema ini numa egzistiribe pere mediengo ka ovol motivi thaj te zorjakaren avutne keribe vašte ba- jakarolpe olengi rola ano makedoniako amalipe general- no. Roma Times, save formirime 2000. berš, a stampi- nela Romani Informatikani Agencia, åaåikane siton nu- ma jekh nevipe vaš romana khupatnake e artiklenca pe- do romane thaj makedoniaki åhib. Stampinelape trin drom ano kurko, a ano pere 16 rigutne anela informacie sar kotar maškharthemutne, adjahar ini nacionalno ke- ripe, siklovibe, khelibe, marketingi, sporti thaj aver. Ma- semno sito kaj nevipe siolen fokusi ano raportiribe kotar romane teme. Kotar 1997 berš kerlape distribucia mase- kesko åhavorengo magazini savesko anav Åirikli, a anela edukaciake, informativno thaj khelibaske mothovdipe vaš åhavorenge pedo romani thaj makedoniaki åhib. Uzo suksesi Åiriklesko, nacionalno pedagoško unia kotar 1998. berš dengja turvinutnipe vaš olesko istemalkeribe ano fundone skole. Romana thaj Vilo, formirime 2001. berša
6 Romani åhib pana nanola unifikacia thaj standardizacia. Ano
kava raporti termin “romani åhib" istemalkerelape ano generalno gnd.
28 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia ano pere masekeske edicie inarde siton ano teme save interesingola romane djuvlenge thaj tinejdÿerenge. Dji o Vilo pobut dela paåiv pedo khelavne, muzikake, khami- baske, kompjutersko thaj edukacienge teme, Romana anela tipikake turvinutnipe kotar djuvlikane puåibe, sar siton sastpe, kozmetika thaj moda, jase intervju pendjar- de djuvlenca. Interesantno aspekti kotar akala duj publi- kacie siton kaj on siton ano trinåhibja (makedoniaki, ro- mani thaj anglikani). Editorja stampinena artiklja ano makedoniako, romane thaj/jase anglikani, seske phene- na putarde kaj but Roma na vakharena šukhar romane thaj manglape odova artiklo ini pi makedoniaki åhib vaš te haljoven identiånopi romani åhib. Vaš odova kaj nane standardno romani åhib, akala publikacie kerena šajipe te promovišinen unifikovano alavari.
1.5. Stamipe medie pedo vlaško åhib.Vlaha (Aromu- ni, Cincarja) pendjarnape sar åhibjaki grupa savi vakha- rela purane rumunsko dijalektea. Sar jekh kotar majtik- ne khupatne, oj majbut integrišimi ani butipaski make- doniaki populacia, jekhe kotorea vaš khupatno djenibe ortodoksno kristijanipaske. Šukhar integrišime Vlahja arakhenape e rizikoa te oven pherde asiliuime thaj bajo vaš periba pendjaribe vlahjengi åhib. Palune berša Vla- hja popale arakhena poro kulturno barvalipe thaj kerena šaipe bte adikharen piri åhib, adetja thaj arhitektura. Masekutno Feniks ikljola kotar 1995. berš (gendo stam- pime kotora sito 1000). Ov kerela fokusi pedo istorisko thaj sakodivenge puåiba kotar djivdipe Vlahjengo. Ov adikharelape e lokalno puåiba vlahjenga khupatnako ano ofto riga.
1.6. Stampime medie pi srbjengi, hrvatjengi thaj bošnjakjengi åhib. Nane periodikake stampime medie pi srbjengi, hrvatjengi jase bošnjakjengi åhib save edito-
Tanja Popovic 29 ringona ani akaja phuv. Stampime produktja pedo adel- vatno molipe lenape kotar pašutne phuvja thaj loke ave- lape dji po olende.
2. Emisiono medie. Palo khuvibe pedo zoralipe liberal- no licencno kanunja, ani phuv ulo baro uåipe gendosko TV thaj radio stanice. Momentalno si prekal 157 TV thaj radio emiterja ani phuv, gendo savo našti te adikharolpe ano adjahar tikno marketi but limitirime avibe lovengo kotar reklame. Uzo odova, si but bikanunenge emiterja, po ulavdipe radioneske, savengo egzistiribe uškavela ak- tivebe odolengo so siton legalno. Problemi butipe TV stanicengo ano akava tikno mar- keti ano jekh kotor pašlola ano partiako politikako ha- mibe kana denape emisiono licence thaj khedipe berše- sko vastušeja kotar emniterja vaš istemalkeribeodole li- cencjengo. Sar dikhola, po ulavdipe ano angloalosariba- ske vakhtja (po misal 2002 berš) gendo legalno registrui- me radio thaj TV stanice bajrona sar åuperka, a palo odova popale našagona kana alosaribaske thana phan- gona. Decizije marketesko khelibe manglape te diktirinol phanglipe but biprofitabilno emiterjen, hema ani mo- mentalno situacia povast åivela politikaki donacia jase barjaripasko aÿutipekotar maškharthemutne organizacie. Medijsko vastušeja pi albajnengi, romengi, turkjengi thaj aver åhibja siolen pana po bare pharipe te aåon djivde ze olenge kolege kotar medie pi makedoniaki åhib. But ko- tar akala privatno mediake vastušeja vaš odoleske asare- nape pedo aÿutipe kotar subvencie thaj donacie vaš te lolpe tehnika vaš produkcia. Vaš savakht prmimo medijsko than, butsig phare daj kaske avrijal te lol åaåikani informacia. Odova so si na numa so varirajnla kotar hanig dji hanig, veã but-
30 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia drom ovenapurane dji momenti te ikavolpe sar infor- macia.
2.1. Emisiono mediji pi makedoniako åhib. Publika- ko emiteri MRTV (Makedoniako Radio thaj Televizija), jekh kotar majzorale khelavne ano emitorsko sektori, arakhelape pedo ulavdo drom — siola pobut bukjarne, sitoj pharipa bare udjulimatenca, istemalkerela purani tehnologia thaj arakhelape e periba dikhavnipasko. Bu- tipe Makedonacja, bi dikhibe ano etnikako hanig, sa vakht adikharlole sar “raštrako" emiteri. Koncepti multietbujaji MTV lelilo kotar titoistikani era thaj sito pedo sistemi kvote ulavde produkcie vaš al- bansko, tursko, romsko, vlaško thaj srpskohrvatsko åhib. Dji MTV 1 thaj MTV 2 emituinela programi pedo make- donsko åhib, programi ano aver åhibja emituinenape ano trito kanali, MTV 3, putardo 2002. berš. Kvaliteti privatno elektronsko medie ano makedon- sko åhib varirinla ani baro napja. Si duj nacionalno lo- venca lelile kanalja pedo makedonsko åhib (Sitel thaj A1), savenda A1 majpopularno, biphanglo thaj paåavno. A1 siole bufljardi publika, bi dikhiba ano olengo etnika- ki hanig thaj åhibjake preferencie. Atoska ov, limitirimo uåharela nevipe save siton kotar sako divesko djivdipe aver etnikake kupatne. Sitel sito zoralo politikako ori- jentišimo thaj kotar 2001—2002. berš but Albancja adi- karen olen sar biamalikane. Uzo akale disave specifika, standardja produkciake nevipe privatno elektronsko medije ano makedonsko åhib sito tele thaj but drom politikake kolorea. Adjahar, nane marketing, publika, rodipe thaj resosko programiribe. Masekosko pokibe sito tele a direkciake kvalifikacie fun- done. But lokalni emiterja adjukarena te prminolpe ka-
Tanja Popovic 31 nuni, save ka resolpe te oven regionalno emiterja vaš te bajakaren poro konkurentsko preferencie. Radijsko marketi sito adjahar pherdo sar ini televi- ziako. Si but kotar šelutne licencirime thaj bilicencirime radio-stanice, e sa 56 stanice pedo makedoniako åhib save dena ini programi po aver åhibja.
2.2. Emisiono mediji pi albajnengi åhib. Ano avgusti 2002. bert, duj dive palo leibe alosaribaske kampanja, programi pi albajnengi åhib pedo MTV 3 biadjukardo bufljardilo e prosekea duj thaj tekvaš ano ina sahatja ano dive, vaš te kerolpe djenipe Haljovibasko kotar Ohrid. Akava bahtakergape kotar thagarutni koalicia (VMRO- -DMNE, DPA) sar šuÿo semno kaj thagarutne dela dumo e albajnenge åhibjake hakajenge. Numa, persone save kerena ano desk pi albajnengi åhib sar dikhola na sine ani situacia te majšukar istemalkerol akava pana vakhti vaš emituibe. Baro kotor nevo programsko shemako si- neto kotar reciklirimo albajnengo muzikako šou-progra- mi thaj mesmeramerikake loke serie e titlea pi albajnen- go. Bufljardipe albansko programesko sine pedo škodra programesko ano aver åhibja save sine legardile ano bi- popularno vakhtengo termini. Nadur lelili programjengi shema ano odova ini duj te kvaš sahatja programi pi tur- kjengi åhib. Programi pi vlahjengi, romengi, srbjengi, hr- vatjengi thaj bošnjakengi åhib limitirime pedo kvašo sa- hati trin drom ano kurko a jekh kurkeske nakhena jek- he sahateske programja ano sakova kotar akala åhibja. Akaja programsko shema na promovisinela maškar etni- kako haljovibe maškar deskja pedo aver-aver åhibja uzo MRTV, a ruidjisaribe kaj olenge hakaja adikharenape po tele savakht avena kotar aver potikne deskja. Uzo odova nanibe finansie vaš tehnika, profesionalno personali jase laåharde programja seminela kaj MTV 3 sar dikhola pa-
32 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia šaakharela tikno gendo dikhavnengo ini maškar peri resoske grupe. But medijsko ekspertja adikharene kaj MTV 3, ano piri avdisutne forma nane šukar koncipiri- mo thaj kaj sito našavibe. Numa, ano 2003. berš ikljiste semne kaj neviåhivdi reformsko direkcia MRTV kerla ša- jipe te agorisinol disave anglune problemja save khuvena akaja organizacia. Nevo generalno direktori, Gordana Stosiã, ake phengja kaj ka kerolpe hamime redaktorenge timja vaš buãibjenge programja.7 Dešujekh lokalno TV stanice ano privatno mangnut- nipe, pobut ano rjaãutne thaj šudrerigake kotora ani phuv, emituinena programi pedo albajnengi åhib. Si ba- re varijacie ano kvaliteti thaj kvanititeti olesko progra- mesko, hema butipe olenda siolen dukh kotar jekha- -jekh problemja phari finansijsko situacia, e hari motivi- šime personalea savo lela tikne masekesko pokibe thaj but hari profesionalno djaniba, sar ini olenge kolege ko- tar privatno medijake vastušea pedo makedoniake åhib. Dji but kotar o TV stanice save emituinena pedi al- bajnengi åhib phenena kaj musaj te pheren informativno åuåibe savi uli vaš sane performanse MTV 3, standardi programi nevipasko generalno nane tele. Kotar maribe 2001. berš, a anglo alosaribe 2002. albajnenge stanice but sig adjahar sikavela eklatantno uzorigutnipe, a olenge reakcie hari ulavena kotar aver aver medie ano makedoniaki åhib. Si, numa, disave dik- havne specifike: po misal: TV Era (Skoplje), TV Art (Te- tovo) thaj TV Hana (Kumanovo), sar ini Radio Vati (Skoplje), adikaharde relativno biphanglo redaktorjengi politika, thaj disave kotar albansko privatno emiterja sa- ve majbut denalafi.
7 Citirimo kotar intervju e Gordana Stosik. Forum, br. 121 (17. 1. 2003), 29.
Tanja Popovic 33 Kotar pondj aver-aver nacionalno radio-programja savo dela MRTV, numa Radio 2 sito vaš etnikake kupat- nenge. Ano bibaht, siole relativno tiknigendoni publi- ka, na pobut kotar 5 šelestar. Bišu ina lokalno publika- ke radio-stanice emitujnena programja ano aver åhibja (phando e struktura populaciako), hema, sar ini publi- kake lokalno TV stanice nanolen nisavi influenca. Kotar dujto rig, si 17 privatno lokalno radio stanice save emi- tuinena programi pedo aver åhibja, ano odova ini albaj- nengi, turkjengi thaj romengi åhib. Disave olenda dena programja pobut ze ani pi jekh akalenda åhibjenda. Sar ini ko aver medijsko vastušea ano privatno mangin, kva- liteti programesko bipakjavtuno varirinela. Dikhinindo sasutno, globalno trendi sito pi “tabloidizacia", akala vastušeja butdrom produkujnena programi vaš khelibe, a na kerena “bandukja" vaš sigutno thaj zoralo informi- šibe thaj siklovibe. Disave lokalno radio-stanice nane po- but ze jekh magnetefoni thaj mikrofoni, a legaripe pro- gramesko kerelape daj šupata.
2.3. Emisiono medie pi turkjengi åhib. Alosaribe elek- tronsko medijengo pi turkjengi åhib sito limitirimo. MTV 3 dela hari programi pedi turkjenge, a kupatni turkjengi dikhela satelitsko programja kotar Turkja. Vaš te laåha- ren akaja situacia disave ÿurnalistja Turkja kerde 2001. berš “Orgnaizacia vaš barjaripe mediengo pi turkijaki åhib ani Makedonia" (www.turkishmedia.org.mk). Orga- nizacia momentalno åivela zoralipe vaš laåharibe profesi- onalno thaj edukaciako uåipe terne ÿurnalistjenge, sar vaš para kupatnake te resolpe pošukar informacie pi da- jaki åhib.
2.4. Emisiono medie pi romane åhib. Si duj TV stani- ce save siton vaš romani kupatni: TV BTR Nacional i TV
34 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia Šutel. Sol duj arakhenape ano romane periferie šerutna dizake Skoplje thaj emituninena ini pi romani thaj (but- drom) pi makedoniaki. On dena semno publikako servi- si aninindoj nevipe edukaciono åhibjake thaj kulturno programja kotar kultura pi romani åhib hema mangena poangle te fokusirajnenpe po khelibe. Interesantno kaj solduj akala stanice siolen dikhavne ini romen ini Make- doncjen save mangena tradicionalna muzika thaj lokalno komedie save olenge kerenape. Situacia ano dikhibe radio-stanicengo pi romano åhib sitoj butipa bistabilno: dji Radio Åerenja (Štip) sio- le suksesi te aåhol uzo donatorsko aÿutipe, aver stanice sar Radio Ternipe (Prilep) thaj Radio Roma (Gostivar), marenape vaš nisavo pokibe bilaåho tehnika, nabut bu- kjarne thaj aver. Romane TV thaj radio stanice generalno siolen dukh kaj na nolen djevaptune finansie, so anela dji ko istemal- keribe buti purani tehnika thaj butdroma tehnikake pro- blemja. Atoska, TV thaj radio stanice pi romani åhib si- ton maškar disave åaåikane but åhibjenge emiterja e personalea savo kherela kupatne a sito ini romana ini makedoniaka kupatnata.
2.5. Emisiono medie pi vlahjengo åhib. Si but hari TV thaj radio programja pi vlahjenge åhib MTV 3 kerala jekh sahati ani kurko, a disave radio-stanice momental- no kerena šajipe te keren programja pi vlahjengi åhib.
2.6. Emisiono medie pi srpsko, hrvatsko thaj bo- šnjaåko åhib. Hrvatska, srpska jase crnogorska televi- zia dikhlarenape biproblemesko thaj cidena but publika, uzo bufljardo djanipe åhibjako thaj uzo aÿutipe titlesko. Djungalo srpsko TV kanal TV Pink cidela ulavdo but ba-
Tanja Popovic 35 ri publika para themeska muzika thaj kheliba. MTV 3 dela jekhsahatesko programi pedo akala åhibja.
III. Butåhibjengo medie thaj programja opipe vakheribe bikamibasko
Konflikti kotar februari 2001. berš angja ini “vakheribe bikamisako": butipe medie ano makedonsko åhib iste- malkerela lafi “teroristja" kana hraminena sine diso ko- tar djene etnikake albanske kupatnake, dji o medie pi albajnengi gende sar phenena bilaåo istemalkeribe ma- nušiane hakaja kotar rig makedoniake zoralipe arakhi- baske. Kotar mareba thaj sig palo olako agorisibe publi- kake thaj privatno medie but drom sineton došale vaš djungalipaske dezinformacie, a harigendo sineton vaš ša- ipe te sikavolpe ini dujto rig paramisake. Po misal, Tv stanica pi makednosko åhib Channel 5 emituinela ra- porti ano savo sikavlape reporteri savo kotar kher pha- jakarela prekal albansko pašljoibe, dji lokalno TV stani- ca pi albajnengi åhib po anav biphangli, emituinela jekh sahatesko dokumentarno filmi vaš albansko Nacionalno tromalipaski armia, a tana rodol nijekh bahami savo si- to opipe. Adjahar, albasnko diveske nevipe Fakti thaj Fllaka uleton putarde politikake thaj sineton vaš alban- sko mareba, dji o relativno nacionalno divutno pi make- donsko åhib, Dnevnik uloto muj makedonsko nacionali- zmesko. MRTV uli ulavdi efikasno progagandno banduk ano vasta politiåarengo ano solduj riga marebaske. Ulavibe emituibe maškar aver-aver åhibja save upre mothavgjam kergja duj influence šajiputne — dji e makedoniake tha- garutni elita koncentrišimi pedi kontrola programeski nevipe pedo olengi åhib, pedi MTV 1, albajnenge thaga-
36 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia rutne partije (savakht kana olenda daj sine ani thagarut- ne koalicia) sine muklo te dominirinen programea pedi albansko åhib. Akava angja dji jekh bisakodivutni kon- sekvenca — kaj kotor vakhti marebasko e MRT emitui- nela pherde aver-aver bilten nevipe pi albaniaki thaj ma- kedoniaki åhib. Akava sine angluno drom but po akja dikhibasko kotar kosovsko kriza 1999. berš, kana ulavi- be ani percepcia intervencia NATO-sko, po ulavdipe ko Albancja thaj Makedoncja, sineto šuÿi soj e buti. Servisi po albansko åhib kedingape ano devipe dumo pere phra- lenge ani Kosova thaj odoloeske dengja dumo e NATO intervenciake, so sine ano direktno opipe odolea so Tha- garutni phengja ano MTV 1. Kotar akava periodi ikljiste anglune lišajna marebaske savo ka avol, soske kaj but Makedoncja dikhlarena albanska pozicia sar semno “al- bansko separatizmi", dji e albasko populacia haãarlape fuljindi thaj davijutni kotar e rig Makedonaciengo.8 Palo Ohridesko haljovibe kotar 13. avgustja 2001. berš, vakheribe bikamibasko našavdilo kotar makedoni- ako medijsko scena, hema politizacia thaj polarizacia aå- hile. Jekh makedonsko komentatori 2000. berš phen- gja “Amen na namen vakheribe bikahmibasko, hema si amen vakheribe daraibasko. Na djana so Albancja gndi- nena soske na djana olengi åhib. Adjahar kaj olenda da- ra (…)."9 Akala lafja pana siolen molipe ini avdive thaj åaåikane mothavena situacia ano makedoniako amalipe thaj medie. Medie siton ulavde åhibja, adjahar kaj sako-
8 Duj neve publikacie sikavena akava puåibe kotar aver-aver pu-
åibe. Dikh Dona Kolar-Panov, “Troubled Multicultural Broadcasting in Macedonia", Journal of Socio-Linguistics (2002), ani stampa, thaj Veton Latifi, The Two Truths and Two 'Publics' in Macedonia, ani stampa. 9 Mark Thompson, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina,
Macedonia (FYROM) i Kosovo. International Assistance to Media (Vi- enna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000), 6.
Tanja Popovic 37 va avazutno raportirinela para etnikakaka kupatnake a majbut drom si hari šajipe te dikholpe so aver etnikaki kupatnik gndinela jase vakharela ani mediji. Si but hari etnikako inkluzivno ÿurnalistipe, jase åhibjake hamime programja thaj nevipe. Akava po ulavdipe konfuzno so- ske kaj faktja e djenenge aver-aver etnikake grupengo ani phuv po kanuni vakharena disave åhibja. Albancja šukar vakharena albansko, makedonsko, turkjengo10 thaj srpsko-hrvatsko bošnjaåki.11 Turkja vakharena pi tur- kjengi thaj makedoniaki a daj drom pi albansko12, a adjahar ini srpsko-hrvatko-bošnjaåko. Djene romane ku- patnako vakherena romane thaj makedonsko, daj drom albansko thaj srpsko-hrvatsko-bošnjaåko. Vlahja, maj- tikni grupa, vakharena vlaško thaj makedonsko, srp- sko-hrvatsko-bošnjaåko, a ini gråko åhib. Srbja vakhare- na šukar srpsko thaj makedoniako åhib. Ulavipe kotar olendar, Makedonacia na vakharena ni jekh kotar åhibja save vakharnape ani phuv. Numa, srpskohrvatsko, åhib sava haljovelape ani nakhutni Socijalistikaki Federativna Republika Jugoslavia. E akala aver-averipa åhibjengo savo vakharena dje- ne nacionalno grupjento, manuš šajte åhivol teza kaj si baro potenciali vaš maškaripe maškar aver-aver medij-
10 Disave olenda vakharena turkjengi åhib soske sine tromimi
migracia, organizuimi kotar rig thagarutni Kraljevina Jugoslavia ma- škar duj lumijake mareba, Albancja e Kosovata thaj Makedoniata ani Turkia. Milja olenda našte disave inardile palo Dujto Lumijaki mareba. Disave adikharde relacie para familia ani Turkia thaj biåalena pere åhavoren odote ano studie, thaj aver. 11 Odova sito istorisko hako Jugoslaviako, kote srpsko-hrvatsko
sine åhib haljvibasko. Akava majbut sito pedo odola edukuimi popula- cia paše popure kotar 25 berš. Ano akava artiklo idiomi “srpsko-hrvat- sko-bošnjaåko" dajvakhti istemalkerelape te prminol srpsko-hrvatsko. 12 Albansko åhib vakhrena numa odola save djivdinena ano regi-
ojna kote bešena Albancja.
38 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia sko vastušea. Sar, ini, baro marketi vaš but åhibjenge medie. Pi bibaht, opipe sitoj situacia, po ulavdipe ma- škar medie pedo albansko thaj makedonsko åhib. Ini uzo sa, si pozitivno misalja (dikh potele). Jekh pana åhinavibe vaš barjaripe butåhibjengo me- dijsko vastušea nanibe sikljovne ÿurnalistja. Ini ake kaj disave berša edukacia sine prioriteti BThO thaj maškart- hemutne organizacie save kerena buti ani umal medijsko barjaripe, kvalifikacia ÿurnalistjenge ani akaja phuv bi- dikhiba pedo olengo etnikako hanig, talo evropako stan- dardi. Situacia ruminela ini purano edukativno progra- mi pedo studie mediengo ano Univerziteti Dv. Kirilo thaj Metodije ano Skoplje, kote, uzo sa edukuingola but ha- ri gendo olenda savi nanolen makedoinaki hanig. Ano 2003. berš, pomisal, sine numa jekh albansko studenti savo studirinla ÿurnalistika pedo univerziteti. Ano Me- smerjavinutno Evropako Univerziteti ano Tetovo momen- talno nane grupa vaš ÿurnalistika. Maškarthemutni kupatni åivgja diso piri buti vaš te promovišinol but åhibjenge medie. BThO “Rodipe kupat- no terenesko" ikljola bipokibasko masekesko magazini Butåhibjako forumi, savo stampinlape pedo makedon- sko, albansko thaj anglikano, a kerelape distribucia sar kotro ano Dnevniko sar ini ano Fakti thaj Utrinski Ve- snik. Septembrea 2002. alo dji interesantno projekti e dujåhibjengo divutno lil ano privatno mangnutnipe Glo- bal (makedonsko thaj albansko). Ikljisto ano duj ulavde edicie jekha-jekh mothovdipa jekh edicia pi makedonsko thaj jekh pi albansko åhib. Sine odova ambiciozno šajipe te resenpe nevipe thaj informacie, dji kerdilo šajipe vašte nakhavolpe åhibjake barijere maškaroleske drabarutne. Pi dukh, palo starti pherdo bare lafjenca, distribucia åin-
Tanja Popovic 39 dili ano decembri 2002. berš, sar dikhola vaš financij- sko problemja. Gostivar Voice, sitoj pana jekh interesantno inicija- tiva, dujkurkeske nevipe pedo albansko, makednosko thaj tursko åhib savo ikljola ano regioni Gostivari, a ke- ren olen maškaretnikaki grupa terne ÿurnalistjengi. Fi- nansirimo sito kotar o rig OSCE Rodimaski monitrosko misia ani Skopja thaj Maškathemutni orgnanizacia vaš migracia (IOM), realizuimo kotar e rig “Maškaretnikako projekti Gostivar", reso projektesko te kerol maškaretni- kako, politikako biphanglo forumi vaš lokalno komuna- ke nevipe so ka ovol servisi e sa regioni Gostivaresko sa- vo si ole but hari stampano medie. Reso akale projekte- sko sito ini te dol šansa e terne ÿurnalistjenge thaj re- daktorjenge, so åivela ini maškaretnikaki kolaboracia thaj laåharipe paåavibasko, a palo odova te aÿutinol ani promocia pošukar haljovibe maškaretnikake grupe. Go- stivar Voice sito bipolitikako thaj našela kotar sakova politikako komentari thaj aver phuåibe save šaj te sika- velpe sar bihaljovimo ano butetnikako maškaripe. Nevi- pe kotar sa ofto riga stampinenape ano trin ulavde ver- zie: ano albansko (1.500 kotora), makedonsko (1.000 kotora) thaj tursko (500 kotora). Mothovdipe so trin ver- ziengo sito jekha-jekh. Majnevo projekti POINT sito studentsko nevipe ko- tar ofto riga kotar tetovsko regia, savi stampinenape ano makedonsko thaj albansko åhib, a vakharena e kupatne interesuime terna manušenge. Uzo dumo OSCE-a thaj Maškarthemutno organizacia vaš migracia (IOM) POINT ka ikljol sakova dujto kurko e stampime gendoa kotar 10.500 kotora, olenda 2.500 pi makedonsko a 8.000 pi albansko åhib. Adjahar planirinenlape ini edicia pi tur- kjengi åhib. Pondj biphangle, privatno lokalno TV stanice kere- na kolaboracia kotar 2002. berš. Trin stanice pi make-
40 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia donsko, TV Tera (Bitolji) TV Vis (Strumica), TV Zdrav- kin, thaj duj riga pi albansko, TV Art (Tetovo) thaj TV Era (Skopje), kerena pi produkcia programeski kotar sakodiveske bukja, vaš para publikake te prezentuinen informacie kotar paše sa regiojna phuvjake. Programi si ole titli, so nanolen butipe emituime programja. Kotar jekh rig, akaja produkcia siola reso te zorakarol profe- sionalno maškaripe thaj prmibe programjengo maškar stanicengo aver-aver etnikake dromea. Kotar dujto rig, strategia sito te zorakarenpe akala TV stanica vaš so po- but te fokusirinenpe pedo lokalno nevipe, adjahar so ka uåharen, teme pedo profesionalno thaj djevaptuni forma, relevantno vaš sa dizutnenge. Akava pea cidela korkoro- rodipe vaš aver-averipe dikhibasko maškar aver-aver et- nikake kupatne thaj åhibjake grupe. Radio Ÿivot sito biphangli dujåhibjengi radio-stani- ca savi emituinela programi pedo makedonsko thaj al- bansko åhib ano umal Skopjako. Poangle ov formirisa- lo maškarthemutne donatorsko lovea ano marti 2001. berš. Programi legarela jekh makedonsko thaj jekh al- bansko spikeri, save istemalkerena parafraziribe vaš ku- patne te prezentuinen programja pedo solduj åhibja. Bi- lingvalno tehnika sito badÿako prekal diverziteti thaj to- lerancia ano makedonsko medie. Radio-stanice siola pa- åavne djene maškar terne manuša. Radio Tetovo, Radio Semi (Debar) thaj Radio Albana (Kumanovo), savo kere- na buti talo poro koroko vastalutnipe, ande avazi te ree- mituinen sa programja.
IV. Majšukar keribe
Aver-aver save si jase planirime projektja thaj programja ka sikavenpe ano akava kotor pustikako. Saren on adik- harenape multietnikake zumavipa thaj šajipa te arakhen
Tanja Popovic 41 realizibaske thaj laåhe agorisibe vaš aver-aver rodipe ani sfera stampime thaj emisione medie.
1. TV Tera: “Ulavipe amen phanelamen". Privatno lo- kalno stanica promovišinela but specifiåno kombinacia maškaretnikake thaj dujåhibjenge jase butåhibjenge aspek- tja. TV Tera kergja regionalno prekalsamatrendengo pro- jekti, so sito angluni šaipe te sikavolpe multietnikako pejsaÿi mesmerrjaãutni regia phuvjaki, mesmerrajaãutni kotor Greciako thaj mesmerrjaãutno kotor Albaniako. Produkcia adikharla šov emisia save sikavena aver-aver etnikake grupe (Makedoncjen, Grkjen, Albancjen, Vla- hjen, Turkjen, Romjen thaj aver) kotor akava regioni. Dokumentarci “Ulavibe amen phanena" adikarlape puåi- benca akale etnikake grupengo save siton kotar kano- nengi situacia olengi kulturno aktivibe, thaj generalno forma djividipaski, konfesiake thaj fiseske puåiba, agori- sibe vaš tradicionalno konfliktja thaj šanse vaš butienti- kake amalipe e mikro (lokalno) thaj makro (regionalno — prekalsamatradengo) punkti dikhibaski. Reso projek- tesko sito te sikavol prekal dÿivdipaske paramisija po- pulaciake save šelberšipa djivdinela ano akala thana, ideje kotar putardo amalipe thaj avipe prekalsamatren- do haljovibe maškar komune thaj kupatne sar jekh sem- ni vastušea laåaribe paãavibasko so åinela vaš te nakha- nelpe stereotipja thaj kvašoåaåipe. Originalno lafja, save sikavgona dajaka åhibja e vak- hardutnesko, ka oven titluime ano mekedonsko, a pro- dukcia ka dol lokalno Tv stanicenga ani Koråa (Albania) thaj Kozani (Grecia), e titlia pedi albansko thaj greciako åhib, sar rodelape.
2. TV M: “Derjavenge hronike". TV M sitoj TV stanica ano makedonsko åhib savi emintuinelape ano Ogrid,
42 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia Strug thaj trujalutne regiojna. Nadur lelape nevo regio- nalno butåhibjengo zoralo programi anavdo “Derjavenge hronike". Akava programi ka dol bufljarde thaj aver-aver nevipe kotar sa regioni Struga thaj Ogridi trujal Ogrid- sko derja, šukar pendjardo odolea so odote bešena but etnikake grupe kotar panaphurane vaktja (Makedoncja, Albancja, Turkia, Vlahia, Egipãajna, Srbja, thaj aver.).
3. Radio Åherenja. Akava medisko vastušea pi romani åhib e etnikake hamime redaktorjengo timea (Roma, Turkja thaj Makedoncja). On ka inicirinen butåhibjengo projekti savo sito kotar programi pedo turkjengo thaj vlahjengo (sakova po jekh sati ano kurko). Ka resenpe informacie kotar lokalno korkorutnodirekcia, sikljovibe, kulturake keribe, phurene vakheribe thaj adetja. Programi manglape te uåarel sakodivenge bukja e 60 šelestar vakti, a aver 40 šelestar ka oven pherde mu- zika. Akava but interasanto eksperimenti savi lela man- glipe, soske odova semninela kaj romani radio-stanica šaj te ovol platforma vaš aver åhibjenge grupe, thaj ka aÿutinol ano zoralipe toleranciako thaj haljovibe maškar etnikake kupatne.
5. Dizjako deski, Tetovo. Akava projekati siton butåhi- bjengo medisko deski ano Tetovo, savo uåharela diveske nevipe kotar regioni Tetovo vaš sa medisko vastušea. Projekti sito fundo pi idea lokalno ÿurnalistjrngo, a inici- rangja ole e Kancelaria vaš medisko barjaripe OSCE-ski Rodutne monitorsko misia ano Skoplje ko aprili 2002. berš, sar napi vaš multietnikako laåaribe paãavibasko ani nakhlo krizno regioni. Projekti promovišinela thaj resela haljovibe maškar ÿurnalistja save kerena pedo albajnengi thaj makedonen- gi åhib. Olako reso te laåarol avibe dji pi informacie, te
Tanja Popovic 43 bufljarol lista nevipengi vaš publika so po šukar te ovol servimi, te promovišinol multietnikake nevipe thaj haljo- vibe sar ini te vazdol sasutnol standardi ÿurnalistjengo. Olesko po angluno reso sito produkcia nevipengo save siton pherdo rodutne, balansirinme thaj objektivno. Di- zjako deski produkuinela diveske anglune nevipe, savo siton phande odole regiojn, vaš bufljardo spektri temen- go, ano odova ini ekonomia, ulovipe maškaribasko thaj kultura. Paramisi savo sito nevipe rodelape produkcia kerena etnikake hamime timja thaj ola palo odova emi- tuinena bipokibasko ini ano makedoniaki ini ani alba- nengi åhib sa partnersko TV thaj radio stanice ano regi- oni. Uzo odova, nacionalno TV stanica A 1 thaj aver-aver TV kanalja ani Skoplja adjahar emitujnena akala nevipe.
V. Klidutne
Avdisutne bukjake åinadipe vaš medie, bi dikhiba pedi åhib, but siton phare. Sa 926 registruime stampane me- die thaj 157 TV thaj radio emiterja marenape te aåon djivde. Odova nane loki buti dikhiba ano phando marketi kotar duj miliojna dizutne, thaj uzi åorolikani ekonomia. Kvaliteti raportibasko but siole variacie, politakake pre- sie siton bufljarde a ÿurnalistikaki standardja sar dikho- la siton biresutne. Palo inicijalno postkonfliktno tehno periodi, tenzia maškar makedonsko thaj albansko populacia kulmini- rinde bareba ano februari 2001. berš. Konflikti dramati- ka sinole presia pedo medie ani phuv. Vakheribe bika- mibasko ulo efikasno instrumenti vaš promocia etnika- ko ekskluzivipe ano vasta disave politikake zoralipengo. Palo anibe Ohrodsko haljovibe 13. avgustea 2001, ban-
44 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia dukja aåile tehne, vakeribe bikamibasko našavdila e ma- kedoniako medisko scenata thaj akana si baro gendo medisko vastušea savo funkiconišinena ano aver-aver åhibja. Hema, etnikake ulavibe ano medie pana siton odote. Medisko vastušea ini pana vakharena numa jekh etnikaka publikaka thaj na nolen suksesi te astarenpe puåiba avri odola grupata. Si but hari etnikake inklu- zivno ÿurnalistja, butåhibjenge nevipe thaj butåhibjenge programja ano radio thaj televizia. Kotar akala sebepja medie pana nane ani situacia te khelen rola savo man- glape vaš te promovišinen tolerancia majškar aver-aver åhibjake grupe ani phuv. Avdive si but laåi ideje thaj iniciative vaš odoleske sar medie šaj promovišinena tolerancia thaj haljovibe. Eksperienca zorakarde neve dikhibe, but neve projektja save denalafi ake lelile, a pana pobut olenda siton ano rndo jase adjukarena te oven realizuinen.
Bibliografia
EastWest Institute, Bukjako lil vaš projekti trujalutno astali vaš pre- kalosamatrendengi medisko kooperacia. Projekti EastWest insi- tuta savo takarela maškaretnikaka dialogi thaj maškaripe e pre- kalsamatrendengo maškaripe ano regioni Prespansko/Ogridsko derjav — prekal astaribe Evroregioni. Bešipe 8. — 9. Novembri 2002. ani Koråa, Albania Forumi, gn. 121 (17. 1. 2003), 29. Kolar-Panov, Dona, i Van den Haute, Francis, i Markovik, Marjan (ur.), MAP 2000 — Projekat istraÿivanja makedonske medijske publike, Institut za sociološka, politiåka i pravna istraÿivanja (Skoplje, 2000). Kolar-Panov, Dona, “Tegobno multikulturalno emitovanje u Makedo- niji", Ÿurnal za sociolingvistiku (2002), u štampi. Melcic, Dunja, “Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur: Die Me- dienlandschaft", in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2002), 317—31.
Tanja Popovic 45 Nineski, Blagoja, Lokalnite elektronski mediumi vo Makedonija (Pri- lep, 1998). Nineski, Blagoja, Pecatenite i elektronskite mediumi vo Makedonija (Skopje, 2000). Nicolet, Claude, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshertze und Friedensförderung", Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282—89. Sovet za radiodifuzija na Republika Makedonija, Informacija za ra- dio i TV programite na jazicite na nacionalnostite na elektron- skite mediumi vo RM (Skopje, 2002). Thompson, Mark, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Mace- donia and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000). Trpevska, Snezana, “Das Mediensystem Mazedoniens", in Hans-Bre- dow-Institut (ed.), Internationales Handbuch (Baden-Baden, 2002), 425—35.
46 Nakhutni Jugoslaviaki Republika Makedonia Turvinutnipe
Vaš te nakholpe horipe maškar aver-aver kupatne, kanu- neske anglo åinadipe siton kotar klidutno semnibe: • Disave bukjake grupe akana dikhlarena projekti kanunesko vaš emituibe. Akaja prmimi, sasutni thaj vaš odoleske zorali kanunesko djenipe ka ovol semini vaš realizacia ake save si kanunja, sar ini mareba e šukar pendjarde pharipa sar so sito but pherdo medijsko marketi uzo bipaãuvni konkurencia. • Nevo kanuni opipe emisiono piratiribe ka kerol te bajakarolpe korkorutni produkcia, savi, kotar pi- ri rig, pošukar ka pilatarol barvalipe thaj aver- -averipe odola phuvjako.
Sar vaš te djivgjargol kupatni publikaki sfera thaj te eli- mišinolpe stereotipja thaj bidjanglipe: • Mediji ano sa åhibja savende ano phuvja vakhar- lape manglape te keren te adikharolpe multietni- kaki struktura phuvjaki, a na numa te fokusiri- nolpe pi jekh kupatni. Akava šaj te astarolpe uzo pobut “pozitino vakheribe" jekhe e dujtenge, uzo pobaro dikhibe paåiv pedo kupatne problemja thaj sako diveske puåibe save khuvena sa popula- cia, a na te informišinelpe ano jekh avazipe e et- nikake dromea. • Keribe save siton maškaretnikako prmibe progra- mjengo, kupatne redakcie thaj hamime redaktor- jenge timja siton kotar klidutno semnibe. • Majdur, jekh but åuåavno hema efektno keribe te avolpe dji pi bufljardi publika sito titluibe progra- mengo. Momentalno, MRTV nane ani pozicia te dol but kanaljengo tonesko programi, hema kaj odova but mišto servisi savo šaj te kerolpe ano avipe. • Manglape te zorakarolpe produkcia lokalno nevi- pe vaš te sikavolpe manglipe lokalno populaciako thaj te uåarenpe puåibe relevantno vaš sa dizutne, ano odova ini aver-aver dizutnipe aver-aver ku-
Turvinutnipe 47 patnengo. Procesi laåaribe lokalno korkoro direk- cia, savi sitoj akana dela baro šajipe po ulavdipe medije minoritengje te khelen odoja semni rola.
Edukacia thaj rodipe mangena ulavdi paåhiv: • Rodipe manglape te zorakargol thaj te dolpe du- mo vaš barjaripe djanipe vaš medije. Angluno ba- djako savo sito kotar profesionalno dikhlaripe thaj medijsko monitoring, ake le lile, hema man- glape rndomo te kerolpe thaj te bajakarolpe adja- har te garantuinol savakht rodipe thaj dikhipe. Odoja rezultatja manglape te ulavenpe medijenge, ÿurnalistjenge, amalipenge, medijsko bithagarut- no organizacienge thaj averenge, vaš te laåharolpe parudolipe maškar mištorja thaj ÿurnalisti. • Ÿurnalistikako edukativibe sito kotar agorutno semnibe. Musaj te bufljargol thaj zorakargol sa uåipe edukaciako. Ini kaj medijsko BThO fokusi- rinenape ano edukacia ÿurnalistjengo, Biro vaš ÿurnalistika Univerziteti Dv. Kirilo thaj Metodije ani Skoplja ano periodi transformaciako. Sikljo- vibaske programja manglape te modernizuingon a sikljovibe manglape te adaptiringol vaš te dol dje- vapi åaåikane rodipe moderno ÿurnalistjengo. Si- kljovibe thaj edukacia kotar raportja kotar puåibe diverziteti manglape po ulavdipe te laåarolpe thaj zorakarolpe.
Vaš te zorakarolpe parudolipe thaj interakcia maškar sasutni populacia thaj te zorakarolpe maškarkulturnu komunikacia ano sa uåipe (nacionalno, regionalno, lo- kalno thaj prekalsamatrendengo), medije pana siton phan- de kotar devipe dumo thaj aÿutipe maškarthemutni ku- patnengo. Podur obligacia thaj djivdipasko devipe dumo maškarthemutno kupatnako musaj siton ano avipe.
48 Turvinutnipe Romain Kohn Luksemburg
Luksemburg sito jakhutno amalipe. Ov sito adjahar mul- tikulturno kobor ini butåhibjengo. Sakana so sociologi Fernand Fehlen dikhla; “Te sine kaj si jekh specifikaki åhibjaki kompetencia Luksemburÿajnengi, odova sito but- åhibjengo." Ano baro Vojvodstvo koegzistirenena trin åhibja: luksemburško, francusko thaj germaniako. Maškar odo- la nane nisave politikaki thaj kulturaki hijerarhija ma- škar olende. Istemalkeribe åhibjako phando sito e situa- cia ani savi arakhenape. Po misal, istemalkeribe åhibja- ko ano mediji kompleksno sito thaj nane loke te haljo- ven te sine kaj na sijen kherutno. Popale, nane egzaktno kanunja, a odola save si but phare te definišinenpe. Sa dji nadur åhib stampake sine šuÿo germaniako (ini uzo odova te sine artiklja pedo francusko, a daj drom pedo luksemburško thaj anglikano, ano sakova edicia). Odova sito pana dominantno åhib stampano me- dijengo generalno, hema nadur ikljiste disave jekh åhi- bjake francuske nevipe. Ano radio thaj televizia luksem- burško åhib vakharlape sa o vakhti. Disave lokalno pro- gramja emituinenpe pi anglikani thaj pi romansko åhi- bja. Ajahar, dji germaniako aåhola majprominentno åhib stampako, a radio thaj televizia emituinlape pedo luk- semburško, administracia paše numa istemalkera fran- cusko. Sar dikhola ano sako divesko djivdipe francusko åhib anglisalo kotar 1990. sar åhib haljovibaski. Akale
Romain Kohn 49 trendeske sar balansi sito fakti kaj Thagaritni dela du- mo idejake kotar integracia odolenge save ale ano lokal- no amalipe savo manglape te kerolpe e lejiba kherutna åhibjako. Atoska semnibe luksemburško thaj istemalke- ribe trin kupatne åhibja bistereotipja butipa populacia dikhlarela sar centralno punkti olengo nacionalno inden- titeti. Odova nane adjahar jekhvardrom kana lelape ano dikhibe demografsko struktura phuvjaki (referento berš: 2001). Kotar 440.000 dizutne Baro Vojvodstvo, numa 277.000 si olen pasaporti Luksemurgesko. Odova sem- nigola kaj bi-raštrunen siton paše 37 procentja populaci- ake, a olendar Portugalcja siton majbari avruni kupatni kotar 59.000 manuša. Pedo odova åiveni disave 89.000 Francuzja, Belgijanacja thaj Germanja save sako dive avena ano Luksemburni kotar pere phuvja, vaš odoleske kaj siton pi buti ano Baro Vojvodstvo. Talo odola ma- škaripe paše bišajipe te dikhlarolpe ko kaske kana vak- harela pedi savi åhib. Si but varijable save siton kana is- temalkerelape daj åhib a na aver daj åhib, thaj adjahar bišajipe te delpe lista zorale decizijengo.
I. Istoriako palunipe
Luksemburg (Lucilinburhuc, pedo puranogermaniako åhib) formirimo sar baresko kher durutne 963. berša. Sineto kotor devlikano Rimesko thagaripe germaniako naciako, a åhib savea vakharelape sitneto uprunogermaniako di- jalekti. Štar šelberšutnipe palo odova e teritoria bufljardili ano mesmer thaj rjaãutno thaj sine ulavdi ano duj koto- ra: francusko (kote manuša vakharena valonski) thaj germaniako kotor (kote istemalkerelape luksemburško dijalekti). Hramisaribaski thaj administrativno åhib sine
50 Luksemburg ulavde prekal regionja, pedo francusko thaj germaniako, ano oleski purani forma. Diz Luksemburg sineto eksklu- ziva kotar akava decizcia: ini kaj perela sine germania- ke kotoreske, administracia lela francusko sar bukjaki åhib. Kotar angluni okupacia talo thagar Luj XIV thaj ole- ske trupe 1684. berša, istemalkeribe germaniako åhibja- ko sine paše pherdo bimuklji. Jekh šelberšutnipe palo odova, vaš Francusko revolucia, bajrilo semnibe francu- sko åhibjako thaj ov bufljardilo ini ano lokalno admini- stracia germaniake regiende. Hema, ini palo leibe Napo- leonesko Kanuni 1804. berš — angluno kanuni francu- sko dizutnengo hakaj, savo sine musaj sar rami, uzo but ulavde sistemja adetengo hakaj ani Francuska anglo 1789. berš — luksemburško aåilo sar åhib save saren sine ula- vena. Berš 1839, kotar Londonsko konferencia, Luksem- burgi lela politikako biphaglipe. Molipe savo vaš odole- ske pokisalo sine ulavdipe teritoriako. Thagaripe Belgia- ko lela valonsko regia, a teritoria so aåhili uli odova so adive anavlape Baro Vojvodstvo Luksembrug, savo ano odova vakhti sine ano regia kote vakhralape germaniake åhib. Hema, germaniako na uškagja dominantno francu- sko åhib, soske holnadsko thagar, baro vojvoda Vilijem II, nadengja dumo e civilno administratjenge kotar odova puåibe. Po agor barikane Luksemburÿajna sinolen suk- cesi te åhiven francusko sar administrativni, juridikaki, thaj ini sar politikaki åhib. Industrikane revolucia angja semno sociodemografi- kane prmibe poagor 19. šelberšutnipe. Luksemburgi, sa- vo sine savakht åoroli agroekonomikani phuv, trumimi sine kaj but pere dizutnen te biåhalol te roden polaåo djivdipe prekal okeani, akana uloto šuÿo vaš avrijalutne manuša, po angle kotar Germania, palo odova kotar Ita-
Romain Kohn 51 lia. Åhibjako pozicioniribe uloto politikako puåibe. Vaš te dikholpe distanca kotar germaniaki konfederacia thaj Luksemburg uluvinelpe kotar germaniake nacionalistja, andilo kanuni savea fransusko åhib åhivdilo ano jek- ha-jekh pašljovipe sar germaniako åhib, åhib savo o åha- vore musaj te sikljon ano fundone skole. Definitivno åhi- bjako programi definišisalo e durutne skolake reforma 1912. berš. Semnibe luksemburško åhibjako vaš nacionalno iden- titeti phuvjako ulo dikhavno kotar Dujto lumjake mare- ba, kana o Luksemburg okupirajnde nasistja. Germania- ko gauleiter (poåekatuno regionesko) andja pratsav te kherol registruibe dizutnengo ano oktobri 1941. berš, soske mangla kaj dizutne Luksemburgesko mothavena pere paše relacie e germaniake kultura. Sarenenge phen- dilo te alosaren “germaniako" trin droma, kana ka ovol puålo vaš piri åhib, raštrunipe thaj etniciteti. Ini kaj na- cistja leparde e manušen kotar konsekvence te sine kaj djevapinena “luksemburško" na åhingja kherutne dizut- ne te keren adjahar. Palo odova kaj nacistja ule djanglen e barikane odole manušengo pedo poro identiteti (pobut kotar 95 procentja phende “luksemburško" ano djevapi- be pedo sa trin puåibe), åinde o genipe.
II. Kanunesko rami vaš medie
Tromalipe vakheribasko thaj tromalipe stampako garan- tuinela dÿeno 24 Aåhimos, savo datirinela kotar 1868. berš: “Tromalipe vakheribasko ano sa situacie thaj tro- malipe stampako garantuimo, cidena sa phagipe save kerdile ano mothavibe odole tromalipengo. Na manglape nikana te åinolpe cenzura. Arakhibaske depozitja našti te rodenpe kotar lilavno, editori thaj stampari. […]"
52 Luksemburg Istemalkeribe åhibjako regulišimo palo Dujto lumja- ki mareba, kana kotora Aåhimoske sine prmime 1948. berš. Dÿeno 29 åuåavno sito: “Kanuni ka regulišinol iste- malkeribe åhibjako ano administrativne thaj juridikake bukja. “Anglutno dÿeno 29 kotar 1868. berš sine: “Iste- malkeribe germaniako thaj francusko åhib siton opcije. On našti te limitirinenpe." Berš 1984. andilo Kanuni vaš istemalkeribe åhibja- ko. Aåhimos vakharla kotar akava avutno kanuni pana 1948, hema manglape sine te iklon jekh artiklo ano ger- maniako sastunesko lil 1980. berš vaš te lolpe kanune- sko procesi ano Baro Vojvodstvo. Neonacistja phende kaj Luksemburÿajna vakarena germaniaki åhib, soske olengo dajako åhib numa germa- niako dijalekti. Publika thaj politiåarja sineton hutavdi- ve. Parlamenti lela inicijativa savea rodelape kotar Tha- garutni te gatisirinol bahami kanunesko. Kanuni savo iklisto kotar diskusia regulišinela istemalkeribe åhibjen- go pedo kanunesko administrativno thaj juridikako uåi- pe. Ov na leparla medie, soske kaj on generalno na adik- harenape kotor publikako sfera ano savi thagarutni man- glape te ovol hamimi. Trin siton anglune punktja akale kanunesko, numa jekh savo dikhela istemalkeribe åhibjako ani bufljardo fundo. Jekhto, luksemburškoske dindilo statusi nacio- nalno åhib (semni nijansa ani komapracia e oficijelno åhibja sar haljoverlape ani Evropaki Unia, po misal). Dujto, sa kanuneske dokumentja musaj te hraminelpe pedo francusko åhib. Maj pale, ano administrativno thaj kriseski pukja šaj te istemalkerenpe so trin åhibja (luk- semburško, franskusko thaj germansko). Kana mangela diso e administaraciata, dizutno šaj te istemalkerol savo mangla kotar akala trin åhibja: djevapi manglape te ovol ano odoja jekha-jekh åhib, “kobor odova šaj", sar phene-
Romain Kohn 53 la o kanuni. Odova semninela kaj paše sa rodipe adimi- nistraciake rodena djevapi pedo francusko, soske civilno administratorja na istemalkerena aver åhibja, jase na pendjarena but tehnikako vokabulari pedo aver åhibja. Avdisutno Kanuni vaš stampa sito kotar 1869. berš. But po angle adikharlape kaj manglape te kerolpe refor- ma, thaj 2002. berš raštrako ministaribe, sar thagarutno servisi djevaptuno vaš medie, dengja projekti nevo kanu- nesko; akava sito pana ani diskusia. Olea lelape ano ra- mi ini Evropake konfencija vaš manušikane hakaja, sar ini kompetencie Evropako krisesko vaš manušikane ha- kaja. François Biltgen, ministri vaš komunikacie ano sa- vesko kompetencie akava bahami kanunesko, adjukarla kaj odova ka ovol jekh kotar majmoderno mediake ka- nunja ani Evropa, kana ka lolpe ano parlamenti po agor 2003. berš. Prmibe po ulavdipe dikhena statusi urnali- stjengo, hema na ka ovel lolen nisave pana disave dÿene save vakharena kotar e åhib. Berš 1976. andilo jekh kanuni sar e stampa te ke- rolpe subvencia publike lovea. Administracia 2001. berš nevipenge direktno dengja 4,3 miliojna evrja, bi logaribe sa individualno devipe dumo savo stampano medie lena kotar Thagarutni, bi dikhiba pedo olenge politikake or- jentacie. Vaš te ovel olen hakaj pedo subvencie, nevipe musaj te iklon jekh drom ano kurko, musaj te oven olen pi buti maj hari pondj ÿurnalistja thaj te oven kotar ge- narlno semnibe (te kerol buti kotar nacionalno thaj ma- škarthemutne nevipe, ekonomia, amalipaske bukja thaj kultura). Numa nevipe save hramime po but kotar akala trin åhibja (luksemburško, francusko thaj germanikano) šaj te kvalifikuinenpe vaš publikake fondja. Disave nevi- pe phare sine aåhona djivde bi aÿutipe stampake: dujte, sar Le Jeudi, sigurno nikana našti te oven bi seriozno subvenšionibe kotar raštra.
54 Luksemburg III. Medie thaj istemalekeribe åhibjengo
Situacia ano luksemburško medie, e olenga istemalkeri- ba aver-aver åhibja, adjahar sito jekhutno kobor ini kom- pledsno. Po åaåikanipe, šaj te penolpe kaj stampa doni- mirinela germaniako (ini kaj disave nevipe numa po francusko ikljiste ano marketi palune berša), dji ano ra- dio thaj televizia åhib haljovibaski luksemburkško (po- pale disave ulavdipa save siton molipe te phenenpe).
1. Stampime medije. Prekal statistika UNESCO-ski, Luk- semburgÿajna, siton save but mangena te drabaren stam- pa. Pobut jekhe štaresko sa kherutne kinena pobut ko- tar jekh nacionalno diveske nevipe, paše ano sa situa- cia prekalo postako pokibe. Najsariba olengo pendjaribe åhibjako, Luksemburÿajna siton ani situacia te drabaren nevipe kotar aver-aver phuvja (poulavdipe magazine vaš odolenge e ulavde interesiba, a save nane ano Baro Voj- vodstvo, e ulaviba magazinja save siton vaš automobili- zmi). Numa, vaš te drabaren lokalno nevipe, musaj te adikharenpe pi kherutni stampa. Berš 1848, ina berš palo so Luksembrugi lela bip- hanglipe, kerdilo Aåhimos Bari Vojvodstvo. E neve kanu- neske djenenca cenzura našavdili. Na adjukardilo but pedo stampibe anglune nevipe, Luxemburger Wort. Na numa kaj odova divutno pana egzistirinela, ov pana siole majbufljardi publika (e 49 procenatja) thaj kotora (po- but ze 78.000 bikime kotora, so sikavela paše duj drom tiraÿi sa aver divutne nepingo kupate) ano Luksemburgi. Nevipe sito ano mangnutnipe Arhiepiskopie thaj siole zo- rali katolikako redaktisko kolori. Hema, kotar palune berša putargja pere riga aver ideologiake droma, na bi- starinindoj pere konfesiako kiki. Odola siton majstabil- ne nevipe ano sektori nevipengo raportiribe.
Romain Kohn 55 Olako ideologiako binako, sar balanci, anavgola Ta- geblatt (20 šelestar drabarutne). Lelape te ikljol 1913. berš thaj indirektno sito e socialistikano sindikatesko OGBL. Kotar 1930-de sol duj nevipe maškar peste kere- na sine zorale atakja: Tageblatt ano nacistja dikgela po- litikako biamalipe savo manglape te cindolpe, a dji, ano anglune berša, Luxemburger Wort phanela pe akja anglo Hitlereski Germania, soske politikaki sastuni adikharla sar paluni mangavipe vaš uluvipe rjaãutni Evropa oktar komunistikani presia. Kana o nacistja okupirinde Luk- semburg 1940. berš, sol duj nevipe andile ano rndo. Ano pherdo politikako organi e komunistjengo sito Zeitung vum Lëtzebuerger Vollek (savo formirimo 1946, avdive siole jekh procenti drabarutjengo) thaj libaralno Journal (formirimo 1948, pondj procentja drabarutne), soske solduj siton ano mangih pere partiengo. Iniciatorja ini jekheske ini dujenge nevipengo khelde pedo uåi rola ano opipe nacistikano okupatorenge. D'Lëtzebuerger Land (trin procentja drabarutne) majpurano politikako kurkesko nevipe. Kerdilo 1954. beršeste, uzo aÿutipe finansiriengo paše magnati sastr- nengo Arbedu. Dujto politikako kurkesko nevipe paše si- to Zelena partia, a sito jekh procentja drabarutne. Wo, prmime anavea 2000. berš, soske startuingja 12 berš poangle sar Gréngespoun, oleske autorja savkht adik- hardepe sar alternativa “burÿoasko" stampake. Adjahar sakova drom ano politikako thaj ekonomi- kano horizonti siole pere nevipe. Hema, kana sito ano puåibe niveli bikinibasko manglape te kerolpe buti e profitea, manglape ano marketi te ovol than numa vaš jekhe akhale nevipenda. Odova so pana egzistirinela ini uzo teluno tiraÿi thaj butikno lovo, sito vaš sasutno mangin savi sakoja politikaki partia sikavela te adikha-
56 Luksemburg rol aver-averipe gndipasko, garantuimi prekalo aÿutipe stampako. Aver nevipe save lena aÿutipe kotar publikake finan- sie siton Revue (formirime 1946, 25 procentja drabarut- ne avdive) thaj Télécran (formirimo 1978, 34 procentja drabarutne avdive), duj kurkeske ilustrovano magazinja e avazipa po televizisko programi, thaj Le Jeudi (formi- rimo 1997, efta procentja drabarutne avdive), numa jekh kurkesko nevipe pi francusko åhib. Po agor 2001. berš formirisale pana duj diveske nevipe: La Voix du Luxem- bourg thaj Le Quotidien. On siolen po efta procentja drabarutne, a ikhalela artiklja numa po francusko. Olen- go politikaki orientacia but hari dikhola ini kaj sito ano mangnutnipe duj anglune nevipengo grupaciengo: Grou- pe Saint-Paul (Luxemburger Wort, Télécran, La Voix du Luxembourg) thaj Editpress (Tageblatt, Revue, Le Jeu- di, Le Quotidien).
1.1. Butåhibjenge medie. Pharo sito te gndinolpe kaj angluno ikljovibe Luxemburger Wort, ikljilo sig palo ci- dipe cenzurako 1848. berš, adikharla numa artikhla hramime pi germansko åhib. Sako avdive ko mangela te drabarol jekh kotar legardutne nacionalno nevipe musaj te pendjalor germansko thaj francusko, ano majtikno vast. Artiklja pedo sol duj åhibja siton jekh uzo dujto, bi nakhavibasko. Raportja ano germansko astarena paše 70 šelestar, artiklja pedo francusko paše 25—30 procen- tja, a diferenca savi aåhola kerelape pedo luksemburško jase pedo aver daj åhib. Akava jekhutno sistemi loke funkcionišinela, soske Luksemburgi sito jekh forma lin- gvistikako lonci vaš hamibe. Berš 1988. lingivsta Guy Berg kergja kvantitativno analiza åhjibjake savi istemalkerelape ano but åhibjenge nevipe Luxemburger Wort thaj Tageblatt. Ulavgja nevipe
Romain Kohn 57 ano 13 kategoria thaj lela jekha-jekh rezultatja vaš sako- va olenda. Sport majbut istemalkergja numa jekh åhib: paše 95 procentja artikhlja sine hramime pi germansko. Anglune mothovdipe ano germaniako siton 91 procenja, lokalno nevipe 87 procentja, angluni rig 84 procentja, nevipe kotar lumija 80 procentja, a kherutne nevipe 73 procentja; a odova so aåhola procenti siton artiklja pedo francusko, soske luksemburško na khelela semni rola ano akala kategoria (numa ano lokalno nevipe e 4,5 pro- centja). Ano odova vakhti, riga kotar artistipe sineton ano proporcia 56 prekal 41,5 procentja ano mištipe ger- maniako; avdive odoja proporcia šaj geli ano mištipe francusko. Devipe vaš bukjake sine kategoria kote francusko legarela e 84 procentja; avdive adjahar ka arakhen disa- ve gendo devipe bukjako pi anglisko. Parušuduj procen- tja reklame ikljona po francusko, 38 po germansko a 10 po luksemburško. Avdive šaj si pohari komercialno arti- klja pi germansko. Umal ani savi germansko paše cidi- salo sa siton amalikane mothovdipe. Ano odova vakhti, pobut kotar 80 procentja ikaldipe biandipasko jase pran- dipasko sito hramimo po luksemburško. Interesantno sito kaj manuša po sig te len francusko (45 procentja) kana musaj te ikalen meribe dajek personako.
1.2. Jekhaåhibjake medie. Sar gendo dostjengo save djivdinena ano Luksemburgi ano savakht barjaripe pana kotar 1970, momentalno odova gendo paše 37 procentja populaciako, francusko sa pobut lela rola åhibjaki haljo- vibasko ano sakodivesko djivdipe (poulavdipe ano mar- keti thaj dostipasko servisi, kote baro procenti bukajko zoralipe avela kotar francusko jase belgijsko kupatne). Kotor odova sebepi luksemburško editorja kotar nadur lele te keren zoralipe te ovol reso francusko kupatni ani
58 Luksemburg phuv. Momentalno si trin francusko jekh åhibjake nevi- pe: duj divutne: La Voix du Luxembourg thaj Le Quoti- dien, sar ini kurkesko nevipe Le Jeudi. Angluno sepebi vaš formiribe akala trin nevipe sito komercialno (ini kaj nijekh editori nadjukarela kaj real- no ka kerol pobut love ano odova keribe). Disave editor- ja pakjavena, kaj uzo egzistiribe so pobut manuša save vakharena francusko ano Luksemburngi, musaj te ovol ini daj drabarutno save manglape te astarolpe. Odova si- to pana po angle so manuša save vakharena francusko normalno nane ani situacia te drabaren butipe germani- ake artikhle ano butåhibjenge nevipe, pa vaš odoleske pana na kinena lokalno diveske jase kurkeske nevipe. Odova sito åaåikane, hema numa La Voix du Luxem- bourg thaj Le Quotidien nane pana åaåikano suksesno. Olengo drabarutno e sa 14 procentja sile numa trin pro- centja pobut kotar luksemburško edicia francusko di- vengo nevipe Le Républicain lorrain, save kana aåhile po agor 2001. berš, sinolen 11 procenti. Akala edicia sa- vo kerdilo ano anglune 1960-engo, hema palune berša ti- raÿ thaj avibe lovengo savakh perela. (Manglape te dik- holpe: Le Républicain lorrain sito partneri Le Quoti- dien-a). Manglape te lolpe ano dikhibe ini kulturake dimen- zia kana kera šaipe te mothava relativno bisuksesi edi- torjengo ano pašaribe nevo drabarutnengi publika. Sar dikhola si bikjehipe maškar gendo dizutnengo Baro Voj- vodstvo savo šukar vakharela francusko thaj odola ma- škar olende save siton interesime vaš luksemburgško sakodiveske bukja. Potencialno “naturalno" draburutno jekhaåhibjake stampa ano francusko (bankarja, euro- krate, imigrantja, sakodiveske phiravne) pobut mangena te adikharen nevipe save stampinenape ane olenge hani- gage phuvja (soj but loke, soske sa semne avrune anavja
Romain Kohn 59 siton ini ano Luksemburgi). Tana ovol odova åaåikane, savo šaj mothovdipe ovela vaš fakhti kaj Le Quotidien na sinole suksesi te lol drabarutne Le Républicain lor- rain-a. Le Quotidien sar dikhola sito odova so avela palo Le Républicain lorrain (soske odola nevipe åhinde ikljo- vibe kana Le Quotidien ikljistol thaj lela sa e drabarut- nen). Ulavipe ani olengi redakciaki politika: Le Quoti- dien pobut fokusirinelape pedo Luksemburg, a pohari pi Francuska thaj regioni Lorene. Adjahar kaj, kana Le Républicain lorrain palo 40 berš åhingja stampibe poro luksemburško edicia poagor 2001. berš, šaj te dikhen sar o drabarutne kinena edicia Le Républicain lorrain kotar Tionvil, a na Le Quotidien, ake ini na La Voix du Luxembourg. Pana jekh arakhibe anketako savo khergja TNS (Tay- lor-Nelson Sofres) sikavela kaj drabarutne La Voix du Luxembourg jekha-jekh ulavde maškar Luksemburÿajna thaj dostja (anketa na vakharla kotar odova šaj mi akava sito ini pedo Le Quotidien, hema šaj te kerolpe teza kaj o cifra jekha-jekh). Poagor, sa akava seminela, te sine kaj zorali konkurencia maškar akala duj jekheåhibjake francusko divutne lungargola, odova naka ovol vaš odo- leske kaj si baro rodipe dizutnengo savo vakharena fran- cusko jase odola save phirena akatar vaš pibuti sako di- ve. Odova poulavdipe sito vaš bokhali politika molipaski duj majsemne thaj ideologiake opipe kompanie ano Baro Vojvodstvo, soske solduj riga sar dikhola adikharena kaj po agor numa jekh nevipe ka aåhol djivdo. (Ironia, po alosaribe drabarutnengo maškar La Voix du Luxem- bourg thaj Le Quotidien sar dikhola na kerala presia olengi politikake bahamja, prekal amalipasko rodipe in- stituti Ilres, opipe keribe drabarutnengo ano marketi but åhibjako stampa. Hema, popale, akala nevipe siton but pobut politikane uzorigutne)
60 Luksemburg Strampa pi anglikani åhib, dji akana, avro resibe akale duj anglune medijsko grupe. Berš 1981. direktori vaš khuvibe pi buti Pol Wirtz alo dji pi idea te ikalol kur- kesko nevipe vaš ekspertja, Luxembourg News. Efta berš palo odova aloto masekesko magazini Business. Solduj musaj te aåhon djivde bi devipe dumo publikake finansie, soske anglikani nane maškar trin åhibja savo leparela Kanuni vaš istemalkeribe åhibjako kotar 1984. berš. Kompania International City Magazines ikalgja 25. marta 2003. berš kaj “åhinela edicia sa pere anavengo", maškar olende Luxembourg News thaj Business. Pol Wirtz momentalno rodela neve investitore, a pakjavela kaj oleske nevipe but sig popale ka kerenpe. Si ini nevipe save inarde prekal lokalno portugalsko marketi. Angluno savo ikljisto sine Contacto (ina pro- centja drabarutne). Akava kurkesko nevipe formirisalo 1970. thaj perela Groupe Saint-Paul-eske. Olesko kon- kurenti Correio (4 procentja drabarutne) ano mangnut- nipe e Editpress-esko, a startuingja 1999. berš. Ano aprili 2003. ikljisto Présence hellénique sar angluno masekutno pi gråko (thaj francusko). Uzo anglikano, portugalsko thaj gråko nevipe thaj magazina, ano Luksemburgi na stampinlape nijekh aver nevipe vaš aver daj åhibjake grupa. Te sine dizutne Itali- ake, Španiake, Flamancia jase Holandjajna mangena te drabaren nevipe pedi piri dajaki åhib, musaj te nakhen dji kiosk kote ka arakhen pobut ze jekh divesko nevipe jase kurkesko nevipe, save ale kotar olenge phuvja. Definitivno, jekh dikhlaripe jase, po pakjavibe, pok- huvibe: phare te gndinolpe kaj jekh dive daj editori ka kerol nevipe numa pi germansko åhib. Odova sito, an- gluno vaš nacistikani okupacia kotar Dujto lumijaki ma- reba, savo khergja kaj Luksemburgÿajna lena disavo kri- tikako bahami prekal Germania kaj olaki kultura (ini
Romain Kohn 61 kaj Luksemburÿajna drabarena but pobut germaniake ze francusko nevipe thaj pustikea, thaj dikhena but po- but TV programja kotar Germania ze Francuska). A duj- to, odova sito åuåavno vaš odoleske so khonik na dikhe- la mangipe vaš jekhåhibjako stampa pi germansko åhib ano butåhibjengo kulturalno konteksti.
1.3. Avruni stampa. Lusksmburÿajna but dikhena avru- ni stampa. Odova nane samo ani ralacia olenga butåhi- bjengi situacia, odova sito ini konsekvenca baripe phu- vjako. Pedo nevipenge standja generalno na ka arakhen magazinja odolenge e ulavde interisiba sar siton kompju- terja, gatisaripe habasko jase sporti. A odola Luksem- burÿajna save na mangena te drabaren numa raportja nevipenga agencijengo ktar maškarthemutne bukja mu- saj te iranenpe avrijalutne divutnenge thaj kurkeske ne- vipenge Lokalno stampa ãuãavno nanola finansisko vastu- šea vaš te ovel ola pere reporterterjen bufljarde ano sa semne lumjake metropole, ja te biåalol reportere ano daj ulavdi buti ani daj krizaki umal. Ano nevipenge standja ano Luksemburgi šaj te arak- holpe sa semne maškarthemutne nevipe, sa po but kotar 5 dji 300 anava. Hema olengo biknibe siton tikno ano dikhibe e lokalno nevipenca. Uzo jekh molipasko ulavi- pe, germaniako tabloidi Bild. Hema ov pherdo aåhavela pi rig luksemburško ãaãipe thaj sako diveske bukja, drabaren ole ofto procentja populaciaki.
2. Emisiono media. Radio thaj televizia siton definitivno umal ano savi luksemburško åhib sito åhib haljoviba- sko, hema sar ini ko stampano medie, si but hari but- åhibjengi ulavipe ano but programja. Jekhutni nacional- no TV stanica RTL Télé Lëtzebuerg, sar ini trin nacional-
62 Luksemburg no radio-programja RTL Radio Lëtzebuerg, sociokultur- ni Radio 100,7 thaj DNR (Den neie Radio), emituinenape po luksemburško. Odova sito ini vaš duj kotar trin regi- onalno stanice Radio Ara thaj Eldoradio. Radio Latina, numa, emituinela programi pedo romansko åhibja, maj- but portugalsko. Numa jekh stanica (savi emituinela pe- do portugalsko thaj francusko), sa aver 13 lokalno radio stanice paše numa emituinena pedo luksemburško åhib. Trin kablovskja TV kanalja adjahar emituinena progra- mi pedo luksemburško. Ini kaj avdive si but radio thaj televizake programja vaš lokalno dizutnipe, adjahar situacia sitoj nevo data, soske RTL adikharla emisiono monopoli kotar sa šov dešutnipe, a liberalizacia frekvenciengi lelape palo 1991. berš, kana lelilo nevo kanuni. Istoria elektronsko me- diengo lelape 1931. berš, kana jormirisalo Compagnie luxembourgeoise de radiodiffusion, avdisutni RTL Gru- pa. Hema kotar trin dešutnipe olengo egzistiribe emitui- sale programja numa po francusko, germansko thaj an- glikano åhib. Odola programja na kerna sine daj ulavdo dikhibe e lokalno populaciake. Radio Lëtzebuerg (pi luk- semburško) lela te kerol buti kotar 1959. berš. Deš berš palo odova startuingja Télé Lëtzebuerg (adjahar po luk- semburško, hema kotar po but e 20 beršenda sine nu- ma dujsatjengo programi sakova kurko, avdisutno dive- sko magazinsko programi thaj nevipe ani produksia si- ton kotar 1991. berš). Maj angle, magazinsko programi thaj nevipe denape pedo luksemburško. Hema, te sine kaj o dosti ano radio jase TV programi avela kotar germania jas Francia inter- vju legarelape thaj emituinlape pedo olesko jase olako åhib, a nakhavibe na kerelape. Po pale, ini odote si jekh jekhutni karakteristika. Vaš te inarolpe pedo avrune ku- patne ano Baro Vojvodstvo, Thagarutni resela fondja vaš
Romain Kohn 63 nakhavipe pedo francusko åhib divesko kvašosahatesko TV programi nevipe. Ov emituinlape simultano ano dujto stereo kanali. Sociokulturno Radiko 100,7, savo iklisto 1993. berš angluno thaj numa jekh programi finansirimo kotar pu- blikako budÿeti. Sar si ole kulturaki hema ini politikaki resibe, ov sakova taharako emituinela programi nevipen- go po francusko ano vakti kotar 15 minutja. Po angle RTL sinole kurkesko radio proagrami savo sito vaš por- tugalsko, italijansko thaj špansko kupatnako, sar ini vaš dizutnenge kotar nakhutni Socijalistikani Federativno Re- publika Jugoslavia, a pi televizia programi pedo italijan- sko. Kotar vakti on našavdile. Palo odova kaj RTL našal- gja poro emisiono monopoli, adikhargola kaj veke nane musaj te lelpe publikaki misia ano informišibe avrutne kupatnengo pedo olengi åhib. Radio Latina lela odoja ro- la thaj inarelape po ulavdipe e Portugalcjenge, Italijanen- ge, Špancjenge thaj Francuzjenge ano Baro Vojvodstvo. Si disave regionalno thaj lokalno radio-stanice save emi- tuinena po ulavdipe pedi anglikani åhib, hema olenge programja majbut inarde pi muzika thaj publikake na dena but kotar ÿurnalizmi. Pana jekh perdo jekhutno fenomeni sito efekti åho- ribasko. Sakova ko mangela te dikhol angluno publika- ko jase privatno TV programi kotar Evropa, jase te šu- nol belgijsko, francusko thaj germansko radio-stanice ano regioni paše samatrende, odova šaj te kerol. Odova sito validno sar vaš kherutni, adjahar ini vaš avrutni po- pulacia. Hema šuÿo sito, ano komparacia e aver dizut- nenca, Luksemburÿajna po but mangena germaniako ra- dio thaj televiziako programi.
64 Luksemburg Dikhibe TV 29% RTL programesko Télé Lëtzebuerg pedo åhibja Luksemburško 3% aver TV populacia
12% francusko TV 56% germansko TV
Kotar bukjake dive ano kurko kotor Luksemburša- jengo save dikhena RTL Télé Lëtzebuerg (pedo luksem- burško) sito 29 procentja, germaniako TV kanalja dikhe- na 56 procentja kherutni publika, francusko 12 procen- tja, a aver TV programja pedo sa aver åhibja 3 procentja (prekal anketa Ilres kotar 2001. berš).
Dikhibe TV programi 22% RTL Télé Lëtzebuerg pedo åhibja Luksemburško thaj avrutne populacia 9% aver TV
24% francusko TV 45% germansko TV
Kana lelape ano rami sa populacia Baro Vojvodstvo, kotor RTL Télé Lëtzebuerg-esko thaj germaniake TV pe- rena pedo 22, jase 45 procentja, dji kotor francusko thaj sa aver TV stanice bajrola pedo 24, jase 9 procentja.
Alosaribe TV 11% aver TV programjengo pedo åhibja 26% portugalsko TV Portugalsko populacia
17% germansko TV 46% francusko TV
Romain Kohn 65 Portugalcja po ulavdipe dikhena francusko kanalja (46 procentja), palo odova portugalsko TV (26 procen- tja), germansko programja (17 procentja), thaj aver TV stanice (11 procentja) Jekha-jekh trendi dikholape kana kerelape analiza ašunibasko radionesko. Luksemburÿajna po angle ka šunen germaniako ze francusko programja. Numa, kotor francusko radio-stanicengo bajrola kana dikholape sa populacia. Hema, si jekh bari diferenca kana sito ano puåibe o TV: 85 procentja publika kherutni populacia ašunela luksemburško radio-stanice. Odova semnigola kaj, vaš ulavibe kotar televiziako, numa 15 procentja Luksemburÿajna khuvena ano avrijalutne radio progra- mja. Angluno sebepi vaš odoleske sito tikni devipe pro- gramjengo pedo RTL Télé Lëtzebuerg, ano savo 30 mi- nutja magazinsko programi thaj lokalno nevipe ano dive, hema nane filmja ni šou programja, po misal.
3. Interneti. Nane decizie vaš alosaribe åhibjako ani daj rigutni Interneteski, hema dominirinela francusko thaj an- glikano. Administracia paše numa istemalkerela francu- sko, na vaš odoleske so adjahar mangela publika, veã vaš odoleske so sito sasutno administrativno åhib. Internet sajtja nevipe siton majbut po germansko, ulaviba Tage- blatt-a, savo sito majbut po francusko, ini kaj stampano edicia majbut nakhela po germansko åhib. Kupatno In- ternet sajti RTL radiko thaj televizia siton jekh kotar but hari po luksemburško åhib, a ano jekhvakti ini jekh ko- tar majkhuvdo — tana sine ini majkhuvdo — ani phuv.
IV. Alosaribe åhibjako ÿurnalistjengo
Ano dikhibe butåhbjengo stampano medie, sebepja vaš ÿurnalistjengo aloaribe jekhe a na daj aver åhib but siton
66 Luksemburg aver-aver. Daj ÿurnalisti šaj studirindoj ani phuv ko te vakharlape germansko thaj majbut istemalkerela ger- mansko åhib. Jase reporteri, savo majbut hraminela ar- tikle pedo germansko, nakhela po francusko kotar šu- kar keribe, soske uåarela konferencia daj filozofesko ko- tar Parizi — talo åinavdipe kaj adikharla kaj o talenti vaš butåhibjengo pedo uåipe. Revue thaj Télécran siton magazinja save numa po germansko, a ano reklame iste- malkerela but francusko lafja. Akala magazinja inarena- pe sa kherutna populaciake, kotar kherutnedjuvlja dji direktorja, kotar tinejdÿerja dji penzionerja, adjahar kaj musaj te istemalkeren germansko, soske odoja åhib bu- tipe Luksemburÿajna majloke drabarena.
V. Klidutne
Luksemburgi definitivno butåhibjengi phuv, hema vaš di- ferenca kotar aver butåhibjenge amalipe, sar savi sitoj Švajcarska jase Belgija, nane (ulavde) åhibjake kupatne. Ano Baro Vojvodstvo saren vakharena trin åhibja but šu- kar: luksemburško, germansko thaj francusko. Ano maj tikno vast, saren odola save nakhle prekal lokalno sko- lako sistemi šukar thagarena akale trin åhibjenca. Drabaripe pustikengo thaj nevipengo, ašunibe ra- dio-programjengo jase dikhibe televiziako bi bajo vaš åhibjake (ja te ovol puåibe luksemburško, francusko ja- se germansko) kotor sito kulturako thaj politikako iden- titeti Luksemburgesko thaj oleske dizutnengo. Atoska kaj sako siole pere åhibjake preference, hema on nane legardutne garavde sebepjenca. Dji akana istemalkeribe åhibjengo ano publikako djivdipe sine disave decizienca save bajrile kotar dešut- nipeberša praktika sar evolucia na dromea kanuneske napjenca. Hramimo åhib administraciako sito francu-
Romain Kohn 67 sko, a olako vakheribaski åhib sito luksemburško. Ra- dio thaj televiziako programi emituinlape pedo luksem- burško, a nevipe majbut hramime pedo germansko åhib. Hema sa phare te adikharenpe akala striktno distrink- cie, pa nakhibe po but ze po angle ano bistriktno dis- trinkcie. Akana Luksemburgi kerlape barikane odolea so ano arakhibe duj semne kulturengo. Oleske dizutne na numa kaj vakharena aver-aver åhibja, on haljovena ini kultura- ke diference. Te sine kaj odova centri identiteti phuvja- ko, palo odova nane sebepi tana o manuša odolea na adikharenape ini avo avutno vakhti.
Bibliografija
Berg, Guy, Mir wëlle bleiwe, wat mir sin. Soziolinguistische und sprach- typologische Betrachtungen zur luxemburgischen Mehrsprachig- keit (Tübingen: Max Niemeyer, 1993). Kohn, Romain, “Ein Volk von Zeitungslesern", in Editions Saint-Paul (ed.), Kaleidoskop (Luxembourg: Editions Saint-Paul, 2002), 115— 24. Kohn, Romain, “Im Zweifel für den Leser. Wie Presse, Radio und TV die Sprachenvielfalt im Land meistern", Süddeutsche Zeitung, 19. January 2001. Loi du 24 février 1984 sur le régime des langues, Mémorial A n° 16, 27. February 1984, 196—197 http://www.legilux.lu Majerus, Pierre, L'Etat luxembourgeois. Manuel de droit constitution- nel et de droit administratif (Luxembourg, 1990). Newton, Gerlad, (ed.), Luxembourg and Lëtzebuergesch. Language and Communication at the Crossroads of Europe (Oxford: Cla- rendon Press, 1996). Peeters, Roger J., “Trilinguisme et triglossie: l'emploi des langues dans la presse quotidienne luxembourgeoise", Orbis (Bulletin in- ternational de documentation linguistique), Tome XXXIX 1996— 1997, 127—57. Service Information et Presse (ed.), About… languages (Luxembourg, 1999) http://www.gouvernement.lu/publications/download/about.pdf Service Information et Presse (ed.), About… media and communica- tions (Luxembourg, 2002) http://www.gouvernement.lu/publications/download/mediaENG.pdf
68 Luksemburg Turvinutnipe
Luksemburgi sito butåhibjengo amalipe, kote luksem- burško, francusko thaj germansko istemalkerenape pa- ãiviba but praktikake hramime thaj bihramime decizie. Vaš te truminenpe jekheåhibjake medie šaj ka legarol dji amalipaski segregacia, a po agor ini dji “po panjaribe" dizutnipasko. Kulturako identiteti Luksemburÿajnengo but zorale phando e koegzistencia “jekhipasko e jekhut- nenca" — thaj olengo nacionalno åhib thaj olenge butåhi- benge. Akava tipi butåhibjengo specifiåno sito vaš Luk- semburgi thaj šaj te phena bikomparaciako e daj aver themea. Semno sito de dikholpe kaj butipasko kotor luk- semburško amalipasko vakharena po put ze jekha åhi- bja kotar trin åhibja: luksemburško, germansko thaj francusko åhib. Adjahar, butipe dÿene save ale ano Luksemburgi vakharena jekhe kotar trin oficielno åhi- bja, odolea so francusko ulo åhib haljovibasko, jase ku- patno anavutno. Francusko, adjahar, majbut vakharena prekal samatrendego bukjarne kotar Francuska, Belgija thaj Germania. Imigrantja, po ulavdipe kotar phuvja romansko tha- na, siolen “pere"2 medie: duj portugalsko kurkeske ne- vipe, radio pedo aver-aver romansko åhibja, nakhibe pedo francusko TV nevipe (pedo luksemburško) sar ini programja divutnengo nevipe po radio ano francusko (ano publikako radio). Duj nevipe sa pedo francusko thaj jekh numa francusko kurkesko nevipe dena sako- divenge phiravnenge thaj imigrantjenge kotar romansko phuvja bufljardo dikhibe ano keripe ano Luksemburgi. Ani stampa, luksemburško khonik nane åivdilo sar åhib komunikaciako. Soske kaj nane åaåikano rodipe vaš drabaripe nevipengo pedo nacionalno åhib, dji ov aåhola angluno thaj majbut sito sar vakheribaski åhib. Phare, atoska, vaš drabaripe (thaj hramibe) tana sine kaj šukar na siklilen. Šeja siton aver ano radio thaj te- leviza, kote luksemburško angluni åhib komunikaciako.
Turvinutnipe 69 Ano avipe, Thagarutni manglape te: • Lungarol te zorakarol avrijalutne/imigratjen te si- kljon luksemburško sar åhib integraciako, • Zorakaribe te kerenpe butåhibjenge emisie, jase te proteÿirinol produkcia radio thaj TV emisiengo vaš butåhibjenga publikake, po aver åhibja (po ulavdipe ano publikako radio stanice)
te mukol alosaribe åhibjako odoleske savo vakharela, ja- se ÿurnalisteske (na drabarutnenge jase radio thaj televi- ziaka publikake)
70 Turvinutnipe Natalia Angheli Moldavia
Maškaro slovensko thaj latinsko lumja ãivdi sitoj e Mol- davia savi sitoj kher but etnikenge grupenge. Prekal re- zultatja palune registriubasko dizutnengo, 64.5 procen- tja populacie sito moldaviako hanig, 13.8 etnikake Ukra- incja, 13 procentja Rusja, 3 procentja etnikake Gagau- zja, 2 procentja Bugarja, 1.5 procentja Jahudie, a 2.2 procentja siton aver etnikake grupe (Belorusja, Poljakja, Germanja, Roma, thaj aver).1 Kulturno pejzaði Moldaviako sito kaleidoskop para- misengo thaj åhibjengo. Disave åhibja siton jekha-jekh åhibjenge aver manušenge ano regioni — Rumujna, Ru- sja, Ukrajincja, Bugarja. Aver siton jekhutne ano akava regioni — sar sito o gagausko, åhib ortodoksno hristija- nengo grupako savo vakharena jekh kotar turkijenge åhibja. Dešujekh berš palo peribe Sovjetsko Ekipasko phuv pana rodela poro identiteti thaj than ani nevi Evropa — so but kerela pi forma ano save aver-aver etnikake grupe dikhena peste thaj jekh jekhekaste. Uluvipe interesjengo akale grupengo sito zumavipe ini vaš thagarutni ani phuv
1 Citirimo prekal “Pratsav parlamenti Republika Moldaviako gn.
1039-XII kotar 26. 05. 92. kotar Kanunesko statusi personengo save sitno etnikake, lingvistikake thaj religiozna tiknoripe ano konteksti bandukano mareba ano regioni Javinutno kotor Dnjestra" (The Deci- sion of the Parliament of the Republic of Moldova No. 1039-XII from 26. 05. 92 on The Legal Status of Persons Belonging to Etnic, Lingui- stic and Religious Minorities in the Context of the Armed Conflict in the District of the Eastern Part of the Dniester).
Natalia Angheli 71 thaj ini vaš civilno amalipe, po ulavdipe ano ãinavdipe phari ekonomsko kriza thaj biagorisutne konfliktja ko- tar regioni Transdnjestra.
I. Kanunesko rami vaš medie
Ani Moldavia pašibe maškar tutularno nacia thaj aver et- nikake grupe but sig dikholape prekal perspektiva iste- malkeribe åhibjako. Sa dji po agor 1980-enge berša, ini uzo aver-averipe nacionalno struktura, dominacia sino- len rusko thaj moldavsko. Adjahar 1989. berš 59.4 šelestar sikavne sikljona po moldavsko, a 40.6 šelestar olendar po rusko.2 Rusko åhib sine fundono åhib oficielno komunikaciako. Tromalipe Moldaviako kotar komunistikaki direk- cia angja dji ko laåaripe nacionalno gndipe etnikake Mol- davcjengo. Sar kotor odole miškopesko, 1989. berš leli- lo Kanuni vaš funkcionišibe åhibjengo ani teritorija Moldaviako. Kotar odova kanuni, moldavsko åhib astar- gja statusi oficielno åhibjako, dji o rusko dendilo statusi “åhib komuniciribe maškar themja"3 Ini uzo odova so vazdingja statusi moldavsko, kanuni adjahar dela iste- malkeribe ukrajinsko, bugarsko, hebrejsko, jidiš, rom- sko åhib, thaj aver, sar vaš te djevapingol manglipaske aver-aver etnikake grupenge save djivdinena ani Mol- davia4.
2 Atanasia Stoianova, “Sikljovibe etnikake minoritetjenge ani Mol-
davia": Kanunesko rami thaj praksa" (“National Minorities Edication in Moldova: The Legal Framework and Practice", Raporti dendilo ano Lu- mjako kongresi vaš politika åhibjaki, ani Barselona kotar 16—20 apri- li, 2002. www.linguapax.org/congres/taller/taller3/article23_ang.html 3 Dÿeno 3 Kanuni vaš funkcionišibe åhibjengo pi teritoria Mol-
daviako. 4 Dÿeno 4 Kanuni vaš funkcionišibe åhibjengo pi teritoria Mol-
daviako.
72 Moldavia Kanuni adjahar dela istemalkeribe latiniåno lil, cidi- ba numa jekh ulavipe maškar Moldavcja thaj Rumujna. Numa, anav åhibjako, moldavsko poopipe rumunsko, ini pana objekti holjame debatjengo. Kvaš dizutnengo iste- malkerela anav “rumunsko", a peste akharena “etnikake Rumujna", a aver adikharena thaj vakharena moldavsko. Vaš odova kaj anav “moldavsko" istemalkerelape ano sa kanunenge aktja, akava termini kaj istemalkerope ano akava raporti kana gndilape pedo oficielno åhib phu- vjako. Istemalkeribe moldavsko sar oficielno åhib phuvja- ko adjahar dendo dÿenoa 13 Aåimosko. Akava dÿeno adjahar paåavinela hakaj moldavsko dizutnengo te iste- malkeren rusko thaj aver åhibja savenca vakharlape ano olengi teritoria. Dÿeno 10 Aåimosko arakhela hakaj mol- davsko dizutnengo vaš dikhibe, barjaripe thaj mothavipe poro etnikako, kulturako, åhibjako thaj konfesiako iden- titeti. Ni kanuni kotar åhibja a ni Aåimos nane lelutno ani Transdnjestri, regioni ani javinutni Moldavia savi majbut sito e etnikaki Ukrajicjenca thaj Rusjenca. Akate dizutne kerde protesti majavazutno opipe dÿeno 7 kanuni vaš åhibjenge, savo mangela dÿanibe moldavsko vaš odolen- ge save siton ano servisi raštrako adiministraciako. Ano aver aåhavde kotora phuvjake realizuibe kanu- nesko vaš åhibjenge thaj åhibjenge dÿenipe aver kanu- nenge aktja nakhela badjako po badjako, ani majšukar situacia, a arakhibe balansi maškar moldavsko thaj ru- sko, po ulavdipe ani sfera biznisi thaj medie, ini phana sitoj haãardi buti. Butipe edukuime Moldavcja vakhare- na thaj moldavsko thaj rusko, dji vaš but avet etnikake grupe rusko aåhola angluno, a dajdrom ini numa jekh vastušej haljovibasko.
Natalia Angheli 73 Ini kaj kanuni kotar 1989. berš na dikharla dÿenipe save direktno laåarena puåibe mediengo, ov åhivgja fun- do vaš but po dur dikljaribe ani odoja umal. Åhibjenge dÿenipe kanuneske savi siton vaš emiter- ja ani phuv ano jekhavazipe e kanunea vaš åhibjengo. Dÿeno 13 Kanuni vaš emiterja kotar 1995. berš rodela kaj minimum 65 procentja programi musaj te ovol ano oficijelno åhib phuvjako. Kanuni åhivgja rami vaš keribe Konsili vaš audiovizuelno koordinacia (CCA), savo, uzo sa, manglape vaš te lokarol barjaripe emituibasko pedo administrativno åhib phuvjako.5 Dÿene vaš åhibjake Kanuni kotar reklamiribe 1997. beršeste but sito liberalno. Palo jekh amandmani savo lelilo ano 2002. berš, reklarimibe šaj te iklol pedo ofici- elno åhib phuvjako jase, po rodipe manušesko savo dela reklama, ano aver åhibja.6 Pašibe aver etnikake grupengo medienge adjahar kerdilo prekal Kanuni vaš decizie personenge save pere- na ano nacionalno minoritetja kotar 2001. berš. Dÿeno 13 akale kanunesko rodela kaj reprezentatorja etnikake minoritetjengo thaj olenge organizacie siolen hakaj pi produkcia editorjengo ani piri dajaki åhib, a dji kotar thagarutne servisja rodelape te organizuinen emisie, pe- do odola åhibja ani raštrako TV thaj radio. Adjahar o Kanuni vaš nacionalno publikako emiteri kotar 2002. berš sikavela kulturno aver-averipe thaj paåavinela hakaj etnikake grupengo kaj siolen programja ano pere åhibja. Sar te lokargol realizuibe åhibjako kanuni thaj te promovišingol raštraki politika ano umal maškarnacio- nalno relacie, Thagarutni formiringja Resori vaš nacio- nalno maškaripe thaj funkcionišibe åhibjako (palo odova
5 Dÿeno 37 Kanuni vaš emituibe. 6 Dÿeno 8 Kanuni kotar reklamiribe.
74 Moldavia anavdilo sar Resori vaš maškarnacionalne relacie). Reso- ri savo sito vaš te diklarolpe situacia kotar hakaja etni- kake grupengo thaj odolengi so sitoj titularno nacia, sar ini vaš devipe dumo aktivibasko bithagarutno organiza- ciengo ani odova umal.
II. Medisko thanipe
But stampime thaj elektronsko medisko vastušea ikljisto ani Moldavia kana lelilo biphanglipe 1991. berš. Vaš odoleske kaj but olenda finanirime kotar rig politikake partie thaj grupe, on sikavena sa spektari politikake ba- hamja ani phuv. Si, hema, pana but po hari aver-averipe ani forma ano savi akaja publikacia sikhavelainteresja aver-aver etnikake grupe ani Moldavia. Medijsko scena ani Moldavia sitoj but bistabilno. Uzo tikno kinibasko zoralipe populaciako thaj but sig inarde politikake interesja, djivdipe but mediengo sito but tikno. Prekal gendja save khedingja Biphanglo ÿur- nalistjengo centri Moldaviako, ano novembri 2002 sine 72 nacionalno stampane publikacie, 23 lokalno stampa- no vastušeja, duj nacionalno TV kanalja, jekh nacional- no radio kanali, 32 lokalno TVkanalja, 24 lokalno radio stanice thaj ofto nevipenge agencie. Kotar sa 169 vastu- šea, 82 stampanenape jase emitujinenape pedo moldav- sko, 33 ini po moldavsko ini po rusko, 44 numa po ru- sko, 6 pedo rusko thaj gagausko, a 4 pedo aver åhibja (akala gendja ano peste nanolen informacie kotar secesi- ono regioni Transdnjestra).7 Molipe nevipengo thaj magazinengo sito but uåe vaš butipe Moldavcjenge, thaj radio thaj televizijsko kanalja
7 “Medisko legardutno 2001—2002", Biphanglo ÿurnaljengo cen-
tri, Moldavia.
Natalia Angheli 75 save emituinenape prekal raštrako sistemi siton numa haniga vaš informišibe thaj šou programi. Radio Moldo- va 1, TV Moldova 1 thaj ORT Moldova ani praksa si- ton ano sakova kher. Sa dji 10. avgusti 2002. berš, TV Romani 1 publikako kanali pašutno phuvjako, adjahar emituinlape dji butipe moldavienge khera prekal raštra- ko komunikaciono sistemi.8 Moldaviengo thagarutni åhin- de akava emituibe, peninidoj kaj odova rodela maškart- hagarutno haljovibe savo ka dol metodi pokibasko vaš istemalkeribe moldavsko link relacie. Kerdilo jekh baro publikako uštipe kotar akava, a emituibe definitivno po- pale laåardilo ano marti 2003. berš. Dizutne mesmer Moldaviake thaj regioni Transdnje- stra, adjahar, šaj te len emituibe kotar pašutni Ukrajina ane pere khera. Numa, tikno pokibe na mukhela but Moldavcienge te kinen moderno radio jase televiziake apartaja. Vaš odoleske, na nolen pašibe stanicenge save emituinena prekal luge frekvencie, thaj o vaš odoleske phande siton kotar legaripe lokalno stanicengo ano raštrako mangnut- nipe prekal purano modelja radio-kablja.
1. Medije ano Moldavia pi rusko åhib. Rusko ini pana angluno åhib mediengo ani Moldavia. Jase, vaš olengo gendo, uåo tiraÿi thaj baro khuvibe ano komunikaciono thana, phare te dolpe anav “minoritetjengo". Prekal jekh anketa kotar 2002. berš, trin kotar pondj majdrabarut- ne nevipe ani Moldavia ikljona po rusko, a duj kotar pondj majpopularno radio-stanice emituinena programi pedo odoja åhib.9 Adjahar akaja anketa sikavela kaj maj-
8 Victor Bogaci, “TV transmiteri thaj stanice ano regionja Molda-
viake", Masovno medie ani Moldavia, decembri 1999, Bip. 9 “Masovno medie ani Republika Moldavia: pašibe, publika, ori-
jentacia, bahamja", Masovno medie ani Moldavia, jun 2002, Biphan- glo ÿurnalistjenge centri Moldavia.
76 Moldavia popularno TV kanli po rusko åhib. Nevipe ano majuåo than ani skala popularipe ani Moldavia sito Komsomol'- skaya Pravda, tiraÿea kotar 50.000 bimasekesko poki- be, so sito but pobut ze aver daj publikakja ano moldav- sko åhib. Jase, but kotar majpopularno nevipe ano moldav- sko edicia siton edicie butpendjarde rusko anavengo nevipe (Komsomol'skaya Pravda, Argumenty i Fakty, Trud). Pašo odoleske, emisie po rusko e majbare rejtin- gea reprize siton emisie TV thaj radio kanalja kotar o Rusia (ORT, Russkoe Radio, Radio Hit FM). Sasutno dikhibe, kotor reprize emisie kotar Rusia sito baro. Prekal registri CCA, ano nilaj 2002. berš, ko- tar 23 licencirime radiotalasno stanice 11 reemituinena programi rusko stanicengo. Vaš komparacia, duj stanice sinole validno mukljibasko lil te reemituinen programi kotar Rumunia, jekh kotar Turska, a jekh stanica siola autorizacia te reemituinol Radio Liberty. Gendo emiterja angaÿuime ano ilegalno emituibe si- to but baro. Prekal CCA, biautorizimi transmisia avrutne emisiengo majbut sito forma phaglipe emisiono decizie.10 Prekal nota Amalipe elektronsko mediengo (APEL), gen- do odolenge so phagena maškar odola so si olen licenca 90 šelestar.11 Alosaribe programesko vaš reemituibe but drom kerelape bicenzura, a odola save lena nevipe ani Molda- via but drom djanena vaš kobor o vakhti ani Moskva, molipe mangnutnenge ano Sankt Petersburg jase meteo- rološko situacia ano Sibir. Uzo nanibe finansisko vastu- šea thaj tehnikako jase profesionalno djanipe, lokalno
10 “Šefi emisiono konsilesko kritikuinla odolen so si olen licen- ce" Moldova Media News, 17. oktobri, 2002. 11 Intervu e Victor Osipovea, ekzegutivno direktori APEL-a, ok-
tobar.
Natalia Angheli 77 stanice but drom lena te keren reemituibe sar forma te aåhon djivde. Ano odova sar misal sito stanica Info-Radio — pri- vatno kanali savo kerdilo ano avgusti 2000. berš, e pla- nea emisia save maj angle adikharena nevipe kotar Mol- davia (pedo moldavsko thaj rusko åhib). Po agor 2001. berš, ov reemituingja moskovsko stanica Ekho Moskvy. Prekal decizie CCA, kandidatja savo resema “ade- kvatno" raportiribe kotar relacie maškar titularno nacia thaj aver etnikake grupe save djivdinena ani Moldavia thaj te promovišinen molipe moldavsko nacionalno kul- turake, sar ini odola “uzodjivdipaske" nacionalnostja, si olen prioriteti ano procesi alosaribe. Numa, odola krite- riumi but hari kerenape ani praksa, so zumavinela ava- zesko kritkuibe kontrola lokalno mediengo.12 Amalipe diplomacia ano avrutne univerzitetja (CAI- RO) kergja ini krisesko procesi 2000. berš opipe konsili, pheninindoj kaj na sinole sukcesi te “uluvinol nacional- no informatino thanipe kotar avrutno khuvibe". Krisi an- gja pratsav ano olengo mištipe thaj dengja direkcia e emiterjenge te paåavinen åhibjenge decizie kanuni vaš emituibe. Pratsav angja baro åhingaripe maškar moldav- sko rusko populacia, a uåo komesari OEBS vaš nacio- nalno minoritetja kritikunigja limitiribe po fundo manu- šikane hakaja. Ale ini presie kotar avrialutnipe, thaj moldavsko parlamenti dengja mothovdipe djenengo ko- tar e åhib thaj te dolpe decizia kaj 65 procentja progra- mja ani lokalna produkcia, a na sasutno vakhti emitui- basko musaj te ovol pedo administrativno åhib. Vaš lo- kalne filiale stanicengo kotar Rusia odola semnigola kaj aåhona pi frekvencia bi nisavo prmimbe olengo saika- ribe.
12 “Kriteriumja vaš distribucia licenca odolenge so pahgle ano
konkursi vaš autorizacia radiodifuziako" www.cca.md
78 Moldavia CCA na sinola but sukcesi ano realizuibe åhibjengo thaj aver decizia ano jekh avazipe e emisiono kanuneca phuvjake. Butipe emiterja åuåavno opipe sankcienge thaj aåona po frekvencie. Adjahar, po misal, Avto Radio lun- garela te emituinol programi ini kaj sine olesta cidime ini emisiono ini tehnikake licenca. Nadur Konsili lela but po arakhibasko pašibe thaj na realizuinela nisave seriozno sankcie. Bikvalifikovano efikasno te lokarol realizuibe relevantno kanunja, CCA akana phenela kaj našela te realizuinol zorale sankcie kotar daraibe tana “rumingja" moldavsko emisiono pro- stor.13
2. Medie po ukrainsko, bugarsko, jidiš thaj romani åhib. Bufljaripe medingo pedo aver åhibja, uzo odola po rusko thaj moldavsko sito minimalno. Kotar novembri 2002. berš ano nacionalno distribucia na ne medie save naneton pedo moldavsko jase rusko.14 Numa duj publikacie savengi kerelape distribucia ani bufljardi phuv siton Istoki i Nash Golos. Solduj paše kerena buti kotar jahudiengi kupatni ani Moldavia, a stampinena poro materiali po rusko åhib. Medie po ukrainko åhib siton bibarjarde, ini kaj dujto po baripe etnikaki grupa palo Moldavcja. Ukrain- ski Golos kotar Kišnjev, po ukrainsko åhib, phando si- ton kotar privatno donacia vaš te aåhol djivdo, hema on nane butipe vaš o lil savo si ole tiraÿi kotar 3.000 kotora ikljola rndomo. Promini, nevipe po ukrainsko, save stam-
13 “Šefi emisiono konsilesko kritikuinla odolen so si olen licen- ce" Moldova Media News, 17. oktobri, 2002. 14 “Katalogi vakhti po vakhti periodiåno publikacia ano Republi-
ka Moldavia thaj CIS", 2002.
Natalia Angheli 79 pinenape ani diz Balti ano šudririg phuvjako, adjahar ikljona birndomo.15 Situacia sitoj adjahar ini e stampa po bugarsko åhib. Rodno Slovo, nevipe Bugarjengo ani Moldavia, åhin- dile te ikljon anglo paše trin berš vaš nanibe fondjengo. Bibutipe finansiribe adjahar phare kherena ikljovi- be nevipe Blgarski Glas ani diz Taraklia, ano mesmer- rig. Kotor formiribe 1991. berš, ikaldile numa 50 gendja akale nevipengo. Nane savakht manuša save siton pi buti save kerena vaš publikacia, a neve gendja ikljona kana avena privatno donacia. Ano 2002. berš sine šajipe lo- kalno thagarutnengo te keren subvencia akale nevipengo sine limitrimo efekati — ini kaj dendilo lafi vaš te dolpe dumo e 12 gendjenge, reslile vastušea numa vaš 3 gen- dja.16 Disave lokalno emiterja siolen programja po bugar- sko. Adjahar raštrako TV kanali STV 41, savi siton ani Taraklia, emituinela lokalno nevipe, biznis thaj kheliba- sko šou-programja ano bugarsko åhib. TVardita ma- škarfrekventno kanali kotar diz Tvardita kotar mesmer Moldavia, adjahar siola disave emisie po bugarsko åhib. Numa, kotor originalno programesko ano butipe akale stanicengo sito but tikno, a aver-aver åhibja maj- but istemalkerenape vaš emituibe “muzikake butsasti- pe". Odova sito ini vaš emisiake po ukrainsko åhib sta- nica AVM Studio kotar Edinet, sar ini stanica Canal-X kotar Brisenija — solduj pedo šudririg Moldaviako, sar ini vaš BAS-TV diz Basarabeska ani centralno Moldavia. Trujal savo uåharena akala kanalja sito but potele 50 ki- lometarjenda.
15 Intervju e Pyotrom Grabchiukom, presidento Amalipe Ukrain- cjengo Moldaviako, novembri 2002. 16 Intervju e Dimitre Borimechkovim, šerutno redaktori Bulgar-
ski Glas novembri 2002.
80 Moldavia Si programja po šov åhibja, uzo moldavsko, ano Te- le Radio Moldova, savo sito nacionalno emiterja. Resori “Comunitatea" moldavsko publikake televizia anela 8 sa- hatja thaj 30 minutja programi, dji masekesko emituibe resori åhibjengo nacionalno radio sa 7 sahatja thaj 45 minutja. TV thaj radio tajming åhivela anda peste pro- grami po bugarsko, gagausko, jidiš, romano, rusko thaj ukrainsko åhib. Numa, haripe kvalifikovano persone thaj biadekvat- no finansiribe serizono tiknarena olengo kvaliteti. Vaš tikno masekesko pokibe, but hari terne ÿurnalistja pašo- na redakcienge ano akala resorja. Kotar novembri 2002. berš romano TV programi naemituenlape soske nane kherutno programesko.17 Ÿurnalistja mukena semne ke- ripe soske na nolen matrijalno vastušea save mangenape vaš te nakholpe po tereni avri šerutno diz Kišnjev. Dive- ske komunikacisko manglipe olenge åhingona soske re- dakcie nanolen kompjuterja thaj faksja. Djene etnikake kupatnenge ani Moldavia savakht si- kavena poro biåhaljardipe kvantitea thaj rndoa progra- me po olenge åhibja ano moldavsko nacionalno emiteri. Julea 2002. berš sikavde poro bajo ano lil savo direktori Resori vaš maškarnacionalne relacie biåhalga e direktore stanicake Tele Radio. Ano lil rodelape te barjarolpe ra- mi emisiengo po åhibja aver-aver etnikake grupengo, olengo legaripe ano polaåho termini thaj laåharipe rapor- tibasko kotar tikne etnikake grupe ani Moldavia (Beloru- sja, Jermenja, Azerbejdÿancja, Tatarja, Poljakja, Litvan- cja thaj aver). Lil adjahar truminela direkcia emiterjen- go te resol maškarthemutne perspektiva ano programja
17 Intervju vaš Tamara Saapeg, šefi Resoresko Comunitatea uzo
TeleRadioMoldova, novembri 2002.
Natalia Angheli 81 odolea kaj ka adikharolpe etnikake puåiba ano avrijalut- nipe.18 Mothovdipe thaj tajming emituibe programesko ano aver-aver åhibja ano nacionalno televizia thaj radio aåhi- le paše biprmibe kotar novembri 2002. berš dji avdive. Nanibe ano umal pašibe minoritetjengo medienge pobufljardo rodingja Konsili Evropako (CoE) ano januari 2003. berš. Ano konteksti pedo dikhibe Rameski kon- vencia vaš uluvipe nacionalno minoritetjengo, Komiteti ministarjengo akargja moldavsko thagarutne te “len ano dihibe legitimne interesja sa nacionalno minoritetjenge ano odova ini bišukar pašljoibe jase but tikne". Prekal CoE, realizibe Konvenciako “nane ano pherdipe sukse- sno ano dikhibe po Roma", thaj manglape pana zoralipe te resolpe “pašibe medienge, maškar sa ini Romenge"19.
3. Medie ani autonomno regia Gagauz. Kanuni vaš ulavdo kanunesko statusi Gagauz-Jerija kotar 1994. berš garantuinela autonomia paše 170.000 etnikake Ga- gauzia save djivdinena ano mesmer Moldaviako, thaj de- lolen hakaj vaš biphanglo agorisibe puåibasko save siton vaš politikako ekonomsko thaj kulturako barjaripe aka- le regiako. Pedo akava kanuni, oficielno åhib Gagauz-Jeria sito moldavsko, gagausko thaj rusko. Problemi savenca arakhenape medie ano odoja umal jekha-jekh siton e profesionalno thaj ekonomsko zuma- vipa ÿurnalistjengo kotar aver kotora Moldaviake. Nani- be profesionalno personali, nanibe fondjengo thaj šajipe
18 Lil Tatiana Mlecico, generalno direktori Resori vaš maškarna-
cionalno relacie ano Ionu Gonta, odoleske so presidiunela raštrako kompaniako TeleRadio Moldova, 8. julea, 2002. 19 “Uluvipe minoritetjengo ani Germania, Jermenia thaj Molda-
via, Council of Europe News, 15. januari, 2003. www.coe.int
82 Moldavia thagarutnako te cenzurišinol medie — odola siton anglu- ne puåiba. Tiraÿi butipe periodikake publikacia na nakhela di- save šelipe kotora, a but olenda kerena but tikne timja ÿurnalistjenge a daj drom ini korkore šerutne redak- torja. Regonalno kedutnipe sito fundotori Vesti Gagauzii, kurkesko e štar rigenca ano tiraÿi kotar 5.000 kotora. Trin nevipe ikljona po rusko, a jekh ikljona po gagausko åhib. Pana duj periodikake edicie sponzorišinena lokak- no thagarutne — Znamea kotar Kedir-Lunge thaj Pano- rama kotar Vulkanestia. Solduj edicie siton kurkeske thaj po rusko åhib. Znamea siola stamoimo tiraÿi kotar 5000 kotora, dji Panorama talolilutno ano duj riga e ti- raÿea kotar 500 kotora. Vaš biadekvatno finansiribe gagausko Ana Sözü, Gagauz Halki, Sabaa Yildizi, Gagauz Yeri, Gagauz Se- si, thaj Halk Birlii iklona birndomo, a ini adjahar o nevi- pe po rusko thaj gagausko åhib Açik Göz.20 Finansisko aÿutipe centralno moldavsko thagarut- nako gagusko medienge na delape. Kotar dujto rig, disa- ve publikacie lele aÿutipe kotar Turskia. Ana Sözü, duj- kurengo kotar štar riga, thaj magazini Sabaa Yildizi sponzorinišenala turkiaki Agencia vaš maškarthemutno kolaboracia (TIKA), dji dujkurkengo Gagauz Sesi lela donacie kotar privatno persona. TIKA resla ini tehnikake donacia vaš barjaripe emi- tuibasko ani odoja umal. Finansiribe uåargja molipe re- lejno tehnikaki, e resoa te bajakarol kvaliteti radio-emi- tuibe Radio Gagauzia, kanali ani raštrako mangnutni- pe, ano diza Komrat, Kedar-Lunga thaj Vulkanesti.
20 Ivan Topal, “Štampa u Autonomnoj Oblasti Gagauz-Jeri", Ma-
sovni mediji u Moldaviji, juni.
Natalia Angheli 83 Momentalno si numa jekh radio-kanali ano di umal — privatno Radiostantsia Jug, savo si ole hamibasko programi muzika thaj nevipe, a programi emituinlape majbut po rusko åhib. Si pondj TV stanice e licenca ano regioni, hema numa štar momentalno emituinena pro- gram. Originalno programi akale kanaljengo nakhela ano trujal kotar jekh dji šov sahatja ano kurko, a butipe olenda po rusko. Aver reemituinena rusko kanalja. Po misal, kanali Ayin Açik kotar Kedar-Lunge istermale- krela 90 procentja pere emisiono vakhteske te reemitu- nol programja rusko kanalja ORT thaj RTR, dji Bizim Aydinik kotar Komrati reemituinela programi moskovko MUZ-TV thaj Channel 3. Volumeni savo astarena akala kanala sito maškar 10 thaj 40 kilometarja — majhari ko TV Sud kotar vulkanesta a majbaro ko Yeni Ay kotar Komrati. Medisko grupe kotar regioni but drom truminde centralno thagarutni te lokaren barjaripe emituibasko ano regioni, sar ini te den pobut frekvencie lokalno pri- vatno emiterjenge. Biphanglo centri ÿurnalistjengo kotar Gagauzia, lokalno medisko BthO, biåhalga putarde lila moldavsko presidentoske, presidijumi parlamentesko thaj premieri rodinindoj olengi intervencia.21 Lokalno nevipe but sig haminenape a ano keribe mediengo po ulavdipe odole vastušengo save siton ano raštrako mangnutnipe. Politikako košibe but drom re- zultirinela cenzura thaj mukhiba ÿurnalistjengo. Adja- har, prekal ekipe vaš manušikane hakaja ano Moldavia (LADOM), kotar anglojevenduni kampanja ano 2002. berš vaš alosaribe lokalno guverneresko thagarutne muklje bukjata anglune redaktore Znamea, a kerdilo presia ini
21 Intervju e Stepan Pironea, direktori Biphanglo centri ÿurnali-
stjengo ani Gagauzia, novembri 2002. berš.
84 Moldavia djenenge redakciake mukljiba e bukjata, ano šaipe te re- solpe angloalosaribasko raportiribe savo sito paše jekhe kota kandidatja.22 Novembri 2002. berš lokalno thagarutnipe phande TeleRadio Gagauzia, ano raštrako mangnutnipe. Odoja sine numa jekh kompania e bufljarde uåaribe thaj orgi- nalno emisienca po bugarsko, gagausko, moldavsko thaj rusko åhib.23
4. Medie ano Transdnjestri. Korkoroanavnutni moldav- sko Republika Transdnejstra (Transdnjestrija) sitoj ko- tar septembri 1990. berš. Kotar ulavipe e aver kotora phuvjata akava regioni ani javinutni Moldavia siola 39,9 procentja Moldavcja, 28,3 procentja Ukrajinca, 25,5 pro- centja Rusja, a 6,4 procentja siton djene aver etnikake grupa.24 Akcia vaš laåaripe kultura thaj åhib ano palune 1980-enge, po ulavdipe leibe kanuni vaš åhib, but lokal- no dizutne dikhle sar daravipe pedo olende. Olengo maj- baro daravipe sine kana šaj e Moldavia po agor te pha- nenpe e pašutna Rumunia. Hari daj djenp kotar Ukraj- ncja thaj Rusja ano Transdnjestria vakharena moldav- sko, thaj vaš odoleske darandile kaj jekh dive ka puta- ren pe akhja sar dostja ano pere khera. Referendumi ko- tar 1991 berš, organizuimo e resea te aåol o Sovjetsko Ekipe, save butipe Moldavcja, sine but buflarde sastpa kerdile ano regioni. Vakhtesta kana kerdili cesesia republika kergja sa angloåinadipe vaš raštrake. Parlamenti kokoroanavnuti
22 “Aktivistja manušikane hakaja uštena opipe medijsko priti-
skja ani Gagauzia", Moldova Nedia News, 17. oktobar 2002. berš. 23 Intervju e Stepane Pironea, direktori Biphanlo centri ÿurnali-
stjengo ano Komrati, novembri 2002. 24 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Inte-
gratsii", Moldova Academic Review, 2002. www.iatp.md/academicreview
Natalia Angheli 85 republika 1992 berš cidingja kanuni vaš åhibjake kotar 1989 thaj popale åivgja istemalkeribe ãirilice Moldav- cjenge. Olako Aåimos anavinela noldavsko, rusko thaj ukrajnsko vaš administrativno åhibja regioneske.25 Kanuni kotar stampa thaj aver medinge kotar 1993. berš garantuinela dizutnenge hakaj pašibe informacienge pedo olengo dajako åhib.26 Numa, paše sa medijsko vas- tušea ano regioni ikalena jase emituinena informacie pe- do rusko. Uzo odova, mediji kotar Rusia bufljarde siton sako te prekal reemituibe thaj po nevipengo kioske. Ano novembri 2002. berš sine 63 registruime me- dijsko vastušea ano regioni numa duj nevipe sine stam- pime ano disavo na rusko åhib a na rusko programja si- neton akate numa prekal transdnjestaresko raštrako emi- teri.27 Numa jekh publikacia po moldavsko sitoj Adevarul Nistrean. Akala nevipe, e stampime tiraÿea kotar 1.000 kotora, sponzorišinena regionalno thagarutne, a ikljola dujdrom kureste. Kurkosko nevipe Gomin ano ukrain- sko åhib, adjahar finansirimo kotar raštraki kaca. Ov si- ole tiraÿi kotar 2.300 kotora.28 Raštrako radio Transddnjestrije si ole numa divut- ne nevipe ano moldavsko thaj ukrainsko, uzo analitika- ke programi thaj tematsko magazinja vikendea. Raštra- ke televizia anela programja nevipe po moldavsko thaj ukrainsko åhib trin drom ano kurko, sar ini åhavorengo thaj khelibasko programi ano akala åhibja. Dominacia rusko åhibjako ano mediji akale regione- ske thagarutne but drom phenena kaj sito “åhibjake
25 Djeno 12 Aåhimos moldavsko transdnjestarsko Republika. 26 Djeno 3 Ko 3 Kampa thaj aver medienge. 27 Intervju e Andreio Safonovije, šerutno redaktori Novaya Ga-
zeta, novembri 2002. 28 “Legardutno vaš medie, 2001—2002", Biphanglo ÿurnalistjen-
go centri, Moldavia.
86 Moldavia simpatia" pere dizutnengo. Prekal jekh rodipe publikako medijaciengo save citirinena, 20 šelestar Transdnjestara- cja rndomo dikhena TV programi po moldavsko, 37 procentja po ukrainako, a 95 procentja po rusko. Idea, bufljardi maškar lokalno dizutne sito kaj o rusko åhib but popaše kotar gndipe thaj kulturno hanig e moldav- sko åhibjata.29 Kedime relacie maškar centralno moldavsko thaga- rutni thaj transdjestareske liderja, poulavdipe palo ban- dukane phajakaribe po agor 1991. thaj leibe 1992. berš, ande dji po serizono medisko ulavipe maškar secesiono regioni thaj aver kotora phuvjake. Leibe kotar 1990-šte berša sol duj riga rndomo ruminena emituibe jekh duj- teske. Sa dji nadur moldavsko nevipe praktika sineton bipašutne ano Transdnjestri, thaj kontra. Ano maj 2001. berš moldavsko presidento Vladimir Voronjin thaj transdnjestarsko lideri Igor Smirnov hra- minde vakheribe savo resela mukljipasko marketi medi- engo. Po odova vakheribe, dizutnenge reselape te keren masekesko pokibe pedo periodikake publikacie kotar solduj riga leinake Dnjestar. Numa, but hari o dizutne Transdnjestrske savenge dendilo leibe programi moldav- sko nacionalno radio thaj televizia, soske on naneton le- lutne prekal redovno frekvenciako sistemi. Astaribe relacie maškar medie ano secesiono regio- no thaj odola ano aver phuvjenge pana sito problemi. Raporti kotar keribe ani Moldavia rndomo cenzurišinena thagarutne Transdnjestrijake, a olenge autorja davijutne kaj “kerena sar pondjto kolona Moldaviaki" thaj but sig olen daravena e mukljiba e bukjata.
29 “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Inte-
gratsii", Moldova Academic Review, 30. 2002. www.iatp.md/academicreview
Natalia Angheli 87 Jekha-jekh potezi 2001. berš moldavsko thagarutne phande nevipe Kommersant Moldovy, soske kaj dende raportja save sar phenlape pašutne prekal thagarutne Transdnjestrske. Ini uzo vakheribe kotar 2001. berš, pašibe informa- cienge ano regioni sito limitirimo, a thagarutnenge kotor solduj riga leinaki Dnjestar dajdrom našena ani politika “laåhipe vaš kamljipaske" kana sito buti kotar leibe ÿur- nalistjenge akreditacie.
III. “Aver" ano medi
Phari ekonomikani situacia, hari kvalifikuime ÿurnalistja thaj šajipe thajgarutnengo te keren hamibe ano medije odola siton problemja savo aåhavena barjaripe mediengo ani Moldavia, bi dikhiba pi åhib. Akala problemja bajakarena ini nanibe profesional- no solidarnost maškar ÿurnalistja kotar aver-aver etni- kake maškaripe. Medie siton but ulavde pedo etnikane linie, a uåharibe anglune politikake, amalikane thaj eko- nomikane keribe ano medie po rusko åhib siole semno ulavibe kotar uåaribe ano medie pedo moldavsko åhib. So pobut but ÿurnalistja para bukja vazdinde maškar- nacionalno tenzie thaj te kerolpe jekh pilta tana kame “avere". Majpendjardo misal sito raportiribe kotar keribe ano Transdnjestri ano periodi 1991—1992. berš. Kana ule mareba maškar thagarutne zoralipe thaj transdnje- strsko zoralipe, medie sig lele stili raportiribasko savo takarela stereotipi kotar “biamalipe" thaj dela åuåavno “kalo-parno" pilta keribaske. Etiketiribe Transdnjestria, olake thagarutnen thaj dizutnen sineto savakht ano odova vakhti ano moldav-
88 Moldavia sko medie. Adjahar, medie ano secesiono republika iste- malkerena bilaåe thaj åungaribaske epitetja thaj meta- fore savenca sikavena moldavsko centralno thagarutne thaj olake dizutnen, akharibe ano pobare åhibjake thaj kulturake hakaja. Akajeka oficieno moldavsko divesko lil Nezavisi- maya Moldova but drom ano avela thagarutne regione- ske sar “konzervativno zoralipe", “šampiojna kolonialno politikake", a daj drom ini sar “kriminalcja" jase “gang- sterja". Politika transdjestreske liderjengo ano but situa- cie mothavlape sine sar “bengeski", dji dizutne secesiono republikake etiketirime sar “strancja" thaj “biladÿakar- dea" impliciriba kaj bi moldavsko populacia nacidela åa- åikano kiki kotar odoja phuv. Kotar piri rig, Dnjestrov- skaya Pravda but drom leparla Moldavcje peniba kaj åhib thaj olengi kulturake hakaja, sar ini thagarutni ani phuv, “fašistikane". Anavenolen sine ini sar “kaljarde zo- ralipe Moldaviake", a but drom sinton åungaribaske ko- mentarja kotar odova so nanolen kultura thaj edukacia. Raportiribe kotar “aver" prekal linia fronteski sa- vakht sine dukvado kotar nanibe istorisko palunipe si- kavgona sine bahamja numa jekha rigake. Sa ano sa, Transdnjesatrcja aåile bi mujesko homogeno thaj amali- kani masa e Moldavcjenge thaj kontra.30 Kotar leibe 1990-engo åhib mediako but kovlilo. Numa, but problemja aåile a raportiribe kotar relacie maškar aver-aver åhibjenge grupe ini pana aåhile biba- lansi principibe thaj horibe. Profesionalno diskusia ko- tar akala puåibe formalno lelile 1999. berš. Ano odova vakhti ekipe moldavsko ÿurnalistjengo lela kodeks profe- sionalno etnikako savo maškar sa truminela medisko
30 “Artiklja", Transnistrian Conflict in the News Media
www.iatp.md/transnistria
Natalia Angheli 89 profesionalce te oven “opipe zoralipaske, vakheribe bika- mibasko thaj aåhavibe, jase aver daj diskriminacia savi sitoj pedi kultura, pol jase konfesia".31 Palo leibe Kodek- sesko novinarja kerde ini Nacionalno etikaki komisia. Numa, komisia na sinola suksesi but te kerol presia po formularja bukjake profesionalacjenge ano lokalno me- die, ni te kedol ÿurnalistjen ano rodipe vaš aver-aver thaj etikako raportiribe. Davie thaj kontradavie vaš etnikako bihaåaripe, po ulavdipe maškar djene mediengo ano rusko thaj moldav- sko åhib, lungardile, a ano 2001. berš jekhe ÿurnalistje- ske kotar kurkesko nevipe Vremya po rusko åhib sine krisisalo vaš sar phenlape promovišibe vakheribe bika- mibasko ano medie. Davie vaš djungalimate vazisali opi- pe Julie Korolkove, palo odova so djene CAIRO davijun- de vaš åungaripe po nacionalno barikanipe Moldavcjen- go thaj truminbe pedo maškarnacionalno košibe. Prekal penibe CAIRO-sko, olako artiklo talo anav “Koferi. Voze- ski stanica. Rusia", sine hohavibe e titularno naciake. Ano artiklo penelape kaj pašibe ano funkcie ano raštra- ke orgajna åhindo vaš odolenge save vakharena rusko åhib, a disave oficielno manuša moldavcja lena mito. Davija opipe Korolkove palo odova cidisale, hema o košibe aåilo. So pobut legardutne rukso kupatnake, save aåile ano arakhlibe Korkolovake, phende kaj oj bipaãavi- mi cidimi vaš te ovol davijutni. Po olengo gndipe, artiklja save putarde åalavena maškarnacionalno bikamipe ano moldavsko stampa “nakhle e kanuneska rigata bidik- havne".32
31 “Etikako kodeksi ÿurnalistengo ani Moldavia", Mass Media in
Moldova, juni 1999. 32 Mikhail Sidorov, ani seminari kotor vakheribe bikhaminasko,
savo organizuingja Helsinško komiteti ternengo Moldavia ano Kišinjev, april 2001.
90 Moldavia Etnikake ulavibe khuvde ini maškhar profesionalno organizacie ÿurnalistjenge, a olenda disave formirisale vaš te promovišinen interesja etnikake grupengo. Po mi- sal, Amalipe masovno medie kotar Kišnjev khedela po angle šerutne thaj djevaptune redaktorja mediengo po rusko åhib, a si ini unie gagausko thaj transdnjestarsko ÿurnalistjengo. Nanibe solidarnost maškhar ÿurnalistja phare kere- na te astarenpe profesionalno reso. Leiba 2002 štrajki bukjarnengo ani raštraki kompania TeleRadio Moldova, e rodipa vaš pobut redaktorjengo mukljipe, nasinole suk- seci te lol pobut devipe dumo, soske kaj but ÿurnalistja rusko redakciako dikhlarde sar šajipe olengo moldavsko kolegengo te astaren pobut hakaja vaš peske. Numa, sa pobut haljovelape kaj musaj te oven efika- sno mehanizmi vaš te promovišinolpe djevapibasko sen- zitivno thaj tolerantno raportiribe. Resori vaš maškarna- cionalno relacie 2001. berš kergja Direktorati vaš te dik- henpe maškarnacionalno relacia. Direktorati siole kom- pentencie te dikhlarol amalipaske thaj kulturake man- glipe etnikake grupengo thaj situacia relaciako maškar olende. Prekal rndomo dikhibe thaj analiza medijsko ra- portiribe kotar etnikake puåibe, olesta adjukarlape te dikhol prmibe ano odola so dikhena manuša olengo na- cionalno thaj etnikako identiteti, olenga åhibjake pašibe thaj sasutno niveli toleranciako ano moldavsko amalipe. Rezultatja olenga bukjako rndomo sikavgola e konsile- ske ano resorja, ano save liderja etnikake kupatnenge thaj djene thagarutne orgajnenge adikarenape e aver- -aver aspktenca maškarnacionalno relacie. Kanunesko rami ani phuv adjahar prminlape. No- vembri 2002. berš presidento Vladimir Voronjin dengja e parlamenteske projekti kanunesko opipe ekstremizmi. Projekti kanunesko definišinela “ekstremistikano matri-
Natalia Angheli 91 jali" sar te lol pe akcia pandi e marebaske mudaripa ja- se eliminacia etnikake, konfesiake, nacionalno thaj aver grupengo. Organizacie thaj djene save siton angaÿuime ano adjahar aktivibe arkhlenape e stopiriba olengo keri- basko dji pondj berš.33 Kanuni lelilo ano angluno truj thaj biåhaldilo ani publikaki diskusia. Šajipe te kupatne te kedenpe ÿurnalistja aver-aver etnikako hanig, vaš te promovišinen diverziteti thaj mu- litkultaralizam, kerdilo ano jekh bufljado niveli. Štar ha- mime timja, ÿurnalistja kotar Transdnjestri thaj aver re- giojna kerde kotar 2002. berš luge kupate produkciono projektja, tali kah Biphanglo ÿurnalistjengo centri Mol- daviako. Kotar jul masek, persone kurkesko nevipe Tim- pul kotar Kišinjev lele te adikharen biformalno bešipe e kolegenca kotar Adevarul Nistrean kotar Tiraspol. Buti laåharibe komunikaciako informaciengo maškar Tran- sdnjestri thaj aver kotora Moldaviake åhivdilo sar priori- teti akciono planesko savi lela moldavsko nacionalna grupa Medisko operativno grupe Pakti vaš stabilipe ano septembri 2002. berš.34 Grupa kedela legardutne ÿurna- listjen kotar sa tipja mediengo, uzo djene thagarutnako thaj medijsko regulatorno orgajna. Djene ano akava projektja phende kaj manglape vaš rndomo dikhlaripe mediengo vaš te resolpe paåavibe ha- kajengo sa dizutnengo kotar sa etnikake trujalipe. Dende bahami te stampinolpe aver-aver pustikja kotar puåibe diverziteti thaj multikulturalibe, sar ini kaj medijsko or- ganizacie te dikhlaren “kodeks majšukar kheribasko". Adjahar phende kaj sito molipe kupatne projektengo ÿurnalistjengo kotar aver-aver etnikake trujalipe vaš te
33 “Presidento bièhalgja parlamenteske projekti kanunesko vaš borba opipe ekstremizmi", RFE/RL Newsline, 18. novembri, 2002. 34 “Bukjake grupa èhivela prioritetja vaš barjaripe mediengo ani
Moldavia “IJNet, 9. oktobri, 2002. www.ijnet.org
92 Moldavia promovišinen balansirimo thaj horikano raportiribe ko- tar puåibe diverziteti. Pedo olengo gndipe kupatne buti pedo akala projek- ta ka perol informaciono ulavibe savo maškar olende si, ka zorakarol niveli toleranciako ano Moldavia thaj, ano luge droma, ka resolpe tehnipe thaj stabilipe ani phuv. Sa pobufljardo sito haljovibe kaj medie šajte oven semno banduk ano agorisibe konfliktjengo ano Transdnjestri.
IV. Ano than klidutenge
Tromalipe Moldaviako kotar sovjetsko thagarutnipe an- gja dji ko barjaripe politikako aver-averipe mediengo. Ikliste but neve edicie thaj emisiono vastušea kotar palu- ne dešujekh berša, odolea reflektuinela buflardo spektri gndipe kotar anglune politikake thaj ekonomikane ten- dencie ani phuv. Numa, resibe åhibjako thaj kulturako aver-averipe thaj pana siton zumavipe vaš moldavsko medie. Kanunesko rami ani phuv resela hakaj etnikake khupatnenge te ovelolen pašibe medienge pedo olenge dajenge åhibjate, a po ulavdipe thagarutno resori sito kompetentno te dikhlarol paåavibe minoritetjenge haka- ja. Thaj uzo odova realizuibe but kanunenge decizie ani akaja umal ovela phare ini vaš financijsko pharipe, kon- flikti politikaki interesjengo thaj telune profesionarno standradja. Ani Moldavia djivdinena djene pobut kotar deš etni- kake grupe, hema moldavsko thaj rusko siton pana do- minantno åhibja mediengo ani phuv. Edicie ano but aver åhibja phandi siton kotar privatno donacia a ikljona bir- ndoma. Ini uzo direkcie Kanuneske vaš emituibe kaj 65 procentja programja te oven po administrativno åhib,
Natalia Angheli 93 moldavsko emisiono thanipase dominirinela reemituibe kotar Rusia. Aktivibe emitersko Konsili, ano akava dik- hibe, ini pana sitoj biefikasno. Biagorutno konflikti e Transdjestrea angja dji ko savakhtune informativno åinibe maškar duj regie. Soldu- je rigjengo davija åhinela kheribe pašibasko maškar me- die ano secesiono regioni thaj aver kotora phuvijake. Laåharibe åaåikano aver-averipe mediengo ani Mol- davia adjahar sito åhindo ini naniba profesionalno soli- daripe maškar ÿurnalistja save perena aver-aver etnicite- tjenge. Numa, nadur iniciativa kotar baza reslja te anol dji ko barjaripe gndipasko kotar akala problemja maškar medijsko profesionalcja. Ÿurnalistja siton so pobut ava- zutne ano akharibe pi akcia e resoa te vazdolpe profesio- nalno standardi laåharibe korkoro regulatorno mehani- zmi thaj istemalkeribe relevantno kanunea. Sa akava manglape te garantuinol kulturno thaj åhibjako diverzi- teti ano moldavsko medie. Majseno ano akava kaj on de- na bare rola medienge sar vastušea te agorisinenpe kon- fliktja te laåharolpe paåavibe.
94 Moldavia Turvinutnipe
Medie khelena semni rola ano adikharibe interesja aver- -aver etnikake grupjengo save djivdinena ani Moldavia. Numa, sastardo thaj lugedromenge rezultatja šaj te asta- renpe prekal jekheavazeske akcie aver-aver akterjengo: Thagarutni, etnikaki amalipe thaj interesno grupe, profe- sionalno ÿurnalistjenge organizacie, insitucie vaš eduka- cia thaj ÿurnalistjenge vastušea (thaj odola sasutne thaj specijalizuime).
Vaš odoleske, da akala turvinutnipe:
Thagarunipe • te kerol sasutno programi vaš barjaripe mediengo ano åhibja aver-aver etnikake grupengo save djiv- dinena ani Moldavia, sar ini te anen kanunesko rami ano jekh avazipe e decizienca; • te dol paåiv rodipenge djenenge etnikake grupen- ge thaj te bajakarol trujal emituibe ano aver åhi- bja, uzo moldavsko thaj rusko, ano nacionalno publikako emiteri (TeleRadio Moldova), sar ini te dol pobut gendo frekvenciengo na-moldavsko/ru- sko TV thaj radio stanicenge; • te arakhol financijsko aÿutipe ani forma ulavipe jase poresko lokaribe vaš stampime thaj emisio- no vastušea save emituinena programi kotar djiv- dipe etnikake grupengo. Adjahar kerelape sine minimumi åinadipe save te siton musaj vaš olen- go egzistiribe; • te zorakarol oficielnen kotar Resori vaš maškaret- nikake relacie te arakhlen pere kupatno aktivibe e aver akterjenca (etnikake amalipe, profesional- no ÿurnalistjenge grupe, medijsko vastušea).
Etnikake amalipe thaj interesno grupe • te ovol angaÿime ano kupatne akcie e aver akter- jenca ano garantuibe adekvatno pašibe medienge sa kultruno/åhibjengo/etnikengo grupengo;
Turvinutnipe 95 • te phenen e sa relevantno orgajnenge (ini nacioal- ne ini maškarthemutne) kotar barjaripe/proble- mja ano pašibe medienge, jase kotar daj situacia bitolerancia prekal olende ano medie.
Profesionalno ÿurnalistjenge organizacie • te zorakaren iniciative save ka laåharen korkore- regulatorno mehanizmja moldavsko medijengo, sar ini te promovišinen etnikako, aver-averipasko thaj tolerantno raportiribe; • te lokaren publikaki debata mangipa te formiri- nolpe Konsili vaš stampake/Kancelaria ombudsma- neski vaš stampa ani Moldavia, vaš te garanuti- nolpe rodipe rovibaske pedo medie.
Institucie vaš edukacia (akademsko thaj maškarskolako) • te åhivol trening vaš raportiribe kotar aver-averi- be thaj multikulturalizmi sar savakhtuno sikljovi- basko plani; • te dolpe šansa ÿurnalistjenge save siton kotar aver-aver etnikake/kulturake/åhibjake grupe te an- gaÿuinenpe ano projektja laåharipe paåavibasko (jase kupatni produkcia matrijaleski, kampja vaš edukacia kotar averipe raportiribe, thaj aver).
Informišibaske vastušea • te keren savakhtuno dikhibe artiklengo/progra- mengo, vaš te kerolpe garancia kaj olenge organi- zacia paåavinena principja diverzititeti thaj tole- rancia; • te zorakaren multikulturibe thaj diverzitite ano redakcie (prekal praksa jekha-jekh šaipe te khu- volpe pi buti).
96 Turvinutnipe Nena Skopljanac Srbia (Srbia thaj Crna Gora)
Srbia (Srbia thaj Crna Gora) astarela thanipe savo ano etnikako, kulturološko thaj lingvistikako gndipe jekh ko- tar majaver-averipe ani Evropa. Kotar 30 aver-averipe nacionalno/etnikake grupe akate djivdinena ake šelberši- pa a paše sakoja vakharela para åhibja. Bi dikhibe ano keribe ano palune 15 berš, akaja phuv si ola lugi thaj barvali tradicia, tehnipaski, multietnikaki thaj multikul- turalno koegzistencia, ano odova ini medie ano aver-aver åhibja thaj pašibe medienge e sa dizutnenge. Ini kaj ma- reba kotar inavardešutne beršenge na astarde akaja teri- toria, numa ano but aver-aver forme negativno kerdilo pedi mulitetnikake thaj multikulturalna praksa ano nak- hlo periodi. Sa odova angja dji but latentno thaj ano ak- hja dikhutne, ano etnikake fundo åhivde, marebe save darakarena te bajron te sine kaj olenge na pašolape po adekvatni forma. Angluno badjako vaš phuvjenge save mangena te agorisinen etnikake konfliktja ano tehniba- sko forma siton te anen kanunja vaš individualno thaj kolektivno hakaja vaš sarenenge. Dutjo badjako sito rea- lizuibe akale hakajengo thaj vastalutnipe publikake sek- torea ano jekhaavazipe e lelutne principjenca. Ano baro gendo puåibe vaš savenge manglape te arakholpe agorisi- be siton ini hakaj vaš istemalkeribe åhibjako, tromalipe vakheribasko thaj pašibe informacienge po dajaki åhib. Pašibe ano medie po olengo dajako åhib dela aver-aver etnikake grupenge olenge kanalja vaš profesionalno ko- munikacia prekal save on šajte adikharenpe ini aver-
Nena Skopljanac 97 -aver politikane thaj amalikane puåibenca. Odova sito phando kotor sasutno pašibe laåharibaske kupatnako barjaripe demokratsko instituciengo thaj lugedromesko åhinibe konfliktjengo. Vaš te resolpe te lelpe kotoripe thaj integracia, maškhar haljovibe musaj te laåarolpe pe- do haljovibe identitetesko, kulturako, zumavipe thaj pu- åibe phande vaš aver khupatne thaj titularno nacia. Akava raporti sito numa vaš Srbia, a na vaš Srbia thaj Crna Gora sa sasutni. Relevantno djenipe Federaci- ako aåhimosko thaj kanunengo savo laåharena puåibe savo sito objekti akala analizako ani Srbia thaj ani Crna Gora konkretuizinenape ano aver-aver forme. Kotar juni 1999. berš maškarthemutne thagarutne åhivde thaj lele te legaren juridikake decizice ano Kosovo save dji ano jekh napi ulavenape kotar decizie ini ani Srbia ini ani Crna Gora. Akava aver-averipe juridikake ramjengo na resela te kherolpe raporti savo ovela sine limitirimo astariba, hema åivela sine ini Srbia ini Crna Gora ini Kosovo. Vaš odoleske akava raporti sito centirimo pi Sr- bia a pratsavja kotar odova takardile ini faktea kaj nivo etnikako thaj åhibjako aver-averipe ani Srbia pobaro ze so sitoj situacie e Crna Gora thaj Kosova (ani Srbia si prekal 25 etnikake kupatne, a ano medie si deš aver- -aver åhibja). Numa jekh zoralo gendo kotar etnikako/nacionalno struktura srpsko amalipasko savo ano akava momenti siamen sito rezultati registruibasko savo kerdilo 1991. berš. Kotar pobut 25 aver-aver etnikake grupe, ano tek- sti phena numa odolen save gendoa sikavena semne ku- patne thaj savengi åhib sitoj ani publikake komunikacia jase ano disave situacie ini ano medie:
Romi. Si bufljardo pakjavibe kaj o Roma gendoa pobut ze so sikavela registruibe kotar 1991. berš, pedo savo
98 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) olen si 143.000. Kerelape nota kaj Roma si maškar 600.000 thaj 800.000. Majbaro kotor Romengo — pre- kalo note 300.000 dji 400.000 jase 50 procentja — kon- centrišime ano regioni Juÿna Morava thaj Niši, kote Ro- ma siton jekh trito dizutnengo ano disave komune (Sur- dulica, Bujanovac, Bojnik, Vladiåin Han). Hungarja. Gendo djenengo akala, majbara etnikake gru- pa ani Vojvodina, sito 339.491 jase 16,9 procentja dizut- nipe ani Vojvodina (ani sa Srbia si 344.147 Hungarja). On koncentrišime po ulavdipe ani šudririg Vojvodinaki, kote kerena apsolutno butipe ano efta komune. Kotar sa gendo vojvodinake Hungarja, 58,2 procentja djivdinena ano akala komune. Bošnjakja. Ano registruibe kotar 1991. berš registrui- mo si 246.411 Muslimanja (Bošnjakja). On koncentriši- me siton ano regioni pendjardo sar Sandjak, ano savo phangona samatrende Bosna thaj Hercegovina kotar jekh rig, thaj Srbia thaj Crna Gora kotar dujto rig. Bošnjakja siolen apsolutno butipe ano komune Novi Pazar (75,4 procentja), Sjenica (76,1 procentja) thaj Tutin (94,3 pro- centja). Bari koncentracia Bošnjakjengi sitoj ini ani ko- mune Priboj (30,4 procentja) thaj Prijepolje (43,4 pro- centja). Albancja. Kerelape nota kaj Albancjen si paše 100.000. On siton koncentrišime ano trin komune Srbiake, ani Preševsko hajrori savi sitoj samatrendimi e Kosova, thaj sikhavena etnikako butipe ano duj komune: Bujanovac (60,1 procentja) i Preševo (89,9 procenatja). Hrvatja. Ano registruibe kotar 1991. berš registruisale 111.650 Hrvatja, jase 74.808 (67 procentja) numa ani Vojvodina, so kerela 3,7 procentja dizutnipe ani akaja krajina. Politikake thaj socialno situacia ano savo kerdi-
Nena Skopljanac 99 lo registruibe 1991. berš sikavela jekh kotar klidutne se- bepja vaš baro peribe gendosko Hrvatjengo. Ini kaj sito pendjardo kaj ano periodi palo 1991. berš but Hrvatja nakle kotar Vojvodina, po ulavdipe kotar Srem, na djan- lape precizno olengo gendo. Slovakja. Registruibe kotar 1991. berš sikavgja kaj Slo- vakja ani Srbia si 66.863. Slovakja poulavdipe stabilno grupa dizutnengo. Koncentrišime siton ani Vojvodina (95 procenatja), a ano 1991. berš kerena sine 3,2 procentja vojvodinako dizutnipe. Vaš Slovakja sitoj karakteristika kaj siton bufljarde thaj hamime aver kupatnenca, pou- lavdipe Srbjenca. Rumujna. Rumujna sine 42.364, a butipe olenda djivdi- nela ani Vojvodina (38.809 jase 1,9 procentja dizutnengo ani krajina). But djene akale grupako semno tiknisalo (vaš 34,5 procentja) kotar angluno registruibe pali Dujto lumjaki mareba. Rumujna siton koncentrišime ano me- smerjavinutno Banati, ano komune Vršac (13,8 procen- tja) thaj Alibunar (31,7 procenatja), pi samatrenda e Ru- munia. Bugarja. Registruiba dikhlardilo kaj Bulgaria si 26.922 thaj majbut koncentrišime ano komune Dimitrovgrad thaj Bosilegrad, ano pašibe samatrenda e Bugarska. Vlahja. Registruibe sikavgja kaj si 17.810 Vlahja, save siton koncentrišime ano Homolja thaj Timoåka Krajina, ano javinutni Srbia. Aver tikne etnikane grupe. Si dešutne aver tikne etni- kake grupe, save siton sa locirime ani krajina Vojvodina, a sakoja olenda sitoj pohari e duj procentja vojvodinako dizutnenda. Gendoa majsemne siton Rusinja, Ukrajin- cja, Bunjevcja, Šokcja, Åehja thaj Germajna. Ani terito- ria Srbiaki djivdinena ini disave aver tikne etnikake gru-
100 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) pe, save siton Crnogorcja, Makedoncja, Slovencja thaj Jahudie.
Jekh kotar semno aspekti registruibasko kotar 1991. berš sito kaj gendo manušengo save mothavdepe sar Ju- goslovejna semno bajrilo. Gendo Jugoslovenengo sine 323.625, jase 3,3 procentja dizutnenge Srbiake. Procen- ti Jugoslovenengo tradicionalno majbaro ani Vojvodina. Ano 1991. berš, Jugoslovejna sine 174.225 jase 8,7 pro- centja dizutne ano krajina.1 But semno sito phenolpe kaj nacionalno/etnikake ulavipe save sine ani Srbia na seminena savakht ini gndipaske ulavipe ani åhib. Åhibja sineton aver-aver di- jalektja srpskohrvatsko åhibjako ani Socialistikaki Fede- rativno Republika Jugoslavia (SFRJ) akana ano nevofor- mirime raštre oficielno ulavde sar srpsko, hrvatsko thaj bošnjaåko. Numa, ini kaj akala oficielno trin aver-aver åhibja manuša save vakharena, drabarena thaj hramine- na po jekh kotar akala åhibja na nolen pharipe te haljo- ven aver duj thaj te drabaren pedo olende. Vaš poangle so phengja, ano akava raporti mediji ano bošnjaåko jase hrvatsko åhib naka adikharenpe ni medie jekha etnikaka khupatnako ni butåhibjengo me- die. Odova na semninela kaj odola medie na nolen ulav- di publika (Hrvatja thaj Bošnjakja ani Srbia). Vaš odole- ske adikharenape temenca thaj puåiba vaš savo odoja publika majbut interesimi.
1 Numa, manglape te ovolpe ano dihkibe kaj ano vakhti legaripe registruibasko 1991. berš nacionalistikane emocie sine ano majuåipe thaj e mareba sineto anglo udar, adjahar kaj disave djene nacionalno minoritetjenge mothavdepe sar Jugoslovejna vaš te uåaren poro etnika- ko djenipe thaj adjahar te uluvinenpe. Ano dikhibe kotar o registruibe 1981, registruibe kotar 1991. berš registruingja dujdrom jase trin drom baripe gendo Jugoslovenjengo ano disave thana.
Nena Skopljanac 101 I. Juridikako rami vaš medie
Aåhimos Republikako Srbiako kotar 1990. berš garantu- inela tromalibasko mothavibe nacionalno identiteti, kul- tura, konfesia, thaj tromalipasko istemalkeribe åhibjako. Šajipe te lolpe informacia pi dajake åhib sito jekh kotar eksplicitno phendime hakaja (Djene 8 thaj 49). Hakaj vaš formiribe medie po åhibja nacionalno thaj etnikako kupatnengo nane poulavdipe dikhlardilo ano Aåhimos. Angluno registruibe savo sito ano pherdo jekhavazipe e evropsko standardjenca åhivdilo e Federaciake kanu- nea vaš uluvipe hakaja thaj tromalipe nacionalno mi- noritetjengo thaj Kanunea vaš radiodifuzia Republika Srbia, a solduj kanunja lelile 2002. berš. Parlamenti federaciako raštrako kergja ratifikacia klidutne maškarthemutne aktja save laåharena hakaja etnikake grupengo po tromalipe vakheribasko thaj infor- mišibasko, Rameski konvencia vaš uluvipe nacionalno minoritetja (1998. berš) thaj Deklaracia vaš regionalno jase minoritetjenge åhibja (1998. berš). Ano februari 2002. berš Federaciako parlamenti an- gja Kanuni vaš uluvipe hakaja thaj tromalipe nacional- no minoritetjengo. Odova kerdilo uzo aÿutipe eksper- tjengo savo dengja Konsili Evropako thaj OEBS-i. Ano Djeno 17 kanuni garantuinela informišibe pre- kal medie po åhibja nacionalno minoritetjenge:
“Djene nacionalno minoritetjenge siolen hakaj po pherdo thaj birigutno informišibe pedo piri åhib, ano odova ini hakaj vaš vakheribe, leibe, biåalibe thaj prmibe informacie thaj ideje prekal stampa thaj aver vastušea publikake informišibaske. Raštra ka kerol programja ano radio thaj televizia publika- ko servisi informativno, kulturno thaj edukaciake programja ano åhibja nacionalno minoritetjenge, a šaj te formirinen ini ulavdo radio thaj televiziake stanice save emituinena programja po åhi- bja nacionalno minoritetjenge.
102 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Djene nacionalno minoritetjenge siolen hakaj te formirinen thaj te adikharen medie ano piri åhib".
Kanuni resela ini formiribe Federaciako fondi vaš nacio- nalno minoritetja (Djeno 20). Programja ano åhibja etni- kake kupatnenge, sar ini projektja olenge medienge, sine lele devipe dumo po fundo akala juridikako djenipasko. Srpsko parlamenti ano juli 2002. berša angja Ka- nuni vaš radifuzia maškar sa, dikhlarela ini puåibe, elektronsko medie ano åhibja nacionalno minoritetjenge (Djeno 72), dji Djeno 78 phanela e raštrake elektronske medie akalea:
“produkcia thaj emituiba programengo vaš sa segmentja amalipaske, bidiskriminaciako, thaj dikhiba logari poulavdipe specifikane grupe sar siton åhave thaj terne, minoritetjenge thaj etnikake grupe, hendikepirime, socialno thaj sasljaribaske uškav- de, lalore (uzo obligacia jekhevakhtuno emituibe hramutno teksti deskripcia avazesko segmenti bukjako thaj dialogi) thaj aver.; paåavibe åhibjake thaj vakharibaske standardja, sar buti- pasko dizutnengo, adjahar, ano adekvatno proporcia, ini nacio- nalno minoritetja, jase etnikake grupe, ano regioni ano kote o programi emituinlape; te keren åaljaribe mangipe e dizutnenge vaš programsko mothovdipe save sikavena kulturno idnetiteti, sar them, adjahar ini nacionalno minoritetja, jase etnikake grupe, prekal šajipe kaj disave programja jase programsko sasutnipe ano regiojna ano save djivdinena thaj kerena buti, dikhena ini ano poro dajako åhib thaj lil."
Kerdilo ini åinibe vakheribe bikhamibasko (Djeno 21):
“Agencia dikhlarla kaj programja emiterjengo na adikhare- na informacie savenca takharlape diskiriminacia, bikhamibe jase zoralipe opipe personi jase grupa persojna vaš olengo aver-averi- pe politikako rigutnipe jase vaš olengo djenipe ja bidjenipe daj rasake, konfesia, nacia, etnikake grupa, pol jase seksualno rigut- nipe. Keribe emiterjengo opipe stopiribe kotar bahami 1. akala djenesko sito fundo vaš te denpe disave napja kotar rig Agencia-
Nena Skopljanac 103 ki, biphanglo kotar aver juridikake vastušea save siole ano po- vast odova so olesko kerdilo škodra".
Kanuni mukela publikako sektori te formirinol elektron- sko medie (Djeno 95) save na mangnape te pokinen pa- na diso vaš emituibe programesko. Kana dikholape kaj fundone butipe avdisutne mediengo ano åhibja aver-aver etnikake grupe bithagarutne organizacie jase amalipe di- zutnengo nacionalno minoritetjenge akava djenipe ka ke- rol te takarol olengi buti savi avela. Numa, ano akava djeno phenlape, odola stanice šaj te emituinenpe numa lokalno, so nane šukar vaš bare etnikake grupe save si- ton ulavde ano bufljardo thanipe, so sitoj situacia e ro- mane thaj hungarienge dizutna.
II. Dikhibe mediengo
1. Situacia ani Socijalistikani Federativno Republika Jugoslavia (SFRJ) thaj ano vakhti Miloševiåesko tha- garutnipe. Hakaj nacionalno etnikake grupengo pedo in- formišibe ani piri åhib prekal medie sine kotor sakodi- vengi praksa ano SFRJ, ini kana ano puåibe stampano, ini kana ano puåibe elektronsko medie. Numa, ano dik- hibe po fakti kaj sine muklje numa raštrake medie thaj medie save formirime pararaštrake organizacie, tromali- pe mediengo sine but limitirimo. Bidkhiba po odova sine in jekh gendo medisko khera thaj barvali editoribasko keribe ano aver åhibja. Majzorale medie ano aver åhibja (na ano srpsko) si- ne ani Vojvodina. Sakoja kotar pobare nacionalno thaj etnikake khupatne sinola poro editoribasko kher savo sine finansirimo kotar raštrako budãeti: Forum (hunga- riako, formirimo 1953. berš), Kultura (slovaåko), Liber- tatea thaj Tibskus (rumunsko), Ruske slovo (rusinsko).
104 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Sakova akale kerenda editorinela majhari jekh kurkesko politikako lil (ano hungariako åhib ikljona ini divutne nevipe Magyar So) thaj disave specilizuime magazina (poulavdipe vaš åhavorenge, ternenge thaj kultura). Ra- dio-televizija Novi Sad (RTV NS) emituinela programi ano disave åhibja hungariako, slovaåko, rusinsko, ru- munsko thaj romsko. Radio Novi Sad emituinela sako divesko programi pedo hungariengo åhib, štarsatjengo programi po aver åhibja thaj, sako dive, po disave saha- tja televizako programi. Ano mesmer Srbia na sine medie pedo albansko åhib. Albansko khupatni ano Preševsko horipe sine struk- turalno phandi e Kosova ano but forme2, thaj adjahar medie ano Kosovo sineton sar primarno hanig informiši- basko. Radio thaj TV Priština sinola sadivesko progra- mi pedo albansko åhib, a editoribasko kher Rilindija editurinela jekhe-jekha anavea diveske nevipe sar ini ter- nengo magazini Zeri thaj disave specializuime magazinja. Kana siton ano puåibe aver kotora Srbiake, bugari- ake kupatni sinola nevipe talo anav Bratstvo, dji vlahjen- gi kupatni na sinola mediji ano pi dajaki åhib. Poulavdipe semno te dikholpe kaj Srbia (Srbia thaj Crna Gora) sine jekh kotar but hari phuvja savi ani odo- va vakhti dela sine informacie pi romani åhib prekal ra- štrake medie. Ini RTV Novi Sad thaj RTV Priština, sar ini disave komunake stanice, sinolen programja pi ro- mani åhib. Ini kaj jekh kotar anglune nevipe pi romani
2 Majbaro gendo maškarutnoskolako edukacia lele ani Kosova. Vaš odova kaj ano SFRJ Prištinako univerziteti sine numa jekh uåe skolaki institucia savi resela sine skoluibe po albansko ano oleste nak- hena sine na numa kosovsko Albancja veã ini Albanscja kotar mesmer Srbia thaj kotar Makedonia. Sa ano sa, Kosovo, a po ulavdipe Priština, sineton kulturno, edukaciako thaj intelektualno centri vaš Albancjenge kotar nakhli SFRJ.
Nena Skopljanac 105 åhib ano Balkan Romano Lil — formirimo ano Beogradi 1935. berš, kotar maškaripe paršenge dji agor oftovar- šenge berša sine relativno hari edicie pi romani åhib. Fundono sebepi sito pašlo ano fakti kaj Roma na sine paåavime vaš nacionano minoriteti thaj raštra na sino- la juridikaki obligacia, te dol paåiv reslibe informišibe Romengo pedo olengo dajaki åhib talo åhinadipe save si- ne vaš averenge, ano upruno teksti anavutne, etnikake grupe. Prekal Aåhimos, Hrvatja, Muslimajna (Bošnjakja) thaj Crnogorcja na adikharenape sine vaš minoritetjen- ge. On sine trin kotar sa šov nacie save kerena nakhutni federaciaki raštra thaj, kotar odova, nasinole medie ano pere åhibja. A kana dikholape kaj dji 1991. berš Hrva- tja, Muslimanja, (Bošnjakja) thaj Srbja vakharena jekha åhibja — srpskohrvatsko — sa šertune medie sineton ano åhibja akale naciengo save avdive siton etnikake ku- patne ani Srbija. Odova sine ini vaš Slovencienge thaj Makedoncienge. Ini kaj Aåhimos savo lelilo 1990. berš thaj disave ulavde kanunja dikhlarde sa fundone hakaja minorite- tjenge — ano odova ini administrativno istemalkeribe åhibjako ani publika, ano bizinisi e raštrake institucien- ca, ano skoluibe thaj ano medie — ano vakhti Miloševi- ãesko thagarutnipe (1990—2000)3 thagarutne kerde oku- pacia hakajesko po tromalipasko dikhibe šaj mi rele- vantno djenibe istemalkerenape jase na (ini te sine kaj
3 Istemalkera 1990. a na 1987. berš soske ano odova berš ano
parlamenti lelilo nevi Aåhimos Srbiako, dji Miloševiã, alosardo vaš pre- sidento ano anglune but partiengo presidentoske alosaribe. Periodi ko- tar 1987. berš kana Miloševiã lela apsolutno kontrola talo ekipe komu- nistjengo Srbiako, dji marti 1999. berš kana andilo nevo Aåhimos, si- kavela sine sastaribasko procesi gatisaripe vaš tekerolpe jekh nevi ra- štraki ideologia thaj oleski bisamatredengi kontrola pedo raštraki in- stitucia Srbiake, thaj pedo sa kotora amalipaske ani Srb.
106 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) istemalkerenape, sar thaj dji ani savo napi). Ano sa rndo puåibe thagarutne ini putariba phagena ini Aåhimos ini kanunja. Ake 1990. berš, Albancja save kerde buti ano medi- sko kher Radio thaj TV Priština sineton trumime te mu- ken e buti. Palo odova alo dji ko phanibe editoribasko khera Rilindjija. Thaj Albancja ano mesmer Srbiako ku- pate e kosovake Albancjencja aåili ano pherdo medisko tunjariko. Olengo primarno hanig informaciako sineto satelitsko programi Radio Televizia Albania. Najsariba pakjavibe reÿimesko kaj kotar stampano medie na avela baro riziko, grupa intelektualacja sinolen sukcesi ano 1994. berš ano Bujanovci te formirinen lokalno magizini po albansko åhib Jehona. Distribucia akele magazineski disave droma sine stopirimo, a legardile ini disave krisi- paske procesja opipe olengo šerutno redaktori. Ini uzo odova, Jehona lungardili te iklol, åinaviba, hema ano ni- laj 2002. berš musaj te aåol bukja, kotar finansisko se- bepi. Ani Vojvodina legardili sa aver politika. Programi RTV NS thaj lokalno komunake stanice ano åhibja aver- -aver etnikake grupengo nane åindile jase te phangon editoribaske khera. Numa, raštra ulavgja but po hari vastušea ze so manglape te adikharlope baravali medi- sko produkcia save sine ano nakhlo periodi. Uzo odova kaj ekonomikane sine åinde, sa medisko profesionala- cja, bi dikhibe ano etnikako djenipe, sine ini mukljona bukjata te sine kaj na mangena te raportuirinen ano propagandno thaj marebasko trumibasko gndo. Odova sinole vaš konsekvenca kaj personali savo aåilo na sine ani situacia te pherol fundone rodipe ano dikhibe uåari- be medisko thanipe ano adekvatno forma, a tana vaka- ra kotar pheribe uåe kriterijumja vaš resibe kvalitetno programi. Sine ini opipe, buvljaripe bitolerancija prekal
Nena Skopljanac 107 “aver", ksenofobia thaj vakheribe bikamibasko, akala medie kerde bufljaripe etnikako bikamipe thaj zoralipe. Kerinindoj odova, uškavde fundone principja laåo tra- dicia tolerantno uzodjivdipe multientikako kupatnako. Ÿurnalistja save fulindile kotar raštrake thaj komunake medie kerde iniciative vaš formiribe privatno bipanglo medie thaj sine klidutno personali ano akava medii. For- mirisalo jekh gendo mediengo save funkcionišinela ano aver-aver åhibja, astarinindoj ini stampano ini lokalno elektronsko medie. Numa, vaš sa vakht bešipe pedo aver-aver forme presiengo savo kerela sine o reÿimi, olengo buflaripe sine limitirimo. Kana vakarlape kotar stampano medie, hungariako kurkesko lil Csaladi Kor sineto numa jekh. Akava lil iklola sine ano tiraÿi kotar 23.000 kotora dji aver nevipe ano hungariako åhib na nakhena sine tiraÿi kotar 2.000 kotora. Lokalno elek- tronsko medie kerena sine buti bi dokumentjengo thaj uåarena sine but tikno than. Sine riziko kaj ano sakova momenti te oven phande. Akaja situacia sine dji na pelo o Miloševiã. Numa, na kontrolišinela sine zorale medi- sko mothovdipe o reÿimi a savo delape sine dizutnenge ano olenge åhibja, vaš te bajakarol poro zoralipe ma- nipulacia thaj kontroliba thaj maškaretnikake puåiba. Jekha-jekh medisko politika legarena sine ini politikake partie save sikavena sine daj kotar kupatne, po ulavipe odola save sine ulavena thagarutnipe jase sine olen lo- kalno thagarutnipe. Akava majbut sineto vaš partienge hungariake grupake save kontrolišinena paše sa lokalno elektronsko medie ano komune šudri rig Vojvodinake, kote Hungarja siton apsolutno butipe dizutnengo. Angluno romano stampano medii formirimo Rro- minterpress. Akaja medisko kher kergja ini maškaripe e stanica Radio B92, savo duj drom ano kurko emituinela radio-emisia pi romani åhib (savi palo odova reemituine-
108 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) la stanice ANEM-eske). Definitivno, ano presidentoske alosaribe 2000. berš lelape emituibe angluno romano elektronsko medii ani Srbia, Nišava ano Niš.4 Adikharinindoj kaj Sandÿak thaj ano svao si uåo ri- ziko kotar ikljovibe marebasko, reÿimi zorale kontroliši- moj informišibe prekal olenge elektronsko medie. Sa privatno elektronsko medie save sine ano odoja vakhti sineton komercialno thaj khelibasko karakterea. Korko- re na kerena sine produkcia informativno programesko. Disave olenda sine re-emituinena informativno programi RTS-esko. Sine numa jekh biphanglo nevipe — Has — hema ini ov vaš nanibe financisko vastušea aåhilo bukja ano 2000. berš.
2. Situacia palo peribe Miloševiãesko. Dji e situacia kana sito ano puåibe stampano medii aåhilo biprmimo, elektronsko medii nakhle prekal jekh intenzivno thaj ha- otikako barjaripasko procesi ano periodi palo peribe Mi- loševiãesko. Vaš fakti kaj juridikake decizie save laåha- rena elektronsko medie ake paše duj berš si vakumi5, ini uzo åivibe moratoriumi po frekvencie6, lokalno pri-
4 Anglune biphangle medijsko khera po minoritetjenge åhibja ja-
se duj åhibjenge thaj but åhibjenge medii save formirime ani Srbia ano vakhti Miloševiãesko thagarutnipe pana savakht funkcionišinena thaj ka leparenpe ano teksti savo avela. 5 Ano keribe vaš te astarenpe thaj te adikharolpe so pobut poli-
tikake kontrola pedo medie, neve thagarutne sikavde but baro bigatisa- ripe te anen kanuni vaš medie save ka oven adekvatno evropake stan- dardjenge. Laåhardo inato projekti Kanuni vaš radiodifuzia save gati- sarde medisko profesionalacia thaj kerutne ekspertja ano maškaripe e ekspertjenca Konsili Evropako thaj OEBS-i definitivno lelilo ano srp- sko parlamenti 18. juli 2002. berš. 6 Moratorium savo åivdilo ano novembri 2000. berš thaj adikar-
gola sine te ovol šov masek, dji ano maškar vakhti lelape sine nevo ka- nuni vaš radiodifuzia thaj te formirinolpe regularno organi savo ka del mukljibasko dokumenti. Vaš te ovol kvašo berš, moratorium sito pana
Nena Skopljanac 109 vatno elektronsko medie, thaj radi thaj TV stanice, ikljo- na sine sar åuperke. Maškar elektronsko medie save kotar agor 2000. berš bikanunesko formirimo ano aver åhibja (na pedo srpsko), majbut siton lokalno romane radio-stanice, sa- ve si paše 25. Pašo odoleske, ani Vojvodina dešutne pri- vatno radio thaj TV stanice emituinena programi po hungarsko åhib, a formirime ini disave vaš slovaåko thaj rumunsko åhib. Majbaro baripe ano gendo elektronsko mediengo uloto ano Sandÿak, kote ano akava momenti duj privatno TV stanice thaj efta privatno lokalno radio- -stanica emituinena informativno thaj komercialno pro- grami7. Angluni formirimi TV stanica, savi sakodive emi- tuinela disave satja programi po bugarsko åhib po anav TV Caribrod.8 Adjahar akaleske, radio-emisie disave lo- kalno komunenge stanicenge save kupate emituinena pa- še šov sati programi ano dive po bugarsko åhib. Ano Bu- janovci, ano mesmer Srbia, lelape te kerol buti disave lo- kalno privatno elektronsko medie: Radio Toni (pi alban- sko åhib) thaj Radio Ema (po srpsko åhib, uzo šaipe te forminirolpe redakcia nevipengi pi albansko åhib), thaj disave romane stanice. Kana kerelape lafi kotar medie ano Sandÿak, profe- sionalno uåipe sito but tele, dji kvantiteti informaciengo save delape sito limitirimo. Numa disave medisko khera dena mothovdipe savengo reso promovišibe toleranciako thaj odote nevipenge agencie Sanapress thaj TV Jedin-
ano zoralipe thaj aåhavela barjaripe privatno elektronsko medie, ulav- dipe odolenge save sikavde bigatisaripe vaš te oven uzo rigutni ano mi- štipe neve thagarutnenge. 7 Ano odova naåhiva disave stanice save funkcionišinena ano šu-
ÿo komercialno principja. 8 Angluno TV program ano bugarsko åhib emituingja TV Pirot
(dÿeno ANEM-esko) 2000. berš, hema ano but limitirimo rami (jekh saati ano dive).
110 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) stvo siolen legardutni rola. Indikativno sito kaj sol duj agencie but paše kerena buti e medienca ano aver koto- ripe Srbiako, thaj kaj majbaro kotor programesko savo siole vaš reso promocia maškaretnikako haljovibe thaj tolerancia rezultatja akale maškaripasko. Po misal, TV Jedinstvo, dikhiba kaj sito ano rami ANEM-esko, maj- butdrom emituinela programi saveski produkcia ano TV B92 jase ano aver stanice talo åadori ANEM-esko. Ini ano aåhavibe ake duj beršengo vaš moratoriumi pe- do mukljibaske dokumentja, projekti nevipasko agencia BETA, savengo reso formiribe privatno bipangle radio- -stanice, šaj ka anol ano but po semno laåaribe ano aka- va plani. Butipe elektronsko medie na semingola ini uåo kva- liteti thaj aver-averipe programesko. Numa disave neve- formirime stanice siolen programja save åalarena profe- sionalno standardja. Rami informativno programesko si- to minimalno (ano disave minutja ano sakova sati vakte- sko ano dive); emisie kotar aktuelno problemja siton but phari thaj majbut adikarena andapeste intervju ano stu- dio; emisie e aver-averipaske mothovdipa paše kaj ni na- ne, a numa disave neveformirime stanice emituinena si- kljovibasko thaj kulturno programi. Vaš sa akava, baro puåibe šaj mi akala stanice ani situacia te pheren åinav- dipe save manglape vaš te atarenpe anglune amalipaske, ekonomikane thaj politikane problemencja e publikake savenge vakharena, thaj šaj mi te funkcionišinen sar me- hanizmi vaš te adikharolpe thaj te bajarolpe kultura thaj tradicia. Uzo odova, adikarinindoj kaj marketi elektron- sko mediengo but pherdo, sar ini kaj maškarutno poten- ciali akale mediengo, kana sito lafi e reklamenge, but li- mitirimo ano dikhibe e medienca savenge reseski grupa butipasko dizutnipe phuvjako — šaj te adjukarlope thaj but kotar akala medie na ka aåhon palo realizuibe Kanu-
Nena Skopljanac 111 ni vaš radiodifuzie9. Na manglape te na šolpe kotar fakti kaj but kotar akala medisko khera frenkvencie thaj do- kumentja na ka len soske na pherena åinavdipe save o kanuni rodela10. Bi dikiba po fakti kaj dominantno ÿurnalistipe kva- litetea siolen problemi, si nevipe, sar ini radio thaj TV stanice save ÿurnalistibasko keriba kerena buti ano jekh avazipe e profesionalno standardjenca. Disave stanice save ano akava momenti siolen uåaribe teluno kvalitete- sko agorisime siton te oven šukar lokalno medisko khe- ra. Akala duj grupe mediengo akana siolen but semni rola ano pere kupatnej, a ka ovenolen ini ano avipe. Avdive etnikake puåibe sasutno ani ajkhdikolape uåarde ano anglune medie ze so sine situacia ano vakti Miloševiãesko thagarutnipe. Numa, semno ulavelape for- ma e raportiribasko. Raštrake medie, sar ini privatno medie save sine sar stubja e Miloševiãeska thagarutnipa- ske bufljarena nacionalistikani ideologia thaj bikamipe prekal “avera", akana kotar etnikake puåibe informišine- nape paše numa prekal raportja kotar manifestacie thaj napja save lela thagarutni. Analitikano thanipe paše kaj
9 Prekal Kanuni vaš radiodifuzia, manglape te forminirolpe Ra-
diodifuzno konsili ano roki kotar šov masek kotar khuvibe ano zorali- pe kanunesko, a odova sito majpale dji po agor januaresko 2003. berš. Numa, kanuni pakilo soske dji ko marti 2003. berš srpsko parlamenti pana na alosargja pere dÿenen ano akava Konsili. Kotar odova, Konsili manglape te forminirolpe thaj te lol te gatisirinolpe vaš publikako kon- kursi. 10 Sakoja stanica musaj te pherol åinavdipe ano dikibe tehnika-
ke šaipaske thaj programi. Numa, prioriteti dendilo åinavdipenge ano relacia e programenca. Stanice save na pherena akala åinavdipe na ka len frekvencia jase mukljibaske dokumentja, dji stanice save pherena tehnikake åinavdipe, hema na ini åinavdipe ani relacie e programea, ka len jekhe vaktune muklibaske dokumentja thaj ka mukolpe olenge ro- ki kotar duj berš vaš te kerenpe jekhe avazi e programsko standar- djenca.
112 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) nane a paramisja kotar djivdipe thaj problemja aver-aver etnikake grupengo iklona numa ano ekskluzivno situacie (po misal, ani situacia rasitakano keribe jase atako pedo dizutne save siton dÿenutne etnikake grupengo). Kotar dujto rig, bipangle medie, save sinolen legardutni rola ani mareba opipe nakhlo reÿimi, akana åivena standar- dja profesionalno thaj amalikano-djevapibasko raportiri- be kotar etnikake puåiba. On ikalena pedo dud proble- mja savenca arakhenape etnikake kupatne, dena dizut- nenge save siton etnikake grupe thaj grupe dizutnengo amalipe ano aver-aver etnikake kupatnenge šaipe te vak- haren e bufljarda publikake, akharinindoj e djevaptune orgajnen thagarutnake po lokalno thaj raštrako uåipe kana sito lafi kotar legaripe adekvatno politikaki ano re- lacie e etnikake puåiba, legarena baro gendo kampanje e resoa te vazden djanipe publikako kotar etnikake puåibe thaj legarena kampanja vaš promocia toleranciaki. Kvantiteti vakheribasko bikamibasko ano medie but tiknilo ani komparacia e Miloševiãeske vakhtea. Ÿurnali- stja but hari istemalkerena retorika savi šaj te kerol bi- kamibe daj kotar etnikake grupengo. Numa, jekh gendo mediengo legarena vakheribe politiåarjengo thaj sastune grupengo save siolen šovinistikano thaj ksenofobiåno to- ni. Ini akate siton lafi kotaro medie save istemalkerdile sar portparolja Miloševiãeske reÿimeske. Biphangle me- die, save mardepe opipe reÿimi thaj olengo marebasko- djungalipasko thaj nacionalistikane politika, prekal aka- la vakheribe lenape jekha bara doza kritika. Ano anglune medie savi uåarena sa teritoria phuvja- ki thaj sikavena majšukar misalja angaÿuibasko thaj aver-averipasko raportitiribe kotar etnikake puåiba, sar ini opipe vakheribe bikamibasko, sito divesko lil Danas, kurkesko lil Vreme, dujkurkesko lil Republika, thaj ne- vipengi agencia BETA. Uzo odova, sa lokalno elektron-
Nena Skopljanac 113 sko medie save siton dÿene ANEM-eske, sar ini lokalno stampano medie kedime ano Amalipe lokalno stampake, siolen decizie keribaske save konkretno vakharena kotar raportiribe vaš aver-averipe thaj opipe vakheribasko bi- kamibasko. Ano majrevnosno adjahar medie perena Ra- dio 021, Radio Boom 93, OK Radio, thaj kurkesko lil Nezavisna svetlost thaj Vranjske novine.
3. Tipologia. Medisko khera na ulavenape numa po åhi- bja ano save emituinena programi, veã ini pi forma ane save odola åhibja istemalkerenape. Stampa, radio thaj TV programja si ano ina aver-aver åhibja: pedo hungari- ako, slovaåko, romsko, albansko, bugarsko, vlaško, ger- mansko, rusinsko, rumunsko thaj ukrainsko. Ano odova ini hrvatsko thaj bošnjaåko, thaj butipasko, srpsko åhib, ano media ani Srbia si sa dešuduj åhibja. Avre-averipe sito ini forma ano save akala åhibja istemalkerenape, po ulavdipe kana ano puåibe stampano medii. Ano teksti savo avela sikavenape aver-aver opcije thaj kombinacie, a ulavipe kerdilo pedo stampano thaj pedo elektronsko medii.
3.1. Stampane medie. Nane saastarde gendja kotar sa gedno ÿurnalistjenge khera ano sa åhibja. Numa, gendja save siton vaš Vojvodina, kote iklola baro butipe stam- pano medie, sikhavela paše 150 registruime khera save funkcionišinena pedo åhib savo nane srpsko. Klasifika- cia akale nevipengo šaj šematsko te sikhavolpe adjahar11
11 Akate nane astarde specijalizuime lila vaš åhavorenge, ternen-
ge, djuvlenge, ekspertjenge thaj sienciake manušenge, thaj aver. On pa- še sa iklona ano jekh åhib. Akaja klasifikacia majangle sitoj vaš medie save pere mothovdipa po ulavdipe vakharela publikake etnikake ku- patnenge sar adjahar.
114 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Forme istemalkeribe e Soji lilesko Uåaripe åhibjengo I. diveskolil 1. nacionalno A. numa ani jekh åhib II. kurkeskolil 2. regionalno B. dujåhibjengo (srbikani åhib III. dujkurkengolil 3. lokalno thaj aver åhibja) IV. masekeskolil a. sakova artiklo ano solduj åhibjasvaki b. numa anglune artikla ano solduj åhibja, a aver artikla siton aver-aver, e åhibjenca c. numa jekh artiklo ani jekh kotar duj åhibja Leparnipe: Uåaripe definišingjola prekal akala kriterijumja: (a) te- ritoria ano savo sito saikeribe; (b) teritoria distribuciaki thaj biki- nibe lilesko; thaj (c) geografsko pašljoibe reslina publikako. Ÿurna- lja klasifikuime siton sar: 1. nacionalne: ani sasutne thana Srbiake; 2. regionalne: ani sasutne thana Vojvodinake/Sandÿakeske/mesmer Srbiake/javinaki Srbia/centralni Srbia; 3. lokalne: thana jekha ko- munake (sar ini e aver komunenda).
Kana dikolape soj lilengo, stampane medie ano aver-aver åhibja astarena sa lila save dendile ani tabela. Numa, sa lila save iklona but drom iklona ani Vojvodina, thaj odo- va ano åhibja majbare grupengo. Odova sito phando e faktea kaj odola åhibja dji 1990. berš sineton admini- strativno åhibja ani Vojvodina12 thaj e raštra kerla sub- vencia editoribaske khera thaj stampa. Si numa jekh di- vesko lil — Magyar Szo (hungarsko). Hungariake grupa siola ini duj kurkeske lila — Csaladi Kor thaj 7 Nap. Slovakja, Rusinja thaj Rumunja siolen po jekh kurkesko lil: Hlas L'udy, Ruske slovo thaj Libertatea. E ulavipa
12 Aåimosi Srbiako savo lelilo ano marti 1990. berš, autonomia
Vojvodinaki but tiknili thaj sinetoj kotar disave formalno kompetencie. Maškar sa, srpsko åhib anavdilo vaš numa jekh administrativno åhib ani sa teritorija Vojvodinaki (aver åhibja nasa paãavime sar admini- strativno, hema numa ano komune ano save etnikake grupe siton buti- pasko dizutnengo).
Nena Skopljanac 115 Csaladi Kor, aver lila ini avdive sufinansirinenpe kotar raštrako budÿeti. Sa aver lila, sar ani Vojvodina adjahar ini ano aver kotora Srbiake, iklona duj drom jase jekh drom ano masek. Vaš limitirime finansisko vastušea, but olenda iklona birndomo. Ni jekh kotar lila save nane pedo srpsko åhib na nole nacionalno uåaribe. Sebepi sito majbut pašlo ano fakti kaj nane åaåikano sebepi soske sa etnikake grupe, e ulavdipa romani, koncentrišime ano disave regiojna. Paše sa stamparske khera ikalena lila numa pedi jekh åhib — åhib odola grupako. Numa, si ini disave ulavibe save sikavena interesantno misalja thaj mangla- pe te len paãiv te oven leparde. Angluno ulavipe siton lila pi romani åhib — po mi- sal Romano Lil thaj aver publikacie save editirinela Rro- minterpress — save siton dujåhibjenge, thaj sakova arti- klo sito ini pi romani ini pi srpsko åhib. Angluno sebepi vaš odoleske sito kaj romani åhib pana nane standardi- zuimi thaj o Roma vakharena aver-aver dijalektjenca; di- save Roma našti te drabaren Romane hema šaj te haljo- ven srpsko, a reso editoresko sito te pašakarel na numa romani drabarutni publika veã ini aver save siton intere- suima vaš puåibe phande e Romenca. Disave tikne lokalno nevipe ani Vojvjodina sikavena dujto ulavipe. Po misal, dujkurkenge Kikindske novine thaj Novi Beåejac, save editorinenape ini po hungarsko ini po srpsko åhib.
3.2. Elektronsko medije. Sar stampano medie, adjahar gendo elektronsko mediengo save emituinena programi po aver-aver åhibja sito but uåo — prekal 150. Majbaro gendo (90 procentja) siton radio programja jase radio stanica. Klasifikacia akale mediengo, po fundo kriteriju- mja save kerdile ko stampano medie, šematsko šaj te di- kolpe adjahar:
116 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Soji Soji progremesko prekal forme elektroske Uåaripe istemalkeribe e åhibjengo mediengo I. raštrake13 1. nacionalno A. kurkesko programi II. privatno 2. regionalno a. ani jekh åhib III. dizjako 3. lokalno b. ano pobut åhibja resor14 B. diveske programia a. ani jekh åhib b. ano pobut åhibja C. sasutno programi sito ani jekh åhib etnikaka grupako D. sasutno programi ano duj åhibja (pi srbikani thaj ani åhib jekha etnikaka grupako) a. e ulavde vakhtea programja ani sakoja åhib b. hamime åhibja ano rami sajekh programeske E. sasutno programi ano pobut åhibja a. vakhtea ulavde programja pi sakoja åhib b. hamime åhibja ano rami sajekh programeske Leparnipe: Nacionalno uåaripe dikhljarela majhari 2/3 thana Srbia- ke; regionalno obim dikhljarela thana Vojvodinake/Sandÿakeske/me- smer Srbiake/javinaki Srbia/centralno Srbia; lokalni dikhljarela tha- na jekha komunake (sar ini aver komune).
13 Nevo Kanuni vaš radiodifuzia dikhljarela transformišibe aka- nutne raštrake elektronske medie (RTS thaj RTV Novi Sad) ano private elektronske medie, akava procesi panda na lelape, a ni agorisargjape. Odoleske ano akava raporti solduj akala medie leparenape sar raštrake. 14 Importantno gendo elektronske medie ano minoritetenge åhi-
bja formirime bithagarutne organizacie, majbut kana si lafi vaš medie ani romani åhib. Kotar akava nevo Kanuni vaš radidifuzia savo dikhlja- rela pozitivno diskriminacia akala mediske khera, šaj te adÿukara kaj pobut mediake khera ka oven vaš akaja opcia kana ka den rodipe vaš frekfencia.
Nena Skopljanac 117 Programja po åhibja aver-aver etnikake kupatnege siton ano sa forme elektronsko media. Numa, raštrako medie savo uåarela sa teritoria phuvjaki — RTS — pi romani åhib emituinela numa kvašo sati programi ano dive. Akava programi sito kotar duj kotora: nevipe kotar maj- semno keribe ani phuv thaj lumja thaj kotor savo adik- harelape keriba ano rami romano kupatnako. RTS naj emituinela TV programi savo nane po srpsko åhib. Situacia nane but aver ini ko regionalno elektron- sko medie. Raštraki stanica RTV Novi Sad, uzo emisia po srpsko åhib, sako dive emituinela TV emisie pi hun- gariako, rumunsko, rusinsko thaj slovaåko, sar ini jekh drom ano kurko pi romano, hrvatsko thaj ukrajinsko åhib. Radio sako dive emituinela programi po åhibja akale etnikake grupenge, sar ini TV. Programi produkui- nena thaj laåarena ulavde nevipenge redakcie thaj, e ula- viba emisie nevipe, adikharenape temenca save konkret- no phande para etnikaka grupa, uzo savo phanibe aver grupenca but hari. Si paše 150 lokalno radio thaj TV stanice save emi- tuinena programi ano aver åhibja (na pedo srpsko). Pe- do jekh štartuno paše akala stanice siton komunake sta- nice, a aver siton privatno medie thaj ano po tikno gen- do medie savo formirimo bithagarutno sektori (ulavdipe romane stanice, hema ini stanice tikne grupengo ani Voj- vodina, save siton sar Slovakja thaj Rusinja). Kvaš kotar akale stanice siton ani Vojvodina. Majuåardo åhib ko vodvodinake medie pedo na-srp- sko åhib sito hungariako (paše 50), palo odova romano (paše 10), dji aver åhibja iklona ano programja majbut pondj stanicenge. Angluno programi ko pobut kvašesta akale stanicengo pedo srpsko åhib (butipe kotar akala stanice siton komunake), dji aver etnikake grupenge de- lape disave satja ano dive jase ano kurko pedi olengi da-
118 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) jaki åhib. Kotar aver rig, privatno stanice savo emituine- na programi po åhibja disave etnikake grupengo paše sa istemalkerena numa åhib odola grupako. Numa duj sta- nice — Radio 021/Multiradio thaj Radio Kovaåica — sio- len butåhibjengo programi, thaj o angluno pedo pondj åhibja (hungariako, slovaåko, rumunsko, rusinsko thaj romsko åhibja) sar ini sprko, a dujto radio po trin åhi- bja (hungariako, slovaåko thaj rumunsko). Radio Kova- åica kerela jekha-jekh forma istemalkeribe åhibjako sar ini RTV NS, dji o Multiradio numa jekh stanica ani Sr- bia savi siola radio-emisie ano save haminenape po but åhibja. Uzo odova, ano jekh åhibjenge emisie ani akaja stanica but drom iklona informacie save nane phande numa odala åibjaka grupa, veã ini pana daj jase pobut åhibjake grupenge. Informacie kotar relevatne keribe ano sa akala kupatne emituinenape ano emisie save inarde siton prekal srpsko populacia. Akava po agor jekhutno pašibe arakhlape po šukaripe e publikako, thaj renome akala stanicako savakht bajrola. Kana sito lafi kotar aver lokalno stanice ano aver kotora Srbiake, palo srpsko majbaro sito romani åhib. Si paše 15 stanice ano save angluno programi po srpsko åhib thaj paše 20 romane stanice. Duj stanice emituine- na programi po bugarsko åhib TV Pirot thaj TV Cari- brod (TV Caribrod po disave satja sako dive). Numa romane stanice siolen åaåikano dujåhibjengo programi, jekha-jekh thaj po manglipe istemarkerelape ini srpsko ini romano. Sa emisie ano save dostja vakharena numa srpsko emituinenape sa vakht ano srpsko åhib. Ano aprili 2001. berš OEBS-eski misia lansiringja pilot-projekti ano mesmer Srbiako. Fundono koncepti adikharla transformišibe lokalno komunake medie ano dizja Bujanovci, Preševo thaj Medvedja. Radio Bujanovac lela kotor finansisko vastušea vaš te lelpe albansko per-
Nena Skopljanac 119 sonali ano reso formiribe, uzo ake savi si rekacia po srpsko åhib, thaj redakcia nevipe vaš albansko åhib. Ano septembri 2002. berš lelape sakodivesko emituibe pondjminutjenge nevipe, a adjukarlape kaj ano 2003. berš ka organizuinolpe saastardutno informativno pro- grami pedo albansko. Lelape te emituinolpe ini jekhsate- sko kurkesko programi pi romani åhib. Kotar Radio Preševo thaj Radio Medvedja adjukarlape te kerenpe ne- vipe ini pi åhib aver etnikako grupako (pi albansko ani Medvedja a pi srpsko ani Preševa), so adikharla ini khu- vibe ÿurnalistesko kotar “aver kupatne". Reso akale pro- jektengo te kerolpe resibe programesko vaš sakova ko- tar kupatne save ka keren ÿurnalista odola kupatnako ano olengi åhib. Klidutne phande e elektronsko medienca save nane pi srpsko åhib siton: 1. E ulaviba romane stanice, save emituinena duj åhi- bjengo programi (pedo romsko thaj srpsko), sa aver medie siolen programi numa pi åhib para etnikako grupako. 2. Limitirimo sito gendo programjengo pedo jekh jase but åhibja ano medie ano savo fundono åhib srpsko. Programi gatisirinela jekh jase pobut ulavde redakcie nevipengo a programi akale redakciengo nane ma- škar peste phande. 3. Numa disave medie emituinena programi pedo pobut ze duj åhibjenda, a maškar olende numa Multirado siole pherdo butåhibjengo pašibe ano emituibe pro- gramesko. 4. Ini kaj baro gendo elektronsko medie emituinena pro- grami pedo jekh jase but aver-aver åhibja, musaj te ovolpe ano dikhibe kaj baro butipe mediengo emitui- nela po ulavdipe komercialno, muzikako thaj kheli- basko programi, a but hari ini informativno (ano
120 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) majšukar situacia numa harne nevipe ano sakova pherdo sahati). 5. Šaj te adjukarolpe kaj gendo akale stanicengo ano pe- riodi savo avela te tiknarolpe soske but olenda našti pheren ãinavdipe kana sito ano dikhibe programi sa- vo manglape vaš te lolpe mukljibasko dokumenti.
3.3. Aver medisko projektja. Ini kaj stampano thaj elektronsko medie but dominirinena, semno sito te pe- nolpe kaj aver-aver åhibja siton ano disave aver semne medisko umalipe, sar sito servisi nevipengo agenciengo, biphangle TV produkcie thaj Internet. Angluni biphangli nevipaski agencia savi fomirimi ani Srbia, BETA, ake duj berš dela nevipasko servisi po hungariako åhib, a si plani te lolpe ini servisi po hunga- riako åhib ano rami regionalno projektesko ano savo ovela Hungaria thaj phuvja ano regioni ano save siton hungariake kupetne (Rumunia, Kroacia thaj Slovenia). Numa jekh biphangli TV produkcia kerela programi pedi åhib savi nani srpsko: UrbaNS ano Novi Sad (Voj- vodina). Olengi emisia talo anav Multigrad adikharlape kulturake puåibenca, emituinlape e dujåhibjenge titlea (po srpsko thaj po hungarsko), a sa dostja emisiake, ano odova ini dÿene aver etnikake grupenge, vakharena ano pi dajaki åhib. Programi emituinlape ano dešutne lokalno TV stanice ani Vojvodina. Ano dikhibe kaj si ake disave TV stanice save emituinena programi ano aver- -aver åhibja, akala projekti dela semno reslibe baravali- pasko TV programesko maškaretnikake thaj multikultu- rake pašiba. Ini ano Interneti informacie po aver-aver åhibja na neton but. Numa Csaladi Kor, Rrominterpress thaj RTV Nišava siolen pere sajtja. Numa, akala sajtja na nolen bari publika. Numa, sajti jekh kotar anglune medie siole
Nena Skopljanac 121 ulavdi paãiv. Sajti RTV B92, ani sa lumja pendjardo beo- gradsko mediji, dela diveske informacie na numa pedo srpsko, veã ini hungarsko thaj albansko åhib. Uzo odo- va, karekteristika akale sajteski sito ini baro forumi sa- vo organizuimo disave dešutne aver-aver teme thaj ano save vizitorja kotar aver-aver etnikake maškaripe aktiv- no olena kotar ani virtuelno komunikacia. Akava sajti ano dive dikhela ano proseko 90.000 manuša.
3.4. Ilavdi situacia — mediji pi romani åhib thaj programi pi romani åhib. Roma siton majbari minori- tetjengi grupa ani Srbia (Srbia thaj Crna Gora) thaj siton paše 10 šelestar sasutno gendo dizutnengo. Vaš odole- ske but semno te dolpe ulavdi paãiv medienge save dena informacie pi romani åhib. Ani akaja åhib ikljona numa štar nevipe (jekh åhavorengo, jekh ekspertjengo, thaj duj save adikharenape puåiba kotar o Roma). Sa akala nevi- pe iklona birndomo (kana arakhenape donatorsko vas- tušea) thaj ano but limitirimo tiraÿi. Ni ano TV progra- mja situacia nane po šukar — momentalno si numa jekh romani stanica a programi pi romani åhib emituinena duj stanice. Vaš kotar akava, šaj te klidutnelpe kaj radio sikavela primarno hanig informacie vaš romana kupat- nako. Si dešutne romane radio-stanice. Nane rezultaja anketake save kerena rodipe kotar romani publika. Nu- ma, ano fundo misali radionesko Khrlo e Romengo — Glas Roma thaj RTV Nišava, šaj te phanglope kaj o Ro- ma savenge siton pašutne ini biromane stanice save emi- tuinena programi pi romani åhib majbut siton vaš akale anglunenge. Odova siole muklipa ini relacie e butberšen- ga thaj intenzivno marginalizacia thaj diskriminacia Ro- mengi, savi angja ini dji mangipe vaš kokoroemancipaci- ake. Roma adikharena romane stanice “pere" medie thaj šaj te identifikuinenpe olenca. Fakti kaj siolen “poro"
122 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) medij keren olen barikane thaj delolen paãavibe pa pe- ste. Pana jekh šukaripe so šaj te šunen programi savo adikharenlape temenca savenge on interesuinenape, thaj odova ano sakova kotor divesko. Sa ano sa, bi-romane medie siolen limitirime kapa- citetja vaš åaljaribe mangipasko vaš informišibe ani pi dajaki åhib romana populaciako, ano save nane plaina akala kapacitetja te laåarenpe ano paše vakhti. Kotar dujto rig, ake disave romane elektronsko medie dena åa- ljardipasko programi, kana sito mothovdipe ano puåibe. Ano dikhibe po fakti kaj formirimo olen dizutnengo sek- tori, šaj te emituinen programi, numa pedo lokalno uåi- pe. Sar jekh kotar forma te bajarolpe pobaro astaribe programesko pi romani åhib, romane stanice save na kerena programi ano poro kher, sar ini lokalno komu- nake jase privatno stanice, šaj te reemituinen majsemne emisie ani produkcia romano elektronsko medie sar sa- ve siton RTV Nišava thaj Khrlo e Romengo (Glas Ro- ma), sar ini programi Multiradio-sko pi romani åhib. Di- save stanice ake odova kerena a rezultatja siton pozi- tivno15.
III. Klidutne
Srbia (Srbia thaj Crna Gora) siola lugi tradicia butåhi- bjengi savi manifestuingola ani medisko praksa sar ini aver umalja. Numa, manglape te ovolpe ano šero disave semne šeja. Numa åaåikano multietnikako thaj multikulturalno amalipe e tradicia tolerantno multilingvalizmi si ani Voj-
15 Disave romane radio-stanice ano mesmer Srbiako reemituine-
na Radio Nišava. Uzo odova, disave ANEM-eske stanice reemituinena disave emisie radio Khrlo e Romengo — Glas Roma.
Nena Skopljanac 123 vodina. Ano aver multietnikake umalja ani Srbia, dizut- ne savengi hanig aver-aver kotar hanig titularno naciako maladinenape e pharipa kana sito ano puåibe istemalke- ribe olengo åhibjako ani publika, a ini ano medie. Medi- sko infrastruktura vaš mothovdipe ano aver-aver åhibja but sitoj barjardi ani Vojvodina, a ano aver kotora Srbia- ke but hari (po misal: vaš bugarsko), jase sitoj ano for- miribe (po misal: vaš romsko, albansko thaj vlaško). Ini kaj semno po gendo — e pobut kotar 150 lokal- no elektronsko medie thaj adjahar gendoa stampime medie ani Vojvodina — medie ano aver-aver åhibja ano proseko but bibarvale, hari tehnikake servisea na nolen but djene save siton pi buti, a standardi uåaribasko sito but tikno. Vaš te khelen rola savi šaj te kelen, aåhola olenge te keren bari buti. Po ulavdipe romano medie na- neton adjahar zorale vaš te laåaren but bare mangipe sa- ve romane dizutne siolen vaš informišibe thaj edukativ- no programenge ano piri dajake åhib. Multietnikake relacie barjarile ano but negativno drom kotar inaršenge berša. But baro bipaåavibe, daraibe ini bikamipe save produkuinde agorutne oftovarešenge thaj leibe inavaršenge akana ano medie ikljona numa ano daj ulavdi situacia. Numa, na manglape te kerol pe iluzia kaj akaja problemja sasutne nakhle. Disave politiåarja thaj grupe radikalno sasutne but siton ani publika e diskri- minatorno, šovinistikane thaj ksenofobiåne vakheriba sa- ve disave medie legarena bi astariba kritikake bahamea. Ano akava plani aåilo te kerolpe pana but buti ano savo medie manlape te khelen semne rola prekal profesional- no thaj amalikano angaÿibasko raportiribe. Numa, disa- ve kotar anglune medisko khera sikavena but laåo misal vaš aver-averipasko raportiribe thaj promovišibe toleran- ciako, maškar haljovibe thaj paåavibe manušikane haka- ja. Legarutni rola ano odova siolen RTV B92, divesko lil Danas, kurkesko lil Vreme thaj nevipaske agencia BETA.
124 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Majbaro gendo mediengo ano aver åhibja siton jek- ha åhibjake jase dujeåhibjenge. Gendo butåhibjengo me- diengo sito but hari, a butipe maškar olende siton elek- tronsko medie. Numa, akala medie butipe siolen ulavde redaktorjenge šerutnipe vaš aver-aver åhibja thaj ulavdo vakhti vaš emisia ano sakova odole åhibjenda. Odole šaj te anol dji paralelno medisko åaåipe pi åhibjako fundo thaj, odolea, po fundo etnikake aver-averipe. Ano odova djanglipe, Multiradio, romane radio-stanice thaj produk- cia UrbaNS siton majlaåi praksa. Kotar butgendune pro- jektja poåhibe etnikake kupatnenge save produkuinena anglune medie majšukar siton nevipaske agencia BETA thaj Internet nevipe B92. Neve kanunja ani umal medienge thaj Federaciako kanuni vaš uluvipe hakaja thaj mukljipe nacionalno mi- noritetjnge, tradicia mediengi po åhibja etnikaki kupat- naki thaj jekh kotar majzorale biphangle medisko sek- torja ano mesmerjavinutni Evropa sikavena šukar fundo vaš podur laåaribe. Ini uzo odova, thagarutne, medie thaj bithagarutno sektori musaj te keren pana jekh zora- lipe vaš te resolpe pluralistikano thaj biphanglo medisko sektori savo dela sa rndo aver-aver medie ano åhibja et- nikake kupatnengo thaj åaljarela manglipe multietnikako amalipe Srbiako.
Bibliografia
Bašiã, Goran, Arakhibe nacionalne minoritetja ani FR Jugoslavia prekal standardja Rameska konvenciako vaš arakhibe nacio- nalne minoritetja Konsili Evropako, Beograd: Centri vaš antima- rebaski akcia, 2002. Breznik, Dušan, Them Jugoslaviako, Beograd: Chronos, 1991. Kanuni vaš radiodifuzia, lelino ano Themesko parlamenti Srbia 18. julea 2002. beršeste.
Nena Skopljanac 125 Brunner, Roland, i Skopljanac, Nena, Strategiako dokumenti vaš zo- ralipe EU minoritetenge medie ano vakhti 2001—2005 (Strategy Paper for EU Support to Minority Media for the Period 2001— 2005) (Medienhilfe, 2001, interno dokumenti). Centri vaš antimareski akcia, Nacionalno struktura themeski ani Vojvodina <www.caa.org.yu> Darbishire, Helen, (Darbišajr, Helen), “Minorities and Media Freedom under International Law" (“Minoritetja thaj mediako mukljipe prekal maškarthemutno kanuni"), Hakaja e Romenge, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo1.shtml> Galjus, Orhan, “Stateless: Roma and the Media Today" (“Bi phuvjako: Roma thaj medie avdive"), Roma Rights, 4 (1999) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo2.shtml> Centri vaš humanitarno hakaj, Albancja ani Srbia — Preševo, Buja- novac thaj Medveða, 2002. <http://www.hlc.org.yu> Kanuni vaš arakhibe hakaja thaj mukljipe nacionalne minorite- tja, Sluÿbeni list SRJ, gendo 11, 27. februar 2002. Lenkova, Mariana, Kalo-parno ano forme aver-aver (Gndipe vaš Ro- ma ano balkanske medie) <www.greekhelsinki.gr/english/articles/montpellier-marianna.html> Proekti vaš etnikake relacie, Medie thaj Roma ani moderni Evropai: fakti thaj došalo gndipe (Prag, 1996) Hramibe themesko, kherutnipe, khera thaj agroekonmiako mangin ano 1991, tom 3 (Beograd: Savezni zavod za statistiku, 1993). Hramibe našutnengo thaj aver bilaåharde dÿene ano marebe ani Fe- deraciaki Republika Jugoslavia; Uåo Komesariati Khedutne na- cie vaš našutne, Komesariati vaš našutne Republikake Srbia, Komesariati vaš našalde dÿene Republikake Crna Gora, Beo- gradi, 1996. Valiã-Nedeljkoviã, Dubravka, Medie ano multukulturalno thaj multi- lingvalno kraina Vojvodina, 1999.
126 Srbia (Srbia thaj Crna Gora) Turvinutnipe
I. Struktrualno puåibe thaj buti raštrake orgajnengo
Sasutno:
1. Direktno finansiribe kotar raštrako budjeti — sito mi po niveli phuvjako, krainako (Vojvodina) jase ko- munako — mukela šajipe kaj raštra kontrolišinela medie thaj vaš odoleske odova manglape te åinolpe. Manglape te formirininepe publikake fondja, po mi- sal fondacie save åhivena ini etnikake khupatne thaj medie, ÿurnalistjenge amalipe, medisko bithagarut- no organizacie, privatno humanitarno amalipe thaj aver. Raštrake institucie šaj te ovel olen djene ano orgajna save istemalkerena publikake fondja, hema na manglape te oven butipa odote. 2. Raštake orgajna ano sa nivelja manglape te åinen praksa kotar dejipe vastušea numa odole medienge po åhibja etnikake kupatnenge save siton ano ra- štrako mangnutnipe. Dji na kerelape mehanizmi pu- blikako finansiribe, financisko aÿutibe manglape te dol pe po fundo objektivno thaj transparentno krite- rijumja, thaj bidiskriminacia privatno medie. 3. Raštrake orgajna na manglape te formirinen neve medie po åhibja etnikake kupatnenge. Rola raštrake nane te formirinol medie, veã te laåarol juridikako rami thaj mehanizmja publikako finansiribe vaš ini- ciativa te formirinenpe medie save ka funkcioniši- nen biphangle kotar raštrake strukture.
Stampane medie:
4. Demokratikane amalipe na paåavinena stampa ano raštrako mangnutnipe. Kotar odova raštrake edito- ribaske khera jase individualno stampane medie po åhibja etnikake mediengo manglape te transformiši- nenpe thaj te funkcionišinen biphangle kotar sa ra- štrake thaj politikake strukture.
Turvinutnipe 127 5. Validne porezja thaj postake udjulimate sikavena semno pharipe vaš stampano medie, po ulavdipe kana ano puåibe tikne medie po åhibja etnikake ku- patnengo. Thagarutni thaj parlamenti manglape te len na dur dendo bahami Minstribasko vaš finansie thaj ekonomia te åinel porezi pi stampa. Adjahar, manglape te lol pe ini adekvatno napja ano phan- glipe e postake servisea, savo adjahar sito semno mehanizmi vaš indirektno devipe aÿutipe biphangle stampako ano but evropake demokratie.
Elektronsko medie:
6. Raštrake elektronsko medie — Radio-Televizija Sr- bije (RTS), Radio-Televizija Novi Sad (RTV NS), sar ini jekh gengo lokalno komunake medie — na man- glape te ovel olen monopoli jase privilegovano pa- šljoibe kana ano puåibe emituibe programengo po åhibja etnikake kupatnengo. Adjahar manglape te kerenpe åinadipe vaš jekh pluralno medisko sistemi ano dikhibe programja po åhibja etnikake kupat- nenge. Sa medie publikako, privatno thaj dizutnen- go sektori manglape te ovel olen jekha-jekh šajipe thaj åinadipe vaš buti savi nakha aåhol. 7. Manglape te rodol pe šajipe vaš anibe juridikake djenibe save åhivena pozitivno diskriminacia vaš de- vipe mukljibaske dokumentja vaš medie dizutnengo sektori. Odova majbut semno siole vaš medie po åhibja entikake kupatnengo save siton bufljarde ani sa phuv. Ulavdi paåiv ano akava djenipe perela e ro- mane kupatnake. 8. Bidikhibe po fakti kaj limitirime ini po uåaribe ini po puåibe savenca astarnape, programja po åhibja etnikake kupatnengo pedo RTS thaj RTV NS siton but kuå. Pedo olende nakhena bare finansisko vas- tušea save šaj te denpe privatno projektenge jase projektja kupatnenge. Manglape te rodolpe šajipe te kinelpe programi ani produkcia privatno biphangle TV produkcia.
128 Turvinutnipe II. Medie ano åhibja etnikake kupatnenge
9. Ini kaj si baro gendo, medie po åhibja etnikake ku- patnenge siton bizorale kana sito puåibe infrastruk- tura. Personali but drom zorea pherela profesional- no standardja, produkcia programeske sitoj limitiri- mi ramea thaj poulavdipe biåhalardipasko kvaliteti. Ano sakova forma manglape aÿutipe medisko khe- renge save korkore produkuinena informativno pro- grami, ano odova ini infrastruktura, edukacia per- sonaleske thaj vastušea vaš barjaripe programesko. 10. Ulavdi paåiv manglape te del pe Romenge, save si- ton majbari minoritetjengi grupa ani Srbia. Poulav- dipe sito semno aÿutipe barjaripe elektronsko me- die kupatnenge ano umalja po bara koncentracia ro- mane populacia, sar ini projektja vaš prmibe pro- gramengo thaj laåaripe relacie maškar akala medie, sar ani phuv, adjahar ini aver thanende. 11. Prmibe programengo, koprodukcia thaj keribe siste- mi mediengo po åhibja etnikake kupatnengo šaj te laåaren kvaliteti. Manglape te inicirajnolpe ini pre- kal samatrendengo maškaripe. Odolea, medie šaj te keren maškar peste haljovibe thaj tolerancia ma- škar titularno nacia thaj manuša ano regioni. 12. Butipe medingo ano åhibja etnikake kupatnenge funk- cionišinena po lokalno niveli. Numa, disave olenda realno siton medie kupatnengo. Turvinutnipe delape kotar intenzivno maškaripe maškar adjahar medie kotar jekh rig, thaj lokalno/regionalno dizutnenge amalipe kotar dujto rig. Bithagarutne organizacie save khelena ulavdi semni rola — save fomirime djene etnikake kupatnenge, hema ini aver — prekal partnerengo projekatja thaj aktivno leibe ano keribe programjengo.
III. Dujåhibjengo thaj butåhibjengo medie
13. Majbaro gendo mediengo po åhibja etnikake kupat- nengo sito jekh åhibjako. Disave siton dujåhibjenge (poulavdipe romano medie). Si but hari butåhibjen-
Turvinutnipe 129 ge medie, ini ake ani Vojvodina, kote djivdinena pre- kal 25 etnikake grupe thaj kote vakharlape deš åhi- bja. Te sine kaj akaleske åhivelape dominantno prak- sa kaj o programja gatisirenenape ulavde pedo sa- koja åhib, ake riziko te ikljolpe paralelno medisko åaåipe po fundo etnikake diference. Ani produkcia programeski ano aver-aver åhibja mangnape hami- me etnikake redaktkorjenge šerutnipe jase maškari- pe maškar šerutnipa. Ano odova djanipe, majšukar praksa ano avutno barjariep sikavela Multiradio, ro- mane radio-stanice, produkcia UrbaNS-esko, sar ini servisi nevipasko agenicako BETA thaj Internet nevi- pe B92 po åhibja save nane srpsko. 14. Dujåhibjake thaj butåhibjake medie šaj te anen pozi- tivno rezultatja numa te sine kaj amalipe lela but- åhibjengo sar kotor normalno sako divesko djivdi- pe. Ano umalipe kote etnikake kupatne siton buti- pasko kotor, jase semno kotor dizutnipasko, man- glape te dol pe opcionalno thaj bipokibaske kursja åhibjenge etnikake kupatnenge.
130 Turvinutnipe RodMer Blum thaj Andrea Ošner Švajcarska
I. Anglomothovdipe
Multikulturalno amalipe bajrona kana themja aver-aver etnikake hanigata, åhibjata thaj konfesiata djivdinena kupate ani jekh teritoria. Švajcarska ano odova dikhibe arakelape e duj aver-aver forme empiriake: phurane thaj neve. Phurani emiria sitoj kotar fakti kaj pobut kotar pondj šelberšutnipe Švajcarska sine multikulturno ra- štra savo ano jekh vakti karakterišinenola disave åhibja thaj kultura. Nevi empiria sito rezultati imigraciako ma- nušengo kotar rjaãutne, mesmer, thaj javinutne Evropa, sar ini kotar Azia, Afrika thaj Latinska Amerika. Akava procesi lelape ano dešueftato šelberšutnipe, lungardilo kotar dešuoftoto thaj dešuinato šelberšutnipe, thaj ulo pano po semno ano bišto šelberšutnipe. Phurano multi- kulturalno emipria angja dji ko zoralo ulovipe etnikake grupengo, so adikharla ini devipe mediengo. Nevo multi- kulturalno empiria, vaš odoleske kaj iklisti kotar imigra- cia avrune bukjarnenda thaj našutnenda, karakterišinla- pe integracia kotar jekh thaj segregacia kotar dujto rig. Vaš odoleske nane loke te kerenpe media vaš imigran- tjenge.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 131 II. Harni istoria švajcarsko multikulturalizmeski
Pi teritoria moderno Švajcarsko savakht ano jekhvakhti istemalkerenape but åhibja1 Odova e Švajcarska siola te kerol nais pere geografsko pašloibasko. Alpsko planaja bufljarenape kotar sa bufljaripe Švajcarsko thaj ulavela Evropa po mesmer thaj šudri, a leina sar siton Ara, Raj- na thaj Rona ano nakhibasko vakhti but drom ulavde zone zoralipaske. Orginalno åhibja ani Švajcarska sine- ton åhibja Keltengo (ano šudri thaj rjaãutni), Retoroma- na (ano javinutno) thaj Lepontina (ano mesmer). Ani pe- riodi kotar 121. dji 15. b. ph. e. akaja teritoria khuvgja ano Rimsko imperia. Pobut kotar 400 berš dominirinde latinsko åhib thaj kultura. Ano odova procesi, rjaãutne kotora Švajcarskake siton romanizuinde po angle thaj siton radikalno ze aver kotora phuvjake2. Germansko fisja sa pobut khuvena ani švajcarsko teritoria. Anglune ale Burgundcja, paše 450 b. n. e., ano regioni Ÿeneva. Ini kaj sine politikake dominantno, Bur- gundcja but sig piri åhib prminde åhibja e Rimljanengi. Palo 500. g. n. e., ani Švajcarska khuvde ini Alemajna. Akate kherdilo kontra procesi. Germansko åhib Alemaj- nengi aåhilo dominantno a romajnenge Keltja mukle piri åhib. Ano angluno vakhti åhibjaki samatrenda maškar alemajnenge thaj burgundjenge kotora Švajcarskake sine lugipa leinako Ara, hema palo odova geli po but ko rja- ãutno. Mesmer kotor Švajcarskako (šudri rig Italiaki)
1 Valter Has, “Sprachgeschilchliche Grundlagen", ani pustik Die vierspachige Schweiz, redaktori Robert Šlepfer , (Cirih: Ex Libris, 1984), 21—70. 2 Andres Furger, “Der unterschiedliche Romanisierunsgrad zwi-
schen Ost und West in roemischer Zeit", Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lencburg, 2002), 34—40.
132 Švajcarska majangle sineto e germansko fisea Langobarda, savo pa- lo jekh vakhti našalgja piri åhib thaj lela nevo latinsko åhib (italiansko). Ano Retija adikhardilo retoromansko åhib savo perela latinsko åhibjenge. Odova ulo kaj štar åhibja ani Švajcarska ulavenape ake anglo pobut kotar 1.500 berša: alemajnengo pi šudri thaj javinutni, bur- gundsko-romansko po rjaãutno, retoromansko po me- smerjavinutno, thaj italiansko po mesmer. Phurani švajcarsko konfederacia, savi lela te formi- nirolpe ano dešutrito šelberšutnipe, sikavela angluno jek- hipe ano savo vakhardilo numa germansko. Ano sa dizja thaj phuvja politikaki liderja vakharde germansko (Fri- burg ano odova sineto ulavdo). Numa, neve phande kan- tojna thaj vazalno teritorie but sig dende aver åhibja konfederaciake thagarutne kantojnenge. Berš 1388. an- gluno francusko vakheribasko regioni pašilo akava kon- federaciake (ani Jura). Palo odova ulo pašibe angluno italiansko vakheribasko regioni 1439. berš (ano Tiãin). Berš 1496. konfederaciake pašilo ini angluno them savo vakhargja retoromansko åhib (ano rami Trin haljovibe Retija). Atoska, švajcarsko konfederacia 500 berš sinola štar åhibja. hema, dji 1798. berš nijekh kotar bi-ger- mansko vakheribasko reoni nane leloj statusi thagarut- no kantone. On ini pana aåhile talothagarutne jase pa- šutne kantojna (e potikne hakajenca), sar sine ini but germaniake vakheribaske reojna. Ani Rebublika Helve- cija (1798—1803), konfederantja francusko, italiansko thaj retoromansko vakheribaske reojna lele jekha-jekh hakaja. Numa, ano dešuinato šelberšutnipe konfederaci- ako modeli åhibjengo hakaja minoritetjengo åaåikano paãavisalo thaj ãhivdilo po lil.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 133 Kotar odova so po angle phendilo, ani moderno Švajcarska si štar åhibjenge grupe e ofto aver-aver soj hramime åhibja3. • 64 procentja populaciake ani centralno Švajcar- ska thaj ano šudro thaj javinutne kotora phuvja- ke save siolen samatrenda e Germania thaj Au- stria vakharena germansko. Po germansko vakhe- ribasko reoni Švajcarskako ano sakodivesko djiv- dipe, ano radio, hema ini ani televizia, vakharla- pepaše 25 aver-aver dijalektja. Numa, but hari ini hraminelape pedo odova dijalekti. Raštrake institucie, stampa, sar ini lilavno establišmenti, istemalkerena lilavno germanikao sar hramutno åhib. • 19 procentja populacia ano rjaãutni rig phuvjako, save siola samatrenda e Francuska thaj anavlape “Suisse Romande", vakharela francusko. Akate o dijalektja sa marginalizuime, pedo olende na hra- minelape ni na vakharlape ano radio thaj televi- zia. Åhib mediengo sito francusko. • 8 procentja populaciako ano mesmer kotor phu- vjako savo siole samatrenda e Italia, po ulavdipe ano Tiãini (kanton Tesin), hema kotorea ini ani har Grison (kantoni Graubinden), vakharlape ita- liansko. Akate si ini disave vakharibaske dijalek- tja save daj drom istemalkerenape ini ano medie. • 0,6 procentja populaciako ano planajako kotor Grisoni ano mesmerjavinutno Švajcarskako vak- harela retoromansko åhib. Si pondj aver-aver dijalektja (puteri valaderi, sursilvanja, sutsivlajni thaj surmirajna) save istemalkerena ini ano hra-
3 Rodÿer Blam, “Sprachenvielfalt und Foederalismus", Zoom
Kommunkation & Medien, gn. 12/13 “Der Fernsehboom" (maji 1999), 50—55.
134 Švajcarska mibaski forma, thaj ini o pustikja hramime pedo olende4.
III. Juridikako rami vaš medienge
1. Astaribe åhibjake aver-averipe neve Federaciake aåimosea. Maškar dÿenutne aåimosko kanunesko save siton vaš åhibjake aver-averipe, relevantno siton štar dÿene nevo Federaciako aåimosko: Dÿeno 4 — Phuvjake åhibja (“Landessprachen") Phuvjake åhibja sito germansko, francusko, italijan- sko thaj retoromansko. Dÿeno 18 — Åhibjake tromalipe Garantuinlape åhibjako tromalipe Dÿeno 70 — Åhibja 1. Administrativno åhibja federaciake raštrake sito ger- mansko, francusko thaj italijansko. Ani komunikacia e dizutnenca save vakherena retoromanski, thaj reto- romansko sito administrativno åhib ani federaciaki raštra. 2. Kantojna korkore åivena save administrativno åhibja ka istemalkeren. Ano reso maškaribasko jekhavazipe aver-aver åhibjake kupatne, kantojna paåavinena or- dinalno åhibjaki struktura reoneski, sar ini dajaki åhib minoritetjengi. 3. Federaciake raštra thaj kantojna bajakarena komuni- kacia thaj prmibe maškar åhibjenge kupatne. 4. Federaciake raštra aÿutinela butåhibjenge kantojna ano keribe olenge specifiåno bukja.
4 Martin Arnold, “Rumantschs vulains restar! Die romanische
Kultur", Basler Magayin, 40 (5. oktobri 2002).
Roder Blum thaj Andrea Ošner 135 5. Federaciaki raštra aÿutinel Grison thaj Tiãino ano adikharibe thaj barjaripe retoromansko thaj italian- sko åhib.
Ano berš 1999. them thaj kantojna lele revizia Federaci- ako aåhimos Švajcarskako. Centralno puåibe sine puåi- be te diklarolpe åhibjako aver-averipe, thaj ani kompara- cia e purane Federaciake aåhimosja, nevi verzia adikha- rela durutne thaj ulavde decizije švajcarsko kanunesko vaš åhibjake. Jekhipe sa phuvjenge åhibjengo (“Landes- sprachen") (Djeno 4) leparela ini kotor “sasutne decizije" sar nevipe; ano purano Federaciako aåhimos akava jek- hipe leparlape ano kotor “ulavde decizie" (Djeno 116). Ini korkoro termini “Landessprache" sar adjahar sikavela nevipe. Poan- gle vakharlape sine kotar “Nationalsprachen".5 Numa, aåhola bišuÿo šaj mi ini neve kompetencie federaciake raštrake ikljona kotar akava nevo djeno.6 Åhibjengo tromalipe sar fundono hakaj sitoj pana jekh nevipe. Federaciako krisi, sar bihramimo aåhimosko ka- nuni kotar 1965. berš7, veã lele akava fundono hakaj, pedo savo saren siolen hakaj te vakharen pi åhib save alosarena. Numa, ano nevo Federaciako aåhimos si duj djene save siton vaš åhibjake hakaja. Prekal Djeno 8 (ju- ridikako jekhipe), khonik našti te ovol objekti diskrimi- naciako “po fundo hanig, rasa, pol, puripe, åhib, amali- pasko statusi, forma djivdipaski, konfesia, ideološko ja-
5 Ano anglikani åhib na šti te kerolpe ulavipe maškar “Landes- sprache" thaj “Nationalsprache"; solduj terminja musaj te nakhavenpe sar “nacionalno åhib". Ano srpsko lingvistikaki terminologia si ini ter- mini phuvjako åhib — lepr. nakh. 6 Lucius Mader, “Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprac-
henrechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 15—22. 7 Lucius Mader, “Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprac-
henrechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 16.
136 Švajcarska se politikako djanipe, jase po fundo fiziåko, mentalno thaj psihiåko bikvalifikuibe". Prekal Djeno 31, punkti 2 (anibe ano phanglipe), sako ko anlape ano phanglipe sio- le hakaj “te ovol sig informišimo, pi åhib savo haljovela, kotar sebepja so andilo ano phanglipe, sar ini vaš pere hakaja".
2. Kanunja vaš åhibjake. Ano reso realizuibe djenipe neve Federaciake aåhimosko ani relacia e åhibjake aver- -averipe phuvjako, formirisali bukajki grupa savi khergja po gatisaripe nevo kanuni vaš åhibjake. Ano nilaj 2001. berš projekti akala kanunesko dendilo kantojnenge, par- tienge thaj interesuime grupacienge, vaš te resolpe te ko- mentarišinen. Akava procesi pana nane agorisalo. Kanuni adikharla napja vaš barjaripe lingvistikane kvalifikacie pedo nacionalno åhibja thaj maškaripe si- kavnengo thaj studentjengo ano sa nivelja sikljovibaske ano reso formiribe centrja kompetenciake (Kompeten- zzentrum") ano umal åhibjake aver-averipe, sar ini vaš barjaripe vastušea haljovibaske vaš trito persone. Neve kanunea kotar åhib dikhljarlape aÿutipe savo dendili vaš retoromansko thaj italiansko åhib ano Grisoni thaj Tiãi- ni, sar ini aÿutipe savi federaciaki raštra dela butåhi- bjenge kantojnenge. Planirimo sito ini devipe dumo edi- toribaske sektoreske ano retoromansko thaj italiansko vakheribaske reojna Švajcarskake, sar ini retijska stam- pa prekal retijsko nevipaski agencia.8 Numa, semno sito te leparolpe kaj butipe djene pla- nirimo kanuneske vaš åhib jase eksplicitno leparena štar phuvjake åhibja (“Landessprachen"), jase adjahar formu- lišime sasutne kaj nane šuÿo šaj mi lelilo ano rami ini multikulturalno åhibjako aver-averipe savo nakhela rami
8 <www.kultur-schweiy-admin.ch/kultges/h_sprapoli>
Roder Blum thaj Andrea Ošner 137 štar phuvjake åhibjengo. Numa ulavdo sito Djeno 17, punkti b thaj c kanuni vaš åhibjake, kote eksplicitno le- parelape manuša save na djanena ni jekh kotar nacio- nalno åhibja: Djeno 17 — Phuvjake åhibja (“Landessprachen") thaj mobilipe Federaciaki raštra šaj te dol financijsko devipe du- mo vaš: a. barjaripe djanipasko dajako nacionalno åhib ko persone save djivdinena avri åhibjake reojna. b. Barjaripe djanipasko phuvjengo åhibjengo ko per- sone save na vakharena ni jekh phuvjaki åhib (“Landessprachen"); c. Kursja dajange åhibjengo thaj kultura vaš perso- ne save dajako åhib nane nijekh kotar phuvjake åhibja (“Landessprachen").
Sar šajipe istemalkeribe akale djenipengo, numa, lepare- lape financijsko devipe dumo federaciako raštrako vaš kantone, po ulavdipe ano phanglipe e sikljovibaske sek- torea. Ano aver djenende nane šuÿe phendilo lelilo mi ano rami ini daj kotor åhibja save na perena ano nacio- nalno åhibja. Djeno 21 šajte ovol sar misal: Djeno 21 — Institucie sar barjaripe butåhibjengo 1. Federaciaki raštra thaj kantojna kupatne vastalutne- na scienciake institucia savi bajakarela butåhibja. 2. Buti akale instuticake siton: a. Te prmomovišinen kerdimo rodipe ani umal but- åhibjengo; b. Te bajakarol thaj aÿutinol neve forme butåhibjengo thaj evaluacia neve sikljovibasko; c. Te legarol centri vaš informišibe thaj dokumenta- cia;
138 Švajcarska d. Te aÿutinol ani koordinacia rodipaski butåhibjengi ani Švajcarska. 3. Federaciaki Raštra ka formirinol turvinutno organi sa- vo akala instituciake ka dol turvinutnibasko servisi.
Federaciako kanuni vaš subvencie te adikharolpe thaj barjarolpe retoromansko thaj italijansko åhib sito pana kotar 1983. berš.9 Kotar 1996 ber. Andili nevi verzia akale kanuneski.10 Prekal akava kanuni, federaciaki ra- štra dela subvencie vaš Grison thaj Tiãino proporiconal- no olengo devipasko. Federaciake raštra na lela pobut kotar 75 procentja ano sa udjilimate, a kantojna musaj te len kotor e majhari 25 procentja. Djeno 2, puntki 2, phenela: “Federaciaki raštra šajte lol kotor ano finansiri- be adikharibe thaj barjaripe retoromansko åhib sar ini retijsko stampa." Akava pana pošuÿe Formulišimo ano “decizie kotar subvencie vaš adik- haribe thaj barjaripe retoromansko thaj italijansko åhib thaj kultura".11 Uzo odova, federaciaki raštra financisko aÿutinela nevipe thaj magazinja save rndomo ikljona po retroromansko åhib, sar ini retijko nevipaski agencia (Djene 4). Grison ano beršeski baza finansisko aÿutinela “Ligia Romontscha/Lia Rumantscha", sar ini “Vereini- gung (association) Pro Grigioni Italiano", jase organizacie save dena dumo retoromanski åhibjake thaj kultura ano kantojna. Ano 1983. berš paluno drom bajrili suma, thaj odova vaš Retijance kotar 400.000 švajcarsko frankja, a vaš Švajcarcja save vakharena italijansko åhib pedo 350.000 švajcarsko franakja.12 Vaš retijsko nevipaske
9 24. juni 1983. berš AS 1983 1444, prmimo 1991. berš AS
1991 2108. 10 6. oktobri 1995, SR 441. 1, AS 1996 2280. 11 26. septembri 1996. berš, SR 441. 31, AS 1996 2283. 12 Pratsav kantonalno parlamenti kotar 27. septembri 1983.
berš, Buendner Rechtsbuch (statutarno pustik Grisona) gn. 494. 600.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 139 agencia (Agentura da Novitads Rumantscha ANR) 1996. berš dendilo pana beršeski suma kotar maksimalno 350.000 švajcarsko franakja.13 Vaš 2003. berš Grison (kantoni Graubinden) ka garantuinol suma kotar 2,6 mi- liojna švajcarsko franakja; federaciake raštra manglape te dol 4,75 milionja švajcarsko franakja. Vaš odoleske adjukarlape kaj retoromansko thaj italijansko åhibjake grupe ka len sa aÿutipe kotar 7,4 miliona švajcarsko fra- nako. Kotar 1981. berš ano Tiãini po zoralipe “Regola- mento aull'aiuto finanziario federale per la difesa della cultura e della lingua" savo ikalgja Raštrako konsili.14
3. Hakaja strancjengo. Juridikake åinadipe vaš stran- cjenge save djivdinena ani Švajcarska kerdile e Federaci- ake aåhimoa, Djeno 121 (“Juridikake decizie ani relacia e khuviba ani phuv thaj ikljoviba kotar phuv, bešipa thaj aåhaviba bešipasko strancejnge, sar ini devipe politikako azili, sar objekti federaciako raštrako")15 thaj “federacia- ke decizie save laåharena bešipe thaj avibe bešipasko strancjengo".16 Ano Djeno 25a phenelape kaj federaciaki raštraki garantuinela finansisko devipe dumo vaš social- no integracia strancjengo, talo åinadipe kaj o kantojna, lokalno thagarutne thaj trito rig ini korkore lena kotor ano finansiribe. Pedo fundo akale djenesko, Federaciako konsili angja direkcia vaš integracia strancjengo, pedo savi financijsko aÿutipe šajte dolpe: a. Vaš te adiharolpe relacie strancejngo para åhibja thaj kultura; b. Vaš te legarolpe politika informišibaski vaš stran- cjengi populacia ani Švajcarska thaj kotar olate;
13 Pratsav kotar 23. maji 1996. berš, Buendner Rechtsbuch no.
494. 600. 14 10. novembri 1981. berš, Raccolta leggi Ticino 5. 5. 1. 1 (165 c). 15 18. aprili 1999. berš, SR 101, AS 1999 2556. 16 26. marti 1931. berš, SR 142. 20, BS 1 121.
140 Švajcarska c. Vaš te promovišinen interkulturalno dijalogi thaj aktivno leibe avrune populaciako (…); d. Vaš edukacia thaj resibe podur sikljovibe vaš manušenge save kerena ano umal interkultural- no prmibe."
Vaš devipe financijsko aÿutipe kompetentno sitoj Fede- raciaki komisia vaš strancjenge.
4. Tromalipe mediengo. Fakti kaj Federaciako krisi ga- rantuinela tromalipe mediengo kotar sito juridikake åi- nadipe. Djeno 17 phenela: “Garantuinlape tromalipe stam- pako, radionesko thaj televiziako, sar ini aver forme pu- blikake telekomunikaciake servisi. Stopirinlape cenzuri- šibe. Stampake garantuinlape tana dolpe informacie."17
IV. Åhibjake regiojna thaj uåaribe mediengo
1. Tikno marketi e bare gendoa mediengo. Ani Švaj- carska sakova åhibjako regioni si ole pere medie. Švaj- carska korporacia vaš radio thaj televizia (Schweizeri- sche Radio- und Fernsehgesellschaft SRG) vastalutnela e duj televizijsko kanaljenca thaj maškar trin dji pondj radio-stanice ano sakova vakheribasko regioni Švajcar- skako — germansko, francusko thaj italijansko. Vaš re- toromansko Švajcarska reslilo paše pherdo radio-pro- grami thaj kotor televizisko programi. Semno sito te le- parolpe kaj ano italijansko vakheribasko regioni Švaj- carskako pherdo programi reslo vaš numa paše 300.000 manuša. Uzo odova, sakova regioni siole nevipaski agencia, regionalno privatno thaj televizijsko kanalja, diveske lila, kurkese thaj nevipe save ikljona ani kurko, sar ini aver
17 13. septembri 2000. berš, SR 142. 205, AS 2000 2281.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 141 nevie. Numa ulavdipe sito retoromanska Švajcarska, sa- vi nanola kurkeske nevipe.18 Numa, ovela sa podikhavno kaj aver åhibjake grupe lena åaåikano kotor mediengo, numa dromea reslibasko financijsko aÿutipe kotar ger- maniako kotor Švajcarskako. Vastušea kotar provizia thaj reklame SRG-esko sito po baro ze ani situacia bip- hangle produkcie italijansko thaj retoromansko vakheri- baske kotora Švajcarskake. Švajcarsko nevipaski agen- cia (Schweizerische Depeschenagentur SDA) dela servi- si po germansko, hema ini ano francusko thaj italijan- sko åhib. Konfederacia thaj kantoni Graubinden (Gri- son) finansirinela retoromansko nevipaske agencia ANR.19
Tabela 1: Sa medie pedo åhibjenge regiojna
Germ- Fran- Ita- Retoro- Sa- Medije kano ciako liako maniako sutno kotor kotor kotor kotor Ÿurnalistenge agencie 2 2 1 1 6 TV kanalja SRG 2 2 2 0,1 6,1 18 3 1 22 Privato TV kanalja — (+46) (+26) (+2) (+74) Radio-stanice SRG 5 4 3 1 13 Privato radio-stanice 34 15 2 1 52 Diveske ÿurnalja 47 12 3 1 63 Ne-diveske ÿurnalja 79 40 9 4 132 Kurkeske ÿurnalja 2 — — — 2 Ÿurnalja save ikljona 2 2 2 — 6 ano kurko Ÿurnalistikane magazinja 1 1 — — 2
18 Mirko Mar, Vincenc Vis, Rodÿer Blam, thaj Hajnc Bonfadeli, Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einfules- se (Constance: UVK, 2001), 277. 19 Juridikake åinadipe šaj te dikhen ano trito kotor.
142 Švajcarska Medisko marketi save siton semne vaš švajcarsko medij- sko produkcia šuÿe siton ulavde e åhibjenge regionencja. Odova semningola kaj siton relativno tikne. Majbare re- giojna sito germansko vakheribasko regioni Švajcarska- ko, savo astarela pondj miliojna dizutne, a majhari reto- romansko Švajcarska, kote umal majbaro koncentracia- ko sito numa 30.000 dizutne. Akava siole vaš konse- kvenca kaj majbare nevipe germansko vakheribasko re- gioni Švajcarskako siolen tiraÿi kotar 300.000 kotora, dji majbare nevipe ano retoromansko Švajcarska siole tiraÿi kotar numa 6.000 kotora.
Tabela 2: Majbare ÿurnalja prekal åhibjenge thana
Majbaro Majbare Åhibjenge Aver bare kurkesko lil diveske thana ÿurnalja savo ikljola ÿurnalja ano kurko Bremgartner Garmanikano Blick SonntagsBlick Anzeiger kotor (314.179) (334.693) (15.439) La Matin- Franciako 24 heures La Gruyere -Dimanche kotor (89.619) (15.034) (220.451) Corriere del Il Mattino Il Lavoro Italiako kotor Ticino della Domenica (40.007)* (39.142) (47.302) Retoromaniako La Quotidiana Novitats kotor (5.822) (4.341) * Ano Tiãin, II Lavor- kurkeske sindikateske ÿurnalja — siolen ba- ro tiraÿ. Aver ÿurnalja ani italiaki åhib, save ikljona sakova dive, siolen tiraÿi maškar 1.000 i 6.000 kotora. Hanig: “Katalog der Scweizer Presse" (Katalog švajcariaka stampako), 2001.
2. Uåaribe thaj istemalkeribe stampako. Švajcarska perela ano phuvja e majbare uåariba stampa. Odova ma- jangle sito rezultati federativno reÿimesko. Ano dešuina-
Roder Blum thaj Andrea Ošner 143 to šelberšutnipe, sakoja har thaj sakova umal mangela te oven ola pere nevipe. Ano bare diza editoringona aver-aver nevipe; vaš sakoja rig po jekh. Ake ine avdive Švacarsko karakterišinena baro butipe but tikne nevipe, jase, nevipe but limitirime tiraÿea. Pobut kotar 100 nevi- pe siolen tiraÿi po tikno kotar 15.000 kotora. Akava sito validno vaš sa åhibjenge regiojna. Sakova kotar trin maj- semne åhibjake regiojna siola jekh stph. “elitno" nevipe (Neue Zuercher Zeitung po germansko vakheribasko re- gioni, Le Temps po francusko, a Corriere del Ticino po italijansko vakheribasko regioni Švajcarskako). Hema numa germansko thaj francusko vakheribasko regiojnja Švajcarskake siolen ini pere tabloidja. Uzo odova, ger- mansko vakheribasko regioni Švajcarskako numa jekh kotor akava phuvjako savo sine ani situacia te kherol bare thaj kvalitetno nevipe biphanglo-solako politikako alosaribe (Tages-Anzeiger). Adjahar nevipe nane ano Ti- ãini, a ano kotor ano savo vakharlape fransusko Le Temps sito ano jekhvakhti ini elitno nevipe thaj nevipe biphanglo-solako karakterja. Kotor Švajcarskako ano sa- vo vakharlape germansko si pobut “Kopfblattszsteme" (nevipe save siolen baro gendo regoionalno editoribe) thaj bipokibaske nevipe ano dikhibe kotar aver åhibjake regiojna.
144 Švajcarska Tabela 3: Gendo ÿurnalengo thaj ÿurnalistikane jedinicengo
Ÿurnalja Diveske save na Sasutno ÿurnalja Åhibjenge thana siton diveske Nov. Nov. Nov. Gendo Gendo Gendo jed. jed. jed. Germanikano kotor 47 25 79 77 126 102 Franciako kotor 12 10 40 40 52 50 Italijako kotor 3 3 9 9 12 12 Retoromaniako 1 1 4 4 5 5 kotor Sasutno 63 39 132 130 195 169 Šema: Rodÿer Blam; Hanig: “Katalog der Scweizer Presse" (Kata- log švajcariake ÿurnalenge), 2001.
Stampa but istmalkerelape ano sa åhibjake regiojnja. Ti- raÿi nevipasko thaj magazinengo pobaro ze ano pašutne phuvja thaj uåarena duj tritonge dizutne kotar pobut 15 berša (e ulaviba kotor Švajcarskako ano savo vakharlape francusko, kote but hari pobut kotar kvaš dizutnipe sa- kodive drabarinela nevipe). Numa, vakhti savo nakhela ano drabaribe nevipengo sito pohari kotar kvašo sati.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 145 Tabela 4: Rami thaj vakthi savo nakhlo ano drabaripe
Diveske Ÿurnalja Magazinja ÿurnalja (sasutno) Vakhti Vakthti Vakhti Divesko Divesko Divesko pedo pedo pedo rami rami rami dive dive dive Germanikano 24 27 62,7% 7,6% 3 min. 70,3% kotor min. min. Franciako 21 23 57,4% 5,7% 2 min. 63,1% kotor min. min. Italijanski 24 27 70,2% 4,8% 2 min. 75,0% deo min. min. Beršesko raporti “SRG-Forschungsdienst" (Analitiåka sluÿba) vaš 2000. berš, Bern, 2001.
3. Istemalkeribe radionesko. Radio istemalkelerape ano paši forma ano sa regiojnja ano save vakharlape aver- -aver åhibja, jase kotar o dive (centiribe sito po javinutne satja thaj ano kvašo dive thaj ano plani). Odova sito ini vaš rameske. Numa, švajcarsko Germajnja ano proseko šunena radio trin satja ano dive a švajcarsko Francuzja thaj Italijanja hari pobut kotar duj satja.
Tabela 5: Rami thaj vakhti nakhlo ano ašinibe radiosko
Divesko rami Vakhti ano dive Germanikano kotor 74,7% 193 min. Franciako kotor 70,0% 142 min. Italiako kotor 71,2% 148 min. Beršesko raporti “SRG-Forschungsdienst" vaš 2000. berš, Bern, 2001.
4. Istemalkeribe televiziako. Kana vakhara kotar dikhi- be televiziako. Švajcarsko Germajna majhari dikhena: olenge TV aparatja tharde siton numa hari pobut kotar duj satja ano dive Švajcarsko Italijajna, numa, dikhena
146 Švajcarska ano proseko TV paše trin satja ano dive. Ano odova dik- hibe olenge adetja šaj te kerenpe komparacia e adetjenca e Italijanenge.
Tabela 6: Rami thaj vakhti nakhlo ano dikhipe e televiziako
Divesko rami Vakhti ano dive Germanikano kotor 73,4% 137 min. Franciako kotor 73,2% 159 min. Italiako kotor 80,5% 171 min. Beršesko raporti “SRG-Forschungsdienst" vaš 2000. berš, Bern, 2001.
Gendja kotar adetja dikhibaske televiziake ani Švajcar- ska, te sine kaj dikhelape populacia po phuri kotar trin berš, sikavela kaj švajcarsko programja istemalkerena minoritetja ano sa åhibjenge regiojnja (35—40 procen- tja). Ano kotor Švajcarskako kote vakharlape german- sko, akaja minoriteti astarela majbaro procenti. Ano duj- to rig, švajcarsko Germajnja istemalkerena kanalja pu- blikake serviseske numa ano potikno gendo (51 procen- ti, ano dikhibe pedo 58 procentja ano kotora kote vak- harlape franscusko jase italijansko). Odova šaj te motha- volpe faktea kaj siton pašutne but privatno kanalja kotar Germania. Dujto, germansko kotor Švajcarskako siole pobut privatno programja se kotor kote vakharlape fran- cusko, po misal. Adjahar, but interesantno kaj švajcar- sko Italijajnja dikhena programja stanicako RAI paše duj drom jpobut ze so švajcarsko Germajnja dikhena pro- gramja stanicengo save siton ARD, ZDF thaj ORF, ku- pate.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 147 Tabela 7: Vakthi nakhlo ano dikhipe nacionalne thaj avru- ne TV kanalja
Germanikano Franciako Italiako Programi kotor kotor kotor 46 min. 55 min. 58 min. SRG (33,6%) (34,6%) (33,9%) Švajcariako privato 8 min. 1 min. 2 min. kanali (5,8%) (0,6%) (1,2%) Švajcariako kanali 54 min. 56 min. 60 min. (sasutno) (39,4%) (35,2%) (35,1%) Avrune kanalja 24 min. 37 min. 41 min. publikake servisenge (17,5%) (23,3%) (24,0%) Avrune private 59 min. 66 min. 69 min. kanalja (43,1%) (41,5%) (40,3%) Avrune kanalja 83 min. 103 min. 110 min. (sasutno) (60,5%) (64,8%) (64,3%) Fundo = populacia pobari e trin beršenda. Hanig: “SRG-Forschungs- dienst", bešesko raporti vaš 2000. berš
5. Ÿurnalipe thaj åhibjenge regiojnja. Uzo odova so si pherdi medisko uåaripe, Švajcarska siola ini baro gendo ÿurnalistjengo, jase 129 ÿurnalistja pedo 100.000 dizut- ne. Adjahar ano akava dikhibe Švajcarska sig pali Fin- ska (154) a po angle e Hungariata (90), hema but po an- gle e pašutne phuvjenda, Germania (66) thaj Francuska (46). Ano Kedutne Amerikake Raštre akava gendo 47, a ani Bari Britania 2620. Poåekat baro gendipe ÿurnali- stjengo adjahar sito ini pedo sa anglune åhibjenge regioj- nja Švajcarskako. Numa, si ulavibe kana dikholape ko- bor si djuvlja ÿurnalistja. Ano proseko, on siton 32 pro- centja; ano francusko vakheribasko regioni, numa, siton 36 procentja. Kana vakharlape kotar djuvlja po terne ko- tar 35 berš, proseko sito 39 procentja, hema ano francu-
20 Mar thaj aver autorja, Journalisten, 59.
148 Švajcarska sko vakheribasko regioni akava procenti sito 48, dji po italijansko vakheribasko regioni sito numa 22. Ano koto- ra ano save vakharlape francusko jase italijansko åhib, 58 procentja ÿurnalistja siolen uåi skolaki kvalifikacia, dji procenti ÿurnalistjengo akava niveli sikljovibasko ano kotor ano savo vakharlape germansko numa 39. Ÿurna- listja švajcarsko Italijajnja siton pophure, a 49 procentja olenda kerena vaš SRG (34 procentja kerala vaš diveske nevipe). Kana sito ano puåibe švajcarsko Francuzja, 47 procentja kerela vaš diveske nevipe (a numa 23 procen- tja vaš SRG). Po germansko vakheribasko regioni, gendo ÿurnalistjengo save kerena vaš magazinja, kurkeske lila jase vaš nevipe save ikljona numa kurkea pobaro sito ani komparacia te aver åhibjenge regionenca21.
V. Problemja “phurane multikulturalizmeske"
1. Nane nacionalno medie, hema si relacie e avrijalut- ne phuvjenca ano save vakharlape jekha-jekh åhib. Ani Švajcarska nane nacionalno medie save uåarena sa teritoria phuvjaki. Nane semnibasko but åhibjengo me- die. Ano majšukar situacia, uzo dujåhibjenge lila bitha- garutne organizacijengo jase scienciake magazinja si ini dujåhibjenge lokalno radio-stanice thaj lokalno neviope pi samatrenda duj åhibjenge regiojnja (p. m. ano diz Bi- ne: germasko thaj francusko, jase ano kantoni Graubin- den (Grison): germansko thaj retoromansko).22 Medie, ano odova ini TV programja, ulavenape prekal åhibjengo
21 Mar thaj aver autorja, Journalisten, 105. 22 Peter Kišon, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzoesisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz", redaktori Fo- rum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lencburg, 2002), 142—45.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 149 regiojnja. Uzo odova, sakova åhibjako regioni arakhlape ini e medienca po åhibja pašutne phuvjengo. Trin anglu- ne åhibja Švajcarskake adekvatno siton nacionalno åhi- bjenge bare evropake phuvjenge save siolen samatrenda e Švajcarska: Germania/Austria, Francuska thaj Italia. Švajcarska na mangela te izoluinolpe thaj ni odova na mangela. Kotar odova, ani Švajcarska ake beršenca bikinela- pe po milje avrutne ÿurnalja thaj magazinja. Šunenape radio-stanice pašutne phuvjenge, a kotar šovaršenge ber- ša po ulavdipe francusko privatno radio-stanice. Vaš odova kaj švajcarsko kablovsko sistemi but baravalo, paše sakova kherutnipe siole ano poro alosaribe dešutne germansko, francusko, italijansko thaj austrisko televizi- sko programi. Kotar odova, sakova åhibjako regioni phan- do e pašutna phuvja ano savo vakharlape jekha-jekh åhib. Odova semninela kaj manuša paše numa istemal- kerena medie ano piri åhib (tana sine, po ulavdipe, iste- malkerena medie po avrune åhibja, odova majangle an- glikani åhib, po misal CNN, MTV jase Internet). Numa trin procentja Švajcaracja save vakharena germansko dikhena televizisko programi kotar aver åhibjake regioj- nja Švajcarskake, thaj ini kontra. Ano dujto rig, butipe Švajcarcja intenzivno istemalkerena medie pašutne phu- vjenge ano savo vakharlape jekha-jekh åhib. Dujto lafjen- ca, švajcarsko Germajnja na dikhena televizisko progra- mja sar save siton Suisse romande na drabarena Le Temps jase Corriere del Ticino. Dikhena, numa, ger- mansko thaj austisko kanalja sar save siton ARD, ZDF, RTL, Sat. 1, Pro7 jase ORF, thaj drabarena Spiegel, Bunte, Bravo jase Die Zeit. Švajcarcja save vakharena francusko adikharenape pedo francusko televiziako pro- grami, nevipe thaj magazinja, a dizutne Tiãina inarde si- ton e Italiaki. Atoska, ani Švajcarska uåarenape trin ba-
150 Švajcarska re medisko regiojnja, a dikhibe Švajcarcjengo ano baro gendo inardo ano pašutne phuvja jekha-jekh åhibjako.23 Ano rami odolea, publika kotar germansko vakheriba- sko regioni Švajcarskako Ginter Gras, Marsel Rajh-Rani- kij, Tomas Gotšalk, Harald Šmit, Boris Beker, Verona Feldbuš, jase Klaudia Šifer pendjarela but poškar ze pu- blikake persone kotar kulturno jase medisko establi- šmenti, šou-biznisi thaj jet-set amalipe švajcarsko Fran- cuzijengo jase švajcarsko Italijajnengo. Medisko sistemi na anela but vaš barjaripe integracia aver-aver kotora Švajcarskako. Odova sito kontra, si segregativno thaj centrifugalno efekti, a rezultati sito kaj medie pobut tru- minena ze so kovljarena kontraverze thaj biamalipe ma- škar åhibjenge grupe.
VI. Medie thaj imigrantja
1. Istemalkeribe televiziake programja. Ano bibahtali- pe, but hari djanlape kotar odova kobor imigrantja iste- malkerena medie. Ano odoja umal rodipe paše sasutno nane. Kana siton lafi istemalkeribe radio thaj televizia, odova kotar jekh rig phanlape pedo analitikake instru- mentja analitiåko servisi SRG (“SRG — Forschungs- dienst" — supervizia radio thaj televizia). Vaš te dikhol- pe kobor akala kanalja uzo Švajcarcja istemalkerena ini imigrantja, imigrantja manglape te oven åhibja asimilui- me. Kotar dujto rig, šaj te phenolpe kaj imigrantja maj- but lena kanalja kotar phuv para hanigako prekal sateli- ti. Nane neve statistikane gendja kotar lelutne satelitsko programja. Numa, prekal nota Federaciako biroi vaš ko- munikacie (“Bundesamt fuer Kommunikation BAKOM"),
23 Rodÿer Blam, “Mediensysteme. Script zur Vorlesung" (Bern:
Institut fuer Medienwissesschaft, 2001), 41.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 151 paše 6—8 šelestar kherutne šaj te oven olen direktno sa- telitsko resiveri. Odova semnigola kaj akava tehnikako aparati ani Švajcarska šaj te oven ole maškar 180.000 thaj 240.000 kherutne.24 Nane po dur informacie kotar odova sar akava gen- do ulavelape pedo kherutne Švajcarcjenge thaj kherutne imigrantjenge. Adjahar manglape te lolpe ano dikhibe ini fakti kaj, uzo registruime strancja thaj strancaja save ro- dena azili, akate šaj te ovol ini baro gendo sar phenelape “bilegalno" imigrantja “sans papiers"). Analitikako servisi SRG (“SRG-Forschungsdienst") ano 1995. berš rodinga sar medie istemalkerena stran- cja save djivdinena ani Švajcarska. Fokusi sitneto pedo medisko leibe (radio, televizia, nevipe thaj magazinja) ko pondj majbare avrutne populacie: kotar Italija, Spanija, Turkia, Portugalia thaj nakhle Socijalistikani Federativ- no Republika Jugoslavia. Prekal akava rodipe, pi fre- kvencia dikhibaski televizie avruni populacia na ulavlape but kotar švajcarsko populacia.25 Numa, pobut imigran- tja siolen satelitsko antene, a ini video-aparatja siton ano kherutnipe strancjengo ze ano švajcarsko kherutnipe.26 Šaj akala sol duj fenomenja te mothavenpe faktea kaj avrune kherutnipe siolen pobaro mangipe vaš importiba- ske informacie thaj khelibe. Akava rodipe arakhelape ini puåiba kobor avrutni populacia istemalkerela progrmja vaš strancja savi dela Švajcarsko asocijacia vaš radio thaj televizia (Schweize-
24 Nota Federaciako biroi vaš komunikacie, Resori vaš radio
thaj televizia, nacionalno thaj internacionalno medie, decembri 2002. 25 Hajnrih Anker, Manolia Ermutlu, thaj Matijas Štajnman, Die
Mediennutzung der AuslaenderInnen in der Schweiz (Bern: SRG For- schungsdienst, 1995), 6 f. 26 Dešuofto procentja avrune kherutne siolen satelitsko antena.
Odova sito but pobut ze o Švajcarcja, kote pondj procentja kherutnipe siole akaja antena. Dikh Anker thaj maškarutne, Mediennutzung, 13 f.
152 Švajcarska rische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG). Berš 1995. Italianja save djivdinena ani Švajcarska šaj te dikhen Te- lesettimanale thaj Giro d'horizonte, so siton programja ano Televisione Svizzera di lingua italiana (TSI); adja- har, Špancja šaj te dikhen Telerevista thaj Swissworld. Dikhibe akale programengo nakhela kotar 21 dji 34 pro- centja.27 Kana siton kanalja save lelile kotar Germania thaj Austia, dikhibe nakhela maškar 11 thaj 33 pro- centja.28
2. Istemalkeribe radio-programesko. Prekal rodipe An- kera thaj maškarutne, ulavipe maškar šunibe radione- sko kana siton ano puåibe Švajcarcja thaj švajcarsko strancja sito 10 šelestar. Kotar 16 šelestar manuša save phende kaj našunena radio, 30 procentja phenena kaj radio-stanice save mangena te šunene našti te astaren.29 Pana jekh sikavibe mothavela akaja jekha-jekh teneden- cia, jase kaj si baro mangipe vaš programja pi dajaki åhib strancjengi, a baro gendo strancjengo kerela pere radio-aparatja pedo harne frekvencie (12 procentja). Nu- ma, musaj te lelpe ano dikhibe ini fakti kaj akava rodipe limitirinelape pedo pondj majbare grupe imingrantjenge. Kotar odova, relativno uåo procenti ašunavdengo save vakharena italiansko thaj špansko, a savenge djanibe åhibjako thaj uåo nivelil integrišibasko resela te šunen ini švajcarsko pogrami.
3. Integracia prekal lokaln radio-stanice. Kotar 1983. ani Švajcarska, uzo radio-programja SRG, si ini rngo privatno radio-stanice. Hari, kotar akala stanice direkt-
27 Akala gendja siton kotar odola dikhavne savo akala progra- mja dikhena “but drom" thaj “hari". 28 Anker thaj maškarutne, Mediennutzung, 16—25. 29 Anker thaj maškarutne, Mediennutzung.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 153 no kerela šajipe te kerol produkcia programeski vaš imi- grantja. Prekal statistikake gendja “Komisia vaš švajcar- sko strancja" (“Eidgenoessische Auslaenderkomission"), ani Švajcarska si 20 lokalno radio-stanice save emituine- na ulavde “programja vaš strancjenge". Atoska, numa štar olenda (Radio LoRa, Radio RaBe, Radio X thaj Ka- nal K) emituinena programi pedo åhibja sar phenlape “neve imigrantja" (jase Turkja, Kurdja, Srbja, Hrvatja, Albancja, thaj aver), dji butipe stanice limitirinena po emituibe ano italiansko, špansko thaj porutgalsko åhib. Uzo odova, akaja stanica dela ini programi pi anglikani åhib. Numa, vaš kotar bufljardo leibe thaj popularibe anglikano åhibjako, musaj te phenolpe kaj akala progra- mja pi anglikani åhib, na šunena numa manuša savenge anglikani dajaki åhib. Kana vakharlape kotar lokalno radio-miškope, Ra- dio LoRa kotar Cirih šajte phena kaj siole pionirsko ro- la. Uzo švajcarsko germansko thaj germansko, Radio LoRa emituinela programja thaj ini po špansko, por- tugalsko/brazilsko, italiansko, francusko, albansko, bo- šnjaåko, srpsko, hrvatsko, gråko, tursko, kurdsko, per- sijsko, avganistansko, somalijsko, sudansko, arapsko, tamilsko, thaj pi romani åhib. Ano disave situacia si di- save programja ano daj kotar akala leparde åhibja. E ulaviba programi pedo francusko åhib, save emituinlape duj drom ano kurko, sa programja emituinenape jekh drom ano kurko.30 Radio LoRa emituinela programi ko- tar novembri 1983. berš thaj dikhela peste sar “alterna- tivno radio-stanica" savi na mukhela reklame, dela du- mo muzikake programeske, peste åhivela pali komerci- alno scena, thaj zorale dikhela te kerol integracia multi- kulturno programja thaj programja po avrutne åhibja.
30 Vakheribe redakciako.
154 Švajcarska Uzo germansko thaj švajcarsko germansko, lokalno radio-stanice ano Berni, Radio RaBe, emituinela progra- mi ini po srpsko, hrvatsko, persijsko, italijansko, angli- kano, portugalsko, špansko, albansko, tursko, kurdsko, somalijsko thaj bugarsko åhib. Butipe programengo emi- tuinlape jekh drom ano kurko, a daj ano sakova duj kurke31. Kanal K (Kanton Argau) sito pana jekh lokalno radio stanica savi dela but åhibjengo thaj multikulturno programi. Maškar avrutne åhibja save istemalkerenape siton ini tursko, albansko, srpsko, hrvatsko, jermensko, asirsko, indoneÿansko, bošnjaåko, kurdsko, thaj arap- sko.32 Thaj palune, hema na ini majhari semno, Radio X (kantoni dizako Bazel) emituinela programi na numa po italijansko, špansko thaj portugalsko åhibja, veã ini ano tursko, kurdsko thaj albansko.33
4. Istemalkeribe stampako. Prekal rodipe SRG, paše 92 procentja imigrantja drabarela diveske nevipe (55 procentja but drom, 37 procentja hari), atoska procen- tjenca diso pohari ze so sitoj situacia e Švajcarcjenca (96 procentja). Eftavardeš pondj procentja manuša save dra- barena avrijalutne nevipe majbut alosarena nevipe kotar piri hanigaki phuv, uzo savo majbut avela kotar Turkija jase kotar Kosovo. Rodipe paše siton jekha-jekh kana ano puåibe drabaripe magazinengo, kote o manuša maj- but alosarinenape vaš magazinja kotar piri phuv. Sar ani situacia nevipenca, procenti istemalkeribe švajcarsko ma- gazinja bajrola e pobara phuripa drabarutnengo thaj e pobut drom ašunibe radio-programjengo.34
31 Prekalo mothovdipe programesko Radio RaBe, decembri 2002. berš. 32 <http://www.kanalk.ch/html/programm/aktuell> 33 Raporti Federaciako komisiako vaš strancja devipe 10. 34 Anker thaj maškarutne, Mediennutzung, 26.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 155 VII. Problemja “neve multikulturalizmesko"
Prekal jekh publikacia Federaciaki komisia vaš stran- cjenge kotar novembri 1999. berš, Švajcarska sitoj åaåi- kane phuv ini imigrantjenge, ini kaj thagarutne butdrom holaiba kerena negacia akava fakti.35 Bahami ano disave prmisale najsiriba akale dikhibaske. Švajcarska, vaš eko- nomikane sebepja, šovdešutne beršende prmingja piri ekonomikani politika ano dikhibe mukljibe khuvibasko thaj bešipasko avrutne raštrengo, so sinole vaš rezultati po bari imigracia kotar Italia thaj Špania. Ano berš 1960. italijanski imigrantja sine 59,2 procentja sasutno avrutno populaciako ani Švajcarska. Ano berš 1990. akava procenti pelo pedo 30,8 procentja, a 2000. berš imigrantja kotar nakhli Socijalistikani Federativno Repu- blikako Jugoslavia gendoa nakhle imigrantjen italiansko hanigata (19,7 ano dikhibe pedo 23,9 procentja).36 Italiansko thaj špansko imigrantja ano baro gendo asimiluime thaj integrišime, a but Italijajna thaj Špana- cja save perena sar phenlape “dujto generacia" ake sio- len švajcarsko pasaporti. Procesi olenga integraciako aÿu- tingja ini odova so akala konkretno grupe imigrantjengo vakharena jekh kotar nacionalno åhibja, jase daj åhib kotar jekha-jekh åhibjaki grupa. Dujto fakti savo angja dji akava but sigutno procesi sito olengi konfesia: majba- ro gendo italiansko thaj špansko imigrantja siton rimo- katolikja, a odolea perena ini ani jekha-jekh khangiri sar paše kvaš Švajcaracja.37
35 Raporti Federaciako komisia vaš strancjengo (Eidgenoessi-
sche Auslaenderkommission EKA), novembri 1999. 36 Federaciako biro vaš statistika. Thanibaski thaj strukturalno
dinamika dizutnipasko ani Švajcarska 1990—2000. (“Raeumliche und srukturelle Bevoelkerungsdynamik der Scweiz 1990—2000"), februari 2002. 37 Cf. dizutnipe pekal konfesia ani 2000. berš: protestantja —
36,6 procentja, rimokatolikja: 44,1 procenti, ortodoksja: 1,2 procen-
156 Švajcarska Maškar 1970. thaj 2000. berš struktura imigran- tjengi but prmisali ano dikhibe konfesia thaj åhib. Odo- va kergja te ovol asimilaciono zoralipe sa interesuimen- ge, a odova neve imigrantjenge, “phurane imigrantjenge", sar ini Švajcaracjenge. Procesi integraciako, kotar dujto rig, šaj te haljovelpe ano konteksti specifiåno, pi åhib ba- zirimo, sikljovibe. Odova instrumenti savo ano but thana barjardilo sar kana kotar 1999. berš khuvgja po zorali- pe kanuni vaš strancja e neve djenea vaš integracia.38 Kotar dujto rig, specifiåno integraciono politika adikha- rela ini promocia dajaki åhib thaj kultura. Imigrantja šaj te asimilingon numa te sine kaj ano jekh vakhti ini inte- grišingon. Dujto lafenca, ini kaj phande thaj but drom istemalkerenape analogno, terminja “asimilacia" thaj “in- tegracia" åaåikane semininena duj aver-aver procesja thaj odolea ini duj aver-aver normativja. Ini kaj solduj verbja šaj te istemalkeranpe sar inardo (refleksno), hema ini sar nakhavno (tranzitivno), numa dikholape kaj ani situ- acia “asimilacia" normativno implikacia sitoj pedo imi- grantjen, a ani situacia “integracia" normativi sito vaš lo- kalno thagarutnipe. “Integracia", ano gndipe kulturako, åhibjako thaj mediengo, siole bufljarde thaj semne impli- kacie. Nane butipe te dolpe imigrantjenge kursi german- sko, francusko jase italiansko åhib vaš te dolpe olenge šajipe te integrišinenpe prekal adekvatno nacionalno åhib. Musaj te kerolpe ini zoralipe te resolpe nevipe kotar olenge phuvja hanigake, pedo olengo dajaki åhib, sar ini ano daj kotar nacionalno åhibja Švajcarskake. Odova semninela kaj stampa, hema adjahar ini radio thaj tele- vizisko programi, musaj te keren šajipe te integrišinen akalen imigrantjen. Medii, po misal, šaj te resen o proce-
tja, muslimajna: 4,5 procentja, aver konfesie: 1,9 procenti, bikonfesia- ko: 11,7 procentja (Federaciako biro vaš statistika, februari 1999). 38 Cf. Neue Zuercher Zeitung, 2. novembar 2002. berš, 15.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 157 si asimilaciako ani nevi phuv, sar ini adikharibe kultur- no identiteti imigrantjengo. Trijade aver-aver dimenzie problemja e åhibja thaj kultura šaj te sikavolpe ani akaja forma:
Nacionalno åhib/ Asimilacia Švajcarska Dajaki åhib/ Nacionalno åhib/ Integracia phuv hanigaki Švajcarska
Ano niveli integraciako, akava adikharla ini te adikharol- pe kulturološko specifikano formulari phuv hanigaki, sar ini integracia ani Švajcarska prekal švajcarsko naci- onalno, sar ini dajaki åhib. Kana ano puåibe medijsko politika odova semininela kaj imigrantjenge ani Švajcar- ska musaj te dolpe pašibe medijenge kotar olenge phu- vja hanigake. Ano jekh vahti lokalno medie musaj ano pere programja bukjake te åiven ini multikulturno teme.
VIII. Klidutne
Švajcarska siola lugi istoria empiriaki e aver-aver åhibja- ke kulturjenca. Kotar 1.500 berša, aver-aver åhibjake grupe koegzistirinde ani teritoria moderno Švajcarska, a kotar 500 berš švajcarsko raštra sine but åhibjengi. Naj- siriba kompaktibe åhibjake regiojna, štar orginalno åhi- bja — germansko, francusko, italijansko thaj retoroman- sko — bajakarde ini pere medie. Åhibjake grupe djivdi- nena ano geografsko ulavde regiojna. Vaš odova kaj teri- torijalno principi dihlarela savi åhib dominantno, odoja åhib sitoj ano jekh vakhti ini åhib mediengo odole regio- nesko.39 Akava semningola ini vaš retoromansko vakhe-
39 Stefani Tendon, “La frontiere des langues a Marly : L'influen-
ce de CIBA", ani redakcia Forum Helveticum, Zwischen Rhein und
158 Švajcarska ribasko regioni Švajcarskako: retijsko gava ano Grisoni sito šuÿe lišajnenca, thaj ini medie po retoromansko åhib siton ano akala regiojna. Švajcarska po uvalvdipe ule kherutne ano bišto šel- beršutnipe. Ini kaj šaj ano bare dizja si bešipaske thana jase mahale ano save vakheribaske åhib majbut turski jase italijansko, neve imigrantja siton bufljarde ani sa te- ritoria phuvjake, adjahar kaj našti te kerolpe tursko, kurdsko, tamilsko, srpsko, hrvatsko, jermensko jase iran- sko regioni jase kantoni. Akava sitoj ini ano medijsko si- stemi: kurdsko programi lokalno radio-stanica LoRa šaj te šunen numa Kurdja ano Cirih. Kurdsko them ani Ÿe- neva, Lucerni, Bazeli, jase dajthane ano andrunipe phu- vjako, cidimo sito. Purane åhibjake grupe arakhena poro identiteti ano rami pere mediengo. Prioritetno teme radio-stanicenge SRG po germansko vakheribasko regioni Švajcarskako aver-aver kotar teme po francusko vakheribasko regioni. Tabloidi Blick pobut sito sar popularno germaniako lil Bild, tabloidi Le Matin po francusko vakheribasko regio- ni Švajcarskako pobut adikharelape pi francusko tradi- cia. Ano italiansko vakheribasko regioni Švajcarskako, sar ini ani Italia nane tabloidja. Lokalno radio stanice po germansko vakheribasko region Švajcarskako kerena haåaribe identitesko thaj pašibe istemalkeribe dijalektea. Hema, akava identiteti, bazirimo pi fundo specifikani åhib thaj regioni, ano jekh vakhti siole ini segregativ- no efekti. Akala åhibjake grupe djivdinena jekh dujtake inarde dumoa thaj ano but so inarde kotar pašutne phu- vja jekha-jekh åhibjate. Numa, uzo sa, Švajcarcja sa na- cia nane butipe integrišime. Kupatni politikaki kultura, ano odova ini strukturalno principja federalno raštrake,
Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 17.
Roder Blum thaj Andrea Ošner 159 hakaja minoritetjenge, direktno demokratia, sar ini prin- cipja haljovibaske thaj kupatne milicia, resena akaja in- tegracia. Uzo odova, poro resibe dena ini nacionalno in- stitucia sar save siton partie jase amalipe, hema ini fe- stja (“Feste") thaj sportsko keribe. Adjahar, programi bukjako ani Švajcarska dikhlarena savakht jekha-jekh teme, soske referendumi kerelape štar drom ano berš. Pana disave kupatne teme ikljona ano angluno plani an- glune mediengo, save palo odova kerena presia po aver kotor mediengo — prekal korespodentja ani Federaciaki palata oktar jekh rig, thaj prekal odola, save sikavena aver-aver åhibjake regiojna, kotar dujto rig. Ini kaj na djanena but kotar aver åhibjake regiojna, manuša haåa- rena djevapibe jekh prekal dujto. Numa, e integracia imigrantjengo nakhela but pop- hare. On šaj te alosaren maškar pere “medie ano azili" thaj “medie kotar piri phuv": anglunolepardutne naneton vaš sa grupenge, a dujto lepardutne nanolen saren paši- be. Nane devipe dumo vaš medie vaš imigrantja, hema Federaciaki komisia vaš strancja (“Eidgenoessische Au- slaenderkommission") mangela te prminol ano maseka save avena. Te sine kaj šaj te bajarolpe olengo komuni- kativno kvalifikuibe po nacionalno åhibja, jase po ger- mansko, francusko jase italijansko, imigrantja ka ovel olen ikljovibe po medie — ini, e ulaviba italiansko imi- grantja, na ini medie save aÿutinena te adikharolpe olen- go kulturako identiteti.
Bibliografija
Altermatt, Urs, “Belgisierung der Schweiz: Schlagwort oder Wirklich- keit?", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 132—36.
160 Švajcarska Anker, Heinrich, and Ermutlu, Manolya, and Steinrnann, Mathias, Die Mediennutzung der Ausländerlnnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995). Arnold, Martin, “Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur", Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3—5. Blum, Roger, “Sprachenvielfalt und Föderalismus", Zoom Kommuni- kation & Medien, no. 12/13 “Der Fernsehboom" (May 1999), 50—55. Blum, Roger, “Mediensysteme. Skript zur Vorlesung" (Bern: lnstitut für Medienwissenschaft, 2001). Bollinger, Ernst, La presse suisse. Les faits et les opinions (Lausan- ne, 1986). Bundesamt für Statistik, Räumliche und strukturelle Bevölkerungs- dynamik der Schweiz 1990—2000 (Neuchâtel, 2002). Cichon, Peter, “Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzö- sisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz", in Forum Helveti- cum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 142—45. Corboud Fumagalli, Adrienne, “Une Suisse ou trois regions? Les jour- naus télévisés", Medienwissenschaft Schweizt 1 (1996), 11—17. Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002). Furger, Andres, “Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34—40. Haas, Walter, “Sprachgeschichtliche Grundlagen", urednik Robert Schlä- pfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Libris, 1984), 21—70. Jarren, Otfried, and Sarcinelli, Ulrich, and Saxer, Ulrich, Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Hand- buch (Wiessbaden: Westdeutscher Verlag, 1998). Mader, Luzius, “Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachen- rechts des Bundes", Babylonia, 4 (2001), 15—22. Marr, Mirko, and Wyss, Vinzenz, and Blum, Roger, and Bonfadelli, Heinz, Ãournalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellun- gen, Einflüsse (Constance: UVK, 2001). Meier, Werner, and Bonfadelli, Heinz, and Schanne, Michael, Medi- enland-schaft Schweiz im Umbruch. Vom öffentlichen Kultur- gut zur elektronischen Kioskware (= Nationales Forschungspro- gramm 21: Kulturelle Vielfalt und nationale Identität) (Basel: Helbing & Lichtenhahn, 1993).
Roder Blum thaj Andrea Ošner 161 Sanguin, André-Louis, La Suisse. Essai de géographie politique (Gap: Editions Ophrys, 1983). Schläpfer, Robert (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich: Ex Li- bris, 1984). Steiner, Jürg (ed.), Das politische System der Schweiz, with collabo- ration of Erwin Bucher, Daniel Frei and Leo Schürmann (Mu- nich: Piper, 1971). Tendon, Stephane, “La frontière des langues à Marly: L'influence de CIBA", in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone — verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône — liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170—73. Widmer, Jean, “Langues et cultures des médias", Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1994), 2—4. Widmer, Jean, “Randbemerkungen zur sprachlich segmentierten Öf- fentlichkeit in der Schweiz", Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1996) — 1 (1997), 2—6. Wuerth, Andreas, Die SRG und ihr Integrationsauftrag. Wandel- -Gründe-Konsequenzen (Bern: Haupt, 1999).
162 Švajcarska Turvinutnipe
• Švajcarsko parlamenti, Thagarutni, Švajcarsko ra- diodifuzna kompania (SRG) thaj Švajcarsko nevi- paske agencia (SDA) manglape te adikharen laåhe medijsko servisi vaš tradicionalno åhibjake gru- pe, soske odolea sa akala åhibjake grupe poloke ka dolpe medii ano proporcia e olenge baripa. • Švajcarsko elektronsko thaj stampime medie man- glape pošukar te integrišinen aver-aver åhibjake grupe, jase te den pobut khupate programja jase polaåo prmibe artiklengo. • Radio thaj televizia ano germansko vakheribasko regioni na manglape te ulaven åhibjenge grupe is- temalkeribe dijalektja germaniako åhibjako, veã te integrišinenolen istemalkeriba lilavno germani- ako åhib ano semne politikake thaj kultruno pro- gramja. • Švajcarsko parlamenti, Thagarutni thaj medie man- glape te takaren integracia odolengi so khuvena ani phuv barjaripa specifiåno programja ano na- cionalno elektronsko thaj stampano produktja, sar ini promovišibe mediengo ano egzili thaj me- die kotar phuv hanigake. • Ÿurnalistja ano jekh vakhti manglape te keren buti ano aver åhibjako regioni jase ano nevipe ja- se radio imigrantjengo.
Turvinutnipe 163 Organizacia vaš arakhibe thaj korespodenca Reprezentatori vaš tromale medie Freimut Duve
Konferencia
TROMALIPE THAJ DJEVAPIBE MEDIENGO ANO POBUTÅHIBJENGO AMALIPE
28—29. mart 2003.
Than: “Kornhausforum", Bern/Švacaria Ani korespodenca e Katedra vaš mediake studie Univerzitetske ano Bern
Universität Bern Instituts für Medienwissenschaft
Programi konferenciako 165 Programi konferenciako
Angluno dive paraštuj, 28. marti 2003. 19.30 Bahtardo vakaribe Prof. Rodÿer Blum, šefi Katedrako vaš mediake studie Univerziteteske ano Bern Angluno vakaribe G. Frajmut Duve, Predstavnik OEBS-esko vaš tromale medie G. Milo Dor, lilavno thaj thodino Andreas Grifijus diz Jena Konkluziake vakaribe Roman Buš, šefi resori OEBS-esko, Federaciako ministribe avrune bukengo ani Švajcaria 20.00 Bahtardipe
Dujto dive, savato, 29. marti Prezidiumi thaj moderatori: G. Frajmut Duve, Reprezentatori OEBS-esko vaš tromale medie 9.00—10.00 Nakhli Jugoslaviaki Republika Makedonia Rajina Tanja Popoviã, raporti phuvjako Vakarena: • Rajina Ljubica Angelkova, angluno redaktori, TV Tera • G. Ibrahim Mehmeti, direktori mediske programengo, Ano rodipe vaš khupatni phuv. • Rajina Katerina Spasovska, lokalno koordinatori vaš medie, IREX • Rajina Vesna Poposka, åeakatuno resori, Informativna agenciako 10.00—11.00 Luksemburg G. Romen Kon, raporti phuvjako Vakarena: • G. Roland Houå, ÿurnalisti, “Luxemburger Wort" • G. Mario Hirš, ÿurnalisti, “Letzebuerger Land" • Gða Ane Vajler, ataše, Ministribe Thagarutnako Luksemburg vaš informišibe thaj ÿurnalja 11.00—11.30 Kafe pauza 10.00—11.00 Moldavija Dr Natalija Angeli, raporti phuvjako Vakarena: • G. Vitali Kiurãu, ÿurnalisti, Ÿurnalistikano centri Comrat • G. Viktor Roska, direktori programesko, Centri vaš promocia toleranciako thaj pluralizmi
166 Programi konferenciako • Rajina Tatjana Levandovši, javerutno åekatuno, Resori vaš maškaretnikake relacie Thagarutna Republikaki Moldavia 12.30—14.00 Habe 14.00—15.00 Srbia thaj Crna Gora Rajina Nena Skopljanac, raporti phuvjako Vakarena: • G. Iliasa Musliu, koordinatori, Resori vaš medie OEBS, Misia ani Srbia thaj Crna Gora • G. Boban Nikoliã, turvinutno vaš barjaripe, RTV Nišava • Rajina Marina Rakiã, ÿurnalisti, Novinska agenciako Beta • Rajina Enike Halas, angluno editori, Radio 021/Multiradio Novi Sad • Rajina Jelena Markoviã, turvinutno, Federaciako ministribe vaš etnikake thaj nacionalne minoritetja 15.00—15.30 Kafe pauza 15.30—16.30 Švajcarska Prof. dr Rodÿer Blum thaj Andrea Ošner, raporti phuviako Vakarena: • Dr Bernard Catomas, direktor, Romansh Radio and Television RTR • Rajina Jelena Mitroviã, koordinatori vaš puåipe našutnengo thaj pole, Radio RaBe • G. Enriko Moresi, ÿurnalisti thaj predzidento Formiribasko konsili švajcariake konsilesko vaš ÿurnalja • G. Frederik Štuki, direktori, Radio Canal 3 16.30—17.00 Medie ani Finska ani švediaki åhib thaj medie ani Danska ani germaniaki åhib • Rajina Hana Vuoko, turvinutno, kancelaria OEBS-eski, reprezentatori vaš tromale medie • Rajina Andrea Kunsemiler, portparoli, Federation of German North-Schleswigers 17.00—17.30 Raporti vaš aver-averipe — skienciake lekcie • Rajina Marija Janeva, direktori vaš strateško barjaripe, Media Development Center, Sofija • Gða Lidija EI-Kauri, vastalutno proektesko, Media Diversity Institute, London • Rajina Ÿaneta Trajkoska, egzekutivno direktori, Makedonsko instituti vaš medie, Skoplje 17.30—18.00 Konkluzie e bešipaske Majšukar praksa i rekomandacie 20.00 Habe
Programi konferenciako 167 Lista djenengo
Angelkova, Ljubica Hirš, Mario Angluno editori Ÿuranlisti TV Tera, Bitolj Leceburger Land ljubica@tera.com.mk mhirsch@land.lu Angeli, dr Natalija Houå, Roland Uåo turvinutno Ÿuranlisti Centari vaš korkoribasko Luxemburger Wort ÿurnalistipe roland.houtsch@wort.lu nangheli@ijc.iatp.md Karlsrajter, dr Ana Blum, prof. dr Rodÿer Vastalutno proektesko, Åeakutuno Instituti vaš studie Kancelaria OEBS-eske butengi komunikacia reprezentatori vaš Univerziteta ano Berni mukle medie, Beå roger.blum@imw.unibe.ch ana.karlsreiter@osce.org
Buš, Roman Kon, Romen Åekatuno resori OEBS Direktori media deskesko Švajcarsko federaciako Luksemburg ministribe romain.kohn@mediadesk.etat.lu vaš avrune bukja Kunsemiler, Andrea roman.busch@eda.admin.ch Portparoli Federation of North-Schleswigers Katomas, dr Bernand presse@bdn.dk Direktori Romanisch Radio and Levandovši, Tatjana Television RTR, Chur Javerutno åekatunesko, Resori bernand.cathomas@rtr.ch vaš maškaretnikake relacie Thagarutnako Republika Moldavia Kiurãu, Vitali language@moldtelecom.md Ÿuranlisti Centri vaš ÿurnalistipe, Komrat Markoviã, Jelena kirukchu@mail.md Turvinutno Federaciako ministribe vaš Duve, Frajmut etnikake thajnacionalne OEBS-esko reprezentatori manoritetja vaš tromale medie, Beå minority@eunet.yu joanna.jinks@osce.org Mehmeti, Ibrahim El-Kauri, Lidija Direktori mediake Vastalutno proektesko programengo ano rodipe vaš Media Diversity Institute, khupatni phuv, Skoplje London ibrahim@sfcg.org.mk lydia@media/diversity.org Mitroviã, Jelena Halas, Enike Koordinatori vaš puåipe Angluno editori migracie thaj pole Radio 021/Multiradio, Novi Sad Radio RaBe, Bern enike@radio021.co.yu jelena@rabe.ch
168 Lista djenengo Moresi, Enriko Salvisberg, Roland Ÿuranlisti thaj prezidento Koordinatori programesko Formiribasko konsili Mesmerjavinaki Evropa Švajcariako konsili vaš ÿurnalja Švajcariako federaciako enrico.moressi@freesurg.ch ministribe vaš avrune bukja roland.salvisberg@eda.admin.ch Musliu, Iliasa Koordinatori, Resori vaš Skopljanac, Nena medie OEBS-ska Misia Aÿutindo, Instituti vaš studie ani Srbia thaj Crna Gora butenge komunikacie Univerziteti ano Bern imusliu@yahoo.com Direktori programesko, Nikoliã, Boban Medienhilfe Turvinutno vaš barjaripe nena.skopljanac@imw.unibe.ch RTV Nišava, Niš Spasovska, Katerina nisava@eunet.yu Koordinatori vaš lokalne medie Ošner, Andrea IREX, Skoplje Aÿutindo, Instituti vaš studie macromedia_ks@yahoo.com butenge komunikacie Stucki, Frederik Univerzitetesko ano Bern Direktori andrea.ochsner@imw.unibe.ch Kanal 3, Bil/Bine fstucki@canal3.ch Poposka, Vesna Åekatuno resori Trajkoska, Zaneta Informaciaki agencia, Skoplje Egzekutivno direktori poposka@sinf.gov.mk Makedoniako instituti vaš medie, Skoplje Popoviã, Tanja zanat@mim.org.mk Koordinatori, Maškarthemutno fondi vaš Vuoko, Hana medie Vastalutno proektesko, Turvninutno, Kancelaria Medienhilfe OEBS-eski Reprezentatori vaš tpo@medienhilfe.ch mukle medie, Beå hanna.vuokko@osce.org Rakiã, Marina Vajler, Ane Ÿurnalisti Ataše, Ministribe vaš informacie Ÿurnalistikani agencia Beta, thaj stampa Vlade Luksemburga Beograd anne.weiler@sip.etat.lu mar@beta-press.com Zlatev, Ognjan Ranft, Noemi Prezidento, Sistemi Aÿutindo, Instituti vaš studie mesmerjavinaki Evrope butenge komunikacie vaš profesionalizacia Univerziteta ano Bern medienge, Sofija noemi.ranft@imw.unibe.ch ozlatev@mediacenterbg.org Roska, Viktor Direktori programesko Centri vašpromocia tolerancia thaj pluralizmi tolerant@moldtelecom.md
Lista djenengo 169 Autorja
Dr Natalija Angeli (Natalia Angheli) — kerala buti sar ÿurnali- sti thaj lingvista. Agorisargja Fakulteti vaš anglikani åhib thaj lilavnipe Raštrake univerzitetesko Moldavia, magistriringja ÿur- nalistibe ano Univerziteti Misurij, ani Kolumbia, a doktorati vaš lingvista ano Univerziteti ano Bukurešt ani Rumunia. Pro- fesori anglikana åhibjako sine ano fakulteti, sinetoj ÿurnalisti Associated Press-eski thaj kergja buti ini vaš disave rjaãutne medie. Akana kerela buti sar uåo turvinutno ano Korkoribasko centri vaš ÿurnalistika (Moldavia), savo sito legardini bithaga- rutni organizacia vaš barjaripe mediengo ani odoja phuv. Prof. Rodÿer Blum (Roger Blum) — profesori sito skienciako komunikacenge thaj šefi katedrako vaš komunikacie Univerzi- teteske ano Bern, ani Švajcarska. Dengja doktorati istorako thaj publikaki juridika ano Univerziteti ano Bazel thaj sine dÿeno parlamentesko kantoni Bazel. Sar ÿurnalisti, kergja buti ano diveske lila Luzerner Neuste Nachrichten, a palo odova ini vaš Tages-Anzeiger ano Cirih, kote sine dÿeno šerutnipasko anglune redaktorengo. Ano vakhti 1991—2001. sine preziden- to Švajcariako konsili vaš ÿurnalistja. Kotar 1999. berš sito prezidento Švajcariake amalipasko vaš skienca komunikaciaki thaj mediengi. Milo Dor — bijando ani Budimpešta 1923. godine. Olesko dad sine srpsko nacionalnost, doktori. Ternipe legargja ano Beo- gradi kote 1942. palo kedindipe Beogradesko, phande ole sar dÿeno miškope arakhibasko ini po agor deportuimo sito ano Beå. Ini palo marebe aåhilo ano Beåi thaj ulo aktivno lilavno, publicista thaj ÿuranlisti. Ikalgja bare gendoske romanja, nove- le, antologie (Pucnji u Sarajevu Rajkova priåa), nakhavgja ini srbikani poezia. E ulavdipa Socialistikani Federalni Republika Jugoslavia, Dor ikalgja ini kedinde eseja, “Zbogom, Jugoslavi- jo" (1993) thaj antologia “Grešiti je ljudski i patriotsk" i: srp- ski aforizmi iz rata (1994), ani savi mothavlape bilaåhipe di- zake marebasko thaj biåhalela akharibe vaš tehnipe thaj manu- šikanipe. Milo Dor lela bare gendoske lilavne thodine. Ano no- vembri 1998. berš lela thodini dizako Jen Andreas Grifijus. Frajmut Duve (Freimut Duve) — germanikako politiåari, akti- vista vaš manušikane hakaja, lilavno thaj ÿurnalisti. Ano de-
170 Autorja cembri 1997. beršeste OEBS-esko Ministribe konsili alosargja ole vaš reprezentatori OEBS vaš mukle medie. Bijando 1936. beršeste ano Vircburg, a sikljilo moderni istoria, sociologia, politikane skience thaj anglikano lilavnipe ano Univerziteti ano Hamburg. Sine redaktori ano ikalibasko kher Rovolt thaj sar social-demokrata sine dÿeno germanikane parlamentesko (Bun- destag) kotar 1980 dÿi 1998. berš, kote prezentuingja piri diz, Hamburg. Dr Ana Karlsrajter (Ana Karlsreiter) — sikljili politikane ski- ence, istoria mesmer thaj mesmerjavinaki Evropa thaj sloven- sko filologia ano Univerziteti Ludvig Maksimilijan ano Minhen, Germania. Akana sitoj aÿutindo rodipasko dÿeno ani Kancela- ria OEBS reprezentatoresko vaš mukle medie Romen Kon (Romain Kohn) — direktori MEDIA desk ano Luksemburg — informaciono biro Evropaka uniako. Sikljilo vaš ÿurnalisti thaj nekobor berša kergja buti vaš aver aver luk- semburgeske thaj avrune ÿurnalja. Ikalgja ini studia vaš media- ki politika ano Grand Duchy, akana hraminela kolumne vaš maškarthemutno barjaripe medie vaš publikaki radio-stanica Radio 100,7. Ikalela masekesko magazini Forum. Tanja Popoviã — magistriringja moderno istoria, evropaki et- nologia thaj skience komunikacienge thajj medie. Kotar 2002. berš kerela buti sar koordinatori projektesko ani Makedonia vaš Medianhilfe, švajcariaki bithagarutni organizacia. Akaja funk- cia anela ini koordinacia Maškarthemutne fondesko vaš medie, so biformalno amalipe phanela efta organizacienca save kerena ano barjaripe thaj devipe dumo medienge. Nena Skopljanac — siola buti politikane skiencienca. Magistri- ringja politikani teoria thaj metodologia amalipenge skience ano Univerziteti ano Beogradi, ani Srbia. Ano vakhti 1996— 2003. kergja buti sar aÿutindo rodipasko dÿeno ano Instituti vaš studie but komunikacienge ano Univerziteti ano Bern, Švaj- carska. Kotar 1996. berš kerela buti sar direktori programi vaš Medienhilfe, bithagarutni organizacia kasko bešipe sito ani Švajcarska, kote sitoj phandi vaš dikhljaripe medie. Ikalgja ba- re gendoske artiklja ano ÿurnalistja, a koredaktori sitoj pusti- kako Medije thaj marebe, savo analizirinela situacia mediengi ani Hrvatska thaj Srbia ini ano lejibe e bišenge.
Autorja 171
MEDIJI U VIŠEJEZIÈNIM DRUŠTVIMA Sloboda i odgovornost OEBS-ov Predstavnik za slobodu medija
MEDIJI U VIŠEJEZIÈNIM DRUŠTVIMA Sloboda i odgovornost Priredila Ana Karlsrajter
Prevod: Freimut Duve Milo Dor Tanja Popoviæ Romain Kohn Natalia Angheli Nena Skopljanac Roger Mur Andrea Ochsner
Beè, 2003. Izdavaè se zahvaljuje Vladi Savezne Republike Nemaèke na finansijskoj podršci
© 2003 Organizacija za evropsku bezbednost i saradnju (OSCE) Kancelarija Predstavnika za slobodu medija Kärtner Ring 5-7, Top 14, 2. DG, A-1010 Vienna Telefon: +43-1 512 21 450 Telefaks: +43-1 512 21 459 E-mail: pm-fom@osce.org
Izveštaji predstavljaju iskljuèivo gledišta samih autora i ne odgovaraju neophodno zvaniènim stavovima OSCE Predstavnika za slobodu medija Sadržaj
Frajmut Duve Predgovor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Milo Dor Pozdravni govor . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Tanja Popoviæ Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija. . . . 21 Preporuke za Bivšu Jugoslovensku Republiku Makedoniju . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Romen Kon Luksemburg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Preporuke za Luksemburg . . . . . . . . . . . . 66 Natalija Angeli Moldavija . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Preporuke za Moldaviju . . . . . . . . . . . . . 91 Nina Skopljanac Srbija (Serbija i Crna Gora) . . . . . . . . . . . 93 Preporuke za Srbiju (Srbiju i Crnu Goru) . . . . 122 Rodžer Blum i Andrea Ošner Švajcarska. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 Preporuke za Švajcarsku . . . . . . . . . . . . 156 Program konferencije. . . . . . . . . . . . . . . . . 157 Spisak uèesnika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160 Autori . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 Frajmut Duve Predgovor
Ova publikacija je rezultat projekta pokrenutog u septem- bru 2002: Sloboda i odgovornost – Mediji u višejeziènim društvima. U skladu s tim, poslednjih godina raste spo- znaja o kljuènoj važnosti i ulozi medija na razlièitim jezici- ma unutar višejezièkih demokratija. Ovaj projekat se po prvi put bavi ovim važnim pitanjem na složen i obuhvatan naèin. Imenovani su nezavisni struènjaci da napišu izveštaje o zemljama, a istraživali su trenutnu radnu sre- dinu za medije u pet višejeziènih zemalja koje, i po svojoj prošlosti i po sadašnjosti, teško da bi mogle biti više ra- zlièite: Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija, Luk- semburg, Moldavija, Srbija i Crna Gora i Švajcarska. Svi izveštaji imaju istu strukturu: poèetna taèka je opis za- konskog okvira, što je praæeno detaljnim pregledom me- dijskih sredstava koja funkcionišu na razlièitim jezicima. Posebno poglavlje uvek je posveæeno najboljim postu- pcima koji se primenjuju u tim zemljama. Ta slièna struk- tura èitaocu omoguæava da uporedi situaciju u razlièitim zemljama. Projekat je premijeran, ne samo sa taèke gledišta svog jedinstvenog geografskog opsega, veæ i zbog svog teo- retskog pristupa. Predmet nije istraživan iz uobièajene perspektive veæine–manjine, što sobom automatski povla- èi demarkaciju i diferencijaciju. Naš projekat, nasuprot tome, ima nameru da pokaže da ono na šta bi se trebalo usredsrediti nije kako nas jezici razdvajaju, veæ ono što nas ujedinjuje, a to je da smo stanovnici zemlje u kojoj živimo. Kljuèna reè je ovde «državljanstvo». Naravno, sva- ko od nas ima razlièitu prošlost, ali kao graðani mi ima- mo zajednièku odgovornost i zajednièka prava.
Frajmut Duve 7 Švajcarska i Luksemburg predstavljaju nepobitan us- peh u savladavanju jezièke raznolikosti. Na poèetku dva- desetog veka «nacionalni mit» je u tom cilju bio manje ili više svesno razvijan u Švajcarskoj. U praksi, to je znaèilo da je pretpostavljena destabilizujuæa èetvorojeziènost te zemlje preokrenuta u prednost i, preciznije, prevedena u vredno obeležje. Ono što je opažano kao fatalni rascep ra- zvijeno je u suštinu švajcarske nacije. U Luksemburgu su, slièno, istorijska tradicija i, svakako, ekonomska ne- ophodnost rezultirali èudnovatom situacijom miroljubive koegzistencije tri jezika. U Švajcarskoj i Luksemburgu ni- ko ne vidi da jezièka raznolikost predstavlja pretnju bez- bednosti ili jedinstvu zemlje, veæ to pre smatra za oboga- æenje svog identiteta i kulture. Jedinstveno iskustvo Švaj- carske i Luksemburga sa diverzitetom njihovih društava, ima validitet i vrednost koji neosporno prevazilaze njiho- ve nacionalne granice. Zaista, u skladu sa našom hiljadugodišnjom isto- rijom seoba, i mešanja raznih naroda, ni jedno društvo nije istinski homogeno. Prema nekim izvorima, postoji približno 5.000 nacionalnih grupa koje žive u savre- menom svetu, i oko 3.000 jezièkih grupa. Zapravo su sve evropske zemlje višejeziène! Preostaje, onda, pitanje zašto se razlièiti jezici i etnièke grupe u izvesnim geografskim regionima još uvek smatraju izvorom problema? Statis- tika jasno pokazuje da u zapadnoj Evropi upravo istove- tan procenat populacije, naime 14.7 posto, pripada nacio- nalnim ili lingvistièkim grupama kao i u regionima cen- tralne i istoène Evrope.1 Tokom osamdesetih je u Vojvodi- ni, delu današnje Srbije (Srbija i Crna Gora), bilo prisu- tno 26 nacija i nacionalnosti, koji su mirno živeli zajedno i, prema Marti Paliæ, novinarki Magyar Szó-a, èak je i reè 1. Snežana Trifunovska, Minority Rights in Europe. European Minorities and Languages (The Hague, 2001).
8 Predgovor «manjina» bila u to vreme skoro uvredljiva. Ni jedno društvo nije istinski homogeno, a tranzicija ka demo- kratiji ne može se postiæi bez priznavanja te èinjenice. Suština demokratije podrazumeva potpuno ukljuèivanje i integraciju svih naroda u život nacije, bez obzira na jezike kojima govore. Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija, Molda- vija i Srbija i Crna Gora su zemlje na poèetku procesa izgradnje nacije i razvoja civilnog društva. Mediji na svim jezicima koji se govore u zemlji predstavljaju moæno društveno sredstvo koje se može –i mora– mobilisati radi pomoæi ovom procesu.
Izveštaji pet zemalja, razraðeni tokom ovog projekta, jav- no su publikovani po prvi put na konferenciji koju je moja Kancelarija organizovala u saradnji sa Institutom za prou- èavanje masovnih komunikacija iz Berna, 28. i 29. marta 2003. godine u Švajcarskoj. Želimo da se zahvalimo švajcarskom Saveznom odeljenju za spoljne poslove na darežljivoj finansijskoj podršci konferenciji. Važno je da je Milo Dor, i sam pisac sa višejeziènom prošlošæu, pristao da se obrati ovom skupu. Konferencija je okupila na je- dnom mestu novinare, medije, nevladine organizacije (NVO) i vladine predstavnike iz pet zemalja, ne samo da bi izvestili o trenutnoj radnoj sredini za medije, veæ i da bi razmenili informacije i poglede sa svojim kolegama iz dru- gih zemalja. Zahvaljujuæi ovom širokom geografskom pristupu – izveštaji o medijima na švedskom jeziku u Fin- skoj i oni o medijima u Danskoj na nemaèkom jeziku ta- koðe su predstavljeni – konferencija je postala jedinstven forum za diskusiju. Zasedanje posveæeno «izveštavanju o diverzitetu», kao efikasnom instrumentu za promociju to- lerancije i razumevanja putem medija, postalo je najsvetli-
Frajmut Duve 9 ja taèka konferencije. Predstavnici tri vrlo poznate medij- ske NVO predstavili su koncept «izveštavanja o diverzite- tu» i kritièki su procenili svoj rad u jugoistoènoj Evropi. Tokom poslednjeg zasedanja konferencije prikazani su neki od najboljih postojeæih postupaka u svih pet zemalja. Konferencija je identifikovala neke kljuène probleme koji spreèavaju razvoj medija na razlièitim jezicima, pose- bno u Bivšoj Jugoslovenskoj Republici Makedoniji, Srbiji (Srbija i Crna Gora) i Moldaviji: • nepostojanje samoodrživosti medijskih sredstava • nedovoljan profesionalizam uprave • nizak nivo obuke za izveštavanje o diverzitetu • nedostatak kolegijalne solidarnosti meðu novinari- ma sa razlièitim etnièkim poreklom. U sluèaju Švajcarske i Luksemburga, govornici na konfe- renciji su priznali da bi vlade i mediji morali više da urade kako bi integrisali migrante, stvaranjem posebnih progra- ma za nacionalne emitovane i štampane proizvode. Pored toga, trebalo bi im pružiti bolje moguænosti da uèe jezike koji se govore u njihovoj otadžbini.
Rezultati projekta pokazali su da, uprkos svim razli- kama koje odreðuju radnu sredinu medija u raznim zem- ljama, sledeæi faktori imaju univerzalnu vrednost:
1. Podrška od strane vlade posvuda je od presudne važnosti za preživljavanje medija na razlièitim jezicima. Državne institucije treba da budu svesne svoje odgovor- nosti i da stvaraju zakonski okvir koji æe biti povoljan za medije na razlièitim jezicima, ako to veæ nije ustanovljeno. Treba istražiti moguænosti za definisanje zakonskih propi- sa koji bi uveli pozitivnu diskriminaciju. Pored toga, ima- juæi na umu èinjenicu da ova vrsta medija nikad neæe biti u potpunosti samoodrživa, vlade bi trebalo da nastave ili
10 Predgovor poènu da obezbeðuju dugoroènu finansijsku potporu ovim medijskim glasilima. S druge strane, praksa direk- tnog državnog finansiranja, koja postoji u nekim zemlja- ma, uvek ostavlja prostora za državnu kontrolu nad medi- jima i trebalo bi je napustiti. Sledeæi primere Švajcarske, Luksemburga, Finske i Danske, treba razmotriti meha- nizme indirektne podrške, kakvi su poreska politika i troškovi poštarine, kako bi se omoguæilo medijima da de- luju nezavisno. Vlade bi trebalo da osiguraju da graðani, koji su pripadnici razlièitih jezièkih grupa, imaju pravo i priliku da slobodno izražavaju, èuvaju i razvijaju svoj je- zik putem medija. Ako to nije sluèaj, pa èitaoci, gledaoci i slušaoci imaju malo ili nimalo poverenja u lokalne medije, dolazi do tendencije da se upire pogled ka susrednim stra- nim medijima, što ja opisujem kao «medije velikog brata». Na duže staze, to može imati za posledicu destabilizaciju društva. Svakoj zemlji su potrebni vlastiti nezavisni, emancipovani mediji, koji su garant javne debate, što je imperativ za razvitak civilnog društva.
2. Mediji bi trebalo da su sposobni da igraju konstrukti- vnu ulogu u borbi protiv diskriminacije, da unapreðuju razumevanje i grade stabilan mir u višejeziènim društvi- ma. Izveštaji pokazuju da su «jezik mržnje» i mržnja pre- ma drugima u velikoj meri išèezli sa medijske scene, ali još uvek postoji jaz meðu razlièitim publikama. «Pozitivan govor» jednih o drugima je još uvek vrlo redak. Cilj medija treba da bude oslikavanje multietnièkog i višejezièkog društva, umesto što se oni fokusiraju samo na svoju zaje- dnicu, zaboravljajuæi na potrebe drugih grupa. Treba pos- taviti i primeniti profesionalne standarde i etièke principe
Frajmut Duve 11 žurnalizma. Obrazovanje novinara od velike je važnosti. Treba razvijati i unapreðivati sve nivoe obrazovanja.
3. Uloga glasila javnog servisa još je veoma važna. Privatni sektor sam ne može garantovati per se pluralistièki medij- ski prostor. Pored zakonski osigurane kolièine programa na razlièitim jezicima, javna glasila treba da posvete pri- kladnu pažnju životu i situaciji u kojoj se nalaze razne etnièke grupe koje žive u toj zemlji. Pokrivanje tema koje se tièu ovih grupa mora da bude jedan od osnovnih priori- teta u glavnim vestima i programima o tekuæim poslovima.
4. Dvojezièni ili višejezièni mediji, tj. medijska glasila koja emituju ili objavljuju na razlièitim jezicima, biæe u stanju da pokažu pozitivne rezultate samo ako društvo prihvata vi- šejeziènost kao deo normalne svakodnevne situacije. Tre- balo bi razmotriti korišæenje primera Radio Kanala 3 iz Bi- la/Binea u Švajcarskoj. Tamo programe priprema više- jezièno osoblje, ali se oni emituju na jednom jeziku. Finski primer upotrebe titlova za veæinu TV programa takoðe tre- ba ozbiljno uzeti u razmatranje u drugim višejeziènim zem- ljama, kako bi se izbegla opasnost «getoizacije» društva pu- tem medija, o èemu je izveštavano na konferenciji.
Kao rezultat projekta, preporuke za svaku zemlju istaknu- te su u našoj publikaciji kako bi se koristile kao smernice za buduæi razvoj medija u pomenutim zemljama.
Uveren sam da æe ova publikacija imati plodonosan uticaj na dva naèina. U ispitivanim zemljama, svi ukljuèeni – vla- de, medijske NVO, novinari – razmisliæe o novim naèinima suoèavanja sa pozitivnim izazovima njihove višejeziène strukture. Nadalje, siguran sam da je projekat takoðe vrlo
12 Predgovor vredan, jer se najbolji postupci, opisani u izveštajima po državama, i preporuke mogu iskoristiti za dalji razvoj me- dija u drugim višejeziènim društvima. Hteo bih da sa vama podelim nešto o poreklu jedne pesme, a s time sam otvorio konferenciju u Bernu. Istori- jat ove pesme mi je predoèen u izvanrednom dokumen- tarcu èuvene bugarske filmske rediteljke Adele Peeve, a u isto vreme je i vrlo složen i vrlo jednostavan. Pesma pos- toji na ništa manje nego sedam jezika: na turskom, grèkom, albanskom, srpskom, makedonskom, bugar- skom, itd., a ima drugo ime na svakom od tih jezika. Ali, to je uvek jedna te ista pesma, a to je ono što je važno! Pe- sme i jezici bi trebalo da nas ujedinjuju a ne razdvajaju!
Moja kancelarija pozdravlja i podržaæe sve predloge speci- fiènih projekata koji æe biti oblikovani po ugledu na ovu publikaciju!
Beè, juni 2003.
Frajmut Duve 13 Milo Dor Pozdravni govor
Moji preci su bili Srbi prebegli u Austriju pre više od 300 godina da bi pobegli od Turaka, a naselili su se severno od Dunava, prirodne granice, u plodnoj ravnici preostaloj iza išèezlog Panonskog mora. Zemlja im je data pod uslovom da brane ovo granièno podruèje od Otomanskih Turaka. U to vreme, Beograd je bio isturena taèka Turskog carstva koju su na kratko okupirali Austrijanci poèetkom osamnaestog veka. Pošto su tvrðavu ponovo osvojili Tur- ci, Marija Terezija je oblasti na severu, gde su Maðari, Rumuni i Srbi veæ bili naseljeni, naselila još i ljudima švapskog i rusinskog porekla, a ovi drugi su dolazili iz Ukrajine i Slovaèke. Ostali koji su tu našli utoèište bili su Grci i Bugari, izbegli pre turskog napredovanja, kao i Jevreji u potrazi za otadžbinom. Tako je ta «vojna grani- ca» postala pravo ogledalo višenacionalne države. Sve do konaènog rušenja Habzburškog carstva, dru- gim reèima do 1918. godine, moji preci su obièno dobijali izvesnu kolièinu soli i ulja svake godine, po sporazumu još iz osamnaestog veka. Detinjstvo sam proveo u tom regionu, poznatom kao Vojvodina (na nemaèkom Woiwodschaft, koji je do polo- vine devetnaestog veka stekao neku vrstu autonomije. Mada Austrougarska monarhija nije više postojala, ostali su mnogi tragovi, iznad svega raznobojna mešavina etni- èkih grupa koje su sve bile odomaæene. Osim mog mater- njeg jezika, bio sam navikao da èujem nemaèki, maðar- ski i rumunski u širokoj upotrebi. Moja baba sa majèine strane, Grkinja odgajana u Beèu, sa mnom je govorila ne- maèki, jer se nije najbolje izražavala na srpskom.
Milo Dor 15 Moj otac, roðen 1895. godine u jednom selu u Bana- tu, rastao je u jednoj ogromnoj oblasti, geografski govo- reæi, gde su mnoge etnièke grupe živele zajedno, voljno ili ne. Ali, ova državna struktura se raspala jer voðe nisu bi- le u stanju da reše nacionalne probleme, a time, posre- dno, ni socijalne probleme. Kad je buknuo Prvi svetski rat, moj otac tek što je bio napustio školu i hteo je da studira medicinu. Zbog toga su ga pozvali da služi u sanitetskom odredu. Iako je posle rata živeo u novostvorenoj državi Jugoslaviji, nastavio je studije u Budimpešti, drugim reèima na teritoriji bivše Dvojne monarhije. Kada su se nove maðarske vlasti uplele u ekstremni nacionalizam, moj otac, umesto da se vrati u Jugoslaviju, otišao je dalje do Poljske, gde je u Poznanju završio po- slednja dva semestra i dobio doktorsku diplomu. Krajem 1939. godine, kada su Poljsku pregazile Hitle- rove trupe, delovi potuèene i razoružane poljske armije pobegli su na jug i došli, preko Rumunije, do Beograda, odakle su Poljaci nastavili lutanja. Otac je imao obièaj da se obrati poljskim oficirima, ili èak obiènim vojnicima, na ulici i pozove ih na ruèak ili veèeru, samo da bi s njima razgovarao na poljskom. Prva hirurška intervencija koju je moj otac obavio zbila se u jednom rumunskom selu. Zatim je neko vreme bio lokalni lekar opšte prakse u jednom selu u Baèkoj, naseljenom Srbima i Rutenima, koje su tamo nazivali Ru- sinima. Kasnije je izuèavao plastiènu hirurgiju sa jednim Jevrejinom, profesorom u Berlinu. Na polovini rata se preselio u Beè, kako bi bio blizu zatvora u kojem sam ja bio zatoèen. Onde je ponovo postao lekar opšte prakse i brinuo je o Italijanima na prisilnom radu, s kojima se do- bro slagao.
16 Pozdravni govor Divim se svom ocu, jer je ovladao tolikim mnogim je- zicima kojima se govorilo u bivšem Habzburškom car- stvu. Sve ukupno bilo ih je šest – njegov maternji jezik, srpskohrvatski ili hrvatskosrpski, zatim nemaèki, maðarski, poljski, rumunski i italijanski. Tome bi mogli dodati i tri mrtva jezika, starogrèki i latinski – koje je uèio u srednjoj školi – i hebrejski, koji je iz dosade uèio iz Konvikta (jevrejske knjige), koju je jedan prijatelj rabin dao njegovom ocu. Moj otac bio je istinski Srednjoevropljanin, ili još bo- lje Evropljanin, a da toga nije bio svestan, jer je njemu bi- lo prirodno da nauèi jezike svojih pacijenata, umesto da ih tera da mu se obraæaju njegovim jezikom. Bilo mu je to isto toliko prirodno kao i da pruža pomoæ obolelim paci- jentima; primao ih je kako su dolazili, ne pitajuæi za nji- hovu nacionalnost, veru ili neko izuzetno ili glupo gle- dište. Bio je humanista praktièar, a ja se tome u njemu divim jer ja, kao pisac, imam na raspolaganju samo reèi èiji je uticaj sumnjiv. Posle propasti komunistièke ideologije – koja je omo- guæila Sovjetskom Savezu da, u ime meðunarodne soli- darnosti, suzbije toliko mnogo etnièkih grupa, baš kao neka devetnaestovekovna kolonijalna sila – poèeo je da se ponovo pojavljuje iz ruševina propalog sistema (mada ne samo tamo) prastar ideološki spektar, za koji se èovek nadao da je otpremljen na sigurnom u ponorima istorije; pre svega, spektar nacionalizma. Pod tim, naravno, ne mislim na nacionalnu svest, ko- ja izrasta iz slobodne, humane tradicije jedne etnièke gru- pe, veæ na onaj oblik nacionalizma kao agresivne ideologi- je koja vidi neprijatelja u svakoj razlièitoj ili naizgled ra- zlièitoj grupi.
Milo Dor 17 Ne postoji nacija koja, u nekom momentu svoje isto- rije, nije poèinila zlo. Bitke, dobijene ili izgubljene, u po- trazi za veæim carstvima, borbe oko vlasti izmeðu raznih dinastija, koje su se èesto završavale ubistvom, tlaèenje drugih ili grupa koje razlièito misle, nisu razlog da se èovek oseti posebno ponosnim. Evropska kultura, na koju svi možemo s pravom biti ponosni, rezultat je napora brojnih pojedinaca iz mnogih etnièkih grupa, koji su uspeli da gledaju preko uskog ho- rizonta svojih planina i dolina. To je dovelo do renesanse i prosveæenosti, sa obeæanjem da æe naèiniti od Evrope humanu zemlju, zajednicu u kojoj je potpuno irelevantno ko pripada kojoj naciji i kojem se Bogu moli, gde je jedi- na stvar od važnosti to kako se neko ponaša prema dru- gom i ono što èini. U poreðenju sa ovom raznolikom kulturom sa svim njenim slobodama i demokratskim tradicijama, naciona- listièki skupovi sa njihovim separatistièkim zastavama i njihovom bleh muzikom srozavaju se do budalastog fol- klora. Nikad nije bilo ni upola ovoliko ljudi tako žarko obu- zetih idejom evropskog identiteta kao danas, a ipak nikad nije bilo podignuto toliko puno malenih gvozdenih zavesa da zaklone istinsko povezivanje, koje se mora zasnivati na slobodnoj razmeni ljudi, dobara i ideja. Jasno je da je takvo jedinstvo svih evropskih etnièkih grupa jedina šansa da se preživi u ovom divnom, raznoli- kom svetu. Ipak, kako možemo zaustaviti taj porast spek- tra netolerancije i prezira za sabraæu (u oèima militantnih nacionalista svi ljudi drugih nacija su inferiorni), kada su svi pozivi na razum oèigledno bezuspešni. «Šta nam preostaje?», pitao se veliki hrvatski nekon- formistièki pisac Miroslav Krleža, da bi odmah odgovo-
18 Pozdravni govor rio: «Kutija olovnih štamparskih slova, a to nije mnogo, ali je to jedino što je èovek do sad izmislio kao oružje ko- jim æe odbraniti svoju humanost.» Koji nam zaista drugi izbor preostaje ako neæemo da bespomoæno posmatramo kako nam se nade u svetlu, slo- bodnu Evropu jednakosti mnogih naroda konaèno raspr- šuju u maglini agresivnog, dogmatskog nacionalizma?
Milo Dor 19 Tanja Popoviæ Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija
Kao deo bivše Socijalistièke Federativne Republike Jugo- slavije, Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija pro- lazi kroz tegobnu socijalnu, ekonomsku i politièku trans- formaciju. Ovaj dugoroèan i višestran proces ima direktan uticaj na razvoj štampanih i elektronskih medija.
I. Zakonski okvir za medije Bivšu Jugoslovensku Republiku Makedoniju nastanjuju razne etnièke grupe: Makedonci (1,378.700 / 66.4 pro- centa), Albanci (479.000 / 23.1 procenat), Turci (81.600 / 3.9 procenata), Romi (47.400 / 2.3 procenta), Vlasi (44.462 / 2.2 procenta), Srbi (39.900 / 1.9 procenata), i drugi (23.900 / 23.9 procenata).1 U bivšoj Socijalistièkoj Federativnoj Republici Jugo- slaviji prava manjina bila su relativno dobro poštovana, posebno u oblasti medija. Izuzev dominantne uloge par- tije i njene socijalistièke politike, etnièke grupe su mogle da gaje svoj jezik i unapreðuju svoje kulturno nasleðe putem svojih sopstvenih medija. Novine su štampane na albanskom, maðarskom, romskom i italijanskom, a bili su dostupni i razni TV i radio programi.2 Od sticanja nezavisnosti 1991. godine, nekoliko propisa je oblikovalo opšti zakonski okvir u ovoj zemlji. Ustav, usvojen 1991. godine, garantuje u èlanu 16 slobodu govora, kao i slobodu da se osnivaju institucije za javno obaveštavanje. Nadalje, on garantuje slobodan 1. Populacione cifre zasnivaju se na nacionalnom popisu iz 1994. godine. Novi popis izvršen je novembra 2002. godine. Prvi rezultati bili su predstavljeni u januaru 2003, a konaèni rezultati neæe biæe objavljeni pre 2004. godine. 2. Dunja Melcic, «Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur. Die Medienlandschaft», in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2000), 317-31.
Tanja Popoviæ 21 pristup informacijama, kao i slobodu da se primaju i šalju informacije. Dodatno, èlan 48 Ustava garantuje pripadnicima etnièkih zajednica pravo da slobodno izražavaju, gaje i razvijaju svoj identitet i nacionalne odlike. Ustav garan- tuje zaštitu etnièkog, kulturnog, jezièkog i verskog identi- teta etnièkih zajednica. Ustavni amandman br. 8, usvojen u novembru 2001. godine, nadalje definiše da èlanovi zajednica imaju pravo da slobodno izražavaju, neguju i razvijaju svoj identitet i karakteristike, i da koriste simbole svoje zajednice. Ova odredba garantuje zaštitu etnièkog, kulturnog, jezièkog i verskog identiteta svih etnièkih zajednica. Èlanovi zajed- nice imaju prava da osnivaju kulturne, umetnièke i obra- zovne institucije, kao i nauèna i druga udruženja radi izražavanja, negovanja i razvijanja svog identiteta. U skladu sa garantovanim pravima etnièkih zajed- nica, kako je to propisano u Ustavu Bivše Jugoslovenske Republike Makedonije, Zakon o javnim glasilima («Slu- žbeni list Republike Makedonije», br. 20/97) precizno de- finiše naèin na koji æe se ova prava primenjivati. Èlan 45, stavovi 2 i 3, obavezuje preduzeæa javnih glasila da emitu- ju svoje programe na jezicima etnièkih grupa u regionima gde te grupe èine veæinu ili znaèajan procenat populacije. Stav 4, èlan 45, definiše pravo komercijalnih kompanija javnih glasila da emituju na jezicima drugih etnièkih zajednica, pored programa na makedonskom jeziku. Zakon o javnim glasilima takoðe sadrži propise o finan- sijskoj podršci radio i TV produkcijama, i na makedon- skom i na jezicima drugih etnièkih zajednica, iz fonda javne pretplate.3 Zakon o osnivanju javnog preduzeæa Makedonski Radio i televizija pretvorio je Makedonsku Radiotele- 3. Èlan 77, stav 1, red 5, i èlan 78, stav 2.
22 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija viziju MRTV u javni servis («Službeni list Republike Make- donije», br. 6/98 i br. 98/2000). Èlan 6 jasno propisuje obavezu MRTV da obezbedi programe na jezicima etnièkih zajednica, što znaèi na jezicima èlanova svih zajednica koje žive u Bivšoj Jugoslovenskoj Republici Makedoniji.4 Tokom januara 2003. godine Operativna grupa za medije Pakta za stabilnost i Savet Evrope finansirali su napore, pod pokroviteljstvom Centra za razvoj medija (Media Development Centre, MDC), da se preformuliše zakon o medijima. Zakon, za koji se oèekuje da bude us- vojen u parlamentu krajem 2003. godine, trebalo bi da popravi odredbe koje ustavno garantuju nezavisnost MRTV-a i rašèisti put kako bi on postao potpuno nezavi- san servis javnog glasila. Krivièni Zakonik takoðe štiti jezièke slobode. Èlan 138 tog Zakonika izrièe da su aktivnosti koje krše pravo na upotrebu jezika po svom izboru kriminalne (opisane u odeljku o «Kriminalnim delima protiv sloboda i prava osobe i graðanina»). Prema Novinarskom kodeksu (èlan 10), novinar ne bi smeo da stvara ili obraðuje informaciju koja ugrožava ljudska prava i slobode, ne bi smeo da koristi jezik mržnje ili ohrabruje nasilje i diskriminaciju bilo koje vrste (nacionalnost, vera, rasa, pol, društvena klasa, jezik, seksualna orijentacija, politièko opredeljenje…). Èlan 11 obavezuje novinare na poštovanje opštih društve- nih standarda pristojnosti, kao i etnièke, kulturne i ver- ske razlièitosti u zemlji. Ohridski Okvirni sporazum od 13. avgusta 2001. godine poziva meðunarodnu zajednicu da promoviše medije na jezicima razlièitih etnièkih zajednica. Èlan 6, «Kultura, obrazovanje i upotreba jezika», navodi: «Strane pozivaju meðunarodnu zajednicu, ukljuèujuæi i OSCE, da 4. Èlan 6, stav 1.
Tanja Popoviæ 23 poveæaju svoju pomoæ projektima u oblasti medija, radi daljeg jaèanja radio, televizijskih i štampanih medija, ukljuèujuæi medije na albanskom jeziku i multietnièke medije. Strane takoðe pozivaju meðunarodnu zajednicu da proširi profesionalne medijske programe za obuku èla- nova zajednica koje nisu veæinske u zemlji. Strane takoðe pozivaju OSCE da nastavi svoje napore na projektima predviðenim za poboljšavanje meðuetnièkih odnosa.»
II. Medijski prostor 1. Štampani mediji. Kao rezultat svih društveno-politi- èkih promena i demokratizacije informisanja, interes za osnivanje i publikovanje javnih medija u zemlji je u stalnom porastu još od sticanja nezavisnosti. Sve do de- cembra 2002. godine Agencija za informisanje je registro- vala 926 štampanih medija – novina, magazina, revija, žurnala, biltena, baš kao i saopštenja, almanaha, i druge vrste štampanih materijala.5 Veæina ovih registrovanih medija je na makedonskom jeziku, ali ima i 73 na alban- skom, 8 na turskom, 4 na engleskom, 4 na vlaškom, 2 na srpskom, a 15 je višejeziènih.6 Postoji ogromna konku- rencija meðu ovim publikacijama za prilièno ogranièeno tržište od dva miliona stanovnika, uz oslabljenu ekono- miju. Mnoga glasila se bore da pribave dovoljnu oglašiva- èku zaradu, meðunarodnu podršku i druge naèine izdrža- vanja. Novinari zaraðuju uglavnom vrlo niske plate, što ima izvestan uticaj na kvalitet. Postoje samo dve velike izdavaèke kuæe u zemlji – što je rezultat prethodne držav- ne kontrole nad medijima. Ovo je izgleda donekle uticalo na nezavisnost medija. Kvalitet umnogome varira, od vrha tržišta sa dnevnim novinama kao što je Dnevnik, do
5. Prema informaciji dobijenoj od makedonske Agencije za informisanje. 6. Prema informaciji dobijenoj od makedonske Agencije za informisanje.
24 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija skromno produciranih i nedovoljno finansiranih državnih novina poput Nove Makedonije.
1.1. Štampani mediji na makedonskom jeziku. Najpo- pularnije i relativno nezavisne dnevne novine Dnevnik (tiraž 60.000) tvrde da vode politiku inkluzivnog izvešta- vanja. Po informaciji samog Dnevnika, meðu njegovim èi- taocima ima mnogo Albanaca. Meðutim, zainteresovanost albanske publike za ove novine zasniva se na njenom po- verenju u relativno pouzdan izvor informisanja o poli- tièkoj situaciji u zemlji. Èitaocima Albancima nedostaje redovno i taèno pokrivanje albanskih pitanja, pored onih koja se bave kriminalom i senzacionalizmom. Ove novine ne upošljavaju nijednog albanskog novinara (iako imaju nekoliko prevodilaca Albanaca), ali kao dodatak distribui- raju besplatan meseèni magazin Multietnièki forum na makedonskom, albanskom i engleskom jeziku. Autori Multietnièkog foruma potièu iz razlièitih jezièkih i etniè- kih grupa, a izveštavaju o jednoj zajednièkoj temi, kao što je «Makedonija posle izbora», ili opštim pitanjima, kao što su pol, siromaštvo, itd. Druge po popularnosti novine na makedonskom jeziku, Utrinski Vesnik (tiraž 33.000), takoðe tvrde da vode politiku etnièke ukljuèivosti. Po projektu koji je uspostavila jedna meðunarodna NVO u 2002. godini, ove novine su razmenjivale èlanke sa vodeæim albanskim dnevnim novinama Fakti, a ranije su upošljavale alban- ske novinare i kolumniste. Ali uprava priznaje da se, «usled zahteva naših makedonskih èitalaca», prioritet ovih novina centrira na interese makedonske populacije.
1.2. Štampani mediji na albanskom jeziku. Prema poslednjim podacima iz januara 2003. godine, postoji 15 dnevnih i periodiènih novina koje se štampaju na alban-
Tanja Popoviæ 25 skom: Flaka, Fakti, Lobi, Globi, Dzidzelima, Ndzenesi, Edukimi Kutetar, Stili, Hana e re, Grafiti, Fatos, Lobi dito, Jehon i Brezi.7 I pored velikog broja publikacija, albansku zajednicu štampani mediji na njenom jeziku trenutno ne pokrivaju dovoljno dobro. Nizak tiraž novina na albanskom jeziku se takoðe može objasniti èinjenicom da se one èesto usredsreðuju na vesti sa Kosova i iz Alba- nije, a u mnogim sluèajevima ne obezbeðuju albanskoj za- jednici relevantne infomacije o njihovoj sopstvenoj zemlji. Flaka, najstarije dnevne novine na albanskom jeziku, osnovane su 1945. godine. Danas novine konstantno gube èitaoce zbog niskog žurnalistièkog kvaliteta, politièke orijentacije i pristrasnog izveštavanja. Prvi nedržavni dnevnik na albanskom jeziku Fakti, osnovan uz meðunarodnu finansijsku podršku 1998. godine, po- nudio je važnu alternativu novinama Flaka, koje su pod državnom upravom. Danas se tvrdi da su to najèitanije novine na albanskom jeziku. Poslednji dogaðaji iz 2003. pokazuju politièki pristrasno izveštavanje. Njihova ras- prostranjenost je najveæa kod štampanih medija na albanskom jeziku. Nezavisne nedeljne novine Lobi, koje su osnovali 2001. godine skopski intelektualci Albanci, smatraju se relativno umerenima, a alternativa su za novine Flaka i Fakti. Dosad su uspevale da se odupru jakom politièkom pritisku albanskih interesnih grupa i zadržale su svoj pluralistièki domet. Demonstriraju visok žurnalistièki standard, ali tek treba da postanu jak igraè na tržištu.
1.3. Štampani mediji na turskom jeziku. Štampani mediji na turskom jeziku moraju da se takmièe ne samo
7. Prema informaciji dobijenoj od makedonske Agencije za informisanje.
26 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija sa novinama i magazinima na albanskom jeziku, veæ i sa proizvodima iz Turske. Brilik, koji je osnovan 1946. godine, najstarije su novine na turskom i imaju dugu tradiciju politièkih, informativnih novina. Danas ih štampa Nova Makedonija tri puta nedeljno, a glavni su izvor informacija na tur- skom jeziku. Meðutim, kao i sve publikacije Nove Make- donije, pate od istih problema s kojima se suoèavaju ostale sestrinske publikacije. Prema poslednjoj zvaniènoj informaciji, štampa se 2.016 primeraka. Nedeljnik Zaman se štampa od 1994. godine na tur- skom i makedonskom jeziku (broj štampanih primeraka je 6.000), ali se pojavljuje neredovno, s vremena na vreme.
1.4 Štampani mediji na romskom jeziku8. Tržište štampe na romskom jeziku je iznenaðujuæe bogato i aktivno. Udruženi individualni napori i opšta aktiviranost romske zajednice imali su sjajan uticaj i tokom poslednjih nekoliko godina su doveli do velikog asortimana štampa- nih proizvoda. Romskoj populaciji i njihovim medijima još nedostaje pravi poltièki i javni uticaj, ali je i samo po- stojanje sopstvenih medija motivišuæe i ohrabruje buduæe poduhvate na poveæanju njihove uloge u makedonskom društvu uopšte. Roma Times, koje su osnovane 2000. go- dine, a štampa ih Romani Informatikani Agencia (Rom- ska informaciona agencija), zapravo su jedine novine za romsku zajednicu sa èlancima na romskom i makedon- skom jeziku. Štampaju se tri puta nedeljno, a na svojih 16 stranica donose informacije kako o meðunarodnim, tako i nacionalnim dogaðajima, obrazovanju, zabavi, marketin- gu, sportu itd. Najvažnije je da se novine fokusiraju na iz- veštavanje o romskim temama. Od 1997. godine distribui-
8. Romski jezik još ne poseduje unifikaciju i standardizaciju. U ovom se izveštaju termin «romski jezik» koristi u opštem smislu.
Tanja Popoviæ 27 ra se meseèni deèiji magazin koji se zove Cirikli, a donosi obrazovne, informativne i zabavne sadržaje za decu na romskom i makedonskom jeziku. Usled uspeha Cirikilija, nacionalna pedagoška unija je 1998. godine preporuèila njegovo korišæenje u osnovnim školama. Romana i Vilo, osnovani 2001. godine, u svojim meseènim izdanjima okrenuti su temama koje interesuju romske žene i tinejdžere. Dok Vilo pretežno obraæa pažnju na zabavne, muzièke, ljubavne, raèunarske i obrazovne teme, Romana donosi tipiène savete o ženskim pitanjima, kao što su zdravlje, kozmetika i moda, ili intervjuiše slavne žene. Interesantan aspekt ove dve publikacije je da su one èak trojeziène (makedonski, romski i engleski). Izdavaèi štampaju èlanke na makedonskom, romskom i/ili engleskom, jer priznaju da mnogi Romi ne govore teèno romski i treba im isti èlanak na makedonskom jeziku kako bi razumeli identièan na romskom. Pošto ne postoji standardizovani romski jezik, ove publikacije pokušavaju da promovišu unifikovani vokabular.
1.5 Štampani mediji na vlaškom jeziku. Vlasi (Aromu- ni, Cincari) prepoznaju se kao jezièka grupa koja govori starim rumunskim dijalektom. Kao jedna od najmanjih zajednica, ona je pretežno integrisana u veæinsku make- donsku populaciju, delom zbog zajednièkog pripadništva pravoslavnom hrišæanstvu. Dobro integrisani Vlasi suoèa- vaju se sa rizikom da postanu potpuno asimilovani i zabri- nuti su zbog opadanja poznavanja vlaškog jezika. Posle- dnjih godina Vlasi ponovo pronalaze svoje kulturno preda- nje i pokušavaju da oèuvaju svoj jezik, obièaje i arhitektu- ru. Meseènik Feniks izdaje se od 1995. godine (broj štam-
28 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija panih primeraka je 1.000). On se fokusira na istorijska i svakodnevna pitanja života Vlaha. Od oktobra 2002. godine, «Kulturno društvo Vlaha Santa Sypsy» u Štipu, u istoènom delu zemlje, objavljuje besplatne dvojeziène novine nazvane Bilten Armanamea. On se bavi lokalnim pitanjima vlaške zajednice na osam stranica.
1.6 Štampani mediji na srpskom, hrvatskom i boš- njaèkom jeziku. Nema periodiènih štampanih medija na srpskom, hrvatskom ili bošnjaèkom jeziku koji se izdaju u ovoj zemlji. Štampani proizvodi po pristupaènim cena- ma uvoze se iz susednih zemalja i lako su dostupni.
2. Radiodifuzni mediji. Posle stupanja na snagu liberal- nih licencnih zakona, zemlja je doživela veliki skok broja TV i radio stanica. Trenutno ima preko 157 TV i radio emitera u zemlji – broj koji je nemoguæe održati na tako malenom tržištu sa vrlo ogranièenim prihodima od reklama. Povrh toga, postoji i mnogo nezakonitih emitera – posebno radijskih – èije postojanje ugrožava aktivnosti onih legalnih. Problem veæine TV stanica na ovom malom tržištu delom leži u partijskom politièkom uplitanju pri davanju radiodifuznih licenci i prikupljanju godišnje nadoknade od emitera za korišæenje tih licenci. Izgleda da posebno u predizborna vremena (npr. 2002. godine) broj legalno re- gistrovanih radio i TV stanica raste kao peèurke, da bi opet nestale pošto se birališta zatvore. Pravila tržišne utakmice trebalo bi da diktiraju zatva- ranje mnogih neprofitabilnih emitera, ali na trenutnu si- tuaciju utièu politièke donacije ili razvojna pomoæ od me- ðunarodnih organizacija. Medijska glasila na albanskom, romskom, turskom i drugim jezicima imaju još više teš-
Tanja Popoviæ 29 koæa da prežive nego njihove kolege iz medija na make- donskom jeziku.9 Mnoga od ovih privatnih medijskih gla- sila se zato oslanjaju na pomoæ od subvencija i donacija radi nabavke opreme za produkciju. Zbog stalno promenljivog medijskog prostora, èesto je teško nekome izvan da pribavi preciznu informaciju. Dostupni podaci ne samo što variraju od izvora do izvora, veæ èesto postanu zastareli do momenta objavljivanja.
2.1. Radiodifuzni mediji na makedonskom jeziku. Javni emiter MRTV (Makedonski Radio i Televizija), jedan od najjaèih igraèa u emiterskom sektoru, nalazi se na prekretnici – ima previše zaposlenih, optereæen je teškim dugovanjima, koristi zastarelu tehnologiju i suoèava se sa opadanjem gledanosti. Veæina Makedonaca, bez obzira na etnièko poreklo, uvek ga je smatrala samo za «državnog» emitera. Koncept multietniènosti MTV-a nasleðen je iz titoisti- èke ere i zasniva se na sistemu kvota izdvojenih produk- cija za albanski, turski, romski, vlaški, i srpskohrvatski jezik. Dok MTV 1 i MTV 2 emituju program na makedon- skom jeziku, programi na drugim jezicima se emituju na treæem kanalu, MTV 3, stvorenom 2002. godine. Kvalitet privatnih elektronskih medija na makedon- skom jeziku varira u velikoj meri. Postoje dva nacionalna iznajmljena kanala na makedonskom jeziku (Sitel i A1), od kojih je A1 najpopularniji, nezavisan i poštovan. A1 ima široku publiku, bez obzira na njihovo etnièko porek- lo i jezièke preferencije. Meðutim, on ogranièeno pokriva vesti koje se odnose na svakodnevni život drugih etnièkih zajednica. Sitel je snažno politièki orijentisan i tokom
9. Claude Nicolet, “Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshetze und Friedensfõrderung”, Südosteuropa Mitteilungen, 31/41. Jg. (2001), 282-89.
30 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija 2001-2002. godine su ga mnogi Albanci smatrali neprija- teljskim. Osim ovih nekoliko izuzetaka, standard produkcije vesti privatnih elektronskih medija na makedonskom jeziku je nizak i èesto politièki obojen. Takoðe, nedostaje marketing, publika, istraživanja i ciljano programiranje. Plate su niske a upravljaèke veštine baziène. Mnogi loka- lni emiteri nadaju se promenama zakona, koje æe im omoguæiti da postanu regionalni emiteri, kako bi poveæali svoju konkurentsku prednost. Radijsko tržište je isto toliko prepunjeno kao i televi- zijsko. Postoji više od stotinu licenciranih i nelicenciranih radio-stanica, sa ukupno 56 stanica na makedonskom je- ziku koje nude programe na drugim jezicima.
2.2 Radiodifuzni mediji na albanskom jeziku. U av- gustu 2002. godine, dva dana posle poèetka izborne kam- panje, program na albanskom jeziku na MTV 3 iznenada je proširen sa proseèno dva i po na devet sati dnevno, kako bi se primenile odredbe Sporazuma iz Ohrida. Ovo je pozdravljeno od vladajuæe koalicije (VMRO-DMNE, DPA) kao jasan znak da Vlada podržava albanska jezièka prava. Meðutim, osoblje koje radi u desku na albanskom jeziku izgleda da nije bilo u stanju da najbolje iskoristi ovo dodatno vreme za emitovanje. Veliki deo nove programske sheme sastojao se od recikliranog albanskog muzièkog šou-programa i južnoamerièkih sapunica sa titlovima na albanskom. Proširenje albanskog programa bilo je na šte- tu programa na drugim jezicima koji su bili prebaèeni u nepopularne vremenske termine. Nedavno usvojena pro- gramska shema ukljuèuje dva i po sata programa na tur- skom dnevno. Programi na vlaškom, romskom, srpskom, hrvatskom i bošnjaèkom jeziku ogranièeni su na pola sata tri puta nedeljno, a jednom nedeljno ide jednosatni pro-
Tanja Popoviæ 31 gram na svakom od ovih jezika. Ova programska shema nije promovisala meðuetnièku slogu izmeðu deskova na razlièitim jezicima pri MRTV-u, a žalbe da se njihova prava zapostavljaju stalno stižu iz drugih manjih deskova. Pored toga, nedostatak finansija za opremu, profesionalnog osoblja ili pristojnih programa znaèi da MTV 3 izgleda privlaèi mali broj gledalaca èak i meðu svojim ciljnim grupama. Mnogi medijski struènjaci smtraju da MTV 3, u svom sadašnjem obliku, nije dobro zamišjen i da je pro- mašaj. Ipak, u 2003. godini javili su se znaci da novopo- stavljena reformska uprava MRTV-a pokušava da reši neke od glavnih problema koji pogaðaju ovu organizaciju. Novi generalni direktor, Gordana Stosiæ, veæ je najavila stvaranje mešanih urednièkih timova za višejeziène programe.10
Jedanaest lokalnih TV stanica u privatnom vlasništvu, pretežno u zapadnim i severnim delovima zemlje, emituju program na albanskom jeziku. Postoje velike varijacije u kvalitetu i kvantitetu njihovih programa, ali veæina njih pati od istih problema teške finansijske situacije, sa slabo motivisanim osobljem, koje prima niske plate, i neznatnim profesionalnim znanjem, baš kao i njihove kolege sa privatnih medijskih glasila na makedonskom jeziku. Dok mnoge od TV stanica koje emituju na albanskom tvrde da moraju da popunjavaju informativnu prazninu nastalu usled slabe performanse MTV 3, standard programa vesti uopšte je nizak. Tokom sukoba 2001. godine, a pre izbora 2002, albanske stanice èesto su tako- ðe pokazivale eklatantnu pristrasnost, a njihove reakcije su se malo razlikovale od mnogih u medijima na make- donskom jeziku. Ima, meðutim, nekih primetnih izuzeta- 10. Citirano iz intervjua sa Gordanom Stosik. Forum, br. 121 (17.1.2003), 29.
32 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija ka: na primer, TV Era (Skoplje), TV Art (Tetovo) i TV Hana (Kumanovo), kao i Radio Vati (Skoplje), održali su relativno nezavisnu ureðivaèku politiku i neki su od al- banskih privatnih emitera koji najviše obeæavaju.
Od pet razlièitih nacionalnih radio-programa koje nudi MRTV, samo je Radio 2 posveæen etnièkim zajednicama. Nažalost, ima relativno malobrojnu publiku, ne više od 5 procenata. Dvadeset devet lokalnih javnih radio-stanica emituju programe na drugim jezicima (u zavisnosti od sastava populacije), ali, kao i javne lokalne TV stanice, skoro da nemaju uticaja. S druge strane, postoji 17 privatnih lokalnih ra- dio-stanica koje emituju program na drugim jezicima, ukljuèujuæi albanski, turski i romski. Neke od njih nude programe na više od jednog od ovih jezika. Kao i kod svih medijskih glasila u privatnom vlasništvu, kvalitet programa neverovatno varira. Prateæi opšti, globalni trend ka «tabloidizaciji», ova glasila èesto proizvode programe za zabavu, a ne prave «alatke» za brzo i delotvorno informisanje i obrazovanje. Neke lokalne ra- dio-stanice nisu ništa više od jednog magnetofona i mikrofona, a prenos vrše iz neke šupe.
2.3. Radiodifuzni mediji na turskom jeziku. Izbor elektronskih medija na turskom jeziku je ogranièen. MTV 3 pruža prilièno kratak program na turskom, a zajednica prati satelitske programe iz Turske. Kako bi popravili ovu situaciju, nekoliko novinara turskog porekla uspostavili su 2001. godine «Organizaciju za razvoj medija na tur- skom jeziku u Makedoniji» (www.turkishmedia.org.mk). Organizacija trenutno ulaže napore za poboljšanje profe- sionalnog i obrazovnog nivoa mladih novinara, kako bi
Tanja Popoviæ 33 svojoj zajednici obezbedili bolji pristup informacijama na maternjem jeziku.
2.4. Radiodifuzni mediji na romskom jeziku. Postoje dve TV stanice koje se obraæaju romskoj zajednici: TV BTR Nacional i TV Satel. Obe se nalaze u romskom predgraðu glavnog grada Skoplja i emituju i na romskom i (pretežno) na makedonskom. One pružaju važan javni servis, obez- beðujuæi vesti, obrazovne, jezièke i kulturne programe iz kulture na romskom jeziku, ali teže da se pre svega fo- kusiraju na zabavu. Interesantno je da obe ove stanice imaju gledaoce i Rome i Makedonce, koji uživaju u tradicio- nalnoj muzici i lokalnim komedijama koje se nude. Situacija u pogledu radio-stanica na romskom jeziku je prilièno nestabilna: dok Radio Cerenja (Štip) uspeva da opstane uz donatorsku pomoæ, druge stanice, kao Ra- dio Ternipe (Prilep) i Radio Roma (Gostivar), bore se uz skoro nikakav prihod, lošu tehnièku opremu, nedovoljnu radnu snagu, itd. Romske TV i radio stanice uopšte pate od nedostatka odgovarajuæih finansija, što dovodi do korišæenja prasta- re opreme i èestih tehnièkih problema. Meðutim, TV i ra- dio stanice na romskom jeziku su meðu nekoliko istinski višejeziènih emitera sa osobljem koje radi zajednièki, a pripada i romskoj i makedonskoj zajednici.
2.5. Radiodifuzni mediji na vlaškom jeziku. Postoji vrlo malo TV i radio programa na vlaškom jeziku. MTV 3 obe- zbeðuje jedan sat nedeljno, a neke radio-stanice trenutno pokušavaju da obuhvate i programe na vlaškom jeziku.
2.6. Radiodifuzni mediji na srpskom, hrvatskom i bo- šnjaèkom jeziku. Hrvatska, srpska ili crnogorska televi- zija se prate bez problema i privlaèe prilièno brojnu publi-
34 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija ku, usled rasprostranjenog znanja jezika i uz pomoæ titlo- va. Ozloglašeni srpski TV kanal TV Pink privlaèi posebno brojnu publiku svojom narodnom muzikom i zabavom. MTV 3 pruža jednosatni program na ovim jezicima.
III. Višejezièni mediji i programi protiv govora mržnje Sukob iz februara 2001. godine doneo je i «govor mržnje»: veæina medija na makedonskom jeziku koristila je izraz «teroristi» pri opisu èlanova etnièke albanske zajednice, dok su mediji na albanskom nabrajali navodne zloupotrebe ljudskih prava od strane makedonskih snaga bezbednosti. Tokom sukoba i neposredno po njihovom okonèanju javni i privatni mediji èesto su bili krivi za huškaèke dezinformacije, a malobrojni su bili pokušaji da se prikaže i druga strana prièe. Na primer, TV stanica na makedonskom Channel 5 emitovala je izveštaj u kome prikazuje reportera koji iz neke kuæe ispaljuje metke prema albanskim položajima, dok je lokalna TV stanica na albanskom jeziku, po imenu nezavisna, emitovala jednosatni dokumentarni film o albanskoj Nacionalnoj oslobodilaèkoj armiji, a da pritom nije istražila ni jedan suprotan stav. Slièno tome, albanske dnevne novine Fakti i Flaka postali su otvoreno politièki i zalagali se za albansku borbu, dok je dotle relativno nezavisan nacionalni dnevnik na makedonskom jeziku, Dnevnik, postao olièenje makedonskog nacionalizma. MRTV je posebno postala efikasna propagandna ala- tka u rukama politièara sa obe strane sukoba. Izdvoje- nost emitovanja izmeðu razlièitih jezika koje smo gore opisali uèinila je dvojni uticaj moguæim – dok se make- donska vladajuæa elita koncentrisala na kontrolu progra- ma vesti na njihovom jeziku na MTV 1, albanskim vlada-
Tanja Popoviæ 35 juæim partijama (koja god da je bila u vladinoj koaliciji u dato vreme) bilo je dopušteno da dominiraju programima na albanskom jeziku. Ovo je dovelo do sasvim neobiène posledice - da je tokom vremena sukoba MRTV emitovala potpuno razlièite biltene vesti na albanskom i makedon- skom jeziku. Ovo je bilo prvi put vrlo uoèljivo tokom kosovske krize 1999. godine, kad je razlaz u percepciji intervencije NATO-a, naroèito kod Albanaca i Makedona- ca, postao oèigledan. Servis na albanskom okupio se u podršci svojim roðacima na Kosovu i stoga je podržavao NATO intervenciju, što je bilo u direktnoj suprotnosti sa onim što je Vlada tvrdila na MTV 1. Tokom ovog perioda javili su se prvi znaci buduæeg sukoba, pošto su mnogi Makedonci opažali albansku poziciju kao znak «alban- skog separatizma», dok se albanska populacija osetila od- baèenom i optuživanom od strane Makedonaca.11 Posle Ohridskog sporazuma od 13. avgusta 2001. godine, govor mržnje je išèezao sa makedonske medijske scene, ali su politizacija i polarizacija ostale. Jedan make- donski komentator je 2000. izjavio: «Mi nemamo govor mržnje, ali imamo govor straha. Ne znamo šta Albanci misle jer ne znamo njihov jezik. Tako da nas oni plaše (...).»12 Ove reèi još uvek važe i danas i taèno opisuju si- tuaciju u makedonskom društvu i medijima. Mediji su podeljeni jezièki, tako što svako glasilo izveštava svoju etnièku zajednicu, a najèešæe ima malo pokušaja da se otkrije šta druga etnièka zajednica misli ili govori u medi- jima. Ima vrlo malo etnièki inkluzivnog novinarstva, ili je- zièki mešanih programa i novina. Ovo je naroèito zbunju- 11. Dve nove publikacije odslikavaju ovo pitanje sa razlièitih gledišta. Vidi Dona Kolar-Panov, «Troubled Multicultural Broadcasting in Macedonia», Journal of Socio-Linguistics (2002), u štampi, i Veton Latifi, The Two Truths and Two ‘Publics’ in Macedonia, u štampi. 12. Mark Thompson, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Macedonia (FYROM) i Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000), 6.
36 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija juæe buduæi da je èinjenica da èlanovi razlièitih etnièkih grupa u zemlji po pravilu govore nekoliko jezika. Albanci obièno teèno govore albanski, makedonski, turski13 i srpsko-hrvatsko-bošnjaèki.14 Turci razgovaraju na tur- skom i makedonskom, ponekad na albanskom15, a tako- ðe i srpsko-hrvatsko-bošnjaèkom. Predstavnici romske zajednice govore romski i makedonski, ponekad albanski i srpsko-hrvatsko-bošnjaèki. Vlasi, najmanja grupa, govo- re vlaški i makedonski, srpsko-hrvatsko-bošnjaèki, èak i grèki. Srbi obièno teèno govore srpski i makedonski. Za razliku od njih, Makedonci obièno ne govore ni jedan od ostalih jezika koji se govore u zemlji. Izuzetak je srpsko- hrvatski, jezik sporazumevanja u prethodnoj Socijalisti- èkoj Federativnoj Republici Jugoslaviji. Sa datom raznolikošæu jezika koje govore èlanovi na- cionalnih grupa, èovek bi takoðe pretpostavio da postoji veliki potencijal za saradnju meðu razlièitim medijskim glasilima, kao i veliko tržište za višejeziène medije. Naža- lost, suprotno je sluèaj, posebno meðu medijima na al- banskom i makedonskom jeziku. Uprkos svemu, ima po- zitivnih primera (videti niže).
Još jedna prepreka za razvoj višejeziènih medijskih glasila je nedostatak obrazovanih novinara. Mada je veæ nekoliko godina obuka bila prioritet NVO-a i meðunarod-
13. Neki od njih govore turski jer je bilo prisilne migracije, organizovane od strane vlasti Kraljevine Jugoslavije izmeðu dva svetska rata, Albanaca sa Kosova i Makedonije u Tursku. Hiljade njih je bilo prognano. Neki su se vratili posle Drugog svetskog rata. Neki su održali veze sa rodbinom u Turskoj i šalju svoju decu tamo na studije, itd. 14. To je istorijsko nasleðe Jugoslavije, gde je srpskohrvatski bio jezik sporazumevanja. Ovo se pretežno odnosi na obrazovanu populaciju približno stariju od 25 godina. U ovom èlanku je izraz «srpsko-hrvatsko-bošnjaèki» povremeno korišæen da zameni srpskohrvatski. 15. Albanski govore samo oni koji žive u oblastima pretežno nastanjenim Albancima.
Tanja Popoviæ 37 nih organizacija koje rade u oblasti medijskog razvoja, sposobnost novinara u ovoj zemlji, bez obzira na etnièko poreklo, ispod je evropskih standarda. Situaciju pogorša- va i zastareo nastavni program na studijama medija na Univerzitetu Sv. Kirila i Metodija u Skoplju, gde se, dodatno, obuèava vrlo mali broj njih koji nisu makedon- skog porekla. U 2003. godini, na primer, bio je samo jedan albanski student koji je studirao žurnalizam na uni- verzitetu. Na Jugoistoèno Evropskom Univerzitetu u Teto- vu trenutno nema grupe za žurnalistiku. Meðunarodna zajednica uložila je nešto truda da pro- moviše višejeziène medije. NVO «Traženje zajednièkog terena» objavljuje besplatan meseèni magazin Višejezièni forum, koji se štampa na makedonskom, albanskom i engleskom, a distribuira se kao dodatak Dnevnika, kao i glasila Fakti i Utrinski Vesnik. Septembra 2002. došlo je do interesantnog poduhva- ta sa dvojeziènim dnevnim listom u privatnom vlasništvu Global (makedonski i albanski). Objavljivan je u dva posebna izdanja istog sadržaja – jedno izdanje na make- donskom i jedno na albanskom jeziku. Bio je to ambicio- zan pokušaj da se obezbede novosti i informacije, dok se pokušavalo da se premoste jezièke barijere meðu nje- govim èitaocima. Nažalost, posle starta punog obeæanja, distribucija je obustavljena decembra 2002. godine, izgle- da zbog finansijskih problema. Gostivar Voice, još jedna interesantna inicijativa, dvonedeljne su novine na albanskom, makedonskom i turskom jeziku koje se objavljuju u regionu Gostivara, a kreira ih meðuetnièka grupa mladih novinara. Finansiran od strane OSCE Istraživaèke monitorske misije u Skoplju i Meðunarodne organizacije za migraciju (IOM), prime- njen od strane «Meðuetnièkog projekta Gostivar», cilj projekta je da uspostavi meðuetnièki, politièki nezavisan
38 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija forum za lokalne opštinske vesti što æe se opsluživati re- gion Gostivara, koji oskudeva u štampanim medijima. Svrha ovog projekta je takoðe da obezbedi priliku mladim novinarima i urednicima, što ukljuèuje meðu- etnièku saradnju i izgradnju poverenja, a zatim i da pomogne u promociji boljeg razumevanja meðu etnièkim grupama. Gostivar Voice je nepolitièan i izbegava svaki politièki komentar i druga pitanja koja verovatno mogu da se pokažu spornim u višeetnièkom okruženju. Novine od ukupno osam stranica štampaju se u tri odvojene verzi- je: na albanskom (1.500 primeraka), makedonskom (1.000 primeraka) i turskom (500 primeraka). Sadržaj sve tri verzije je identièan. Najnoviji projekat POINT su studentske novine od osam stranica iz tetovske regije, koje se štampaju na makedonskom i albanskom jeziku, a obraæaju se zajed- nièkim interesovanjima mladih ljudi. Uz podršku OSCE-a i Meðunarodna organizacije za migraciju (IOM), POINT æe se izdavati svake druge nedelje sa štampanim brojem primeraka od 10.500, od èega je 2.500 na make- donskom a 8,000 na albanskom jeziku. Takoðe se plani- ra i izdanje na turskom jeziku. Pet nezavisnih, privatnih lokalnih TV stanica sa- raðuje od leta 2002. godine. Tri stanice na makedon- skom, TV Tera (Bitolj), TV Vis (Strumica), TV Zdravkin, i dve stanice na albanskom, TV Art (Tetovo) i TV Era (Sko- plje), rade na produkciji programa o tekuæim poslovima, kako bi svojoj publici prezentovale informacije iz skoro svih regiona zemlje. Program ima titlove, što obièno ne- dostaje veæini emitovanih programa. S jedne strane, ove produkcije imaju za cilj da osnaže profesionalnu sara- dnju i razmenu programa meðu stanicama razlièitih etni- èkih usmerenja. S druge strane, strategija je da se ojaèaju ove TV stanice kako bi se mnogo više fokusirale na loka-
Tanja Popoviæ 39 lne vesti, tako što æe pokrivati teme na profesionalan i od- govoran naèin, relevantan za sve stanovnike. Ovo sobom povlaèi samoispitivanje o raznolikosti gledišta meðu ra- zlièitim etnièkim zajednicama i jezièkim grupama. Radio Život je nezavisna dvojezièna radio-stanica koja emituje program na makedonskom i albanskom jeziku u oblasti Skoplja. Prvobitno je osnovan meðu- narodnim donatorskim novcem u martu 2001. godine. Programe vode jedan makedonski i jedan albanski vodi- telj, koji koriste tehniku parafraziranja da zajednièki pre- zentuju program na oba jezika. Bilingvalna tehnika korak je prema diverzitetu i toleranciji u makedonskim mediji- ma. Radio-stanica ima strasne poklonike meðu mladim ljudima. Radio Tetovo, Radio Semi (Debar) i Radio Albana (Kumanovo), koje rade pod sopstvenim rukovod- stvom, složile su se da reemituju sve programe.
IV. Najbolji postupci Razni veæ postojeæi ili planirani projekti i programi biæe predstavljeni u ovom poglavlju. Svi se oni bave multiet- nièkim izazovima i pokušavaju da iznaðu izvodiva i privlaèna rešenja za razlièite zahteve u sferi štampanih i radiodifuznih medija.
1. TV Tera: «Razlike nas povezuju». Privatna lokalna stanica promoviše veoma specifiènu kombinaciju meðu- etnièkih i dvojeziènih ili višejeziènih aspekata. TV Tera je pokrenula regionalni prekogranièni projekat, što je prvi pokušaj da se prikaže multietnièki pejzaž jugozapadne regije zemlje, severozapadnog dela Grèke i jugozapadnog dela Albanije. Produkcija sadrži šest emisija koje pred- stavljaju razlièite etnièke grupe (Makedonce, Grke, Alban- ce, Vlahe, Turke, Rome itd.) iz ovog regiona. Dokumentar-
40 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija ci «Razlike nas povezuju» bave se pitanjima ovih etnièkih grupa koja se tièu zakonskih prilika, njihovih kulturnih aktivnosti i uopšte naèina života, ispovednih i rodnih pita- nja, rešenja za tradicionalne sukobe i izgledima za više- etnièka društva sa mikro (lokalno) i makro (regionalno – prekogranièno) taèaka gledišta. Cilj projekta je da pred- stavi, kroz životne prièe populacije koja je vekovima živela na istom prostoru, ideje o otvorenom društvu i buduæoj prekograniènoj saradnji meðu opštinama i zajednicama kao jednom važnom sredstvu izgradnje poverenja, što spreèava prevladavanje predrasuda i poluistina. Original- ne reèi, iskazane maternjim jezikom govornika, biæe titlo- vane na makedonski, a produkciju æe ponuditi lokalnim TV stanicama u Korèi (Albanija) i Kozani (Grèka), sa titlo- vima na albanskom i grèkom jeziku, po zahtevu.
2. TV M: «Jezerske hronike». TV M je TV stanica na makedonskom jeziku koja se emituje u Ohridu, Strugi i okolnim oblastima. Nedavno su pokrenuli nov regionalni višejezièni udarni program nazvan «Jezerske hronike». Ovaj æe program pružiti proširene i raznolike vesti iz celog regiona Struge i Ohrida oko Ohridskog jezera, dobro po- znatog po tome što ga nastanjuju mnoge etnièke grupe još od pradavnih vremena (Makedonci, Albanci, Turci, Vlasi, Egipæani, Srbi, itd.).
3. Radio Cerenja. Ovo je medijsko glasilo na romskom jeziku sa etnièki pomešanim urednièkim timom (Romi, Turci i Makedonci). Oni æe inicirati višejezièni projekat koji se sastoji od programa na turskom i vlaškom (svaki po jedan sat nedeljno). Obezbeðivaæe informacije o lokal- noj samoupravi, obrazovanju, kulturnim dogaðajima, pre- danju i obièajima. Programi treba da pokrivaju tekuæe po- slove sa 60 posto vremena, a ostalih 40 posto biæe popunje-
Tanja Popoviæ 41 no muzikom. Ovo je veoma interesantan eksperiment koji pruža nadu, jer to znaèi da æe romska radio-stanica možda postati platforma za druge jezièke grupe, i pomoæi u jaèanju tolerancije i saradnje meðu etnièkim zajednicama.
4. Gradski desk, Tetovo. Ovaj projekat je višejezièni me- dijski desk u Tetovu, posveæen pokrivanju dnevnih vesti iz oblasti Tetova za sva medijska glasila. Projekat je zasno- van na ideji lokalnih novinara, a inicirala ga je Jedinica za medijski razvitak OSCE Istraživaèke monitorske misije u Skopju aprila 2002. godine, kao meru za multietnièku izgradnju poverenja u bivšoj kriznoj oblasti. Projekat promoviše i omoguæava saradnju meðu novinarima koji rade na albanskom i makedonskom jezi- ku. Njegov cilj je da poboljša pristup informacijama, da proširi listu vesti kako bi se publika bolje uslužila, da promoviše multietnièke vesti i razumevanje, kao i da po- digne ukupne standarde novinarstva. Njegov prevashodan cilj je produkcija vesti koje su potpuno istražene, uravno- težene i objektivne. Gradski desk produkuje dnevne uda- rne vesti, koje se tièu te oblasti, o širokom spektru tema, ukljuèujuæi ekonomiju, zaštitu okoline i kulturu. Prièa koja èini vest se istražuje, produkciju obavljaju etnièki pomešani timovi i nju potom emituju besplatno i na ma- kedonskom i na albanskom jeziku sve partnerske TV i radio stanice u regionu. Pored toga, nacionalna TV stani- ca A 1 i razni TV kanali u Skoplju takoðe emituju te vesti.
V. Zakljuèak Sadašnji radni radni uslovi za medije, bez obzira na jezik, vrlo su teški. Svih 926 registrovanih štampanih medija i 157 TV i radio emitera bore se da opstanu. To nije lak zadatak s obzirom na prilièno ogranièeno tržište od dva
42 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija miliona stanovnika, i usled oslabljene ekonomije. Kvalitet izveštavanja veoma mnogo varira, politièki uticaji su raši- reni a žurnalistièki standardi izgledaju nedostižni. Posle inicijalnog postkonfliktnog mirnog perioda, napetosti izmeðu makedonske i albanske populacije su kulminirale borbama u februaru 2001. godine. Sukob je dramatièno uticao na medije u zemlji. Govor mržnje po- stao je efikasan instrument za promociju etnièke eksklu- zivnosti u rukama nekih politièkih snaga. Posle sklapanja Ohridskog sporazuma 13. avgusta 2001, puške su za- æutale, govor mržnje je išèezao sa makedonske medijske scene i sad postoji veliki broj medijskih glasila koja fun- kcionišu na raznim jezicima. Ali, etnièke podele u medi- jima još uvek su prisutne. Medijska glasila i dalje se obraæaju samo jednoj etnièkoj publici i ne uspevaju da se bave pitanjima izvan te grupe. Ima vrlo malo etnièki in- kluzivnog novinarstva, višejeziènih novina i višejeziènih programa na radiju i televiziji. Iz ovih razloga mediji još nisu u stanju da odigraju ulogu koji bi trebalo kako bi promovisali toleranciju meðu razlièitim jezièkim grupa- ma u zemlji.
Danas postoji obilje dobrih ideja i inicijativa o tome kako mediji mogu promovisati toleranciju i razumevanje. Iskustva su ohrabrila nove uvide, mnogi novi projekti koji obeæavaju su veæ zapoèeti, a još mnogo više njih su u toku ili èekaju da budu primenjeni.
Tanja Popoviæ 43 Bibliografija EastWest Institute, Radni papir za projekat okruglog stola o prekograni- ènoj medijskoj kooperaciji. Projekat EastWest instituta koji pospe- šuje meðuetnièki dijalog i saradnju putem prekograniène saradnje u regionu Prespanskog/Ohridskog jezera – prema uspostavljanju Evroregiona. Sastanak 8-9. novembra 2002. u Korèi, Albanija. Forum, br. 121 (17. 1. 2003), 29. Kolar-Panov, Dona, i Van den Haute, Francis, i Markovik, Marjan (ur.), MAP 2000 – Projekat istraživanja makedonske medijske publike, Institut za sociološka, politièka i pravna istraživanja (Skoplje, 2000). Kolar-Panov, Dona, «Tegobno multikulturalno emitovanje u Makedoni- ji», Žurnal za sociolingvistiku (2002), u štampi. Melcic, Dunja, «Zwischen Pluralismus und Denkdiktatur: Die Medienlandschaft», in id. (ed.), Der Jugoslawienkrieg. Handbuch zur Vorgeschichte, Verlauf und Konsequenzen (Opladen, 2002), 317-31. Nineski, Blagoja, Lokalnite elektronski mediumi vo Makedonija (Prilep, 1998). Nineski, Blagoja, Pecatenite i elektronskite mediumi vo Makedonija (Skopje, 2000). Nicolet, Claude, «Medien in Mazedonien: Zwischen Kriegshertze und Friedensförderung», Südosteuropa Mitteilungen, 31/41 Jg. (2001), 282-89. Sovet za radiodifuzija na Republika Makedonija, Informacija za radio i TV programite na jazicite na nacionalnostite na elektronskite mediumi vo RM (Skopje, 2002). Thompson, Mark, Slovenia, Croatia, Bosnia and Herzegovina, Mace- donia and Kosovo. International Assistance to Media (Vienna: OSCE Representative on Freedom of the Media, 2000). Trpevska, Snezana, «Das Mediensystem Mazedoniens», in Hans-Bredow-Institut (ed.), Internationales Handbuch (Baden-Baden, 2002), 425-35.
44 Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija Preporuke
Kako bi se premostio jaz izmeðu razlièitih zajednica, zakonski preduslovi su od kljuènog znaèaja: • Nekoliko radnih grupa sada razraðuju nacrt zakona o radiodifuziji. Ova izmenjena, celovita i stoga jaka zakonska uredba biæe važna za primenu veæ postoje- æih zakona, kao i za borbu sa dobro poznatim poteš- koæama, kao što je prenatrpano medijsko tržište uz nepoštenu konkurenciju. • Novi zakon protiv radiodifuznog piratstva pospešiæe sopstvenu produkciju, koja æe, sa svoje strane, bolje odslikavati bogato i raznoliko društvo te zemlje.
Kako bi se pospešila zajednièka javna sfera i eliminisale predrasude i neznanje: • Mediji na svim jezicima kojima se u zemlji govori treba da težeodražavanju multietnièke strukture zemlje, umesto da se samo fokusiraju na jednu zaje- dnicu. Ovo se može postiæi uz više «pozitivnog govora» jednih o drugima, uz veæe obraæanje pažnje na zajednièke probleme i svakodnevna pitanja koja pogaðaju celu populaciju, umesto na informisanje u skladu sa etnièkim usmerenjem. • Postupci kakvi su meðuetnièka razmena programa, zajednièke redakcije i mešani urednièki timovi od kljuène su važnosti. Nadalje, jedan vrlo jednostavan ali efektan naèin da se dopre do šire publike jeste titlovanje programa. Trenutno, MRTV nije u stanju da ponudi višekanalni zvuèni program, ali æe taj veo- ma koristan servis možda biti izvodljiv u buduænosti. • Trebalo bi ojaèati produkciju lokalnih vesti kako bi se odrazile potrebe lokalne populacije i pokrila pitanja relevantna za svie stanovnike, ukljuèujuæi raznolika stanovišta razlièitih zajednica. Proces uspostavljanja lokalne samouprave, koji je u toku,
Preporuke 45 pruža ogromne moguænosti, posebno medijima ma- njina da odigraju tu važnu ulogu.
Obrazovanje i istraživanja zahtevaju posebnu pažnju: • Istraživanja treba ohrabrivati i podržati radi poveæa- vanja znanja o medijima. Prvi koraci, koji se sastoje od profesionalnih razmatranja i medijskog monito- ringa, veæ su preduzeti, ali je to potrebno redovno èi- niti i razvijati tako da garantuje stalno istraživanje i posmatranje. Te rezultate treba podeliti medijima, zajednici, novinarima, udruženjima, medijskim ne- vladinim organizacijama i drugima, kako bi se pobo- ljšala razmena izmeðu korisnika i novinara. • Žurnalistièko obrazovanje je od krajnje važnosti. Moraju se razviti i osnažiti svi nivoi obrazovanja. Mada se medijske NVO usredsreðuju na obuku novi- nara, Odsek za žurnalistiku Univerziteta Sv. Kirilo i Metodije u Skoplju je u periodu transformacije. Na- stavne programe treba osavremeniti, a predavanja treba prilagoditi kako bi odgovorili stvarnim zahtevi- ma savremenog novinarstva. Obrazovanje i obuku u izveštavanju o pitanjima diverziteta treba posebno pospešiti i uèvrstiti.
Da bi osnažili razmenu i interakciju unutar opšte popula- cije i ohrabrili meðukulturnu komunikaciju na svim nivoi- ma (nacionalnom, regionalnom, lokalnom i prekograni- ènom), mediji još zavise od podrške i pomoæi meðunaro- dne zajednice. Dalje obavezivanje i potkrepljujuæa podr- ška meðunarodne zajednice nužni su u buduænosti.
46 Preporuke Romain Kohn Luksemburg
Luksemburg je jedinstveno društvo. Ono je isto toliko mul- tikulturalno koliko i višejezièno. Kao što je sociolog Fer- nand Fehlen primetio: «Ako postoji jedna specifièna jezièka kompetencija Luksemburžana, onda je to višejeziènost. U velikom Vojvodstvu koegzistiraju tri jezika: luk- semburški, francuski i nemaèki. Do sada nije bilo nika- kve politièke ili kulturalne hijerarhije meðu njima. Upo- treba jezika zavisi pretežno od situacije u kojoj se naðete. Na primer, korišæenje jezika u medijima složeno je i nije ga lako razumeti ako niste odomaæeni. Opet, ne postoje egzaktna pravila, a ona koja postoje sve je teže definisati. Sve do nedavno jezik štampe je bio èisto nemaèki (mada je uvek bilo èlanaka na francuskom, a ponekad na luksemburškom i engleskom, u svakom izdanju). To je još uvek dominantan jezik štampanih medija u celini, ali se nedavno pojavilo nekoliko jednojezièkih francuskih novina. Na radiju i televiziji luksemburški se govori skoro sve vreme. Neki lokalni programi se emituju na engles- kom i na romanskim jezicima. Tako, dok nemaèki ostaje najprominentniji jezik štampe, a radio i televizija emituju na luksemburškom, administracija skoro iskljuèivo upotrebljava francuski. Oèigledno je da je u svakodnevnom životu francuski jezik uznapredovao od 1990-ih kao jezik sporazumevanja. Ovom trendu je protivteža èinjenica da Vlada podržava ideju o integraciji useljenika u lokalno društvo koja treba da se odvija putem usvajanja domaæeg jezika. Zapravo, važnost luksemburškog i upotrebu tri zajednièka jezika bez predrasuda veæina populacije sagledava kao central- nu taèku njihovog nacionalnog identiteta.
Romain Kohn 47 To nije tako iznenaðujuæe ako se uzme u obzir demo- grafski sastav zemlje (referentna godina: 2001). Od 440.000 stanovnika Velikog Vojvodstva, samo 277.000 ima pasoš Luksemburga. To znaèi da ne-državljani èine skoro 37 procenata populacije, od èega Portugalci pred- stavljaju najveæu stranu zajednicu od 59.000 ljudi. Dodaj- te tome nekih 89.000 Francuza, Belgijanaca i Nemaca ko- ji svakog radnog dana doputuju u Luksemburg iz svojih matiènih zemalja, buduæi da su zaposleni u Velikom Voj- vodstvu. Pod tim okolnostima je skoro nemoguæe utvrditi ko kome kada govori na kom jeziku. Postoje mnoge vari- jable koje utièu na upotrebu izvesnog jezika a ne nekog drugog, tako da je nemoguæe ispisati listu pouzdanih pravila.
I. Istorijska pozadina Luksemburg (Lucilinburhuc, na staronemaèkom jeziku) osnovan je kao tvrðava davne 963. godine. Bio je deo sve- tog Rimskog carstva nemaèke nacije, a jezik kojim se go- vorilo bio je gornjonemaèki dijalekt. Èetiri veka kasnije ta se teritorija proširila na sever i zapad i bila je podeljena na dva dela: francuski (gde su lju- di govorili valonski) i nemaèki deo (gde se upotrebljavao luksemburški dijalekt). Pisani i administrativni jezici su bili podeljeni prema regionima, na francuski i nemaèki, u njihovom starom obliku. Grad Luksemburg bio je izuzetak od ovog pravila: iako je pripadao nemaèkom delu, admi- nistracija je odabrala francuski kao radni jezik.
Tokom prve okupacije pod kraljem Lujem XIV i njegovim trupama 1684. godine, upotreba nemaèkog jezika bila je skoro potpuno zabranjena. Jedan vek kasnije, zbog Fran- cuske revolucije, porasla je važnost francuskog jezika i on
48 Luksemburg je prodreo èak i u lokalnu administraciju nemaèke regije. Ali, èak i posle uvoðenja Napoleonovog Zakonika 1804. go- dine – prvog zakonika francuskog graðanskog prava, koji je bio neophodan kao okvirni, usled postojanja mnogih izdvo- jenih sistema obièajnog prava u Francuskoj pre 1789. godi- ne – luksemburški je ostao jezik koji su svi delili. Godine 1839, tokom Londonske konferencije, Luk- semburg je dobio politièku nezavisnost. Cena koja je za to plaæena bila je podela teritorije. Kraljevina Belgija do- bila je valonsku oblast, a ostatak teritorije postao je ono što se danas zove Veliko Vojvodstvo Luksemburg, tada si- tuirano u regiji gde se govorio nemaèki jezik. Ali, nemaèki nije ugrozio preovlaðuvajuæi francuski jezik, pošto holan- dski kralj, veliki vojvoda Vilijem II, nije podržao civilne službenike po tom pitanju. Na kraju su ugledni Luksem- buržani uspeli da ustanove francuski kao administrativ- ni, sudski, pa èak i politièki jezik. Industrijska revolucija donela je važne sociodemogra- fske promene krajem devetnaestog veka. Luksemburg, ko- ji je oduvek bio siromašna poljoprivredna zemlja, primo- rana da mnoge svoje stanovnike šalje da potraže bolji život preko okeana, sad je postao privlaèan za useljenike, prvo iz Nemaèke, potom iz Italije. Jezièko pozicioniranje posta- lo je politièko pitanje. Da bi se oznaèila distanca od ne- maèke konfederacije i Luksemburg zaštitio od nemaèkih nacionalista, donet je zakon kojim je francuski stavljen u isti položaj kao nemaèki, jezik koji su deca morala da uèe u osnovnoj školi. Konaèan jezièki program definisan je da- lekosežnom školskom reformom 1912. godine.
Važnost luksemburškog jezika za nacionalni identitet zemlje postao je oèigledan tokom Drugog svetskog rata, kada su Luksemburg okupirali nacisti. Nemaèki gauleiter
Romain Kohn 49 (naèelnik okruga) odluèio je da obavi popis stanovništva oktobra 1941. godine, jer je hteo da stanovnici Luksem- burga iskažu svoje bliske veze sa nemaèkom kulturom. Svakome je reèeno da izabere «nemaèki» tri puta, kada bude upitan za svoj jezik, državljanstvo i etnicitet. Èak ni èinjenica da su nacisti upozorili ljude na posledice ako bi odgovorili «luksemburški» nije spreèila domaæe stanov- ništvo da upravo uèini tako. Pošto su nacisti postali svesni ponosa tih ljudi na sopstveni identitet (više od 95 procena- ta reklo je «luksemburški» u odgovoru na sva tri pitanja), prestali su sa prebrojavanjima.
II. Zakonski okvir za medije Slobodu govora i slobodu štampe garantuje èlan 24 Usta- va, koji datira iz 1868. godine: «Sloboda govora u svim sluèajevima i sloboda štampe je garantovana, podložna potiskivanju svih prekršaja poèinjenih u ispoljavanju tih sloboda. Ne sme se nikad uvoditi cenzura. Sigurnosni de- poziti ne smeju se zahtevati od pisaca, izdavaèa i štampa- ra. [...]» Upotreba jezika regulisana je tek posle Drugog svet- skog rata, kada su delovi Ustava bili promenjeni 1948. godine. Èlan 29 jednostavno glasi: «Zakon æe regulisati upotrebu jezika u administrativne i sudske svrhe.» Pret- hodni èlan 29 iz 1868. godine glasio je: «Upotreba ne- maèkog i francuskog jezika je opcionalna. Ona se ne može ogranièavati.» Godine 1984. donet je Zakon o upotrebi jezika. Ustav se odnosio na ovaj buduæi zakon još 1948, ali je trebalo da se pojavi jedan èlanak u nemaèkim desnièarskim novi- nama 1980. godine da bi zapoèeo zakonodavni proces u Velikom Vojvodstvu. Neonacisti su tvrdili da Luksem- buržani govore nemaèki, jer je njihov maternji jezik samo
50 Luksemburg nemaèki dijalekt. Javnost i politièari su se uznemirili. Parlament je usvojio inicijativu kojom se traži od Vlade da pripremi predlog zakona. Zakon koji je proistekao iz rasprave reguliše upotrebu jezikâ na zakonodavnom, administrativnom i sudskom nivou. On ne pominje medi- je, pošto se oni uopšte ne smatraju delom javne sfere u koju bi Vlada trebalo da se upliæe. Tri su glavne taèke ovog zakona, jedinog koji se bavi upotrebom jezika na širokoj osnovi. Prvo, luksembur- škom je dat status nacionalnog jezika (važna nijansa u poreðenju sa zvaniènim jezikom kako je shvaæem u Ev- ropskoj Uniji, na primer). Drugo, svi zakonodavni doku- menti moraju biti napisani na francuskom. Najzad, u administrativnim i sudskim poslovima mogu se koristiti sva tri jezika (luksemburški, francuski i nemaèki). Kada se obraæa administraciji, graðanin može koristiti bilo koji od ova tri jezika; odgovor bi trebalo da bude na istom je- ziku, «koliko god je to moguæe», kako zakon navodi. To znaèi da skoro svi zahtevi administraciji traže odgovor na francuskom, jer civilni službenici nisu navikli na druge jezike, ili ne poznaju dovoljno tehnièki vokabular na dru- gim jezicima. Sadašnji Zakon o štampi datira iz 1869. godine. Odav- no se smatra da je potrebno reformisati ga, i 2002. godine je državno ministarstvo, kao vladina služba odgovorna za medije, podnelo nacrt novog zakona; ovaj je još na disku- siji. Njime se uzima u obzir Evropska konvencija o ljud- skim pravima, kao i nadležnost Evropskog suda za ljud- ska prava. François Biltgen, ministar za komunikacije u èijoj je nadležnosti ovaj predlog zakona, oèekuje da æe to biti jedan od najmodernijih medijskih zakona u Evropi, kada verovatno bude usvojen u parlamentu krajem 2003.
Romain Kohn 51 godine. Promene se uglavnom bave statusom novinara, ali neæe sadržati nikakve dodatne propise u pogledu jezika. Godine 1976. donet je jedan zakon kako bi se štampa subvencionisala javnim novcem. Administracija je 2001. godine novinama direktno dala 4.3 miliona evra, ne raèunajuæi svu individualnu podršku koju štampani me- diji primaju od Vlade, bez obzira na njihove politièke na- klonosti. Kako bi imale prava na subvenciju, novine se moraju izdavati bar jednom nedeljno, moraju upošljavati najmanje pet novinara i biti od opšte važnosti (tj. baviti se nacionalnim i meðunarodnim vestima, ekonomijom, društvenim poslovima i kulturom). Samo se novine pre- težno pisane na jednom od tri jezika (luksemburški, fran- cuski i nemaèki) mogu kvalifikovati za javne fondove. Ne- ke novine teško da bi preživele bez pomoæi štampi; druge, kao Le Jeudi, verovatno nikad ne bi bile stvorene bez izgleda da budu subvencionisane od države.
III. Mediji i upotreba jezika Situacija u luksemburškim medijima, sa njihovom upo- trebom razlièitih jezika, isto je toliko jedinstvena koliko i složena. Po pravilu, može se reæi da štampom dominira nemaèki (èak iako je nekoliko novina samo na francus- kom izašlo na tržište poslednjih godina), dok je na radiju i televiziji jezik sporazumevanja luksemburški (opet sa ne- kim izuzecima koje vredi zapaziti).
1. Štampani mediji. Prema statistici UNESCO-a, Luk- semburžani su strasni èitaoci štampe. Preko jedne èetvrti- ne svih domaæinstava kupuje više od jednih nacionalnih dnevnih novina, skoro u svim sluèajevima putem pretpla- te. Zahvaljujuæi njihovom poznavanju jezikâ, Luksem- buržani su u stanju da èitaju novine iz mnogih razlièitih
52 Luksemburg zemalja (uglavnom magazine za one sa posebnim intereso- vanjima, a koji ne postoje u Velikom Vojvodstvu, sa izuzet- kom magazinâ posveæenih automobilima). Meðutim, da bi èitali lokalne vesti, moraju se uzdati u domaæu štampu. Godine 1848, devet godina pošto je Luksemburg ste- kao nezavisnost, sastavljen je Ustav Velikog Vojvodstva. Sa novim zakonskim propisima cenzura je nestala. Nije se èekalo dugo na štampanje prvih novina, Luxemburger Wort. Ne samo da taj dnevnik još postoji, on èak ima najširu publiku (sa 49 procenata) i tiraž (sa preko 78.000 prodatih primeraka, što predstavlja približno dvostruki tiraž svih ostalih dnevnih novina zajedno) u Luksembur- gu. Novina je u vlasništvu Arhiepiskopije i ima jaku kato- lièku urednièku boju. Ali, tokom poslednjih godina otvo- rio je svoje stranice drugim ideološkim strujama, ne za- nemarujuæi svoje verske korene. To svakako jesu najpou- zdanije novine u sektoru novinskog izveštavanja. Njen ideološki parnjak, kao protivteža, zove se Tage- blatt (20 posto èitalaštva). Poèeo je sa izlaženjem 1913. godine i posredno pripada socijalistièkom sindikatu OGBL. Tokom 1930-ih obe su se novine žestoko napada- le: Tageblatt je u nacistima video politièkog neprijatelja kojeg treba ukloniti, dok je, barem prvih godina, Luxem- burger Wort zatvarao oèi pred Hitlerovom Nemaèkom, jer ga je politièka desnica smatrala poslednjom nadom za zaštitu zapadne Evrope od komunistièke pretnje. Kada su nacisti okupirali Luksemburg 1940. godine, obe novine su dovedene u red. U potpunosti politièki organi su komunistièki Ze- itung vum Lëtzebuerger Vollek (osnovan 1946, danas ima jedan procnat èitalaštva) i liberalni Journal (osnovan 1948, pet procenata èitalaštva), pošto su oba u vlasništvu
Romain Kohn 53 svojih partija. Pokretaèi i jednih i drugih novina igrali su istaknutu ulogu u otporu nacistièkim okupatorima. D’Lëtzebuerger Land (tri procenta èitalaštva) najstari- ji je politièki nedeljnik. Pokrenut je 1954. godine, uz po- moæ finansijera bliskih magnatu èelika Arbedu. Drugi poli- tièki nedeljnik blizak je Zelenoj partiji, a ima jedan proce- nat èitalaca. Woxx, preimenovan 2000. godine, pošto je startovao 12 godina ranije kao Gréngespoun, njegovi tvor- ci oduvek su smatrali alternativom «buržoaskoj» štampi. Tako svaka struja na politièkom i ekonomskom ob- zoru ima svoje sopstvene novine. Ali, kad je u pitanju ni- vo prodaje potreban da se posluje sa dobitkom, trebalo bi da na tržištu ima prostora samo za jedne od ovih novina. To što i dalje postoje, uprkos niskim tiražima i nezna- tnom prihodu, jeste usled sveukupne volje koju svaka po- litièka partija iskazuje da održi raznolikost mišljenja, ga- rantovanu putem pomoæi štampi. Ostale novine koje primaju pomoæ iz javnih finansija su Revue (osnovane 1946, 25 procenata èitalaštva danas) i Télécran (osnovane 1978, 34 procenta èitalaštva danas), dva nedeljna ilustrovana magazina sa naglaskom na tele- vizijskom programu, i Le Jeudi (osnovan 1997, sedam procenata èitalaštva danas), jedini nedeljnik na francus- kom jeziku. Krajem 2001. godine osnovane su još dve dnevne novine: La Voix du Luxembourg i Le Quotidien. One imaju po sedam procenata èitalaštva, a objavljuju èlanke samo na francuskom. Njihovo politièko opredelje- nje daleko je manje vidljivo, èak iako su u vlasništvu dve glavne novinske grupacije: Groupe Saint-Paul (Luxem- burger Wort, Télécran, La Voix du Luxembourg) i Edit- press (Tageblatt, Revue, Le Jeudi, Le Quotidien).
54 Luksemburg 1.1. Višejezièni mediji. Teško je zamisliti da je prvo izdanje Luxemburger Wort-a, objavljeno odmah posle uki- danja cenzure 1848. godine, sadržalo samo èlanke napisa- ne na nemaèkom jeziku. Svako ko bi danas poželeo da èita jedan od vodeæih nacionalnih novina morao bi da po- znaje nemaèki i francuski, u najmanju ruku. Èlanci na oba jezika su jedan pored drugog i ne postoji prevod. Šta- više, možete naiæi na citat na francuskom u èlanku na ne- maèkom, bez prevoda, i obrnuto. Izveštaji na nemaèkom obuhvataju približno 70 procenata, èlanci na francuskom oko 25-30 procenata, a razliku nadoknaðuju izveštaji na luksemburškom ili bilo kojem drugom jeziku. Ovaj jedin- stven sistem glatko funkcioniše, jer je Luksemburg neka vrsta lingvistièkog lonca za pretapanje. Godine 1988. lingvista Guy Berg napravio je kvanti- tativnu analizu jezika koji se koriste u višejeziènim novi- nama Luxemburger Wort i Tageblatt. Podelio je novine na 13 kategorija i dobio sliène rezultate za svake od njih. Sport je najviše koristio samo jedan jezik: oko 95 proce- nata èlanaka bilo je napisano na nemaèkom. Uvodnici na nemaèkom èinili su 91 procenat, lokalne vesti 87 proce- nata, prva strana 84 procenta, vesti iz sveta 80 procenata, a domaæe vesti 73 procenta; preostali postotak su bili èlanci na francuskom, pošto luksemburški ne igra važnu ulogu u ovim kategorijama (osim kod lokalnih vesti sa 4.5 procenata). U to vreme, stranice o umetnosti bile su u odnosu 56 prema 41.5 procenata u korist nemaèkog; da- nas je taj odnos možda pretegao u korist francuskog. Ponude za posao bile su kategorija gde je francuski vodeæi sa 84 procenta; danas æete takoðe naæi izvestan broj ponuda posla na engleskom. Pedeset dva procenta oglasa bili su objavljeni na francuskom, 38 na nemaèkom i 10 na luksemburškom. Danas možda ima još manje ko-
Romain Kohn 55 mercijalnih poruka na nemaèkom. Oblast u kojoj je ne- maèki skoro proteran jesu društvena obaveštenja. U to vreme, više od 80 procenata objava roðenja ili brakova bi- lo je napisano na luksemburškom. Interesantno je da su ljudi bili skloni da odaberu pre francuski (45 procenata) kada su morali da objave smrt neke osobe.
1.2. Jednojezièni mediji. Kako je broj stranaca koji žive u Luksemburgu u stalnom porastu još od 1970-ih, a tre- nutno je taj broj skoro 37 procenata populacije, francuski sve više preuzima ulogu jezika sporazumevanja u svako- dnevnom životu (posebno u trgovini i ugostiteljstvu, gde veliki procenat radne snage dolazi iz francuske ili belgij- ske zajednice). Iz tog razloga su luksemburški izdavaèi od nedavno poèeli da ulažu napore da ciljaju francusku zaje- dnicu u zemlji. Trenutno postoje tri francuske jednoje- ziène novine: dva dnevnika, La Voix du Luxembourg i Le Quotidien, kao i nedeljnik Le Jeudi. Glavni razlog za osnivanje ove tri novine je komercija- lan (èak iako nijedan izdavaè ne oèekuje da æe zaista za- raditi novac u tom poduhvatu). Neki izdavaèi veruju da, usled prisustva sve više ljudi koji govore francuski u Luk- semburgu, mora da postojati i novi èitaoci koje treba pri- dobiti. To je utoliko pre sluèaj što ljudi koji govore frna- cuski obièno nisu u stanju da èitaju veæinu nemaèkih èla- naka u višejeziènim novinama, pa stoga još ne kupuju lo- kalne dnevne ili nedeljne novine. To je sasvim taèno, ali ipak La Voix du Luxembourg i Le Quotidien još nisu istin- ski uspešni. Njihovo èitalište sa ukupno 14 procenata ima samo tri procenta više od luksemburškog izdanja francus- kih dnevnih novina Le Républicain lorrain, koje su, kada se ove ugasile krajem 2001. godine, imale 11 procenata. Ovo izdanje je pokrenuto ranih 1960-ih, ali su poslednjih
56 Luksemburg godina tiraž i prihodi stalno opadali. (Treba zapaziti: Le Républicain lorrain je partner Le Quotidien-a). Treba uzeti u obzir i kulturnu dimenziju kada po- kušavamo da objasnimo relativan neuspeh izdavaèa u privlaèenju nove èitalaèke publike. Izgleda da postoji nes- klad izmeðu broja stanovnika Velikog Vojvodstva koji teèno govore francuski i onih meðu njima koji su zainte- resovani za luksemburške tekuæe poslove. Potencijalni «prirodni» èitaoci jednojeziène štampe na francuskom (bankari, eurokrate, imigranti, svakodnevni putnici) više vole da se drže novina koje se štampaju u njihovim ma- tiènim zemljama (što je vrlo lako, pošto su svi važniji inostrani naslovi dostupni u Luksemburgu). Kad to ne bi bilo taèno, koje bi moguæe objašnjenje bilo za èinjenicu da Le Quotidien nije uspeo da preuzme èitaoce Le Répu- blicain lorrain-a. Le Quotidien je oèigledno naslednik Le Républicain lorrain-a (pošto su te novine obustavile izlaženje kad se Le Quotidien pojavio i preuzeo pretplatni- ke). Razlika je u njihovoj ureðivaèkoj politici: Le Quotidi- en se više fokusira na Luksemburg, a manje na Francusku i region Lorene. Tako da ste, kad je Le Républicain lorrain posle 40 godina obustavio štampanje svog luksemburškog izdanja krajem 2001, mogli da vidite kako èitaoci kupuju izdanje Le Républicain lorrain-a iz Tionvila, a ne Le Quoti- dien, èak ni La Voix du Luxembourg. Još jedan nalaz ankete koju je vršio TNS (Taylor-Nel- son Sofres) pokazuje da je èitalaštvo La Voix du Luxem- bourg podjednako rasprostranjeno meðu Luksemburža- nima i strancima (anketa ne govori o tome da li se ovo odnosi i na Le Quotidien, ali se može pretpostaviti da su cifre iste). Najzad, sve ovo znaèi da, ako se oštra konku- rencija izmeðu ova dva jednojezièna francuska dnevnika nastavi, to neæe biti zato što postoji ogromna potražnja
Romain Kohn 57 stanovništva koje govori francuski ili onih koji putuju ovamo na posao svaki dan. To je uglavnom zbog grabljive politike cena dve najvažnije i ideološki suprotstavljene komapnije u Velikom Vojvodstvu, pošto obe strane izgle- da smatraju da æe na kraju samo jedne novine preživeti. (Ironièno, na izbor èitalaca izmeðu La Voix du Luxembo- urg i Le Quotidien-a izgleda da ne utièu njihovi politièki stavovi, prema društvenom istraživanju instituta Ilres, su- protno ponašanju èitalaca na tržištu višejeziène štampe. Ali opet, ove novine su mnogo više politièki pristrasne.) Štampa na engleskom jeziku je, zasad, van domašaja ove dve glavne medijske grupe. Godine 1981. direktor za zapošljavanje Pol Wirtz došao je na ideju da izdaje nedelj- nik za struènjake, Luxembourg News. Sedam godina ka- snije ga je sledio meseèni magazin Business. Oba moraju da prežive bez podrške javnih finansija, pošto engleski ni- je meðu tri jezika koje pominje Zakon o korišæenju jezi- ka iz 1984. godine. Kompanija International City Magazi- nes objavila je 25. marta 2003. da «obustavlja izdavanje svih svojih naslova», meðu njima Luxembourg News i Business. Pol Wirtz trenutno traži nove investitore, a uve- ren je da æe njegove novine biti uskoro ponovo pokrenute. Postoje i novine koje se obraæaju lokalnom portugal- skom tržištu. Prvi koji se pojavio bio je Contacto (devet procenata èitalaštva). Ovaj nedeljnik osnovan je 1970. i pripada Groupe Saint-Paul. Njegov konkurent Correio (4 procenta èitalaštva) u vlasništvu je Editpress-a, a starto- vao je 1999. godine. Aprila 2003. pojavio se Présence hellénique kao prvi meseènik na grèkom (i francuskom). Osim engleskih, portugalskih i grèkih novina i maga- zina, u Luksemburgu se ne štampa nijedna druga novina za bilo koju drugu jezièku grupu. Ako stanovnici Italijani, Španci, Flamanci ili Holandjani žele da èitaju novine na
58 Luksemburg svom maternjem jeziku, moraju da odu do kioska gde æe naæi više nego jedne dnevne novine ili nedeljnik, uvezene iz njihovih zemalja. Konaèno, jedno razmatranje ili, verovatnije, na- gaðanje: teško je zamisliti da æe jednog dana neki izdavaè pokrenuti novine samo na nemaèkom. To je, prvo, zbog nacistièke okupacije tokom Drugog svetskog rata, koja je uslovila da Luksemburžani usvoje izvestan kritièki stav prema Nemaèkoj i njenoj kulturi (mada Luksemburžani èitaju daleko više nemaèke nego francuske novine i knji- ge, i gledaju mnogo više TV programa iz Nemaèke nego Francuske). A drugo, to je prosto zato što niko ne vidi po- trebu za jednojeziènom štampom na nemaèkom jeziku u višejeziènom kulturalnom kontekstu.
1.3. Strana štampa. Luksemburžani pomno prate stra- nu štampu. Ta navika nije samo u vezi sa njihovom višeje- ziènošæu, to je i posledica velièine zemlje. Na novinskim štandovima uopšte neæete naæi magazine za one sa pose- bnim interesovanjima, kao što su kompjuteri, kulinarstvo ili sport. A oni Luksemburžani koji neæe da èitaju samo izveštaje novinskih agencija o meðunarodnim poslovima moraæe da se okrenu stranim dnevnicima i nedeljnicima. Lokalna štampa jednostavno nema finansijska sredstva da bi imala svoje dopisnike širom važnih svetskih metro- pola, niti èak da bi poslala reportera na poseban zadatak u neku oblast krize. Na novinskim štandovima u Luksemburgu mogu se naæi sve važnije meðunarodne novine, ukupno više od 5.300 naslova. Ali njihovi pojedinaèni podaci o prodaji mali su u poreðenju sa lokalnim novinama. Osim jednog vrednog izuzetka, nemaèkog tabloida Bild. Mada on pot-
Romain Kohn 59 puno zanemaruje lukesmburšku realnost i tekuæe poslo- ve, èita ga osam procenata populacije.
2. Radiodifuzni mediji. Radio i televizija su definitivno oblast u kojoj luksemburški jezik jeste jezik sporazume- vanja, ali kao i kod štampanih medija, postoje neznatni višejezièni izuzeci na mnogim programima. Jedina naci- onalna TV stanica RTL Télé Lëtzebuerg, kao i tri naci- onalna radio-programa RTL Radio Lëtzebuerg, sociokul- turni Radio 100,7 i DNR (Den neie Radio), emituju se na luksemburškom. To se odnosi i na dve od tri regionalne stanice: Radio Ara i Eldoradio. Radio Latina, meðutim, emituje program na romanskim jezicima, pretežno protu- galskom. Sa izuzetkom jedne stanice (koja emituje na por- tugalskom i francuskom), svih ostalih 13 lokalnih ra- dio-stanica skoro iskljuèivo emituju na luksemburškom. Tri kablovska TV kanala takoðe emituju program na luk- semburškom. Mada danas postoje brojni radio i televizijski programi za lokalno stanovništvo, ovakva situacija je novijeg datu- ma, pošto je RTL držao radiodifuzni monopol tokom šest decenija, a liberalizacija frekvencija zapoèela je tek posle 1991. godine, kada je usvojen novi zakon. Istorija elek- tronskih medija zapoèela je 1931. godine, kada je osnova- na Compagnie luxembourgeoise de radiodiffusion, da- našnja RTL Grupa. Ali, tokom tri decenije njenog postoja- nja emitovani su programi samo na francuskom, ne- maèkom i engleskom. Ti se programi nisu posebno obra- æali lokalnoj populaciji. Radio Lëtzebuerg (na luksembur- škom) otpoèeo je s radom tek 1959. godine. Deset godina kasnije startovao je Télé Lëtzebuerg (takoðe na luksem- burškom, ali je tokom više od 20 godina bio samo dvosa-
60 Luksemburg tni program svake nedelje popodne; današnji dnevni ma- gazinski program i vesti u produkciji su od 1991. godine). Uglavnom, magazinski program i vesti nude se na luksemburškom. Ali, ako gost u radio ili TV programu dolazi iz Nemaèke ili Francuske, intervju se vodi i emituje na njegovom ili njenom jeziku, a prevod se ne obe- zbeðuje. Opet, i tu postoji jedna jedinstvena odlika. Kako bi se obratila stranim zajednicama u Velikom Vojvodstvu, Vlada obezbeðuje fondove za prevod na francuski jezik dnevnog polusatnog TV programa vesti. On se emituje si- multano na drugom stereo kanalu. Sociokulturni Radio 100,7, koji se na talasima poja- vio 1993. godine, prvi je i jedini program finansiran iz jav- ne potrošnje. Kako ima kulturnu ali i politièku namenu, on svakog jutra emituje program vesti na francuskom u trajanju od 15 minuta. Ranije je RTL imao nedeljne ra- dio-programe namenjene portugalskoj, italijanskoj i špan- skoj zajednici, kao i za graðane iz bivše Socijalistièke Fe- derativne Republike Jugoslavije, a na televiziji program na italijanskom. Tokom vremena oni su išèezli. Pošto je RTL izgubio svoj radiodifuzni monopol, smtrao je da više ne mora da preuzima javnu misiju u informisanju stranih za- jednica na njihovom jeziku. Radio Latina preuzeo je tu ulogu i obraæa se posebno Portugalcima, Italijanima, Špan- cima i Francuzima u Velikom Vojvodstvu. Ima nekoliko regionalnih i lokalnih radio-stanica koje emituju uglavnom na engleskom jeziku, ali su njihovi programi pretežno okrenuti muzici i publici ne pružaju mnogo žurnalizma. Još jedan sasvim jedinstven fenomen jeste efekat presi- panja. Svako ko želi da gleda glavni javni ili privatni TV pro- gram iz Evrope, ili da sluša belgijske, francuske i nemaèke radio-stanice u regionu blizu granice, to može da uèini. To važi kako za domaæu, tako i za stranu populaciju. Ali je ja-
Romain Kohn 61 sno da, u poreðenju sa ostalim stanovnicima, Luksem- buržani preferiraju nemaèki radio i televizijski program.
Tokom radnih dana u nedelji udeo Luksemburžana koji gledaju RTL Télé Lëtzebuerg (na luksemburškom) je 29 procenata; nemaèke TV kanale gleda 56 procenata do- maæe publike, frnacuske 12 procenata, a ostatak TV pro- grama na svim ostalim jezicima 3 procenta (prema anketi Ilres-a iz 2001. godine).
Kad se uzme u obzir celokupna populacija Velikog Vojvod- stva, udeo RTL Télé Lëtzebuerg-a i nemaèke TV pada na 22, odnosno 45 procenata, dok udeo francuske i svih osta- lih TV stanica raste na 24, odnosno 9 procenata.
62 Luksemburg Portugalci uglavnom gledaju francuske kanale (46 proce- nata), zatim portugalsku TV (26 procenata), nemaèke pro- grame (17 procenata), i ostale TV stanice (11 procenata). Isti trend se opaža kada se analiziraju navike sluša- nja radija. Luksemburžani æe se pre ukljuèiti u nemaèke nego francuske programe. Meðutim, udeo francuskih ra- dio-stanica raste kada se razmotri cela populacija. Ali, postoji jedna velika razlika u odnosu na TV: 85 procenata publike domaæe populacije sluša luksemburške ra- dio-stanice. To znaèi da se, za razliku od televizijskih, sa- mo 15 procenata Luksemburžana ukljuèuje u strane ra- dio-programe. Glavni razlog za to je slaba ponuda progra- ma na RTL Télé Lëtzebuerg-u, koji ima 30 minuta maga- zinskog programa i 30 minuta lokalnih vesti dnevno, ali nema filmova ni šou-programa, na primer.
3. Internet. Ne postoje pravila za izbor jezika na nekoj stranici Interneta, ali dominiraju francuski i engleski. Administracija skoro iskljuèivo koristi francuski, ne zato što se odaziva na zahteve publike, veæ zato što je to uopšte administrativni jezik. Internet sajtovi novina su pretežno na nemaèkom, sa izuzetkom Tageblatt-a, koji je uglav- nom na francuskom, iako štampano izdanje preteže ka nemaèkom jeziku. Zajednièki Internet sajt RTL radija i te- levizije jedan je od retkih na luksemburškom jeziku, a is- tovremeno i jedan od najposeæenijih – ako ne i najpo- seæeniji – u zemlji.
IV. Odabir jezika novinara U pogledu višejeziènih štampanih medija, razlozi za novi- narov izbor jednog a ne nekog drugog jezika veoma su ra- znoliki. Neki novinar je možda studirao u zemlji gde se go- vori nemaèki pa radije koristi nemaèki jezik. Ili se repor-
Romain Kohn 63 ter, koji uglavnom piše èlanke na nemaèkom, prebaci na francuski iz pristojnosti, jer pokriva konferenciju nekog fi- lozofa iz Pariza – pod uslovom da smatra da mu je talenat za višejeziènost na visini. Revue i Télécran su magazini skoro iskljuèivo na nemaèkom, a u oglasima koriste obilje francuskih reèi. Ovi magazini se obraæaju celokupnoj do- maæoj populaciji, od domaæice do upravnika, od ti- nejdžera do penzionera, tako da moraju upotrebljavati ne- maèki, jer taj jezik veæina Luksemburžana najlakše èita.
V. Zakljuèak Luksemburg je definitvno višejezièna zemlja, ali za razliku od drugih višejeziènih društava, kao što su Švajcarska ili Belgija, nema (izdvojenih) jezièkih zajednica. U Velikom Vojvodstvu svi govore tri jezika prilièno dobro: luksem- burški, nemaèki i francuski. U najmanju ruku, svi oni koji su prošli kroz lokalni školski sistem dobro vladaju ovim trima jezicima. Èitanje knjiga i novina, slušanje radio-programa ili gledanje televizije bez brige o jeziku (bilo da je u pitanju luksemburški, francuski ili nemaèki) deo je kulturalnog i politièkog identiteta Luksemburga i njegovih graðana. Na- ravno da svako ima svoje jezièke preferencije, ali one nisu voðene tajnim razlozima. Do sada je upotreba jezikâ u javnom životu pratila neka pravila razvijena tokom decenija praktiène evoluci- je, ne putem zakonodavnih mera. Pisani jezik administra- cije je francuski, a njen govorni jezik je luksemburški. Radio i televizijski programi se emituju na luksembur- škom, a novine su pretežno ispisane na nemaèkom jezi- ku. Ali je sve teže držati se ovih striktnih distinkcija, pa su prelazi više nego ikad u neodreðenom stanju.
64 Luksemburg Zasad se Luksemburg dièi time što je na raskrsnici dveju važnih kultura. Njegovi graðani ne samo da govore razlièite jezike, oni shvataju i kulturalne razlike. Ako je to srž identiteta zemlje, onda nema razloga da ga se ljudi ne drže i ubuduæe.
Bibliografija Berg, Guy, Mir wëlle bleiwe, wat mir sin. Soziolinguistische und sprachtypologische Betrachtungen zur luxemburgischen Me- hrsprachigkeit (Tübingen: Max Niemeyer, 1993). Kohn, Romain, «Ein Volk von Zeitungslesern», in Editions Saint-Paul (ed.), Kaleidoskop (Luxembourg: Editions Saint-Paul, 2002), 115-24. Kohn, Romain, «Im Zweifel für den Leser. Wie Presse, Radio und TV die Sprachenvielfalt im Land meistern», Süddeutsche Zeitung, 19. Jan- uary 2001. Loi du 24 février 1984 sur le régime des langues, Mémorial A n° 16, 27. February 1984, 196-197 <http://www.legilux.lu> Majerus, Pierre, L’Etat luxembourgeois. Manuel de droit constitution- nel et de droit administratif (Luxembourg, 1990). Newton, Gerlad, (ed.), Luxembourg and Lëtzebuergesch. Language and Communication at the Crossroads of Europe (Oxford: Claren- don Press, 1996). Peeters, Roger J., «Trilinguisme et triglossie: l’emploi des langues dans la presse quotidienne luxembourgeoise», Orbis (Bulletin internati- onal de documentation linguistique), Tome XXXIX 1996-1997, 127-57. Service Information et Presse (ed.), About... languages (Luxembourg, 1999) http://www.gouvernement.lu/publications/download/about.pdf Service Information et Presse (ed.), About... media and communicati- ons (Luxembourg, 2002) http://www.gouvernement.lu/publica- tions/download/mediaENG.pdf
Romain Kohn 65 Preporuke
Luksemburg je višejezièno društvo, gde se luksemburški, francuski i nemaèki koriste poštujuæi brojna praktièna, pisana i nepisana pravila. Zagovarati jednojeziène medije verovatno bi vodilo do društvene segregacije, a na kraju i do «razvodnjavanja» državljanstva. Kulturni identitet Luk- semburžana veoma je snažno povezan sa koegzistencijom «jednakog sa jednakim» - i njihovog nacionalnog jezika i njihove višejeziènosti. Ovaj tip višejeziènosti specifièan je za Luksemburg i verovatno je neuporediv sa bilo kojim drugim narodom. Važno je primetiti da veæinski deo luksemburškog društva vlada sa više od jednim od tri zvanièna jezika: luk- semburškim, nemaèkim i francuskim. Takoðe, veæina use- ljenika u Luksemburg govori bar jedan od tri zvanièna je- zika, s tim što je francuski postao jezik sporazumevanja, ili zajednièki imenitelj. Francuski, takoðe, najèešæe govore prekogranièni radnici iz Francuske, Belgije i Nemaèke. Imigranti, posebno iz zemalja romanskog podruèja, imaju «svoje» medije: dva portugalska nedeljnika, radio na raznim romanskim jezicima, prevod na francuski TV vesti (na luksemburškom), kao i programe dnevnih vesti na radiju na francuskom (na javnom radiju). Dve novine skroz na francuskom i jedan iskljuèivo francuski nedelj- nik pružaju svakodnevnim putnicima i useljenicima iz ro- manskih zemalja širok uvid u dogaðanja u Luskemburgu. U štampi, luksemburški nikad nije ustanovljen kao jezik komunikacije. To je pretežno zato što nema stvarne potražnje za èitanjem novina na nacionalnom jeziku, dok on ostaje prvi i pretežan u govornom jeziku. Težak je, meðutim, za èitanje (i pisanje) ako niste navikli i vežbali.
66 Preporuke Stvari stoje drukèije na radiju i televiziji, gde je luksem- burški glavni jezik komunikacije.
U buduænosti, Vlada bi trebalo da: • nastavi da ohrabruje strance/useljenike da uèe luk- semburški kao jezik integracije; • ohrabri stvaranje višejeziènih emisija, ili da pro- težira produkciju radio i TV emisija za višejeziènu publiku, na drugim jezicima (posebno na javnoj ra- dio-stanici; • prepusti izbor jezika onom koji govori, tj. novinaru (ne èitaocima ili radio i televizijskoj publici).
Preporuke 67 Natalia Angheli Moldavija
Smeštena na raskršæu slovenskog i latinskog sveta, Mol- davija je dom mnogim etnièkim grupama. Prema rezultati- ma poslednjeg popisa stanovništva, 64.5 propcenata po- pulacije je moldavskog porekla, 13.8 su etnièki Ukrajinci, 13 procenata su Rusi, 3 procenta su etnièki Gagauzi, 2 procenta Bugari, 1.5 procenata Jevreji, a 2.2 procenta pri- padaju drugim etnièkim grupama (Belorusi, Poljaci, Nem- ci, Romi, itd.).1 Kulturni pejzaž Moldavije je kaleidoskop predanjâ i jezikâ. Neki jezici su slièni jezicima drugih ljudi u regionu – Rumuna, Rusa, Ukrajinaca, Bugara. Drugi su jedinstve- ni u ovoj oblasti – kao što je to gagauski, jezik pravoslav- ne hrišæanske grupe koja govori jednim od turskih jezika. Jedanaest godina posle raspada Sovjetskog Saveza zemlja još traga za svojim identitetom i mestom u novoj Evropi – što sve utièe na naèin na koji razlièite etnièke grupe opažaju sebe i jedni druge. Oèuvanje interesa ovih grupa je izazov i za vlasti u zemlji i za civilno društvo, po- sebno u uslovima teške ekonomske krize i nerazrešenog sukoba oko oblasti Transdnjestra.
I. Zakonski okvir za medije U Moldaviji se prisnost izmeðu titularne nacije i ostalih etnièkih grupa èesto posmatra kroz perspektivu ko-
1. Citirano prema “Odluci parlamenta Republike Moldavije br. 1039-XII od 26.05.92. o Zakonskom statusu osobama koje pripadaju etnièkim, lingvistièkim i religioznim manjinama u kontekstu oružanog sukoba u oblasti Istoèni Deo Dnjestra» (The Decision of the Parliament of the Republic of Moldova No. 1039-XII from 26.05.92 on The Legal Status of Persons Belonging to Etnic, Linguistic and Religious Minorities in the Context of the Armed Conflict in the District of the Eastern Part of the Dniester).
Natalia Angheli 69 rišæenja jezika. Sve do kasnih 1980-ih, uprkos raznolikos- ti nacionalnog sastava, dominirali su ruski i moldavski. Tako je 1989. godine 59.4 posto obrazovanih uèilo na moldavskom, a 40.6 posto njih na ruskom.2 Ruski je bio osnovni jezik zvaniène komunikacije. Oslobaðanje Moldavije od komunistièke uprave dove- lo je do obnove nacionalne svesti etnièkih Moldavaca. Kao deo tog pokreta, 1989. godine je usvojen Zakon o funkci- onisanju jezikâ na teritoriji Moldavije. Po tom zakonu, moldavski je stekao status službenog jezika, dok je ruski proglašen «jezikom komuniciranja meðu narodima».3 Ma- da je uzdigao status moldavskog, zakon takoðe propisuje upotrebu ukrajinskog, bugarskog, hebrejskog, jidiša, romskog jezika, itd., kako bi se odgovorilo potrebama ra- znih etnièkih grupa koje žive u Moldaviji.4 Zakon je takoðe propisao upotrebu latiniènog pisma, uklanjajuæi jedinu razliku izmeðu Moldavaca i Rumuna. Ipak, ime jezika, tj. moldavski nasuprot rumunskom, i dalje je predmet oštrih debata. Pola stanivništa koristi ime «rumunski», a sebe nazivaju «etnièkim Rumunima», dok ostali drže da govore moldavski. Pošto se naziv «mol- davski» korsiti u svim zakonskim aktima, taj æe se termin koristiti u ovom izveštaju kad se misli na službeni jezik zemlje. Upotreba moldavskog kao službenog jezika zemlje ta- koðe je propisana èlanom 13 Ustava. Taj èlan takoðe pri- znaje pravo moldavskim graðanima da upotrebljavaju ruski i druge jezike koji se govore na njihovoj teritoriji.
2. Atanasia Stoianova, «Obrazovanje etnièkih manjina u Moldaviji»: Zakonski okvir i praksa» (“National Minorities Edication in Moldova: The Legal Framework and Practice», Izveštaj podnet na Svetskom Kongresu o politici jezika, Barselona, 16-20 april, 2002. www.linguapax.org/congres/taller/taller3/article23_ang.html 3. Èlan 3 Zakona o funkcionisanju jezikâ na teritoriji Moldavije. 4. Èlan 4 Zakona o funkcionisanju jezikâ na teritoriji Moldavije.
70 Moldavija Èlan 10 Ustava brani pravo moldavskih državljana na oèuvanje, razvijanje i izražavanje njihovog etnièkog, kul- turnog, jezièkog i verskog identiteta. Ni zakon o jezicima ni Ustav nisu prihvaæeni u Tran- sdnjestru, oblasti u istoènoj Moldaviji koju pretežno na- seljavaju etnièki Ukrajinci i Rusi. Ovde su stanovnici pro- testovali najglasnije protiv èlana 7 zakona o jezicima, koji propisuje znanje moldavskog za one koji su u službi državne administracije. U preostalim delovima zemlje primena zakona o jezi- cima i jezièkih odredaba drugih zakonskih akata teèe postepeno, u najboljem sluèaju, a nalaženje ravnoteže izmeðu moldavskog i ruskog, posebno u sferi biznisa i medija, i dalje je osetljiva stvar. Veæina obrazovanih Mol- davaca govori i moldavski i ruski, dok za mnoge druge etnièke grupe ruski ostaje prvo, a ponekad i jedino sred- stvo sporazumevanja. Iako zakon iz 1989. godine nije sadržao odredbe koje izrièito ureðuju pitanje medija, on je postavio temelj za mnoge dalje razrade na tom polju. Jezièke odredbe zakona koje se odnose na emitere u zemlji u skladu su sa zakonom o jezicima. Èlan 13 Zako- na o emiterima iz 1995. godine propisuje da minimum 65 procenata programâ mora da bude na službenom jezi- ku zemlje. Zakon je postavio okvir za delovanje Saveta za audiovizuelnu koordinaciju (CCA), koji je, osim ostalog, potreban da bi se olakšao razvoj emitovanja na službe- nom jeziku zemlje.5 Odredbe o jeziku Zakona o oglašavanju iz 1997. go- dine sasvim su liberalne. Posle jednog amandmana usvo- jenog u 2002. godini, oglasi se mogu objavljivati na zva-
5. Èlan 37 Zakona o radiodifuziji.
Natalia Angheli 71 niènom jeziku zemlje ili, po zahtevu oglašivaèa, na dru- gim jezicima.6 Pristup drugih etnièkih grupa medijima takoðe je obezbeðen kroz Zakon o pravima osoba koje pripadaju nacionalnim manjinama iz 2001. godine. Èlan 13 ovog zakona propisuje da predstavnici etnièkih manjina i nji- hovih organizacija imaju pravo na produkciju izdanja na svom maternjem jeziku, dok se od vladinih službi traži da organizuju emisije na tim jezicima na državnoj TV i ra- diju. Slièno tome, Zakon o nacionalnom javnom emiteru iz 2002. godine proglašava kulturnu raznolikost i prizna- je pravo etnièkih grupa da imaju programe na svojim je- zicima. Kako bi olakšala primenu jezièkih zakona i promovi- sala državnu politiku u oblasti meðunacionalnih odnosa, Vlada je oformila Odeljenje za nacionalne odnose i fun- kcionisanje jezika (kasnije nazvano Odeljenje za meðuna- cionalne odnose). Odeljenje je zaduženo za praæenje situ- acije u pogledu prava etnièkih grupa i onih titularne naci- je, kao i za podršku aktivnostima nevladinih organizacija na tom polju.
II. Medijski prostor Obilje štampanih i elektronskih medijskih glasila pojavilo se u Moldaviji od kad je dobila nezavisnost 1991. godine. Pošto je veæina njih finansirana od strane politièkih partija i grupa, oni odslikavaju èitav spektar politièkih stavova u zemlji. Ima, meðutim, daleko manje raznolikosti u naèinu na koji ove publikacije odslikavaju interese raznih etnièkih grupa u Moldaviji. Medijska scena u Moldaviji je izuzetno nepostojana. Usled niske kupovne moæi populacije i prevrtljivih poli- 6. Èlan 8 Zakona o oglašavanju.
72 Moldavija tièkih interesa, životni vek mnogih glasila je bio prilièno kratak. Prema podacima koje je sakupio Nezavisni novi- narski centar Moldavije, u novembru 2002. bilo je 72 na- cionalne štampane publikacije, 23 lokalna štampana gla- sila, dva nacionalna TV kanala, jedan nacionalni ra- dio-kanal, 32 lokalna TV kanala, 24 lokalne radio-stanice i osam novinskih agencija. Od ukupno 169 glasila, 82 štampaju ili emituju svoje programe na moldavskom, 33 i na moldavskom i na ruskom, 44 samo na ruskom, 6 na ruskom i gagauskom, a 4 na drugim jezicima (ovi podaci ne ukljuèuju informaciju o otcepljenoj oblasti Tran- sdnjestra).7 Cena novina i magazina je neumereno visoka za veæi- nu Moldavaca, pa su radio i televizijski kanali koji emitu- ju putem državne mreže najverovatniji izvori informisa- nja i zabave. Radio Moldova, TV Moldova 1 i ORT Moldo- va su dostupni praktièno svakom domaæinstvu. Sve do 10. avgusta 2002. godine, TV Romania 1, javni kanal su- sedne zemlje, takoðe se emitovao do veæine moldavskih domova putem državnog komunikacionog sistema.8 Mol- davske vlasti obustavile su ovo emitovanje, tvrdeæi da to zahteva dodatne meðuvladine sporazume koji æe propisa- ti metod plaæanja za korišæenje moldavskih prenosnih ve- za. Usledili su talasi javnih protesta, a emitovanje je ko- naèno ponovo uspostavljeno u martu 2003. godine. Stanovnici severne Moldavije i regiona Transdnjestra, takoðe, mogu da primaju emitovanje iz susedne Ukrajine u svojim domovima.
Ipak, niske plate ne dopuštaju mnogim Moldavcima da kupuju moderne radio ili televizijske aparate. Usled toga, 7. “Medijski vodiè 2001-2002», Nezavisni novinarski centar, Moldavija. 8. Victor Bogaci, «TV transmiteri i stanice u regionima Moldavije», Masovni mediji u Moldaviji, decembar 1999, Nezavisni novinarski centar, Moldavija.
Natalia Angheli 73 nemaju pristup stanicama koje emituju preko dugih tala- sa, pa pretežno zavise od prenosa lokalnih stanica u državnom vlasništvu preko staromodnih radio-kablova.
1. Mediji u Moldaviji na ruskom jeziku. Ruski je i dalje glavni jezik medija u Moldaviji. Zapravo, zbog njihovog bro- ja, visokih tiraža i velike prodornosti, teško je nazvati ih «manjinskim». Prema jednoj anketi iz 2002. godine, tri od pet najèitanijih novina u Moldaviji objavljuju se na ruskom, a dve od pet najpopularnijih radio-stanica emituju progra- me na tom jeziku.9 Ista ta anketa pokazuje da je najpopu- larniji TV kanal ORT na ruskom jeziku. Novine na najvišem mestu na skali popularnosti u Moldaviji su Komsomol’- skaya Pravda, sa tiražom od 50.000 bez pretplate, što je da- leko više nego bilo koja druga publikacija na moldavskom. Zapravo, mnoge od najpopularnijih novina su moldav- ska izdanja èuvenih ruskih naslova (Komsomol’skaya Pravda, Argumenty i Fakty, Trud). Slièno tome, emisije na ruskom sa najveæim rejtingom reprize su emisija TV i ra- dio kanala iz Rusije (ORT, Russkoe Radio, Radio Hit FM). Ukupno gledano, udeo repriza emisija iz Rusije je znatan. Prema registru CCA, u leto 2002. godine, od 23 li- cenciranih radiotalasnih stanica 11 reemituju programe ruskih stanica. Radi poreðenja, dve stanice su imale važeæe dozvole da reemituju programe iz Rumunije, jedna iz Turske, a jedna stanica je imala autorizaciju da reemi- tuje Radio Liberty. Broj emitera angažovanih u ilegalnom emitovanju je mnogo veæi. Prema CCA, neautorizovana transmisija stra- nih emisija najèešæi je oblik kršenja emisionih propisa.10 9. “Masovni mediji u Republici Moldaviji: pristup, publika, opredeljenja, stavovi», Masovni mediji u Moldaviji, juni 2002., Nezavisni novinarski centar, Moldavija. 9 10. “Šef emisionog saveta kritikuje imaoce licenci», Moldova Media News, 17. oktobar, 2002.
74 Moldavija Prema procenama Udruženja elektronskih medija (APEL), ocenjuje se da je broj tih prekršilaca meðu ima- ocima licenci 90 posto.11 Odabir programa za reemitovanje èesto se vrši bez diskriminacije, a primaoci vesti u Moldaviji mnogo puta saznaju za taèno vreme u Moskvi, cene nekretnina u Sankt Petersburgu ili vremensku prognozu za Sibir. Usled nedostatka finansijskih sredstava i tehnièkog ili profesionalnog znanja, lokalne stanice èesto posežu za re- emitovanjem kao naèinom preživljavanja. U tom smislu je tipièan primer stanica Info Radio – privatni kanal pokrenut avgusta 2000. godine, sa planom emisija koji je prvenstveno sadržao vesti iz Moldavije (na moldavskom i ruskom). Krajem 2001. godine, on je re- emitovao moskovsku stanicu Ekho Moskvy. Prema propisima CCA, kandidati koji obezbede «ade- kvatno» izveštavanje o odnosima izmeðu titularne nacije i ostalih etnièkih grupa koje žive u Moldaviji i promovišu vrednosti moldavske nacionalne kulture, kao i oni «suži- veæih» nacionalnosti, imaju prioritet u procesu odabira. Meðutim, ti kriterijumi su retko isprobavani u praksi, što izaziva glasno negodovanje kontrolora lokalnih medija.12 Udruženje diplomaca na stranim univerzitetima (CA- IRO) èak je pokrenulo sudski postupak 2000. godine pro- tiv saveta, tvrdeæi da nije uspeo da «zaštiti nacionalni in- formativni prostor od stranog upliva». Sud je presudio u njihovu korist i naložio emiterima da poštuju jezièke pro- pise zakona o radiodifuziji. Odluka je izazvala povike meðu moldavskom ruskom populacijom, a visoki kome- sar OEBS-a za nacionalne manjine kritikovao je ogra-
11. Intervju sa Victorom Osipovim, izvršnim direktorom APEL-a, oktobar 2002. 12. “Kriterijumi za distribuciju licenci pobednicima na takmièenjima za autorizaciju radiodifuzije» www.cca.md
Natalia Angheli 75 nièenja na osnovu ljudskih prava. Usledilo je još pritisa- ka iz inostranstva, pa je moldavska skupština izdala tu- maèenje odredaba o jezicima, propisujuæi da 65 procena- ta sadržaja u lokalnoj produkciji, a ne ukupnog vremena emitovanja, mora biti na službenom jeziku. Za lokalne podružnice stanica iz Rusije to je znaèilo da ostaju na ta- lasima bez ikakvih promena njihovog sadržaja. CCA nije imala mnogo uspeha u sprovoðenju jezièkih i drugih propisa u skladu sa radiodifuznim zakonima zemlje. Veæina emitera se jednostavno suprotstavlja san- kcijama i ostaje na talasima. Tako je, na primer, Avto Ra- dio nastavio da emituje program èak i pošto su mu bile oduzete i radiodifuzna i tehnièka licenca. Nedavno je Savet usvojio mnogo oprezniji pristup i ne primenjuje nikakve ozbiljne sankcije. Nesposoban da efi- kasno olakša primenu relevantnih zakona, CCA sada tvrdi da izbegava primenu oštrijih sankcija iz straha da ne «uništi» moldavski radiodifuzni prostor.13
2. Mediji na ukrajinskom, bugarskom, jidišu i rom- skom jeziku. Uticaj medija na drugim jezicima, osim onih na ruskom i moldavskom, minimalan je. Od novem- bra 2002. godine u nacionalnoj distribuciji ne postoje me- diji koji nisu na moldavskom ili ruskom.14 Jedine dve pu- blikacije koje se distribuiraju širom zemlje su Istoki i Nash Golos. Obe se pretežno bave životom jevrejske zaje- dnice u Moldaviji, a štampaju svoje materijale na ruskom jeziku. Mediji na ukrajinskom su nerazvijeni, iako je to dru- ga po velièini etnièka grupa posle Moldavaca. Ukrainski Golos iz Kišinjeva, na ukrajinskom jeziku, zavisi od pri- 13. “Šef emisionog saveta kritikuje imaoce licenci», Moldova Media News, 17. oktobar, 2002. 14. “Katalog periodiènih publikacija u Republici Moldaviji i CIS», 2002.
76 Moldavija vatnih donacija da bi preživeo, ali one nisu dovoljne da bi se list sa tiražom od 3.000 primeraka pojavljivao redov- no. Promini, novine na ukrajinskom, koje se štampaju u gradu Balti na severu zemlje, takoðe izlaze neredovno.15 Situacija je slièna sa štampom na bugarskom jeziku. Rodno Slovo, novine Bugara u Moldaviji, prestale su da izlaze pre oko tri godine usled nedostatka fondova. Nedo- voljno finansiranje takoðe otežava objavljivanje novina Blgarski Glas u gradu Taraklija, na jugu. Od osnivanja 1991. godine, objavljeno je samo 50 brojeva tih novina. Nema stalno zaposlenog osoblja koje radi za tu publikaci- ju, a novi brojevi se pojavljuju kad pristignu privatne do- nacije. U 2002. godini su pokušaji lokalnih vlasti da su- bvencionišu ove novine imali ogranièen efekat – mada je obeæavana podrška za 12 brojeva, obezbeðena su sred- stva samo za 3 broja.16 Nekoliko lokalnih emitera ima programe na bugar- skom. Tako državni TV kanal STV 41, smešten u Tara- kliji, emituje lokalne vesti, poslovne i zabavne šou-pro- grame na bugarskom. TVardita, srednjetalasni kanal iz grada Tvardita iz južne Moldavije, takoðe ima nekoliko emisija na bugarskom. Meðutim, udeo originalnog programa na veæini ovih stanica je veoma mali, a razlièiti jezici pretežno se koriste za emitovanje «muzièkih pozdrava». Isto to važi i za emi- sije na ukrajinskom jeziku stanice AVM Studio iz Edine- ta, kao i stanice Canal-X iz Brisenija – obe na severu Mol- davije, kao i za BAS-TV iz grada Basarabeaska u central- noj Moldaviji. Opseg koji pokrivaju ovi kanali je dosta is- pod 50 kilometara.
15. Intervju sa Pyotrom Grabchiukom, predsednikom Udruženja Ukrajinaca Moldavije, novembar 2002. 16. Intervju sa Dimitrom Borimechkovim, glavnim urednikom Bulgarski Glas-a, novembar 2002.
Natalia Angheli 77 Postoje programi na šest jezika, osim moldavskog, na TeleRadio Moldova, nacionalnom emiteru. Odeljenje «Co- munitatea» moldavske javne televizije donosi 8 sati i 30 minuta programa, dok je meseèno emitovanje odeljenja jezika nacionalnog radija ukupno 7 sati i 45 minuta. TV i radio satnice ukljuèuju programe na bugarskom, gagaus- kom, jidišu, romskom, ruskom i ukrajinskom. Meðutim, manjak kvalifikovanog osoblja i neadekva- tno finansiranje ozbiljno umanjuju njihov kvalitet. Zbog niskih plata, retko koji mladi novinar se pridružuje re- dakcijama ovih odeljenja. Od novembra 2002. godine romski TV program se ne emituje jer nema domaæina programa.17 Novinari propuštaju važne dogaðaje jer im nedostaju materijalna sredstva, neophodna da bi se otpu- tovalo na teren van glavnog grada Kišinjeva. Dnevne ko- munikacijske potrebe su im uskraæene, pošto redakcije nisu opremljene raèunarima i faks-mašinama. Predstavnici etnièkih zajednica u Moldaviji stalno izražavaju svoje nezadovoljstvo kolièinom i rasporedom programa na njihovim jezicima moldavskog nacionalnog emitera. Jula 2002. su svoju zabrinutost izrazili u pismu koje je direktor Odeljenja za meðunacionalne odnose po- slao direktoru stanice TeleRadio. Pismo je pozivalo na poveæanje obima emisija na jezicima razlièitih etnièkih grupa, njihovo prebacivanje u udarno vreme, i poboljšano izveštavanje o malim etnièkim grupama u Moldaviji (Belo- rusi, Jermeni, Azerbejdžanci, Tatari, Poljaci, Litvanci, itd.). Pismo takoðe podstièe uprave emitera da obezbede meðunarodnu perspektivu u programima, time što æe se baviti etnièkim pitanjima u inostranstvu.18 17. Intervju sa Tamarom Saapega, šefom Odeljenja Comunitatea pri TeleRadioMoldova, novembar 2002. 18. Pismo Tatiane Mlecico, generalnog direktora Odeljenja za medjunacionalne odnose Ionu Gonta-u, predsedavajuæem državne kompanije TeleRadio Moldova, 8. juli, 2002.
78 Moldavija Sadržaj i satnica emitovanja programa na razlièitim jezicima na nacionalnoj televiziji i radiju ostali su uglav- nom nepromenjeni od novembra 2002. godine do danas. Nedostatke u oblasti pristupa manjina medijima de- taljno je ispitao Savet Evrope (CoE) u januaru 2003. godi- ne. U kontekstu nadzora Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih manjina, Komitet ministara je pozvao mol- davske vlasti da «uzmu u obzir legitimne interese svih na- cionalnih manjina, ukjljuèujuæi i one u nepovoljnom po- ložaju ili brojno male». Prema CoE, primena Konvencije «nije u potpunosti uspešna u odnosu na Rome», a potre- bni su dalji napori da se obezbedi «pristup medijima, izmeðu ostalih i Ukrajincima».19
3. Mediji u autonomnoj regiji Gagauz. Zakon o pose- bnom zakonskom statusu Gagauz-Jerija iz 1994. godine garantuje autonomiju za nekih 170.000 etièkih Gagauza koji žive na jugu Moldavije, i daje im pravo da nezavisno rešavaju pitanja koja se odnose na politièki, ekonomski i kulturni razvoj ove regije. Po ovom zakonu, zvanièni jezici Gagauz-Jerija su mol- davski, gagauski i ruski. Meðutim, preovlaðujuæa sredstva komunikacije u tom regionu su ruski i gagauski jezik. Problemi sa kojima se suoèavaju mediji u toj oblasti slièni su profesionalnim i ekonomskim izazovima novina- ra u ostalim delovima Moldavije. Nedostatak profesional- nog osoblja, nedostatak fondova i pokušaji vlasti da cen- zurišu medije – to su glavna pitanja. Tiraž veæine periodiènih publikacija ne prelazi neko- liko stotina primeraka, a mnoge od njih stvaraju vrlo ma- li timovi novinara, ponekad i sami glavni urednici.
19. “Zaštita manjina u Nemaèkoj, Jermeniji i Moldaviji», Council of Europe News, 15. januar, 2003. www.coe.int
Natalia Angheli 79 Regionalna skupština je osnivaè Vesti Gagauzii, ne- deljnika od èetiri stranice sa tiražom od 5.000 primera- ka. Tri novine izlaze na ruskom, a jedne se objavljuju na gagauskom. Još dva periodièna izdanja sponzorišu lokal- ne vlasti – Znamea iz Kedir-Lunge i Panorama iz Vulka- nestija. Oba izdanja su nedeljnici na ruskom jeziku. Zna- mea ima štampani tiraž od 5.000 kopija, dok je Panora- ma podlistak na dve stranice sa tiražom od 500 pri- meraka. Zbog neadekvatnog finansiranja gagauski Ana Sözü, Gagauz Halki, Sabaa Yildizi, Gagauz Yeri, Gagauz Se- si, i Halk Birlii izlaze neredovno, a isto tako i novine na ruskom i gagauskom jeziku Açik Göz.20 Finansijska potpora centralnih moldavskih vlasti ga- gauskim medijima izostaje. S druge strane, nekoliko pu- blikacija primilo je pomoæ iz Turske. Ana Sözü, dvone- deljnik na èetiri stranice, i magazin Sabaa Yildizi spozori- sala je turska Agencija za meðunarodnu saradnju (TIKA), dok je dvonedeljnik Gagauz Sesi primio donacije od pri- vatnih lica. TIKA je obezbedila i tehnièku donaciju za razvoj emi- tovanja u toj oblasti. Finansiranje je pokrilo troškove re- lejnih postrojenja, sa ciljem da se poveæa kvalitet ra- dio-prenosa Radio Gagauzia, kanala u državnom vla- sništvu, u gradovima Komrat, Kedar-Lunga i Vulkanesti. Trenutno postoji samo jedan radio-kanal u toj oblasti – privatni Radiostantsia Jug, koji ima mešani program muzike i vesti, a program emituje pretežno na ruskom je- ziku. Postoji pet TV stanica sa licencom u regionu, ali sa- mo èetiri trenutno emituju program. Originalni program ovih kanala kreæe se u opsegu od jednog do šest sati ne- deljno, a veæina njih je na ruskom. Ostali reemituju ruske 20. Ivan Topal, “Štampa u Autonomnoj Oblasti Gagauz-Jeri», Masovni mediji u Moldaviji, juni 2002.
80 Moldavija kanale. Na primer, kanal Ayin Açik iz Kedar-Lunge koris- ti 90 procenata svog radiodifuznog vremena da reemituje programe ruskih kanala ORT i RTR, dok Bizim Aydinik iz Komrata reemituje programe moskovske MUZ-TV i Channel 3. Opseg dometa ovih kanala je izmeðu 10 i 40 kilometara - najmanji je kod TV Sud iz Vulkanestija, a najveæi kod Yeni Ay iz Komrata. Medijske grupe iz regiona više puta su podsticale cen- tralne vlasti da olakšaju razvoj emitovanja u regionu, kao i da dodele više frekvencija lokalnim privatnim emiteri- ma. Nezavisni centar novinarstva iz Gagauzije, lokalna medijska NVO, slala je otvorena pisma moldavskom predsedniku, predsedavajuæem skupštine i premijeru tražeæi njihovu intervenciju.21 Lokalne vesti èesto se mešaju u delovanje medija, po- sebno onih glasila koja su u državnom vlasništvu. Poli- tièko trvenje èesto rezultira cenzurom i otpuštanjima no- vinara. Tako su, prema Savezu za odbranu ljudskih pra- va u Moldaviji (LADOM), tokom jesenje kampanje u 2002. godini za izbor lokalnog guvernera vlasti otpustile glavnog urednika Znamea, a preæeno je i èlanovima re- dakcije otpuštanjem, u pokušaju da se obezbedi predi- zborno izveštavanje naklonjeno jednom od kandidata.22 Novembra 2002. godine lokalne vlasti su zatvorile Te- leRadio Gagauzia, u državnom vlasništvu. To je bila jedi- na kompanija sa širokim pokrivanjem i originalnim emi- sijama na bugarskom, gagauskom, moldavskom i rus- kom jeziku.23
21. Intervju sa Stepanom Pironom, direktorom Nezavisnog centra novinarstva u Gagauziji, novembar 2002. 22. “Aktivisti ljudskih prava negoduju zbog medijskih pritisaka u Gagauziji», Moldova Nedia News, 17. oktobar, 2002. 23. Intervju sa Stepanom Pironom, direktorom Nezavisnog centra novinarstva u Komratu, novembar 2002.
Natalia Angheli 81 4. Mediji u Transdnjestru. Samoproglašena moldav- ska Republika Transdnjestra (Transdnjestrija) postoji od septembra 1990. godine. Za razliku od ostatka zemlje, ovu oblast u istoènoj Moldaviji naseljava 39.9 procenata Moldavaca, 28.3 procenta Ukrajinaca, 25.5 procenata Ru- sa, a 6.4 procenta su predstavnici drugih etnièkih gru- pa.24 Akciju za obnovu moldavske kulture i jezika u ka- snim 1980-im, posebno usvajanje zakona o jeziku, mnogi lokalni stanovnici su videli kao pretnju. Njihov najveæi strah je bio da æe se Moldavija možda na kraju ujediniti sa susednom Rumunijom. Retko ko od Ukrajinaca i Rusa u Transdnjestriji govori moldavski, pa su se plašili da æe se jednog dana probuditi kao stranci u svom sopstvenom domu. Referendum iz 1991. godine, organizovan s ciljem da se oèuva Sovjetski Savez, koji je veæina bojkotovala u Moldaviji, bio je široko pozdravljen u regionu. Od tada je otcepljena republika stvorila sve preduslo- ve države. Skupština samoproglašene republike je 1992. godine ukinula zakon o jeziku iz 1989. i ponovo uvela upotrebu æirilice Moldavcima. Njen Ustav proglašava mol- davski, ruski i ukrajinski za službene jezike regiona.25 Zakon o štampi i drugim medijima iz 1993. godine garantuje graðanima pravo pristupa informacijama na njihovom maternjem jeziku.26 Ipak, skoro sva medijska glasila u regionu objavljuju ili emituju informacije na rus- kom. Pored toga, mediji iz Rusije su naširoko dostupni putem reemitovanja i na noviskim kioscima. U novembru 2002. bilo je 63 registrovana medijska glasila u regionu. Samo dve novine su štampane na ne-
24. “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integratsii», Moldova Academic Review, 2002. www.iatp.md/academicreview 25. Èlan 12 Ustava moldavske transdnjestarske Republike. 26. Èlan 3 Zakona o štampi I drugim medijima.
82 Moldavija kom ne-ruskom jeziku, a ne-ruski programi bili su dostu- pni samo putem transdnjestarskog državnog emitera.27 Jedina publikacija na moldavskom je Adevarul Nis- trean. Ove novine, sa štampanim tiražom od 1.000 pri- meraka, sponzorišu regionalne vlasti, a izdaje se dvaput nedeljno. Nedeljnik Gomin, na ukrajinskom jeziku, ta- koðe je finansiran iz državne kase. On ima tiraž od oko 2.300 primeraka.28 Državni radio Transdnjestrije ima samo dnevne vesti na moldavskom i ukrajinskom, uz analitièke programe i tematske magazine vikendom. Državna televizija donosi programe vesti na moldavskom i ukrajinskom jeziku tri puta nedeljno, kao i deèije i zabavne programe na ovim jezicima. Prevlast ruskog jezika u medijima ovog regiona vlasti èesto objašnjavaju «jezièkim sklonostima» svojih stanovni- ka. Prema jednom istraživanju javnog mnenja koje citira- ju, 20 posto Transdnjestaraca redovno gleda TV programe na moldavskom, 37 procenata na ukrajinskom, a 95 pro- cenata na ruskom. Ideja, široko rasprostranjena meðu lo- kalnim stanovništvom, jeste da im je ruski jezik mnogo bliži po duhu i kulturnom nasleðu od moldavskog.29 Napeti odnosi izmeðu centralnih moldavskih vlasti i transdjestarskih voða, posebno posle oružanih èarki kra- jem 1991. i poèetkom 1992. godine, doveli su do ozbilj- nog medijskog rascepa izmeðu otcepljenog regiona i os- tatka zemlje. Ranih 1990-ih obe strane su redovno ome- tale emitovanje jedna drugoj. Sve do nedavno moldavske novine praktièno su bile nedostupne u Transdnjestriji, i obrnuto. 27. Intervju sa Andreiom Safonovim, glavnim urednikom Novaya Gazeta, novembar 2002. 28. “Vodiè za medije, 2001-2002», Nezavisni novinarski centar, Moldavija. 29. “Pridnestrovie v Yazykovom Zerkale Mezhetnicheskoy Integratsii”, Moldova Academic Review, 2002. www.iatp.md/academicreview
Natalia Angheli 83 Maja 2001. godine moldavski predsednik Vladimir Voronjin i transdnjestarski voða Igor Smirnov potpisali su sporazum koji obezbeðuje slobodan promet medija. Po tom sporazumu, stanovništvu se omoguæava da se pretplate na periodiène publikacije sa obe strane reke Dnjestar. Ipak, retki su stanovnici Transdnjestrije kojima je omoguæen prijem programa moldavskog nacionalnog radija i televizije, jer oni nisu dostupni preko redovne ta- lasne mreže. Uspostavljanje veza izmeðu medija u otcepljenoj regi- ji i onih u ostatku zemlje još uvek je problem. Izveštaji o dogaðajima u Moldaviji redovno cenzurišu vlasti Tran- sdnjestrije, a njihovi autori se optužuju da «deluju kao peta kolona Moldavije» i èesto im se preti otkazom. Sliènim potezom su 2001. godine moldavske vlasti zatvorile novine Kommersant Moldovy, zato što su objav- ljivale izveštaje koji su navodno pristrasni prema vlasti- ma Transdnjestrije. Uprkos sporazumu iz 2001. godine, pristup informa- cijama u regionu je ogranièen, a vlasti sa dve obale reke Dnjestar povremeno pribegavaju politici «milo za drago» kad se radi o opozivu novinarske akreditacije.
III. Drugi u medijima Teške ekonomske prilike, manjak kvalifikovanih no- vinara i pokušaji vlasti da se mešaju u delovanje glasila – to su problemi koji koèe razvoj medija u Moldaviji, bez obzira na jezik. Ove probleme poveæava i nedostatak profesionalne solidarnosti meðu novinarima iz razlièitih etnièkih sredi- na. Mediji su uveliko podeljeni po etnièkim linijama, a pokrivanje glavnih politièkih, društvenih i ekonomskih dogaðaja u medijima na ruskom jeziku znaèajno se razli-
84 Moldavija kuje od pokrivanja u medijima na moldavskom jeziku. Štaviše, mnogi novinari su svojim radom podigli meðuna- cionalne tenzije i pridoneli stvaranju slike omraženog «drugog». Najupeèatljiviji primer je bilo izveštavanje o dogaðaji- ma u Transdnjestriji u periodu 1991-1992. godine. Kad su izbile bitke izmeðu vladinih snaga i transdnjestarskih pobunjenika, mediji su odmah usvojili stil izveštavanja koji je podgrevao stereotipe o «neprijatelju» i pružao uprošæenu «crno-belu» sliku dogaðaja. Etiketiranje Transdnjestrije, njenih vlasti i stanovni- ka bilo je uobièajeno u to vreme u moldavskim medijima. Slièno tome, mediji u otcepljenoj republici su koristili uv- redljive epitete i metafore kada su opisivali moldavske centralne vlasti i njene stanovnike, pozivajuæi na veæa je- zièka i kulturna prava. Tako je zvanièni moldavski dnevni list Nezavisimaya Moldova èesto nazivao vlasti regiona «konzervativnim snagama», «šampionima kolonijalne politike», a ponekad èak i «kriminalcima» ili «gangsterima». Politika tran- sdnjestarskih voða u mnogim prilikama je opisivana kao «ðavolska», dok su stanovnici otcepljene republike etike- tirani kao «stranci» i «propalice», implicirajuæi da ne-mol- davska populacija ne vuèe prave korene odatle.30 Sa svoje strane, Dnestrovskaya Pravda èesto je pominjala Moldav- ce, tvrdeæi da su jezik i njihova kulturna prava, kao i vlas- ti u zemlji, «fašistièki». Nazivali su ih takoðe i «mraènim snagama Moldavije», a èesti su bili ponižavajuæi komenta- ri o navodnom nedostatku kulture i obrazovanja. Izveštavanje o «drugom» preko linije fronta dosledno je patilo od nedostatka istorijske pozadine, prikazivani su stavovi samo jedne strane. Sve u svemu, Transdnjes- 30. Natalia Angheli, “Drugi bez lica: Slika Trans-Dnjestra u moldavskim medijima», Media Online, 30. mart, 2001. www.mediaonline.ba
Natalia Angheli 85 tarci su ostali bez lica, homogena i neprijateljska masa Moldavaca, i obrnuto.31 Od ranih 1990-ih jezik medija se znatno ublažio. Ipak, brojni problemi preostaju, a izveštavanju o odnosi- ma izmeðu razlièitih jezièkih grupa i dalje nedostaje rav- noteža, doslednost i dubina. Profesionalne rasprave o ovim pitanjima formalno su zapoèete 1999. godine. Tada je Savez moldavskih novinara usvojio kodeks profesional- ne etike, koji je, izmeðu ostalog, podsticao medijske pro- fesionalce da se «suprotstave nasilju, govoru mržnje i su- protstavljanja, ili bilo kakvoj diskriminaciji zasnovanoj na kulturi, polu, ili veri».32 Posle usvajanja Kodeksa, novi- nari su uspostavili Nacionalnu etièku komisiju. Meðutim, komisija nije uspela da dovoljno utièe na obrasce rada profesionalaca u lokalnim medijima, niti da ujedini novi- nare u traganju za raznolikim i etièkim izveštavanjem. Optužbe i protivoptužbe za etnièku neosetljivost, po- sebno meðu predstavnicima medija na ruskom i moldav- skom jeziku, nastavile su se, a u 2001. godini jednom no- vinaru iz nedeljnika Vremya na ruskom jeziku bilo je suðeno zbog navodnog promovisanja govora mržnje u medijima. Optužbe za zloèin podignute su protiv Julije Korolkove, pošto su je èlanovi CAIRO-a optužili za uvredu nacionalne èasti Moldavaca i podsticanje meðunacional- nog razdora. Prema tvrdnjama CAIRO-a, njen èlanak pod naslovom «Kofer. Željeznièka stanica. Rusija», bio je kle- veta titularne nacije. U èlanku se tvrdilo da je pristup po- ložajima u državnim organima vlasti prepreèen za one koji govore ruskim jezikom, a da neki zvaniènici moldav- ske narodnosti uzimaju mito.
31. “Èlanci», Transnistrian Conflict in the News Media www.iatp.md/transnistria 32. “Etièki kodeks novinara u Moldaviji», Mass Media in Moldova, juni 1999.
86 Moldavija Optužbe protiv Korolkove su kasnije povuèene, ali je napetost ostala. Štaviše, predvodnici ruske zajednice, ko- ji su ustali u odbranu Korolkove, tvrdili su da je ona ne- pošteno izdvojena kako bi bila optužena. Po njihovom mišljenju, èlanci koji su otvoreno zagovarali meðunaci- onalnu mržnju u moldavskoj štampi «prošli su zakonski neopaženo».33 Etnièke podele uvukle su se i u profesionalne organi- zacije novinara, a neke od njih su osnovane da bi promo- visale interese etnièkih grupa. Na primer, Udruženje ma- sovnih medija iz Kišinjeva okuplja pre svega glavne i od- govorne urednike medija na ruskom jeziku, a postoje i unije gagauskih i transdnjestarskih novinara. Nedostatak solidarnosti meðu novinarima otežava im postizanje profesionalnih ciljeva. Poèetkom 2002. godine štrajk zaposlenih u državnoj kompaniji TeleRadio Moldo- va, sa zahtevom za više urednièke slobode, nije uspeo da zadobije dovoljno podrške, jer su ga mnogi novinari rus- ke redakcije posmatrali kao pokušaj njihovih moldavskih kolega da steknu više prava za sebe. Ipak, sve se više shvata da su neophodni efikasni me- hanizmi kako bi se promovisalo odgovorno, senzitivno i tolerantno izveštavanje. Odeljenje za meðunacionalne odnose je 2001. godine ustanovilo direktorat za praæenje meðunacionalnih odnosa. Direktorat je ovlašæen da nad- gleda društvene i kulturne potrebe etnièkih grupa i stanje odnosa meðu njima. Putem redovnih pregleda i analiza medijskog izveštavanja o etnièkim pitanjima, od njega se oèekuje da prati promene u opažanjima ljudi njihovog na- cionalnog i etnièkog identiteta, njihove jezièke sklonosti i ukupan nivo tolerancije u moldavskom društvu. Rezultati njegovog rada redovno se prikazuju savetu odeljenja, u 33. Mikhail Sidorov, na seminaru o govoru mržnje, koji je organizovao Helsinški komitet mladih Moldavije u Kišinjevu, april 2001.
Natalia Angheli 87 kojem su voðe etnièkih zajednica i predstavnici vladinih tela koja se bave razlièitim aspektima meðunacionalnih odnosa. Zakonski okvir u zemlji takoðe se menja. Novembra 2002. godine predsednik Vladimir Voronjin podneo je skupštini nacrt zakona o borbi protiv ekstremizma. Nacrt zakona definiše «ekstremistièki materijal» kao podsticaj- ne akcije povezane sa ratnim zloèinima ili eliminacijom etnièkih, verskih, nacionalnih i drugih grupa. Organizaci- je i pojedinci koji su angažovani u takvim aktivnostima suoèavaju se sa zabranom njihovog obavljanja do pet go- dina.34 Zakon je usvojen u prvom krugu i poslat na javnu diskusiju. Pokušaji da se zajedno okupe novinari razlièitog etnièkog porekla, kako bi promovisali diverzitet i multi- kulturalizam, uèinjeni su na širokom nivou. Èetiri mešana tima novinara iz Transdnjestra i drugih oblasti izveli su tokom 2002. godine dugoroène zajednièke pro- dukcione projekte, pod pokroviteljstvom Nezavisnog novi- narskog centra Moldavije. Tokom jula meseca, osoblje nedeljnika Timpul iz Kišinjeva zapoèelo je sa održava- njem neformalnih sastanaka sa kolegama iz Adevarul Nis- trean-a iz Tiraspola. Zadatak poboljšanja protoka infor- macija izmeðu Transdnjestra i ostatka Moldavije postav- ljen je kao prioritet akcionog plana koji je usvojila mol- davska nacionalna grupa Medijske operativne jedinice Pakta za stabilnost u septembru 2002. godine.35 Grupa sjedinjuje vodeæe novinare iz svih tipova medija, pored predstavnika Vlade i medijskih regulatornih tela.
34. “Predsednik poslao skupštini nacrt zakona o borbi protiv ekstremizma», RFE/RL Newsline, 18. novembra, 2002. 35. “Radna grupa postavlja prioritete za razvoj medija u Moldaviji», IJNet, 9. oktobra, 2002. www.ijnet.org
88 Moldavija Uèesnici u ovim projektima istakli su potrebu za re- dovnim praæenjem medija kako bi se obezbedilo poštova- nje prava svih graðana iz svih etnièkih sredina. Predložili su štampanje raznih priruènika o pitanjima diverziteta i multikulturalnosti, kao i da medijske organizacije razra- de «kodeks najboljih postupaka». Takoðe su podvukli vrednost zajednièkih projekata novinara iz raznih etnièkih sredina kako bi promovisali uravnoteženo i du- binsko izveštavanje o pitanjima diverziteta. Po njihovom mišljenju, zajednièki rad na ovim pro- jektima popuniæe informacioni jaz koji meðu njima pos- toji, pojaèaæe nivo tolerancije u Moldaviji i, na duge staze, doprineæe miru i stabilnosti u zemlji. Sve je šire shvata- nje da mediji mogu postati važna alatka u rešavanju spo- ra u Transdnjestru.
IV. Umesto zakljuèka Osloboðenje Moldavije od sovjetske vladavine dovelo je do razvitka politièki raznolikih medija. Pojavilo se mnoštvo novih izdanja i radiodifuznih glasila tokom poslednjih je- danaest godina, reflektujuæi široki spektar mišljenja o glavnim politièkim i ekonomskim tendencijama u zemlji. Meðutim, obezbeðivanje jezièke i kulturne raznolikosti i dalje je izazov za moldavske medije. Zakonski okvir u zemlji obezbeðuje pravo etnièkih zajednica da imaju pristup medijima na njihovom mater- njem jeziku, a posebno vladino odeljenje je ovlašæeno da prati poštovanje manjinskih prava. I pored toga, primena mnogih zakonskih propisa u ovoj oblasti otežana je finan- sijskim poteškoæama, sukobom politièkih interesa i nis- kim profesionalnim standardom. U Moldaviji žive predstavnici više od deset etnièkih grupa , ali su moldavski i ruski i dalje preovlaðujuæi jezi-
Natalia Angheli 89 ci medija u zemlji. Izdanja na veæini drugih jezika zavise od privatnih donacija, a pojavljuju se neredovno. Uprkos nalozima Zakona o radiodifuziji da 65 proce- nata programa bude na službenom jeziku, moldavskim radiodifuznim prostorom dominira reemitovanje iz Rusi- je. Aktivnost emiterskog Saveta, u ovom pogledu, i dalje je neefikasna. Nerešen sukob sa Transdnjestrom doveo je do traj- nog informativnog prekida izmeðu dve regije. Obostrane sumnje spreèavaju stvaranje bliskosti izmeðu medija u otcepljenoj oblasti i ostatku zemlje. Uspostavljanje istinski raznolikih medija u Moldaviji takoðe je ometeno nedostatkom profesionalne solidar- nosti meðu novinarima koji pripadaju razlièitim etnici- tetima. Ipak, nedavne inicijative iz baze doprinele su rastuæoj svesti o ovim problemima meðu medijskim profesionalci- ma. Novinari su sve glasniji u pozivima na akciju s ciljem da se podignu profesionalni standardi, poboljšaju samo- regulatorni mehanizmi i primene relevantni zakoni. Sve ovo bi trebalo da osigura kulturni i jezièki diverzitet u moldavskim medijima. Najvažnije u tome je da oni pripi- suju veæu ulogu medijima kao sredstvu za rešavanje su- koba i izgradnju poverenja.
90 Moldavija Preporuke
Mediji igraju važnu ulogu u oèuvanju interesa raznih etnièkih grupa koje žive u Moldaviji. Meðutim, sveobuhva- tni i dugoroèni rezultati mogu se postiæi putem usklaðenih akcija razlièitih aktera: Vlade, etnièkih udruženja i intere- snih grupa, profesionalne novinarske organizacije, institu- cija za obuku i novinskih glasila (i onih opštih i specijali- zovanih).
Stoga, preporuèuje se da: Vlada • razradi sveobuhvatan program za razvoj medija na jezicima razlièitih etnièkih grupa koje žive u Molda- viji, kao i da dovede zakonski okvir u sklad sa propisima; • obrati pažnju na zahteve predstavnika etnièkih gru- pa i poveæa obim emitovanja na drugim jezicima, osim moldavskog i ruskog, na nacionalnom javnom emiteru (TeleRadio Moldova), kao i da dodeli veæi broj frekvencija ne-moldavsko/ruskim TV i radio stanicama; • obezbedi finansijsku pomoæ u obliku izdvajanja ili poreskih olakšica za štampana i radiodifuzna glasila koja emituju programe o životu etnièkih grupa. Ta- ko bi se osigurao minimum neophodnih uslova za njihovo postojanje; • ohrabri zvaniènike iz Odeljenja za meðuetnièke odnose da osmisle svoje zajednièke aktivnosti sa drugim akterima (etnièka udruženja, profesionalne novinarske grupe, medijska glasila).
Etnièka udruženja i interesne grupe • budu angažovani u zajednièkim akcijama sa drugim akterima u osiguravanju adekvatnog pristupa medi- jima svih kulturnih/jezièkih/etnièkih grupa;
Preporuke 91 • obaveste sva relevantna tela (i nacionalna i meðuna- rodna) o napretku/problemima u pristupu mediji- ma, ili bilo kojem sluèaju netolerancije prema njima u medijima.
Profesionalne novinarske organizacije • ohrabre inicijative koje æe poboljšati samoregulator- ne mehanizme moldavskih medija, kao i da promo- višu etnièko, raznovrsno i tolerantno izveštavanje; • olakšaju javnu debatu sa namerom da se oformi Sa- vet za štampu/Kancelarija ombudsmana za štampu u Moldaviji, koji bi osigurali da se ispitaju žalbe na medije.
Institucije za obuku (akademske i srednjeobrazovne) • uvedu kurseve o izveštavanju o raznolikostima i multikulturalizmu kao stalni nastavni plan; • obezbede šansu novinarima koji pripadaju ra- zlièitim etnièkim/kulturnim/jezièkim grupama da se angažuju u projektima izgradnje poverenja (tj. zaje- dnièkoj produkciji materijala, kampovima za obuku o raznolikom izveštavanju, itd.).
Glasila • vrše stalni nadzor èlanaka/programa, kako bi osigu- rali da njihove organizacije poštuju principe diverzi- teta i tolerancije; • ohrabre multikulturalnost i diverzitet u redakcijama (kroz praksu jednake moguænosti zapošljavanja).
92 Preporuke Nena Skopljanac Srbija (Srbija i Crna Gora)
Srbija (Srbija i Crna Gora) zauzima prostor koji je u etnièkom, kulturološkom i lingvistièkom smislu jedan od najraznolikijih u Evropi. Oko 30 razlièitih nacionalnih/et- nièkih grupa ovde žive veæ vekovima a gotovo svaka govori sopstvenim jezikom. Bez obzira na razvoj dogaðaja u pro- teklih 15 godina, ova zemlja ima dugu i bogatu tradiciju mirne multietnièke i multikulturalne koegzistencije, ukljuèujuæi medije na razlièitim jezicima i pristupaènost medija za sve graðane. Iako ratovi iz devedesetih godina nisu zahvatili ovu teritoriju, ipak su na mnogo razlièitih naèina negativno uticali na multietnièku i multikulturalnu praksu u prethodnom periodu. Sve je to dovelo do mnoš- tva latentnih i oèiglednih, na etnièkim osnovama zasnova- nih, sukoba koji prete da se uveæaju ako se njima ne bude pristupilo na adekvatan naèin. Prvi korak za zemlje koje nameravaju da reše etnièke sukobe na miran naèin jeste da se donesu zakoni o individualnim i kolektivnim pravi- ma za sve. Drugi korak je sprovoðenje tih prava i upravlja- nje javnim sektorom u skladu sa usvojenim principima. U veliki broj pitanja za koja treba naæi rešenje spadaju i pra- va na upotrebu jezika, slobodu izražavanja i pristup infor- macijama na maternjem jeziku. Dostupnost medija na njihovom maternjem jeziku daje razlièitim etnièkim grupama sopstvene kanale za profesionalno opštenje, preko kojih mogu da se bave ra- zlièitim politièkim i društvenim pitanjima. To je sastavni deo sveobuhvatnog pristupa izgradnji zajednice, razvoju demokratskih institucija i dugoroènom spreèavanju su- koba. Da bi se omoguæilo uzimanje uèešæa i integracija, meðusobno razumevanje mora da se gradi na razumeva-
Nena Skopljanac 93 nju identiteta, kulture, izazova i pitanja vezanih za druge zajednice i titularnu naciju. Ovaj izveštaj odnosi se samo na Srbiju, ne na Srbiju i Crnu Goru kao celinu. Relevantne odredbe Saveznog ustava i zakona koji ureðuju pitanja koja su predmet ove analize u Srbiji i u Crnoj Gori konkretizuju se na razlièit naèin. Od juna 1999. godine meðunarodne vlasti su uvele i poèele da sprovode pravne propise na Kosovu koji se do izvesne mere razlikuju od propisa i u Srbiji i u Crnoj Go- ri. Ova raznolikost pravnih okvira onemoguæava saèinja- vanje izveštaja koji bi bio ogranièenog obuhvata, a ipak ukljuèivao i Srbiju i Crnu Goru i Kosovo. Zato je ovaj izveštaj usredsreðen na Srbiju, a odluka o tome potkre- pljena je i èinjenicom da je nivo etnièke i jezièke raznoli- kosti u Srbiji viši nego što je to sluèaj sa Crnom Gorom i Kosovom (u Srbiji postoji preko 25 etnièkih zajednica, a u medijima je zastupljeno desetak razlièitih jezika). Jedini pouzdani podaci o etnièkoj/nacionalnoj struk- turi srpskog društva koje u ovom trenutku imamo na ras- polaganju jesu rezultati popisa sprovedenog 1991. godi- ne.1 Od preko 25 razlièitih etnièkih grupa, u daljem tek- stu navodimo samo one koje brojèano predstavljaju znaèajnije zajednice i èiji je jezik zastupljen u javnoj ko- munikaciji ili, u nekim sluèajevima, èak i u medijima: Romi. Postoji široko uverenje da su Romi brojniji nego što pokazuje popis iz 1991. godine, po kome ih ima 143.000. Procenjuje se da Roma zapravo ima izmeðu 600.000 i 800.000. Najveæi deo Roma – po procenama 300.000 do 400.000 ili 50 procenata – koncentrisan je u regionu Južne Morave i Niša, gde Romi èine jednu treæinu stanov- ništva u nekim opštinama (Surdulica, Bujanovac, Bojnik, Vladièin Han). 1. Podaci u vezi sa popisom sprovedenim 2002. godine još uvek nisu u potpunosti obraðeni i objavljeni.
94 Srbija (Srbija i Crna Gora) Maðari. Broj pripadnika ove, najveæe etnièke grupe u Voj- vodini, jeste 339.491 ili 16,9 procenata stanovništva Voj- vodine (u celoj Srbiji ima ih 344.147). Oni su koncentrisa- ni uglavnom u severnoj Vojvodini, gde èine apsolutnu veæinu u sedam opština. Od ukupnog broja vojvoðanskih Maðara, 58,2 procenta živi u ovim opštinama. Bošnjaci. U popisu iz 1991. godine registrovano je 246.411 Muslimana (Bošnjaka). Oni su koncentrisani u oblasti poznatoj kao Sandžak, u kojoj se stièu granice Bo- sne i Hercegovine s jedne, i Srbije i Crne Gore s druge stra- ne. Bošnjaci imaju apsolutnu veæinu u opštinama Novi Pa- zar (75,4 procenta), Sjenica (76,1 procenat) i Tutin (94,3 procenta). Velika koncentracija Bošnjaka je i u opštinama Priboj (30,4 procenata) i Prijepolje (43,4 procenta). Albanci. Procenjuje se da Albanaca ima oko 100.000. Oni su koncentrisani u tri opštine na jugu Srbije, u Preševskoj dolini koja se granièi sa Kosovom, i predstavljaju etnièku veæinu u dve opštine: Bujanovac (60,1 procenat) i Preševo (89,9 procenata). Hrvati. U popisu iz 1991. godine registrovano je 111.650 Hrvata, ili 74.808 (67 procenta) samo u Vojvodini, što èini 3,7 procenata stanovništva u ovoj pokrajini. Politièka i so- cijalna situacija u kojoj je sproveden popis 1991. godine predstavlja jedan od kljuènih razloga za veliki pad broja Hrvata. Iako je poznato da su u periodu posle 1991. godi- ne mnogi Hrvati otišli iz Vojvodine, naroèito iz Srema, ne zna se njihov taèan broj. Slovaci. Popis iz 1991. godine pokazao je da Slovaka u Srbiji ima 66.863. Slovaci su uglavnom stabilna grupa stanovništva. Koncentrisani su u Vojvodini (95 procena- ta), a u 1991. godini èinili su 3,2 procenta vojvoðanskog stanovništva. Za Slovake je karakteristièno da su rasuti i pomešani sa drugim zajednicama, naroèito sa Srbima.
Nena Skopljanac 95 Rumuni. Rumuna je bilo 42.364, a veæina ih je živela u Vojvodini (38.809 ili 1,9 procenata stanovništva u pokraji- ni). Broj pripadnika ove grupe znaèajno je smanjen (za 34,5 procenata) od prvog popisa posle Drugog svetskog ra- ta. Rumuni su uglavnom koncentrisani u jugoistoènom Banatu, u opštinama Vršac (13,8 procenata) i Alibunar (31,7 procenata), na granici sa Rumunijom. Bugari. Popisom je utvrðeno da Bugara ima 26.922 i da su veæinom koncentrisani u opštinama Dimitrovgrad i Bo- silegrad, u blizini granice sa Bugarskom. Vlasi. Popis je pokazao da ima 17.810 Vlaha, koji su kon- centrisani u Homolju i Timoèkoj krajini, na istoku Srbije. Druge manje etnièke grupe. Postoji desetak drugih ma- lih etnièkih grupa, koje su sve locirane u pokrajini Vojvo- dina, a svaka od njih èini manje od dva procenta vojvoðan- skog stanovništva. Brojèano su najznaèajniji Rusini, Ukra- jinci, Bunjevci, Šokci, Èesi i Nemci. Na teritoriji Srbije žive i neke druge male etnièke grupe, kao što su Crnogorci, Makedonci, Slovenci i Jevreji.
Jedan od važnih aspekata popisa iz 1991. godine jeste da je broj ljudi koji su se izjasnili kao Jugosloveni znaèajno porastao. Broj Jugoslovena bio je 323.625, ili 3,3 procen- ta graðana Srbije. Procenat Jugoslovena je tradicionalno najveæi u Vojvodini. U 1991. godini, Jugoslovena je bilo 174.225 ili 8,7 procenata stanovništva u pokrajini.2 Veoma je važno naglasiti da nacionalne/etnièke razli- ke koje su prisutne u Srbiji ne znaèe uvek i suštinske ra- zlike u jeziku. Jezici koji su predstavljali razlièite dijalek-
2. Meðutim, treba imati u vidu da su u vreme sprovoðenja popisa 1991. godine nacionalistièke strasti bile na vrhuncu i da je rat veæ bio na pragu, tako da su se neki pripadnici nacionalnih manjina izjasnili kao Jugosloveni kako bi prikrili svoju etnièku pripadnost i tako se zaštitili. U odnosu na popis iz 1981, popis iz 1991. godine registrovao je dvostruko ili trostruko poveæanje broja Jugoslovena u nekim naseljima.
96 Srbija (Srbija i Crna Gora) te srpskohrvatskog jezika u Socijalistièkoj Federativnoj Republici Jugoslaviji (SFRJ) sada su u novoosnovanim državama zvanièno odvojeni kao srpski, hrvatski i bošnjaèki. Meðutim, iako su ovo zvanièno tri razlièita je- zika, ljudi koji govore, èitaju ili pišu na jednom od ovih jezika nemaju teškoæa da razumeju ostala dva i da èitaju na njima. Zbog napred navedenog, u ovom izveštaju mediji na bošnjaèkom ili hrvatskom jeziku neæe biti smatrani ni medijem jedne etnièke zajednice ni višejeziènim medijem. To ne znaèi da ti mediji nemaju posebnu publiku (Hrvati i Bošnjaci u Srbiji). Zato se i bave temama i pitanjima za koje je ta publika naroèito zainteresovana.
I. Pravni okvir za medije Ustav Republike Srbije iz 1990. godine garantuje slobo- dno izražavanje nacionalnog identiteta, kulture, veroispo- vesti, i slobodnu upotrebu jezika. Moguænost dobijanja in- formacije na maternjem jeziku je jedno od eksplicitno na- vedenih prava (Èlanovi 8 i 49). Pravo na osnivanje medija na jezicima nacionalnih i etnièkih zajednica nije posebno ureðeno Ustavom. Prvi propis koji je u potpunoj sagla- snosti sa evropskim standardima uveden je Saveznim za- konom o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina i Zakonom o radiodifuziji Republike Srbije, a oba zakona usvojena su 2002. godine. Skupština savezne države ratifikovala je kljuèna meðunarodna akta koja ureðuju prava etnièkih grupa na slobodu izražavanja i informisanja, Okvirnu konvenciju za zaštitu nacionalnih manjina (1998. godine) i Povelju za regionalne ili manjinske jezike (1998. godine). U februaru 2002. godine Savezna skupština je donela Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina. To
Nena Skopljanac 97 je postignuto uz pomoæ eksperata koje je obezbedio Savet Evrope i OEBS. U Èlanu 17. zakon garantuje informisanje preko me- dija na jezicima nacionalnih manjina: «Pripadnici nacionalnih manjina imaju pravo na potpuno i ne- pristrasno obaveštenje na svom jeziku, ukljuèujuæi i pravo na izražavanje, primanje, slanje i razmenu informacija i ideja pu- tem štampe i drugih sredstava javnog obaveštavanja. Država æe programima radija i televizije javnog servisa obezbe- diti informativne, kulturne i obrazovne sadržaje na jeziku na- cionalne manjine, a može da osniva i posebne radio i televizij- ske stanice koje bi emitovale programe na jezicima nacionalnih manjina. Pripadnici nacionalnih manjina imaju pravo da osnivaju i održavaju medije na svom jeziku.»
Zakon omoguæava osnivanje Saveznog fonda za nacional- ne manjine (Èlan 20). Programi na jezicima etnièkih zaje- dnica, kao i projekti njihovih medija, veæ su bili dobili podršku na osnovu ove pravne odredbe. Srpski parlament je jula 2002. godine doneo Zakon o radiodifuziji koji, izmeðu ostalog, ureðuje i pitanja elek- tronskih medija na jezicima nacionalnih manjina (Èlan 72), dok Èlan 78 obavezuje državne elektronske medije da: «proizvode i emituju programe namenjene svim segmentima društva, bez diskriminacije, vodeæi pritom raèuna, naroèito o specifiènim društvenim grupama kao što su deca i omladina, manjinske i etnièke grupe, hendikepirani, socijalno i zdravstve- no ugroženi, gluvonemi (uz obavezu istovremenog emitovanja is- pisanog teksta opisa zvuènog segmenta radnje i dijaloga) i dr.; uvažavaju jezièke i govorne standarde, kako veæinskog stanov- ništva, tako, u odgovarajuæoj srazmeri, i nacionalnih manjina, odnosno etnièkih grupa, na podruèju na kome se program emituje; obezbede zadovoljavanje potreba graðana za programskim sadržajima koji izražavaju kulturni identitet, kako naroda, ta-
98 Srbija (Srbija i Crna Gora) ko i nacionalnih manjina, odnosno etnièkih grupa, kroz mo- guænost da odreðene programe ili programske celine, na po- druèjima na kojima žive i rade, prate i na sopstvenom mater- njem jeziku i pismu.»
Ureðeno je i suzbijanje govora mržnje (Èlan 21): «Agencija se stara da programi emitera ne sadrže informacije kojima se podstièe diskriminacija, mržnja ili nasilje protiv lica ili grupe lica zbog njihove razlièite politièke opredeljenosti ili zbog njihovog pripadanja ili nepripadanja nekoj rasi, veri, na- ciji, etnièkoj grupi, polu ili seksualnoj opredeljenosti. Postupanje emitera suprotno zabrani iz stava 1. ovog èlana je osnov za izricanje predviðenih mera od strane Agencije, nezavi- sno od drugih pravnih sredstava koja stoje na raspolaganju ošteæenom.»
Zakon omoguæava javnom sektoru da osnuje elektronske medije (Èlan 95) koji ne moraju da plaæaju nadoknadu za emitovanje programa. Imajuæi u vidu da su osnivaèi veæine sadašnjih medija na jezicima razlièitih etnièkih grupa nev- ladine organizacije ili udruženja graðana nacionalnih ma- njina, ova odredba æe podstaæi njihov dalji rad. Meðutim, prema istom tom èlanu, te stanice mogu da emituju pro- gram samo lokalno, što je nepovoljno za velike etnièke grupe koje su rasute u širokom prostoru, kao što je sluèaj sa romskim i maðarskim stanovništvom.
II Pregled medija 1. Situacija u Socijalistièkoj Federativnoj Republici Jugoslaviji (SFRJ) i za vreme Miloševiæeve vladavine. Pravo nacionalnih/etnièkih grupa na informisanje na sop- stvenom jeziku putem medija bilo je deo uobièajene prak- se u SFRJ, i kad su u pitanju štampani, i kad su u pitanju elektronski mediji. Meðutim, s obzirom na èinjenicu da su
Nena Skopljanac 99 bili dozvoljeni samo državni mediji i mediji koje su osno- vale paradržavne organizacije, sloboda medija bila je prilièno ogranièena. Bez obzira na to, postojao je izvestan broj medijskih kuæa i razvijena izdavaèka delatnost na drugim jezicima.
Najrazvijeniji mediji na drugim jezicima (ne na srpskom) postojali su u Vojvodini. Svaka od veæih nacionalnih i etnièkih zajednica imala je sopstvenu izdavaèku kuæu koja je finansirana iz državnog budžeta: Forum (maðarska, osnovana 1953. godine), Kultura (slovaèka), Libertatea i Tibiskus (rumunska), Ruske slovo (rusinska). Svaka od ovih kuæa izdavala je najmanje jedan nedeljni politièki list (na maðarskom jeziku izlazile su i dnevne novine Magyar So) i nekoliko specijalizovanih èasopisa (uglavnom za de- cu, mlade i kulturu). Radio-televizija Novi Sad (RTV NS) emitovala je program na nekoliko jezika: maðarskom, slo- vaèkom, rusinskom, rumunskom i romskom. Radio Novi Sad je emitovao celodnevni program na maðarskom jezi- ku, èetvoroèasovne programe na drugim jezicima i, svako- dnevno, po nekoliko sati televizijskog programa. Na jugu Srbije nije bilo medija na albanskom jeziku. Albanska zajednica u Preševskoj dolini bila je struktural- no povezana sa Kosovom na više naèina3, pa su tako me- diji na Kosovu služili kao primarni izvor informisanja. Radio i TV Priština je imala celodnevni program na al- banskom jeziku, dok je izdavaèka kuæa Rilindija izdavala istoimene dnevne novine kao i omladinski magazin Zeri i par specijalizovanih èasopisa.
3. Najveæi broj je srednjoškolsko obrazovanje stekao na Kosovu. S obzirom da je u SFRJ Prištinski univerzitet bio jedina visokoškolska ustanova koja je omoguæavala školovanje na albanskom, njega su pohaðali ne samo kosovski Albanci nego i Albanci sa juga Srbije i iz Makedonije. Sve u svemu, Kosovo, a naroèito Priština, predstavljali su kulturni, obrazovni i intelektualni centar za Albance iz bivše SFRJ.
100 Srbija (Srbija i Crna Gora) Što se tièe ostalih delova Srbije, bugarska zajednica je imala novine pod nazivom Bratstvo, dok vlaška zaje- dnica nije imala medij na maternjem jeziku. Naroèito je znaèajno primetiti da je Srbija (Srbija i Crna Gora4) bila jedna od retkih zemalja koja je u to vre- me pružala informacije na romskom jeziku preko držav- nih medija. I RTV Novi Sad i RTV Priština, kao i nekoliko opštinskih stanica, imale su programe na romskom jezi- ku. Iako su jedne od prvih novina na romskom jeziku na Balkanu – Romano Lil – osnovane u Beogradu 1935. go- dine, od sredine pedesetih do kraja osamdesetih godina bilo je relativno malo izdanja na romskom jeziku. Osnov- ni razlog za to leži u èinjenici da Romi nisu bili priznati za nacionalnu manjinu, te država nije imala pravnu oba- vezu da posveti pažnju obezbeðivanju informisanja Roma na njihovom maternjem jeziku pod uslovima koji su važi- li za druge, u gornjem tekstu navedene, etnièke grupe. Prema Ustavu, Hrvati, Muslimani (Bošnjaci) i Crno- gorci nisu smatrani manjinama. Ovo su bile tri od uku- pno šest nacija koje su èinile bivšu saveznu državu i, sho- dno tome, nisu imali medije na svojim jezicima. Imajuæi u vidu da su do 1991. godine Hrvati, Muslimani (Bošnjaci) i Srbi govorili istim jezikom –srpskohrvatskim – svi glavni mediji bili su zapravo na jezicima ovih nacija koje su da- nas etnièke zajednice u Srbiji. Isto je važilo i za Slovence i Makedonce. Iako su Ustav koji je usvojen 1990. godine i nekoliko posebnih zakona predvideli sva osnovna prava manjina – ukljuèujuæi službenu upotrebu jezika u javnosti, u poslo- vanju sa državnim institucijama, u školstvu i u medijima
4. To nije bio sluèaj samo u Srbiji veæ i u drugim delovima bivše SFRJ u kojima je romsko stanovništvo bilo znaèajnijeg broja. Prvi radio-program na romskom jeziku pokrenut je na stanici Radio Tetovo (Bivša Jugoslovenska Republika Makedonija) 1963. godine.
Nena Skopljanac 101 – za vreme Miloševiæeve vladavine (1990-2000)5 vlasti su uzurpirale pravo na slobodnu procenu da li se relevantne odredbe primenjuju ili ne (i ako se primenjuju, kako i do koje mere). U èitavom nizu pitanja vlasti su èak otvoreno kršile i Ustav i zakone. Veæ 1990. godine, Albanci koji su radili u medijskoj kuæi Radio i TV Priština bili su primorani da je napuste. Usledilo je zatvaranje izdavaèke kuæe Rilindija. I Albanci na jugu Srbije su zajedno sa kosovskim Albancima ostali u potpunom medijskom mraku. Njihov primarni izvor in- formacija bio je satelitski program Radio TV Albanije. Zahvaljujuæi uverenju režima da mu od štampanih medi- ja ne preti veæa opasnost, grupa intelektualaca uspela je da 1994. godine u Bujanovcu osnuje lokalni èasopis na albanskom jeziku, Jehona. Rasturanje ovog èasopisa je nekoliko puta zabranjivano, a vodili su se i sudski pos- tupci protiv njegovog glavnog urednika. Uprkos tome, Je- hona je nastavila da se pojavljuje, sa prekidima, ali je u leto 2002. godine morala da prestane sa radom, iz finan- sijskih razloga.6 U Vojvodini je voðena sasvim drugaèija politika. Pro- grami RTV NS i lokalnih opštinskih stanica na jezicima razlièitih etnièkih grupa nisu ukinuti niti su zatvorene izdavaèke kuæe. Meðutim, država je izdvajala daleko ma-
5. Koristimo 1990. a ne 1987. godinu jer je te godine u parlamentu usvojen novi Ustav Srbije, dok je Miloševiæ izabran za predsednika na prvim višepartijskim predsednièkim izborima. Period od 1987. godine, kada je Miloševiæ stekao apsolutnu kontrolu nad Savezom komunista Srbije, do marta 1990. godine, kada je donesen novi Ustav, predstavljao je sveobuhvatan proces pripreme za uspostavljanje jedne nove državne ideologije i njegove neogranièene kontrole nad državanim institucijama Srbije, i nad svim delovima društva u Srbiji. 6. Tokom 2000. i 2001. godine Jehona je dobijala znaèajnu donatorsku pomoæ (IREX, USAID, OSI, Press Now i Medienhilfe). Pomoæ je smanjena zbog èinjenice da se ureðivaèka politika ovih novina više nije smatrala politièki korektnom i uravnoteženom. Glavni urednik je bio nosilac liste nezavisnih kandidata za lokalne izbore koji su održani u julu 2002. godine i izabran je za lokalnog poslanika u skupštini.
102 Srbija (Srbija i Crna Gora) nje sredstava nego što je bilo potrebno da se održi bogata medijska produkcija kakva je bila u prethodnom peri- odu. Osim što su ekonomski iscrpljivani, svi medijski profesionalci, bez obzira na etnièku pripadnost, oni su i otpuštani ukoliko bi odbili da izveštavaju u propagandis- tièkom i ratnohuškaèkom duhu. To je imalo za posledicu da osoblje koje je preostalo nije bilo u stanju da ispuni osnovne zahteve u pogledu pokrivanja medijskog prosto- ra na adekvatan naèin, da i ne govorimo o ispunjavanju visokih kriterijuma za obezbeðivanje kvalitetnog progra- ma. Upravo suprotno, širenjem netolerancije prema «dru- gima», ksenofobije i govora mržnje, ovi mediji su dopri- neli raspirivanju etnièke mržnje i nasilja. Èineæi to, ugro- zili su osnovne principe dobre tradicije tolerantnog suživota multietnièke zajednice. Novinari koji su izbaèeni iz državnih i opštinskih medija pokretali su inicijative za osnivanje privatnih nezavisnih medija i èinili kljuèno oso- blje u ovim medijima. Osnovan je jedan broj medija koji su funkcionisali na razlièitim jezicima, obuhvatajuæi i štampane i lokalne elektronske medije. Meðutim, zbog stalne izloženosti razlièitim vrstama pritisaka koje je režim vršio, njihov domet je bio veoma ogranièen. Što se tièe štampanih medija, maðarski nedeljnik Csaladi Kor bio je izuzetak. Ovaj list izlazio je u tiražu od 23.000 pri- meraka dok druge novine na maðarskom jeziku nisu pre- lazile tiraž od 2.000 primeraka. Lokalni elektronski me- diji radili su bez dozvole i pokrivali izuzetno mali pros- tor. Postojao je rizik da æe svakog trenutka biti zatvorene. Ovakva situacija potrajala je sve do pada Miloševiæa. Meðutim, nije samo režim strogo kontrolisao medij- ski sadržaj koji se nudio graðanima na njihovim jezici- ma, kako bi pojaèao svoju moæ manipulišuæi i kontro- lišuæi i meðuetnièka pitanja. Istu medijsku politiku vodile
Nena Skopljanac 103 su i politièke stranke koje su predstavljale neke od zaje- dnica, naroèito one koje su delile vlast ili imale lokalnu vlast. Ovo se naroèito odnosi na stranke maðarske grupe koje su kontrolisale gotovo sve lokalne elektronske medi- je u opštinama severne Vojvodine, gde Maðari èine apso- lutno veæinsko stanovništvo. Prvi romski štampani medij osnovao je Rominter- press. Ista medijska kuæa pokrenula je saradnju sa stani- com Radio B92, koja dva puta nedeljno emituje ra- dio-emisije na romskom jeziku (koje onda reemituju sta- nice ANEM-a). Konaèno, uoèi predsednièkih izbora 2000. godine poèeo je sa emitovanjem prvi romski elektronski medij u Srbiji, Nišava u Nišu.7 Smatrajuæi da je Sandžak mesto u kome postoji viso- ki rizik od iskrsavanja sukoba, režim je strogo kontroli- sao informisanje preko ondašnjih elektronskih medija. Svi privatni elektronski mediji koji su postojali u to vre- me bili su komercijalnog i zabavnog karaktera. Nisu sami proizvodili informativni program. Neki od njih su re-emi- tovali informativni program RTS-a. Postojao je samo je- dan nezavisni list – Has – ali i on je zbog nedostatka fi- nansijskih sredstava bio primoran da prestane sa radom 2000. godine.
2. Situacija posle pada Miloševiæa. Dok je situacija kad su u pitanju štampani mediji ostala nepromenjena, elektronski mediji su prošli kroz jedan intenzivan i ha- otièan razvojni proces u periodu posle pada Miloševiæa. Zbog èinjenica da u pravnim propisima koji ureðuju elek- tronske medije veæ gotovo dve godine postoji vakuum8, i 7. Glavne nezavisne medijske kuæe na manjinskim jezicima, ili dvojezièni i višejezièni mediji koji su osnovani u Srbiji za vreme Miloševiæeve vladavine još uvek funkcionišu i pominjaæe se u daljem tekstu. 8. U nastojanju da steknu i što je duže moguæe održe politièku kontrolu nad medijima, nove vlasti su pokazale zapanjujuæu nespremnost da donesu
104 Srbija (Srbija i Crna Gora) uprkos uvoðenju moratorijuma na frekvencije9, lokalni privatni elektronski mediji, i radio i TV stanice, nicali su kao peèurke. Meðu elektronskim medijima koji su od kraja 2000. godine nezakonito osnovani na drugim jezicima (ne na srpskom), najbrojnije su lokalne romske radio-stanice, kojih ima otprilike 25. Slièno tome, u Vojvodini desetak privatnih radio i TV stanica emituje program na maðar- skom jeziku, a osnovano je i nekoliko za slovaèki i ru- munski jezik. Najveæi porast u brojnosti elektronskih me- dija desio se u Sandžaku, gde u ovom trenutku dve priva- tne TV stanice i sedam privatnih lokalnih radio-stanica emituju informativni i komercijalni program10. Prva osno- vana TV stanica, koja svakodnevno emituje nekoliko sati programa na bugarskom jeziku zove se TV Caribrod.11 Slièno ovome, radio-emisije nekoliko lokalnih opštinskih stanica sve zajedno emituju oko šest sati programa dnev- no na bugarskom jeziku. U Bujanovcu, na jugu Srbije, poèelo je da radi nekoliko lokalnih privatnih elektronskih medija: Radio Toni (na albanskom jeziku) i Radio Ema (na srpskom jeziku, uz pokušaj da se osnuje redakcija vesti na albanskom jeziku), i nekoliko romskih stanica. Kada se radi o medijima u Sandžaku, profesionalni nivo je prilièno nizak, dok je obim informacija koji se nu- zakone o medijima koji bi odgovarali evropskim standardima. Preraðeni deveti nacrt Zakona o radiodifuziji, koji su pripremili medijski profesionalci i domaæi eksperti u saradnji sa struènjacima Saveta Evrope i OEBS-a, konaèno je usvojen u srpskom parlamentu 18. jula 2002. godine. 9. Moratorijum je uveden u novembru 2000. godine i bilo je predviðeno da traje šest meseci, dok bi se u meðuvremenu usvojio novi zakon o radiodifuziji i osnovalo regulativno telo koje bi izdavalo dozvole. Umesto da traje pola godine, moratorijum je još na snazi i predstavlja prepreku za razvoj privatnih elektronskih medija, naroèito onih koji su pokazali nespremnost da budu pristrasni u korist novih vlasti. 10. Ne ukljuèujuæi nekoliko stanica koje funkcionišu na èisto komercijalnim principima. 11. Prvi TV program na bugarskom jeziku emitovao je TV Pirot (èlan ANEM-a) 2000. godine, ali u veoma ogranièenim okvirima (jedan sat na dan).
Nena Skopljanac 105 di prilièno ogranièen. Samo nekoliko medijskih kuæa nu- di sadržaj èiji je cilj promovisanje tolerancije i tu novin- ske agencije Sanapress i TV Jedinstvo sigurno imaju vo- deæu ulogu. Indikativno je da obe agencije tesno saraðuju sa medijima u ostatku Srbije, i da je najveæi deo sadržaja koji ima za cilj promociju meðuetnièkog razumevanja i tolerancije rezultat upravo ove saradnje. Na primer, TV Jedinstvo, s obzirom da je u okviru ANEM-a, najèešæe emituje sadržaj proizveden u TV B92 ili u drugim stanica- ma pod kišobranom ANEM-a. Iako je u zastoju veæ dve godine zbog moratorijuma na dozvole, projekat novinske agencije BETA, èiji je cilj osnivanje privatnih nezavisnih radio-stanica, svakako æe doneti znaèajno poboljšanje na ovom planu. Brojnost elektronskih medija ne znaèi i visok kvalitet i raznolikost programa. Samo nekoliko novoosnovanih stanica ima programe koji zadovoljavaju profesionalne standarde. Obim informativnog sadržaja je minimalan (obièno u trajanju od nekoliko minuta na svakih sat vre- mena u toku dana); emisije o aktuelnim problemima su veoma retke i najèešæe podrazumevaju intervjue u studi- ju; emisija sa raznovrsnim sadržajem gotovo uopšte ne- ma, a samo nekoliko novoosnovanih stanica emituje obrazovni i kulturni program. Zbog svega ovoga, veliko je pitanje da li su ove stanice u stanju da ispune uslove koji su potrebni da bi se bavile suštinskim društvenim, eko- nomskim i politièkim problemima publike kojoj se obra- æaju, i da li mogu da funkcionišu kao mehanizam za oèuvanje i unapreðivanje kulture i tradicije. Osim toga, imajuæi u vidu da je tržište elektronskih medija prena- trpano, kao i da je proseèni potencijal ovih medija, kada je o reklamama reè, veoma ogranièen u poreðenju sa me- dijima èija je ciljna grupa veæinsko stanovništvo zemlje -
106 Srbija (Srbija i Crna Gora) može se oèekivati da mnogi od ovih medija neæe opstati posle sprovoðenja Zakona o radiofuziji12. Ne treba prene- bregnuti ni èinjenicu da mnogim od ovih medijskih kuæa frekvencije i dozvole uopšte neæe biti dodeljene jer neæe ispuniti uslove koje zakon predviða13. Bez obzira na èinjenicu da je preovlaðujuæe novinar- stvo problematiènog kvaliteta, postoje novine, i radio i TV stanice koje se bave novinarskom delatnošæu u skladu sa profesionalnim standardima. Neke stanice koje u ovom trenutku imaju pokrivenost niskog kvaliteta rešene su da postanu dobre lokalne medijske kuæe. Ove dve grupe me- dija sada imaju veoma važnu ulogu u svojim zajednica- ma, a imaæe je i ubuduæe. Danas su etnièka pitanja uopšte oèiglednije pokrive- na u glavnim medijima nego što je to bio sluèaj za vreme Miloševiæeve vladavine. Meðutim, znaèajno se razlikuje naèin izveštavanja. Državni mediji, kao i privatni mediji koji su kao stubovi oslonci Miloševiæeve vladavine širili nacionalistièku ideologiju i mržnju prema «drugima», sa- da o etnièkim pitanjima informišu gotovo iskljuèivo pre- ko izveštaja o manifestacijama i merama koje preduzima- ju vlasti. Analitièkog prostora skoro da uopšte nema a prièe o životu i problemima razlièitih etnièkih grupa po- javljuju se samo u izuzetnim sluèajevima (na primer, u sluèaju rasistièkog ponašanja ili napada na graðane koji
12. Prema Zakonu o radiodifuziji, trebalo je osnovati Radiodifuzni savet u roku od šest meseci od stupanja na snagu zakona, tj. najkasnije do kraja januara 2003. godine. Meðutim, zakon je prekršen jer do marta 2003. godine sprski parlament još nije bio izabrao svoje predstavnike u ovom Savetu. Shodno tome, Savet tek treba da se osnuje i tek treba da poène sa pripremama za javni konkurs. 13. Svaka stanica mora da ispuni uslove u pogledu tehnièkih moguænosti i programa. Meðutim, prioritet je dat uslovima u vezi sa programom. Stanice koje ne ispune ove uslove neæe dobiti frekvenciju i dozvolu, dok æe stanice koje ispune tehnièke uslove, ali ne i uslove u vezi sa programom, dobiti privremene dozvole i biæe im ostavljen rok od dve godine da se usklade sa tehnièkim standardima.
Nena Skopljanac 107 pripadaju etnièkim grupama). S druge strane, nezavisni mediji, koji su imali vodeæu ulogu u borbi protiv bivšeg režima, sada postavljaju standarde profesionalnog i društ- veno-odgovornog izveštavanja o etnièkim pitanjima. Oni iznose na svetlo probleme sa kojima se suoèavaju etnièke zajednice, pružaju graðanima koji pripadaju etnièkim gru- pama i grupama graðanskog društva u razlièitim etnièkim zajednicama moguænost da se obrate širokoj publici, pozi- vaju na odgovornost organe vlasti na lokalnom i državnom nivou kad je reè o sprovoðenju odgovarajuæe politike u vezi sa etnièkim pitanjima, sprovode veliki broj kampanja sa ciljem da podignu svest javnosti o etnièkim pitanjima i vode kampanju za promociju tolerancije. Kolièina govora mržnje u medijima znatno je smanje- na u poreðenju sa Milošoviæevim vremenom. Novinari ret- ko koriste retoriku koja može da potakne na mržnju neke od etnièkih grupa. Meðutim, jedan broj medija prenosi izjave politièara i desnièarskih grupa koje imaju šovinis- tièki i ksenofobièan ton. I ovde je reè o medijima koji su služili kao glasnogovornici Miloševiæevog režima. Nezavi- sni mediji, koji su se borili protiv režima i njegove ratno- huškaèke i nacionalistièke politike, prema takvim izjava- ma odnose se uz dužnu dozu kritike. U glavne medije koji pokrivaju èitavu teritoriju zemlje i predstavljaju najbolje primere angažovanog i raznolikog izveštavanja o etnièkim pitanjima, kao i suprotstavljanja govoru mržnje, spadaju dnevni list Danas, nedeljnik Vre- me, dvonedeljnik Republika, i novinska agencija BETA. Pored toga, svi lokalni elektronski mediji koji su èlanovi ANEM-a, kao i lokalni štampani mediji okupljeni u Udruženju lokalne štampe, imaju pravila ponašanja ko- ja se konkretno odnose na izveštavanje o raznolikosti i suprotstavljanje govoru mržnje. U najrevnosnije takve
108 Srbija (Srbija i Crna Gora) medije spadaju Radio 021, Radio Boom 93, OK Radio, i nedeljnici Nezavisna svetlost i Vranjske novine.
3. Tipologija. Medijske kuæe se ne razlikuju samo po je- zicima na kojima emituju program, veæ i po naèinu na koji se ti jezici koriste. Štampe, radio i TV programa ima na devet razlièitih jezika: na maðarskom, slovaèkom, rom- skom, albanskom, bugarskom, vlaškom, nemaèkom, ru- sinskom, rumunskom i ukrajinskom. Ukljuèujuæi hrvat- ski i bošnjaèki, i veæinski, srpski jezik, u medijima u Srbi- ji je zastupljeno ukupno dvanaest jezika. Razlièit je i naèin na koji se ovi jezici koriste, naroèito kad su u pitanju štampani mediji. U daljem tekstu su prikazane razlièite opcije i kombinacije, a podela je izvršena na štampane i na elektronske medije.
3.1. Štampani mediji. Nema sveobuhvatnih podataka o ukupnom broju novinskih kuæa na svim jezicima. Meðutim, podaci koji se odnose na Vojvodinu, gde se objavljuje velika veæina štampanih medija, pokazuju da gotovo 150 registrovanih kuæa funkcioniše na jeziku koji nije srpski. Klasifikacija ovih listova mogla bi da se šemat- ski prikaže na sledeæi naèin:14
14. Ovde nisu obuhvaæeni specijalizovani listovi za decu, omladinu, žene, struènjake i nauènike, poljoprivredu, i slièno. Oni se skoro svi pojavljuju na jednom jeziku. Ova klasifikacija se prvenstveno odnosi na medije koji se svojim sadržajem uglavnom obraæaju publici etnièkih zajednica kao takvoj.
Nena Skopljanac 109 Vrsta lista Pokrivenost Naèin korišæenja jezika I. dnevni list 1. nacionalna A. samo na jednom jeziku II. nedeljnik 2. regionalna B. dvojezièan (srpski jezik III. dvonedljnik 3. lokalna i drugi jezik) IV. meseènik a. svaki èlanak je na oba jezika b. samo glavni èlanci su na oba jezika, ostali èlanci se razlikuju po jeziku c. samo jedan èlanak na jednom od dva jezika Napomena: Pokrivenost se definiše prema sledeæim kriterijumima: (a) teritorija na koju se odnosi sadržaj; (b) teritorija distribucije i pro- daje lista; i (c) geografski položaj ciljne publike. Listovi su klasifikova- ni kao: 1. nacionalni: na èitavoj teritoriji Srbije; 2. regionalni: na èita- voj teritoriji Vojvodine/Sandžaka/juga Srbije/istoène Srbije/centralne Srbije; 3. lokalni: teritorija jedne opštine (ukljuèujuæi i susedne opštine).
Što se tièe vrste lista, štampani mediji na razlièitim jezici- ma obuhvataju sve listove prikazane na tabeli. Meðutim, svi listovi koji izlaze èešæe izdaju se u Vojvodini, i to na je- zicima najveæih grupa. To je svakako povezano sa èinjeni- com da su ti jezici do 1990. godine bili službeni jezici u Vojvodini15 i da je država subvencionisala izdavaèke kuæe i štampu. Postoji samo jedan dnevni list – Magyar Szó (maðarski). Maðarska grupa ima i dva nedeljnika – Csaladi Kor i 7 Nap. Slovaci, Rusini i Rumuni imaju po je- dan nedeljnik: Hlas L’udy, Ruske slovo i Libertatea. Sa izuzetkom Csaladi Kor-a, ostali listovi se i danas sufinan-
15. Ustavom Srbije koji je usvojen u martu 1990. godine, autonomija Vojvodine je drastièno smanjena i sastojala se od nekoliko formalnih nadležnosti. Izmeðu ostalog, srpski jezik je proglašen za jedini službeni jezik na èitavoj teritoriji Vojvodine (drugi jezici su delimièno priznati kao službeni, ali samo u opštinama u kojima etnièke grupe èine veæinsko stanovništvo).
110 Srbija (Srbija i Crna Gora) siraju iz državnog budžeta. Svi ostali listovi, kako u Vojvo- dini tako i u ostatku Srbije, izlaze dva puta ili jednom me- seèno. Zbog ogranièenih finansijskih sredstava, mnogi izlaze neredovno. Ni jedan od listova koji nisu na srpskom jeziku nema nacionalnu pokrivenost. Razlog uglavnom leži u èinjenici da za to nema pravog razloga jer su sve etnièke grupe, sa izuzetkom romske, koncentrisane u pojedinim oblastima. Gotovo sve štamparske kuæe izdaju listove iskljuèivo na jednom jeziku – jeziku date grupe. Meðutim, ima i ne- koliko izuzetaka koji predstavljaju zanimljive primere i zaslužuju da budu pomenuti. Prvi izuzetak su listovi na romskom jeziku – npr. Ro- mano Lil i druge publikacije koje izdaje Romiterpress – koji su dvojezeèni, pri èemu je svaki èlanak i na rom- skom i na srpskom jeziku. Glavni razlog za to je da rom- ski jezik još nije standardizovan i da Romi govore ra- zlièitim dijalektima; neki Romi ne mogu da èitaju romski ali mogu da razumeju srpski, a cilj izdavaèa je da privuèe ne samo romsku èitalaèku publiku nego i druge koji su zainteresovani za pitanja vezana za Rome. Nekoliko malih lokalnih novina u Vojvodini predstav- ljaju drugi izuzetak. Na primer, dvonedeljnici Kikindske novine i Novi Beèejac, koji se izdaju i na maðarskom i na srpskom jeziku.
3.2. Elektronski mediji. Slièno štampanim medijima, broj elektronskih medija koji emituju program na ra- zlièitim jezicima je prilièno visok – preko 150. Najveæi broj (90 procenata) su radio-programi ili radio-stanice. Klasifi- kacija ovih medija, na osnovu kriterijuma primenjivanih kod štampanih medija, šematski bi izgledala ovako:
Nena Skopljanac 111 Vrsta elek- Pokrivenost Vrsta programa prema tronskih naèinu korišæenja jezika medija I. državni16 1. nacionalna A. nedeljni programi II. privatni 2. regionalna a. na jednom jeziku b. na više jezika III. graðanski 3. lokalna B. dnevni programi sektor17 a. na jednom jeziku b. na više jezika C. sav program je na jeziku jedne etnièke grupe D. sav program je na dva jezika (na srpskom i na jeziku jedne etnièke grupe) a. sa vremenski odvojenim programima na svakom od jezika b. mešani jezici u okviru istog programa E. sav program je na više jezika a. sa vremenski odvojenim programima na svakom od jezika b. mešani jezici u okviru istog programa Napomena: Nacionalna pokrivenost podrazumeva najmanje 2/3 terito- rije Srbije; regionalna pokrivenost podrazumeva teritoriju Vojvodi- ne/Sandžaka/juga Srbije/istoène Srbije/centralne Srbije; a lokalni po- drazumeva teritoriju jedne opštine (ukljuèujuæi i susedne opštine).
16. Iako novi Zakon o radodifuziji predviða transformisanje postojeæih državnih elektronskih medija (RTS i RTV Novi Sad) u privatne elektronske medije, ovaj proces još nije ni zapoèet, a kamoli završen. Zato se u ovom izveštaju obe ove medijske kuæe pominju kao državne. 17. Znaèajan broj elektronskih medija na manjinskim jezicima osnovale su nevladine organizacije, naroèito kad se radi o medijima na romskom jeziku. Imajuæi u vidu da novi Zakon o radiodifuziji predviða pozitivnu diskriminaciju ovih medijskih kuæa, može se oèekivati da æe se više medijskih kuæa opredeljivati za ovu opciju prilikom podnošenja zahteva za frekvencije i dozvole.
112 Srbija (Srbija i Crna Gora) Programi na jezicima razlièitih etnièkih zajednica zastu- pljeni su kod svih vrsta elektronskih medija. Meðutim, državni medij koji pokriva èitavu teritoriju zemlje – RTS – na romskom jeziku emituje samo pola sata programa dnev- no. Ovaj program se sastoji iz dva dela: vesti o najznaèajni- jim dogaðajima u zemlji i inostranstvu i deo koji se bavi glavnim dešavanjima u okviru romske zajednice. RTS uop- šte ne emituje TV program koji nije na srpskom jeziku. Situacija je neznatno drugaèija kod regionalnih elek- tronskih medija. Državna stanica RTV Novi Sad, pored emisija na srpskom jeziku, svakodnevno emituje TV emi- sije na maðarskom, rumunskom, rusinskom i slovaè- kom, kao i jednom nedeljno na romskom, hrvatskom, i ukrajinskom jeziku. Radio svakodnevno emituje program na jezicima istih etnièkih grupa, kao i TV. Program proi- zvode i ureðuju odvojene novinske redakcije i, sa izuzet- kom emisija vesti, bave se temama koje se konkretno odnose na datu etnièku grupu, pri èemu je povezivanje sa drugim grupama retko. Postoji oko 150 lokalnih radio i TV stanica koje emi- tuju program na drugim jezicima (ne na srpskom). Otpri- like èetvrtina ovih stanica su opštinske stanice, a ostalo su privatni mediji i u manjoj meri mediji koje je osnovao nevladin sektor (uglavnom romske stanice, ali i stanice manjih grupa u Vojvodini, kao što su Slovaci i Rusini). Polovina ovih stanica je u Vojvodini. Najzastupljeniji jezik kod vojvoðanskih medija na ne-srpskom jeziku je maðarski (oko 50), a sledi romski (oko 10), dok se ostali jezici pojavljuju u programima najviše pet stanica. Glavni program kod više od polovine ovih stanica je na srpskom jeziku (veæina ovih stanica su opštinske), dok je ostalim etnièkim grupama posveæeno nekoliko sati dnevno ili nedeljno na njihovom maternjem
Nena Skopljanac 113 jeziku. S druge strane, privatne stanice koje emituju pro- gram na jezicima odreðenih etnièkih grupa gotovo is- kljuèivo koriste jezike tih grupa. Samo dve stanice – Ra- dio 021/Multiradio i Radio Kovaèica – imaju višejezièan program, i to prvi na pet jezika (maðarski, slovaèki, ru- munski, rusinski i romski), kao i srpski, a drugi na tri je- zika (maðarski, slovaèki i rumunski). Radio Kovaèica primenjuje isti naèin korišæenja jezika kao i RTV NS, dok je Multiradio jedina stanica u Srbiji koja ima radio-emisi- je u kojima se mešaju svi jezici. Pored toga, u jednoje- ziènim emisijama ova stanica èesto objavljuje informacije koje se ne odnose iskljuèivo na tu jezièku grupu, veæ na još jednu ili više jezièkih grupa. Informacije o relevantnim dešavanjima u bilo kojoj od zajednica emituju se u emisi- jama koje se obraæaju srpskoj populaciji. Ovaj krajnje je- dinstveni pristup nailazi na znatno odobravanje publike, pa renome ove stanice stalno raste. Što se tièe lokalnih stanica u ostatku Srbije, posle srp- skog daleko je najzastupljeniji romski jezik. Postoji oko 15 stanica na kojima je glavni program na srpskom jeziku i oko 20 romskih stanica. Dve stanice emituju program na bugarskom jeziku – TV Pirot i TV Caribrod (TV Caribrod po nekoliko sati svakodnevno). Jedino romske stanice imaju pravi dvojezièni program, podjednako i po potrebi koriste i srpski i romski. Sve emisije u kojima gosti govore samo srpski emituju se uvek na srpskom jeziku. U aprilu 2001. godine OEBS-ova misija lansirala je pilot-projekat na jugu Srbije. Osnovni koncept predviða transformisanje lokalnih opštinskih medija u gradovima Bujanovac, Preševo i Medveða. Radio Bujanovac dobija deo finansijskih sredstava da bi se primilo albansko oso- blje u cilju osnivanja, pored veæ postojeæe redakcije za srpski jezik, i redakcije vesti za albanski jezik. U septem-
114 Srbija (Srbija i Crna Gora) bru 2002. godine poèelo je svakodnevno emitovanje peto- minutnih vesti, a oèekuje se da æe se u 2003. godini orga- nizovati sveobuhvatniji informativni program na alban- skom. Poèeo je da se emituje i jednoèasovni nedeljni pro- gram na romskom jeziku. Od Radija Preševo i Radija Medveða oèekuje se da prave vesti i na jeziku druge etnièke grupe (na albanskom u Medveði a na srpskom u Preševu), što podrazumeva ukljuèivanje novinara iz «dru- gih zajednica». Cilj ovih projekta je da se obezbedi pro- gram za svaku od zajednica koji æe praviti novinari te za- jednice na njihovom jeziku. Zakljuèci u vezi sa elektronskim medijima koji nisu na srpskom jeziku su sledeæi: 1. Sa izuzetkom romskih stanica, koje uglavnom emituju dvojezièan program (na romskom i srpskom), svi dru- gi mediji imaju program iskljuèivo na jeziku svoje etnièke grupe. 2. Ogranièen je broj programa na jednom ili više jezika u medijima u kojima je osnovni jezik srpski. Program priprema jedna ili više odvojenih redakcija vesti a sadržaj ovih redakcija nije meðusobno povezan. 3. Samo nekoliko medija emituje program na više od dva jezika, a meðu njima jedino Multiradio ima potpuno višejezièan pristup u emitovanju programa. 4. Iako ogroman broj elektronskih medija emituje pro- gram na jednom ili više razlièitih jezika, mora se imati u vidu da velika veæina medija emituje uglavnom ko- mercijalni, muzièki i zabavni program, a tek retko i in- formativni (u najboljem sluèaju samo kratke vesti na svaki pun sat). 5. Može se oèekivati da æe se broj ovih stanica smanjiti u narednom periodu jer mnoge od njih neæe ispuniti uslove u pogledu programa koji su potrebni za dobija- nje dozvole.
Nena Skopljanac 115 3.3. Drugi medijski projekti. Iako štampani i elektron- ski mediji uveliko preovlaðuju, važno je primetiti da su ra- zlièiti jezici zastupljeni u nekoliko drugih važnih medij- skih oblasti, kao što su usluge novinskih agencija, nezavi- sne TV produkcije i Internet. Prva nezavisna novinska agencija ikada osnovana u Srbiji, BETA, veæ dve godine pruža novinske usluge na maðarskom jeziku, a postoje planovi da se poène i sa uslugama na maðarskom jeziku u okviru regionalnog projekta koji bi ukljuèio Maðarsku i zemlje u regionu u kojima su prisutne maðarske zajednice (Rumunija, Hr- vatska i Slovenija). Samo jedna nezavisna TV produkcija proizvodi pro- gram na jeziku koji nije srpski: UrbaNS u Novom Sadu (Vojvodina). Njihova emisija pod nazivom Multigrad bavi se pitanjima kulture, emituje se sa dvojeziènim titlom (na srpskom i na maðarskom), a svi uèesnici emisije, ukljuèu- juæi i pripadnike drugih etnièkih grupa, govore svojim ma- ternjim jezikom. Program se emituje na desetak lokalnih TV stanica u Vojvodini. S obzirom da ima tek nekoliko TV stanica koje emituju program na razlièitim jezicima, ovaj projekat daje znaèajan doprinos obogaæivanju TV progra- ma meðuetnièkim i multikulturalnim pristupom. I na Internetu su informacije na razlièitim jezicima nedovoljno zastupljene. Jedino Csaladi Kor, Rominter- press i RTV Nišava imaju sopstvene sajtove. Meðutim, ovi sajtovi nisu znaèajnije poseæeni. Meðutim, sajt jednog od glavnih medija privlaèi posebnu pažnju. Sajt RTV B92, širom sveta poznat beogradski medij, nudi dnevne infor- macije ne samo na srpskom, veæ i na maðarskom i alban- skom jeziku. Pored toga, karakteristika ovog sajta je i ve- liki forum koji je organizovan na nekoliko desetina ra- zlièitih tema i na kome posetioci iz razlièitih etnièkih sre-
116 Srbija (Srbija i Crna Gora) dina aktivno uèestvuju u virtuelnoj komunikaciji. Ovaj sajt poseæuje u proseku 90.000 ljudi na dan.
3.4. Poseban sluèaj – mediji na romskom jeziku i program na romskom jeziku. Romi su najveæa manjin- ska grupa u Srbiji (Srbiji i Crnoj Gori) i èine oko 10 odsto ukupnog broja stanovnika. Zato je naroèito važno posveti- ti posebnu pažnju medijima koji nude informacije na rom- skom jeziku. Na ovom jeziku izlaze samo èetiri lista (jedan deèji, jedan struèan, i dva koja se bave pitanjima vezanim za Rome). Svi ovi listovi izlaze neredovno (kada se obezbe- de donatorska sredstva) i u veoma ogranièenom tiražu. Ni kod TV programa situacija nije mnogo bolja – trenutno postoji samo jedna romska stanica a program na rom- skom jeziku emituju dve stanice. Shodno ovome, može se zakljuèiti da radio predstavlja primaran izvor informacija za romsku zajednicu. Postoji desetak romskih radio-sta- nica. Ne postoje rezultati anketa koje su se bavile ispitiva- njem romske publike. Meðutim, na osnovu primera radija Glas Roma i RTV Nišava, može se zakljuèiti da se Romi kojima su dostupne i romske stanice i ne-romske stanice koje emituju program na romskom jeziku radije oprede- ljuju za ove prve. To svakako ima veze sa dugotrajnom i intenzivnom marginalizacijom i diskriminacijom Roma, koje su dovele do preke potrebe za samoemancipacijom. Romi smatraju romske stanice «svojim» medijima i mogu da se identifikuju sa njima. Èinjenica da imaju «svoj» me- dij èini ih ponosnim i daje im samopouzdanje. Još jedna prednost je što mogu da slušaju programe koji se bave te- mama koje ih interesuju, i to u svako doba dana. Sve u svemu, ne-romski mediji raspolažu ogranièenim kapacitetima za zadovoljavanje potreba za informisanjem na maternjem jeziku romske populacije, pri èemu nema
Nena Skopljanac 117 planova da se ovi kapaciteti poboljšaju u dogledno vreme. S druge strane, tek nekolicina romskih elektronskih medi- ja nude zadovoljavajuæi program, kad je sadržaj u pitanju. S obzirom na èinjenicu da ih je osnovao graðanski sektor, mogu da emituju program samo na lokalnom nivou. Kao jedan od naèina za poveæanje dometa programa na rom- skom jeziku, romske stanice koje ne proizvode program u svojoj kuæi, kao i lokalne opštinske ili privatne stanice, mogu da reemituju najvažnije emisije u proizvodnji rom- skih elektronskih medija kao što su RTV Nišava i Glas Roma, kao i program Multiradija na romskom. Neke sta- nice to veæ èine a rezultati su pozitivni.18
III. Zakljuèak Srbija (Srbija i Crna Gora) ima dugu tradiciju višeje- ziènosti koja se manifestuje u medijskoj praksi kao i u drugim oblastima. Meðutim, potrebno je imati na umu ne- koliko važnih stvari. Jedino istinski multietnièko i multikulturalno druš- tvo sa tradicijom tolerantnog multilingvalizma postoji u Vojvodini. U drugim multietnièkim oblastima u Srbiji, graðani èije je poreklo razlièito od porekla titularne naci- je susreæu se sa teškoæama kad je u pitanju korišæenje njihovog jezika u javnosti, a i u medijima. Medijska in- frastruktura za sadržaje na razlièitim jezicima veoma je razvijena u Vojvodini, a u ostatku Srbije je veoma slaba (npr. za bugarski), ili je tek u nastajanju (npr. za romski, albanski i vlaški).
Iako znaèajni po broju – sa preko 150 lokalnih elektron- skih medija i istim brojem štampanih medija samo u Voj- 18. Nekoliko romskih radio-stanica na jugu Srbije reemituje Radio Nišava. Pored toga, neke ANEM-ove stanice reemituju neke emisije radija Glas Roma.
118 Srbija (Srbija i Crna Gora) vodini – mediji na razlièitim jezicima su u proseku veoma nerazvijeni, slabo opremljeni, nemaju dovoljan broj zapo- slenih, a standard pokrivenosti je veoma mali. Da bi igrali ulogu koju bi mogli da igraju, predstoji im da urade veliki posao. Naroèito romski mediji nisu dovoljno jaki da bi za- dovoljili ogromne potrebe koje romski graðani imaju za informisanjem i obrazovnim programima na svom mater- njem jeziku. Multietnièki odnosi razvijali su se u veoma negativnom pravcu tokom devedesetih. Ogromno nepoverenje, strah i èak mržnja koje su proizvodili krajem osamdesetih i poèetkom devedesetih sada se u medijima pojavljuju samo u izuzetnim sluèajevima. Meðutim, ne treba gajiti iluzije da su ovi problemi potpuno prevaziðeni. Neki politièari i gru- pe radikalne desnice veoma su prisutni u javnosti sa dis- kriminatorskim, šovinistièkim i ksenofobiènim izjavama koje neki mediji prenose bez zauzimanja kritièkog stava. Na ovom planu je ostalo da se obavi još mnogo posla, u èemu mediji treba da odigraju važnu ulogu kroz profesi- onalno i društveno angažovano izveštavanje. Ipak, neke od glavnih medijskih kuæa predstavljaju izvanredan primer za raznoliko izveštavanje i promovisanje tolerancije, meðuso- bnog razumevanja i poštovanja ljudskih prava. Vodeæu ulogu u tome imaju RTV B92, dnevni list Danas, nedeljnik Vreme i novinska agencija BETA. Najveæi broj medija na drugim jezicima su jednoje- zièni ili dvojezièni. Broj višejeziènih medija je veoma mali a veæina meðu njima su elektronski mediji. Meðutim, ovi mediji veæinom imaju odvojene urednièke odbore za ra- zlièite jezike i odvojeno vreme za emisije na svakom od jezika. To može da dovede do paralelne medijske realnos- ti na jezièkoj osnovi i, samim tim, na osnovama etnièke razlièitosti. U tom smislu, Multiradio, romske radio-sta-
Nena Skopljanac 119 nice i produkcija UrbaNS predstavljaju najbolju praksu. Od mnogobrojnih projekta na jezicima etnièkih zajednica koje proizvode glavni mediji, najuspešnije su novinska agencija BETA i Internet vesti B92. Novi zakoni u oblasti medija i Savezni zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina, tradicija medija na jezicima etnièkih zajednica i jedan od najrazvijenijih ne- zavisnih medijskih sektora u jugoistoènoj Evropi pred- stavljaju prilièno solidan osnov za dalju izgradnju. Pa ipak, vlasti, mediji i nevladin sektor moraju da uèine do- datan napor kako bi se ostvario pluralistièki i nezavisni medijski sektor koji bi nudio èitav niz razlièitih medija na jezicima etnièkih zajednica i zadovoljio potrebe multiet- nièkog društva Srbije.
120 Srbija (Srbija i Crna Gora) Bibliografija Bašiæ, Goran, Zaštita prava nacionalnih manjina u SR Jugoslaviji pre- ma standardima Okvirne konvencije za zaštitu nacionalnih ma- njina Saveta Evrope, Beograd: Centar za antiratnu akciju, 2002. Breznik, Dušan, Stanovništvo Jugoslavije, Beograd: Chronos, 1991. Zakon o radiodifuziji, usvojen u Narodnoj skupštini Srbije 18. jula 2002. godine Brunner, Roland, i Skopljanac, Nena, Strateški dokument za podršku EU manjinskim medijima u periodu 2001-2005 (Strategy Paper for EU Support to Minority Media for the Period 2001-2005) (Medien- hilfe, 2001, interni dokument). Centar za antiratnu akciju, Nacionalna struktura stanovništva u Voj- vodini <www.caa.org.yu> Darbishire, Helen, (Darbišajr, Helen), «Minorities and Media Freedom under International Law» («Manjine i medijska sloboda prema me- ðunarodnom zakonu»), Prava Roma, 4 (1999) <http://errc.org/ rr_nr4_1999/advo1.shtml> Galjus, Orhan, «Stateless: Roma and the Media Today» («Bez zemlje: Romi i mediji danas»), Roma Rights, 4 (1999.) <http://errc.org/rr_nr4_1999/advo2.shtml> Centar za humanitarno pravo, Albanci u Srbiji – Preševo, Bujanovac i Medveða, 2002. <http://www.hlc.org.yu> Zakon o zaštiti prava i sloboda nacionalnih manjina, Službeni list SRJ, br. 11, 27. februar 2002. Lenkova, Mariana, Crno-belo u odnosu na raznolikost (Predstava o Ro- mima na balkanskim medijima) <www.gre ek hel sinki.gr/en g lish/ar ti cles/mon tpel li er-ma ri an- na.html> Projekat o etnièkim odnosima, Mediji i Romi u savremenoj Evropi: èinjenice i zablude (Prag, 1996) Popis stanovništva, domaæinstava, stanova i poljoprivrednih gazdin- stava u 1991, tom 3 (Beograd: Savezni zavod za statistiku, 1993). Popis izbeglica i drugih ratom ugroženih lica u Saveznoj Republici Ju- goslaviji; Visoki komesarijat Ujedinjenih nacija za izbeglice, Kome- sarijat za izbeglice Republike Srbije, Komesarijat za raseljena lica Republike Crne Gore, Beograd, 1996. Valiæ-Nedeljkoviæ, Dubravka, Mediju u multukulturalnoj i multilingval- noj pokrajini Vojvodini, 1999.
Nena Skopljanac 121 Preporuke
I. Strukturalna pitanja i zadaci državnih organa
Opšte: 1. Direktno finansiranje iz državnog budžeta – bilo na ni- vou zemlje, pokrajine (Vojvodina) ili opštine – ostavlja moguænost da država kontroliše medije i zato bi treba- lo da se ukine. Treba osnovati javne fondove, na pri- mer fondacije koje bi ukljuèivale etnièke zajednice i medije, novinarska udruženja, medijske nevladine or- ganizacije, privatna humanitarna društva, i sl. Držav- ne institucije bi mogle da imaju predstavnike u telima koja primenjuju javne fondove, ali ne bi trebalo da bu- du veæinski zastupljeni. 2. Državna tela na svim nivoima treba da prestanu sa praksom gotovo iskljuèivog dodeljivanja sredstava onim medijima na jezicima etnièkih zajednica koji su u državnom vlasništvu. Dok se stvori mehanizam javnog finansiranja, finansijsku pomoæ treba dodeljivati na osnovu objektivnih i transparentnih kriterijuma, i bez diskriminacije privatnih medija. 3. Državni organi ne bi trebalo da osnivaju nove medije na jezicima etnièkih zajednica. Uloga države nije da osniva medije, nego da uspostavi pravni okvir i meha- nizme javnog finansiranja za podsticanje osnivanja medija koji æe funkcionisati nezavisno od državnih struktura.
Štampani mediji: 4. Demokratska društva ne priznaju štampu u državnom vlasništvu. Shodno tome, državne izdavaèke kuæe ili pojedinaèni štampani mediji na jezicima etnièkih zaje- dnica treba da se transformišu i da funkcionišu neza- visno od svih državnih i politièkih struktura.
122 Preporuke 5. Važeæi porezi i poštanski troškovi predstavljaju zna- èajno optereæenje za štampane medije, naroèito kad su u pitanju mali mediji na jezicima etnièkih zajednica. Vlada i parlament treba da usvoje nedavno podnesen predlog Ministarstva finansija i ekonomije da se ukinu porezi za štampu. Isto tako, treba usvojiti i odgovara- juæe mere u vezi sa poštanskim uslugama, koje takoðe predstavljaju važan mehanizam za indirektno pru- žanje pomoæi nezavisnoj štampi u mnogim evropskim demokratijama.
Elektronski mediji: 6. Državni elektronski mediji – Radio-Televizija Srbije (RTS), Radio-Televizija Novi Sad (RTV NS), kao i je- dan broj lokalnih opštinskih medija – ne bi trebalo da imaju monopol ili privilegovan položaj kad je u pitanju emitovanje programa na jezicima etnièkih zajednica. Trebalo bi obezbediti uslove za jedan pluralni medij- ski sistem u pogledu programa na jezicima etnièkih zajednica. Svi mediji javnog, privatnog i graðanskog sektora treba da imaju jednake moguænosti i uslove za održiv rad. 7. Treba ispitati moguænosti za donošenje pravnih od- redbi koje bi uvele pozitivnu diskriminaciju kod izda- vanja dozvola za medije graðanskog sektora. To je od naroèitog znaèaja za medije na jezicima etnièkih zaje- dnica koje su rasute po èitavoj zemlji. Posebnu pažnju u ovom smislu zaslužuje romska zajednica. 8. Bez obzira na èinjenicu da su ogranièeni i po obuhvatu i po pitanjima kojima se bave, programi na jezicima etnièkih zajednica na RTS-u i RTV NS-u su veoma sku- pi. Na njih odlaze znatna finansijska sredstva koja bi mogla da se dodele privatnim projektima ili projekti- ma zajednica. Treba ispitati moguænosti kupovine pro- grama u proizvodnji privatnih nezavisnih TV pro- dukcija.
Preporuke 123 II. Mediji na jezicima etnièkih zajednica 9. Iako ih ima veliki broj, mediji na jezicima etnièkih za- jednica su nerazvijeni kad je u pitanju infrastruktura. Osoblje èesto jedna ispunjava profesionalne standar- de, proizvodnja programa je veoma ogranièenog obima i uglavnom nezadovoljavajuæeg kvaliteta. Na svaki naèin treba pomoæi medijske kuæe koje same proizvo- de informativni program, ukljuèujuæi i infrastrukturu, obuku osoblja i sredstva za razvijanje programa. 10. Posebnu pažnju treba posvetiti Romima, koji pred- stavljaju najveæu manjinsku grupu u Srbiji. Naroèito je važno pomoæi razvoj elektronskih medija zajednica u oblastima sa veæom koncentracijom romske populaci- je, kao i projekte za razmenu programa i uspostavlja- nje veza izmeðu ovih medija, kako u zemlji, tako i drugde. 11. Razmena programa, koprodukcije i umrežavanje me- dija na jezicima etnièkih zajednica mogu da poboljšaju kvalitet. Treba podsticati i prekograniènu saradnju. Na taj naèin, mediji mogu da pospeše meðusobno ra- zumevanje i toleranciju izmeðu titularnih nacija i ljudi u regionu. 12. Veæina medija na jezicima etnièkih zajednica funkci- oniše na lokalnom nivou. Meðutim, tek nekoliko njih su zaista mediji zajednice. Preporuèuje se intenzivnija saradnja izmeðu takvih medija sa jedne strane, i lokal- nog/regionalnog graðanskog društva sa druge. Nevla- dine organizacije mogu da odigraju naroèito znaèajnu ulogu – one koje su osnovali predstavnici etnièkih zaje- dnica, ali i ostale – preko partnerskih projekata i aktiv- nog uèešæa u pravljenju programa.
124 Preporuke III. Drvojezièni i višejezièni mediji 13. Najveæi broj medija na jezicima etnièkih zajednica je jednojezièan. Neki su dvojezièni (uglavnom romski mediji). Ima veoma malo višejeziènih medija, èak i u Vojvodini, gde živi preko 25 etnièkih grupa i gde se go- vori desetak jezika. Ako se ovome doda preovlaðujuæa praksa da se programi pripremaju odvojeno na sva- kom od jezika, eto opasnosti od pojavljivanja paralel- nih medijskih realnosti na osnovu etnièkih razlika. U proizvodnji programa na razlièitim jezicima potrebni su mešani etnièki urednièki odbori ili saradnja izmeðu odbora. U tom smislu, najbolju praksu za bu- duæi razvoj predstavljaju Multiradio, romske ra- dio-stanice, produkcije UrbaNS-a, kao i usluge novin- ske agencije BETA i Internet vesti B92 na jezicima koji nisu srpski. 14. Dvojezièni i višejezièni mediji æe moæi da donesu pozi- tivne rezultate samo ako društvo prihvati višejeziènost kao deo normalnog svakodnevnog stanja stvari. U oblastima gde etnièke zajednice èine veæinski deo, ili znaèajan deo stanovništva, trebalo bi ponuditi opci- onalne i besplatne kurseve jezika etnièkih zajednica.
Preporuke 125 Rodžer Blam i Andrea Ošner Švajcarska
I. Uvod Multikulturalna društva se razvijaju kada narodi ra- zlièitog etnièkog porekla, jezika i veroispovesti žive zaje- dno na istoj teritoriji. Švajcarska se u tom pogledu suoèava sa dve razlièite vrste iskustva: starijim i novijim. Starije iskustvo potièe iz èinjenice da je više od pet vekova Švajcarska bila multikulturalna država koju su istovreme- no odlikovali nekoliko jezika i kultura. Novo iskustvo je re- zultat imigracije ljudi iz zapadne, južne, i istoène Evrope, kao i iz Azije, Afrike i Latinske Amerike. Ovaj proces je za- poèeo u sedamnaestom veku, nastavljao se tokom osamna- estog i devetnaestog veka, i postao još znaèajniji u dvadese- tom veku. Starije multikulturalno iskustvo dovelo je do ja- ke zaštite etnièkih grupa, što podrazumeva i dodeljivanje medija. Novije multikulturalno iskustvo, s obzirom da je proisteklo iz imigracije stranih radnika i izbeglica, odlikuje se integracijom sa jedne, a segregacijom sa druge strane. Zbog toga nije lako obezbediti medije za imigrante.
II. Kratka istorija švajcarskog multikulturalizma Na teritoriji savremene Švajcarske uvek se istovreme- no koristilo više jezika.1 To je Švajcarska imala da zahvali svom geografskom položaju. Alpski planinski venac pros- tire se èitavom širinom Švajcarske i deli Evropu na jug i sever, a reke kao što su Ara, Rajna i Rona su u prošlosti èesto razgranièavale zone uticaja. Originalni jezici u Švaj- carskoj bili su jezici Kelta (na severu i zapadu), Retoro- mana (na istoku) i Lepontina (na jugu). U periodu od 1. Valter Has, «Sprachgeschilchliche Grundlagen», u knjizi Die vierspachige Schweiz, urednik Robert Šlepfer , (Cirih: Ex Libris, 1984), 21-70
Rodžer Blam i Andrea Ošner 127 121. do 15. p. n. e. ova teritorija je ušla u sastav Rimske imperije. Više od 400 godina dominirali su latinski jezik i kultura. U tom procesu, zapadni delovi Švajcarske su ro- manizovani ranije i radikalnije nego ostali deo zemlje.2 Germanska plemena su sve više prodirala na švajcar- sku teritoriju. Prvo su došli Burgundci, oko 450 p. n. e., i to u oblast Ženeve. Iako su bili politièki dominantni, Bur- gundci su veoma brzo svoj jezik zamenili jezikom Rimlja- na. Posle 500. p. n. e., u Švajcarsku su prodrli i Alemani. Ovde se odigrao obrnut proces. Germanski jezik Alemana ostao je dominantan a romanizovani Kelti su odustali od svog jezika. U prvo vreme jezièka granica izmeðu aleman- skih i burgundskih delova Švajcarske pružala se duž reke Are, ali se kasnije pomerila više ka zapadu. Južni deo Švajcarske (severna Italija) najpre je naseljavalo german- sko pleme Langobarda, koje je nakon nekog vremena izgubilo svoj jezik i usvojilo noviji latinski jezik (italijan- ski). U Retiji je zadržan retoromanski jezik koji pripada latinskim jezicima. Tako se desilo da se èetiri jezika u Švajcarskoj razgranièe veæ pre više od 1.500 godina: ale- manski na severu i istoku, burgundsko-romanski na za- padu, retoromanski na jugoistoku, i italijanski na jugu. Stara švajcarska konfederacija, koja je poèela da se osniva u trinaestom veku, predstavljala je prvi savez u ko- me se govorio samo nemaèki. U svim gradovima i zemlja- ma politièki lideri su govorili nemaèki (Friburg je delom bio izuzetak). Meðutim, pripojeni kantoni i vazalne terito- rije su veoma brzo dodali druge jezike konfederaciji vla- dajuæih kantona. Godine 1388. prvo francusko govorno podruèje pridružilo se ovoj konfederaciji (u Juri). Zatim je usledilo pripajanje prvog italijanskog govornog po- 2. Andres Furger, «Der unterschiedliche Romanisierunsgrad zwischen Ost und West in roemischer Zeit», Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone – liens et ruptures (Lencburg, 2002), 34-40
128 Švajcarska druèja 1439. godine (u Tiæinu). Godine 1496. konfedera- ciji se pridružio i prvi narod koji je govorio retoroman- skim jezikom (u okviru Tri sporazuma Retije). Dakle, švajcarska konfederacija je 500 godina imala èetiri jezika. Pa ipak, do 1798. godine nijedno od ne-nemaèkih govor- nih podruèja nije dobilo status vladajuæeg kantona. Oni su i dalje ostali podanici ili pridruženi kantoni (sa ma- njim pravima), baš kao i mnoga nemaèka govorna po- druèja. Tek su u Republici Helveciji (1798-1803), konfe- derati francuskog, italijanskog i retoromanskog govornog podruèja stekli jednaka prava. Meðutim, tek u devetnaes- tom veku konfederacijski model jezièkih prava manjina je zapravo priznat i stavljen na papir. S obzirom na napred navedeno, u savremenoj Švaj- carskoj postoje èetiri jezièke grupe sa osam razlièitih vrsta pisanih jezika.3 • 64 procenta populacije u centralnoj Švajcarskoj i u severnim i istoènim delovima zemlje koji se granièe sa Nemaèkom i Austrijom govori nemaèki. Na nema- èkom govornom podruèju Švajcarske u svakodnev- nom životu, na radiju, ali i na televiziji, govori se oko 25 razlièitih dijalekata. Meðutim, veoma retko se i piše na tim dijalektima. Državne institucije, štampa, kao i književni establišment, koriste književni ne- maèki kao pisani jezik. • 19 procenata populacije u zapadnom delu zemlje, ko- ji se granièi sa Francuskom i naziva «Suisse Roman- de», govori francuski. Ovde su dijalekti potpuno marginalizovani, na njima se uopšte ne piše niti se go- vori na radiju i televiziji. Jezik medija je francuski. • 8 procenata populacije u južnom delu zemlje koji se granièi sa Italijom, uglavnom u Tiæinu (kanton Te- sin), ali delom i u dolini Grison (kanton Graubin-
3. Rodžer Blam, «Sprachenvielfalt und Foederalismus», Zoom Kommunkation & Medien, br. 12/13 «Der Fernsehboom» (maj 1999), 50-55.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 129 den), govori italijanski. Ovde postoje i neki govorni dijalekti koji se ponekad koriste i u medijima. • 0,6 procenata populacije u planinskom delu Griso- na na jugoistoku Švajcarske govori retoromanskim jezikom. Postoje pet razlièitih dijalekata (puter, vala- der, sursilvan, sutsilvan i surmiran) koji se koriste i u pisanom obliku, pa su i knjige pisane na njima.4
III. Pravni okvir za medije 1. Utvrðivanje jezièke raznolikosti ovim Saveznim us- tavom. Meðu odredbama ustavnog zakona koje se odnose jezièku raznolikost, relevantna su èetiri èlana novog Save- znog ustava: Èlan 4 – Nacionalni jezici («Landessprachen») Nacionalni jezici su nemaèki, francuski, italijanski i retoromanski. Èlan 18 – Jezièka sloboda Garantuje se jezièka sloboda. Èlan 70 – Jezici 1. Službeni jezici savezne države su nemaèki, francuski i italijanski. U komunikaciji sa graðanima koji govore retoromanski, i retoromanski je službeni jezik u save- znoj državi. 2. Kantoni sami odreðuju koje æe službene jezike koristi- ti. U cilju meðusobnog usklaðivanja razlièitih jezièkih zajednica, kantoni poštuju originalnu jezièku struktu- ru podruèja, kao i maternje jezike manjina. 3. Savezna država i kantoni unapreðuju komunikaciju i razmenu izmeðu jezièkih zajednica. 4. Savezna država potpomaže višejeziène kantone u izvršavanju njihovih specifiènih zadataka. 5. Savezna država potpomaže Grison i Tiæino u održavanju i unapreðivanju retoromanskog i italijanskog jezika.
4. Martin Arnold, «Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur», Basler Magayin, 40 (5. oktobar 2002.), 3-5.
130 Švajcarska Godine 1999. narod i kantoni su prihvatili reviziju Save- znog ustava Švajcarske. Centralno pitanje bilo je pitanje utvrðivanja jezièke raznolikosti i, u poreðenju sa starim Saveznim ustavom, nova verzija sadrži dalekosežne i izdi- ferencirane propise švajcarskog zakona o jeziku. Jedna- kost svih zemaljskih jezika («Landessprachen») (Èlan 4) pominje se u poglavlju «opšti propisi» kao novina; u sta- rom Saveznom ustavu ova jednakost se pominjala u po- glavlju «posebni propisi» (Èlan 116). I sam termin «Lan- dessprache» kao takav predstavlja novinu. Ranije se govo- rilo o «Nationalsprachen».5 Meðutim, ostaje nejasno da li i nove nadležnosti save- zne države proistièu iz ovog novog èlana.6 Jezièka slobo- da kao osnovno pravo je još jedna novina. Savezni sud je, kao nepisani ustavni zakon iz 1965. godine7, veæ prihva- tio ovo osnovno pravo, po kome svi imaju pravo da opšte na jeziku koju sami odaberu. Meðutim, u novom Save- znom ustavu postoje još dva èlana koji se odnose na je- zièka prava. Prema Èlanu 8 (pravna jednakost), niko ne sme da bude predmet diskriminacije «na osnovu porekla, rase, pola, starosti, jezika, društvenog statusa, naèina života, veroispovesti, ideološkog ili politièkog ubeðenja, ili na osnovu fizièke, mentalne ili psihièke nesposobnos- ti». Prema Èlanu 31, taèka 2 (privoðenje u zatvor), svako ko bude priveden u zatvor ima pravo «da bude odmah obavešten, na jeziku koji razume, o razlozima privoðenja u zatvor, kao i o svojim pravima».
5. Na engleskom jeziku ne može da se napravi razlika izmeðu «Landessprache» i «Nationalsprache»; oba termina moraju da se prevedu kao «nacionalni jezik». U srpskoj lingvistièkoj terminologiji postoji i termin zemaljski jezik – prim. prev. 6. Lucius Mader, «Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprachenrechts des Bundes», Babylonia, 4 (2001), 15-22. 7. Lucius Mader, «Der verfassungsrechtlische Rahmen des Sprachenrechts des Bundes», Babylonia, 4 (2001), 16.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 131 2. Zakoni o jeziku. U cilju primenjivanja odredbi novog Saveznog ustava u vezi sa jezièkom raznolikošæu zemlje, oformljena je radna grupa koja je radila na pripremi novog zakona o jeziku. U leto 2001. godine nacrt ovog zakona predat je kantonima, strankama i zainteresovanim grupa- cijama, kako bi im se omoguæilo da ga komentarišu. Ovaj proces još nije okonèan. Zakon sadrži mere za unapreðivanje lingvistièkih sposobnosti na nacionalnim jezicima i saradnju preda- vaèa i studenata na svim nivoima obrazovanja u cilju osnivanja centra kompetencije («Kompetenzzentrum») u oblasti jezièke raznolikosti, kao i radi razvijanja sredsta- va razumevanja za treæa lica. Novim zakonom o jeziku predviðena je pomoæ koja je veæ utvrðena za retoroman- ski i italijanski jezik u Grisonu i Tiæinu, kao i pomoæ koju savezna država pruža višejeziènim kantonima. Planirana je i podrška izdavaèkom sektoru na retoromanskim i ita- lijanskim govornim podruèjima Švajcarske, kao i retijska štampa preko retijske novinske agencije.8 Meðutim, važno je napomenuti da veæina èlanova pla- niranog zakona o jeziku ili eksplicitno pominje èetiri ze- maljska jezika («Landessprachen»), ili su formulisani toli- ko uopšteno da nije jasno da li je uzeta u obzir i multikul- turalna jezièka raznolikost koja prevazilazi okvire èetiri nacionalna jezika. Jedini izuzetak je Èlan 17, taèke b i c zakona o jeziku, gde se eksplicitno pominju ljudi koji ne znaju ni jedan od nacionalnih jezika:
8. <www.kultur-schweiy-admin.ch/k ultge s/h_sprapoli.htm>
132 Švajcarska Èlan 17 –Nacionalni jezici («Landessprachen») i mo- bilnost Saveznana država može da odobri finansijsku podršku za: a. unapreðivanje znanja maternjih nacionalnih jezika kod osoba koje žive van jezièkog podruèja; b. unapreðivanje znanja zemaljskog jezika kod osoba koje ne govore ni jedan zemaljski jezik («Landes- sprachen»); c. kurseve maternjeg jezika i kulture za osobe èiji ma- ternji jezik nije nijedan od zemaljskih jezika («Lan- dessprachen»).
Kao moguæa primena ovih odredbi, meðutim, pominje se samo finansijska podrška savezne države za kantone, na- roèito u vezi sa obrazovnim sektorom. U ostalim èlanovi- ma nije jasno iskazano da li je uzet u obzir i neki od jezika koji ne spadaju u nacionalne jezike. Èlan 21 može da po- služi kao primer:
Èlan 21 – Institucije koje unapreðuju višejeziènost 1. Savezna država i kantoni zajednièki upravljaju nauè- nom institucijom koja unapreðuje višejeziènost. 2. Dužnosti ove instutucije su sledeæe: a. da promoviše primenjeno istraživanje u oblasti vi- šejeziènosti; b. da razvija i pomaže nove oblike višejeziènog obra- zovanja i evaluacije ovog obrazovanja; c. da vodi centar za informacije i dokumentaciju; d. da pomaže u koordinaciji istraživanja višejeziènosti u Švajcarskoj. 3. Savezna Država æe osnovati savetodavno telo koje æe ovoj instituciji davati savetodavne usluge.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 133 Savezni zakon o subvencijama za održavnje i unapreðenje retoromanskog i italijanskog jezika postoji još od 1983. godine.9 Tokom 1996. godine doneta je nova verzija ovog zakona.10 Prema ovom zakonu, savezna država odobrava subvencije za Grison i Tiæino srazmerno njihovom dopri- nosu. Savezna država ne uèestvuje sa više od 75 procenata u ukupnim troškovima, a kantoni moraju da uèestvuju sa najmanje 25 procenta. Èlan 2, taèka 2, glasi: «Savezna država može da uèestvuje u finansiranju održavanja i una- preðivanja retoromanskog jezika kao i retijske štampe.» Ovo je još jasnije formulisano u «pravilniku o subvencija- ma za održavanje i unapreðivanje retoromanskog i itali- janskog jezika i kulture»11. Pored toga, savezna država fi- nansijski pomaže novine i èasopise koji redovno izlaze na retoromanskom jeziku, kao i retijsku novinsku agenciju (Èlan 4). Grison na godišnjoj bazi finansijski pomaže «Li- gia Romontscha/Lia Rumantscha», kao i «Vereinigung (as- sociation) Pro Grigioni Italiano», tj. organizacije koje podržavaju retoromanski jezik i kulturu u kantonima. U 1983. godini poslednji put je poveæana suma, i to za Reti- jance na 400.000 švajcarskih franaka, a za Švajcarce koji govore italijanskim jezikom na 350.000 švajcarskih frana- ka.12 Za retijsku novinsku agenciju (Agentura da Novitads Rumantscha ANR) 1996. godine je dodata godišnja suma od maksimalnih 350.000 švajcarskih franaka.13 Za 2003. godinu Grison (kanton Graubinden) æe garantovati sumu od 2,6 miliona švajcarskih franaka; savezna država treba da odobri 4,75 miliona švajcarskih franaka. Zbog toga se oèekuje da æe retoromanska i italijanska jezièka grupa do- 9. 24. jun 1983. godine AS 1983 1444, izmenjen 1991. godine AS 1991 2108. 10. 6. oktobar 1995, SR 441.1, AS 1996 2280. 11. 26. septembar 1996. godine, SR 441.31, AS 1996 2283. 12. Odluka kantonalnog parlamenta od 27. septembra 1983. godine, Buendner Rechtsbuch (statutarna knjiga Grisona) br. 494.500. 13. Odluka od 23. maja 1996. godine, Buendner Rechtsbuch no. 494.600.
134 Švajcarska biti ukupnu pomoæ od 7,4 miliona švajcarskih franaka. Od 1981. godine u Tiæinu je na snazi «Regolamento aull’- aiuto finanziario federale per la difesa della cultura e della lingua» koji je izdao Državni savet.14
3. Prava stranaca. Pravni uslovi za strance koji žive u Švajcarskoj utvrðeni su Saveznim ustavom, Èlan 121 («Pravni propisi u vezi sa ulaskom u zemlju i izlaskom iz zemlje, boravkom i nastanjivanjem stranaca, kao i odo- bravanjem politièkog azila, kao predmet savezne drža- ve»)15 i «saveznim propisima koji ureðuju boravak i nasta- njivanje stranaca»16. U Èlanu 25a kaže se da savezna drža- va garantuje finansijsku podršku za socijalnu integraciju stranaca, pod uslovom da kantoni, lokalne vlasti i treæe strane i same uèestvuju u finansiranju. Na osnovu ovog èlana, Savezni savet je doneo uredbu o integraciji strana- ca, po kojoj finansijska pomoæ može da se odobri: a. radi održanja veze stranaca sa njihovim jezikom i kulturom; b. radi sprovoðenja dosledne politike informisanja za stranu populaciju u Švajcarskoj i o njoj; c. radi promovisanja interkulturalnog dijaloga i aktiv- nog uèešæa strane populacije (...); d. radi obuke i obezbeðivanja daljeg obrazovanja za ljude koji rade u oblasti interkulturalne razmene.»
Za odobravanje finansijske pomoæi nadležna je Savezna komisija za strance.
4. Sloboda medija. Èinjenica da Savezni ustav garantuje slobodu medija deo je pravnih uslova. Èlan 17 glasi: «Garan- 14. 10. novembar 1981. godine, Raccolta leggi Ticino 5.5.1.1 (165 c). 15. 18. april 1999. godine, SR 101, AS 1999 2556 16. 26. mart 1931. godine, SR 142.20, BS 1 121.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 135 tuje se sloboda štampe, radija i televizije, kao i drugih oblika javnih telekomunikacijskih usluga. Zabranjuje se cenzurisa- nje. Štampi se garantuje poverljivost informacija.»17
IV. Jezièka podruèja i raspoloživost medija 1. Mala tržišta sa velikim brojem medija. U Švajcar- skoj svako jezièko podruèje ima na raspolaganju sopstve- ne medije. Švajcarska korporacija za radio i televiziju (Schweizerische Radio-und Fernsehgesellschaft SRG) upravlja sa dva televizijska kanala i izmeðu tri i pet ra- dio-stanica u svakom govornom podruèju Švajcarske - ne- maèkom, francuskom i italijanskom. Za retoromansku Švajcarsku obezbeðen je skoro potpun radio-program i deo televizijskog programa. Važno je napomenuti da je na italijanskom govornom podruèju Švajcarske potpun pro- gram obezbeðen za samo oko 300.000 ljudi. Pored toga, svako podruèje ima novinske agencije, regionalne privatne i televizijske kanale, dnevne listove, nedeljnike i novine koje izlaze nedeljom, kao i druge novine. Jedini izuzetak je retoromanska Švajcarska, koja uopšte nema nedeljnike.18 Meðutim, postaje sve oèiglednije da druge jezièke grupe dobijaju svoj pravièan deo medija samo putem obe- zbeðivanja finansijske pomoæi iz nemaèkog dela Švajcar- ske. Prihod od provizija i reklama SRG-a znatno je veæi ne- go u sluèaju nezavisnih produkcija italijanskih i retoro- manskih govornih delova Švajcarske. Švajcarska novin- ska agencija (Schweizerische Depeschenagentur SDA) pruža usluge na nemaèkom, ali i na francuskom i italijan-
17. 13. septembar 2000. godine, SR 142.205, AS 2000 2281. 18. Mirko Mar, Vincenc Vis, Rodžer Blam i Hajnc Bonfadeli, Journalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einfulesse (Constance: UVK, 2001), 277.
136 Švajcarska skom jeziku. Konfederacija i kanton Graubinden (Grison) finansiraju retoromansku novinsku agenciju ANR.19 Tabela 1: Raspoloživost medija po jezièkim podruèjima Mediji Nemaèki Francuski Italijanski Retoro- Ukupno deo deo deo manski deo Novinske 2 2 1 1 6 agencije TV kanali 2 2 2 0,1 6,1 SRG Privatni TV 18 3 1 – 22 kanali (+46) (+26) (+2) (+74) Radio-stanice 5 4 3 1 13 SRG Privatne ra- 34 15 2 1 52 dio-stanice Dnevne 47 12 3 1 63 novine Ne-dnevne 79 40 9 4 132 novine Nedeljne 2 – – – 2 novine Novine koje 2 2 2 – 6 izlaze nedeljom Novinski 1 1 – – 2 magazini
Medijska tržišta koja su od znaèaja za švajcarsku medijsku produkciju jasno su razgranièena jezièkim podruèjima. To znaèi da su relativno ma- la. Najveæe podruèje je nemaèko govorno podruèje Švajcarske, koje obu- hvata pet miliona stanovnika, a najmanje retoromanska Švajcarska, gde je oblast najveæe koncentracije svedena na samo 30.000 stanovnika. Ovo ima za posledicu da najveæe novine nemaèkog govornog podruèja Švaj- carske još uvek imaju tiraž od 300.000 primeraka, dok najveæe novine u retoromanskoj Švajcarskoj imaju tiraž od samo 6.000 primeraka.
19. Pravne uslove možete videti u treæem poglavlju.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 137 Tabela 2: Najveæe novine prema jezièkim podruèjima Jezièko Najveæe Ostale Najveæi nedeljnik ili podruèje dnevne velike novine list koji izlazi novine nedeljom
Nemaèki deo Blick Bremgartner SonntagsBlick (314.179) Anzeiger (334.693) (15.439)
Francuski deo 24 heures La Gruyere La Matin-Dimanche (89.619) (15.034) (220.451)
Italijanski deo Corriere del Il Lavoro Il Mattino della Do- Ticino (40.007)* menica (39.142) (47.302)
Retoromanski La Quotidiana Novitats – deo (5.822) (4.341)
*U Tiæinu, Il Lavoro – nedeljne sindikatske novine – imaju ogroman tiraž. Ostale novine na italijanskom jeziku, koje izlaze svaki dan, imaju tiraž izmeðu 1.000 i 6.000 primeraka. Izvor: «Katalog der Scweizer Presse» (Ka- talog švajcarske štampe), 2001.
2. Pokrivenost i upotreba štampe. Švajcarska spada u zemlje sa najveæom pokrivenošæu štampom. To je prven- stveno rezultat federativnog ureðenja. U devetnaestom ve- ku, svaka dolina i svaka oblast želela je da ima sopstvene novine. U velikim gradovima izdavane su razlièite novine; za svaku stranu po jedne. Èak i danas Švajcarsku karakte- riše veliko mnoštvo veoma malih novina, tj. novina sa ve- oma ogranièenim tiražom. Više od 100 novina ima tiraž manji od 15.000 primeraka. Ovo važi za sva jezièka po- druèja. Svaki od tri najvažnija jezièka podruèja ima jedne tzv. «elitne» novine (Neue Zuercher Zeitung na nemaèkom govornom podruèju, Le Temps na francuskom, a Corriere del Ticino na italijanskom govornom podruèju Švajcar- ske). Ali samo nemaèko i francusko govorno podruèje Švajcarske imaju i svoje tabloide. Pored toga, nemaèko go- vorno podruèje Švajcarske jedini je deo ove zemlje koji je bio u stanju da napravi velike i kvalitetne novine nezavi- snog-levièarskog politièkog opredeljenja (Tages-Anze-
138 Švajcarska iger). Takvih novina nema u Tiæinu, a u delu u kome se go- vori francuski Le Temps je istovremeno i elitna novina i novina nezavisnog-levièarskog karaktera. Deo Švajcarske u kome se govori nemaèki ima više «Kopfblattszsteme» (novina koje imaju veæi broj regionalnih izdanja) i bespla- tnih novina u odnosu na ostala jezièka podruèja. Tabela 3: Broj listova i novinskih jedinica Jezièko Dnevne Novine koje Ukupno podruèje novine nisu dnevne Broj Nov. Broj Nov. Broj Nov. jed. jed. jed. Nemaèki 47 25 79 77 126 102 deo Francuski 12 10 40 40 52 50 deo Italijanski 3 3 9 9 12 12 deo Retoroman- 1 1 4 4 5 5 ski deo Ukupno 63 39 132 130 195 169
ŠEMA: Rodžer Blam; Izvor: «Katalog der Scweizer Presse» (Katalog švajcar- ske štampe), 2001.
Štampa se veoma mnogo koristi u svim jezièkim po- druèjima. Tiraži novina i magazina veæi su nego u suse- dnim zemljama i pokrivaju dve treæine stanovništva od preko 15 godina (sa izuzetkom dela Švajcarske u kome se govori francuski, gde neznatno više od polovine stanovni- ka svakodnevno èita novine). Meðutim, vreme provedeno u èitanju novina je manje od pola sata.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 139 Tabela 4: Obim i vreme provedeno u èitanju štampe Dnevne novine Magazini Štampa (ukupno) Dnevni Vreme Dnevni Vreme Dnevni Vreme obim po danu obim po danu obim po danu Nemaèki 62,7 % 24 min. 7,6 % 3 min. 70,3 % 27 min. deo Francuski 57,4 % 21 min. 5,7 % 2 min. 63,1 % 23 min. deo Italijanski 70,2 % 24 min. 4,8 % 2 min. 75,0 % 27 min. deo Godišnji izveštaj «SRG-Forschungsdienst» (Analitièka služba) za 2000. godinu, Bern, 2001.
3. Korišæenje radija. Radio se koristi na slièan naèin u svim regionima u kojima se govore razlièiti jezici, tj. to- kom dana (težište je na ranim jutarnjim satima i u podne). Isto važi i za obim. Meðutim, švajcarski Nemci u proseku slušaju radio tri sata na dan a švajcarski Francuzi i Italija- ni tek nešto više od dva sata. Tabela 5: Obim i vreme provedeno u slušanju radija Dnevni obim Vreme na dan
Nemaèki deo 74,7 % 193 min. Francuski deo 70,0 % 142 min. Italijanski deo 71,2 % 148 min. Godišnji izveštaj «SRG-Forschungsdienst» za 2000. godinu, Bern, 2001.
4. Korišæenje televizije. Što se tièe gledanja televizije, švajcarski Nemci su najuzdržaniji: njihovi TV aparati ukljuèeni su samo nešto malo više od dva sata na dan. Švajcarski Italijani, meðutim, gledaju u proseku TV goto- vo tri sata na dan. U tom pogledu njihove navike mogu da se porede sa navikama Italijana.
140 Švajcarska Tabela 6: Obim i vreme provedeno u gledanju televizije Dnevni obim Vreme na dan
Nemaèki deo 73,4 % 137 min. Francuski deo 73,2 % 159 min. Italijanski deo 80,5 % 171 min. Godišnji izveštaj «SRG-Forschungsdienst» za 2000. godinu, Bern, 2001.
Podaci o navikama gledanja televizije u Švajcarskoj, ako se posmatra populacija starija od tri godine, pokazuju da švajcarske programe koristi manjina u svim jezièkim po- druèjima (35-40 procenata). U delu Švajcarske u kome se govori nemaèki, ova manjina dostiže najviši procenat. S druge strane, švajcarski Nemci koriste kanale javnog ser- visa samo u manjoj meri (51 procenat, u odnosu na 58 procenata u delovima gde se govori francuski ili italijan- ski). To se može objasniti èinjenicom da su dostupni mno- gi privatni kanali iz Nemaèke. Drugo, nemaèki deo Švaj- carske ima znatno više privatnih programa nego deo gde se govori francuski, na primer. Takoðe, veoma je intere- santno da švajcarski Italijani gledaju programe stanice RAI gotovo dva puta duže nego što švajcarski Nemci gleda- ju programe stanica kao što su ARD, ZDF i ORF zajedno.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 141 Tabela 7: Vreme provedeno u gledanju nacionalnih i stranih TV kanala Program Nemaèki deo Francuski deo Italijanski deo
SRG 46 min. 55 min. 58 min. (33,6 %) (34,6 %) (33,9 %)
Švajcarski 8 min. 1 min. 2 min. privatni kanali (5,8 %) (0,6 %) (1,2 %)
Švajcarski 54 min. 56 min. 60 min. kanali (ukupno) (39,4 %) (35,2 %) (35,1 %)
Strani kanali 24 min. 37 min. 41 min. javnog servisa (17,5 %) (23,3 %) (24,0 %)
Strani privatni 59 min. 66 min. 69 min. kanali (43,1%) (41,5 %) (40,3%)
Strani kanali 83 min. 103 min. 110 min. (ukupno) (60,5 %) (64,8 %) (64,3 %) Osnova = populacija starija od tri godine. Izvor: «SRG-Forschungsdienst», go- dišnji izveštaj za 2000.godinu
5. Novinarstvo i jezièka podruèja. Pored toga što ima gustu medijsku pokrivenost, Švajcarska ima i veliki broj novinara, tj. 129 novinara na 100.000 stanovnika. Tako je u ovom pogledu Švajcarska odmah iza Finske (154) a pre Maðarske (90), ali mnogo ispred susednih zemalja, Ne- maèke (66) i Francuske (46). U Sjedinjenim Amerièkim Državama ovaj broj je 47, a u Velikoj Britaniji 26.20 Naèelo velike brojnosti novinara podjednako se odnosi na sva glavna jezièka podruèja Švajcarske. Meðutim, postoje ra- zlike u zastupljenosti žena novinara. U proseku, one su zastupljene sa 32 procenta; na francuskom govornom po- druèju, meðutim, zastupljene su sa 36 procenta. Što se tièe žena mlaðih od 35 godina, prosek je 39 procenata, ali u francuskom govornom podruèju ovaj procenat iznosi 48, dok na italijanskom govornom podruèju iznosi samo 20. Mar i drugi autori, Journalisten, 59.
142 Švajcarska 22. U delovima u kojima se govori francuskim ili italijan- skim jezikom, 58 procenata novinara ima visoku školsku spremu, dok je procenat novinara istog nivoa obrazovanja u delu u kome se govori nemaèki samo 39. Novinari švaj- carskih Italijana su stariji, a 49 procenata njih radi za SRG (34 procenta radi za dnevne novine). Kad su u pita- nju švajcarski Francuzi, 47 procenata radi za dnevne novi- ne (a samo 23 procenta za SRG). Na nemaèkom govornom podruèju, broj novinara koji rade za èasopise, nedeljnike ili za novine koje izlaze samo nedeljom znatno je veæi u po- reðenju sa drugim jezièkim podruèjima.21
V. Problemi «starog multikulturalizma» 1. Nema nacionalnih medija, ali postoje veze sa stra- nim zemljama u kojima se govori isti jezik. U Švajcar- skoj nema nacionalnih medija koji pokrivaju celu teritori- ju zemlje. Nema znaèajnijeg višejeziènog medija. U najbo- ljem sluèaju, pored dvojeziènih listova nevladinih organi- zacija ili nauènih èasopisa postoje i dvojeziène lokalne ra- dio-stanice i lokalne novine na granici dva jezièka po- druèja (npr. u gradu Bine: nemaèki i francuski, ili u kan- tonu Graubinden (Grison): nemaèki i retoromanski).22 Mediji, ukljuèujuæi TV programe, dele se prema jezièkom podruèju. Pored toga, svako jezièko podruèje suoèeno je i sa medijem na jeziku susedne zemlje. Tri glavna jezika Švajcarske odgovaraju nacionalnim jezicima velikih ev- ropskih zemalja koje se granièe sa Švajcarskom: Ne- maèka/Austrija, Francuska i Italija. Švajcarska ne može da se izoluje niti to želi.
21. Mar i drugi autori, Journalisten, 105. 22. Peter Kišon, «Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzoesisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz», ureðivaè Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone – liens et ruptures (Lencburg, 2002), 142-45.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 143 Shodno tome, u Švajcarskoj se veæ godinama prodaje na hiljade stranih žurnala i èasopisa. Slušaju se ra- dio-stanice susednih zemalja, a od šezdesetih godina na- roèito francuske privatne radio-stanice. S obzirom da je švajcarska kablovska mreža izuzetno dobro razvijena, go- tovo svako domaæinstvo može da ima na raspolaganju de- setak nemaèkih, francuskih, italijanskih i austrijskih tele- vizijskih programa. Shodno tome, svako jezièko podruèje povezano je sa stranom zemljom u kojoj se govori isti je- zik. To znaèi da ljudi gotovo iskljuèivo koriste medije na sopstvenom jeziku (ako, izuzetno, koriste medij na stra- nom jeziku, to je uglavnom medij na engleskom jeziku, na primer CNN, MTV ili Internet). Samo oko tri procenta Švajcaraca koji govore nemaèki gledaju televizijske pro- grame iz drugih jezièkih podruèja Švajcarske, i obrnuto. S druge strane, veæina Švajcaraca intenzivno koristi me- dije susednih zemalja u kojima se govori isti jezik. Dru- gim reèima, švajcarski Nemci ne gledaju televizijske pro- grame kao što su Suisse romande niti èitaju Le Temps ili Corriere del Ticino. Gledaju, meðutim, nemaèke i austrij- ske kanale kao što su ARD, ZDF, RTL, Sat.1, Pro7 ili ORF, i èitaju Spiegel, Bunte, Bravo ili Die Zeit. Švajcarci koji govore francuski drže se francuskih televizijskih pro- grama, novina i èasopisa, a stanovnici Tiæina okrenuti su ka Italiji. Dakle, u Švajcarskoj se preklapaju tri velika medijska podruèja, a pogled Švajcaraca je u velikoj meri uprt u susednu zemlju istog jezika.23 U skladu sa tim, pu- blika sa nemaèkog govornog podruèja Švajcarske Gintera Grasa, Marsela Rajh-Ranikija, Tomasa Gotšalka, Haralda Šmita, Borisa Bekera, Veronu Feldbuš, ili Klaudiju Šifer poznaje mnogo bolje nego javne liènosti iz kulturnog ili medijskog establišmenta, šou-biznisa i visokog društva 23. Rodžer Blam, „Mediensysteme. Script zur Vorlesung” (Bern: Institut fuer Medienwissesschaft, 2001), 41.
144 Švajcarska švajcarskih Francuza ili švajcarskih Italijana. Medijski sistem ne doprinosi mnogo unapreðenju integracije ra- zlièitih delova Švajcarske. Upravo suprotno, prisutan je segregativan i centrifugalan efekat, a rezultat je da mediji više nameæu nego što ublažavaju kontroverze i neprijatelj- stva izmeðu jezièkih grupa.
VI. Mediji i imigranti 1. Korišæenje televizijskih programa. Na nesreæu, vrlo malo se zna o odnosu imigranata prema korišæenju medi- ja. Na tom polju istraživanja gotovo uopšte nema. Što se tièe korišæenja radija i televizije, to se s jedne strane vezuje za analitièke instrumente analitièke službe SRG-a («SRG-Forschungsdienst» - supervizija radija i televizije). Da bi se utvrdilo koje od ovih kanala pored Švajcaraca ko- riste i imigranti, imigranti bi morali da budu jezièki asimi- lovani. S druge strane, može se pretpostaviti da imigranti uglavnom primaju kanale iz zemalja svog porekla preko satelita. Ne postoje noviji statistièki podaci o primaocima satelitskih programa. Meðutim, prema proceni Saveznog zavoda za komunikacije («Bundesamt fuer Kommunikati- on BAKOM»), oko 6-8 posto domaæinstava moglo bi da po- seduje direktan satelitski prijemnik. To znaèi da bi ovaj tehnièki ureðaj u Švajcarskoj moglo da ima izmeðu 180.000 i 240.000 domaæinstava24. Nema daljih informacija o tome kako bi se ove brojke raspodelile na domaæinstva Švajcaraca i domaæinstva imigranata. Takoðe treba uzeti u obzir i èinjenicu da bi, osim prijavljenih stranaca i stranaca koji traže azil, ovde mogao da bude i veliki broj takozvanih «nelegalnih» imi- granata («sans papiers»).
24. Procena Saveznog zavoda za komunikacije, Odeljenje za radio i televiziju, nacionalne i internacionalne medije, decembar 2002.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 145 Analitièka služba SRG-a («SRG-Forschungsdienst») je 1995. godine ispitivala kako medije koriste stranci koji žive u Švajcarskoj. Fokus je bio na medijskom prijemu (radio, televizija, novine i èasopisi) kod pet najveæih stra- nih populacija: iz Italije, Španije, Turske, Portugala i bivše Socijalistièke Federativne Republike Jugoslavije. Prema ovom istraživanju, po uèestalosti gledanja televizi- je strana populacija se ne razlikuje mnogo od švajcarske populacije.25 Meðutim, više imigranata ima satelitske an- tene, a i video-ureðaji su prisutniji u domaæinstvima stra- naca nego u švajcarskim domaæinstvima.26 Verovatno se oba fenomena mogu objasniti èinjenicom da strana do- maæinstva imaju veæu potrebu za uvoznim informacijama i zabavom. Ovo istraživanje bavi se i pitanjem koliko strana po- pulacija koristi programe za strance koje nudi Švajcarska asocijacija za radio i televiziju (Schweizerische Radio- und Fernsehgesellschaft SRG). Godine 1995. Italijani ko- ji žive u Švajcarskoj mogli su da primaju Telesettimana- le i Giro d’horizonte, što su programi u sastavu Televisi- one Svizzera di lingua italiana (TSI); isto tako, Španci su mogli da gledaju Telerevista i Swissworld. Gledanost ovih programa kretala se izmeðu 21 i 34 procenta.27 Što se tièe kanala uvezenih iz Nemaèke i Austrije, gledanost se kretala izmeðu 11 i 33 procenata.28
2. Korišæenje radio-programa. Prema istraživanju Anke- ra i saradnika, razlika izmeðu slušanosti radija kad su u
25. Hajnrih Anker, Manolia Ermutlu, i Matijas Štajnman, Die Mediennutzung der AuslaenderInnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995), 6 f. 26. Osamnaest procenata stranih domaæinstava ima satelitsku antenu. To je znatno više nego u sluèaju Švajcaraca, gde pet procenata domaæinstava ima ovu antenu. Videti Anker i saradnici, Mediennutzung, 13 f. 27. Ove brojke odnose se na gledaoce koji ove programe gledaju „èesto” i „retko”. 28. Anker i saradnici, Mediennutzung, 16-25.
146 Švajcarska pitanju Švajcarci i švajcarski stranci iznosi 10 posto. Od 16 posto ljudi koji su izjavili da ne slušaju radio, 30 pro- centa je tvrdilo da im radio-stanice koje bi želeli da slušaju nisu dostupne.29 Još jedan pokazatelj ukazuje na istu ten- denciju, tj. da postoji ogromna potreba za programima na maternjim jezicima stranaca, a to je da najveæi broj stra- naca podešava svoje radio-aparate na kratke talase (12 procenata). Meðutim, mora se uzeti u obzir i èinjenica de se ovo istraživanje ogranièava na pet najveæih grupa imi- granta. Shodno tome, relativno je visok procenat slušalaca koji govore italijanski i španski, a èije im znanje jezika i viši stepen integrisanosti omoguæava da slušaju i švajcar- ske programe.
3. Integracija kroz lokalne radio-stanice. Od 1983. godine. u Švajcarskoj, pored radio-programa SRG-a, pos- toji i niz privatnih radio-stanica. Malo koja od ovih stanica izrièito pokušava da proizvede programe za imigrante. Prema statistièkim podacima «Komisije za švajcarske strance» («Eidgenoessische Auslaenderkomission»), u Švajcarskoj ima 20 lokalnih radio-stanica koje emituju posebne «programe za strance». Meðutim, samo èetiri od njih (Radio LoRa, Radio RaBe, Radio X i Kanal K) emitu- ju program na jeziku takozvanih «novih imigranata» (odnosno Turaka, Kurda, Srba, Hrvata, Albanaca, i sl.), dok se veæina stanica ogranièava na emitovanje na italijan- skom, španskom i portugalskom jeziku. Pored toga, ove stanice nude i program na engleskom jeziku. Meðutim, s obzirom na široku prihvaæenost i popularnost engleskog jezika, mora se pretpostaviti da ove programe na engles- kom jeziku ne slušaju samo ljudi kojima je engleski ma- ternji jezik.
29. Anker i saradnici, Mediennutzung, 26.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 147 Što se tièe lokalnog radio-pokreta, Radio LoRa iz Ci- riha je svakako odigrao pionirsku ulogu. Pored švajcar- skog nemaèkog i nemaèkog, Radio LoRa emituje program i na španskom, portugalskom/brazilskom, italijanskom, francuskom, albanskom, bošnjaèkom, srpskom, hrvat- skom, grèkom, turskom, kurdskom, persijskom, avga- nistanskom, somalijskom, sudanskom, arapskom, tamil- skom, i romskom jeziku. U nekim sluèajevima postoji ne- koliko programa na pojedinim od pomenutih jezika. Sa izuzetkom programa na francuskom jeziku, koji se emi- tuje dva puta nedeljno, svi programi se emituju jednom nedeljno.30 Radio LoRa emituje program od novembra 1983. godine i vidi sebe kao «alternativnu radio-stanicu» koja odbija da pušta reklame, podržava muzièke progra- me, sebe postavlja iza komercijalne scene, i strogo je usmerena ka integraciji multikulturnih programa i pro- grama na stranim jezicima. Pored nemaèkog i švajcarskog nemaèkog, lokalna ra- dio-stanica u Bernu, Radio RaBe, emituje program i na srpskom, hrvatskom, persijskom, italijanskom, engles- kom, portugalskom, španskom, albanskom, turskom, kurdskom, somalijskom i bugarskom jeziku. Veæina pro- grama emituje se jednom sedmièno, a neki na svake dve nedelje31. Kanal K (Kanton Argau) je još jedna lokalna ra- dio-stanica koja nudi višejezièni i multikulturni program. Meðu stranim jezicima koji se koriste su i turski, alban- ski, srpski, hrvatski, jermenski, asirski, indonežanski, bošnjaèki, kurdski, i arapski.32 I poslednje, ali ne i najmanje važno, Radio X (kanton grada Bazela) emituje program ne samo na italijanskom,
30. Izjava uredništva. 31. Prema najavi programa Radio RaBe, decembar 2002. godine. 32. <http://www.kanalk.ch/html/programm/aktuell.asp>
148 Švajcarska španskom i portugalskom jeziku, veæi i na turskom, kur- dskom i albanskom.33
4. Korišæenje štampe. Prema istraživanju SRG-a, oko 92 procenta imigranata èita dnevne novine (55 procenata èes- to, 37 procenata retko), dakle procentualno nešto manje nego što je to sluèaj sa Švajcarcima (96 procenata). Se- damdeset pet procenata ljudi koji èitaju strane novine ra- dije se opredeljuje za novine iz svoje zemlje porekla, pri èemu veæina dolazi iz Turske ili sa Kosova. Nalazi su goto- vo isti kada je u pitanju èitanje èasopisa, gde se ljudi opet radije opredeljuju za èasopise iz svoje zemlje. Kao i u sluèaju novina, stopa korišæenja švajcarskih èasopisa ras- te sa veæom starošæu èitalaca i sa èešæim slušanjem ra- dio-programa.34
VII. Problemi «novog multikulturalizma» Prema jednoj publikaciji Savezne komisije za strance iz novembra 1999. godine, Švajcarska je zapravo zemlja imi- granata, iako vlasti èesto žustro porièu ovu èinjenicu.35 Stav je unekoliko promenjen zahvaljujuæi ovom viðenju. Švajcarska je, zbog ekonomskih razloga, šezdesetih godi- na izmenila svoju ekonomsku politiku u pogledu dozvolja- vanja ulaska i nastanjivanja stranim državljanima, što je imalo za rezultat veæu imigraciju iz Italije i Španije. Godi- ne 1960. italijanski imigranti su èinili 59,2 procenta sve- ukupne strane populacije u Švajcarskoj. Godine 1990. ovaj procenat je pao na 30,8 procenata, a 2000. godine imigranti iz bivše Socijalistièke Federativne Republike Ju-
33. Izveštaj Savezne komisije za strance, dodatak 10. 34. Anker i saradnici, Mediennutzung, 26. 35. Izveštaj Savezne komisije za strance (Eidgenoessische Auslaenderkommission EKA), novembar 1999, 12.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 149 goslavije su brojèano pretekli imigrante italijanskog pore- kla (19,7 u odnosu na 23,9 procenta).36 Italijanski i španski imigranti su u velikoj meri asimi- lovani i integrisani, a mnogi Italijani i Španci koji pripa- daju tzv. «drugoj generaciji» veæ imaju švajcarski pasoš. Proces njihove integracije pomoglo je i to što ove konkre- tne grupe imigranata govore jedan od nacionalnih jezika, ili bar jezik iz iste jezièke grupe. Druga èinjenica koja je verovatno doprinela ovom prilièno brzom procesu jeste njihova veroispovest: najveæi broj italijanskih i španskih imigranata su rimokatolici, i samim tim pripadaju istoj crkvi kao gotovo polovina Švajcaraca.37 Izmeðu 1970. i 2000. godine struktura imigranata ve- oma se promenila u pogledu vere i jezika. To je uticalo na asimilacione napore svih zainteresovanih, tj. novih imi- granata, «starih imigranata», kao i Švajcaraca. Proces in- tegracije, s druge strane, može se shvatiti u kontekstu specifiènog, na jeziku zasnovanog, obrazovanja. To je in- strument koji je na mnogim mestima znatno unapreðen od kako je 1999. godine stupio na snagu zakon o stranci- ma sa novim èlanom o integraciji.38 S druge strane, speci- fièna integraciona politika podrazumeva i promociju ma- ternjih jezika i kultura. Imigranti mogu da se asimiluju samo ako se istovremeno i integrišu. Drugim reèima, iako su povezani i èesto se koriste analogno, termini «asimila- cija» i «integracija» zapravo oznaèavaju dva razlièita pro- cesa i samim tim i dva razlièita normativa. Iako se oba glagola mogu koristiti kao povratni (refleksivni), ali i kao 36. Savezni zavod za statistiku, Prostorna i strukturalna dinamika stanovništva u Švajcarskoj 1990-2000 («Raeumliche und strukturelle Bevoelkerungsdynamik der Schweiz 1990-2000»), februar 2002. 37. Cf. stanovništvo prema veroispovesti u 2000. godini: protestanti – 36,6 procenata, rimokatolici: 44,1 procenat, pravoslavci: 1,2 procenata, muslimani: 4,5 procenata, ostale veroispovesti: 1,9 procenata, bez veroispovesti: 11,7 procenata. (Savezni zavod za statistiku, februar 1999.) 38. Cf. Neue Zuercher Zeitung, 2. novembar 2002. godine, 15.
150 Švajcarska prelazni (tranzitivni), ipak se èini verovatnim da se u sluèaju «asimilacije» normativna implikacija odnosi na same imigrante, dok u sluèaju «integracije» normativ važi za lokalne vlasti. «Integracija», u smislu kulture, jezika i medija, ima široke i važne implikacije. Nije dovoljno po- nuditi imigrantima kurseve nemaèkog, francuskog ili ita- lijanskog jezika kako bi im pružili moguænost da se inte- grišu preko odgovarajuæeg nacionalnog jezika. Mora se uèiniti i napor da im se obezbede vesti iz njihovih zemalja porekla, na njihovom maternjem jeziku, kao i na nekom od nacionalnih jezika Švajcarske. To znaèi da štampa, ali isto tako i radio i televizijski programi, moraju pokušati da integrišu ovakve imigrante. Mediji, na primer, mogu da doprinesu procesu asimilacije u novu zemlju, kao i zadržavanju kulturnog identiteta imigranata. Trijada ra- zlièitih dimenzija problema sa jezikom i kulturom može se predstaviti na sledeæi naèin: Asimilacija Nacionalni jezik/Švajcarska Integracija Maternji jezik/zemlja porekla Nacionalni jezik/Švajcarska
Na nivou integracije, ovo podrazumeva održavanje kulturološki specifiènih obrazaca zemlje porekla, kao i integraciju u Švajcarskoj posredstvom švajcarskog naci- onalnog, kao i maternjeg jezika. Kad je u pitanju medij- ska politika, to znaèi da se imigrantima u Švajcarskoj mora omoguæiti pristup medijima iz njihovih zemalja po- rekla. Istovremeno, lokalni mediji moraju da u svoj pro- gram rada ukljuèe i multikulturološke teme.
VIII.Zakljuèak Švajcarska je imala dugu istoriju iskustva sa razlièitim je- zièkim kulturama. Tokom 1.500 godina, razlièite jezièke grupe keogzistirale su na teritoriji savremene Švajcarske,
Rodžer Blam i Andrea Ošner 151 a tokom 500 godina švajcarska država bila je višejezièna. Zahvaljujuæi kompaktnosti jezièkih podruèja, èetiri origi- nalna jezika – nemaèki, francuski, italijanski i retoroman- ski – razvili su sopstvene medije. Jezièke grupe žive na ge- ografski odvojenim podruèjima. S obzirom da teritorijalni princip odreðuje koji je jezik dominantan, taj jezik je is- tovremeno i jezik medija datog podruèja.39 Ovo važi i za re- tormansko govorno podruèje Švajcarske: retijska sela u Grisonu su jasno obeležena, pa su i mediji na retoroman- skom jeziku prisutni u istim tim oblastima. Ovaj teritorijalni princip ne važi za nove jezièke grupe koje su se u Švajcarskoj uglavnom odomaæile tek u dva- desetom veku. Iako je moguæe da u velikim gradovima ima naselja ili ulica u kojima je govorni jezik pretežno turski ili italijanski, novi imigranti su uglavnom razasuti po èitavoj teritoriji zemlje, tako da se ne može stvoriti tur- ski, kurdski, tamilski, srpski, hrvatski, jermenski ili iranski okrug ili kanton. Ovo se odražava i na medijsku mrežu: kurdski program lokalne radio-stanice LoRa mo- gu da slušaju samo Kurdi u Cirihu. Kurdski narod u Ženevi, Lucernu, Bazelu, ili bilo gde u unutrašnjosti zem- lje, iskljuèen je. Stare jezièke grupe nalaze svoj identitet u okviru sop- stvenih medija. Prioritetne teme radio-stanica SRG-a na nemaèkom govornom podruèju Švajcarske razlièite su od tema na francuskom govornom podruèju. Tabloid Blick više lièi na popularni nemaèki list Bild; tabloid Le Matin na francuskom govornom podruèju Švajcarske radije se oslanja na francusku tradiciju. Na italijanskom govornom podruèju Švajcarske, kao i u Italiji, uopšte nema tabloida. Lokalne radio-stanice na nemaèkom govornom podruèju 39. Stefani Tendon, “La frontiere des langues a Marly : L’influence de CIBA”, u uredništvu Forum Helveticum, Zwischen Rhein und Rhone – verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhone – liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170-73.
152 Švajcarska Švajcarske stvaraju oseæanje identiteta i blizine korišæ- enjem dijalekata. Ali ovaj identitet, zasnovan na osnovu specifiènosti jezika i regiona, istovremeno ima i segrega- tivni efekat. Ove jezièke grupe žive jedna drugoj okrenute leðima i u mnogo èemu su usmerene ka susednoj zemlji istog jezika. Meðutim, uprkos svemu, Švajcarci kao naci- ja nisu dovoljno integrisani. Zajednièka politièka kultura, ukljuèujuæi strukturalne principe federalne države, prava manjina, direktna demokratija, kao i princip sporazume- vanja i zajednièke milicije, doprinose ovoj integraciji. Po- red toga, svoj doprinos daju i nacionalne institucije kao što su stranke ili udruženja, ali i praznici («Feste») i spor- tski dogaðaji. Isto tako, program rada u Švajcarskoj odreðuju uvek iste teme, jer se referendum najèešæe sp- rovodi èetiri puta godišnje. Dodatne zajednièke teme iznose u prvi plan glavni mediji, koji onda utièu na preos- tali deo medija – preko dopisnika u Saveznoj palati s je- dne strane, i preko onih koji predstavljaju razlièita je- zièka podruèja, s druge strane. Iako ne znaju dovoljno o drugim jezièkim podruèjima, ljudi ipak oseæaju odgovor- nost jedni prema drugima. Meðutim, sa integracijom imigranata ide mnogo teže. Oni mogu da biraju izmeðu sopstvenih «medija u azilu» i «medija iz svoje zemlje»: prvopomenuti ne postoje za sve grupe, a drugopomenutima nemaju svi pristup. Nedostaje podrška za medije za imigrante, ali Savezna komisija za strance («Eidgenoessische Auslaenderkommission») želi da to promeni u narednim mesecima. Ako je uopšte mo- guæe poveæati njihove komunikativne sposobnosti na na- cionalnim jezicima, tj. na nemaèkom, francuskom ili itali- janskom, imigranti æe imati pristup takvim medijima – iako, sa izuzetkom italijanskih imigranata, ne i medijima koji pomažu održanje njihovog kulturnog identiteta.
Rodžer Blam i Andrea Ošner 153 Bibliografija Altermatt, Urs, «Belgisierung der Schweiz: Schlagwort oder Wirklichke- it?», in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone -ver- bunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône -liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 132-36. Anker, Heinrich, and Ermutlu, Manolya, and Steinrnann, Mathias, Die Mediennutzung der Ausländerlnnen in der Schweiz (Bern: SRG Forschungsdienst, 1995). Arnold, Martin, «Rumantschs vulains restar! Die romanische Kultur», Basler Magazin, 40 (5 October 2002), 3-5. Blum, Roger, «Sprachenvielfalt und Föderalismus» , Zoom Kommunika- tion & Medien, no. 12/13 «Der Fernsehboom» (May 1999), 50-55. Blum, Roger, «Mediensysteme. Skript zur Vorlesung» (Bern: lnstitut für Medienwissenschaft, 2001). Bollinger, Ernst, La presse suisse. Les faits et les opinions (Lausanne, 1986). Bundesamt für Statistik, Räumliche und strukturelle Bevölkerun- gsdynamik der Schweiz 1990-2000 (Neuchâtel, 2002). Cichon, Peter, «Sprachkontakt und Sprachbewusstsein an der franzö- sisch-deutschen Sprachgrenze in der Schweiz», in Forum Helveti- cum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone -verbunden und doch ge- trennt? Entre Rhin et Rhône -liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 142-45. Corboud Fumagalli, Adrienne, «Une Suisse ou trois regions? Les jour- naus télévis55és», Medienwissenschaft Schweizt 1 (1996), 11-17. Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone -verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône -liens et ruptures (Lenzburg, 2002). Furger, Andres, «Der unterschiedliche Romanisierungsgrad zwischen Ost und West in römischer Zeit», in Forum Helveticum (ed.), Zwis- chen Rhein und Rhone -verbunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône -liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 34-40. Haas, Walter, «Sprachgeschichtliche Grundlagen», urednik Robert Schläpfer (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich : Ex Libris, 1984), 21-70. Jarren, Otfried, and Sarcinelli, Ulrich, and Saxer, Ulrich, Politische Kommunikation in der demokratischen Gesellschaft. Ein Han- dbuch (Wiessbaden: Westdeutscher Verlag, 1998). Mader, Luzius, «Der verfassungsrechtliche Rahmen des Sprachenrechts des Bundes», Babylonia, 4 (2001), 15-22.
154 Švajcarska Marr, Mirko, and Wyss, Vinzenz, and Blum, Roger, and Bonfadelli, He- inz, ]ournalisten in der Schweiz. Eigenschaften, Einstellungen, Einflüsse (Constance: UVK, 2001). Meier, Werner, and Bonfadelli, Heinz, and Schanne, Michael, Medien- land-schaft Schweiz im Umbruch. Vom öffentlichen Kulturgut zur elektronischen Kioskware (= Nationales Forschungsprogramm 21: Kulturelle Vielfalt und nationale Identität) (Basel: Helbing & Lichten- hahn, 1993). Sanguin, André-Louis, La Suisse. Essai de géographie politique (Gap: Editions Ophrys, 1983). Schläpfer, Robert (ed.), Die viersprachige Schweiz (Zurich : Ex Libris, 1984). Steiner, Jürg (ed.), Das politische System der Schweiz, with collabora- tion of Erwin Bucher, Daniel Frei and Leo Schürmann (Munich: Pi- per, 1971). Tendon, Stephane, «La frontière des langues à Marly: L’influence de CI- BA», in Forum Helveticum (ed.), Zwischen Rhein und Rhone -ver- bunden und doch getrennt? Entre Rhin et Rhône -liens et ruptures (Lenzburg, 2002), 170-73. Widmer, Jean, «Langues et cultures des médias», Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1994), 2-4. Widmer, Jean, «Randbemerkungen zur sprachlich segmentierten Öffen- tlichkeit in der Schweiz», Medienwissenschaft Schweiz, 2 (1996) -1 (1997), 2-6. Wuerth, Andreas, Die SRG und ihr Integrationsauftrag. Wandel- Gründe -Konsequenzen (Bern: Haupt, 1999).
Rodžer Blam i Andrea Ošner 155 Preporuke
• Švajcarski parlament, Vlada, Švajcarska radiodifu- zna kompanija (SRG) i Švajcarska novinska agen- cija (SDA) treba da održavaju dobre medijske usluge za tradicionalne jezièke grupe, jer æe se na taj naèin za ove jezièke grupe lakše obezbedi- ti mediji u srazmeri sa njihovom velièinom. • Švajcarski elektronski i štampani mediji trebalo bi da bolje integrišu razlièite jezièke grupe, tj. da ponu- de više zajednièkih programa ili bolju razmenu è- lanaka. • Radio i televizija na nemaèkom govornom podruèju ne bi trebalo da izdvajaju jezièke grupe koristeæi di- jalekte nemaèkog jezika, veæ da ih integrišu koristeæi književni nemaèki jezik u važnim politièkim i kul- turnim programima. • Švajcarski parlament, Vlada i mediji trebalo bi da pospeše integraciju useljenika razvijanjem speci- fiènih programa u nacionalnim elektronskim i štam- panim proizvodima, kao i promovisanjem medija u egzilu i medija iz zemlje porekla. • Novinari bi jedno odreðeno vreme trebalo da rade na drugom jezièkom podruèju ili u novinama ili radiju useljenika.
156 Preporuke Autori Dr Natalija Angeli (Natalia Angheli) - bavi se lingvistikom i no- vinarstvom. Završila je Fakultet za engleski jezik i književnost Državnog univerziteta Moldavije, magistrirala novinarstvo na Univerzitetu u Misuriju, u Kolumbiji, a doktorirala je lingvisti- ku na Univerzitetu u Bukureštu u Rumuniji. Predavala je en- gleski na fakultetu, bila je novinar Associated Press-a i radila je za još neke zapadne medije. Sada radi kao viši savetnik u Ne- zavisnom centru za novinarstvo (Moldavija), koji je vodeæa nev- ladina organizacija za razvoj medija u toj zemlji. Prof. Rodžer Blum (Roger Blum) –profesor je nauka komuni- kacije i šef katedre za komunikacije Univerziteta u Bernu, u Švajcarskoj. Doktorirao je istoriju i javno pravo na Univerzitetu u Bazelu i bio èlan parlamenta kantona Bazel. Kao novinar, ra- dio je u dnevnim listovima Luzerner Neuste Nachrichten, a on- da i za Tages-Anzeiger u Cirihu, gde je bio èlan odbora glavnog urednika. U periodu 1991-2001. bio je predsednik Švajcarskog saveta za štampu. Od 1999. godine je predsednik Švajcarskog udruženja za nauku komunikacije i medija. Milo Dor –roðen je u Budimpešti 1923. godine. Otac mu je bio Srbin, lekar. Mladost je proveo u Beogradu gde je 1942, posle okupacije Beograda, uhapšen kao borac pokreta otpora i ko- naèno deportovan u Beè. I posle rata je ostao u Beèu i postao aktivan pisac, publicista i novinar. Izdao je brojne romane, no- vele, antologije (Pucnji u Sarajevu Rajkova prièa, itd.), kao i prevode srpske poezije. Od raspada Socijalistièke Federalne Republike Jugoslavije, Dor je objavio zbirku eseja, Zbogom, Jugoslavijo (1993) i antologiju Grešiti je ljudski i patriotski: srpski aforizmi iz rata (1994), koja se bavi brutalnošæu graðanskog rata i šalje poruku mira i èoveènosti. Milo Dor je dobio brojne književne nagrade. U novembru 1998. godine do- bio je nagradu grada Jene Andreas Grifijus. Frajmut Duve (Freimut Duve) – nemaèki politièar, aktivista za ljudska prava, pisac i novinar. U decembru 1997. godine OEBS-ov Ministarski savet ga je izabrao za predstavnika OEBS-a za slobodu medija. Roðen je 1936. godine u Vircbur- gu, a studirao je modernu istoriju, sociologiju, politièke nauke
162 Autori i englesku književnost na Univerzitetu u Hamburgu. Bio je ure- dnik u izdavaèkoj kuæi Rovolt i kao socijal-demokrata bio èlan nemaèkog parlamenta (Bundestag) od 1980. do 1998. godine, gde je zastupao svoj grad, Hamburg. Dr Ana Karlsrajter (Ana Karlsreiter) – studirala je politièke na- uke, istoriju južne i jugoistoène Evrope i slovensku filologiju na Univerzitetu Ludvig Maksimilijan u Minhenu, Nemaèka. Sada je pomoænik istraživaè u Kancelariji OEBS-ovog predstavnika za slobodu štampe. Romen Kon (Romain Kohn) – direktor je MEDIA deska u Luk- semburgu - informacionom birou Evropske Unije. Školovao se za novinara i nekoliko godina je radio za razlièite luksem- burške i inostrane novine. Objavio je i studiju o medijskoj poli- tici u Grand Duchy-u, sada piše kolumne o meðunarodnom ra- zvoju medija za javnu radio-stanicu Radio 100,7. Izdaje me- seèni magazin Forum. Tanja Popoviæ – magistrirala je modernu istoriju, evropsku etnologiju i nauke komunikacije i medija. Od 2002. godine radi kao koordinator projekta u Makedoniji za Medienhilfe, švajcar- sku nevladinu organizaciju. Ova funkcija ukljuèuje i koordina- ciju Meðunarodnog fonda za medije, što je neformalno udruženje sedam organizacija koje rade na razvoju i podršci medija. Nena Skopljanac –bavi se politièkim naukama. Magistrirala je politièku teoriju i metodologiju društvenih nauka na Univerzi- tetu u Beogradu, u Srbiji. U periodu 1996-2003. radila je kao pomoæni istraživaè u Institutu za studije masovnih komunika- cija Univerziteta u Bernu, u Švajcarskoj. Od 1996. godine radi kao direktor programa za Medienhilfe, nevladinu organizaciju èije je sedište u Švajcarskoj, gde je zadužena za praæenje medi- ja. Objavila je mnoštvo èlanaka u èasopisima, a kourednik je knjige Mediji i rat, koja analizira stanje medija u Hrvatskoj i Srbiji u ranim devedesetim.
Autori 163